Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

\%9. Június 4 Dunomtni nm> to Vízmű a baranyai falvak többségében? Csupán idő kérdése Kompromisszum Újmecsekalján Nincs község a megyében, ahol törpevízmüvei ne tudnák megoldani a vízellátást Szeptemberben tíz tanterem elkészül — Az alsó tagozat az új iskolában kezdi a tanévet 1580-ig az ország lakosságá­nak 80 százalékát el kell lát­ni jó ivóvízzel. A megoldás kulcsa: törpevízműveket kell létesíteni mindenütt, ahol meg­felelő víznyerési lehetőség van, és ahol a lakosság haj­landó anyagi hozzájárulásra. A 319 baranyai község kö­zül 37-ben van törpevízmű. A mai építési ütem mellett ez a szám 1980-ig maximáli­san százzal növekedhet ugyanaddig a falusi lakosság 60—70 százalékos ellátottsága megyénkben ragyogó ered­mény lesz — tekintettel a rengeteg apró településre. glóbusszal, négy víztoronnyal, hét pedig hidrofóros rendsze­rű. Mit jelent a falu életében ? A két véglet Tengeri alig 40 házból álló kis település. Lakói néhány évvel ezelőtt jelentették be igényüket törpevízmű építé­sére. „Kerül, amibe kerül, nem bánjuk” — mondták. — Akár tízezret is fizetünk csa­ládonként. — Hozzájárultak az építéshez, és 1967-ben üzem­be is helyezték Tengeriben a törpevízművet. A hozzájáru­lást készpénzben fizették ki. Felsőbb szervek kezdemé­nyezték annakidején a ma- gyarbolyi törpevízmű építését. A helyi tanács azonban a la­kosság álláspontjának isme­retében elvetette a gondolatot és az útépítés mellett döntött. Magyarbolyban azóta sem épült meg a törpevízmű és nem tudni, megépül-e a közeli években. Persze ez egészen egyedül­álló eset, hiszen a falvakban egyre nagyobb szükségét ér­zik a jó ivóvíznek. Az igény megvan mindenütt, kielégítése azonban nem mehet olyan gyorsan, mint azt az érdekel­tek szeretnék. Ha van már víz Mindenekelőtt biztosítani kell a víznyerés lehetőségét. A feltárás kockázatát az állam vállalja magára. Ha ugyanis forrásfoglalással nem lehet biztosítani a vizet, fúrással kell megkeresni a vízadó ré teget. Ez pedig olyan költsé­get jelent, hogy azt nem le­het a lakosságra hárítani. A vízkutatásban évek óta jelen­tős szerepet játszik a Mecseki Szénbányák geofizikai részle­ge, amely geoelektromos el­lenállásméréssel mutatja ki, hol lehet legeredményesebb a fúrás. Az utóbbi időben az Országos Földtani Kutató Fú­ró Vállalat komlói részlege végzi el a fúrásokat Amikor már megvan a víz, ismerik a víznyerő hozamát, akkor hozzák létre a társulást, amely tulajdonképpen a beru­házó szerepét tölti be a köz­ségben. A várható költségek­nek megfelelően állapítják meg az egy családra eső hoz­zájárulást, ami az eddigi ta­pasztalat szerint nem haladja meg a 3000 forintot (kivéve az említett tengeri példát). Az összeget a társulás tagjainak tízéves törlesztésre az OTP hitelezi. Ebből építi meg a Komlói Víz- és Csatornamű mindazokat a létesítményeket, amelyek a víznyerőn kívül szükségesek a község vízellá­tásához Ha forrásból nyerik a vizet, ami ráadásul a falunál maga­sabban is van, akkor a leg­egyszerűbb dolog, hiszen szi­vattyú, vagy tartály közbe­iktatása nélkül közvetlenül le­het vinni a vizet a községbe. Ha ez a lehetőség nincs meg, akkor víztárolót kell építeni vagy hidroglóbuszt állítani. A társulás szempontjából nem mindegy, hogy melyik meg­oldást kell alkalmazni. Egy 100 köbméteres tartály létesí­tése 150 ezer forintba kerül, ez ugyanilyen kapacitású hid- roglóbuszé pedig 600 ezer fo­rint. Megyénkben ' jelenleg 5 térpevízmű működik hidro­A vízmű, s vele a jóminő­ségű víz megjelenése alapo­san megváltoztathatja a falu arculatát. Legalábbis a jelek azt mutatják, hogy a lakos­ság él a felkínált lehetőséggel, bár sok esetben akadályokba ütközik ez. Ilyen akadály, hogy a vízmennyiséget általá­ban közkutas rendszerre ter­vezik, ezért a vezetékrendszer átbocsátóképessége naponta egy főre 50 liter, holott 100 liter lenne a szükséges meny- nyiség. Sokszor olyan akadály is van, hogy maga a víznyerő kisebb hozamú a szükségesnél, ezen pedig nem lehet segíteni. Ha azonban nincsenek ilyen akadályok, akkor be lehet vezetni a vizet a házakhoz és tulajdonképpen ez az, ami az igazi változást hozza. A für­dőszoba, a vízöblítéses WC ma olyan vívmány a faluban, ami csaknem felér azzal, amikor kigyulladt a villanyfény. A házakhoz bevezetett víz egy másik problémát hoz magával: mi lesz a szenny­vízzel? Egyelőre az a gyakor­lat, hogy házanként derítőt építenek. Ez lehet szikkasztó­rendszerű, amelyből a szenny­víz elszivárog. Most kezdik szorgalmazni a kibetonozott szennyvíztárolók építését. Eb­ből a szennyvíz nem szivárog­hat el, tehát fertőzés sincs, viszont időnként ki kell ürí­teni. A szennyvíz-csatornarend­szer kiépítése lenne a leg­megfelelőbb megoldás. Az azonban társulási alapon szin­te megoldhatatlan. Egy ilyen rendszer létrehozásának költ­sége négy-ötszöröse a vízmű létesítési költségének. Ekkora terhet pedig ma még a köz­ségek legtöbbje nem tud vál­lalni. Kísérlet azonban van már erre is. Bolyban a közel­múltban alakult meg egy ilyen társulás, s eddig közel félmillió forintot ajánlottak fel a belépők. forint. Ebből létesítik a felső- szentmártoni, mecseknádasdi, hidasi, mágocsi, szentlászlői, mecsekrákosi és geresdlakí törpevízművet. Ha elkészül a szederkényi vízmű is, akkor 18 millió forint értékű lesz az idei munkájuk. De ha az erre az évre bejelentett igé­nyeket akarnák kielégíteni, 25 milliós termelési értékkel zár­hatnák az évet. Évente hat-hétnél több víz­müvet aznoban nem tudnak épí teni, ugyanis nincs elegendő szerelőjük, kőművesük. De ha volna szakember, akkor még mindig fennáll egy nagy probléma: az anyaghiány. — Közel 30 ezer méter azbeszt­nyomócső kellene idei munká­jukhoz. Jelenleg ennek csak egyharmada áll rendelkezé­sükre. Szó van arról, hogy im­portból kapnak ők is csövet. Gond a vízórák hiánya is. Végezetül egy rövid mon­datnyi vélemény Vass Bélától, a Megyei Tanács vízügyi cso­portvezető főmérnökétől: „Ele- j gendő víz áll rendelkezésünk­re a megyében, s talán nincs is olyan község, ahol törpe­vízművel ne tudnánk megol­dani a vízellátás kérdését. Csupán idő kérdése az egész”. H. I. Három hete írtuk meg, hogy nem készül el szeptemberre az újmecsekaljai iskola. Rövi­desen, május 27-én megbeszé­lést hívtak egybe a Városi Tanácson, amelyen résztvett Tamási Béla, a Városi Tanács művelődésügyi osztályának gazdasági csoportvezetője, a Baranya megyei Éoítőipari Vállalat és a Pécs-Baranyai Beruházási Vállalat képvise­lői. A megbeszélésről jegyző­könyv is született, eredménye azonban csak az volt, hogy az érdekeltek újabb találkozásban állapodtak meg, mégpedig az épülő iskolánál, abban a re­ményben, hogv mégis sikerül valami kompromisszumos meg­oldást találni. A helyszíni szemle és tárgyalás után még mindig maradt függőben né­hány kérdés, ami veszélyez­tette a részleges átadás felté­teleit. Az utolsó megbeszélésre tegnap került sor, így most módunkban áll — remélhető­leg — végleges tájékoztatást adni a 900 iskolaköteles gyer­meket érintő problémáról. A tájékoztatás felelőssége Mielőtt azonban a voltakép­peni kérdésre térnénk, nem hagyhatunk szó nélkül egy sajnálatos tényt. Az említett május 27-i megbeszélésen a beruházási szakemberek kö­Ami nehezíti a munkát A kivitelező Komlói Víz- és Csatornamű idei tervezett építési kapacitása 15 millió A pécsi Művészeti Szakközépiskola képzőművészeti tagozatának har­madikosai a Széchenyi tér forgalmát és hangulatát festik gyakorlati órájukon. zölték, hogy a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat az is­kola üzemeltetését augusztus 15-ra vállalta. A szerződésben eszerint a december 20-i ha­táridő, amelyre első cikkünk­ben a megszólaltatott építő­ipari vezetők hivatkoztak végleges átadási határidő amelyben olyan, a tanításhos nem feltétlenül szükséges té­nyezők is bennefoglaltatnak mint például a parkosítás. Eszerint tehát a december: határidőre hivatkozni és a vál­lalat jóhiszeműségét hangoz­tatni azzal a nyilvánvaló ténnyel szemben, hogy a vál­lalat szerződésben kötelezett­séget vállalt az iskola augusz­tus 15-i üzemeltetésére, vala­mint elhallgatni ezt a tényt — nem más, mint a sajtó félre­vezetése. Ha pedig a sajté felvilágosítást, vagy — uram bocsá — magyarázatot kér va­lamely ügyben, azt természe­tesen a közvélemény minél pontosabb, becsületesebb tájé­koztatása érdekében teszi. A vállalat tehát a közvéleményt vezette félre, amikor — mind a Dunántúli Napló, mind a Népszabadság tudósítójának — a fenti módon nyilatkozott. Mindez annál sajnálatosabb, mert a vállalat nehézségeit — főképpen a munkaerőhiányt — méltányolni kell, s az em­lített, eléggé forró hangulatú megbeszélésen végülis méltá­nyolták is a tárgyaló felek. Valódi okok — és a lehetőségek Idézek a jegyzőkönyvből: „A vállalat kormány által kiemelt beruházásai, amelyek az erős tél folyamán szintén késedelmet szenvedtek, vala­mennyi egyéb beruházást megelőznek. Mindazon mun- « j kaerők, amelyek az iskola be- I fejezését voltak hivatva biz- | tosítani, átcsoportosításra ke­rültek ...” (Ott Miklós terme­lési osztályvezető, Építőipari Vállalat.) Az iskola építésének hagyományos módja is lassít­ja és nehezíti az építkezést. A lemaradás olyan fokú, hogy szóba sem jöhet a teljes át­adás szeptemberre, sőt, de­cemberre is alig. így a válla­lat először azt javasolta, hogy ha lehetséges egy tavaszi üzembehelyezés (az oktatás menetében nem okoz fennaka­dást, és az oktatási vezetők igénylik), akkor a parkosítás kivételével átadja az iskolát a tavaszi hónapokban. A Be­ruházási Vállalat főmérnöke, Szemlédi Géza viszont azt ja­vasolta, mintegy közbenső megoldásként, hogy fejezze be az idei tanévkezdésre az építő vállalat az iskola egyik, ön­állóan üzemeltethető szárnyát Erre a javaslatra történ meg a helyszíni vizsgálat amikor megállapították, hog: az egyik szárny első és máso dik emeletét külön is át lehe adni, ez tíz tantermet jelent s mindössze a legszükségesebl kiegészítő helyiségeket. Az alsó tagosat helyet kap A vállalat ekkor időt kér még arra, hogy a fűtés meg oldásán gondolkodjék és dönt sön. (Ez tegnap megtörtént meglesz a vezeték, fűthető les: a tíz tanterem.) Közölte to vábbá, hogy csak burkolá nélkül tudja átadni a terme két, sima meszeléssel, egysze: mázolt ajtókkal stb. A padló burkolás azonban feltétlenü szükséges, ezért a jelenlévői felkeresték a szomszédos 508 sz. Iparitanuló Intézetet é tárgyaltak Sashalmi Györg: igazgatóval, aki példamutat< készséggel vállalta, hogy i tanulók gyakorlati szakmun­kás vizsgáját itt rendezi! majd meg, s emellett, ameny- nyiben lehetséges lesz, a vég­zett hideg- és melegburkok szakmunkások közül idehelye- zik azokat, akik nem tarta­nak igényt a szabadságukra hanem mindjárt munkába sze­retnének állni. • Egy-két hétét belül egyébként meg is tör­ténik a pontos felmérés ebber a kérdésben. Mindent egybevetve szep­temberben tehát mégiscsak megkezdődik a tanulás az ú; iskolában. Ha csak részben is ha nem is tökéletes körülmé­nyek között, ha váltakozó ta­nítással is, de az alsó tagoza­tot mindenképpen el tudják helyezni a megépülő tíz tan­teremben. Így legalább az t gond megszűnik, hogy aprc gyerekeket kell a távoli is­kolákba járatni. Nyilvánvaló hogy Üjmecsekalján ezzel kap­csolatban sor kerül majd bi­zonyos átirányításokra is. Egé­szen a jövő tanévig, -amikoi már a teljesen kész, tágas is­kolában úgy lehet berendez­kedni, ahogyan azt az idén szerették volna. Hallatna Erzsébet — A halászatról szóló 1951. éri 15. sz. tvr. Vhr. 28. §-a alapján a Baranya megyei Tanács v. b. me­zőgazdasági és élelmezésügyi osz­tálya engedélyezi, hogy a Pécsi­tóból 1969. évi június 1-től további intézkedésig minden horgász — naponta — 3 darab 30 cm-nél hosszabb és ezen felül még 20 db 20 cm-nél rövidebb pontyot fogjon ki. A 20 és 30 cm között lévő pontyok kifogását megtiltja. A tó horgászatára vonatkozó egyéb rendelkezések továbbra is érvé­nyesek. Az élet nagy mester. Lapos közhely ez, nem tagadom. Ráadásul ezzel kezdeni egy tárca jellegű írást: egyenesen lehangoló, de abban mégiscsak van valami igazság, hogy az élet nagyon gyak­ran a iegfurfangósabb képzeletet is felülmúlja. Váratlan és mélyen el­gondolkoztató helyzeteket produkál, mint az a kis történet is, amit sze­retnék itt az alábbiakban elmon­dani, hűségesen ragaszkodva a valósághoz. Magánlevelet kapott a Mecseki Szénbányák egy kis faluból, Felső­szen ti vánról: „Tisztelt Szénbányá­szati Igazgatóság...” Az iskolai ün­nepélyek kézírásos meghívói ilyen ügyetlenül fontoskodóak — és mégis elfogódottak — minden betűje za- varbaejtően egyforma, valósággal, mintha egyenruhát viselnének. — Láthatóan nagy műgonddal készül­hetett. „Először is bocsánatot kérek a megszólításért, majd pedig azért, hogy levelemmel önöket zavarom. Levelemmel köszönetemet szeret­ném kifejezni. Ugyanis édesapánk, Böröcz József 1953. szeptember 4-én István-aknán meghalt. A gyász után ide jöttünk lakni ebbe az al­földi faluba. Itt végeztük el öcsém­mel az általános iskolát, és innen indultunk továbbtanulni Közgazda- sági technikumba jelentkeztem to­vábbtanulni, de először nem vettek fel. Ezután édesanyám az Önök segítségét kérte. Annakidején va­laki személyesen volt lent Baján és elintézte, hogy továbbtanulhassak. Tehát itt állok az érettségi előtt és szeretném megköszönni Önöknek, IDŐNKÉNT ENQEDJÜK AT MAQWNKAT AZ ÉRZELMEKNEK... hogy idáig eljutottam. Édesanyám szerette volna, ha még továbbtanu­lok. de úgy érzem, hogy a kerese­temre szükség van. Az öcsém a szo­bafestő szakmát tanulja, már máso­dik éve. Mégegyszer nagyon szépen megköszönöm a segítségüket, és fo­gadják szeretettel ballagási meg­hívómat. Tisztelettel: Böi-öcz Ro­zália .. .” A vállalat vezetői, régi emberei meglepődve kutattak az emlékeze­tükben: igen, tizenhat éve már, hogy szegény Böröcz István-aknán szerencsétlenül járt, éppen bányász­nap előtt... Aztán eszükbe jutott, hogy négy éve valóban, amikor az özvegy levéllel fordult hozzájuk, segítettek a lány kollégiumi elhe­lyezésében. Valaki elutazott akkor Bajára és elintézte. Ez volt minden. De, hogy négy év után ezt meg is köszönje? Szinte hihetetlen! A vál­lalat hetenként szinte százával in­tézkedik sokkal komolyabb ügyek­ben és gyakran előfordul, hogy tá­vozáskor — képletesen szólva — még az ajtót is elfelejtik betenni maguk mögött Meghatódva, elfogó- dottan forgatták a kis madárszerű levelet, egymás kezébe adták, és első olvasásra a lelkűk mélyén még nem is nagyon értették, hogy mi történt, aztán a fényképet nézeget­ték, amit a lány a levélhez mellé­kelt Szép, kontyos lány lett belőle Amikor az apja meghalt, ő kétéves volt, az öccse pólyás. A ballagás szombatján a Mecseki Szénbányák egyik vezető munka­társa egy ezerforintos betétkönyv­vel és kis ajándékokkal a zsebé­ben elutazott Bajára. Nem ismerte a lányt, csak a fényképről. Az is­kola igazgatója még a nagy ünnep­ség előtt bevezette Böröcz Rozália osztályába. Bent volt a leány édes­anyja is. Az igazgató azt mondta: — Lányok! Most egy olyan ese­mény zajlik le itt a szemetek előtt, amire az iskolánk falai közt még ngm volt példa. Az egyik osztály­társatok édesapja sok évvel ezelőtt egy bányaszerencsétlenség alkalmá­val meghalt. Most eljött az üzem képviselője a ballagásra ... Böröcz Rozália az első padban ült Ekkor a kezével eltakarta az arcát és hangosan fölsírt. A vállalat nehéz percekben sok­szor megedződött képviselője jó­formán alig tudta elmondani a kö­telező üdvözlő szavakat, a megha­tottság csaknem teljesen a hatal­mába kerítette. Néhány szót mon­dott a vállalat igazgatósága és pártbizottsága nevében, majd a könnyező lánynak átadta a betét­könyvet s a két kis ajándékot: a miniatűr réselőkalapácsot és a bá­nyászlámpát. — Emlékeztessék ezek mindig az apjára — mondta —, akit a bánya és a munkatársai is mindig meg­tartanak jó emlékezetükben... Érzelmes percek lehettek. Nem kedvelem az érzelmes perceket, azok leírását sem De attól tartok: nagy igazságtalanság volna most egy kedvetlen, zord legyintéssel elintéz­ni a levelet és a következményeit. Bár — túlbeszélni sem szabad, nem tanácsos, mert a dolgok azonnal megnyúlnak, érzelgőssé válnak, el­veszítik eredeti jelentésüket Ha meg akarjuk őrizni magunknak az ügyetlen, de tiszta kis hála, és in­kább a hálátlanság perceihez szo­kott közösség meglepett, csaknem piruló zavarát: legjobb a valóság tényeire gondolnunk. Valahogy így: a vállalat vezetői a szorgalmas, jól tanuló kislány tudta nélkül már to­vábbi lépéseket tettek, és ha az is­kola -méltónak találja, hogy tovább tanuljon, a Mecseki Szénbányák igazgatósága és pártbizottsága ösz­töndíjat biztosít Böröcz Rozáliának. A levelet már elküldték a bajai Türr István közgazdasági szakközép- iskolába. Ügy gondolom, érdemes volt ezt a kis levelet, s a hozzáfűződő tör­ténetet itt közreadnom. Mert időn­ként átengedhetjük magunkat az érzelmeknek. Arról nem is szólva, hogy kitalálni se lehetett volna el- gondolkoztatóbb — s követhetőbb — történetet. Thiery Árpád é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom