Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
X Wé9, pSnfus 20. Dvnanttm naoio Emlék 1861-ből — Pozsony, Budapest, Pécs, Mohács — Milyen a műszakiak élete? Mohácson és Pécsett nem tolmácsolják az előadást Az OJvldákiek Pozsonyból érkeztek Pestre, az Izabella térre. Fekete hajjal, szerb temperamentummal szálltak ki a buszokból, jókedvűen, hiszen Pozsonyban nagy sikert aratott az a három darab, amit Pesten is előadnak. Vezetők, színészek, műszakiak, riporterek, összesen hetvennégyen. Utóbbiakból, vagyis a riporterekből egész kis csapat kíséri őket, velük van a belgrádi Politika, az újvidéki Magyar Szó, aztán az újvidéki szerb-horvát nyelvű napilap munkatársa, a jugoszláv televízió riportere, s az újvidéki rádió szerb-horvát és magyar részlegének munkatársa. így versenyt villannak a jugoszláv és a vendégekről műsort készítő magyar televízió háromágú forró világosító lámpái. Közben Milos Hadzsics főigazgató egy közös újvidéki és pesti színház- történeti emléket idéz: — Ezemyolcszázhatvanegy- ben, amikor megalakult nálunk a társulat, a Pesti Népszínház lejött Újvidékre, három előadást tartott, s ennek teljes bevételét átadta, hogy ezzel is segítse a színház megalakí tását. A művészek elvonulnak a Szabadság Szállóba, csak a műszakiak járkálják körül a színpadot, méricskélnek, telefonálnak Pécsre, hogy ott milyen emelvények vannak. Az egész munkát a műszaki igazgató irányítja, Drggoszláv Vasziljevics. Tucatnyi külföldi színpadon kellett ez idáig feltalálnia magát egyetlen nap alatt. Varsóban például egy különleges elektromos emelőszerkezet gombját rosszul nyomták meg, s egy pillanat alatt harminckét méterre rántotta fel a fél díszletrendszert, a színpad mennyezetéhez vágta és több ezer fogpiszkáló alakjában küldte vissza. Ilyen a műszakiak élete, külföldi vendégszerepléskor. — Jaj és a tolmácsok! — Olaszországban azt mondta egy ottani műszaki vezető: „Legjobb lesz, ha az embereket elosztjuk balra, jobbra és hátra!” S tudja ezt, hogy fordították le: „Nehezen tudunk majd vágni, mert nem élesek a fűrészek!” Legjobb, ha maradunk a saját nemzetközi tolvajnyelvünkön, hiszen például a tréger mindenütt színpadi húzót jelent. A nagy munka most Pesten: a tolmácsberendezés. — Gyakorlatilag nem tolmácsolják végig a darabot, hanem rádiós nyelven szólva, magyarul is „alámondják” a kulcsjelenetek tartalmát. Mohácson és Pécsett azonban nem lesz ilyen megoldás, mert számítanak a szerbül, horvátul értő lakosságra, Dragoszláv Vasziljevics még félrehív: — írja meg hogy keresem majd azt a Kóczián nevű újvidéki kárpitost, aki gyermekkorunkban példaképünk volt, s aki negyvenötben szintén áttelepült Magyarországra. Tudom, hogy Pécsett lakik, s akkor régen, senki sem tudott úgy a gyerekek nyelvén beszélni, mint ő. A színészek közben már róják a pesti utcát, az újságírók, rádiósok keresik a telexet, hogy simán menjen majd a tudósítás haza Újvidékre, Belgrádba. A pesti Nemzeti Színház titkárságán — ők a vendéglátók, sok munkával, sok kedvességgel segítik, fogadják az újvidékieket — sokszorosított példányokat osztanak az esti darabból, Györgye Lebovics: Viktória című drámájából. A sokszorosított papíron ez áll: „A Viktória cselekménye húsz évvel a győzelem után játszódik. Az emlékmúzeummá alakított egykori gyűjtőtáborban bírósági tárgyalást tartanak: felelősségre vonnak három háborús bűnöst és re- kónstruálnak két eseményt. A fiatal emberekből álló bíróság kihallgatja a volt táborlakókat és a háborús bűnösöket. A tárgyalás során felidéződnek a múlt eseményei, a tanúk vallomásai nyomán nyilvánvalóvá lesz, ki miben volt vétkes. De a bírói ítélet nem sújt le minden bűnösre, s az író mindnyájunk kötelességévé teszi az igazságért való további harcot”. E kevés ismertetőből kétségtelenül sokan szabvány Jelenet Györgye Lebovics: Viktória című drámájából. Az egyetemeken és főiskolákon javában „dúl” a vizsga- időszak. de a jövendő hallgatók is izgalommal készülnek a számukra legalább annyira fontos felvételi vizsgákra. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára a következő tanévre 70 hallgatót vesznek fel. A jelentkezők száma 315, ennek több mint a fele lány. A túljelentkezés az elmúlt évekhez képest, az idén magasabb, aminek a demográfiai hullám az oka. A fiúk számára idén is lesz előfelvétel, s az előfelvettek számát kiegyenlítik a Auschwitz-drámát vártak. De nem az született. Hadd. írjunk le ennek igazolására egy jelenetet: Szünetet tart a bíró, s a színpadon megjelenik a mai ifjúság, a volt lágerlakók legényekkel, pincérlányokkal, gitáros hipikkel találkoznak, s a darab kezd egyszerre maivá válni, a múlt és a jelen összeolvad... de ne előzzük meg a pécsi színpadi élményt. Tehát holnap, június 21-én délután érkeznek az újvidéki vendégek a Pannónia Szálló elé. Földessy Dénes Űj antológia Forrós címmel szép kivitelű antológiát adtak ki a Komárom megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának gondozásában. Az évente háromszor megjelenő kiadvány szépirodalmi, tudományos, szociológiai írásokat ígér. Az első számban mindjárt kilenc ifjú Komárom megyei költő mutatkozik be. A helyi szerzőkön kívül Weöres Sándor, Csanády János, Asperján György, Baráth Lajos publikál. A szépirodalmi résznél is érdekesebb, igazán újat adók azok a szociológiai igénnyel készült felmérések, elemzések, amelyek a megye munkásainak, értelmiségének életéről számolnak be — sok eredeti következtetéssel, megállapítással. Elkészült a Dunántúli Tudományos Intézet „Értekezések“ 1970. évi kétkötetes kiadványának kézirata A Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete elkészítette az 1970. évi „Értekezések” című kétkötetes kiadványának kéziratát. Az első kötet tíz szerzőnek egyetlen komplex jellegű kutatási eredményeit foglalja magába: „Az északmecseki bányavidék természeti és gazdasági adottságai, különös tekintettel a népgazdasági tervezésre” címmel. A második kötetben kilenc szerző tíz különböző tanulmányát teszik közzé. Ezek túlnyomóan dunántúli problémákat ölelnek fel. Lovász György, a Dráva magyarországi szakaszának mederváltozásairól, Lehmann Antal, a mecseki szén- és kőbányák meddőhányóinak termőhelyi jellemzéséről és hasznosításának módjairól, Fodor István pedig a légnedvességi viszonyokról az abaligeti és aggteleki barlangokban témáról értekezik. Erdősi Ferenc, Délkelet-Du- nántúl építőanyagiparának földrajzi kapcsolatairól, továbbá egy másik tanulmányában a mezőgazdasági és közlekedési pályák felszín- formáló hatásáról Pécs térségében címmel értekezik. — Kolta János, a Baranya megyei községek körzetesítésének eddigi eredményeiről és további feladatairól ír. Réti László, (az Intézet aspiránsa) a Rimamurányi— Salgótarjáni Rt. kartelltörek- véseiről, Szita László, a baranyai és pécsi munkások szakmai szervezkedéséről 1918— 1921-es években, Babies András, az Intézet igazgatója a mecseki szénbányászok szakszervezkedéséről 1918—1929-es években, Angyal Endre pedig a vend kérdésről címmel írt tanulmányt a vaskos kötetben. — Érdekes kiállítás nyílik június 28-án. szombaton a szigetvári várban. Száznegyven féle, Szigetvárt ábrázoló képeslapot, 13 itt nyomott újságot és rengeteg egyéb nyomdaterméket: meghívókat, táncrendeket stb. mutatnak be. — A Pécsi Orvostudományi Egyetem tanszékein folyó neurobiológiai kutatásokról nyújt képet az az angol nyelvű könyv, amely az Akadémiai Könyvkiadónál jelenik meg a közeljövőben dr. Lis- sák Kálmán professzor szerkesztésében. honvédségtől visszatérő, szol gálati idejüket letöltött hall gatók. Az írásbeli felvétek július 1-én lesz, a szóbeliek pedig július 5 éS 11 között A Tanárképző Főiskolán felvételizők között még több a lány, mintegy az összes jelentkezők hétharrnada. A 312 helyre 1008-an pályáznak. Kü lönósen magyar—történelei szakra magas a túljelentke zés, tízszeres, de nem sokka utána következik a történe lem—-orosz szak, ahol hatszoros, testnevelés szakon pedi? négyszeres. Az írásbeli vizsgákra június 26—28 között kerül sor, központi tételek alapján. A szóbeli vizsgák június 30-án kezdődnek és július 10-ig tartanak. Érdeklődésünkre egyedül i Felsőfokú Vegyipari Gépészet i Technikumban válaszolták azt i hogy nincs túljelentkezés. A következő tanévben 110 első I éves hallgató kezdi meg ta- ! nulmányait a felsőfokúban, közülük tízen félévismétlők. A lányok ebben az intézményben — a műszaki pálya miatt érthetően — kevesebben vannak, a hallgatók egyharmadát teszik ki. Az írásbeli felvételi vizsgák nem az intézményben hanem a megyeszékhelyeken lévő központokban zajlanak le június 25-én, a szóbelik már a Felsőfokú Technikumban lesznek, július 1-én és 2-án. A felvett jelentkezőknek mintegy egyharmada műszaki egyetemekről hozzájuk irányított hallgatókból áll. Az Orvostudományi Egyetemen július 2 és 9 között lesznek a felvételi vizsgák, de egyelőre keretszámot még nem tudtak mondani Annyi te zonyos, hogy túljelentkéZéSFé lehet számítani. Június 14-én befejeződtek a felvételik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatára, ahol 1969 őszén 16 hallgató kezdi meg tanulmányait. — Három megye részvéte lével tartanak gyermekkönyv. táros tanfolyamot június 25 és 28-a között a szigetvári járási könyvtárban. Találkozás ötvennyolc év után Pál Pécsett, Borisz Bakuban él. Testvérek, ötvennyolc év után, a Ferihegyi repülőtéren látták egymást viszont. Borisz nem is emlékezik már vissza, hogy nézett ki a bátyja, hiszen héthónapos volt, amikor a húszéves Pável katonamundérban megcsókolta és elment a harctérre, ötvennyolc év után a két testvér ritka és csodálatos pillanatot kapott az élettől. Megtalálták egymást. * 1968 májusában egy szovjet turistacsoport betévedt Za- jonc Pál órásmester kis üzletébe Pécsett, a Jókai téren. — Mindjárt megismertem őket, hogy az egyik örmény, a másik kettő grúz. Mondtam is nekik, ti biztosan kaukázusiak vagytok — emlékezik vissza Zajonc Pál, amikor arra kérem, mesélje el, hogyan találtak egymásra egy emberöltő után. — Azt is elmondtam nekik, hogy a családom Bakuban él, de 1939 óta nem tudok róluk, azóta nem írnak. Gondolkodtak egy kicsit, aztán kisütötték, hogy él náluk egy futballbíró, azt Zajonc- nak hívják, de a keresztnevére nem emlékeznek. Megígérték, hogy felkeresik Bakuban Boriszt — mert a csoportban aztán akadt olyan, aki tudta S keresztnevet is, hiszen futballista volt — és elmondják neki pécsi találkozásukat. Eltelt több hónap, de levél bizony nem jött a Szovjetunióból. Októberban újra jött egy ember az üzletbe, oroszul köszönt, én meg oroszul válaszoltam. Kért egy óraszíjat, aztán arról faggatott, hogyan tudok ilyen jól oroszul. Erre már elmondtam neki is, hogy orosz vagyok én, csak a háborúk után itt maradtam Magyarországon. Ez az ember meg a bakui rendőrség vezetője volt. Elvitte a címemet és biztosított, hogy meglesz a testvérem, olyan nincs, hogy ő ne nyomoztassa ki, hol van. — Decemberig megint csak nem járt mifelénk a postás. Betegen feküdtem, harminckilenc fokos lázban, amikor egyszeresük sürgönyt kapok. Bakuból. Gondoltam, mi áll benne, de hát én nem tudtam olvasni. A feleségem meg nem értette, mert latin betűkkel írt orosz szöveg volt. Pár nap múlva, amikor jobban lettem, akkor olvastam csak el: „Élek. Egészséges vagyok. Adj életjelt magadról. Címem és telefonszámom itt küldöm. Csókol öcséd, Borisz.” Akkor aztán telefon telefont követett, levél levelet, és június harmadikén megérkezett Ferihegyre Borisz. Elmondta, hogy az újságban olvasta a bakui rendőrség vezetője cikkét, aki leírta, milyen szépen beszélt ötvenhét éves távoliét után Magyarországon egy öreg órás mester, és keresi az öccsét. Pál és Borisz még a fényképeiket is kicserélték, hogy felismerjék egymást a repülőtéren. Amikor a pécsi kis órás műhelyben egymás mellett látom őket, feleslegesnek érzem a képet. Nagyon hasonlítanák egymásra. Markáns, kissé szegletes 'arc, szúrós szemöldök és meleg, barátságos tekintet. A hetvennyolc éves órás teltebb, talán hatvannak látszik, az ötvennyolc éves Borisz pedig alig negyvennek, itt-ott őszül a haja, de még fekete. Pavel Zajonc húszéves korában vonult be katonának. 1914-ben hadifogolyként került Magyarországra. Több helyen dolgozott, végül 1917-ben Mohácson szakmájában helyezkedett el. Pécsre kezdett udvarolni, és 1921-ben meg is nősült, attól kezdve pécsi órás lett. 1926-ban kiutasították az országból, Jugoszláviában élt öt évig. Az akkori képviselők kijárták a belügyminiszternél, hogy visszakerülhessen családjához. 1930-tól 1941-ig csendesen, békességben élt. Akkor deportálták, Ukrajnába került, onnan megszökött és Budapesten bujkált két és fél évig. 1944-ben újra elfogták és Ausztriába hurcolták, ott volt a felszabadulásig. 1945 április másodikén jött vissza Pécsre, akkor ruhástól 38 kiló volt. 1954-ben kapta meg a magyar állam- polgárságot. Pécsett a Munkácsy Mihály utca 20-ban lakik feleségével. A többiekről, a bakui családról Borisz mesélt. * Borisz életútja egyszerűbb. Bakuban maradt, ott élt, kivéve a háborút, a harcokat. 18 évig futball bíró volt, ma a bírók oktatója egész Azerbajdzsánban. ö meséli el, hogy édesanyjuk volt az egyetlen, aki érezte, hogy legidősebb fia él. Kilencvenöt éves koráig várta az életjelt, 1965- ben halt meg. A család és Pál között 1939-ben szakadt meg a kapcsolat, amikor megjelent az a falragasz, amelyik hirdette, „aki fiával, testvérével, rokonával külföldre levelez, szigorú büntetésben részesül”, így apjuk fájó szívvel azt írta: „Édes fiam, ne írj nekünk többet!” A háború után már nem tudták a címet. Ha nem szakad el a rendőrség vezetőjének az óraszíja Pécsett, talán sose találkoznak. Volt még három testvérük, de kettőt a háborúban kivégeztek, egy pedig szívbetegségben halt meg. * Az üzletben méltóságos ketyegés. Csönd. Zajonc Pál dolgozik, Borisz pedig ott ül az ügyfelek részére fenntartott széken. Sokan járnak ide, régi, ismert mester Pécsett az öreg. Amikor elkészül egy- egy órával, kis szünetet tart, aztán megkérdezi testvérét: — Hogyan is jutok el én a Seremetyevói repülőtérről Bakuba? — Hát átmész a Glukovóira, aztán odarepülsz. Naponta öt járat van, nem kell sokat várni. | Borisz még ellátogat a Ba- ! latonra, Harkányba, volt már ! Pesten, Pécsett mindenfelé, és harmincadikén utazik vissza a fiához és lányához. Meg egy kis unoka is várja, ha hazaér, a múlt héten született. — Pál meg két hónap múlva re- P,ül szülővárosába. .. Wér Vilmos Magyarországon először Budapesten yendésszereuel az Újvidéki Szerb Népszínház Várják a „gólyákat“ a pécsi felsioktatási iníézményeh 10-szeres túljelentkezés magyar—történek szakon — A belsőfokú Vegyipari Gépészetin nincs tolongás
