Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-17 / 137. szám
1969. június 17, Dunonttui namo 3* > Megállt a munkáselvándorlás Új technológia és jobb bérek az építőanyagiparban A kézi rakodás már a múlté — iVern főtériek már savgyantával a mészégetők — Visszatérnek a régi munkások Hiába háromszázas a létszám, ha — nem egészen egy félév alatt — 20—25 ember otthagyja a kőbányákat, mész- üzemeket. A kozári bányában például csak hárman maradtak és ez gyakorlatilag ott a termelés leállását jelentette. — Tulajdonképpen miért kérték ki munkakönyvüket? Néhány szóval megmagyarázható: nagyon nehéz, fizikailag kimerítő a munka, — ehhez viszonyítva alacsony a kereset. — A mészüzemekben rendkívül egészségtelenek a munkakörülmények. Van távlat az üzemek előtt A Baranya megyei Építő- anyagipari Vállalat évi termelési értéke 30 millió forint: az egy főre jutó átlag 110 ezer forint. Hat kőbányájuk van: Bükkösd, Kozár, Szamárkút, Kantavár, Tettye, Báránytető, illetve egy homokbánya Da- nitz-pusztán. Egy mészüze- mük a Fürst Sándor utcában, a másik kettő Szamárkúton van. Mohácson és Dunaszek- csőn működik egy-egy beton- áruüzemük. A két utóbbi üzemben megmaradt a szokásos létszám. A vállalat — még 1067-ben — felmérette a homokbánya és a kőbányák ásványvagyonát. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat szakemberei záró tanulmányban jelezték, hogy a Da- nitz-pusztai bányának 4,1 millió tonna homokkészlete van, ez 35—40 évre elegendő. A bükkösdi és kozári bányák kő készlete együttesen 3,5 millió tonna, szintén évtizedekig jö- veszthető. A közel 1 millió forintot igénylő kutatás célja az volt, hogy meghatározzák a folyamatos műszaki fejlesztés irányát. Volt egy „mellék”- eredményé is: eloszlatta a bizonytalanságot, miszerint — mert ilyen hangok is hallatszottak, következésképpen részben előidézték az elvándorlást is — „nincs távlat az emberek előtt”. — A következő lépés az volt, — mondja Balaskó Lajos igazgató és König József főmérnök —, hogy a mész- üzemeknél meg kellett változtatni a tüzelés-technológiát. A hazai mészégető-üzemekben még az ötvenes évek első felében vezették be a savgyanta alkalmazását, a tüzelésnél. A sávgyantával kevert szén magas kalóriatartalmat adott, másrészt, meggyorsította az égetést. Az emberek egészségére viszont hallatlanul káros hatással volt. — Száz közül ha egy kibírta huzamosabb ideig. Pedig mészüzeaneinkben már 1958 Tűzoltóverseny Üjpeirén rendezték meg vasárnap a pécsi járás önkéntes és létesítményi tűzoltóinak 1969. évi versenyét, amelyen 109 raj 1090 főnyi legénysége vett részt. A tűzoltók kitűnő felkészültségről tettek tanúságot. A gépjárműfecskendő kategóriában Szentlőrinc, míg a 800 méteres kismotor versenyszámban Kővágószöllős, a nőknél pedig Mecseknádasd versenyzői szerepeltek a legjobban. A 400 méteres kismotor kategóriában a férfiaknál Keszü, a fiúknál Kővágó- töttös, a lányoknál pedig Kővágószöllős lett az első helyezett. A kocsifecskendő versenyszám a férfiaknál Pécsvárad, a fiúknál Tengeri, a nőknél Zengővárkony, a lányoknál pedig Peterd községek győzelmét hozta. A pécsi kerületek versenyében a 800 méteres kismotor kategóriában Vasas II., míg a 400 méteres kategóriában Vasas I., a fiúknál pedig ismét Vasas II. csapatai szerezték meg a győzelmet. A létesítményiek közül az egyes számokban a Pécsi Bőrgyár, a Pécsi Állami Gazdaság üszögi üzemegysége, a Hirdi Kenderfonó, a Pécsi Hőerőmű, a női számban a Kesztyűgyár, a fiúk versenyében pedig a Baranya megyei építőipari vállalat versenyzői diadalmaskodtak.' óta heti negyvenórás munkarend volt — mondja a főmérnök. — Most még a tavalyról maradt savgyanta készletünket használjuk fel, csupán öthat százalékos arányban, és csakis az előmelegítésnél. De mondom, ehhez változtatni kellett a technológián. Valamivel drágább most a tüzelés, de ez nem számít, mert azt akartuk elérni, hogy az üzem dolgozóinak egészségét megvédj ük. Ember helyett gép A múlt hónap elején gépesítették a vagonrakást is. Nehéz és egészségtelen munka volt ez. A vontatóról egy-egy ember lapátolta be a vagonba a kiégetett meszet. Elképzelhető, mennyire kifáradt a vagonrakó, amikor naponta 200—220 mázsa meszet belapátolt, torkot-szemet kaparó mészporban. Most — körülbe- . lül két óra alatt — egy szalagsor tölti meg a vagont. Aki azelőtt lapátolt, az most a vontató oldalát ereszti le, hogy aztán a billenő-platóról a szalagsor elején lévő „teknőba” zuhanjon a szállítmány. A tavasszal megvásároltak egy Bjelorussz típusú markológépet és egy dömpert. A gépet többnyire a tettyei bányában | használják, de besegít a sza- márkútiaknak is. A Tettyén — amikor még kézi rakodás volt, és a csilléket is emberi erővel tolták ki a teherkocsikhoz a felrakodás szintén „kézzel” ment — ti- zenkét-tizennégy ember dolgozott. Ma öt fős a létszám, Szabó Károly bányatechnikus üzemvezetővel, Wágner Ferenc ..robbantómesterrel együtt. A gépkezelő: Steiner József. Egyharmad létszámmal majdnem kétszeresét termelik a korábbi mennyiségnek. Barna András — aki mint nyugdíjas — ma is ledolgozza a napi négyórás műszakját, régi ember itt: — Nem is lehet kifejezni a változást. Nehéz volt itt a munka, az ember a kezére és az erejére volt utalva. Akiben erő volt és jól bírta, az keresett. — Jónéhányan elmentek a bányából... — Én is úgy dolgoztam, mint ők, mégis maradtam. — 'Látja, ma is dolgozom, félállásban, amíg el nem érem az évi hatezer forintot. Vagy szereti az ember a bányát, vagy nem. Akik visszatérnek Kint a Fürst Sándor utcai mészégetőnél Csizmeg Istvánnal és Kovács Sándorral beszélgetek. ök az „első fecskék”, úgy értve, hogy akik a kora tavaszon leszámoltak, elmentek, aztán májusban ismét jelentkeztek. A többiek is lassan visszatérnek. — Hol dolgoztak a tavaszon? — Termelőszövetkezetben. Mondták, több a kereset, meg a munka is könnyebb. De aztán mégis rosszul jártunk. Többet kerestek a reménypusztai termelőszövetkezetben az igaz, vagy 800 forinttal. De napi 11—12 órával. Ebédidőt nem fizettek, munkaruhát nem kaptak, saját szerszámmal dolgoztak — igaz, ezt napi öt forinttal honorálták, — de akkor is. — Itt korán reggel kezdünk. délután egy órakor már otthon eszem az ebédemet: a munkaidőm letelt, — mondja Csizmeg. — Egy rossz volt itt: a savgyanta — mondja Kovács Sándor. — Az ember kezére rácseppent, kimarta a bőrt. Megtámadta a fogzománcot, a Bódis Jani bácsinak meg a fogait szedte ki. Képzelje el, milyen érzés, amikor belélegeztük a párolgó kén- gőzt? Gyakran kilőtt belőlünk, az étel, a víz, de még a tej is. Ma már csak előmelegítésnél használjuk és ez semmi. Ezért jöttem vissza. A pénz is több lett, néhány százassal. A vállalat nagyon komoly bérrendezést hajtott végre a bányáknál és a mészüzemekben. Csak egy példa: a bükkösdi kőbányában dolgozók bére 20,8 százalékkal magasabb. mint 1967 decemberében. A korábbi — havi • két- ezerkétszáz-háromszáz forintos — átlagkeresetnél már négy-ötszáz forintot jelent a bérrendezés. A munkáselvándorlás tehát megállt a vállalatnál: új jelentkezőket vesznek fel, a régieket pedig — természetesen — szívesen várják vissza. Rab Ferenc Két és félszeresére növelik a Mohácsi Farostlemezgyár termelését 1970-ben kezdik az új gyárrész építését A kormány Gazdasági Bizottsága ülésén jóváhagyta azt a beruházási programot, amelynek segítségével majdnem két és félszeresére növelik a Mohácsi Farostlemezgyár teljesítőképességét. — A Gazdasági Bizottság határozata értelmében 454 millió forintos költséggel jelentősen bővítik az üzemet, s a beruházás befejezése után 60 ezer tonnával növekszik a Mohácsi Farostlemezgyár évi teljesítménye. Az építkezések 1970 szeptemberében kezdődnek, az üzemi próbákat 1972 végére tervezik, míg a beruházás teljes befejezésének határideje 1973. március 31. A beruházás végrehajtására társulás jött létre, amelyben a Mohácsi B’arostlemezgyáron kívül az ÉRDÉRT Vállalat, a Lignim- pex Külkereskedelmi Vállalat, továbbá a Mecseki Állami Erdőgazdaság vesz részt. KETI-ből KTV Hézagpótló kisiparosok A termékek zöme: hazai piacra Neve, jogállása és feladatköre is megváltozott a Kisipari Exportra Termeltető Irodának, amely január elseje óta: Kisipari Termeltető Vállalat. Az országos központnak tájegységenként négy kirendeltsége van. köztük a Pécsett székelő dél-dunántúli kirendeltség, a hozzátartozó négy megyével, Baranyával, Tolnával, Somoggyal és Zalával. Lényeges a változás: míg korábban export-, továbbá import-pótló cikkek termeltetése volt a feladatuk, addig az idén már hiánycikkeket termeltetnek, zömmel a hazai piac, a belföldi fogyasztás igényeit igyekeznek kielégíteni. Tekintsük át milyen termékek, cikkek termeltetését intézi a kirendeltség? Minden olyanét, amely kisipari szinten kivitelezhető. A cikikskála széles: speciális csavaráruk, rugóperselyek, különféle fékmembránok, ékszíjak, orvosi, laboratóriumi és eletroniKus Látogatás Kaposvárott Ilyen egy modern „húsgyár Háromezer csirkét dolgoznak lel egy óra alatt Automatizált szalagok — Háziasszony MEQ Hogyan lehet 3 ezer csirkét, vagy 1400 kacsát feldolgozni egy óra alatt? Erre a kérdésre voltam kíváncsi, amikor az ország harmadik legnagyobb „húsgyárába”, a Kaposvári Húskombinátba látogattam, mely korszerűségét tekintve, az elsők egyike — ha nem az első — hazánkban. Kopasztás — géppel Aznap, amikor odaértem, nem a csirke, hanem a sovány kacsa volt „műsoron”. Éppen akkor érkezett meg egy teherautó, kocsákkal telt ládákkal. Égy villás targonca 6 ládát emelt le a teherautóról, s a magaspályás szalaghoz szállította. Ez a szalag kb. 2 méter magasan mozgott az emberek feje felett, s végtelenül sok kampó lógott le róla. Egy asszony kiemelte a ládából a kacsákat, s a lábuknál fogva a kampókra akasztotta. Tíz, száz kacsa lógott a lassan mozgó kampókon. Az állatok ekkor még sértetlenül, meglepett hápogással adták tudtul, hogy nincs íny- nyükre a szokatlan testhelyzet. Nem sokáig volt idejük „csodálkozni”. — Egy férfi ugyanis a kacsák fejéhez érintett egy elektromos érintkezőt, mire azonnal elkábultak. A következő asszony átszúrta a nyakukat. Tizenegyezer kacsát, vagy pedig 24 ezer csirkét Vágnak le ily módon 8 óra alatt. A kampókon lógó kacsák a forrázókádba kerültek, ahol forróvíz zuhogott a testükre. Utána a kopasztógépekhez értek. Három ilyen gép van: az első a tollak nagyj át, a másik kettő pedig a pehelytolla- kat. illetve tolitöveket távolítja el. Két megye „baromfitermése“ Ezt követően testhelyzetet cserélnek a kacsák: fejjel lefelé lógnak a kampón. Egy asszony csak avval foglalkozik, hogy felvágja az állatok mellkasát. Egy másik kiszedi a kacsák máját, szívét. A harmadik a zúzáját, a negyedik a zsigereit és így tovább. Mire a szalag végére ér, a kacsák lefejezve és persze alaposan megfürdetve és lehűtve várják, hogy csomagolják őket, ami azonnyomban megtörténik. A vallalat mérnökéi elmondották, hogy minden húsipari dolgozónak át kell esnie ezen az idegpróbán. Vannak, akik nem is tudják megszokni ezt a munkát. A vevők zsűrije Nem lenne teljes a riport, ha elhallgatnánk két tényt. Az egyik: a kaposvári töpörtyű porhanyós, íze pedig felséges. A hazai disznóöléseket juttatja eszünkbe, ha megkóstoljuk. A „titok”: a kaposváriak nem sajnálják a piruló töpörtyű tői a tejet, s nagyon vigyáznak a sütésnél. Jelszavuk: mindent a vevőért. Márkás árut akarnak adni, 5 nemcsak a párizsi, krinolin és virsli ér el magas pontszámot náluk, hanem a sok helyen semmibe vett töpörtyű is. A másik: a nőtanácesal ösz- szefogva néhány hónapja megszervezték a háziasszony MEO-t. Ennek az a lényege, hogy minden második héten négy háziasszony látogat a gyárba, végigkóstolják a termékeket, s minden árufajtánál leírják a megjegyzéseiket. A kaposváriak szerint nagyon hasznos számukra a há- ziasszony-zsüri. Talán mondani sem kellene, hogy nagyon tetszik ez a módszer a nőtanácsnak, illetve a háziasszonyoknak is. Magyar László berendezések, stb. A legnagyobb volumen a fémmegmunkálással (könnyűfémöntés, esztergályozás. stb.) 'kapcsolatos. Az Építéstudományi Intézet dolgozta ki azt a csőelzáró szerkezetet, amely a csö- vezetékhálózat meghibásodásakor, vagy nyomáspróbák, stb. alkalmával használhatók. Ezt kooperációban 15 dél-dunáné túli kisiparos gyártja, az idén mintegy 2 millió forint értékben. Exportjuk közvetett export. A bajai GANZVILL — villamossági készülékek gyárának egymillió forint értékben vasúti kocsikba való világítási berendezéseket, a' székesfehérvári Szerszámgépipari Műveknek 300 ezer forint értékben fékberendezéseket, továbbá a Híradástechnikai Vállalatnak 800 ezer forint értékben híradástechnikai alkatrészeket gyártanak az idén. Néhány más dolog. Termékeikre a szokásos garanciát nyújtják, az esetleges hibákért elsőfokon nem a kisiparos, hanem maga a vállalat felel. Ami a kisiparosok anyagellátását illeti, kielégítő, a KTV központnak külön anyagosztálya van, amennyiben egy kisiparos anyagot igényel, ha mindig nem is azonnal, de ellátják. Legnagyobb problémánk — említette meg Csemavölgyi Antal kirendeltségvezető — a jövedelemelvonás rendszerével kapcsolatos. Tavaly napvilágot látott egy rendelet, amely a kisiparosok évi vállalási lehetőségét bruttó ősz- szegben 400 ezer forintban maximálta. Ez helyes is, a szándék nyilvánvaló: a reka- pitalizáció megakadályozása. Tavaly a 400 ezer forintos lehetőséggel az irodának dolgozó kisiparosok 60 százaléka élt. Az idén talán ketten lesznek négyszázezresek, legalábbis ennyien jelentették be szándékukat. Mint említettük, az első félévben már " több mint hatmillió forintra van szerződésük, a második félévben jó ha 3 millióra lesz — jósolják. Miért? A kisiparosok vállalkozó kedve a január elsejével érvénybe lépett progresszív jövedelemadózási rendszer hatására, bizonyos értékhatárnál, körülbelül 200 ezer forintnyi munka elvégzése után igen-igen alábbhagy, sőt megszűnik. A sávos adórendszer (amikor is egy-egy bizonyos értékhatár elérése esetén fokozatosan nő az adókulcs) 100 ezer forint jövedelem felett már 75 százalék, plusz 15 százalék községfejlesztési hozzájárulás, tehát összesen 90 százalékos adót ró a kisiparosokra. Ez a rendszer tehát nem ösztönzi őket több munkára, a termelőeszközeik maximális kihasználására, s többször előfordul, akadnak példák, hogy nem vállalják fontos cikkek — közvetett export-gyártását sem. Miklósvári Zoltán A baromfiszalag képe kopasz tott pulykákkat. Grábner Gyula felvétel« \ I « Két és félmillió csirkét, 350 ezer tyúkot, 1,2 millió pecsenyekacsát, 80—90 ezer kövér libát, s 40—50 ezer pulykát dolgoznak fel evvel a módszerrel. Két megye — Baranya és Somogy — évi „baromfitermése” ez. Az előbbiekhez hozzá kell még adni 50 vagon nyulat, 81 ezer sertést és 16 ezer szarvasmarhát. A sertés és szarvasmarha technológia nagyon hasonlít az előbbihez. — Ott is mozgó szalagok vannak, kábítás meg hasonlók. — Magától értetődik, mindkét nagy állatról gépi úton távo- lítják el a bőrt. A sertésnél olymódon, hogy egy hentes körülmetéli az állat nyakát, majd egy hosszirányú vágást ejt az állat hátán, s lehúz róla egy-két tenyérnyi szélességű bőrt. Ezt a bőrt két henger közé szorítja be. A gép mozogni kezd, a tepsibe helyezett sertés megfordul a tengelye körül, s már nincs rajta a bőr. Talán fél percig tart az egész. Amikor az illatos kacsapecsenyét, vagy pedig a bécsi szeletet fogyasztjuk, senkinek sem jut eszébe, hogy sajnálni kell az egykori állatot. Itt persze minden más. A látogatók idegeit kissé igénybe veszi ez az automatizált, óramű pontossággal folyó „tömegmészárlás”