Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
1969. július 20, D u no ni au nau »o 7 „A pécsi II-es sebészeti klinika új vezetője dr. Kiss Tibor, az I-es sebészeti klinika eddigi docense lett...” (Dunántúli Napló, 1969. július 1.) IP Fotoriporter kollégám talán megneheztel, de valami módon szeretném kiegészíteni, hogy mi van a rögzített külső vonalak, a sohasem barátságtalanul, sokkal inkább fürkészve átható tekintet mögött. Nyugalma csak átmeneti, pilianatszerű. Két munkamozzanat közötti állapot, és a két mozzanat közül bármelyik fontosabb, mint ez az interjú. Feltétlenül fontosabb ... Határozottsága a sebész csalhatatlan, de nem rutinszerű mozdulata. Ellenőrzött célszerűség. Miután vége az időnek, a füzetbe pillantva egy perc alatt kiderül, hogy semmi se volt véletlen. Egy mondat sem. Legfeljebb annak látszott... Aktivitása. Nem pontos kifejezés. Félre is magyarázható, de főként hiányos kifejezés. Vajon a nap mettől-meddig tart? Reggel héttől este nyolcig, amíg bent van a klinikán? Különös, állandó feszültség ez, értéke a fizikai fáradtság miatt olykor ingadozhat, de nem szűnik soha. Aszkétizmus, írom le kissé elbizonytalanodva, de ő segítségül siet: „Talán lényeges, hogy nem voltak jómódúak a szüleim. Egyetlen gyerek voltam, de nagyon keményen, céltudatosan az életre neveltek. Apámtól ambíciót, munkaszeretetét tanultam. Fölébresztette bennem a vágyat, hogy mindig új megismerésre törekedjek.” A legszebb örökség megtanulni, hogy az ember arra született, hogy maximálisan megvalósítsa önmagát... Zavartalansága. Talán eltökéltségnek is mondhatnám. Az önmegvalósítás öröme és biztonsága ez, A hivatás beteljesülése ... o — 1940-ben Budapesten fölvettek az egyetemre. Rövidesen bekerültem az anatómiai intézetbe Szentágothai professzorhoz, aki akkor adjunktus volt. Az ő személye nagy hatással volt rám. A tudományos munka iránti olt- hatatlan szeretetet neki köszönhetem. A háború alatt az egyetemi tanzászlóaljjal Haliéba vittek, majd hadifogság után visszakerültem az anatómiai intézetbe. Időközben Szentágothai profesz- szor, aki már Pécsett volt, mint az ország akkori legfiatalabb adjunktusa, lehívott az itteni anatómiai intézetbe. Nagy örömmel jöttem. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nagyon sokat köszönhetek a professzor úrnak. Ő soha nem ösztönzött senkit, de a személyes példamutatás, a hallatlanul sokoldalú és aktív szellemi légkör, amit maga körül kialakított, tudományos műhelye, most már nyugodtan mondhatom, hogy pályámhoz nélkülözhetetlen volt. Négy év után — hisz mindig sebész akartam lenni — nehéz szívvel megváltam az intézettől. Így jöttem a mai II. számú sebészeti klinikára, amelynek vezetését M&or Kudász professzor veto MUNKA KÖZBEN A HIVATÁS BETELJESÜLÉSE te át. 0 a másik, akinek sokat köszönhetek. Bevezetett a sebészet mélységeibe, hogy itt egy nagy átfogó témával állunk szemben, amely nem választható el a mikrobiológiától, az élettantól, a kór- bonctantól, és nem győzte hangsúlyozni, hogy nem elég csak azt tudni, ami a könyvekben van ... Az öt év alatt, míg akkor itt voltam, rendkívül intenzív munka folyt a klinikán, amely nem a „második”, hanem az első otthonunk volt. Ennek az öt évnek nagyon sok, be nem érett bimbója fakadt. 1952- ben itt már kész volt a kísérleti szív-, tüdőpumpa. A világon akkor még gyerekcipőben járó probléma volt. Sajnos, anyagi okok játszottak közre. Fűtetlen helyiségekben folytattuk a hibernációs kísérleti állatműtéteket. Volt itt sok fantázia ... Később Kariinger professzor úr lett a klinika vezetője. Itt nem volt mellkasi sebészet, és emiatt két év múlva átmentem az I-es sebészeti klinikára. Az utóbbi tíz év nem volt terméketlen, de az ember mindig szeretett volna egy nagyobb volumenű munkával foglalkozni. Voltak tudományos dolgozataim, de eléggé szórt jelleggel. Egy év óta azonban megint úgy érzem magam, mint azelőtt. Az egyetemi műtéttani intézet és a sikondai szanatórium izotóp laboratóriumának baráti segítségével intenzív tudományos munkát végzek. A fó kutatási területem a perifériás vérkeringés, az izom és a bőr oxigénellátásának vizsgálata műszeres segítséggel, illetve biológiai miliőben ... o — A klinika terveit a feladatok határozzák meg. Tehát gyógyászati, oktatási, tudományos és területi munka. Ami az első feladatot illeti: megtartani a klinika kitűnő hírét, s ha lehetséges, fokozni azt. Az oktatást sajnos gátolja a helyiségprobléma. A ciklikus rendszert ezért nem honosíthatjuk meg. Másrészt oktatási szempontunk, hogy állandóan növekedik a hallgatókra váró adathalmaz. A fölöslegeset el kell hagyni, és a gyakorlati orvos számára fontos, nélkülözhetetlen sebészetet és társtudományokat szeretném előtérbe helyezni. A medikus a leglényegesebb dolgokra koncentráljon, de amikor szükséges, bepillantást nyerjen a háttérbe és a jövőbe. A tudományos munka alapelve, hogy a „magános farkasok” ideje lejárt. Mint említettem, magam is team-mel kutatok. A téma: a perifériás érbetegségek sebészeti beavatkozása és gyógyszerezése milyen eredménnyel jár, másrészt az eddig ismert, vagy nem ismert sebészeti hatásosság továbbfejlesztése. E klinika már régen is foglalkozott érsebészettel. és rendelkezésre állnak a személyi és anyagi feltételek. A másik tudományos tématerület az enzim, amely mint közbeeső anyag nemcsak lehetővé teszi a szervezetben két folyamat egy- másrahatását, de befolyásolja is ezt a kapcsolatot. Ez sebészeti vonatkozásban is rendkívül fontos. A súlyos műtétek után a szervezetben végbemenő folyamatokat az enzimek katalizálják. Hogyan? Ezt az enzimkutatás nélkül nem lehet felderíteni. A harmadik terület a baleseti sebészet, amely szorosan összefügg a perifériás keringéssel, a negyedik pedig a gyomor és a bélrendszer. Gyakran későn jönnek a gyomorrákkal. A tömeges gyomor-- szűrés nehezen képzelhető el, de a legkisebb gyanú esetén, akkor is, ha a gyomorröntgen nem deríti fel a daganatot, sejtszigeteket, sejttörme- lékekel nyerve megállapítható a betegség. Egyesek e módszert szkeptikusan ítélik meg, de én bízom, ha nem is megoldani, de a kérdést sikerül a megoldáshoz közelebb segíteni. A négy fő irányvonal mellett a második vonalban is vannak problémák, amelyek majd előléphetnek főtémává. Ilyen az epekőképződés biokémiai háttere. Mi tehető felelőssé, hogy kő képződik, és mit tehetünk, nogy meg is tudjuk előzni? Ilyen téma továbbá a vér alvadási viszonyainak változása. A sebész néha megmagyarázhatatlan vérzésekkel áll szemben. Nem gyakori, de a nem megfelelő kezelés tragikus lehet... Ezt a gazdag és hosszú időre szóló programot természetesen munka nélkül nem lehet realizálni. A kutatásban résztvevőknek rengeteg lemondásra lesz szükségük, de eredményt csak így érhetünk el. Hisz, ezért dolgozunk ... — Beszélgetés közben először arra gondoltam: a professzor úr pályájának alakulásában szerencsés momentum volt, hogy kezdetben Szentágothai és Kudász professzorok mellett dolgozott. Aztán egyre jobban megértettem, hogy itt lényedében az elkötelezett hivatástudatról, egy tudományos és emberi magatartás egyenes folytatásáról van szó, amihez a szerencsének aligha van köze. — Az, hogy én ide jutottam, annak két fontos előzménye van. Az egyik, hogy pályám kezdetén az első lépéseket Szentágothai és Kudász professzorok irányításával tehettem meg. Ez talán szerencse is. Valóban. A másik azonban, hogy volt bennem szorgalom, hogy vállaltam a lemondásokat, amelyek e pályával együttjárnak. Mindig a munka lebegett a szemem előtt, amit szeretek, és amit minden körülmények között elvégzek. Önmagában egyik sem elég. Sem a szorgalom, sem a szerencse, sem az ambíció. o A beszélgetést nem szívesen hagytam abba. De hát, a tudományos programra pillantva, azt hiszem — hamarosan folytatható. Thiery Árpád filmhírek MEDEA — MARIA CALLAS Maria Callas, a híres énekesnő filmfőszerepben mutatkozik be. Madea szerepét játssza Pier Paolo Pasolini filmjében, amely Euripidész tragédiáját dolgozza fel. Pasolini akkor határozta el, hogy Callasra bízza a szerepet, amikor Cherubini Medea című operájában látta az énekesnőt. „Rendkívüli, varázsos Medea lesz” — mondja róla. Maria Callas számára Pasolini filmje nem csupán az első filmszerepet jelenti, hanem alkalmat arra, hogy visszatérjen a siker reflektorfényébe, miután hosszabb ideje alig szerepelt. Az álom-jelenetben az énekesnő ógörögül ad elő egy hosszú monológot. A filmet Szíriában és Törökországban forgatják majd. A KÉT VITTORIO ÉS SHARON TATE A „Tizenhárom” című olasz-amerikai koprodukciós film felvételei Olaszországban készülnek. Főszerepét Roman Polanski filmrendező felesége, Sharon Tate amerikai filmszínésznő játssza. A film rövid tartalma: a fiatal hősnő útrakel, hogy megkeresse az egyik idős nagynénj énéi elrejtett, mesébe illő örökséget. Az olasz szereplők közt van Vittorio Gassman és Vittorio de Sica. LUCIA BŐSÉ CHOPIN-FILMBEN Chopin életének egyik epizódjáról készít filmet Jaime Camino. Ebben Lucia Bősé olasz filmszínésznő játssza George Sand szerepét. Lucia Bősé arra készül, hogy Raf Valloné társaságában Ismét színpadra lép Olaszországban. Pillanatnyilag a madridi filmstúdióban dolgozik, „A szerelem és a magány más fajtái” című film egyik szerepét játssza, Basilio Martin Patino rendezésében. Jltaizkixal levél A GISELLE ÉS ARTURO UI Nehéz feladat az idei nyár moszkvai színházi eseményekről akárcsak kutyafuttában is számot adni. Nemcsak azért, mert szokatlanul meleg van és a mindig zsúfolt moszkvai színházakban ez most méginkább érződik. A nyár összekevert mindent. Egész színházak nyomtalanul eltűntek, § gombamódra ütik fel a fejüket helyükön a különböző vidéki együttesek. A Művész Színház Szverdlovszkban vendégszerepei, a Kisszínház valahol Tádzsikisztánban, de nézőterük egy estén sem üres most sem: vidéki előadásoknak tapsol benne a közönség. Persze csak a színházak vidékiek, az előadások nem. Meri hogy lehetne például vidékinek nevezni a nálunk megszokott lekicsinylő értelemben például a Tovsztonogov vezette Leningrádi Drámai Színház vendég-előadásait a Kis- színházban? Akár mai témákhoz nyúl, akár a klasszikusokhoz fordul, ez az újító kedvű, de a mesterség hagyományait is hibátlanul ismerő együttes, mindig a kor ét Európa színvonalán álló előadásokat hoz létre. A mostani vendégjáték három vezető előadása ismét tanúbizonyságát adta ennek a kiforrott és felelős modernségnek. A Kispolgárok a Shakespearet Csehovval ötvöző Gor- kij-darab ízig-vérig mai és mégis korhű színpadi megjelenítése. Szakítva a mű színrevitelének naturalista és szo- ciologizáló tradícióival, Tovsztonogov a mai kispolgári életeszmény tragédiáját mutatja be. Az öreg Besszemenov azonban (E. A. Lebegyev felejthetetlen alakításában) mégis igazi Gorkij-hős, Jegor Bulicsov egyik előfutára, aki életformájának és az egész régi erkölcsi rendnek az összeomlását gorkiji dinamikával és helyenként valóban shakes- pearei mélységgel éli át. Az Állítsatok meg Arturo Uitl még 1965-ben Ervin Ak- szer, a Varsói Nemzeti Színház főrendezője vitte színpadra Leningrádban, s azóta elismerten a legjobb szovjet Brecht-előadás. A főszerepet szintén a már említett E. A. Lebegyev játssza, kitűnő példát nyújtva a brechti stílus oroszosításának (vagy magyarosításának? — mindenképpen: érzelmesebbé és poétikusabbá tételének) lehetőségére. A Csak a színtiszta igazat! dokumentum-dráma, amelyet az Októberi Forradalom évfordulójára maga a színház szerkesztett, előadásával pedig tanúbizonyságát adta az intellektuális-lélektani színház legjobb színvonalán álló felkészültségének. A filozófiai-publicisztikai játék keretében egy New York-i bíróság hazaárulás vádjával perbe fogja John Reed-et és az Októberi Forradalom többi amerikai résztvevőjét. Ezek a megcsúfolt burzsoá hazafiság érveit olvassák vissza bíráik fejére, s tesznek hitet a forradalom mellett. Az igazat, csak a színtiszta igazat! — ezt vallja a színház is filozófiában, művészetben egyaránt. A szomszédos Nagyszínházból mégis sokkal szemrevalóbb látnivaló után tódul ki a közönség: az I. Nemzetközi Balettfesztivál zajlik itt. Szó szerint zajlik, mert a világ csaknem valamennyi országából érkezett 98 táncos versengését a moszkvai közönség olyan hévvel tárgyalja, amely mellett eltörpül bármely NB I-es mérkőzés közönségvisszhangja nálunk. Nekünk is érdemes azonban odafigyelni, mert a fesztiválnak 8 magyar résztvevője is van, közöttük a pécsiek által jól ismert Árva Eszter és firadi Mária. Utóbbi Éva Jevdokimova amerikai balerinával együtt vigaszdijat is kapott, bár egyes szakemberek véleménye szerint többet is érdemelt volna. Különösen Dózsa Imrével együtt táncolt Giselle-jelenete kötötte le a közönség érdeklődését, aki többször is félbeszakítva a számot, nagy tapssal jutalmazta a magyar művésznő mesterségbeli tudását és színészi átélő képességét. Aradi Mária nemrég féléves tanulmányúton volt Moszkvában, s a Nagyszínház stúdiójában A. Messzerer volt a mestere. A balettmesterhez lépünk, aki most érkezett vissza Budapestről, a „Hattyúk tavát" rendezte az Operaházban. Messzerer a magyar balett szakértője itt, az Operaház 1951-es „Hattyúk tava”-előadását is ő rendezte. Nagy elismeréssel beszél a magyar balett tehetségeiről, s arról a friss szellemről, amely a klasszikusokhoz való viszonyukat jellemzi. Elégedjünk is most meg ezzel a dicsérettel. Többet kapunk majd talán, ha lengyel, német és bolgár együttesek után egyszer magyar színház is vendégszerepei majd Moszkvá- ban- NAGT LÁSZLÓ BIZSE JÁNOS KÉPEI Színes, szuverén világ tölti ki ezekben a napokban a TIT Bartók klubját. Ezt a világot Bizse János képei varázsolják a falakra, de a képek kisugárzása betölti a teret is — s így van aztán, hogy a látogató egy különös, modern világban érezheti magát. Nehéz ezt a hangulatot kielemezni, annál is inkább, mert a képek, témája látszólag erősen eltér egymástóL A hőerőműtől az akváriumig a tóparti naplementétől a gépekkel zsúfolt üzemig terjed a skála. Az első pillantásra távoli tartalmakat azonban láthatatlan szálak fogják szerves egységbe. Az egységet nem csupán Bizse János érdeklődésének nagyonis szívós, kitartó irányai biztosítják, hanem festői nyelvének öntörvényű, a modem festészet formanyelvét biztosan alkalmazó, a megoldásokat több síkon is kipróbáló állandósága. Ez az állandóság persze viszonylagos, hiszen minden újabb munka újabb kísérlet is a már meglévő stílus továbbfejlesztésére, de a kísérlet sosem marad kísérleti fokon, hanem mindig kész műalkotássá érik. Az évek során kiérlelt képek így egy évtizednyi — nyelvben, témában, felismerésben történt — gazdagodás egységes kifejezőjévé állnak össze. Ha már részekre akarjuk bontani ezt a világot, megtehetjük: egyik oldalon a primer természet élményei vannak túlsúlyban, másikon az a „természet”, amiben már fel- ismerhetőn benne van az ember alkotó munkája, rajta az ember kezeriyoma. Az Üzem című kép festői nyelven megfogott lényege a huszadik századi, modern nagyüzemnek. Kerekek, tartályok, dugattyúk, fogaskerekek, vezetékek, hatalmas gépek felsejlő formái — de mindez egy gondosan komponált, egységes szerkezetben, amelynek hangulata fedi a Gyár hangulatát. Fémes színeikben játszik a kép, fehérekből, kékekből, világoszöldekből bontakozik ki a fémekkel, műanyagokkal, okos szerkezetekkel teli, emberteremtette világ. Ugyanilyen sűrített felfogásban jelenik meg a Hőerőmű is egy másik nagyméretű vásznon. Ez annyiban tér el az elvontabb Üzemtől, hogy itt halványan felidéződnek az emberek figurái is. akik e monstrumot kormányozzák. Bonyolultabb, absztrahál- tabb kifejezésben élnek az emberi tartalmak a Táncszvit című képen. A sárga-fekete kompozíció szigorú szerkezetében a tánc ritmusa és dinamizmusa jelenik meg a festő nyelvén. A kép egyike a legnagyobb hatású, legjellegzetesebb és legtisztább Bizse- képeknek. Mellé sorolnám az Táncszvit Űtiélmény ragyogóan megoldott alapgondolatát: itt is a vizuálisan gondolkodó festő szemléletén-élményvilágán átszűrt, elvont valóság jelenik meg. Ahogy az előbbi képen a Tánc lényegét fogja meg a művész, itt az idegen tájak, emberek, az utazás, a száguldás, a világot látás bonyolult, konkrétumoktól, részletektől megtisztított élményét alakítja képpé. De akármelyik „tájképét” nézzük, azokon sem érezzük az ember hiányát. Még a címek is, amelyek sokaknál ritkán fogják meg a képek tartalmi lényegét, ezúttal Bi- zsénél jelzés-értékűak: Csillogás, Zöldben, Vízparti tükröződés, Vízparti emlék. Arról van szó, hogy ezeken az erősen lírai alkatú képeken az ember jelenlétét a szemlélő-alkotó-felfogó ember, vagyis a festő biztosítja. Emlékek, benyomások ezek a tájról, leszűrt lényegek: akár egy tiszta, kék-fehér, jég-csillogásról, akár a tenger fénylő kékjén derengő, fát, vasat érzékeltető, hajót jelző barnákról vallanak. A modem ember, a mában körülnéző, érdeklődő ember világa a Bizse-kiállítás képeiből kibontakozó világ. S jó, hogy a pécsi „iskolát” jellegzetesen képviselő egyik művésznek így, egybegyűjtve láthatja végre munkáit a közönség. (Hallania)
