Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-26 / 145. szám
1949. Június 24. 3 OiinonTtui napi« Miért épül kevés lakás magánerőből? (4.) A pénzügyi támogatás rendszere Veteránok kitüntetése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága javaslatára, a Magyar NépT/olt a harmadik ötéves tervnek egy előírása 30 ezer “ társasházi lakás építéséről. Ma már világos, hogy 'tt nem épül meg. Ennek is méretében kérdéses, hogy megépül-e az a 70 ezer ilyen lakás, amit az előkészítés során a negyedik ötéves terv időszakára irányoznak elő. Az okokra megpróbáltunk előző cikkeinkben rávilágítani. A kép azonban nem lenne teljes, ha nem beszélnénk a magánerős építkezések pénzügyi támogatásáról is, aminek jelenlegi rendszere a megfelelő induló tökével nem rendelkezőket bizonyos fokig visszátartja. Kevesebb építkezés — növekvő betétállomány Az építkező pénzügyi támogatás vonatkozásában az OTP- vel van kapcsolatban. Az folyósítja a hiteleket, s oda kell visszafizetni a törlesztést — kamatostól — két és fél évtizeden keresztül. A takarék- pénztár által engedélyezett hitelek száma tehát egyben tájékoztat az építkezések alakulásáról is. 1967-ben 833 esetben adtak hitelt, a következő évben csak 683 esetben. A különbség túlnyomó részét a vidéki családi ház, illetve a pécsi társasházépítésre kért kölcsönök csökkenése adja. Érdekes viszont, hogy az emberek egyéni megtakarításai ugyanebben az időszakban növekedtek. Az elmúlt é'v végén 21,2 százalékkal magasabb volt megyénkben a takarékbetét-állomány, mint az év elején, holott a korábbi években 3—13 százalékos v olt a növekedés mértéke. Ha ezt összevetjük azzal a tény- nyel, hogy csak Pécsett közel tízezer lakásigénylő van, akkor kézenfekvő a következtetés: az igénylők tekintélyes részének módja lenne előbb- utóbb magánerőből és állami kölcsön igénybevételével építkezni. Hogy ezt mégsem teszik, abban nem kis szerepe van a közelmúlt hitelpolitikai ■változásainak. Kedvezőtlen hitelfeltételek Az új gazdasági mechanizmus bevezetése során született számos intézkedés egyike éppen a magánerős építkezések terheit növelte. Változatlan maradt a családi ház építésre igénybevehető 20 és a társasház építésre igénybevehető 40 ezer forintos alapkölcsön 2 százalékos kamata. Felemelték viszont 6 százalékra a 80 ezer forintig terjedő kiegészítő kölcsön kamatát. A maximális kölcsön igénybevétele esetén ez 25 év alatt összegen mintegy 86 ezer forint összegű visszafizeztendő kamatot jelent. Érthető, hogy ekkora teher vállalásától vonakodik minden építkezni szándékozó és a ma még érvényben lévő lakásjuttatási és lakbérfizetési feltételek mellett inkább a várakozás álláspontjára helyezkedik azzal a gondolattal: hátha sikerül lakáshoz jutnia, s ezzel megmenekülhet az évtizedes eladósodástól. Világos, hogy az építőanyagok árának emelkedésével együtt jelentkező kedvezőtlen hitelpolitikai változás nem növelte az építési kedvet, ezért legújabban a társasház-építés alapkölcsönösszegét kétszeresére emelték, így a visszafizetendő kamatösszeg mintegy a felére mérséklődik. Ez az intézkedés a társasház építés iránti kedvet fokozhatja. Hogyan tovább? Az elmondottakból kitűnik, hogy a magánerős lakásépítkezések támogatása — bár annak számos kézzelfogható és jelentős formájával találkozunk — nem minden tekintetben kielégítő. Mint az előzőkben már utaltunk rá, az építési hatóságoknak és az építőanyagokat forgalmazó telepeknek nagy lehetőségük van arra, hogy közvetlen útmutatással szolgáljanak az építkezni kívánó lakosság számára. Ehhez természetesen biztosítani kell a szükséges személyi és tárgyi feltételeket Messzemenően elő lehetne segíteni a társasházépítések ügyét, ha az ilyen beruházások lebonyolításával állami vállalatok is foglalkoznának. Biztosítani kellene, hogy a nagyobb, jobban fejlődő községek tanácsai rendelkezzenek típusterv-gyűjteménnyel, mert a jelenlegi gyakorlat, amely szerint csak az OTP-nél találhatók ilyenek, nem megfelelő. És természetesen mesz- szemenően biztosítani kellene a beépíthető, előközművesí- tett telkeket. Végezetül ide kívánkozik egy megfigyelés arról, hogy a magánerős lakásépítkezésnek is vannak vámszedői. Előrebocsátjuk, hogy törvényadta joga bárkinek építkezni, ha erre anyagi lehetősége van, amiből' egyenesen, következik, hogy ebbeli szándékában nem is lehet senkit sem megakadályozni. c Pécs legszebb részén, a Magaslati út környékén az utóbbi években számos szövetkezeti és társasház épült Egy félhivatalos bejárás során a közelmúltban megállapították, hogy szép számmal van ezen a területen már elkészült és beköltözhető állapotban lévő lakás — üresen, a tulajdonos pedig másutt rendelkezik megfelelő lakással. A cél nyilvánvaló: kivárni az alkalmas vevőt, aki j a pompás helyen lévő la- | kast megfelelő (azaz az elő- ] állításinál magasabb) áron j megveszi. A félreérthetetlenül i spekulatív céllal épült lakás | végső soron olyan valakié lesz, akinek megéri a 15—20 ezer forintos többlet, hogy készen kap lakást, s aki talán nincs is annyira rászorulva, mint az, aki elől már eleve elvették a lehetőséget. Nehéz dolog, de meg kellene találni a módját annak, hogy ilyen jelenségek ne fordulhassanak elő. Mindenképpen biztosítani kellene, hogy a magánerős lakásépítkezések ténylegesen hozzájáruljanak nehéz lakáshelyzetünk megoldásához. H. I. köztársaság Elnöki Tanácsa a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársaság alatt kifejtett tevékenysége elismeréséül hét baranyai, illetve pécsi veteránnak a Tanácsköztársasági Emlékérmet adományozta. A kitüntetéseket az Elnöki Tanács nevében. Rapai Gyulának, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Bizottság első titkára jelenlétében, Palkó Sándor, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elnöke nyújtotta át tegnap délután a Megyei Tanács vb. termében. A bensőséges ünnepségen résztvett Kolonics Mihályné, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának munkatársa is. A hagyományos termékek, srölö- és kerítésoszlop mellett banymelemeket, valamint mezőgazdasági épületekhez felhasználható wopa- panelokat is gyártanak a Betonárugyár komlói üzemében. A „wo- pa” fal- és födémpanelok: vasbeton elemeket szigetelő anyaggal voniák be és beépítésre kész állapotban szállítják a megrendelőnek, Szokolai felv. Egyenlő partnerek-e a iss-ek és vállalatok? Mindkét fél igennel telel — Kevés a per, tárgyalások útján rendezik a nézeteltéréseket ÉVEK ÓTA VITATÉMA, HOGY EGYENLŐ PARTNERNEK TEKINTIK-E A TSZ-T A VELE KAPCSOLATBAN ÁLLÓ ÁLLAMI VÁLLALATOK? HOSSZÚ ESZTENDŐKÖN AT MINDENKI NEMMEL FELELT A KÉRDÉSRE, AZ UTÓBBI IDŐKBEN VISZONT EGY FORDULATTAL FELÉRŐ IGEN A VÄLASZ. Viták és kívánságok A dolog már azért is érdekes, mert talán még sohasem volt annyi vita és kisebb-na- gyobb véleménykülönbség a tsz-ek és állami vállalatok között, mint ma van. Ha a pécsi tsz-szövetség egyik erről szóló írásos dokumentumát átlapozzuk, ha a tsz-elnököket meghallgatjuk, kiderül, hogy a tsz-ek csak a vállalatok kisebb részének (baromfiipar, ÉRDÉRT stb.) munkájával elégedettek mindenféle fenntartás nélkül. A többséggel szemben valamilyen — többnyire anyagi jellegű — kívánsággal lépnek fel. Hátrányosnak tartják például, hogy a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat törtszem címén levonást eszközöl a különböző, tápcserére átadott szemestakarmányokból. Sérelmezik, hogy nincs jelen a termelő, amikor a Magtermeltető Vállalat átveszi az árut. Nem tartják jónak, hogy az Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat monopolhelyzetet élvez. Magától értetődik, hogy az állami vállalatok is elő tudnak terjeszteni hasonló kívánságlistákat. Az Állatforgalmi és Húsipari V. például megjegyzi, hogy a múlt év végén húszezer darab olyan — háztájiból származó — sertés zúdult a nyakukba, amelyre korábban nem kötöttek szerződést. amire nem számítottak. Felvetik, nem volna-e célszehogy mit ad majd a háztáji, hiszen még a közösből származó hízókat is könnyebben átveszik, ha nincsenek torlódások. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat azt kifogásolja, hogy a tsz-ek nem kötötték meg idejében a gép javítási szerződéseket, s most, az aratás küszöbén kénytelenek hajrázni, ha nem akarják, hogy bajt okozzon ez. Mi az alapvető érdek? Bármennyire furcsán hangzik, még e viták is azt bizonyítják, hogy végre egészséges partneri viszony alakult ki a tsz-ek és vállalatok között. Volt ugyanis olyan időszak, amikor nem vitatkoztak, amikor felülről határozták meg a tsz-eknek, hogy mit termeljenek, amikor a pécsi tsz-szö- vetség egyik dokumentumát idézve — a vállalatok csak azért vitték be a szerződéseket a tsz-ekhez, hogy „aláírassák” azokat. Azóta a vállalatok is „átálltak”, s tudatában vannak annak, hogy csupán a búza kényszerpályás (bár a mai ösztönző árviszonyok kö2ött ennek nincs különösebb jelentősége), hogy a tsz-ek olyan mezőgazdasági termékeket termelnek, amilyent akarnak. rű, ha a tsz-ek előre jeleznék, I Senki nem ad ki nekik ilyen — Szereti a mézeskalácsot? — Nem én. Soha. — Harminchét éve süti, meg kell hagyni, igazán nagy szakértelemmel. — Az más. Csak a készítését szeretem, meg a díszítését... Ezt tanultam. Bezdán, a nagybácsimtól. Ruff Tibor, gyertyaöntő és mézeskalácsosmester, Mohács, Jókai utca 3. Itt a műhely, bizonyos napokon gyertyát öntenek, utána sütik a mézeskalácsot. — Hogyan fér meg egymás mellett ez a két tevékenység? — Ez együtt megy. Eredetileg Németországból származók az ipar, két-három- száz éve már? Ki tudja? Annyi biztos, hogy most már a németeknél lassan kihal ez a szakma. Mohácsra is sokan járnak látogatóba németek, idejönnek, viszik haza emlékbe. A 72. jelentkező A szerszámok még őrzik a német neveket: walcni, ring, stucni, walger... Mi is ez? Gyúrófa, sodrófa. — A monda szerint a „walgerrel” csináltak rendet a mesterek otthon, a családban. A nagybácsim is használta ... Hogyan készül a mézeskalács? Felfőzik a kristály- cukrot, aztán liszt kell, meg szalakáli. A mézesnél hasonló az összetétel, csak cukor helyett mézet használnak. Szalakáli sem kell bele. Tizenkét órát pihen a tészta. Utána „brecholni” kell, vagyis törni, ronda nehéz munka a „törés"... aztán meg. mit is kell még? Ügy sem értem. — Hogyan lesz ebből „huszár"? A műhely falán függnek a formák, huszár, baba, szív, nyúl és egyéb minták. Aztán a cifrázás... az az igazi mestermunka, azt mondja Ruff Tibor, ahány mézeska- lácsos mester — annyi egyéni elgondolás. Pedig nincsenek sokan, a megyében talán húszán, és talán ha ugyanennyien még az országban. Ruffék családi háza is itt van a Jókai utcában. Felesége az adminisztrációs ügyleteket bonyolítja és egyben „piackutató” is. Az ő ötlete volt, hogy a Budapesti Ipari Vásáron mutassák be igazán szerény kis termékeiket. — Kinek kell ez? Pesten? — aggódott a mester. . Ennek éppen tizenöt esztendeje. S azóta minden esztendőben — ma már a Nemzetközi Ipari Vásáron — Ruffék felállítják pavi- lonukat... és meg kell nézni, milyen sort áll a nép a mandulás, kakaós, diós és egyéb „kellékekkel” ízesített mézeskalácsért. Vásárolt itt már miniszter is a gyermekeinek, aztán csepeli munkásasszonyok, angol, német, francia és amerikai üzletemberek. A magyaros vásárfia kuriózum. A Baranyai Ipari Vásárra — amely augusztus elsején nyílik Pécsett — hetvenegy állami vállalat, gyár, jelentette be részvételét, és hetvenkette- diknek egyetlen magánkisiparos: Ruff Tibor mézes- kalácsos. — Mit mutatnak be pa- vilonukban? A mester az állát simogatja tűnődve: — Nem akarom most elárulni, de nagyon szépet és főleg nagyon jót! . — R — vonatkozásban semmiféle utasítást, s alapjában véve a termeltető vállalatok munkáján, a közgazdasági ösztönzőkön múlik, hogy megfelelő legyen a termelési kedv. Az új gazdasági mechanizmus küszöbén mindenki tudta, hogy több lesz majd a vita a . tsz-ek és vállalatok között. Arra lehetett számítani, hogy több lesz majd a per is. Evvel szemben — ez a nagy meglepetés! — kevesebb, mint valaha volt. Az érdekeltek különböző okokkal magyarázzák ezt. Megjegyzik, hogy ma már a tsz-ek is rendelkeznek jogászokkal, s egyébként is erős érdekvédelmi szervük van, a tsz-szövetség. Mindez kétségtelenül közrejátszik, bár nem a legdöntőbb, hanem egy nagy felismerés. Mindkét fél rájött arra, hogy bár a szűkén vett piacon ellentétesek az érdekeik (hiszen az egyik félnek az az érdeke, hogy minél többet kapjon az áruért, a másiknak meg az, hogy minél olcsóbban jusson hozzá), mégiscsak jobb, ha összefognak, hiszen egymásra vannak utalva. Egyik sem élhet meg a másik nélkül. A sokféle és szövevényes érdek között ez az alapvető. Terjed az integráció Ez az alapvető érdek mindinkább utat tör magának, s legyőzi a nem egy esetben kicsinyes torzsalkodásokat. Ezt bizonyítja az integráció. Az utóbbi időkben egyre gazdagabb és bonyolult termelési kapcsolatok alakulnak ki a tsz-ek és vállalatok között. A korábban csak felvásárlással és értékesítéssel foglalkozó vállalat társul a tsz-szel és „beszáll” valamilyen konkrét termelési folyamaiba. Így tett például a MÉK, mely jelentős anyagi és élő erőt fordított arra, hogy a fólia alatti zöldségtermesztés meghonosodjék, így tesz a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó Vállalat, mely a lippói „csirkehúsgyár” munkájában vesz részt. Hasonló kezdeményezéseket tett az Állatforgalmi és Húsipari V. a sertéstenyésztésnél, az alma- mellékiek pedig az egyik konzervgyár segítségévei telepítenek meggyest. Az integráció avval jár, hogy a társulok közösen vállalják a kockázatot, s közösen élvezik a fáradtságos munka hasznát, eredményét. Ahogy a jó partnerekhez illik. M. L. Aranyérmes poharázok? Olaszrizling, Hárslevelű, Muskat Ottonel, Tramini, Chardonnay... öt beneve- vezett bor, öt aranyérem. A közelmúltban lezajlott megyei borverseny igazi szenzációját a kisharsányi II. Rákóczi Tsz ragyogó szereplése szolgáltatta. Ez a kis tsz az évek során igazi bor-nagyhatalommá lépett elő, ahogy ezt az egyik zsűritag találóan megjegyezte. A kérdés most már csak az, hány teli hordó áll ezekből az aranyérmes borokból a kisharsányi tsz pincéjében. Nos, akad jócskán, hisz 300 hektó nem éppen kis meny- nyiség, nagyhatalmi pozícióhoz azonban vajmi kevés. A II. Rákóczi Tsz-nek 110 hold termő szőlője van — s az ősszel újabb 50 holdat telepítenek — a legkitűnőbb fajtákból, de a termésnek c&ak 20 százalékából készítenek bort, a 80 százalékát szőlőként adják el, mivél nincs nagyüzemi boa-feldolgozójuk. Borpalackozójuk sincs, ezért az aranyérmes kisharsányi borok névtelenül kerülnek ki a kereskedelmi forgalomba, s ebből a névtelenségből csak a borversenyeken tudnak kitörni, ilyenkor aztán minden babért learatnak, de csak azért, hogy a következő versenyig újra az ismeretlenség homályába vesszenek. Pedig ha hinni lehet a zsűrinek, nem mindennapi borok ezek, s melyik fogyasztó ne venne szívesen aranyérmes bort, ha kapna. Nos, ez év őszén — ha az építő, a siklósi TÖVÁL is úgy akarja — végre kapható lesz a kisharsányi bor, no nem palackozva, egyelőre csak kimérve árulják majd, poharazókban. A kisharsányi tsz egyszerre két borozót is épít, egyet a pincéje mellett, a nagytótfalui hegyen, közvetlen az országút szomszédságában, egyet pedig Harkányban, a fürdő közelében. Az igazi sikert persze — amelyet annyi sok, aranyérmes évjárat után megérdemelne ez a tsz — csak a palackozás hozhatja meg, a címkés kisharsányi borokra azonban még jó ideig várhat a fogyasztó. Amikor a járulékos beruházásokat annakidején „elosztották” a szőlő- termelő tsz-ek között, Kis- harsánynak csak egy vasvázas szín jutott, itt most pincetér híján szükségtárolást végez a szövetkezet. Új feldolgozó, palackozó építésére nem futja a tsz erejéből, régi épületeiket akarják — mert ez jóval olcsóbb — átalakítani erre a célra, ezekben az épületekben azonban ma állatok vannak. így 1970-ben csak az esetben kezdhetik meg az aranyérmes kisharsányi borok palackozását, ha a tsz megkapja a kért 300 férőhelyes tehenészeti telepet, ennek ma még vannak bizonyos akadályai, nincs aki a kivitelezést vállalja stb. Jó volna, ha ezek az akadályok mielőbb elhárulnának, mert az aranyérmes termék csak akkor ér valamit, ha kapható hi »
