Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

1969. Július 20. ounammi na»io 9 Három világrész tíz szépségkirálynőjének sikerült a miami „Miss Universe*’ választás döntőjébe jutnia. Az első sorban balról jobb­ra Izrael, USA, Peru, Brazília és Jugoszlávia, a hátsó sorban a FÜIöp-szigetek, Ausztria, Finnország, Kolumbia és Ausztrália kép­viselője. Huszonöt éves a lengyel nép országa WROCLAW — A BÉKEVÁROS Alig három hónappal a ná­ci Németország teljes kapitu­lációja előtt egy hideg feb­ruári napon angolszász repü­lőgépek jelentek meg Wroc­law felett és értelmetlen és céltalan szőnyegbombázással elpusztították az építészeti kincsekben oly gazdag várost. Ezzel a magyar történelemből Boroszló néven ismert ősi vá­ros ugyanarra a sorsra jutott, mint társai: Szczecin, Gdansk és Drezda. És ez még nem volt elég! A hitleristák a közeledő szovjet és lengyel csapatok előtt erőddé változtatták Wroclawot, majd a város be­kerítése után úgynevezett sün- disznó-állássá építették ki. A belváros megmaradt épületeit is lerombolták. Helyükbe — az utánpótlás biztosítására — MINDENFÉLE — mindenfele Nyugat-Berlinben június 1- tél új szabályt léptettek élet­be: a munkanélküliek számá­ra bankban folyósítják a mun­kanélküli segélyt, ahol egyé­ni folyószámlát nyitnak ré­szükre. A városi hatóságok azzal magyarázzák ezt az újí­tást, hogy a munkanélküliek így időt takarítanak meg és pénzt tehetnek félre. A Konk­ret című nyugatnémet folyó­irat szerint ez a megoldás természetesen csodálkozást keltett azokban, akik nem tudnak munkához jutni. Elő­ször is a folyószámláért fizet­niük kell, másodszor pedig — időtakarékosságra ösztö­nözni a munkanélkülieket: teljesen értelmetlen dolog. Nigériában az egyik radar­állomás nem a repülőgépek, hanem a sáska észlelésére szol­gál. Az állomást a tudósok rendelkezésére bocsátották, hogy a falánk rovarok ván­dorlását tanulmányoznák. Fóka mint életmentő. A 44 éves ausztráliai Dudley Jones életét egy „segítőkész” fókának köszön­heti. A férfi két barátjával egy kis jachton hajózott Adelaide vá­rosától néhány kilométerre, ami­kor a hirtelen kitört viharban felbukott a hajó, utasai a tenger­be zuhantak. Dudley két társa azonnal eltűnt a habok között, ő pedig kétségbeesve, úszva küsz­ködött a hullámokkal. Azonban az áramlás mindig beljebb sodor­ta. Egyszer csak felmerült a vízből egy fóka, amely a fáradt hajótörött alá úszva a part felé tolta mindaddig, míg el nem érte a délausztráliai Kenguru-sziget szírijeit, ahol az állat egy utolsó taszítással a parti szik­lára dobta testét. Ott találták meg az eszmélelenül fekvő meg­menekültél a mentőosztag tagjai. Izland szigeten rengeteg hő­forrás van, amelyeket a la­kások és az iparvállalatok fű­tésére használnak fel. Üjab- ban a hőforrások vizével fű­tött üvegházakban megkísé­relnek zöldség- és gyümölcs- féléket, sőt még banánt is termeszteni. A műanyagok diaúalútja. 1966- ban a Földón egy emberre átlag 17.5 köbdeclméter acél és 6,7 Köbdeclméter vegyi úton előállí­tott anyag, főleg polimer jutott. A vegyipar fejlődési tervei és Irányzatai alapján 1983-ben min­dén emberre 25 köbdeclméter acél és ugyanennyi műanyag, 2000-re pedig a számítások szerint 41 köbdeclméter acél és 223,4 köbdeclméter polimer Jut majd. Más szóval, amíg 1983-ban a két anyag felhasználásának aránya egyenlő, a XXI. század elején 5,4 lesz a polimerek javára. Nap­jainkban a világ vegyi labora­tóriumaiban kb. 100 percenként tön létre egy-egy új polimer. Nem kizárt, hogy olyan anyagot Is feltalálnak, amely olyan hőálló mint az acél és olyan kis faj­súlyú, mint a közismert polieti­lén. A rugalmas üveg napjaink­ban még Alom, de ha létrejön, ki­szorítja az összes többi építő­anyagot. Az Egészségügyi Világszer­vezet egyik közlése Ausztrá­liát állítja a halálos végű gép- koesibalesetck első helyére — minden 1 millió lakosra 283 halálos áldozattal. A második helyen az NSZK áll, amelyet Ausztria, az USA, Kanada és ftaaclaország követ. A Dániát és Svédországot elválasztó szorosokban évről évre intenzívebbé válik a ha­jóforgalom. Csaknem minden nap előfordulnak hajóösszeüt­közések és más kisebb bale­setek. A számítások azt mu­tatják, hogy a közeljövőben tovább fog növekedni a szo­rosokban a forgalom. Ez any- nyit jelent, hogy növekedni fog a katasztrófák valószínű­sége is. A tengeri hatóságok­nak sürgősen gondoskodniuk kell olyan intézkedések beve­zetéséről, amelyek lehetővé te­szik a hajók biztonságos át­haladását a szorosokon. A svéd televízió közlése szerint svéd és dán szakértők egy cso­portja azt javasolja, hogy az Öresund szorosban egyirányú forgalmat kell bevezetni. A szakemberek még nem tisz­tázták véglegesen, hogy a szemből jövő hajók áradatát milyen vízi útra fogják te­relni. ♦ A Japán Vasutasok Társa­sága közölte, hogy az 1970— 71-es pénzügyi év folyamán megkezdi a világ leghosszabb tengeralatti vasúti alagútjá- nak építését. Az alagút Hon­shu és Hokkaido szigeteket köti majd össze. Hetven kilo­méter hosszú lesz, 30 kilomé­terrel hosszabb, mint a La- Manche csatorna alatti alagút, amelyet az angolok és a fran­ciák építenek. A munkálatok költségeit 277 millió dollárra becsülik. Az USA-ban a vegyi és bakte­riológiai fegyverekre fordított összegek az utolsó nyolc év alatt az évi 50 millió dollárról 375 millió dollárra emelkedtek. A New York Times című lap írta, hogy a Pentagon által finanszíro­zott „Smithson” Intézet hat éve kísérletezik ezekkel a fegyverek­kel a Csendes-óceán lakatlan szigetein. Perui, francia és amerikai archeológusokból álló kutató- csoport Peru délkeleti részé­ben, Marcaballa közelében egy i. e. perui civilizáció nyo­mait fedezte fel. Ebben a körzetben alakult ki a híres tiahuanaco civilizáció is, amely egészen Bolíviáig, Ar­gentínáig és Chiléig terjedt, mielőtt eltűnt, és 1000 körül átadta helyét az inka kultú­rának. Walter Jones svájci festő és építész úszó színházat tervezett a Zürichi tóra. Közepén lesz egy 50 méter átmérőjű kupola, amely­nek szélén motoros bárkák köt­hetnek ki. A kupola belsejében 2000 személyt befogadó nézőteret terveztek. Az egyiptomi régészeti hi­vatal úgy döntött, hogy áru­ba bocsát több ezer mumifi- kált madarat, amelyeket a fá­raósírokban találtak. A régé­szeti ásatások során csupán a legutóbbi két esztendőben több mint 2 millió ilyen mú­miát találtak. A hivatal re­méli, hogy a múzeumok és a turisták szívesen vásárolnak majd ilyen több ezer éves ma- I darakat. Áruk 50 és 70 dollár j között ingadozik. r . Lsimpanz­karrier Aki nem ért a modern művészethez, könnyen egyetérfhet azokkal, akik szerint modem festmé­nyeket még egy majom is alkothat. Sok majommal próbál­tatták ezt meg, de kevés vitte anyira, mint Pat, ez az „emigráns” csim­pánz művész, „aki” Pá­rizsban telepedett le (ezt, ugyebár, még az igazi művészek közül is na­gyon kevesen tehetik meg). Az igazat megvallva, Pat a maga karrierjét nem festészettel kezdte. Csadból származik, s a hamburgi állatkert révén került Cesar Capellini tu­lajdonába, aki a párizsi Music Hallban lép fel vele esténkint Capellini idomárról tudni kell, hogy szenve­délyes amatőrfestő. A 15 éves Pat utánozni kezdte mozdulatait, amire gya­korlati észjárású gazdája gyorsan felfigyelt. Ma már Pat odáig vit­te, hogy meghívót kapott, vegyen részt „alkotótár­saival” a párizsi múzeum összehasonlítási kiállítá­sán”. Művészi stílusa és az öt alapvető színhez (vö­rös. zöld, sárga, kék és fekete) való ragaszkodá­sa alapján egy kritikus így nyilatkozott: „Képei a nonfiguratív művészet eléggé magas színvonalán állnak”. repülőteret építettek. Wroc­law csak egy nappal a teljes fegyverletétel után adta meg meg magát. A pusztulás rette­netes volt Városnéző sétám során még itt-ott találkoztam ugyan a barbár vandalizmusra emlé­keztető tűzfalakkal, de legtöbb helyütt modern városnegyedek magasodnak. Ahol pedig erre lehetőség volt — Lengyelor­szág más városaihoz hason­lóan — a régi dokumentumok, fényképek alapján, szerető gonddal és aprólékossággal — eredeti szépségükben állítot­ták helyre a történelmi fala­kat. Egyik legszebb ilyen em­lékmű a gótbarokk stílusban épült íanácsháza, ahol Mie- czyslaw Kwiatkowski, a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára így kezdte be­számolóját. „Valóságos temetőn kellett új várost építenünk.” S 1948- ban mégis Wroclawban nyíl- ; hatott meg a „Nyugati Föl­dek Kiállítása”, amely már az újjáépítés eredményeiről számolhatott be. Ugyanebben az évben ez a város volt — | lengyel kezdeményezésre — az első béke világértekezlet szín­helye. A város fejlődéséről így be- i szél: j — Wroclaw a német uralom alatt kisiparos város volt. Je­lenleg az ország egyik ipari központja, több mint félmillió lakossal. S bár lakossága csak j másfél százaléka az ország j lakosságának, ipari termelése : az ország ipari termelésének 3 százalékát teszi ki. Mintegy ! százezer embert foglalkoztat: az ipar. Teljesen új iparágak keletkeztek: elektromos-szá­mítógép-, hidraulikusgép-, vil­lanymozdony-, elektro-diesel mozdony, útépítőgép, és ház­tartási gépek stb. gyártására. Mintegy 700 üzem és gyár ta­lálható a városban és az ipari fejlődés üteme évi 10 száza­lék, a lengyelországi — egyéb­ként is magas — 8 százalékos átlaggal szemben. Az ipar bá­zisát a felső-sziléziai rézlelő­helyek, kohók, a nagy meny- nyiségű fekete-, és barnaszén adja. A geológusok az 50-es években itt találták meg a világ egyik legnagyobb réz- lelőhelyét. Az érc réztartalma felülmúlja a világon legki­válóbbnak ismert chilei érce­két is. A várostól nem messze hatalmas földgázlelőhelyeket tártak fel, amelyek hasznosí­tásán most dolgoznak. Wroclaw egyben nagy tu­dományos központ is. Varsó és Krakkó után ebben a te­kintetben Lengyelország har­madik városa. Nyolc főisko­láján több mint 30 ezer diák tanul, az oktatók és kutatók száma pedig 3 ezer. A hábo­rút megelőző utolsó évben csu­pán 3 ezer főiskolása volt a városnak. Egyetemein és a város 20 kutatóintézetében nagyarányú kutatómunka folyik. A tudó­sok komoly segítséget nyújta­nak az ipar fejlesztéséhez. így például a műegyetemen nagy­arányú kutatások folynak a vajdaságban található nagy- mennyiségű barnaszén haszno­sítására. S most valamit a város 25 éves történetéről. Néhány hó­nappal a szörnyű pusztulás után, 1945 szeptemberében a város új lakosai megindítják az első gyárat. Ugyanebben a hónapban bemutatják a nemzeti operát, a Halkát az Operaházban. Megnyílnak az első iskolák, az egyetemek közül elsőként a műegyetem. A városnak 1945 decemberé­ben 130 ezer lakosa volt. 1953-ban a természetes szapo­rodás már 33 ezrelékes, amely világviszonylatban az egyik legmagasabb. Ugyanez a hely­zet Szczecinben és mindenütt a nyugati földeken. Azóta a város lakossága négyszeresére nőtt. A tanácstitkár elmondotta, hogy az elmúlt 20 év alatt 130 ezer szobát építettek, 130 ezret pedig korszerűsítettek, közművesítettek. 1969-ben a lakosság 60 százaléka új, vagy korszerűsített lakásokban la­kik. Az ipar fejlődése azon­ban további építési feladato­kat jelent, mert a tervek sze­rint 1985-ig Wroclawnak 7— 800 ezer lakosa lesz. Wroclaw és az egész nyuga­ti-északi terület lakosai ezek­ben a napokban nagy lelke­sedéssel készülnek a népi Len­gyelország megszületésének 25. évfordulójára. Lengyelország népe és ők különösen tudják, mit hozott számukra az el­múlt negyedszázad. Gáti István Címek és rangok Ügy hírlik, hogy Ausztriá­ban csapást mérnek a „rang­kórságra”, amely állítólag még Mária Terézia idején lett az osztrákok nemzeti sa­játossága. Az osztrák kancel­lár asztalán már ott fekszik a miniszterek aláírásával el­látott döntés, amelynek ér­telmében a tiszteletbeli címek számát 26-ról 16-ra csökken­tik. Ma még nem tudni pon­tosan, hogy milyen címek fognak megszűnni. Bécsben azonban már mun­kához látott egy bizottság, amelynek az a feladata, hogy „ritkítsa a címek és rangok erdejét”. A bécsi ren­delettárban a ma használa­tos szolgálati rangok listája 15, apróbetűs oldalt tölt meg. Olyanok is szerepelnek kö­zöttük, mint például „főut­caseprő”, „altűzoltó” és „fő- sírásó”. Általában, ahol sok a cím és a rang, ott szép számmal vannak érdemrendek is. Az osztrák szövetségi és tarto­mányi kitüntetések „válasz­téka” ma rendkívül gazdag, 123 érdemrendből és érdem­éremből áll. Még a szerte­ágazó bürokratizmusáról hí­res Habsburg-monarchiában is csak 93 féle kitüntetés volt érvényben. Párizs—Madrid átszállás nélkül Miután a spanyol és az európai vasutak különböző nyomtávúak, az utasoknak eddig át kellett szállniuk az egyik szerelvényből a másik­ba a spanyol—francia hatá­ron. Ez tekintélyes időveszte­séget okozott az utasoknak és nagy hátrányt jelentett a te- hervonafoknak. A Francia Államvasutak, —■ a spanyol vasúttársasággal és a nemzetközi hálókocsi-társa­sággal együtt érdekes újítást vezetett be e bosszantó prob­léma megoldására Amikor a vonat Hendayeben megáll, két-két portáldaru öt vasúti kocsit tóemel. A kocsik al­vázát lekapcsolják. A he­lyükbe spanyol nyomtávú al­vázakat helyeznek s az öt kocsiból álló szerelvény már­is mehet tovább, sőt az egész művelet alatt a hálókocsik utasai ágyban maradhatnak. A rendőrség és vámhatóság emberei menet közben ellen­őrzik az útleveleket, illetve a csomagokat, tehát még ez­zel is időmegtakarítás érhető eL A „Puerta del Sol” — a Párizs—Madrid express első- és másodosztályú hálókocsik­ból álló luxusjárat. Hamaro­san azonban a „közönséges” személyvonatokat és a teher- vonatokat is alvázcserével te­szik alkalmassá a másik or­szág sínpárain való közleke­désre. LATOQATÓBAN madame tussaud-nal KA adame Tussaud panop­* ” * tikumába Igyekszem. Kilépek a metróból, átverek­szem magam a londoni ke­reskedelmi élet forgalmas cso­mópontján, a Marylebone Road-on és sietve igyekszem Madame Tussaud panoptiku­ma felé. Azon töröm a fejem, hogy a párás melegben máso­kat is érdekel-e a panopti­kum? Már a pénztár előtt nagy a zsibongás, a tömeg. Megkapom a jegyem és az út­mutatót a látnivalókhoz. Bön­gészve bandukolok, hová men­jek először? A királyok ter­mébe, vagy a gonosztevőkébe? — Bocsánat, uram, hol kezdjem a látnivalókat? — kérdezem a teremőrt. Nem válaszol. Nem tud be­szélni, mert stílszerűen ő is csak viaszbábu. Meglépnék tőle, de nem tu­dok. Nevetve szólít meg egy piros arcú úr, az angolok el­maradhatatlan pepita sport­kabátjában, agyarai között lógó pipával. Hamarosan ki­derül, hogy mikor először járt a panoptikumban, ő is ugyanúgy rajtavesztett, mint én. Most már ketten megyünk tovább. Elmondja, hogy a pa­noptikum is az 1789-es francia forradalom történetéhez tarto­zik. A forradalom vezetői bíz­ták meg ugyanis Madame Tu- ssaud-ot. hogy készítsen masz­kot a guillotinnal kivégzettek­ről. A tömeg az alagsor felé sodor. Mint kiderül, az évszá­zad híres angol gonosztevői, kalapácsos gyilkosok és bank­rablók vonzzák legjobban a publikumot. A bolthajtásos pincefolyo­sók olyanok, mint a katakom­bák. Áporodott levegő, viasz­szag és por. A „gonosztevő” bábuk élethűsége tökéletes, s ha jól meggondolom, még az igazságszolgáltatás szempont­jából is hízelgő és elfogadha­tó. A viaszbábuk „cellákban” laknak, igaz, rács nincs előt­tük, de tulajdonképpen egy kalapácsos viaszgyilkostól nem illik félni. Mivel magyarázható a nagy érdeklődés? Alkalmi kísérőm elgondolkodtató választ ad: — Bármily x furcsán hang­zik, ezeket ismerik a legtöb­ben. A lapok fele vannak a gyilkosságok és rablások sto­ry jaival. Nem véletlen, hogy az emberek őket akarják lát­ni. Sietve távoztam a „kata­kombából”, a guillotinnal le­vágott fejek és a villanyszék látványától, a jóindulatúan mosolygó, választékos öltözé- kű gyilkosok viaszfiguráitól. Egyik emeletről a másikra, teremről teremre rangosod­nak a bábuk és velük egyenes arányban csökken a látogatók száma. A termekben a híres történelmi személyiségektől, a ma is aktív politikusokon át, az angol irodalom nagyjaiig sok híresség megtalálható. Itt vannak persze a híres spor­tolók, a sztárok, no meg a televízió „nemesei” is. A politikai személyiségek termében Ian Smith figurája az előtérben áll. A rhodesiai Smith most a választás után ismét bekerült a nagyságok közé. Nem minden viaszfigura re­mekmű. A szakállas, bajuszos, szemüveges figurák a „leg­előbbek”. A panoptikumban ugyanis fényeffektusokkal is operálnak, éppen azért a leg­több helyen félhomály dereng a bábuk felett, mert a hideg fények csökkentenék életsze­rűségüket és az illúziót. Mikor elindultam azon töp­rengtem, másokat is érdekel-e a Tussaud-asszony panoptiku­ma. A látogatók tömegéből ítélve aligha akad turista, aki ne látogatna el Madame Tu­ssaud panoptikumába éppúgy, mint a Towerbe, vagy a Bri­tish Múzeumba. A panopti­kum végtére is London neve­zetességeihez tartozik. Elfáradtam. Bizarr gondolat kísért: leülök az álló viasz­királynő előtt — aztán gon­dolok egyet és gyors elhatá­rozással letelepedem egy való­di hölgy mellé a pamlagra. Kinyújtom elgémberedett lá­baimat és ekkor látom, hogy a hölgy kesztyűje a földön. Gyorsan lehajolok, hogy fel­vegyem. Félúton megállók. Rátekintve konstatálom, bár­milyen csinos is, fájdalom — ő is viaszbaba. (■*> i J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom