Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
6 Duttontuti naoid 1969. június 1% KÉRLEK, QONDOLJ NÉHA RÁM... (2) Milyen következtetések vonhatók le az öngyilkosságok ok szerinti megoszlásából? Egy első ránézésre világosan látszik: az ideg-, illetve elme- betegséggel kezelt öngyilkosok aránya, a nyilvántartott alkoholisták aránya együttesen sem tesz ki 25 százaléknál többet, tehát az öngyilkosságot nem lehet sem az egyik, sem a másik betegségfajta nyakába varrni. Negyven év fölött Elhagyottság, öregkor miatt a tábla szerint viszonylag kevesen dobták el maguktól az életet. A betegségek magas száma viszont megkérdőjelezi ennek az adatnak a helyességét. Kézenfekvő ugyanis arra gondolni, hogy ha egy társadalmi csoportban — jelen esetben az öngyilkosok csoportjában — nagy számban vannak betegek, ez a csoport nem a legfiatalabb évjáratokból tevődik össze. És valóban, ha az öngyilkosságok kor szerinti megoszlását vizsgáljuk, kiderül, hogy 1967- ben az öngyilkosságok kétharmadát 39 éven felüliek követték el. Az régóta ismeretes, hogy az öngyilkosságra való hajlam az életkor előrehaladásával fokozódik. De ilyen mértékben? A meglepő számnak csak egy magyarázata lehet: népességünk korstruktúrájának rendkívüli alakulása. Az adatok itt is igazolják a feltevést, 1967-ben a harminckilenc éven felüliek már az össznépesség 41 százalékát alkották ... A természetes szaporodás arányát tekintve 1938-ban még nyolc ország volt mögöttünk, 1960- ban már csak az NDK és Svédország, 1966-ban pedig 1.5-ös arányszámmal utolsó helyen állunk a táblákban közölt 27 ország között. És nem elsősorban meglehetősen magas halálozási arányszámunk miatt, hiszen ez is csak következmény. hanem azért, mert az ezer lakosra jutó élveszületés tekintetében 1966- os adatok szerint szintén az utolsó helyen állunk. Eljutottunk tehát egy olyan ókhoz, mely az öngyilkosságokban játszott szomorú vezető szerepünkben feltétlenül közrehat, hiszen mennél jobban elöregedett egy adott népesség, annál inkább hajlamos az öngyilkosságra. Kevés a nagy család Ez az ok azonban már egy másikkal is érintkezik. Már Émile Dürkheim, az öngyilkosságok társadalmi okainak klasszikus kutatója felállította és statisztikai adatok egész sorával igazolta azt a hipotézist, hogy a szülői szerep, a nagy lélekszámú, együttéiő család megvéd az öngyilkosságtól. A család megóvó erejét közvetve, de jól mutatja be az öngyilkosságok családi állapot szerinti megoszlása is az 1965 —1967-es évek átlagában, kiA SZOMORÚ ELSOSÉQ A kudarc elviselését ugyanúgy meg kell tanu'ni, mint az egyszeregyet küszöbölve az eltérő kormegoszlásból fakadó különbségeket. Százezer 15 éves és idősebb férfi közül 74 nőtlen, 44 házas, 216 özvegy és 119 elvált követett el öngyilkosságot. A nőknél 31, 17, 29 és 35 ez az arány, tehát itt is a házasságban élők helyzete a legkedvezőbb, az özvegyasz- szony öngyilkosok viszonylag kisebb száma pedig arra utal, hogy a házasság elsősorban a férfi számára jár előnyökkel. De mit értünk azzal, hogy a házasság és még inkább a szülői státusz öngyilkosság ellen ható tényező, ha nálunk 1967-ben ezer 15 éves és idősebb lakosra nem kevesebb, mint 27 elvált személy esik, a gyermekáldás területén pedig láttuk, hogy állunk! Nyugodtan megállapíthatjuk, szomorú nemzetközi elsőségünk | másik lényeges oka is demográfiai természetű, a válások gyakoriságában és a családok ezzel járó felbomlásában, if- j letve a sokgyermekes családok alacsony számában gyökerezik. A csoportok ereje | De miért nyújtanak védel- í met a nagy lélekszámú csaj- I ládok? I Dürkheim a családnak nem [ valamilyen speciális jellegéből, | hanem egyszerűen csoport mi- i voltából származtatta a meg- i óvó erőt. Központi gondolata, j hogy egy adott csoportban az öngyilkosságok száma a cso- j port összetartó erejétől, az abban kialakult kapcsolatok erősségétől függ. Ha az egyént túlságosan laza, felszínes kapcsolatok fűzik csoportjához, tehát a csoportban gyenge az integráció, az öngyilkossági hajlam erősödik. Ugyanígy káros az ellenkező véglet is, ha a csoporton belül túl erős az integráció, ha a köz szempontjainak túlsúlya elnyomja az egyén szerepét, jelentőségét. Tételének érvényét igazolta a családon kívül a XIX. század vallási csoportjain is. Rendkívül alapos felmérésekre támaszkodva állapíthatta meg például, hogy a múlt század viszonyai között a katolikusok körében jóval kisebb az öngyilkosságok gyakorisága, mint a protestáns feleke- zethez tartozóknál. A katolikus vallási rendszer ugyanis a hívők minden lényegesebb életmegnyilvánulását szabályozza, sokkal integráltabb, mint a protestáns felekezet. Ha elfogadjuk az integrációs elméletet, segítségével meg tudjuk magyarázni azt a már említett érdekes jelenséget, hogy éppen a személyi kultusz idején és az ellenforradalom évében csökkent az öngyilkosságok száma. Mint Cseh-Szombathy László, a KSH kutatója — igaz csak a személyi kultusz éveire vonatkoztatva — megfogalmazta: Ügy - tetszik, hogy olyan közös megpróbáltatások alkalmával, amelyeket az emberek valamely nagyobb közösség tagjaként, a közösséghez tartozás következtében élnek át, megerősödik a közösségi tudatuk, és ez lelkileg ellen- állóbbá teszi őket. Ilyenkor nemcsak a közös bajokat tudják elviselni, hanem háttérbe szorulnak és elviselhetőbbnek látszanak számukra az egyéni gondok is”. Hagyomány Az integrációs elmélet magyarázatot ad az öngyilkosságnak a település jellege szerinti megoszlására is. Köztudomású, hogy a falun élő embert jóval szorosabban kötik a helyi konvenciók, magatartását erősebb családi és társadalmi normák szabályozzák, kapcsolatai bensőségesebbek és intenzívebbek, mint a városié, egyszóval erősebben integrálódik környezetéhez és ezen keresztül a társadalomhoz. S ha figyelembe vesz- szük azt is, hogy a falu életében a felszabadulás óta bekövetkezett, soha korábban nem tapasztalt ütemű és mérvű változások a falut közelebb hozták a városhoz, a termelési struktúra átalakulása jelentősen csökkentette eleve a falusi népesség számát, s hogy az újonnan városba kerültek még idegenek is kapcsolat nélküliek ebben az amúgy is gyengébben integrált közegben, — magas öngyilkos- sági arányunk újabb lényeges okához érkeztünk el. Nem szabad megfeledkeznünk az okok felsorakoztatásakor egy további körülményről se, mely nem más mint a tradíciók szerepe az öngyilkosságban. Mint Cseh-Szombathy László írja: „Ahol a szülők az élet eldobásának lehetőségéről több ízben is beszélnek, ez a gondolat rögződik a gyermek tudatában. Különösen nagy hatásúak a családban, az ismerősök körében bekövetkezett öngyilkosságok”. Végül kérdezzünk meg néhány olyan szakembert, akihez hivatásánál fogva közel áll a téma, szerintük miért van az, hogy az egyik ember jobban, a másik kevésbé vagy egyáltalán nem tudja elviselni a közösségi életben való részvétel során őt ért ki- sebb-nagyobb kudarcokat? Példa és bizálom A gyermekideggyógyász: Sajnos a gyerekek zömével vagy egyáltalán nem foglalkoznak a családban, vagy nevelés címén különböző tilalomfákat állítanak elébük, minden megnyilvánulásukat szigorú korlátok közé szorítják. A gyerek mindkét esetben egyedül érzi magát, nem alakul ki a biztonságérzete. Nálunk már mindenhez tanulni kell, meg kell szerezni a szakképesítést, csak a gyermekneveléshez nem. Ráadásul a pedagógussal is ritkán alakul ki olyan közvetlen kapcsolata a gyerekeknek, hogy hozzá merjenek fordulni, ha valamilyen problémájuk van. így fordulhat elő, hogy valójában jelentéktelen okok hatására is hajlamosak az ön- gyilkossághoz folyamodni, hiányzik belőlük a tartás, hogy a realitásokkal szembenézve megoldják vagy elviseljék problémáikat. A pszichiáter: A statisztikában feltüntetett „valószínű” ok, még ha helyesen állapították is meg, csak akkor eredményez öngyilkosságot, ha az egyén arra egyébként is hajlamos. Az önfenntartási ösztön ugyanis az ember legfőbb hajtóereje, ha ez meggyengül, feltétlenül patalógiás jelenséggel, abnormális lelki reakcióval állunk szemben. Ezt rövidzárlati cselekmény- ! nek is nevezik, kibontva a hasonlatot, az illetőnek egy ; pszichotrauma (lelki sérülés) I hatására rövidre zár az agya, I érzelmileg szűktudati állapot- ! ba kerül és csak az őt ért ! sérelemre tud koncentrálni. ! Mindehhez az „kell”, hogy az j illető eleve kiegyensúlyozatlan egyéniség legyen, ne ren- i delkezzen intenzív, tartalmas kapcsolatokkal, más szóval ■■ gyengén legyen integrálva. ! A szociálpszichológus: Az öngyilkosság alkalmazkodási zavar. Az azt megelőző állapotot nevezhetjük rövidzárlatnak, depressziónak, vagy bárminek, a lényeg az, hogy az egyén, érzelmi kultúrájának fogyatékossága miatt nem tudja elviselni a sikertelenséget. A kudarc esetén való viselkedést ugyanúgy meg kell tanulni, mint az egyszeregyet. Ez a tanulási folyamat már csecsemőkorban megkezdődik, s jó részt nem egyéb, mint mintavétel. A fejlődő személyiség modelleket követ, s ezeket a családból, az iskolából választja. Vajon meg- teszünk-e mindent, vannak-e módszereink a családi élet tartalmasabbá tételére? Vajon megfelelő-e a kapcsolat diák és tanár között? Egész életre szóló károkat okozhat, ha a minta érték nélkül való. Aki nem tanulja meg, hogy kell a sikertelenséget levezetni, visszahúzódik a társadalmi élettől és a legkisebb kudarcra is agresszivitással válaszol. Ennek egyik megnyilvánulási formája az öngyilkosság. A kör bezárult. A nyomok a családhoz, az iskolához, a különböző társadalmi csoportokhoz, önmagunkhoz vezetnek, Magunknak kell megtalálni a megfelelő terápiát is. Dr. Kéri Tamás FEHÉR SARKVIRAQ Legenda nyomán keltünk útra, hogy megkeressük a titokzatos és csodálatos orchideát. mely a hírek szerint csak a kárászi erdőben ta- ; lálható. Egy botanikus, egy karászi diáklány társaságában vágtunk neki e felfedező útnak. Kárászon a Fürdő utca egyik kertjében Vida Istvánnénál néhány példányt találtunk. Tavaly és most a koratavasszal gyűjtötte be Mari néni, hogy otthont adjon az erdei ritkaságnak. — Megmondta a helyet, ahol találta. A néni által megjelölt Paj- tás-kút környékén azonban egy szem orchideát sem leltünk. Viszont az illatos hunyor keskenylevelű változatát gyűjtötte be a botanikus, és azon a részen hívta fel magára a figyelmet a baracklevelű harangvirág fehérvirágú változata, ez is a gyűjtőmappa lapjai közé került. Eredménytelen séta után az orchidea másik ismerőjét kerestük fel, Rieger nénit. Korát meghazudtoló fürgeséggel vezetett minket a kertek fölé magasodó hegyre, a Papoldalra. Rieger néni a harmincas években gombaszedés közben egy érdekes, csodálatos illatú ritka virágot talált. Évtizedek teltek el, míg néhány évvel ezelőtt ismét látott ilyet. — Most arra a helyre vezetett minket, ahol tavaly tavasszal I pompázott az igen ritka vi- j rág. Szórtan a bokrok között, hatalmas bükkök hús árnyé- | kában gyöngyvirág levelére j emlékeztető kétlevelű növé- ! nyékét találtunk, úgylátszik | a tavalyi száraz esztendő ha- i tására ezek a növények idén | nem hoznak virágot. Így az egyik kerti példány került' a ! gyűjteménybe, és ez állt mo \ delit a fényképésznek. A Mecseken a szakiroda- lom szerint eddig harminchárom növényt találtak a botanikusok, melyek az orchidea családba tartoznak. Egyikmásik példányt száz évvel ezelőtt fedeztek fel, és azóta egyetlen egy botanikusnak sem volt szerencséje találkozni a növényritkasággal. Természeti csoda, hogy Vida Mari néninek sikerült a kertjébe telepítenie a gombával színbiózisban élő orchideákat. A botanikus meghatározta a talált érdekes növényt: fehér .sarkvirág tudományos néven Platanthera bifólia. 5 varrásos círokseprűt L O. MINŐSÉGBEN SZÁLLÍTUNK ab leadóállomás, Dunántúlon 18,— forint. Tiszántúlon 17,50 forintos termelői áron. Kereskedelem, vállalatok, közületek, szövetkezetek részére 1,5 vékás gazdasági kosarat is felajánlunk eladásra. a békési kosárfonó hisz-nél, Békés, IV., Kossuth u. 38. A Petőfi-brigád A kelet- és délkelet-európai államok ellenállási mozgalmai közül nagyon jelentős szerepet játszott a jugoszláv nép partizánmozgalma. Jugoszlávia népei — szerbek, horvátok, magyarok — a reguláris hadseregen kívül partizáncsoportokba tömörülve harcoltak a fasizmus ellen. A horvátországi népfelszabadító hadsereg és partizánosztagok parancsnoksága 1943. augusztus 9-én önálló magyar partizánegységet hozott létre, amely Petőfi Sándor nevét viselte. A Jugoszláviában élő magyar nemzetiségű dolgozók 80 főnyi csoportja alakította meg a brigádot, amely 1944 végén a Siklós melletti Kiscsányban ezreddé fejlődött. Parancsnokuk Kis Ferenc cabunai borbély volt. A brigádhoz 1943—1944 folyamán Magyarországról emigrált dolgozók is csatlakoztak. A pécsi és baranyai haladó erők tagjai közül 1944 végén többen beléptek a Pe tőfi-brigádba. A brigád tagjai közül 6— 7-es létszámú robbantócsoportok alakultak. Álcázva a síntalpfák alá helyezték a robbanóanyagot, amely csak nagy nyomás alatt robbant. Megfelelő hosszúságú gyújtózsinór beiktatásával el tudták érni, hogy a vasúti szerelvény azon kocsiját robbantsák fel, amelyiket akarták. A németek a mozdony elé üres vagy kaviccsal megrakott kocsikat tettek, de a hosszú gyújtózsinórral szabályozni lehetett a robbanás idejét Több esetben előfordult, hogy a németek gyalog mentek a vonat előtt, és műszerekkel vizsgálták: van-e robbanóanyag a sínek alatt. Nyilvánvaló, ez nagyon megnehezítette az utánpótlást. A Petőfi-brigád számos fegyveres akcióban vett részt s bátor, hősies helytállásával sok dicsőséget szerzett Lapozzunk csali néhányat a brigád naplójában! „1945. február 10. 33. sz. napiparancs. Külön dicséretben részesítem Hámori Illés hadnagyot, Szekeres János hadnagyot, ör- ley Tibor z'ászlóst, Kiss Imre, Hajdú Gábor, Nagy József, Márton Pál bajtársakat. Őket az ellenséggel szemben tanúsított bátor magatartásukért kitüntetésre a legfelsőbb parancsnoksághoz felterjesztem. Halál a fasizmusra! Szabadságot a népnek!” örley Tibor a 31. sz. napiparancs alapján 1945. február 7-én lett zászlós és szakaszparancsnok, mert három bajtársával együtt rajtaütésszerűen megbénított egy SS géppuskás szakaszt és sok fegyvert, lőszert zsákmányolt. Á baranyai lakosok közül 1944 novemberében, decemberében Szabó Erzsébet vezetése alatt 40-en csatlakoztak a brigádhoz, elsősorban üzemi munkások, bányászok és középiskolások. Baki Ferenc—Vebel Lajos: A Petőfi- brigád című (Fórum, Növi Sad, 1968.) könyvében az alábbi neveket említi meg: Szabó Erzsébet, Burási János, Jakab Károly, Nikics Mária, Lotler Béla, Gombos József, Gombos István, Papp Anna, Elekfalvi Mária pécsi lakosok, Varró Lajos, Rajkai Gyula, Csillag Margit. Csillag János siklósi lakosok, Fábián Béla mánfai lakos lettek a brigád tagjai. Siklóson Kiss Pecke Anna és Stodul- ka László fegyveresen felszerelve jelentkeztek a brigád parancsnokságán s nyertek felvételt a szabadságharcosok közé. Az 1945. évi tavaszi német ellentámadás idején a Siklóstól délkeletre eső területeken hősi küzdelmeket vívott a Petőfi-brigád. E harcokban már a baranyaiak is részt vettek. Itt esett el a németek teljes kiűzése előtt két órával Kis Ferenc is, a brigád parancsnoka. Halálos vese- és májlövést kapott. A Petőfi-brigád és az egyéb partizáncsoportok természetesen elsősorban a hátországban hajtottak végre akciókat, amelyek nehezítették a németek harci tevékenységét. A legtöbb vasút- és hídrobbantást Gyékényes— Nagykanizsa—Csáktornya vonalakon hajtották végre, amely a németek égjük legfontosabb vasúti utánpótlási vonala volt. Hogyan függenek össze ezek a vasútrobbantá- sok Pécs és Baranya eseményeivel? Köztudott, hogy városunk felszabadulása idején nem alakultak ki utcai harcok, a németek gyors menekülése következtében épen maradtak történelmi emlékeink is, s jelentős anyagi kár sem keletkezett. A németek nem tervezték Pécs olyan gyors feladását, mint ahogyan erre 1944. november 29-én kényszerültek. November 29-re nem érkezett meg az a várt német erősítés, mert a fenti vasútvonalakat egy robbantóosztag megrongálta. Idézzük csak egyik leghitelesebb tanút ebben az ügyben. Szálasi miniszterelnökhelyettese december elején ezt jelenti a pécsi hely- zetről: „Egy német hadosztály az olasz frontról érkezett. Bizonyára nem tudják az urak: partizán vasútrob- bantás miatt két napig késett a vasúti szállítás. Szörnyű hadihelyzet alakult ki emiatt. A német csapatok éle beérkezett Pécsre és még Pécstől keletre feltartóztatta az oroszokat. Minthogy azonban az oroszok több oszlopban jöttek, az orosz főerők miatt mégis kénytelenek voltak hátrább vonulni és Pécset feladni, azért, mert a felvonuló német erők további szállítása éppen a vasút- robbantás következtében elkésett”. Valószínű, hogy a német utánpótlás zavartalansága esetén Pécsett és Baranyában hosszabb ideig tartottak volna a felszabadító harcok, meghosszabbítva ezzel megyénk népének szenvedéseit. Fehér István
