Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
4 Dunonrati napid 1969. június 13, Van jövője a szénbányászatnak Tíz kérdés Garamvölgyi Jánoshoz, a Mecseki Szénbányák igazgatójához Leégett a sellyei kastély legszebb része í 5 i ven köbmétere* * víztartálya, nem is tudni, mi történik. De ez már a későbbi események, krónikájához tartozik, mert az önkéntes tűzoltóknak, akikegy filler térítés nélkül végzik a munkájukat, csak egy válasz- tásuk maradt: le túrták a cserepeket, ledöntötték a déli épületszárnyat elválasztó fagerendákat. Csak így tudták megakadályozni, hogy tovább terjedjen a tűz. Magda Jenő tűzoltó százados mégis vagy kétszázezer forintra becsüli a kárt. Bent égett nem tudni hány ruhával telt szekrény, odalett a tető, beomlott az első emelet meny- nyezete, a lángok martalékává vált az ebédlőterem és a hali. — Ez volt a barokk-kastély legszebb része — mondotta a postamester sajnálkozva. — Képzelje el: gyönyörű, fakorláttal szegélyezett lépcsők, to- polyanyár borítású falak, és ezek most... Délelőtt negyed tizenegy táján még gőzölgőt t és füstölgött a tető. A többit majd néhány nap múlva megtudjuk, ha a vizsgálat befejeződik. A legfontosabb ugyanis még ismeretlen, mitől keletkezett a tűz. 4 FID 20. tudományos ülésszaka Siklóson Tegnap ért véget a siklósi várban a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség (FID) harmadik csoportjának tudományos ülésszaka. Hétfőtől kezdve Magyarország, Svédország, Anglia, Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia, NDK, Bulgária. Lengyelország és Csehszlovákia képviselőinek részvételével kezdődtek meg a tanácskozások. A FID a tudományokat tíz ^tudományra osztja, és eae- set a tizedes, illetve a százaidé osztályozás alapján újabb dsebb egységekre. A különböző szakterületeken elért eredmények az illetékes bizottságokon keresztül a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség elé terülnek, amelynek feladata íz értékelés. A FID harmadik :soportja a társadalomtudományokkal foglalkozó bizottság. Feladata: a két világ- •endszer létezése közben felmerült társadalmi problémák ígységes tudományos megfogalmazása, és osztályozása. Ennek a bizottságnak a célja ehát, a szocialista és kapita- ista társadalom jelenségeivel Őglalkozó publikációinak, ter=- ninológiájának, szakkifejezésüknek egységes tudományos írtékelése. Siklóson elsősorban szociológiai, közgazdasági, jo- p, valamint néprajzi* problémákkal foglalkoztak. Másfól-két évvel ezelőtt szinte minden újság, minden tv-műsor és minden szónok ejtett néhány szót az energia- hordozók élesedő versenyéről, újabban azonban csend van. Igaz, időközben bebizonyosodott, hogy valódi szénválság egy percig sem volt — egyszerűen csak rossz áruterítés, illetve néhány szokatlanul gyenge tél —; bár az is kétségtelenné vált, hogy a szénbányászat se gondolkoz-1 hat és dolgozhat úgy tovább, mint korábban. A mennyiségi szemléletet el kell felejteni; a gazdaságosság az energia-1 hordozók termelése terén is elsőrendű szempont lett. De hát mindez nem speciálisan bányász-probléma: az új gaz- | dasági mechanizmus bevezetése óta így van ez valameny- nyi iparágban. Hivatalos fórumokon alig-alig esik újabban erről az iparágról szó, s ez éppen olyan rossz, mint a korábbi „hangzavar” volt. Az emberek világosan akarnak látni, s ehhez joguk is van. Lapunk hosszú idő óta ezt az elvet vallja — titkolódzás, a bizonytalanság a gondok megoldásában még sohasem segített —, éppen ezért tíz, általunk nagyon fontosnak tartott kérdést intéztünk Ga- ramvölgyi Jánoshoz, a Me- ) c.seki Szénbányák igazgatójához. A szén is hiánycikk? . — Kezdjük talán a leg- j • alapvetőbbel: Csökkent-e lé- > nyegesen az elmúlt két évben í a szén iránti kereslet? — Nyugodt szívvel válaszolhatnék nemmel, de ennek kinyilvánítására nem vagyok illetékes. Ami a mi szenünket, a mecseki feketeszenet illeti: nincs keresletcsökkenés. Mint ismeretes, 1960- töl nagyarányú termelésfelfutás volt üzemeinkben, s ennek eredményeképpen 1966- ban már 4 millió 200 ezer tonna szenet szállítottunk felszínre. Ekkor jött a „válság”, majd egy rendkívül bizonytalan esztendő, s ma megint ott tartunk, hogy „keveset” termelünk. Több ezer tonnás tételeket keU elutasítanunk. — Még mindig a piacnál i maradva: Miért beszélnek akkor hivatalos emberek is a jövőt illetően oly makacsul jelentős termeléscsökkentésről? Valahol konkrét számot is olvastam: 1975-ben mér csak 3,7 millió tonna szenet ad a Mecsek ... — Látja, ez egy valóban kényes kérdés. A távlati igényfelmérés a jelek szerint annyit ér, mint a meteoroló- | giai intézet jelentése. Nem tu- i dók határozott választ adni j arra vonatkozóan, hogy mennyit termelünk 1975-ben. j Egy azonban biztos: ameny- j nyit a piac felvesz. S az is biztos, hogy ezt a piacot a mi L saját eszközeinkkel is bővíteni fogjuk. : Lcsz*e leállítás? — Az emberek keveset tud- ! nak a különböző közgazdasági \ problémákról, s túlságosan nem is érdekli őket. Egyetlen dolog fontos számukra: ' biztonságban lehelnek-e? ... — Egyszóval lesz-e leállt- j tás? ... — Pécsbánya sorsa ismert-, | az átszervezés okai világosak. \ De gyakran hallani Szászvár-! ról is.., — Szászvár kisüzem. A geológia adottságai sem a legjobbak, így aztán drágán termel. Ez tény. Az is tény azonban, hogy mi mindent megteszünk hatékonyságának fokozása érdekében, mert a költségeket nemcsak a bányában lehet csökkenteni. Például: Június 1-tól vasúti szállítás helyett teherautókkal juttatjuk el a szászvári szenet Nagymányokra. Ez tonnánként mintegy 27 forin megtakarítását jelenti. Tehá vannak lehetőségek... Szász vár jövője hosszabb távor egyébként kizárólag attól függ hogy sikerül-e olyan végterméket — brikettet —, előállítani, amely már nem veszteséges, illetve minimális nyereséget hoz. j — Így hát eljutottunk a I briketthez. Néhány hónappal- ezelőtt megérttettük az embe- 1 rekkel, hogy a hidasi üzem annyira gazdaságtalan, hogy } le kell állítani. Most itt a I hír: elhalasztják a „kapuzárást” ... — Százezer tonna brikettet gyártunk le terven felüt — i a TÜZÉP kérésére. Amit a gazdaságtalanságról mondtunk, maradéktalanul- igaz, s hogy mégis vállaltuk az üzemelés meghosszabbítását, annak sok oka van. Az önköltség és az ár közötti különbséget ez esetben egyébként reméljük megtérítik nekünk ... — Többszőr is szó volt egy komlói brikettüzem létesítésétől. Mi indokolná? — Az, hogy Komlón van a brikettezendő szén. Évente 180—200 ezer tonna brikett- alapszenet termelünk, melyből 35—50 ezer tonnát átadunk Tatabányának, illetve Várpalotának, ahol alapszenünket kalórianövelés céljából bekeverik. Ilyenformán tehát mintegy 150 ezer tonna brikett-alapanyagunk marad — amihez elégséges lenne egy 200 tonna/év kapacitású gyár. Mit ígérnek a számok? — Nincs bányászattal kapcsolatos megnyilvánulás, melynek ne az önköltség-alakulás lenne a központi kérdése. — Mit mutatnak az összehasonlító adatok, hogy áll más bányavállalatokhoz viszonyítva a Mecsek? — Az 1969~es év első negyedévének adatai. Mecsek: 319,8, Dorog: 336,9, Tatabánya: 287,9, Oroszlány: 202,6, Közép-dunántúl: 197,4, Borsod: 244,1, Űzd: 305,9 forint/ tonna. A külfejtési vállalatokat — például Mátraalja —, nem említem; nincs- értelme az összehasonlításnak. Ezek a számok nem kedvezőtlenek számunkra, hisz nem azonos minőségű szenek kitermeléséről van szó, ennek ellenére nem vagyunk elégedettek. Az egy szénüzemi munkásra eső termelés mennyisége tekintetében még sokat kell tennünk: mindössze két vállalat áll mögöttünk. — — Tavaly, amikor bevezették a szabadszombatos munkarendet, felelős emberek mondták: ez csak az első lépes. — — A továbblépés módozatait máris keressük. Kollégiumi ülésen is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Alapelvünk: e vonatkozásban is állnunk kell a versenyt Mert mi a helyzet? Ma már a tanácsi vállalatoknál is 44 óra a munkaidő — s ott mégsem föld alatt dolgoznak az emberek. Arról nem is beszélek, hogy sokhelyütt már 42 órára csökkent a munkahét. Tehát égj- kicsit kényszerítve is vagyunk. Jelenleg kétféle munkarend van üzemeinkben: a 3+1-es és a 2+2-es. Ezek egyeztetése elég körülményes. Ez is sürgeti a továbblépést. Kétféle elképzelés van. 1. A jelenleg 3+1-es munkarendben dolgozók minden szombatón szabadok lesznek, a 2+2-esek pedig változatlan munkarendben maradnak; 2. egységes 3+1-es munkarend. Mind a két elképzelésnek megvan az előnye, hátránya. — És mi a továbblépés előfeltétele? — Ami eddig is volt: 3 gazdasági mutatók állandó javítása, illetve a műszakigazdasági feltételek biztosítása, Ezeket az intézkedéseket t j ugyanis kizárólag önerőből t kell végrehajtanunk. Sok az íróasztal — Egy évekkel ezelőtt le- . folytatott NEB-vizsgálat hívta fel először a figyelmet arra, milyen nagy aránytalanságok figyelhetők meg a vállalatnál 1 a munkások* és alkalmazottak t számát illetően. Történt-e elő- ■ relépés? 1 — Alig. Bebizonyosodott, 1 í hogy az elmúlt évek átszerve- : zései nem csökkentették az adminsztrációt, s így nem csökkent az alkalmazotti lét- ; szám sem. Gyakoriak a párhuzamos adatkérések, s ez sok mindent megmagyaráz. A normális egyensúly megteremtéséről természetesen nem mondtunk le. Az újfelvételeket minimálisra szorítjuk, a nyugdíjkorhatárt elérőket nyugdíjazzuk, s ha mégis új felvételre kerül a sor, akkor az eddiginél jobban megnézzük, kit veszünk fel. Mert dolgozni az íróasztalok mellett is kell, s nem Is mindegy, hogyan. Speciális munkakörök esetében rendszeresíteni fogjuk a pályázatos felvételi rendszert. — Közismert, hogy a vállalat már évek óta nem tud megfelelő létszámban vájártanulókat szerződtetni. A sok magyarázó tényező közül az egyik: nehéz a bányamunka. Mi várható a műszaki fejj lesztés terén?-r~ Koncentráció, további gépesítés — de hát erről már sokszor volt szó. Most néhány „kisebb” jelentőségű dologról. A fejtési munkák megkönnyítése érdekében Böhler típusú, hangtompítóval ellátott könnyű kivitelű fejtőkalapácsokat vettünk; a víznyo- más alatti robbantás kiter- ] jesztése céljából nagymennyi- . ségű robbantópuskát, injek- , táló tömlőt és alkatrészt szereztünk be; új rakodógépet állítottunk munkába. A munka megkönnyítése mellett a biztonság fokozását tartjuk a legfontosabbnak. A mélyművelésű széntermelés 42 százalékát acélbiztosítású frontokból produkáljuk. 11 400 fémtámunk volt tavaly év végén, s az idén további 4500 — az eddigieknél sokkal köny- nyebb és korszerűbb —, tá- mot szerzünk be. Ismeretes, hogy a közelmúltban megkezdődtek Szabolcsbányán az első mecseki önjáróbiztosítá- sú. gépijövesztésű fejtés üzempróbái — erre is a fentebb említett célok elérése érdekében került sor. De ez mind j csak a kezdet... Olcsóbban, korszerűbben — A III. ötéves terv végéhez érkeztünk. Minden iparág és minden üzem az elkö-' — Jöjjenek ki gyorsan! — telefonált szerkesztőségünkbe szombaton reggel TPápay Jenő, a sellyei postamester. — Ég a kastély! Kilenc óra felé értünk oda. A látvány: nagy tömeg, piros tűzoltóautók, füst, gőz. A déli épületszárny tetőzete teljesen leégett, a régi építésű magas kémények csonkán meredez- nek az ég felé. Egyenruhás és egyenruha nélküli tűzoltók birkóznak a fojtogató füsttel, üszkös gerendák hevernek az épület tövében. Egy tűzoltó százados felkiált, hogy senki se merészkedjék a & eloltott részekre, mert a fából készült födém is átégett, s a kémények bármelyik pillanatban összeomolhatnak, s leszakadhat a mennyezet is. A tömeg szerint Amigya Pálné, a kastélyban elhelyezett mezőgazdasági szakmunkásképző iskola szakácsnője vette észre elsőnek a tüzet. Nagyon megviselte idegeit a látvány, orvoshoz kellett támogatni. Most odahaza fekszik az ágyban. — Szokás szerint hajnali öt óra tíz perckor értem be — pergeti vissza az eseményeket. — Aludt még az egész ház, sűrű köd volt, nem vettem észre semmit. Hamarosan megérkezett a tejes, s kiöntöttük azt a nyolcvan liter tejet, amit a kollégiumban elszállásolt százhatvan diáknak készültem megforralni. Alig írtam alá az átvételi elismervényt, amikor a tejes elkiáltotta magát; Füst szivárog a tetőből!... Ekkor már Lem pel Jánosné, a kastély gondnoknője is felébredt. Amikor a szívbeteg asszony meghallotta a hírt, összeesett, eszméletét vesztette az ijedtségtől. Én a telefonhoz rohantam, felhívtam a tűzoltókat, aztán a gye rekekhez futottam, hiszen hét ven fiú aludt mit sem sejtvi azon az épületszárnyon, fejül felett a fagerendás mennyezettel. Nem kellett felmennem mert két fiú könyökölt az ablaknál. Nyugodtan nézelődtek pedig akkor már lángolt fejül felett a tető ... A kastély udvarán nagy tömeg fog gyűrűbe egy tizenhai év körüli trikós fiút. így beszél: — Kiáltások, dobogó hangol vertek fel az álmomból fé hatkor. Amikor magamhoa tértem, arra felé futottam amerre a többiek. Minden: mentettünk, amihez csak értünk: szekrényt, ruhát, de csak részben sikerült a tervünk. Nem bírtuk kt a fojtogató füstöt, s zuhanni kezdte! a gerendák is. Volt aki pizsamában menekült, Krammej Feri pedig leugrott az emeletről, mert másfelé már nem volt út. Szerencsére nem történt baja, mert az emelet alacsony építésű. A tűz egyedüli sérültje Kovács József traktoros, akit oltás közben sebesített meg a fején egy lezuhanó cserép. A hatalmas termetű ember nevetve mutatja a ragasztott kötést, aztán tovább megy az üszkös gerendák felé. Munkásőrökkel és a legkülönbözőbb foglalkozású emberekkel találkozom a tetőn. A tűz mindenkit megtanított arra, hogy az önkéntes tűzoltókat megbecsüljék. Pedig amíg a szigetvári, barcsi és pécsi tűzoltók ki nem értek, nem tudtak oltani. A községi tűzoltószertárban tartott kocsiban ugyanis — az aratás küszöbén! — nem volt víz. A vezetékből is csak csordogált, s ha nincs az építő ktsz-nek ötMég nem tudni, mi okozta a tüzet — Tönkrement a hall és az ebédlőterem vetkezendő öt év lehetőségeit, feladatait mérlegeli. A Mecseki Szénbányák számára ön szerint mit hoz a IV. ötéves terv? — Olcsóbban és korszerűbben fogunk termelni. Sajátosságainknak megfelelően a medence súlypontja, Komló felé tolódik el. Nagyszabású szénmosó-rekonstrukcióink eredményeképpen növekedni fog piacra dobott minőségi szeneink mennyisége, s ennek megfelelően pozitívan alakul az árbevétel. Megjelenünk és tudomásul vétetjük vetélytársainkkal jelenlétünket a külföldi piacon is. Bővítjük a szolgáltató, illetve melléküzemi tevékenységünket. Egyszóval: Baranya ipari struktúrájában a szénbányászat továbbra is a legdöntőbb alkotó elem marad. is az a batik? Színes gyermekbirodalom a képeken Kecel közel van Indiához — A batik kiszorítja a giccset Kecel nevét nem sokan hallották Baranyában, pedig elég nagy község Bács-Kiskun megyében. Indiában, Delhiben viszont jól ismerik a keceli gyerekek művészi képességeit, amit jól mutat az Indiai Köztársaság elnökének aranyérme, amelyet az 1967 -es kiállításon kapott Rácz Rózsa, akkor még VII. osztályos kislány. A siker 1968-ban Shan- karban megismétlődött, itt Szakács Klára kapott Nehru- díjat. De mit is csinálnak a keceli gyerekek? Nagy Sándor, a Keceli Arany János Általános Iskola igazgatója válaszólt kérdésünkre. — 1963-ban iskolánk egyik fiatal tanárnője, Baloghné Boros Ilona kezdte el egy szakköri csoporttal a batikkészítést. A technika javai és indiai eredetű. Lényege, hogy a kelmét festékbe mártással színezik, úgy, hogy mindig a legvilágosabb színnel kezdik, s viasszal fedik be azt a részt, amelyet nem akarnak befesteni. A gyerekek nagy kedvvel csinálták a batikot, félfedezték maguknak ezt az eljárást Azóta minden osztályban bevezettük ezt a módszert a képzőművészeti ízlés aktív fejlesztésére. Pécsett szombaton, a Janus Pannonius Múzeum Rákóczi úti néprajzi osztályán nyílt meg a kiállítás a keceli általános iskolások alkotásaiból. — Ez a művészi technika ma egész megyénkben nagyon néoszerű — mondotta mímvi- tó.iában Kádasi László, a Bács- Kiskun megyei Tanács művelődési osztályának vezetője.— Az általános iskolák 40 százalékában készítenek batikot a gyerekék. Olyan szép eredményeket érnek el, hogy a batik a falusi házakban kezdi kiszorítani a giccses falvédőket, s ezenkívül szívesen hordják a batik kendőket is. Az általános iskolás korú gyerekek nagy leleménnyel festik a kelmére környezetük tárgyait, kedvenc játékaikat, a felnőttekét, s mindezt sajátos, gyermeki szemmel ábrázolva. A kiállítóterem sarkában láthatók azok a díjak, amelyeket eddig kaptak a keceli iskolások. Az indiai siker azért is jelentős, mert hozzávetőlegesen 300 000 gyermekpályázó közül kapta a keceli kislány az aranyérmet
