Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

I Dunantmi nop io 1969 Júnfirt t*. Nagy életek, nagy emberek Tereket szeretnék adni a városnak... Gyapjas gyűszűvirág (Digitális lanata) Nendtvich Andor Ha az Eszperantó park alatt álló földszintes, műemlékjelle- gű ház ajtaján kopogok, tás­kámat gyorsan átteszem a jobb kezembe, mert tudom, ballal kell majd kezet fog­nom. Pedig az a jobb kéz, amely erőtlen és tehetetlen, olyan volt, hogy amikor alig múlt húsz éves, már levelező­lapokra nyomtatták a Pécsről készített művészi grafikáit... De arra is emlékszem, ami­kor egyszer egy bekeretezett, Klimó-tomyot ábrázoló re­mek akvarellt hosszasan di­csértem és művésze után ér­deklődtem, kiderült, hogy a képet ő festette, Nedtvich An­dor, méghozzá III-os gimna­zista, tehát 13 éves korában... kis a szoba falaiból alig lát­szik valami: csupa festmény, csupa kép, s csaknem mind épület: a régi Pécs és egy új, álombéli Pécs rajzai... Mikor már a bronz, nagy ezüst és Signum Laudis ér­mekkel is kitüntették, s láb­lövést is szenvedett, végre befejeződött a háború, s 1 így folytathatta egyetemi tanul­mányait. Az építészmérnöki oklevelet 1920-ban szerezte meg. Oly kiválóan vizsgázott, hogy az egyetemen mindjárt felajánlottak neki egy tanár­segédi állást. Két évi tanársegédeskedés után Franciaországba hívták meg Nendtvich Andort, s mi­után Párizsban újabb két évet dolgozott, az Egyesült Álla­mokba utazott. Mikor New Yorkban Mr. Henry Osernek átnyújtotta a kitűnő műegyetemi diplomát, az kézbe sem vette. — Bu­dapest? — ismételte halkan, gyanakvóan, közönnyel és ki­mért kézlegyintésre is alig ér­demesítette. Mr. Oserről ak­koriban gyakran írtak a la­pok. Ö az, aki a világ legdrá­gább telkein a Wall Streeten és a Trinity Courton építi a felhőkarcolókat. Nendtvich Andornak hűvösen csak eny- nyit mondott: — Tervezze meg a jamaicai színházat! Azzal jelentkezzék! — íme, ez volt az — mu­tatja a fehér hajú, kissé resz- keteg kezű mérnök. A terv­re és az elkészült pompás épület képére ráragyog a dé­li napsugár. — Oser aztán — meséli mosolyogva — csak egyik kezéből a másikba tet- te-vette, fürkészte, nézegette, majd egy szerződést tóit elém, s megint szűkszavúan, de már hunyorítva csupán annyit szólt: — Kezdeti havi 100 dol­lár.''— így lettem a legjobb fizetésű embereinek egyike. 1924-től 27-ig éppen húsz fel­hőkarcoló tervét dolgoztam ki, amikor a túlfeszített haj­sza következtében, 31 éves koromban, egy februári éj­szakán a munkaasztalomnál ülve, fejemben megpattant egy ér. Agyvérzést kaptam jobboldali láb- és kézbénulás­sal, s beszélni is alig tudtam. A New York-i kórházban az­tán az orvoson kívül három hónap alatt senki sem kér­dezte meg tőlem, hogyan ér­zem magam. Erre senkisem ért rá. Ahogy lábra tudtam állni, valósággal menekültem e lelketlen világból. Itthon Pécsett, szülővárosomban az­tán újjászülettem. Megtanul­tam ballal írni, rajzolni... Amíg hallgatom halk, aka­dozó szavait, egyre nő, egyre magasodik előttem emberi nagysága. — Kétségbeejtőbb helyzetbe ember alig kerül­het. S ő nem adta meg ma­gát, újra megtanult járni, beszélni, írni. rajzolni, dol­gozni. Nagyezüstöt akkor ugyan nem kapott, de bizo­nyos, ebben az időben haj­totta végre élete legnagyobb hőstettét. — 1932-ben már megnyer­tem a temetői kápolnára ki­írt pályázatot, utána a Petőfi (akkor Uránia) moziét, aztán az Üdülőszállót terveztem meg, majd a közelében lévő „Napsugár” villát, több pécsi 1 bérházzal, családi házzal együtt, 1952-ben pedig a Me­gyei Pártbizottság székházát és a Szabadtéri Színpadot. De 54-ben szívtrombózist kaptam, s akkor már nyugdíjba kel­lett mennem ... Közben nagy | utakat is tettem. Svédország bál Spanyolországig keresztül- kasul áttanulmányoztam Eu­rópát. de beutaztam egész Észak-Afrikát és Miamitól, Caracastól, Havannától Bom- bayon át Sanghájig. Hongkon­gig, Maniláig utaztam és be­jártam Trinidadot, Panamát, Jamaicát, Bahamát, Madeirát, s mind csak azért, hogy ta­risznyámban minél több tu­dást, tapasztalatot hozzak ha­za, s ezeket itthon hasznosít­hassam. A 15—20 nagy, vastag fény­képalbum közül előveszünk egyet-kettőt. A sok városké­pet csak néha tarkítja egy kí- gyóbűvölőt, ragyogó mellű maláj i lányt, vagy pálmák közt cammogó elefántokat áb­rázoló fénykép. De a képek mellett általában ott vannak a katedrálisok alaprajzainak, metszeteinek sajátkezű váz­latai, de soknak, mint a Pla­ce de la Concorde-nak még a pontos méreteit is beje­gyezte .. . Hátúnk mögött vas­tag keretből a dédapa, aki 1802-ben költözött Késmárk­ról Pécsre, s aki a „Doroni- cum Nendtvichi” virággal ajándékozta meg a nemzetet, helyeslőén tekint ránk: igen így kell dolgozni... — Aztán 1940-ben Fehér Miklós barátommal meg is írtam az első magyar város- rendezési könyvet. A renge­teg fényképmelléklet, amiket csaknem mind magam készí­tettem, a kiadást nagyon meg­drágította volna, s ezért a sajtó alá rendezés addig hú­zódott, amíg a háború vég­képp füstbe nem vitte ... Előttünk az ablak mellett álló asztal tele könyvekkel. Az egyik felsőn ezt olvasom: Pogány Frigyes: „Terek és utcák művészete”. Kinyitom, 1954-ben jelent meg. Az alat­ta lévő a kéziratban maradt I mű. Böngészem a tartalmat. A két könyv tartalomjegyzé­ke hasonló felfogást mutat... { , — Ezután már csak egyet­len álmomat szeretném meg- ! valósulva látni. Egész életem I főgondolatát érzem benne. A „Pécsi Műszaki Szemle” Í963. ! évi 4. számában fel is vázol- J tam elképzelésemet. A Bar- \ bakán kiszabadítása már fo- I lyamatban van. De én tere­ket szeretnék adni e város­nak! A terek a városok ün­nepnapjai. És terekben Pécs annyira szegény! A város a terv szerint megkapná három leghangulatosabb, legszebb te­rét! Az egyiket a Dóm fő­bejárata, a nyugati homlok­zat kiszabadításával kapná. A másikat úgy, hogy az Egye­temi Könyvtár előtt a két je­lentéktelen házat lebonta­nánk, s ezzel a remek toszkán homlokzatra az eddigi 80 fo­kos rálátás 25 fokra csökken­ne, sőt a Hunyadi útról is látható lenne. A harmadik teret pedig a Lyceum temp­lom előtt négy ház lebontá­sával, illetve ezek keleti és nyugati homlokzatú felépíté­sével nyernénk, ahol egyúttal 84 napfényes három- és két­szobás lakás is létesülhetne. Pécs legszebb, modern és ugyanakkor legpatinásabb te­rei lennének ezek . .. — Úgy tudom. Fetter An­tal, a pécsi Műemlékvédelmi Albizottság elnöke a terveket be is mutatta .. — Igen, a város 1966. má­jus 20-án lelkesen meg is sza­vazta, csupán a terekre ter­vezett két szobor ügyét füg­gesztette fel. de a megszava­zás ellenére a Műemlékek Or­szágos Felügyelősége a jó­váhagyást azóta is húzza-ha- lasztja, állandóan fontolgat­ja.. . A megálínodott terek raj­zai 'kereteikben mintha nehe­zedve lógnának a falon. Pe­dig milyen ragyogóak, s mennyire gazdaságosak is. Az elgondolások zseniálisak. A Nobel-díjas Selye professzor szavai jutnak eszembe: ne­künk magyaroknak milliókat érő koponyáink vannak ... De persze, persze — óhéber szöveg — senki sem próféta saját hazájában ... Harcos Ottó Tízéves a szigetvári várbarátok köre Tíz évvel ezelőtt, 1959. június 12-én Szigetvárott a Járási Tanács tanácstermé­ben ünnepélyes keretek között megalakult a Sziget­vári Vár „Zrínyi Miklós” Baráti Köre, amely Molnár Imrét, a szigetvári gimná­zium igazgatóhelyettesét választotta meg elnökéül. 1906 őszén a Kör kidolgoz­ta alapszabályát és nevét a „Szigetvári Vár és Mú­zeum Baráti Köré”-re vál­toztatta. ' Az elmúlt tíz év alatt a Kör egyre szélesebb kör­ben ismertette Szigetvár és a Zrínyiek történelmi j szerepét; kapcsolatot tar- j tott fenn a Zrínyi Miklós­ról elnevezett intézmények- ! kel és egyesületekkel; tá- ; mogatta a Zrínyi Múzeum ! munkáját. Minden év szept 6-án pedig, a vár elestének évfordulója előestéjén ün­nepélyes megemlékezést tartottak. Felkutatták a még ma­gánkézben, vagy más szer­vek tulajdonában lévő Zrínyit és korát érintő írásos és tárgyi dokumen­tumokat. A nemesvirágú kér- tekből, nagyobbacska parkokból sohasem hiány­zik a piros gyűszűvirág, ez a bíborszinü harangocs­kákkal ékes dísznövény, amelynek levelét a szív- gyógyászat célszerű formá­ban nap mint nap felhasz­nálja. A Digitalis purpu- reának szőrös, kisebb és barnásfehér-virágú mosto­hatestvét e a gyapjas gyű­szűvirág. Ez látható a ké­pen. És ezt már csalt ke­vesen ismerik, mert így vadon ritkán lelhetjük iviagyarországon. Annyira ritkán, hogy hazánkban csak a Pilisben és a Me­csek alján díszük néhány j $ példánya. A gyapjas Digitalis ti­pikus pontusi növény. — Dél-Oroszország tájairól nyomult fel néhány ilyen növény, főleg hazánk tund­ras vidékeire, ahol hason­ló, számára kedvező élet- feltételeket talált. Ez az erősen mérgező növény első életévében csak tőrózsás leveleket fejleszt. Virágai a második évben jelennek meg s miután magjaival az utódokról is gondoskodott, bevégezte küldetését és elpusztul. A Digitálisról, mint gyógyszerről, csak a XVIII. század végén vett tudo­mást a hivatalos orvostu­domány. 1785-ben jelent meg Withering angol orvos „An Account of the Foxglove and of its Medi­cal Uses: With Practical Remarks on Dropsy and other Diseases” című mun­kája, melyben a Digitalis levél diuretikus hatásáról értekezik. (A Digitalis le­velet egy javasasszony tea­keverékében fedezte fel.) Hogy milyen kitűnő szív- gyógyszer, azt később de­rítették csak fel s egyelőre csupán a bíbor-gyűszűvi­rágról tudtak. A gyapjas testvér, a Di­gitalis lanata, nemrég lé­pett színre, néhány évtize­de csak. De mióta beleke­rült a gyógyszerkincsbe, hatalmas méretekben kezd­ték termeszteni. Termesz­tési, aratási és alkalmazá­si előnyei, csakúgy, mint terápiás fölénye a bíbor gyűszűvirág fölött, okoz­ták, hogy a gyógyszerve­gyészeti ipar halomszámra kezdte gyártani a Lanata- specialitásokat. A gyapjas Digitalis nagy előnye, hogy szántóföldön termeszthető s hazánkban sok száz holdas kultúra van belőle. Az európai drogpiacra főként Magyar- ország és Bulgária ter­mesztett anyaga kerül. Farmakologiai, gyógy­szertani jelentősége az. hogy hatástanilag a D. pur­purea és a Strophantus között áll. Az előbbinek glikozidjai lassan, az utób­bi hatóanyagai gyorsan szívódnak fel. A mi gyapjas gyűszűvi­rágunk jótékony levelei­nek ható eleméi gyengé- debben kötődnek a szív­hez, a felhalmozódás ve­szélye kisebb, hatásuk elég gyors, a kiürülés is. Mióta hatóanyagait a Lanatozid -A, -B, -C, D és -E-t kris­tályos formában is előállí­tották, azóta milligramm­ra adagolható, akár a Strophantin. Márpedig ez lényeges. Nemcsak amiatt, mert erősen mérgező anyaggal van dolgunk, de azért is, mert ennek a szív teljesítményét szabályozó, vérkeringést javító, a terá­piában nélkülözhetetlen szívgyógyszernek az ada­golása teljesen egyéni. — „Minden beteg szívnek saját individuális Digitalis adagja kell” mondotta Eden, a Digitalis terápia egyik legnagyobb szakér­tője. A Digitalis hatásának erősségét biológiai érték­méréssel állapítják meg. Eddig béka- és macska­szíven, újabban a galamb szívén vizsgálják a meg­határozandó gyűszűvirág- levél kivonatának szívmű­ködést megállító mennyi­ségét s a hatáserősséget grammonként 10 nemzet­közi egységre állítják be. így biztosítják a legpon­tosabb adagolást a csepp vagy kúp, tabletta vagy injekció alakjában szerve­zetünkbe juttatott gyapjas gyűszűvirág szívet fiatalí­tó, jótékony erejének. . Baranyai Aurél Hétközi ellenállási akció A dél-dunántúli és az orszá­gos karhatalmi szervek 1944 folyamán különös figyelmet fordítottak a partizántevé­kenység felkutatására és fel­számolására. A csendőrség pé­csi nyomozó alosztályparancs­noksága 1944. június 19-én azt jelentette, hogy Baranya déli részének erdőiben 40—50 par­tizán tevékenykedik. Felszere­lésük géppisztoly, géppuska és kézigránát. A partizánok lö­véseket adtak le a felkutatá­sukra kirendelt csendőrökre és határvadászokra. A határ­vadászok a tüzet viszonozták. A partizánok a környező köz­ségekből több egyént betobo­roztak, közöttük még határva­dász honvédeket is. A csendőrség nagyméretű razziát tartott, amelyben több »zázad'csendőr és határvadász ■»itt részt. A razzia következ­tében 1944. július elején 117 embert vettek őrizetbe parti­zánszervezkedés gyanúja miatt. Hatvanketten földmű­vesek és napszámosok voltak. A dél-baranyai partizánszer­vezkedés szorosan összefüggött a Volksbund terrörjával is. Amikor a német csapatok be­vonultak Dél-Baranyába, a több nemzetiségű lakosság kö­zött kiéleződött az ellentét. A Volksbund politikai irányvo­nalát nem követő lakosságra azonnal rásütötték a partizán bélyegzőt, s egyre többen és többen érezték magukat bi­zonytalanságban a sorozatos letartóztatások miatt. Ennek a sorozatos nyugtalanságnak az lett a következménye, hogy a helyi lakosság szervezkedésbe, jogos önvédelembe kezdett. A szervezkedéshez segítséget nyújtottak a Horvátországban tevékenykedő partizánok is, akik május első napjaiban át­jöttek Baranya déli részébe és harci tevékenységre képezték ki az itt lakó fiatalokat. „A horvátországi partizánok je­lentős propaganda munkát is végeznek — állapította meg a pécsi csendőrkerület. július 14-i jelentése. — Elbeszélték, hogy milyen jó körülmények között élnek a partizánok, a kommunista életforma való a szegény embernek, abban min. denki megtalálja a maga igaz­ságát. A partizánok győzelme biztos, mert nagyon sokan vannak, jól felfegy vérzettek, és hatalmas szövetségesek se­gítik őket.” Az itt szervezkedő partizá­nok egyik vezetője Farkas Mi­hály cukorgyári munkás volt. Kontier Kázmér budapesti műegyetemi hallgató azzal volt megbízva, hogy a parti­záncsoport és a budapesti bal­oldal között hozzon létre kap­csolatot. Augusztus 8-án nyolc em­bert tartóztattak le partizán­szervezkedés miatt. Közöttük egy állatorvost, Miatovics Sán­dort. 1944 nyarán a csendőr­ség a Dráva egész bal partját végignyomozta és a Muraköz­től a Dráva torkolatig a hite­les dokumentumok alapján mintegy 400 főt vett őrizetbe, s adta át őket a különleges bíróságoknak. A bíróságok 15 halálos ítéletet hoztak. Az íté-. leteket végre is hajtották. A többi elfogott partizánt 2—15 év közötti fegyházbüntetésre ítélték. A halálos ítéletek sem tud­tak véget vetni a partizán­mozgalomnak. Augusztus vé­gén és szeptember elején újabb és újabb csoportok te­vékenysége zavarta a német katonai erőket és a magyar csendőröket. A Dél-Dunántúlon állomá­sozó magyar katonaság jelen­tős része a szovjet csapatok közeledésével mindjobban „megbízhatatlanná” vált a né­metek előtt. A felszabadító harcok előtti napokban a Drá­va vonalán magyar katonai egység állt át a szovjet, bol­gár és a jugoszláv hadsereg oldalára, s fegyverzetét meg­tartva harcolt tovább, most már a németek ellen. Néhány magyar katonai alakulat át­állásának hadászati, stratégiai "szempontból is nagy jelentő­sége volt. A pécsi IV. kerületi és folyami dandár 1944 no­i vember végén átállásával megnyitotta a Duna-védelem alsó szakaszát, s a szovjet csapatok számára megkönnyí­tette a dunai átkelést. Az át­állás idején a magyar és a német alakulatok között több esetben tűzharcra is sor ke­rült. A katonai ellenállás tervei nemcsak az utolsó pillanatban merültek fel. A Kiss János altábornagy által tervezett ka­tonai ellenállás szálai Pécsre is eljutottak. Marossy László pécsi alezredes október 15-én találkozott Budapesten Kiss Jánossal és megbeszélték a Pécsett is szervezendő ellen­állást. Ennek értelmében Ma­rossy először a pécsi bányá­szok között fejtett ki szervező tevékenységet, de elfogták és letartóztatták, hadbíróság elé állították. Csodával határos módon tudott megmenekülni. A katonai ellenállási akciók sorában figyelemre méltó, hő­sies magatartást tanúsított Mensáros László is, a pécsi MÁV Szállításvezetőség pa­rancsnoka. A felszabadulás előtti napokban azt a paran­csot kapta, hogy a német és a magyar csapatok elvonulása titán robbantsa fel a pécsi ál­lomás épületét, a műszaki be­rendezéseket, a fontosabb vá­gányokat, az átereszeket és a hidakat, de különösen az aba- ligeti alagútat és a két via­duktot. Ezt a parancsot Men­sáros nem hajtotta végre, amiért hadbíróság elé állítot­ták, de a tárgyalás előtt ön­gyilkos lett. A baranyai felszabadító har­cok kezdetén egy sásdi gyalo­gos katona levelet kapott édes­anyjától, amelyben az állt, hogy a németek kirabolták a családi házat, élelmiszert, ál­latokat és ruhákat vittek él. A levelet felolvasta a szakasz tagjainak, s tisztekkel együtt átszöktek a Kiskőszeg alatt harcoló szovjet csapatokhoz. Szökés közben tüzeltek a né­metekre. Mindezek valóban hétközna­pi ellenállási akciók voltak? Igen, mert szinte naponta megtörténtek, nem voltak lát­ványosak, s lassan a feledés homályába merültek. Pedig éppen ezek a tettek estek egybe a jövendő Magyaror­szág igazi érdekeivel, ezek is hozzájárultak az új születésé­hez. Fehér Istvár

Next

/
Oldalképek
Tartalom