Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 98. szám

\ 1969. mőfu* t. Dimanttni naoto Kétnapos különvonatok I a Balatonra A Pécsi Idegenforgal­mi Hivatal és a Somogy jnégyei Idegenforgalmi Hivatal közösen terem­tett olcsó hétvégi pihe­nési lehetőséget a Bala­tonon a pécsiek, illetve baranyaiak számára, ami­kor a hétvégi „filléres” különvonatok indítását elhatározta. A különvo­natok június 14-től au­gusztus 24-ig minden Szombaton reggel 7 óra­kor Pécsről indulnak Fo­nyódra, Balatonfenyves- re, illetve Balatonmáriá- ra és vasárnap este 22 óra 45 perckor érkez­nek vissza. A különvona­tok utasai rendkívül ké­nyelmes körülmények között utaznak, mert a Pécsi Idegenforgalmi Hi­vatalban elővételben árusított menetjegyek helyre szólóak, a vona­tokon állóutas nem lesz. A menetjegyekhez csa­tolt utalványok 2—3 ágyas szobákban szállás igénybevételére, illetőleg Fonyódon és Balatonmá- rián szombaton este sé­tahajózásra jogosítanak. Fonyódra 100, Balaton- fenyvésre 92, Balaton- máriára pedig szemé­lyenként 98 forintba ke­rül az útiköltség, a szál­lás, valamint a sétaha­józás. A szervezők a családosokra is gondol­tak: a hat éven aluli gyermekek ketten utaz­hatnak egy jeggyel, s ketten vehetnek igény­be a magánházakban lé­vő szobákban egy-egy ágyat. Az étkezésről minden résztvevő maga gondos­kodik. Fonyódon és Feny­vesen több étterem, il­letve' bisztró és kisven­déglő van. A nyári idénytől kezdve Balaton- márián is nagykapacitá­sú étterem működik, amelyben egyidőben nyolcszázan étkezhetnek. A Pécsi Idegenforgal­mi Hivatalban május második felében kezdik el a részvételi jegyek árusítását. Ettől kezdve a június 14-től augusztus 24.-ig tartó időszak bár­mely szombatjára elője­gyeztethetik magukat a 2 napos balatoni vfkend- re készülők. A filléres hétvégi kü­lönvonatok szervezése di­cséretes kezdeményezés. Nem férhet kétség ah­hoz, hogy az érdekeltek szívesen fogadják. aki Áruló, azt nem szereti senki Kilencen a Tiborc utcai fiúk közül. Balról a harmadik Cseri Béla BOKA AKAROK LENNI PÉCSI FIÓK A PÁL UTCAI FIÓKRÓL Kiléptek a moziból, kicsit hunyorogtak a neonfényben és elindultak az utcán, ahol már nem volt Boka, Csónakos, sem Nemecsek, csak a mama a felöltővel, mert estére hű­vös lett Elindultak vacso­rázni és a tányér felett arra gondoltak, hogy mitől volt ilyen erős, n\eg okos Boka Hétezerhatszáznegyven pécsi általános iskolás gyerek néz­te meg a Pál utcai fiúkat — Hétezerhatszáznegyven gye­rek hajolt utána vacsora köz­ben a tányér fölé. hogy „mi­től ilyen erős a Boka?” Knapp Gábor. Kilenc éves, hatszáz papírszalvéta tulaj­donosa, mellesleg a Jókai ut­cai iskola angol tagozatos harmadik osztályába jár. — Most felrakja lábát az asztal­ra, igaz, apu int neki emiatt, de az apu már csak ilyen és nyilatkozik: — Nekem a Boka tetszett, én Boka szeretnék lenni! A Nemecseket nagyon sajnál­tam. mert egyszer engem is belöktek a Balatonba, igaz nem volt mély a víz. de sok volt benne a pióca és tetszik tudni az olyan ronda — De miért éppen Boka szeretnél lenni? — Mert az erős, meg nem fél senkitől. •— Te félsz? — Hát... Meg ml fc va­gyunk öten, és szombatra összehívtuk magunkat, de senki sem ment el. Szóval kellene is egy Boka Mert engem az apu már megtaní­tott verekedni, hogy ne le­gyek olyan félős. De azért az az igazi, ha valaki olyan, mint Boka. — És ’ mondd Gyuri, ki az áruló? — Aki más titkát elmond­ja. — Téged elárultak már az osztályban? •— Még nem. — De lett volna miért, igaz? — Hát... igaz, mert néha cédulázok. De senki sem árul be senkit, mert mindenki cé- dulázik. Mi nem vagyunk árulkodósak. Csak szeretnénk Boka lenni. — Mit tennél, ha az lennél? — Kimennók Amerikába In­diánok közé. Igaz. csak het­ven dollárt adnak, de abból már lehet egy puskát venni. És sokat indiánoznék. Cseri Béla. ö is kilenc éves, de nincs papírszalvétája, vi­szont van sok jelvénye és most bélyeget is gyűjt már, megszerezte a Gagarin ku­tyáját, a tigrislepkét. fehér gólyát és Esze Tamást. — A Tiborc utcai Iskola IV. A. osz­tályába jár. Eddig tizenegy helyen laktak, nyáron költö­zött Pécsre. Tavaly év végén 3,7 volt a bizonyítványa, most félévkor 2,6. Előadás után sírt — Én is Boka lennék. — Miért? — Tetszik tudni, van az osztályunkban egy gyerek, aki mindig megver, mert erő­sebb. Én félek tőle. ■— Fáj, amikor megüt? — Fáj, de nem azért félek, mert azt kibírom. Hanem fé­lek. Csak úgy. Múltkor is az Endresz György utcában le­lökött a földre. Vissza is ütöt­tem már, de akkor is. valar hogy félek. Az ilyen, ha meg- nől, akkor is ilyen lesz, mond­ta anyukám. Az ilyent be kell zárni a börtönbe. — Nektek nincs csapato­tok? — De van. Húszán va­gyunk, a Bállá Csaba a fej, nagyon tud verekedni. De én nem annyira. — Ki az áruló? — Aki megmondja, ha sú­gok valakinek az óra alatt. — És még kitől kell félnie egy kisgyereknek? — A rablóktól, gyilkosok­tól, meg az idegen katonák­tól, ha gépfegyver van náluk. Meg ha éles a kardjuk. Van nálunk egy gyerek, az leraj­zolta az Egri csillagokat, olyan ronda törököket raj­zolt, mert azok rondák is, mert idegen katonák. Tizenkét pécsi fiút kérdez­tem , ki a Pál utcai fiúkról. Kettőt írtam meg közülük. A másik tíz lényegében ugyan­azt mondta. Mind Boka sze­retne lenni. Mert akkor erős lehetne, és nem kellene félnie senkitől. Földessy Dénes Nemecsek (Anthony Kemp) Boka (William Burleigh) kar­jaiban a hőstett után cÁ izwetieifa haláiz pMtérően a község ne- ■Lj vétől, hallatlanul szép vidék ez. A tavak — amelyeket keskeny gátak osztanak ötfelé — oly fé­nyesek, mint az olvasztott ón egy óriási tégelyben. Színes, már-már giccses képeslap: üdezöld vetések körben a domboldalon, fönt ragyogó, tis2ta kék égbolt, a tó partján ha­lászkunyhó, fűz, nádas, la­dik, csobbanó, ugráló ezüst testű halak. A kunyhóban műanyagfonálból szőtt há­lók lógnak rendben, öreg vaskályha, hosszúszárú gu­micsizmák, viharkabátok fakultan, széleskarimájú, horpadt kalap a szekré­nyen. Asztal, gyalulatlan lécekből szögeit székek, pa­dok, serpenyő, bogrács, vaságy. Itt Alsómocsoládon van tehát három tava a mágo- csi tsz-nek, a többi a bi- kaliaké. Harmincöt-har- minckét holdnyi egy-egy tó, minchét holdnyi egy-egy tó, dája: Nagy János, Ragon- csa József és Dicsó János. De Dicső nincs itt, a múlt­kori lehalászáskor — na­gyon hideg napok voltak — beleesett a vízbe, megfá­zott, otthon ápolgatja ma­gát. Nagy János markáns arcú férfi, izmos, jókedé- lyú. Fakult kék inget vi­sel, farmernadrágot. Ra- goncsa József inkább jo­viális típus, testes, zömök ember. — Jó sorsuk van itt. Romantikus környezet, víz, levegő... — Hoooogyne! — mond­ja enyhe gúnnyal Nagy János. — Főleg télen, vagy esós hideg őszi napokon. A halaknak enniök kell. És pontosan reggel hat óra­kor. Ha késünk, már nyü­zsögnek a karók közül és ugrálnak a víz felszínén. Magtárt söpredéket, az­tán silót kapnak. És he­tente többször egy-egy tó­ra 15—20 mázsa trágyát is szórnak a plankton miatt. Télen holdanként vágják a léket. A nyílás egy-más- félméteres, és ha befagy, újra vágni kelL Veszélyes munka ez, bár a szabályok szerint létrát vagy pallót kéne fektetni a jégre, kö­telet a derékra, de... — Sosem vittünk ma­gunkkal, pedig egyszer rá­hibázhatunk ... A vízben ponty van, meg amur is, de az amurt szid­ják, mert marha erős hal, szétszaggatja a hálót is négy-ötéves korában. Vi­szont a tavat szépen tisz­títja a növényzettől. Ékre jó. — Hogy van azzal a pénzzel? — kérdem Nagy Jánost. — Nyugodtan aludtam. Isten bizony, nyugodtan. — Mit mondanak a fa­luban? — Hogy mindenkit ér­het szerencse. Lehet, hogy mást is mondanak, de hát azt nem tudom. Mondom Nagy Jánosnak, gondol-e arra, hogy ez­után őt majd pénzén mé­rik le, minden mozdula­tát, tevékenységét, szavát. Csak egészen kis hibát vétsen munkájában, már mondják: „Megteheti, köny nyen van!” Aki azelőtt nem is szólt hozzá, most az majd mondja: „Fölvág, a másikat meg le sem...” — Várható, hogy így lesz. Biztos így lesz — mondja. — De ez ellen tenni semmit nem lehet. Az ellen sem lehetett, amikor tele voltam gond­dal-bajjal. Voltam?! Ingatja fejét, maga elé néz. Sok minden van, amit pénzzel megváltani sohasem lehet. Kisebbik lánya — most 15 eszten­dős — még csecsemőkor­ban kapott agyhártyagyul­ladást. Utána a szövődmé­nyek ... Aztán paralízisbe esett. Nehezen végezte el az általánost ilyen beteg­ségek után. Feleségét mű­tötték, most újra kell, évek óta betegeskedik. És ö? Már tavaly megmond­ta a mágocsi elnöknek, még ezt az évet lehúzza a tavon, de a szíve, reumá­ja miatt tovább nem bírja. Volt más is. Vett egy te­henet kilencezerért, két hónap múlva elpusztult. Oda a pénz. Később a másikat hétezerért, az is elpusztult, ötvenkettőben belépett az alsómocsoládi termelőszövetkezetbe, öt­venhatban föloszlott, ami volt, megosztották. Deútá- na* a banknak fizetni kel­lett: éveken át nyögte a 37 ezer forintot, ötven­nyolcban ismét megalakult a szövetkezet: belépett el­sőnek. Aztán egyesültek a mágocsiakkal. Most jobban vannak. Meg kell dolgozni a pénzért, igaz, de jptjban vannak. — És ezután? — Mondom, a szövetke­zetét nem hagyom el, de a halászatot igen. Nézze, az ötvenet töltöm be augusz­tusban. hát tovább miért rontsam az egészségem, ha egyszer úgy alakultak a; dolgok, hogy anyagilag jó helyzetbe kerültünk? Kü­lönben pedig a pénznek nagyon nagy részét bent hagyom a takarékban... * Nagy János alsómocso­ládi halász, a mágocsi ter­melőszövetkezet tagja má­jus 7-én veszi át az OTP Baranya megyei Igazgató­ságán a 17. játékhét egyet­len öttalálatos lottónyere­ményét: egymillió 897 ezer forintot Rab Ferenc 3. A német megszállók ellen Dél-Dunántúlon a német el­nyomás, a csatlós magyar fa­siszta rendszer ellen nem ala­kult ki látványos, nagy tö­megeket felölelő ellenállási mozgalom. Az ellenállási ak­ciók közül magasan kiemel­kednek a partizánharcok — közöttük a Petőfi brigád te­vékenysége, — az egyéb ka­tonai megmozdulások, ame­lyekkel külön cikkben foglal­kozunk. De a polgári ellenál­lás is éltéphetetlen része ha­ladó nemzeti hagyományaink­nak. 1943 őszén megalakult a Békepárt központi bányász­bizottsága, 'amely kapcsolatot épített ki a pécsi bányászok­kal is. E bizottság alapvető feladata a háborúellenes pro­paganda, valamint a háborús termelés szabotálására való felhívás volt. Egy korabeli rendőri jelentés az alábbiak­ban értékelte e tevékenysé- iet: „E frontellenes propa­gandának két iránya van a közvéleményre. Az első a né- metellenesség felkeltése, a másik pedig elismerést éb­reszteni a szovjet gazdasági, kulturális és ezen keresztül társadalmi berendezkedése iránt... Különös jelei mutat­koznak e frontellenes propa­gandának Pécsett”. A pécsi bányászok háború- ellenes magatartását egyértel­műen tükrözték az egyre nö­vekvő múszakmulasztások. A bányamunkásság előtt kezdett világossá válni, hogy a szén- termelés csökkentése gyengíti a német hadigépezetet. Több pécsvidéki aknán kiadták a jelszót: Termeljünk palát a németeknek! S a csilléket va­lóban palával töltötték meg, csak a csillék tetejére raktak használható szenet. A pécsi csendőr- és rendőrparancs­nokságok szigorúan büntették a műszakmulasztókat, különö­sen a hadiüzemmé vált bá­nyákban, a műszakmulasztók száma azonban egyre növeke­dett. „Nem győzzük a sok műszakmulasztót felkutatni” — panaszkodott 1944 tava­szán a pécsbányatelepi rend­őrkapitány. A bányászok a szigorú pa­rancsok és fenyegetések el­lenére is megünnepelték 1944 május 1-ét. A vasasi Thomen- aknán 302 főből 111, a me- csekszabolcsi Szent István- aknán 229 főből 93. a Ferenc József-aknán 171-ből 10, Pécsbányatelepen 254 főből 170 ment csak munkára. — Komlón május 1-én 25 bá­nyász nem jelent meg mun­kahelyén. A Pécsi Dohánygyár dol­gozóinak egy csoportja 1944 nyarán elhatározta, hogy sza­botálja a termelést és megta­gadja a németek utasítását. A szabotálok közül többet le­tartóztattak. A pécsi központi postahiva­tal néhány baloldali dolgozó­jából kisebb csoport alakult, tagjai elhatározták, hogy a német megszállás alatt meg­nehezítik a hírközlést. Rend­őri besúgás miatt azonban 1944 nyarán letartóztatták őket. A kötelező termény- és ál­latbeadások elmulasztása miatt 1944-ben Baranya me­gyében közel 1000 gazda el­len indítottak eljárást. Kézzel és írógéppel készí­tett röpcédulák jelentek meg Pécs utcáin, falrafestett há­ború- és fasisztaellenes jel­szavak hirdették az ellenállók tevékenységét A pécsi egye­temen haladó professzorok és diákok terjesztették a Szabad Diákfront illegális lapját, a Szabad Életet. A német megszállás után néhány nappal, majd később szeptember 1-én a Békepárt megbízásából Sipos Gyula ke­reste fel Mecsekalján Kovács Bélát, a Parasztszövetség fő­titkárát. A tárgyalás célja az volt, hogy a Parasztszövetség dél-dunántúli szervezeteit fel kellene használni az ellenál­lási mozgalom kifejlesztése érdekében. Kovács Béla azon­ban nem volt hajlandó „bele­vinni a parasztokat bizony­talan politikai kalandokba”. A német megszállás után Illegalitásba kényszerftett bal­oldali és polgári pártok ve­zetőiből 1944 nyarán megala­kult a Magyar Front Bara­nya megyei Szervezete, amely tevékenységét az egyre foko­zódó rendőri és csendőri ter­ror miatt csak szűk körre korlátozhatta. A haladó, antifasiszta cso­portok 1944 nyarán megszer­vezték a londoni és a moszk­vai rádió magyar adásainak hallgatását, s az innen szer­zett híreket terjesztették a dolgozók között. Hitlerék utolsó nagy pro­paganda hadjárata a „csoda- fegyver”-be vetett hit elhin- tése és megerősítése volt. A hivatalos magyar propagan­daorgánumok ontották a hí­reket: Holnapra készen lesz a csodafegyver! Az antifasiszta csoportok röpcédulákkal, fal­festéssel és más úton világo­sították fel a lakosságot a csodafegyverekről, 1944 au­gusztus végén egy német ka­tonai szerelvény állt meg a pécsi állomáson, tele frissen sorozott, negyven éven felüli dél-dünántúli németekkel. — Valaki éjjel ráírta az egyik vagon falára: Wir alte Affen sind die neue Waffen. (Mi öreg majmok vagyunk az új fegy­verek!) A magyar királyi csendőrség vidéki főkapitány­ságának 1944 szeptemberéről kelt havi jelentése az aláb­biakban számol be a csoda- fegyverek ellen folyó propa­gandáról: „A baloldali evők­nek ma az a legnagyobb pro­pagandaanyaguk, hogy késik az új harci eszköz és a kis­hitű, megrendült eleméket nemcsak szóban akarják meg­győzni, hanem nap-nap után alakulnak kommunista és nem kommunista csoportok, ame­lyek hangzatos tartalmú röp­lapok terjesztése útján igye­keznek a szovjet rendszer elő­nyeit és a Németországgal való szövetség hátrányait pro­pagálni. A nyomozás eddig eredménytelen.” Mit mutatnak ezek a doku­mentumok? Azt, hogy a ke­gyetlen terror ellenére sem sikerült teljesen felszámolni a haladó baloldali erőket, sőt ezek száma lassan, a felsza­badulás idejének közeledtével növekedett. Volt tehát me­gyénkben is olyan forradal­mi mag, amely politikai érett­ségénél fogva fel volt. készül­ve az új helyzetre. " Fehér István i » A

Next

/
Oldalképek
Tartalom