Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-03 / 125. szám
Dunommi naptd 1969. június X Prága: Dr. Gustav Husak, a CSKP lözponti Bizottságának első tkára a KB május 29-i liléén beszámolót tartott A párt 3 feladatai a jelenlegi poli- kai helyzetben címmel. Bevezetőben elmondotta, ogy a Központi Bizottság áp- Uis 17-i ülése óta eltelt hat ét folyamán a KB Elnöksége legvitatta a párt és az állami let, valamint Csehszlováké emzetközi kapcsolatainál saknem valamennyi területéi lalakult helyzetet és az áp- ilisi plenum szellemében több onkrét intézkedést fogadott 1. ,,Mi az amit el akarunk érti?” — tette fel a kérdést Justav Husak, majd így vá- aszolt: O „Helyre akarjuk állítani ■ártunk egységét a marxista— eninista tanítás elve alapján, i pártépités és a pártélet lc- lini elveinek, valamint annak ■ politikai platformnak alapén, amelyet ez a Központi bizottság elfogadott. 0 Célul tűzzük ki a kom- nunista párt vezető szerepélek helyreállítását társadalDr, Gustav Husak beszámolója afCSKP KB ülésén Legfőbb feladatunk a pért egységének helyreállítása inunkban, mindenekelőtt a tömegszervezetekben és a nemzeti frontban, az állam vezető szerveiben, a gazdaság és a kultúra területén. 0 Összességében ki akarjuk dolgozni azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy államunk súlyos gazdasági problémái megoldódjanak. © Meg akarjuk szilárdítani a szocialista államnak a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szerveként betöltött funkcióit. 0 Arra törekszünk, hogy elvi alapon rendezzük kapcsolatainkat a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri pártjaival. Államunk külpolitikájának alapelvei ezekre a kapcsolatokra épülnek.” 1968 a várakozások éve volt Ezt követően Gustav Husak i szocialista fejlődés 19(58 jaguárjáig eltelt időszakát elemezte. Rámutatott, hogy az első válságjelenségek az ötvenes évek elején jelentkeztek, amikor a pártvezetőség kezdte megsérteni a párt és a társadalom életének lenini elveit. A Novotny-féle vezetés gyakorlati kérdésben szektás-dogmatikus álláspontra helyezkedett. A CSKP KB első titkára ezután így folytatta: „Az 1968- as esztendő nagy remények és a nagy várakozások időszaka volt a kommunisták és nemkommunisták számára. Nagy lehetőségeket teremtett ahhoz, hogy megtisztítsuk tanításunkat és politikai gyakorlatunkat a hibáktól és az eltévelyedésektől.” A demokratizmus folyamatát azonban — folytatta Husak — nem szabályozta semmiféle koncepció. A párt olyan ösztönös társadalmi mozgást engedett meg, amelyben a társadalom antiszocialista erői és a párton belüli opportunista csoportok előtt lehetőség nyílt a politikai életbe való behatolásra. Az 1968-as év folyamán ezeknek az erőknek sikerült megkaparintaniuk a hatalom sok fontos politikai eszközét. Befolyásra tettek szert a sajtóban, a rádióban, a televízióban, egyes párt-al apszerveze- tekben, a tömegszervezetekben stb. Ezeknek az erőknek döntővé vált a befolyása 1968 februárja után, amikor a párt- vezetőség megszüntette a cenzúrát, de ugyanakkor nem biztosította más eszközökkel eszmei ráhatását a politikai hatalom e fontos eszközeire. Emellett eltűrték, hogy nyíltan tevékenykedhessenek olyan nyilvánvalóan szociális taellenes szervezetek, min például a „A 231-esek klubja”. Elnézték azokat a kísérleteket is, amelyek a szociáldemokrácia visszaállítására, a klerikalizmus politikai újjászervezésére irányultak. Ily- módon éles belpolitikai harc bontakozott ki a párt, a tömegszervezetek, az államhatalmi eszközök, a gazdasági pozíciók birtoklásáért. Husák ezután megállapította, hogy a KB tavaly novemberben elfogadott határozata megjelölte a párt és a társadalom pozitív céljait és azt az utat, amelyen haladva ezek a célok elérhetők. A -lehetőségek ellenére azonban — jelentette ki a CSKP KB első titkára — nem történt meg a párt és a társadalom konszolidálódása. Az okok ebben az esetben is ugyanazok voltak, mint augusztus előtt: az egység hiánya a Központi Bizottságban és annak végrehajtó szerveiben, a pártmunka lenini elveinek megsértése, az ingadozások, a szilárdság hiánya a vezetésben. „A tömegtájékoztatási eszközök legnagyobb része továbbra is a szocialistaellenes, jobboldali és opportunista erők befolyása alatt állott. Az elmúlt év novembere és decembere, 1969 januárja ezen erők felforgató törekvéseinek időszaka volt és Csehszlovákia nem egyszer jutott a katasztrófa határáig” — állapította meg Husak. „Ilyen volt a helyzet, amelyből pártunk Központi Bizottsága április 17-én kiutat szándékozott keresni. Most, hat hét elteltével, meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a párttagok és a lakosság zöme megértette ennek a lépésnek a jelentőségét és egyetértéssel fogadta az áprilisi plénum döntéseit.” Az elmúlt hat hét során — folytatta Husak — sikerült változásokat elérni a politikai létre és fennállásának egész ideje alatt a munkásosztály politikai képviselőjének számított. A párt fő ereje — hangsúlyozta Husak — mindig is az üzemekben és a munkásmozgalomban volt. A pártmunkának ma halaszthatatlan feladata, hogy megszilárduljon a párt eszmei befolyása az üzemekben és elszigetelődjenek az opportunista erők A népgazdaság kérdéseiről szólva. Husak megállapította, hogy a helyzet súlyos és rendkívül bonyolult. A válságjelenségek — mondotta — idestova tíz éve tartanak; a gazdasági intézkedések nem voltak eléggé megfontoltak, gyakorta születtek elkésett vagy félmegoldások. Nem törődtünk eléggé más szocialista országok tapasztalatainak részlete*1 tanulmányozásával. 1968 januárja után pedig a régi, helytelen vezetési formákból, a szélsőségesen bürokratikus irányításból a másik végletbe estünk: romantikus elképzelések kaptak helyet és gyakorlatilag megszűnt a terv- irnyítás. A CSKP KB Elnöksége arra a következtetésre jutott, hogy a népgazdaságban teljes mértékben vissza kell állítani a párt vezetőszecepét: vissza kell állítani a gazdasági vezetés tekintélyét: meg kell szilárdítani az állami texy szerepét a gazdasági életben; intenzívebben kell szabályozni a béreket, az árakat és a beruházásokat, kritikus szemmel kell megvizsgálni a gazdasági reform jelenlegi útját. Csehszlovákia állami életének kérdéseiről szólva Husak kifejtette: úgy kell felépíteni az állam egész mechanizmusát és az állami szervek egész rendszerét, hogy azok összehangoltan és pontosan meghatározott jogkörrel működjenek. A föderációs berendezkedés — mondotta — nem gyengítheti az állam egységét és nem gyengítheti a központi vezetést. Jövőre általános választások A nemzeti front szerepéről A CSKP KB, első titkára a továbbiakban a nemzeti frontnak, a csehszlovák politikai rendszerben betöltött szerepét taglalta. Leszögezte, hogy a nemzeti front továbbra is a társadalom politikai életének alapformája, a munkások, parasztok, értelmiségiek és a különböző dolgozó rétegek politikai szövetsége, a kommunisták, más pártok tagjai és a pártonkívüliek közötti politikai szövetség. Husak élesen szembeszállt azzal a nézettel. amely szerint a nemzeti front a politikai pártok és a tömegszervezetek koalíciója és „partnerséget” képvisel a CSKP-val szemben. — Husak rámutatott, hogy a nemzeti frontnak a jövőben olyan programmal és alap- szabályzattal kell rendelkeznie, amely akadályt jelent a nemzeti front szervezeteibe behatolni akaró anarchista és jobboldali erők előtt. A továbbiakban Husak megállapította, hogy a negatív és opportunista irányzatok behatoltak a csehszlovák szakszervezeti mozgalom néhány szervezetébe is. Utalt a „szak- szervezetek kommunisták nélkül” jelszóra és egyes szak- szervezeteknek azon tevékenységére, amelynek keretében a nemzeti fronttal és a párttal való előzetes megbeszélés nélkül politikai megállapodásokat kötöttek opportunista és nacionalista beállítottságú diákokkal és kulturális dolgozókkal. A CSKP KB első titkára leszögezte, hogy a CSKP a munkásosztály forradalmi pártjaként jött Husak kifejtette, hogy a Központi Bizottság Elnöksége megtárgyalta a választások előkészítésének kérdését és akciótervet fogadott el. Az általános választásokra — mondotta Husak — a párt- kongresszus után. 1970-ben kerül sor. „Arra fogunk törekedni, hogy ezek a választások jelentsék az országunkban végbemenő konszolidációs folyamat lezárását”. A CSKP KB első titkára ezután Csehszlovákiának a szocialista országokhoz, illetve a csehszlovák pártnak a testvérpártokhoz fűződő viszonyáról beszélt. Idézte az 1953. augusztus 3-án elfogadott pozsonyi nyilatkozatnak azt a részét. amely szerint „pártjaink soha senkinek sem engedik meg, hogy éket verjen a szocialista államok közé, hogy aláaknázza a szocialista társadalmi rend alapjait”. Husak szólt arról, hogy az utóbbi hat hét során milyen lépések történtek a CSKP és az SZKP, valamint a többi testvérpárt, továbbá Csehszlovákia és más szocialista országok közötti elvtársi és baráti viszony helyreállításában. Elismeréssel szólott magyarországi, lengyelországi és NDK-beli látogatásáról. — „Meggyőződtünk arról — mondotta Husak —, hogy a testvérpártok, e pártok vezetői, s a szövetséges országok népei baráti és elvtársi érzelmeket táplálnak pártunk és Csehszlovákia népei iránt, őszintén kívánják a sokoldalú, kölcsönös és szoros együttműködést a párt-, az állami- és a társadalmi élet minden területén’'. Azokat a problémákat. amelyek tavaly merültek fel köztünk és a szövetségeseink között, kölcsönös megállapodások alapján a bizalom. a nemzeti és internacionalista érdekek figyelem- bevételével fogjuk végleg megoldani — mondotta Gustav Husak, majd hozzáfűzte, hogy a CSKP nem ért egyet azokkal, akik az úgynevezett csehszlovák kérdést „nemzetközi” kérdéssé akarják változtatni. Beszéde végén Husak kijelentette: a most megjelölt úton haladva lehetővé válik, hogy az idén és a következő évben véget érjen a csehszlovák társadalom életének válságos időszaka. Jövőre kívánjuk megrendezni a párt XIV. rendes kongresz- szusát, majd ezt követően a nemzeti (cseh és szlovák) pártkongresszusokat, a kongresszusok után pedig a képviseleti szervek választásait — mondotta beszédében dr. Gustav Husak. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottság ga májusi plénumán meghal lgatta Vasil Bilaknak, a a CSKP KB Elnöksége tagjának beszámolóját a kommunista- és munkáspártok nemzetközi értekezletének előkészítéséről, megvitatta és jóváhagyta a CSKP küldöttségének a budapesti és moszkvai konzultatív találkozókon kifejtett tevékenységét és határozatot hozott. A Központi Bizottság felhatalmazza a CSKP KB küldöttségét, hogy a dokumentumot a testvérpártokkal való megegyezés alapján javasolt esetleges változásokkal együtt eredeti struktúrájának és értelmének megtartása mellett Írja alá még ebben az esetben Is. ha ebben a kérdésben nem minden jelenlévő párt ért egyet. R kommunisták, az összes haladó erők arra készülnek, hogy minden lehetőség maximális kihasználásával szélesebb körű támadást intézzenek az Imperializmus, a reakció és a háború erői ellen. F, támadás stratégiájának és taktikájának kidolgozásakor feltétlenül számításba keli venni az ellenség helyzetét, erőállapotát, jellegzetességeit, vagyis jól kell ismerni a szembenálló felet. Nem meglepő tehát, hogy az utóbbi időben számos test- vérpárt mélyrehatóan elemezte a tőkés világ mai helyzelét. Az elemzések lényegükben egybehangzók, érdemes kiemelni a legfontosabb megállapításokat: Az imperializmus, mint világrendszer, nem lett erősebb, de fokozódott a fő imperialista nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok agresszivitása. Ezt bizonyítják a többi között: Vietnam, a NATO aktivizálása, a latin-amerikai beavatkozások, a közel-keleti válságpolitika stb. A testvérpártok nem tévesztik szem elől a nyugatnémet Imperializmust sem, amely kiépíti háborús gépezetét, atomfegyverek birtoklására tör, harcol a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló minden törekvés ellen. Nagy-Britarmia uralkodó imperialista körei a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben az Egyesült Államok alárendelt partnerei. Erősödik a japán imperializmus, fokozza terjeszkedését Ázsiában, s enged a veszélyes militarista tendenciáknak. A francia imperializmus igyekszik megtartani és erősíteni a világgazdaságban és a világpoli- ti Icában elfoglalt pozícióit. Fokozódik az olasz monopoltőke expanziója is. Ez tehát a válasz arra a kérdésre, kikről van szó tulajdonképpen. Ezután logikusan következik a kérdés: mit akarnak az impe- A&l isták? A moszkvai tanácskozás elé II. Az ellenség „természetrajza“ Az elemzések általában megegyeznek abban, hogy az imperialisták agresszív politikájukkal gyengíteni akarják a szocializmus világrendszerét, elnyomni a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, akadályozni a tőkés országok dolgozóinak harcát, feltartóztatni a kapitalizmus hanyatlásának folyamatát. S hogyan akarnak célt érni? A tapasztalatok szerint az imperializmus stratégiájának éle mindenekelőtt a szocialista országok ellen irányul. Ezt a stratégiát azonban kettős taktikával próbálják sikerre vinni. Egyrészt a nyílt háborúig fajuló, durva önkénnyel, erőszakkal, a nemzetközi jogot sárba taposó fegyveres akciókkal. Példa erre a vietnami és a közel-keleti agresszió, a KNDK-t és Kubát fenyegető provokációk sorozata. Ahol ez a taktika nem alkalmazható, ott békésnek álcázott, hosszútávú taktikával, az államközi kapcsolatokat kihasználó behatolással, Ideológiai diverzióval, egyszóval a fellazítással kísérletezik, de az erőszakról itt sem mondott le, csak fegyvertárában hátrább helyezte. A fellazítás különféle jelenségeivel az európai szocialista országok — mert ők állnak e taktika célpontjában — naponta találkoznak. A másik harci terep maga a kapitalista világ, amelyben a nyílt erőszak, a rendőri üldözés, a munkásellenes törvények, a szociális demagógia és sok egyéb módszer jelzi az imperialista manőverezést. Az imperializmus mindent megragad — a burzsoá reformizmustól az opportunista áramlatokig —, hogy belülről bomlassza az osztályharcos erőket. Makacsul védelmezi a gyarmati rendszer végvárait. Minthogy ebben egyre kevesebb sikert arat, neokolonialista politikával igyekszik fékezni az újonnan felszabadult népek előrehaladását, politikai, gazdasági és katonai nyomást gyakorol rájuk. A „hogyan”’-hoz tartoznak még az agresz- szív paktumok, a puccsok, az idegen területen lévő támaszpontok, amelyek segítségével az imperializmus fenntartja a feszültséget a világ számos körzetében. Az elemzések a továbbiakban logikusan arra térnek ki: milyen az ellenség belső helyzete? Általában úgy értékelik, hogy fokozódik a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége a különböző imperialista hatalmak között és az egész tőkés világban. Éleződik a harc a befolyási övezetekért, a felvevő piacokért, a nyersanyagforrásokért. Az ellentétek és ellentmondások nemcsak gazdasági síkon jelentkeznek: lazulnak az agresszív tömbök Nyugat-Európában és Ázsiában. A megfigyelők hangsúlyozzák az imperializmus néhány új vonását: mindenekelőtt az állammonopolista jelleg erősödését, a tőkekivitel új formáit. A testvérpártok nagy nyomatékkai hívják fel a figyelmet az osztályharc éleződésére a tőkés világban, mint az imperialistaellenes harc fontos tényezőjére. Számos kapitalista országban társadalmi-politikai válságok robbannak ki, amelyek kapcsán mind többen ismerik fel a mélyreható és döntő változások szükségességét. Az értékelésekben lehull a lepel azokról a burzsoá próbálkozásokról, amelyekkel a kizsákmányoló osztály különféle koncepciók — „népi kapitalizmus”, „jóléti állam” stb. — segítségével akarják tompítani az osztályharc élét. Az imperializmus — minden belső és külső problémája, történelmi kilátástalansága ellenére — számottevő és veszélyes ellenfél. S ha a haladás és a béke erői nem fognak ösz- sze, hogy végetvessenek az imperialista háborúknak. akkor az még nagyobb szenvedéseket zúdít az emberiségre —, így foglalhatnék össze a véleményeket. Vajon vissza tudja-e mindez fordítani a világ fejlődését? A felelet egyértelmű: nem! S az indoklás: egyre nagyobb az ellentmondás az imperializmus „erőpolitikája” és reális lehetőségei között. Az emberiség fejlődésének fő irányát a szocializmus, a nemzetközi munkásosztály forradalmi erői határozzák meg (Következik: Tanácskozás — összefogás.) légkörben: a társadalom tuda- i tában megszilárdultak az1 egészséges, a szocialista, a I realista tendenciák, és növekvő ellenállás bontakozik ki a szélsőségesek és a kalandorok akciói ellen. A tömegtájékoztatási eszközökről szólva, a CSKP KB első titkára a következőket mondta: „Azért is sikerült változásokat elérnünk a politikai légkörben, mert az elmúlt hetekben alaposan megszilárdítottuk a párt vezető szerepét a sajtó, a rádió és a | televízjó munkájában, s mert korlátoztuk a szocialistaellenes és jobboldali erők befolyását a tömegtájékoztatás területén.” Beszéde további részében Gustav Husak a CSKP jelenlegi helyzetéről szólott. Megállapította, hogy a társadalomban fennálló válsághelyzet leküzdésének fő kérdése a párt belső politikai válságának megoldása. A fő dokumentum, amelyből ma kiindulunk — mondotta Husak — a Központi Bizottság novemberi határozata. A párt politikai feladatairól elmélkedve — mondotta ezután Husak — újra kell fogalmaznunk egyes alapvető tételeket. Le kell szögezni, hogy a CSKP a munkásosztály és a dolgozó nép pártja, marxista—leninista párt, amely elismeri és szem előtt tartja a pártépítésre és a pértéletre vonatkozó lenini elveket; a kommunista és munkáspártokkal, valamint a szocialista államokkal való mély internacionalista szolidaritás ideológiájának és politikájának elidegeníthetetlen részét képezi; a párt vezető szerepe, a szocialista haza védelme, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmának védelme, a szó-' cialista társadalom lényeges tényezői. Ami a párt tagjainak nézeteit és a párt által elfogadott határozatokat illeti, Husak leszögezte, hogy az eddig folytatott gyakorlatnak a jövőben nem lehet helye. A Központi Bizottságtól kezdve el kell érnünk az eszmei egységet és a párt akcióegységét. „Csak ezután lesz jogunk megkövetelni az alsóbbszintű pártszervektől és az egyszerű párttagoktól, hogy betartsák azokat az elveket, amelyeknek megvalósításában mi, a Központi Bizottság tagjai és vezető munkatársai példát mutatunk.” A pártban voltak és lesznek is különböző nézetek az egyes kérdéseket illetően és a jövőben is összeütközhetnek a nézetek demokratikus viták- j ban. „Meg akarjuk védelmezni a pártonbelüli demokrácia I elvét. Ezeken kell alapulnia és ezekből kell kiindulnia a j kommunisták öntudatos párt- ! fegyelmének, aktivitásának és önfeláldozásának”. Ezt követően Husak utalt arra, hogy a közelmúltban a pártapparátus munkáját sok vonatkozásban befeketítették. Elismerjük — mondotta Husak —, hogy a pártszervezetek munkájában voltak hibák és hiányosságok, ugyanakkor azonban vissza kel] utasítani a pártfunkcionáriusok alaptalan elítélését, ki kell javítani azokat a hibákat és tévedéseket. amelyek következtében erkölcsi és anyagi károsodás ért számos pártmunkásunkat csak azért, mert következetesen védelmezték a párt álláspontját, mert kitartottak a párt internacionalista programja mellett, s nem engedtek a szocialistaellenes és jobboldali erők lelki terrorjának.
