Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-25 / 144. szám

/ ' 1969, Jönlus 23, Duna maii napio Finnországba utazott a Mecsek Együttes Ma elutazott külföldi ven­dégszereplésére a Mecsek Táncegyüttes. Budapestről repülőgéppel Moszkvába utaznak, majd onnan ugyan­csak repülővel Leningrádba. A csoport nagyon örült, hogy néhány óra maradt arra, ' hogy megtekinthessék Le­ningrad nevezetességeit. In­nen vonattal indulnak Hel­sinkibe. Kedden este még egyszer összejött a csoport, hogy a finn népdalokból egy utolsó főpróbát tartsanak. A mű­sorban H tánc szerepel, köz­tük olyanok, amelyekkel külföldi útjaik során már szép sikereket arattak. A hét zenekari szám között kettő teljesen új. A küldöttséget Papp Imre, Pécs megyei jo­gú város Tanácsának vb-el- nökhelyettese vezeti. 19 táncos, 8 zenész és egy tol­mács utazik Finnországba. Indulás előtt megkérdez­tük Simon Antal koreográ­fust, aki pontos műsorprog­rammal tudott szolgálni. — Joensuüban pénteken délelőtt sajtótájékoztatót tar­tunk, s rögtön utána máris próbálunk. A nemzetközi fesztivál keretében még az­nap három műsort adunk: egyet a 1 Városházán, egyet a Sokos nevű áruházban, s este 40 perces műsorral sze­replőnk a Sportcsarnokban. A program egészen hétfőig nagyon zsúfolt, hétfőn lesz az első szabad napunk, amit szaunázással, kirándulással töltünk. Július 1-én meg­kezdjük a turnét, amelynek során ellátogatunk Lahtiba is. Az azt követő vasárnapon hajóval megyünk át Svéd­országba, ahol egy hetet töl­tünk. A táncosok egyenruháját a lányok maguk készítették. Vasúti karambol Miért épül kevés lakás magánerőből? (3.) Anyagigények és hiánycikkek Műsort sugáros as tij pécsi tv-adó Június 23-án, hétfőn este 23 óra 44 perckor Monor állomás előtt a bejárati jel­zőtől indulásban lévő gyors­vonat végébe egy Diesel-moz­dony beleütközött. A baleset következtében a gyorsvonat utolsónak besorolt poggyász kocsija, valamint a Diesel­mozdony kisiklott és megron­gálódott. A poggyász-kocsi­ban szolgálatot teljesítő két vasutas 8 napon túl gyógyuló sérülést, a gyorsvonat uta­sai közül hét személy köny- nyebb sérülést szenvedett. A 1 rendőrség a MÁV szakér- j tőinek bevonásával a vizs- I gálatot folytatja. I Évek óta szinte állandósult a panasz a magánerős épít­kezések anyagellátására. A do­log úgy vonult be a köztudat­ba, hogy aki vállalja az épít­kezést, annak egyúttal vál­lalnia kell mindazt a tortú­rát is, amit az anyagbeszer­zés jelent. Hol ez, hol az az építési anyag beszerezhetetlen, az egyik esetleg csak átmene­ti jelleggel, a másik tartó­san. Ennek is különféle okai vannak, nagyon sokszor ob­jektív okai, amelyeket azon­ban az építkező nem ismer, csak azt tudja, hogy éppen az, amire sürgősen szüksége lenne, a kereskedelemben nem .kapható. Mitől hiánycikk a hiánycikk? Régóta és sokat vitatott probléma ez, amin enyhíteni lehet, de megszüntetni — úgy látszik — lehetetlen. Az utób­bi időben az építőanyag-, va­lamint a szerelvénygyártó­ipar egyre inkább igyekszik termelésében felzárkózni a növekvő igényekhez és mind nagyobb lehetőség nyílik ilyen anyagoknak import út­ján való beszerzésére. Meg­állapított tény, hogy me­gyénkben jelenleg valamivel jobb a magánépítkezések épí­tőanyagellátása az országos átlagnál. A most építkezni kí­vánó számára azonban nem vigasztaló az a tudat, hogy ha pár évvel ezelőtt építkezett volna, még több hiánycikk beszerzése érdekében kellett volna szaladgálnia, mint ma. A különféle hiánycikkek beszerzése az építkezni szán­dékozók számára mind anya- ígiakban, mind időben egy­aránt nagy terhet jelent. En­nek megvilágítására elegen­dő egyetlen példa: egy kom­lói építkező tavaly az ország­ban egyedül Biharkeresztesen talált fürdőkádat. Ha sok anyagnál ilyenek a beszerzési lehetőségek, ez már egyma­gában növeli az építkezés költségeit. S hogy mi okozza azt, hogy mindmáig sóik áruféleség — hiánycikk? Elsősorban a nem kielégítő mennyiségben tör­ténő gyártás, aztán á helyte­len központi elosztás, végeze­tül pedig egyes vállalatok igényen felüli rendelése és az ezzel járó készletfelhalmozás. Visszaesés az építőanyag- forgalomban A közelmúlt árváltozásai erősen éreztették hatásukat az ép í tőanya gforgalomban, amely 1968-ban lényegesen — 28,5 millió forinttal! — le­csökkent az előző évihez ké­pest, ugyanakkor az évvégi zárókészlet 12,4 millió fo­rinttal növekedett. Ebben köz­rejátszott az, hogy a várt árintézkedések miatt sok „elő­vásárlás” volt 1967-ben a kö­vetkező évi építkezésekre, vi­szont az árszínvonal növeke­dése miatt ugyanazért az ösz- szegért 1968-ban elméletileg kevesebb építőanyagot lehe­tett vásárolni, mint egy év­vel korábban. E két tényező együttesen még jobban alá­húzza ay. építőanyagforgalom­nak a számokkal is dokumen­tált csökkenését. A készletnövekedésben vi­szont szerepet) játszik egy olyan tényező, amely éppen az építkezők érdekét szolgál­ja. A Pécs-Szekszárdi TÜZÉP több éves tapasztalat alapján felismerte például, hogy az építkezők cementigényét cél­szerű részben már az előző év őszén biztosítani. Ezt tet­ték 1968-ban, s az idő őket igazolta. Míg más megyékben — egy-két kivételtől elte­kintve — a jelenlegi építési idényben általában akadozik a cementellátás, Baranyában ilyen probléma nincs. Helyes­nek bizonyult tehát a koc­kázattal járó készletfelhalmo­zás. Építőanyag- biztosítási megállapodások Kialakulóban van egy rend­szer, amely hivatott lenne biztosítani a különféle épí­tési anyagokat a magánépít­kezők számára, de ami — érthetetlenül — nehezen tud polgárjogot nyerni az anyag- ellátásban. Ez az építőanyag biztosítási megállapodások rendszere. Azonban mindkét fél részéről bizonyosfokú tar­tózkodás nyilvánul meg a megállapodásokkal szemben. Az eladó részéről azért, mert kötelezettséget jelent és mi­vel legtöbbször monopolhely­zetben lévő termelőtől szer­zi be az építőanyagot, nem tud segíteni magán, ha a szállító késik. A megrendelő viszont jobban bízik abban az építőanyagban, amit kerülő úton, esetleg borravalóval, de azonnal meg tud szerezni, mint abban, amit csak a tá­voli jövőben helyeznek kilá­tásba számára. A módszer azonban a tartózkodás elle­nére Is helyes és érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy a megállapodásokat szerző­désszerűvé alakítsák át, ami által növelni lehetne kötele­ző erejét mindkét fél szá­mára. Az eladási forma el­terjesztésében természetesen anyagilag érdekeltté kellene tenni áz értékesítő vállalato­kat, esetleg az eladókat is és valamilyen kedvezményt le­hetne nyújtani a2 igénybeve­vő vásárló részére is. A közelmúltban egyes cik­kekből javult az ellátás. Szí­nes fürdőszoba-berendezések­re és csempékre, különböző | hegyoldalban? méretű mosdókagylókra és korszerű fűtőberendezésekre gondolunk. Nem szabad figyelmen kí­vül hagynunk a Pécs-Szek­szárdi TÜZÉP helyes kezde­ményezését sem, amellyel az építkezők segítségére kíván lenni. Építési eszközöket: áll­ványokat, talicskákat, stb. kölcsönöz, saját redőnygyár­tó részleget szervezett és ju­goszláv importból növeli az ajtó- és ablak választékot. Nagy segítséget jelentene az építtetőknek, ha a TÜZÉP i kezdeti lépéseit határozottat)- bakká lehetne tenni: ha na- j gyobb súlyt fektetnének az áruk bemutatására, propagá- j lására. Hársfai István A pécsi Misinatetőn teg­nap megkezdte a próbaüze­melést az új tv-adóállomás. A korszerű műszaki épület­ben elhelyezett 4 Kw-os adó- berendezés a budapesti Elektrotechnikai Vállalat gyártmánya. A torony 14U méter magasságban elhelye­zett ideiglenes antennarend­szerrel sugároz. Az új adó- berendezés üzemeltetésének előfeltétele volt a régi épü­letből a mikrohullámú be­rendezések áttelepítése. A posta műszaki dolgozóinak jó munkáját dicséri, hogy ezt egyetlen perc műsor-kimara­dás nélkül oldották meg. A kb. két hónapra tervezett próba alatt folyamatosan mű­ködik az adó. A végleges üzembehelyezés után a régi 1 kW-os adó az új „larlali ka” lesz. Az új tornyon elhelyezel ideiglenes antennarendsze főleg a megye keleti részé ben. Mohács térségében lak tv-nézök panaszait enyhíi majd, mert az új vasbetor torony árnyékoló hatás megszűnik. A vételi viszo nyok teljes javulására tei mészetesen csak a beruházá teljes befejezése után ke rülhet sor, amikor a sugáj zást egy végleges, nagytelj« sítményű antennarendsze veszi át. Az adóállomás — az adc és energiaépületek — a Be ranya megyei Állami Építő ipari Vállalat munkájí amely tovább folytatja a vá ros leglátványosabb beruhe zásának kivitelezését. Vicáról utcára r\ >vi rí j l utca végén be­tonoszlopokon két színtér munkások dolgoznak. Az épít­mény pereme körülzsaluzva, körötte építőanyagok és tar­tályok. — Gyárunkat bővítjük — mondja Gulyás József, a Kesz­tyűgyár igazgatója. — Itt lesz majd az új központi nagyraik- tárunk, az irodai épületrész, az étkezde, a kultúrhelyiség és a kazántelep, melynek érde­kessége, hogy a fűtést olajjal oldjuk meg. — Ha átköltöznek, a régi helyiségeket mire használják? — A varrodákat és a sza­bászatokat helyezzük oda. — Építési költség? — Huszonkétmillió forint. — Befejezési határidő? — 1970. december 31. A tettyei fák zöldje a pá­zsitra hull, a játszóterek né­pesek, a padokon pihenők él­vezik a hars illatát. Szökőkút- jával, gereblyézett útjaival és a fatörzsek közül kandikáló falszögletekkel megnyugtatóan szép hely — így nappal. Este meggondolnám, hogy végigsétáljak-e kétszer a Tety- tye utca és a várrom között úgy, hogy ne fütyörésszek. Sö­tétben ugyanis fütyörészni szo­kott az ember, ha félénk. Már­pedig az alsó sétány két ol­dalán elhelyezett kandelábe­rek buráit összezúzták. Hét ilyen égő nélküli, lógó vezeté­kű lámpatestet számoltam meg. * A kőbánya alatt társasház épül részben OTP segítséggel. Kivitelező a Pécsi Építő KTSZ. — Itt kilenc lakást építünk — mondja kalauzom Gonárj János, műszaki vezető. — A harmadik szintnél tartunk. A tulajdonosok októberben köl­tözhetnek. Hol építenek még itt a Villamossági győzelem ipari Minisztérium felügye- I lete alá tartozó középisko- j Iák országos tanulmányi i versenyén. Egészen ponto- [ san annak villamossági me­zőnyében. Most már megnyugodva ül a fotelben, szerényen megnövesztett oldalszakállal és még szerényebben meg- | nőtt hajjal. — Előbb selejtezők vol- j tak a technikumokban és utána mentünk fel a dön­tőre — mondja —. Az én tárgyamból körülbelül negy­venen kerültünk be, ezen j kívül verseny volt még ko- j hó- és öntőiparból, vala- j mint gépiparból. Ismét egy pécsi ifjúsági csúcs, ezúttal a villamosság tudományának körében: Tegzes László, a Ziper- novszky Károly Technikum most képesítőzött — és színjelesen képesítőzött — IV/E osztályos növendéke első lett a Kohó- és Gép­Különösebben nem izgult, j hiszen már tavaly is részt j vett ezen a versenyen, s már akkor második lett. — Most két tételt kaptak. Az ! első egy kapcsolási rajz volt, I ezen egy áramkör, s annak kellett bizonyos jellemzőit ! kiszámítani egy kapcsoló I ki-bekapcsolása esetén. A másik tétel: egyenáramú példa megoldása. Tegzes László pedig öt órán át számolt, dolgozott, s győz­tesként hagyta el a termet. Most azt mondja: — Hatodikos korom óta érdekel a rádiótechnika. Ké­sőbb jobban megismertem, kezdtem érteni, már nem­csak érdekes lett számom­ra, hanem világos is. — Hányszor rázott meg az áram?, , — Ajjaj! Vagy húsz-hu- szonötször. De 600 voltnál erősebbet sosem fogtam meg. Legjobban akkor rá­zott meg, amikor egy osz­cilloszkóp alkatrészét akar­tam megnézni, meleg-e, s benyúltam. — A Zipernovszky Tech­nikumba lányok is járnak. Nekik is van érzékük a vil­lamossághoz? — Hát. . . nem akarok velük , rossz viszonyba ke­rülni, ezért hagyjuk ezt a kérdést. Inkább azt tessék megírni, hogy jól éreztem magam ebben az iskolában. Többek között azért is, mert én voltam a stúdió­kezelő. Három éven át a nagy szünetben tánczenét közvetítettünk. Ha kapott valamilyen jó számot, szin­te minden gyerek behozta., magnószalagon. — A rádiótechnikán kí­vül semmi más nem ér­dekli? — De igen. Többek között a tánczene. Aztán érdekel­ne az irodalom is, de ma­napság kevés idő jut az ilyesmire. Németh László re­gényét, az Iszonyt például annyiszor ajánlották, de jmajd csak a nyáron tudom elolvasni. Tegzes László pedig arra vár, vajon az országos el­sőség után kell-e felvételez­nie a villamosmérnöki ka­ron. Valószínűleg nem kell. F. D. — A Péter utca 44 számú telken négy lakásos, a Surá- nyi Miklós utca 12/a alatti te­rületen tizenhat lakásos tár­sasházat. Az előbbit november közepén, az utóbbit december 31-én adjuk át. — A Bárány úton? — A Vízügyi Igazgatóság részére épülnek a lakások. Nem mi dolgozunk ott. ¥ A pálosok temploma előtti padokon napimádók sütkérez­nek. A város egyik legszebb része a Hunyadi és a Surányi Miklós úti kereszteződés, — most kiábrándítóan prózai. Fé­lig kidöntött útjelző tábla, csorba betonkútgyűrű ácsorog a kerítéstől egy-két méterre, a zöldséges pavilon mellett az úttest szegélyén fenekével ég­nek fordított kukaedények horpadtak, csorbultak, elha­gyottak. „Somfa u. 2.” „PIK. Hunyadi ijí. 69” címzés jelzi hovátartozásukat. A Hunyadi János utcában, és a Széchenyi téren a DÉ- DÁSZ munkásai autóra sze­relt létráról a higanygőzlám­pákat javították. — És Űjmecsekalján — mondották a DÉDÁSZ üzem­viteli csoportján. — Csak ezeken a helyeken? — Kedden a Balokány-liget környékén, a Kertvárosban és Basamalomban javítottuk a normál világítótesteket. * Ha már a helyneveknél tar­tunk, elmondom, hol kanyarog az Asztalos János utca, milyen névre keresztelték a Buzássy Ábel utcát és hol húzódik a Mező Imre utca. Nincs min­denkinek Pécs térképe, ezért úgy vélem, segítek. Az Aszta­los János utca a Surányi Mik­lós út folytatása, erre merő­leges a Csortos Gyula és a Kis-Szkókói út. A Buzássy Ábel út nevét Juricsics Mik­lósra változtatták, a Mező Im­re út a Havi-hegyi kápolnát fogja félkörbe, majd ide-oda kanyarogva a, Marx útba tor­kollik. * Sétám során észrevettem, hogy a Rákóczi út és a Felső­malom utca sarkán a MEZÖ- BER épületének pincéjében fúrnak, faragnak. Előbb beto­nozták, most parkettát helyez­nek glédába és ventillátorokat szerelnek. — Műszakiak részére klub készül — kaptam -a választ a MEZÖBER titkárságáról. * Bontják a Majláth utca ré­gi házait. A Baranya megyei Autó- és Motorjavító KTSZ „székhazát” megskalpolták, el­bontják a tetőt a fejük fölött. Dr. Svábszky Antal elnök tö­ri a fejét, hová helyezze iro­dáját. Nincs más megoldás, átköltöznek a Majláth utca 8- ba. Csöbörből vödörbe, romból romba... A Majláth utca 3—5—7 és 9 számú házakat csákánnyal tüntetik el, hogy helyére a 6-os főközlekedési út mellett új lakásokat épít­senek az úgynevezett igazga­tási központban. Nagy István Az ötvenedik T? eggel úgy indult t 11 munka, hogy végr- semmi sem zavarja az embe reket, s ebben a remek idő ben jónéhány köbméter föl det mozgathatnak meg t leendő pezsgőüzem területén Aztán tíz óra körül a fejtő kalapáccsal megmozgatot föld alól előbukkan a jólis mert alakzat: a házikófor májúan nagy téglákkal fe dett, bemosott földdel tel sírkamra. A munkások kő zül valaki felkiált: „Az öt venedik!” Az emeletny mélységben ezen a helyei leáll a munka, az emberei arrébb hurcolkodnak szer számaikkal, bízva abban hogy ott aztán valóban nen lesz semmi. Kisvártatva megérkezik Kovács Valéria régész veze­tésével a pécsi Janus Panno nius Múzeum kis kutatócso portja. Gyorsan szemrepéte- lezik a terepet. A körülmé­nyek nem a legideálisábbak — veszélyesen magasodik a sírkamra fölé a még nem bolygatott földfal — de hát tétovázni nem lehet, meg kell kezdeni a feltárást. Kecses formájú, leheletvé­kony üvegkorsón csillan meg a nap sugara. Másfél évez­red mélyéből bukkant elénk a mintegy tizenöt centi ma­gas edény, amelyet hajdan kegyelettel helyeztek el itt egy elhunyt gyermek lábá­nál a megrendült szülök. Re­pedések hálózzák be a kor­sót, s a legóvatosabb moz­dulat is elkerülhetetlenül tö­rést idéz elő. Hiába a gyors konzerválás, az üvegkorsó eredeti formájában már nem menthető meg. A szemünk láttára roskad össze, s a gyönyörű forma egy pilla­nat alatt semmivé válik. Talán majd a restaurátorok kezében egyszer ismét ösz- szeáll abba az alakjába, ahogy mi pillanthattuk meg, tizenhat évszázad után első­nek. Ügy összeroskadtan emelik ki helyéről, s csak most lát­juk, milyen finom munkát végzett az egykori üvegfúvó mester. Az üveg nem sokluil vastagabb, mint a jólismert karácsonyfadíszek fala. És ez a korsócska ellent tudott állni az évszázadoknak ... De a figyelem már pár centivel hátrébb összponto­sul. Egy féloldalra dőlt lila pohár és egy rátámaszkodó kis palack tűnik elő. Óva­tosan letisztogatják a már feltárt felületeket, bekenik a konzerváló vegyszerrel, majd tovább kotorgatják körülöt­te a földet. Lassan egészen kibontakozik a két üveg­edény, de nem tudják rá­szánni, magukat, hogy ki is emeljék. Előbb le kell fény­képezni., s csak azután lehet. Pár méterrel arrébb rázza a földet a fejtőkalapácr, ha­talmas darabokban szakad le a néhány évtizedes be­ton. amely alatt arasznyi mélységben rejtőzik az ókor. És akkor váratlanul vége- szakad a dübörgésnek. Ismét elénktárul egy házikóformájú sírkamra. » Az öt vencgycdik. H. I i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom