Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

1W9. júRus 13. DunanTtni naoio 9 THETIS \>J FÖLDEKET FOQ FELFEDNI ELŐTTÜNK... A BOLDOQ SZIQETEK Tudtak-e az ókorban Amerikáról? As ókori szerzők közül Marcellus (IV. sz.) Aithiopia- ka c. könyvében elmondja, hogy akik túlélték Atlantisz elsüllyedését, Nyugat-Európá- ba költöztek. Hasonlóképp ír Timagenész (I. sz.), ká a hírt a gall druidáktól hallotta. Az atlantiak Hérodotosz (ie. V. sz.) említ egy észak-afrikai utat: „Üt vezetett Thébaiból Héraklész Oszlopaiig.” Ez volt az ún. Homok út, eléggé rejtélyes, mert nem az egyiptomiak építették, nem is igen hasz­nálhatták, hiszen az örökké ellenséges lábáén át vezetett, és az egyiptomiak Nyugat fe­lé ritkán s a tengeren közle­kedtek. Ellenben Szuchisz, az egyiptomi pap, ezt mondja Szolónnak: „Az atlantiak ural­kodtak a Földközi-tengeren, Líbián egészen Egyiptomig." Evvel a protoegyiptomi íi- bukra utal, s az út a reges Atlantisz észak-afrikai gyar­matait kötötte volna össze az anyaországgal Marokkón át a Nílus deltájáig. Eszerint, ha a regét mellőzzük, a Homok Út történetelőtti karaván-csa­pás volt. végállomása a ma­rokkói parton Come városa, s ez egyúttal kikötője az At­lanti-tenger szigetei felé irá­nyuló hajóforgalomnak, még az egyiptomiak bejövetele előtt. Claudius Aelianus (II. sz.) idézi Chioszi Theopomposz (ie. IV. sz.) elbeszélését Szilé- noszról és Midasz királyról. Szilénosz, a szaitír, a regés Meropisz történetét mondja el a királynak: „Az ismert föld­részeken — Európán, Ázsián és Líbián — kívül van egy roppant nagy ismeretlen föld is." Ez az emberiség őshazá­ja, a meroposzok kegyes ég­hajlat alatt élnek, termékeny földeken, városaik hatalma­sak és pompázók, az arany és az ezüst oly bőségben van ott, hogy nem becsülik több­re, mint más halandók a va­sat. Atlasz leánya, Meropé uralkodik rajtuk. Héraklész, midőn arra járt, magával At­lasszal is találkozott. A me­roposzok egyik hódító útjukon eljutottak a hiperboreusokhoz (Portugália, Anglia), s ezek révén került él hírük a görö­gökhöz. — Ebben a mesében már megcsillan az arany­álom, Amerika igazi fölfede­zője, a hír a meroposzok dús- lakodásáról az aranyban és az ezüstben mintha a mexikói és perui királyok mesebeli gaz­dagságáról szólna. Plutarchosz (I. sz.) is meg­említi Meroposz királyságát a Hold foltjairól írt munkájá­ban, s elmondja, hogyan láto­gatott el oda Héraklész. A leszboszi Theophrasztosznak tulajdonított és De Mirab As- cult címen emlegetett munka (ie. IV. sz.) Atlantisz gyarma­tairól szól, de csak általános­ságban: a „tengerbe” helyezi őket Timagenész a gall tör­zsekről írva, eredetük szerint igyekszik osztályozni őket * egyikükről megjegyzi: „gyar­matosok. akik egy távoli, At­lantisz nevű szigetről jöttek." Arisztotelész az egyetlen görög író, aki nem hisz Platón történetének igazában vagy lehetséges voltában, de az ott említett iszaptengerről (a mai Szargasszóról) ő is tudomás­sal bír, csupán a partokhoz közelebbre teszi. A föníciaiak­nál Fűtenger a neve, a való­sághoz egészen híven, a Gil- games-eposzben a „Halál vi­zei”, mint a zsidó mondában és Henóchnál; Tacitus „Sötét tengernek” (Maré tenebrosum) nevezi. Egyébként az ún. pe- riplusok, ókori hajóút-leírások rendszerint megemlítik, s ezekről még szó lesz. Sziget Afrikával szemben Szicíliai Diodórosz (ie. I. sz.) részletesen elbeszéli, hogy a föníciaiak, az ókor e leg­kiválóbb hajósai, hatalmas szigetet fedeztek föl „Afriká­val szemben, mely már nagy­ságánál fogva is említésre méltó.” E részben valószínű­leg föníciai forrásokból merí­tett, s előadása, illetve a ben­ne rejlő föníciai anyag arra késztet, hogy a „hatalmas szi­geten” K özép- Amerika fo­lyamvidékét értsük. A boldog sziget tájleírásai természete­sen sablonosak, ezért csak azokat a részeit emelem ki, melyek elemi földrajzi ténye­ket tartalmaznak (hegy- és vízrajz, növényzet, éghajlat): „Líbiával szemben, az óceán közepén jelentős nagyságú sziget fekszik. Líbiából Nyu­gat felé indulva, sok na­pon át beli hajózni odáig Termékeny föld ez, na­gyobbrészt hegyes, de szé­les síkságai is vannak. A sík vidék nagyon szép, s mint­hogy hajózható folyók szelik át, öntözhető... A hegyvidék nagykiterjedésű erdőkkel bo­rított ... Ezenkívül, miután a sziget éghajlata rendkívül enyhe, majdnem egész éven át érik ott a gyümölcs és minden nyári vetemény.” Föl­fedezésének Diodórosz által leírt történetéből egyrészt megértjük, miért tartották a föníciaiak titokban tengeren­túli birtokaikat, másrészt pe­dig kiviláglik az is, hogy ez a „sziget” aligha lehetett azo­nos a Kanáriak vagy Azórok bármelyikével. A föníciaiak nem voltak romantikus nép, hanem józan és kemény ke­reskedők, folyton küzdeniük kellett a hatalomért vagyis az életükért Babilonnal, Egyip­tommal, Krétával, Görögor­szággal, Nagy Sándorral, vé­gül Rómával; új meg új Karthágókat alapítottak (a vá­ros neve is ezt jelenti: Kart- hadast = Újváros), egyre job­ban szoríttattak Nyugat felé, s ha .az újonnan fölfedezett szigetet népüknek menedékül szánták, alkalmasnak kellett lennie új ország alapítására. A sziget, mondja tehát to­vább Diodórosz, „régebben is­meretlen volt, mert messze esik az egész lakott világtól. Csak később, még pedig a következő alkalomból fedez­ték föl. A föníciaiak, kik a legrégibb idők óta tengeri ke­reskedést űztek, sok gyarma­tot' alapítottak Líbiában és többet Európa nyugati orszá­gaiban is. Minthogy vállalko­zásaik jól folytak, nagy va­gyonokat halmoztak fel, és akkor már arra merészked­tek, hogy a tengert Héraklész oszlopain túl is bejárják, amely tenger Okeanosznak neveztetik ... Mikor tehát az említett okokból az Oszlopo­kon túli partokat kutatták, és Líbia (Afrika) mellett Dél felé hajóztak, heves vihar messze kiverte őket az óceán­ra, és sok napon át hányód­tak, mígnem az említett szi­getre vetődtek. Földerítették az ország előnyeit és egész ál­lapotát. és mindenüvé hírül vitték. Ezért aztán a türrhé- niek (etruszkok), amikor ten­geri hatalomra tettek szert, telepeseket akartak oda kül­deni. Azonban a karthágóiak megakadályozták, mert egy­részt attól tartottak, hogy sok karthágói polgár szeretne majd kivándorolni a boldog sziget­re, másrészt azonban balsze­rencse esetére menedékhelyet akartak fenntartani, ha pél­dául Karthágót a sors vala­mely megsemmisítő csapással sújtaná. Ugyanis azt remél­ték, hogy tengeri erejük se­gítségével az egész lakosságot a győztesek előtt ismeretlen szigetre telepíthetik át” Diodórosz úgy látszik Is­mert eredeti föníciai doku­mentumokat; amikor az achá- jok a trójai hadjárat után (ie. XIII. sz.) a föníciakat ki­felé szorították Kisázsiából, ezek Nyugat félé húzódtak; nagy óceáni expedícióik Gib­raltáron túl, közvetlenül Tró­ja eleste után kezdődtek; más források szerint Nagy Sán­dortól szenvedett vereségeik után (ez már folytatás volt, mint látni fogjuk). Diodórosz megemlíti azt is, hogy az at- lanták nem Ismerik Cérés gyümölcseit, s ez ráillik Ame­rika Indiánjaira, kik csak­ugyan nem ismerték a gabo­nát és a tejet, s fő élelmük a kukorica, patáta, tök, bab és banán. A nagy szárazföld Hésziodosz (ie. 700 k.) sze­rint a Heszperidák kertje szi­geten fekszik ama tengerben, ahol lemegy a Nap. Héka- taiosz (ie. 300 k.): Hüperbo réasz az Atlanti-óceánban fek­szik, szemben a kelták föld­jével. (Ez Anglia is. lehet.) Plutarchosz ezt jegyezte fel: „Az Óceánban fekszik Ogügia szigete: a Venus vagy Kalüpszó sziget. De ettől nyugatra végtelen messzeség­ben van Kronosz három szi­gete, ahová mintegy harminc évenként büszke, harcias fér­fiak jönnek a szigeteken túl levő nagy szárazföldről. — Azért jönnek, hogy a tenger isteneinek áldozzanak.” Más helyen arról beszél, hogy a görögök híven megőrizték At­lantisz emlékezetét, majd így folytatja: „A nagy szárazföld, mely az Óceán túlsó partját alkotja. Ogügia szigetétől 5000 stádium (8500 km) távolságra van ... Ezeken ■ a partokon eredetileg tizenhárom görög telepedett le, Héraklész úti­társainak utódai, akik ottma­radtak amaz országokban. Ma­gukat egy nagy szárazföld la­kóinak tartják.” Pa.uszaniasz (II. sz.) szigetcsoportról szól az Atlanti tengerben, Szatü- ridésznek nevezi; ugyanő-el­mondja egy kariai ember, Euthümosz utazását: a vihar ezekre a szigetekre sodorta, ott vörösbőrű emberekkel ta­lálkozott, akik lósörényszerű hajat viseltek Seneca és Sztrabón (L sz.) egyértelműen írják, hogy Eu­rópa és Keletázsia közt fel­tétlenül kell szárazföldeknek lenniük Sztrabón a nyugati óceánon messze elkalandozó hajósokat is említ. Ezeket a szigeteket a görögölt és a ró­maiak boldognak, szerencsés­nek nevezték; Horatius: „Hív minket a szertehullámzó Óceán; hajózzunk a boldog mezők és gazdag szigetek fe­lé ahol a föld szántatianul meghozza Ceres gyümölcseit minden évben.” Plinius azt írja róluk, hogy Gadestől (Ca- diztól mai mértékben) 12 000 km távolságban fekszenek, s hogy Uba, nurnida király meglátogatta őket, mert bí- borcsiga-tenyészetet akart ott létesíteni. Végül megemlíthet­jük Arnobiust (XV. sz.) és Kozmasz Indikopleusztészt, a IX. században élt bizánci szer­zetest, ki kezdetleges térképén egy tengerövezte, bizonytalan szárazföldre ezeket írta: „Ten­gerentúli föld, ahol az embe­rek a vízözön előtt éltek.” De legérdekesebb Seneca verse, melyben kereken megjövendö­li Amerika fölfedezését: „Ké­ső esztendők után eljönnek a századok, midőn az Óceán megoldja a világ bilincseit, és hatalmas földrész tárul fel; akkor Thetis (a tenger) új földeket fog felfedni előttünk, és Thule (Izland) nem lesz a legszélső közöttük.” Várkonyl Nándor Észak-Európa klímaváltozása Geofizikusok, meteorológusok és biológusok együttesen adtak most hangot azon aggodalmuknak, hogy Észak-Euró­pában a klíma olyan változása megy végbe, amely súlyosan érinti Izland egész gazdasági életét Az utolsó nagy hldegperíódus — hosszú, kemény telek­kel és a sziget északi és keleti partvidékét elzáró jégtáblák­kal — 1870-től 1920-ig tartott Ezekben az években sokezer izlandi Amerikába vándorolt, mert a termés állandóan tönk­rement, a hering, amelynek exportjának fedeznie kell a szi­get importját — messze elkerülte a túlságosan hideg vizet 1920-tól felmelegedés következett be; a sziget gazdagsá­gát adó hering a melegebb és állandó hőmérsékletű tenger­vízben bőséges lett, a jégtáblák nem jutottak a sziget köze­lébe. Ez a felmelegedés általánosan jellemző volt az északi sarkvidék egész térségére. Egy évvel ezelőtt azonban újabb klímaváltozás állott be. 45 év múltán ismét eljegesedtek a sziget partjai, s a helyzet azóta is évről évre rosszabbodott Izlandom úrrá lett a rémület: sok jelből arra következ­tetnek, hogy egy újabb jégkorszak kezdődött ötven tudós ült össze — történészek, tengerkutatók, geofizikusok, geoló­gusok, biológusok, meteorológusok —, hogy a jövő kilátásait elemezzék, de bár sok történelmi adat és más északi álla­mok adatai is rendelkezésre állnak, nehéz előre látni a ten- jpn és a légköri viszonyok alakulását Adolf von Thadden, az új­náci NPD párt elnöke a Mer­cedes cégtől szürke, zárt Pull- mann-kocsit rendelt 21 ezer márkáért. A kocsit különféle biztonsági berendezésekkel lát­ták el. Ablakai golyóálló üveg­ből készültek. Az NPD egyik szóvivője bejelentette, hogy a kocsit a „választási harc ide­jére” kapja von Thadden, ♦ A washingtoni rendGrfffkapttány­ság közölte, hogy a legszerényebb számítások szerint Is az amerikai főváros lakóinak birtokában 75 000 bejelentetlen lőfegyver van. Ez azt Jelenti, hogy a város majd­nem minden tizedik lakójának van fegyvere. A rendőrfőkapitányság közlése szerint 1968-ban Washingtonban több mint 4000 fegyveres bűntény történt. A banditák 132 embernek oltották ki az életét és több mint 1400 embert sebesítettek meg. ♦ Indonéziában az első bika­viadalokat nemrég tartották meg Djakartában. A 100 ezer MINDENFÉLE néző között Suharto indonéz elnök is ott volt ■ ♦ Amsterdamban 1971-ben nyílik meg a Van Gogh Múzeum, amely­ben a nagy francia művész és kortársai 150 festménye és 440 rajza látható majd. A múzeum­ban Van Gogh 600 levelét is meg­szemlélhetik a látogatók. (Contem poraira!) ♦ 1970-töl kezdve az olasz légierő látja el Zambia repülőinek kikép­zését — közölték olasz hivatalos helyen. Korábban ezt a feladatot a brit légierő látta el. Hetven zambiai fiatal már meg­érkezett Olaszországba. Zambia egyébként ötven heli­koptert vásárolt Olaszországtól. (ANSA) ♦ A jugoszláv hivatalos szer­vek véglegesen jóváhagyták Balról jobbra: Nell Armstrong, Ed Aldrln, Mike Collina, Vesztegzár űrhajósoknak Három hétre egy különleges laboratóriumba zárják az Apolló 11 visszatérő utasait A világűrből visszatérő amerikai űrhajósokat eddig nagy pompával és örömujjon­gással fogadták a repülőgép- anyahajók fedélzetén. Az Apollo 11. utasaira azonban egészen más sors vár. Az amerikai világűrkutatási hiva­tal olyan szigorú elővigyáza­tossági intézkedéseket foga­natosít, hogy még a legveszé­lyesebb fertőző betegeket sem különítik el olyan szigorúan, mint -július második felében a Holdról visszatérő Armst- rongot, Aldrint és Col linst. * Senki sem fog velük kezet és legalább három hétig a külvilágtól elszigetelten kell élniük erre a célra létesített laboratóriumban, amelynek berendezése több mint 15 mil­lió dollárba került. A szakértők ugyanis nem tartják kizártnak, hogy a Hold felszínén ismeretlen és esetleg az emberre, a földi életre nézve kataszrofális ve­szélyt rejtegető mikroorga­nizmusok élnek. A biológusok is hasonló véleményen van­nak. Attól tartanak, hogy az űrhajósok esetleg a földi bak­tériumokhoz és vírusokhoz hasonló parányi élőlényeket is magukkal hozhatnak. Ha pedig ez bekövetkezne, azt jelentené, hogy egyetlen Hold-mikroba katasztrófát okozna, mert egy kozmikus betegséget terjesztő mikroor­ganizmussal szemben a földi élet teljesen védtelen, hiszen az emberi és az állatvilágot még sohasem érhette ilyen fertőzés, tehát • szervezetek ellenállóképessége nem ala­kulhatott ki. Ellenszert, új gyógyszert viszont csak bizo­nyos idő elmúltával lehet elő­állítani. A Hold-mikrobák közben gyorsan, végzetes iramban szaporodnának. A Földön is­meretes baktériumok félórán­ként osztódnak, hasonló sza­porodási ütemben tehát egyet­len baktériumnak tíz óra mindenfelől egy Szlovéniában építendő atomerőmű tervrajzát, amely­nek kezdeti kapacitása 340 megawatt lesz. A reaktor urá­niummal működik majd. ♦ Olaszországban megkezdték egy különleges cipő gyártá­sát, amely rablótámadás ese­tén jó szolgálatot tesz a pénz­tárosnak, vagy a magányos járókelőnek. A közönséges lábbelitől külsőre semmiben sem különböző cipőbe két kontakt-lemezkét szereltek, — az egyiket a jobb cipő kérgé­be, a másikat a bal cipő sar­kába. Ha a két lemez érint­kezik, a jobblábas cipó sar­kába épített tranzisztoros be­rendezés 25 kilométeres kör­zetben bekapcsolja a legkö­zelebbi rendőrőrs riasztóké- szülékét. múlva már több mint egymil­lió utóda volna, két nap alatt pedig annyira elszaporodna, hogy minden emberre több mint egymilliárd baktérium jutna, ami azt jelenti, hogy néhány nap vagy hét alatt a szél, az óceánok, a folyók segítségével a baktériumok az egész Földön elterjednének. Nell Armstrong, az Apollo 11. űrhajósa utolsó gyakorlatait folytatja. Képünkön azt a Je­lenetet látjuk, amikor a Lu­nar Modnl holdraszálló jármű­ből létra segítségével (egyelő­re még a földön) eléri a ta­lajt Nem meglepő tehát a szi­gorú vesztegzár, amilyen az Apollo 11. visszatérő utasaira vár.* Miután az óceán felszí­nére leereszkednek, az űrha­jósok az erre a célra készült porszívóval „kitakarítják” a kabin belsejét, a békaembe­rek közül viszont csak egyet­len gázálarcos búvár érint­heti meg az űrhajót. Egy erre a célra készült nyíláson át védőöltözetet ad be az űrha­jósoknak és a kabint végül fertőtlenítik. Az űrhajó fölött lebegő helikopter pilótája is herrAe- tikusan zárt fülkében ül, mi­közben helikopterével a három űrhajóst a közelben veszteglő repülőgépanyahajóra viszi. Az űrhajósoknak azonban nem szabad közvetlenül a fedél­zetre lépniük, hanem mű­anyagból készült folyosón a helikopterről egyenesen egy 10 méter hosszú és 3 méter széles, vasúti kocsihoz hason­ló, szállítható, légmentesen el­szigetelt helyiségbe mennek és itt a külvilágtól teljesen elzárva élnek. Honululuban egy szállítóre­pülőgépre helyezik az alkal­matosságot és a houstoni vesz- tegzár-állomásra viszik. Az űrhajósoknak itt még legalább 15 napig kell vesz­tegzár alatt lenniük. Itt már állandó orvosi felügyelet alatt lesznek, és űrkutatási szakér­tőkkel is érintkezhetnek. Természetesen mindenkinek, aki közvetlen közelükbe kerül, szigorú fertőtlenítési előírá­sokhoz kell tartani magukat. Mások csak telefonon és tévé­felvevőgépek segítségével be­szélhetnek velük. A houstoni kísérleti telep laboratóriumaiban ugyanakkor a tudósok azt igyekeznek megállapítani, hogy az űrha­jósok által a Holdról hozott mintegy 25 kilónyi törmelék tartalmaz-e élőlényeket?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom