Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
a ounomon nomd 1969. június 19« Közlemény a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról dik olyan szabályozókhoz, amilyen a termelés és a tőke monopolista koncentrációjának állami ösztönzése, a nemzeti jövedelem mind nagyobb hányadának állami újrafelosztása, a monopóliumok hadi- megrendelésekhez juttatása, az ipari és tudományos kutatási-fejlesztési programok állami finanszírozása, országos gazdaságfejlesztési programok kidolgozása az imperialista integráció politikája, s a tőkeexport számos új formája. Az állammonopolista szabályozás azonban, — amely a monopoltőke érdekeinek megfelelő formákban és mértékben megy végbe a monopoltőke uralmának megóvása céljából, — nem képes megfékezni a kapitalista piac ösztönös erőit. Ügyszólván egyetlen tőkésország sem kerülte el a gazdaság számottevő ciklikus ingadozásait és visszaéléseit. Az egyes országokban az ipari termelés gyors növekedésének időszakai a lassú növekedés időszakaival, sőt gyakran a termelés visszaesésének időszakaival váltakoznak. A tőkés rendszert heves valuta- és pénzügyi válság gyötri. A tudományos-műszaki forradalom példa nélkül álló lehetőségeket kínál az emberiségnek a természet átalakítására, hatalmas anyagi javak létrehozására, az ember alkotó képességének megsokszorozására. E lehetőségeknek minden ember javát kellene szolgái- nlok, a kapitalizmus azonban a profit növelésére és a dolgozók kizsákmányolásának fokozására használja ki a tudományos-műszaki forradalmat. A tudományos-műszaki forradalom meggyorsítja a gazdaság társadalmasításának folyamatát; a monopóliumok uralmának viszonyai között ez a társadalmi antagonizmusok i még nagyobb méretekben és még kiélezettebben megvalósuló újratermelésére vezet. Nemcsak a kapitalizmus korábbi ellentmondásai éleződnek ki, hanem újak is keletkeznek. Mindenekelőtt a tudományos-műszaki forradalommal megnyíló nem mindennapos lehetőségek és az ezek társadalmi érdekű felhasználása elé gördített kapitalista akadályok ellentmondásáról van szó, mert hiszen a kapitalizmus a tudományos felfedezések nagy részét, óriási anyagi erőforrásokkal együtt, katonai célokra használja fel, s a nemzeti gazdaságot elherdálja. Ide tartozik a modern termelés társadalmi jellege és szabályozásának állam-monopolista jellege közti ellentmondás, s ide tartozik nemcsak a munka és a tőke közti ellentmondás növekedése, hanem a nemzet túlnyomó többségének és a finánc-oligarchiának az érdekei között mutatkozó antagonizmus mélyülése is. Még a legfejlettebb tőkés országokban is többmillió ember szenved a munkanélküliségtől, a nincstelenségtől és létbizonytalanságtól. A „jövedelmi forradalom” és a „társadalmi partnerség” hirdetése ellenére fokozódik a kapitalista kizsákmányolás. A béremelkedés messze elmarad a munkatermelékenység és a munkaintenzitás növekedésétől, a szociális szükségletektől, s össze sem lehet hasonlítani a monopóliumok profitjának növekedésével. Tovább romlik a kisparasztság helyzete. mind nehezebben él a középrétegek számottevő része. Fokozódott a kapitalista rendszer kiegyensúlyozatlansága. Több országban társadalmi-politikai válságok törnek ki. amikor is a dolgozók széles tömegei ismerik fel a mélyreható, döntő változások szükségességét. Mindenekelőtt az 1968 májusában és júniusában lezajlott franciaországi események tanúsítják ezt. Az ott kibontakozott hatalmas sztrájkmozgalomban a kommunisták fontos szerepet játszottak. A Sztrájkoló dolgozók jelentős eredményeket értek el. A munkásosztály, valamint áz értelmiség és a diákság jelentős része komoly összeütközésbe került a gaulleista rendszerrel, a monopóliumok hatalmával. Ez az összeütközés a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc új lehetőségeit tárta fel. Olaszországban országos méretekben szakadatlanul erősödik a sztrájkharc, nagyszabású politikai csaták bontakoznak ki, a baloldali erők sikert aratnak a választásokon. Mindez megingatta a balközép politikáját, amelynek segítségével az uralkodó osztályok a kapitalizmust szerették volna stabilizálni. Spanyolországban a tömegek harca még jobban meggyengíti Franco fasiszta diktatúráját, amely rendkívüli intézkedésekhez volt kénytelen folyamodni. Ez a harc azonban a megtorlások ellenére csak még jobban kibontakozik. Üj társadalmi rétegek, a közvélemény széles körei csatlakoztak Franco ellenzékéhez. Angliában fontos osztályütközetek bontakoznak ki, beleértve a munkáspárti kormány által támadott szakszervezetek és sztrájkjog védelmében lezajló politikai sztrájkokat. Fellendült az osztály harc és a sztrájkmozgalom, erősödték a dolgozók, diákok és más társadalmi rétegek egyéb megmozdulásai Japánban, Mexikóban, Brazíliában, Argentínában, a Német Szövetségi Köztársaságban, Uruguayban. Belgiumban, Portugáliában. Chilében, Indiában, Pakisztánban, Törökországban és más országokban, valaminí Nyugat-Berlinben. A demokratikus mozgalom erősödését tükrözték a kommunisták és más haladó erők választási sikerei számos országban, például Japánban. India ,néhány államában a kommunisták részvételével alakult meg a demokratikus front kormánya. Helyet foglalnak a kommunisták Finnország kormányában is. A kapitalista világ válságának mélységét világosan tükrözi az a tény, hogy még az Egyesült Államokban, a világ- imperializmus fellegvárában is fellendül a tömegmozgalom. A faji megkülönböztetés, a nyomor és az éhség, a rendőrség kegyetlenkedése ellen kikicsap a lázadás a gettókból, mint a hullámverés. Amerikai városok tucatjai a hadsereg és a rendőrség fegyveres egységeivel való heves összecsapások színterei lettek. Az összecsapások sok áldozatot követeltek. Több ezer négert tartóztattak le. Harcos sztrájkokat rendeznek az Egyesült Államokban a gazdasági követelések teljesítéséért. gyakran a reakciós szakszervezeti vezetők akarata ellenére és tekintet nélkül arra, hogy a kormány a nyomás és a fenyegetés eszközéhez nyúl. Az egyszerű tagok és a haladó erők egyre nagyobb aktivitást fejtenek ki a szakszervezetekben. A dolgozók széles rétegei lépnek fel a vietnami háború ellen. Az értelmiségiek, a szabad foglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői egyre aktívabban kapcsolódnak be a társadalmi tiltakozás mozgalmába, és a bókemozgalomba. Az ifjúság, s különösen — mind a néger, mind a fehér — diákság a legkülönbözőbb módon, keményen harcol a vietnami háború, a katonai behívás, a faji megkülönböztetés, az egyetemek monopolista ellenőrzése ellen. A reakció erre közéleti személyiségek ellen végrehajtott merényletekkel válaszol. Fokozódik a megtorlás, az erőszak tömegméreteket ölt. Mindez az egész világ előitt tejáratja a hírhedt „amerikai életformát”. A monopolista burzsoázia mindenütt megpróbál olyan illúziókat kelteni, mintha a fennálló rendszer forradalmi átalakulása nélkül is elérhető volrta mindaz, amire a dolgozók törekednek. A kapitalizmus annak érdekében. hogy elrejtse kizsákmányoló és agresszív lényegét, különféle apologetikus koncepciókhoz folyamodik („népi kapitalizmus”, Jóléti állam”, „a bőség társadalma” stb.). A forradalmi munkásmozgalom leleplezi ezeket a hazug koncepciókat, és erélyes harcot folytat ellenük. Ily módon elmélyíti az imperialista ideológia válságát; a nép tömegek mindinkább elfordulnak ettől az ideológiától. Az emberiség lelkiismerete, józan ítélőképessege nem bé- kélhet meg az imperializmus bűntetteivel. Az imperializmus két világháborúért felelős, amelyek sok tízmillió emberéletet követeltek áldozatul. Az imperializmus olyan, eddig példa nélkül álló katonai gépezetet teremtett, amely óriási emberi és anyagi erőforrásokat von el; fokozza a fegyverkezési versenyt, évtizedekre előre megtervezi az új fegyverek gyártását; termonukleáris háború veszélyét hordozza magában, amelynek lüzében százmilliók semmisülnének meg, egész országok válnának sivataggá. Az imperializmus szülötte a fasizmus — a politikai terror és a haláltáborok rendszere. Az imperializmus mindenütt, ahol teheti, támadást indít a demokratikus jogok és a szabadságjogok ellen, belegázol az emberi méltóságba, szítja a fajgyűlöletet. Az imperializmus felelős százmilliók nélkülözéseiért és szenvedéseiért. Az imperializmus a fő vétkes abban, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika országaiban óriási tömegek kénytelenek nyomorban, betegségben, írástudatlanságban, elavult társadalmi viszonyok között élni, hogy egész népcsoportokra kihalás vár. Hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre, a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek — egyesülniük kell és közösen kell fellépniük. Megfékezni az ag- resszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály, s minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért. a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol. II. A szocialista világrendszer — az imperialistaellenes harc döntő ereje. Minden felszabadító harc semmi mással nem pótolható támogatást kap tőle és mindenekelőtt a Szovjetuniótól. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, a német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban, a forradalom győzelme Kínában és egy sor más európai és ázsiai országban. Amerika első szocialista államának, a Kubai Köztársaságnak a megalakulása, a 14 országot magában foglaló szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése, a szocializmus ihlető hatása az egész világra — megteremtette a történelmi haladás meggyorsításának előfeltételeit, új távlatokat nyitott meg a haladás és a szocializmus világméretű győzelme előtt. A szocializmus megmutatta az emberiségnek az imperia- lizmuslól való megszabadulás távlatát. Az az új társadalmi rend, amely a termelőeszközök társadalmi tulajdonán és a dolgozók hatalmán alapul, képes biztosítani a nép érdekeinek megfelelő tervszerű és válságoktól mentes gazdasági fejlődést, képes biztosítani a dolgozók társadalmi és politikai jogait, megteremteni az előfeltételeket az igazi demokráciához, a széles néptömegek tényleges részvételéhez a társadalom igazgatásában, a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez, a nemzetek egyenjogúságához és barátságához. A gyakorlatban bizonyosodott be, hogy csakis a szocializmus képes megoldani az emberiség előtt álló mélyreható problémákat A szocializmus világrend- szere mindenekelőtt növekvő gazdasági hatalmával járul hozzá az im aerial istaellenes erők közös ügyéhez. A szocialista rendszer országainak gyorsan fejlődő a népgazdasága, amely a1 gazdasági növekedés üteme tekintetében megelőzi a kapitalista államokat. a szocializmus élre törése tudományos műszaki haladás több ágazatában a világűrbe vezető utak megnyitása a Szovjetunió révén — a szocialista országok népei által végzett alkotómunkának e reális eredményei döntő módon elősegítik a béke, a demokrácia és a szocializmus erőfölényét az imperializmussal szemben. A szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben lehetőség nyílik az új rendszerben rejlő hatalmas tartalékok lényegesen teljesebb felhasználására. Ezt előmozdítja azoknak a tökéletesebb gazdasági és politikai formáknak kidolgozása és alkalmazása, amelyek már az új társadalmi szerkezet alapján fejlődő, érett szocialista társadalom szükségleteinek felelnek meg. A szocializmus építése és további tökéletesítése a munkásosztály által ösztönözött és vezetett széles néptömegek támogatásán, részvételén és kezdeményezésein alapszik. A kommunista párt az egész szocialista társadalom élcsapataként jelentkezik. A dolgozók egyre nagyobb politikai aktivitása* társadalmi szervezeteik öntevékenységének kibontakoztatása, a személyiség jogainak kiterjesztése, a bürokratikus jelenségek elleni kérlelhetetlen harc, a szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése gygarapítja a szocializmus erőit, és előmozdítja az egész nép akarat- és akcióegységét. A szocialista demokrácia tökéletesítése, a termelőerők fellendítése, a politikai és kulturális haladás, az emberi és erkölcsi értékek fensőbb- sége növeli a szocializmusnak az egész világ dolgozóira gyakorolt hatását, szilárdítja hadállásait az imperializmus ellen folyó, világraszóló jelentőségű harcban. A gyakorlat megmutatta, hogy a szocialista átalakulás, az új társadalom építése bonyolult és hosszú folyamat, s elsősorban a hatalmon lévő kommunista és munkáspártoktól, e pártoknak ama képességétől, hogy marxista—leninista módon oldják meg a szocialista fejlődés problémáit — függ azoknak a hatalmas lehetőségeknek a kihasználása, amelyeket az új társadalmi rendszer nyújt. A tudomány térhódítása a gazdasági és társadalmi élet különböző területein, a tudományos-műszaki forradalom révén megnyíló lehetőségek teljes kihasználása, a gyorsított ütemű gazdasági fejlődés érdekében és a társadalom minden tagja szükségleteinek kielégítése érdekében, lehetővé válik a tulajdon szocialista jellege, a termelés tervszerű megszervezése, a fizikai és szellemi munka képviselőinek a népgazdaság vezetésében és igazgatásában való aktív részvétele révén. A kapitalizmus és a szocializmus történelmi versenyében egyik fő területté vált tudományos-műszaki forradalom széleskörű kibontakoztatása a szocialista társadalom fejlődésének fontos feltétele. A szocialista világrendszer létrejötte, a világban folyó osztályharc alkotórésze. — A szocializmus ellenségei nem mulaszthatnak el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy megkíséreljék aláásni a szocialista államhatalom alapjait, hogy lehetetlenné tegyék a társadalom szocialista átalakítását és hogy visszaállítsák a maguk uralmát. Az ilyen kísérletek határozott visszautasítása a munkásosztály vezette néptömegekre és a munkásosztály kommunista élcsapatára támaszkodó szocialista állam- hatalom elengedhetetlen funkciója. A szocializmus védelme — a kommunisták nemzetközi kötelessége. (Folytatás a 7. oldalon) (Folytatás az 5. oldalról) Egyesült Államokban is — magában az agresszió kiindulási pontjában — tömegmozgalom indult a háború és a militarizmus ellen. Nyugat-Európában az agresszív NATO ellen, valamint az államközi kapcsolatok normalizálásáért és az együttműködés fejlesztéséért, az európai biztonság biztosításáért indított mozgalomba a lakosság egyre nagyobb tétegei kapcsolódnak be. Nyugat-Németor- szágban is növekednek azok az erők, amelyek aktívan fellépnek a revansizmus és a mi- litarizmus ellen. Azokban az országokban, ahol amerikai katonai támaszpontok vannak ma is, egyre hangosabban követelik az agresszió e bázisainak felszámolását. A latin-amerikai népek harcolnak az elnyomás, belügye- ikbe való leplezetlen amerikai imperialista beavatkozás ellen. A munkások sztrájkmozgalma, a parasztság megmozdulásai, a diákság és más rétegek akciói arról tanúskodnak, bogy a széles néptömegek az egész kontinensen egyre erősebb ellenállást tanúsítanak az Egyesült Államok diktátumával és az amerikai katonai tervekkel szemben. Egyes országokban a forradalmi erők az oligarchia és az imperializmus uralmával szemben a fegyveres harc eszközéhez nyúlnak. A népek nemzeti érzelmei és a gazdasági nehézségek még egyes kormányokat is fontos antiimperialista intézkedések meghozására késztethetnek. Ebből ered a szocialista országokkal, köztük a Kubával való kapcsolatok megteremtésének vagy kiszélesítésének irányzata. A demokratikus és antiimperialista harc élén a kommunista és munkáspártok állnak. A reakciós kamarillák hiába üldözik j őket, bátran és önfeláldozóén j harcolnak a tömegek követe- j léseinek kielégítéséért és a { forradálmi átalakulásokért. Az ázsiai és afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának fellendülése erős csapást mért az imperialista pozíciókra ezeken a földrésze- j ken. Az ottani népek a ko-1 moly nehézségek ellenére folytatják a harcot a kolonia- lizmus és a neokolonializmus ellen, s ezzel kiveszik a részüket az általános támadásból az imperializmus ellen. Az utolsó évtized eseményed még erőteljesebben leplezték le az amerikai imperializmust, mint a világ kizsákmányoló- ját és csendőrét, s a felszabadító mozgalmak engesztelhetetlen ellenségét. Az amerikai monopóliumok befészkelték magukat számos ország gazdaságába. Ezekben az országokban növelik tőkebefektetéseiket, s igyekeznek ellenőrzésük alá vonni a gazdasági kulcspozíciókat. A nyugatnémet imperializmus, miközben növeli gazdasági erejét, hadigépezetét is kiépíti. Az atomfegyver birtoklására törekszik, fokozott erőfeszítéseket tesz a nyugateurópai hegemónia megszerzéséért. Szembehelyezkedik minden olyan intézkedéssel, amely a leszerelésre és a nemzetközi feszültség enyhülésére vezetne, a neokolonializmus és a terjeszkedés politikáját folytatja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal szemben. Anglia — a brit imperializmus gyengülése ellenére — továbbra is az egyik fö imperialista hatalom, amely neo- | kolonialista módszerekkel j igyekszik megőrizni afrikai, ázsiai, karib-tengeri és közel-1 keleti pozícióit, de olykor közvetlen katonai intervenció- j hoz is folyamodik. A világpo- ’ Litika fö kérdéseiben az Egyesült Államok egyik legaktívabb partnere. A NATO-ban az' egyik vezető agresszív erő és szorosabb szövetséget igyekszik kiépíteni Nyugat-Német- : országgal. Erősödik a Japan imperia-; Uzmus és fokozza terjeszke-1 dését, főleg Ázsiában. Japán-1 lián újra felüti fejét a niili-1 tarismus. Az ottani vezető kö- 1 rök, amelyeket számos kötelék fűz össze az amerikai imperializmussal, ténylegesen a Vietnam ellen háborút viselő Egyesült Államok egyik fegyvertárává tették az országot és részt vesznek a koreai nép ellen folytatott mesterkedésekben. A francia imperializmus tartani és erősíteni próbálja világgazdasági és világpolitikai pozícióit. Makacsul folytatja nukleáris ütőereje kiépítését, s nem hajlandó csatlakozni olyan intézkedésekhez, amelyek előmozdíthatnák a leszerelés ügyét. Fenntartja gyarmati uralmát Guadeloupe, Martinique és Réunion szigetének, valamint egyes afrikai és óceániai országok népei fölött, nem hajlandó elismerni az ottani népek önrendelkezési jogát, megtagadja tőlük azt a jogot, hogy maguk intézzék saját ügyeiket. A francia imperialisták, kihasználva maradék befolyásukat volt gyarmataikon és a kolonialista politika új módszereihez folyamodva, főleg Afrikában fejtenek ki élénk tevékenységet. Fokozódik az olasz monopoltőke expanziója. Egyre erősebben mutatkozik meg az egyenlőtlen gazdasági fejlődés a különböző imperialista hatalmak között és az egész tőkés világban. Az élet igazolja, hogy helyes az a marxista—leninista tétel, amely szerint az imperialista hatalmak és a kapitalista monopóliumok között harc folyik a befolyási övezetekért. Erősödik az ipari és kereskedelmi konkurrencia, mind nagyobb méreteket ölt a pénzügyi és valuta-háború. Fokozódik a versengés Nyugat- Európában, beleértve a Közös Piacot is. Európa kapitalista országai és az Egyesült Államok között szintén egyre hevesebb a vetélkedés. A piacokért és a maximális profitért folyó harcba tevékenyen bekapcsolódik a japán imperializmus is. N Nemcsak a gazdaság szférájában jelentkeznek ellentétek az imperialisták között. A NATO szintén komoly válságot él át. Recseg-ropog az Ázsiában létrehozott két agresszív tömb — a CENTO és a SEATO. Nyugat-Európa a, tőkésországok viszályainak szinterévé válik. Mindez gyengíti az imperialista világrend- szert és keresztezi az amerikai imperializmus hegemonisz- tikus terveit. Éleződnek az ellentétek az imperialista országok vezető körein belül is, egyfelől a szélsőséges lépésekre, a háborúra orientálódó legharcia- sabb csoportosulások, másfelől az olyan csoportok között, amelyek számot vetnek a világ új osztályerőviszonyaival, a szocialista országok növekvő hatalmával, s hajlamosak reálisabban közelíteni a nemzetközi problémákhoz, és ezeket a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének szellemében megoldani. Egyes országok vezető körei megértik, hogy számolniuk kell a reális helyzettel, amely a háború és a háború utáni fejlődés eredményeként alakult ki Európában, s kezdik megérteni az NDK elismerésének szükségességét. Számos állam az amerikai nyomás ellenére elismerte a VDK-t és a KNK-t. A kommunista és munkáspártok, a munkásosztály és az antiimperialista erők számolnak az ellenséges táborban jelentkező ellentétekkel. Igyekeznek elmélyíteni, s a béke és a haladás érdekében felhasználni ezeket az ellentéteket. Mindegyik imperialista állam saját céljait követi, ugyan akkor azonban valamennyi az imperialista világrendszer egy- egy láncszeme. A jélenkori imperializmus, amely alkalmazkodni próbál a két rendszer harr ,n„k feltételeihez, s a tudományos-műszáki forradalom követeimé nyéihéz, néhány új vonással rendelkezik. Erősödik állammonopolista jellege Egyre nagyobb mértékben folyamo
