Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-10 / 105. szám
8 Dimontmi naoio f969. mAJut tf. Pódium NÉGY PÉCSI ZENEKAR. A kezdődő balatoni idényre pécsi beatzenekarokat kértek a Szórakoztatói Zenei Központ pécsi kirendeltségétől. Így a kirendeltség közvetítésében négy úgynevezett regiszteres minősítésű pécsi tánczenekar köt majd szerződést balatoni szórakozóhely- lyel. o PÉTER GIZI FILMEZIK. Péter Gizi, a Pécsi Nemzeti Színház közkedvelt művésznője filmszerepet kapott. Rényi Galerikba verődő fiatalok Két pofon a Sétatéren Figyelmeztetnek a tavalyi tapasztalatok > Tamás legújabb alkotá- < sában — melynek címét S még nem határozták > meg — játszik majd. \ (Képünk: Péter Gizi). ŰJ ÖRSI DARAB. A Komlói városi Tanács megbízásából bányász tárgyú színművet ír örsi Ferenc. A darabot az idei bányásznapon mutatják be Komlón, a szabadtéri színpadon. BEUGRÁS. Mendelé- nyi Vilmos, a Pécsi Nemzeti Színház tagja sikeresen ugrott be két szerepbe is a Kaposvári Csiky Gergely Színházban. így összesen tíz előadáson alakítja Nagy László: A szerencse szélhámosa című darabjának címszerepét, valamint a Vindsori víg nők Caius doktorát. Komolytól« n rovat IVTem olyan egyszerű dolog ” az utazás. Az enyém semmi esetre sem. Vannak primitív utazók, akik este becsomagolnak mindent, reggel elbúcsúznak lábujjhegyen a családtól, a jegyet már előző este megváltották az IBUSZ- nál, és fél órával a vonat indulása előtt egy fülke sarkában ülnek egyedül. Velem ilyesmi nem fordulhat elő. Nálam minden utazás élmény és részt vesz benne az egész család. Az izgalom már a lefekvéssel kezdődik. A feleségem előrehajtja az órát tíz perccel, hogy el ne késsek. Ugyanezt megcsinálom én is. Persze van, hogy néha valamelyikünk erről elfeledkezik. Most három eset lehetséges. Vagy siet az óra húsz percet, vagy csak tízet, vagy semmit. (Van egy negyedik, hogy késik ötöt, de ez már az óra műve.) A becsomagolás reggelre marad, legfeljebb reggel kicsit korábban kelek. Hidegben gyorsabban tudok pakkolni is. Az állomás úgyis csak tíz: Ahogy óh utazom. perc, kényelmesen, nem kell sietni. El nem alhatok, az óra majd csörög. Az óra csörög is. Bízom a húsz percben, tehát még alszom. De hátha kevesebbet siet? Tehát nyugtalanul alszom. A vége az, hogy egy bőröndre valót becsomagolok kettőbe, hol a zsebkendőt, hol a törölközőt odahaza felejtem. a feleségem kinyitja előre a kaput, nehogy ezzel is időt kelljen vesztegetnem, és rövid búcsúzás után, mint az örült, nyargalok az állomás felé. Elvileg persze, ezzel a módszerrel előfordulhatna, hogy fél órával előbb ott vagyok, de csodálatosképpen ez még nem történt meg. A legtöbb, amit elértem, öt perc az indulás előtt. Ugyanis előfordulhatna az is, hogy otthagy a vonat, de ez nem következett be. Szóval nemigen késem el. \ Általában az indulás előtt harminc-negyven másodperc- , cél már ott vagyok. Útközben persze semminek sem szabad közbejönnie. Az a pusztulást jelentené. Egyszer fordult elő, hogy az állomás előtt nyolcvan méterrel leroskadt a nadrágtartóm. Ezt madzaggal lehet pótolni, de némi időbe kerül, úgy, hogy negyvenöt percet késtem. Azért lementem az állomásra, mert sze-1 retem konstatálni a tényeket. \ A vonatot ötvennyolcperces késéssel indították, így képtelen voltam elkésni. Ettől kezdve elbizakodtam, Legközelebb meg sem néztem | az állomáson az órát, csak felszálltam. Még ülőhelyet is ■ kaptam. Eleinte csak ültem, liheg-1 tem. Kifújtam magamat. AI vonat még mindig nem ment. T.á.ttxi.m h.nmt hn.4 nnn. — Mi az? Miért nem megyünk? — kérdeztem. Körülnéztem, és észrevettem, hogy más is elégedetlen. Kedvenc elméletemet kezdtem fejtegetni a MÁV megbízhatatlanságáról. Elmondtam, hogy ez az a jármű, ahol semmi sem biztos. Nem biztos, hogy elindul, nem biztos az, hogy megérkezik, és az sem, ha egyszer elmegy, vissza is jön. Már gya- láztam azt is, aki kitalálta, mikor a vonat lassan, elszégyellve magát, mégis elindult. A vánszorgó táj kicsit ismeretlen volt, de én meg álmos, — nem hederítettem rá. Az első megálló felriasztott. Nagyot ordítottam, majd egy szökéssel az ajtónál termettem, egy huppanással a sínek mellett. Elvétettem a szerelvényt, más vonatra szálltam. Egy vigaszom viszont maradt, Nem késtem el. Szőllősy Kálmán Az elmúlt nyáron a tanév befejeztével Pécsett 14 „galeri” szerveződött fiúkból, lányokból. A balokányi „együttes” tagjai a nagy nyári melegben heverészve a füvön „édes életet” éltek unalmukban. Fiatalkorúak voltak. — Az én lányom is köztük volt? — kérdezte az egyik mama. — Hihetetlen! A bizonyítékok meggyőzték. A kánikula már megérkezett, a tanítás is végéhez közeledik. — Van-e már csoportosulás, alakulnak-e a nyári „galerik”? — kérdezem a városi rendőrség ifjúságvédelmi csoportjának tisztjeitől. A rendőrtiszt kinyitja íróasztalát és rózsafüzéreket tesz az asztalra, aztán nagyszemű láncon lógó ólomkrisztust, egy sor fényképet — amelyek nagyhajú zenészeket ábrázolnak. A láncos „jelvények” a fiúk nyakában lógtak ... — A napokban már volt munkánk „galerivel” — mondja a tiszt. — Természetesen az nem baj, ha a gyerekek összejönnek nyáron játszani, végtére is szabadságon vannak, hadd élvezzék i szünidőt. Így van ez rendién. A baj ott kezdődik, ami- sor már nem bírnak magúkkal. * Egy hete, hogy a sétatéri rerthelyi ségben verbúválódott ányok és fiúk is sokkal töb- >et engedtek meg maguknak, nint amennyit a jókedvű „va- ;ánykodás” elbír. Néhányan sört rendeltek a felszolgálómtól, de hiába. Fiatalkorúak évén még egy-két' évet vár- íiok kell, hogy nylivános he- yen kiszolgálják őket szeszesitallal. Közeledett a zárira, amikor az egyik, nyom- iafestéket nem tűrő meg- egyzést tett a felszolgálónő- e. Már csattant is pofon a iú arcán. A fiatalember visz- zaütött, aztán az asztalokon íirtelen kezük ügyébe kerülő loharakat a csoport tagjai sezdték a Sétatérre dobálni... gy fejezték ki szolidaritásukat barátjuk iránt. Ez már öbb mint „vagányság”. — ízért kerültek a rendőrségre. A „fődobálótól” kérdem: niről beszélgettek a kerthe- yiségben? Nyakbalógó haján igazít í igyet: — Arról, hogy mit csiná- unk a nyáron? — És mit? — Majd lesz valahogy... Cirándulunk .. * Jönnek a lá- lyok is ... Nem rossz program a kiindulás. Meg aztán még ha i „lányok is jönnek”, attól 1 I csak vidámabbá válik. Kinek 1 lehel ez ellen kifogása? Hanem eszembe jut egy ta- j valyi bűnügy. Nyár volt ak- j l^or is, a vakáció ideje. Három fiú és három lány kerékpárra ült és Sikondára ment sátortáborozásra „maszek” alapon. A hat fiatalkorúval a rendőrségen találkoztam. Betörtek egy víkendházba. — Miért tettétek? — Elfogyott a pénzünk és éhesek voltunk. — Mennyi pénzetek volt, amikor elindultatok? „Nekem húsz forintom” — „Nekem ötven” — „Nekem semmi” „Én ötszáz forintot kaptam a szüleimtől” ... — Hány napra terveztétek a sátortáborozást ? — Két hétre. Jöttek a szülők is. — Én tudtam, hogy a lá- I nyom táborozásra megy is- 1 merőseivel, adtam is neki ötven forintot... — Két hétre. — Azt mondta, hogy annyi elég lesz ... Egy másik szülő: „Két hétig külföldön voltunk, sajnos, ez idő alatt történt. Nem tudhattunk róla... * K. István kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben többek között ez áll: „ ... Féltem a bizonyítványosztásitól, tudtam, hogy egyből megbukok. Édesapám nagyon durva. Tavaly nagyon megvert, mert rossz volt a tanulmányi át- ■ lagom. Félelmünkben hatá- 1 roztuk el a barátommal, hogy még a bizonyítványosztás előtt . disszidálunk...” i A vizsgálatot vezető tiszt kommentárja: — Nyáron megnő a disszidálást megkísérlő fiatalkorúak J száma. A bizonyítvány miatt indulnak legtöbben a határ felé. Sajnos, sok esetben a szülők is hibásak ezért. Az ilyen esetek többségében tapasztalat, hogy a szülő egész évben úgyszólván egyszer sem érdeklődik gyermeke tanulmányi eredményei iránt és félévkor meg év végén meglepődik az osztályzatokon. — Ilyenkor aztán veréssel igyekszik nevelni. Hiába már, a verés nem használ, meg aztán úgyis késő. Évközben kell a gyermek tanulmányait ellenőrizni, a végén egyszerre „leróni” a mulasztást, nem lehet. * Egy lopás bűntettében jártak el N. Ilona fiatalkorú ellen. A táskájában általa vezetett naplót találtak. Minden nap feljegyezte a vele történt legérdekesebb dolgokat, élményeit. A május 4-i Keresem az üzlethelyiséget,! vagy legalább a cégtáblát: j használtcikk kereskedő a kapu j alatt, de még egy papírfecni i sem igazítja útba a vevőt, j Pedig kétség sem fér hozzá, i ez a cím szerepel az újság- hirdetésben. Menjünk beljebb. A pincében dolgozó asztalos mintha csodálkozna: — Az öreg? Hátul lesz valahol a raktárában. Hát, hogy raktár, az túlzás, de tényleg ott van. — Parancsoljon, uram! — jön elém, és szinte gyanakodva mér végig vajon mit akarhat tőle ez az idegen. Most már tudom, hogy a témának lőttek, ennek az üzletnek a forgalma aligha ad hű keresztmetszetet a mai „régiség” vásárlókról és eladókról. Azért, ha már itt vagyok, nekikezdek a mondókámnak. Figyelmesen hallgat egy darabig aztán, mint aki mindent megértett, bólint. — Szóval egy riportert akar készíteni rólam. Szabad tudnom, ki küldte hozzám? A szemében meglátok valamit, s egyszerre nagyon is kedvem támad a beszélgetéshez. — Az újságban olvastam a hirdetését. — Ja igen. Hát kérem, meghívom a lakásomra. A lakás egyetlen szobából áll. Az ágyon két fej saláta és egy fél pár, még egész jó állapotban levő fekete cipő, az asztalon egy üvegben valami ital, mellette kenyér, tojás és zöldpaprika. A székeI ken rengeteg ruha, de rájuk | I lehet ülni. A nyitott szek- ; rényben is erősen viseltes ru- J hák kelletik magukat, j — Mit gondol, hány éves [ vagyok? — Ötvenöt — udvariasko- dom, de biztos vagyok benne, j hogy túl van a hatvanon is. — 1898-ban születtem, ötven éve viszem a szakmát. Amerikai sörrel kezdtem itt Pécsett, meg jártam búcsúkra, vásárokra is. — Emlékszik még az amerikai sör receptjére? — Persze, hogy emlékszem, j Hideg víz, szódabika, iumeszencia, porcukor és méz. — Pezsgett, amikor megkeverte? — Mint a rosseb. A pohár még félig sem volt, és már szaladt ki. Ez volt benne az üzlet. ' Látja, hogy minden szavát komolyan jegyzem, kis elégedettséggel hozzá teszi: — Nem vagyok ám buta ember. Iskolám nincs, lelenc- , gyerek voltam, de van érettségim az élet egyetemén. És mindenki ismer. Maga finom ember, sajnálom, hogy nem tudom megkínálni, de ebben az üvegben víz van, a boromat holnap hozzák. — Amikor összegyűlt egy kis tőkéje, mihez kezdett? — Sokat jártam vidékre, összeszedtem a férfi ruhákat, a céhládákat, a kegytárgyakat, az antik bútorokat, volt egy falum, ahol rengeteg kerek kályha volt a törökök idejéből, én stafíroztam ki a vármegyét magyaros székekkel, céhládákkal meg ezekkel a kályhákkal. Volt fegyvertartási engedélyem is. Csak meg tudnék indulni... — Az a rádió is eladó ott a polcon? — Persze. Éz mestermű, rá is van írva, ilyet nem sokat talál az országban. Világyevő és olyan erős, mint az élet. Hétszáz forintért adom. Vagy nézze meg ezt a szekrényt, fából van faragva, mór fejes, ezeket így nevezik. Vagy nézze meg ezt az ágyat. Ez berakott. Vagy ezt az éjjeliszekrényt. Ez kerek. Feláll a székről, kiszabadítja a ruhák alól, a magasba emeli. — Szép, mi? — mosolyog rám. — Biedermeier. Ebben nincs ám szeg. Csak meg tudnék indulni! Átmenetileg nehéz, az indulás mindig nehéz. Tudja, milyen gyönyörű képeim voltaic nekem? Az Ap- ponyi kastélyban vásároltam. A feleségem, szegény, elkótyavetyélte őket, amikor én bent voltam. — Miért volt bent, Jani bácsi? — Szidtam a Matyit. Hiába mondtam a bíróságon, hogy hívják ide a Matyit, az majd kiment engem, mert ugye együtt voltunk katonák 19ben, nem hívták oda az istennek sem. Persze az is igaz hogy nagyban vittem a dolgot, hirdettem újságban, i híradóban, repülőgépről szó- rattam le cédulákat, rikkancsok hordták szét a reklám jaimat, ha valaki bejött az üz leibe, mindig megkérdeztem ki küldte hozzám. Tizenha alkalmazottam volt, asztalosok, fuvarosok, szabók, festők napszámosok. Államosítottak akkor vették el a házamat is. pedig csak három szobás volt Szerezze vissza a házamat rögtön el tudnám adni, é; Lenne egy kis pénzem az induláshoz. — Sajnálom, Jani bácsi.. — Azért ne sajnáljon, meg- szerzem én, amire szükségen van. Odamegy a stelázsihoz, cg; töltöttpaprika-konzervet vés; elő. — Ezt ajánlom magának is 9 forint, nagyon jó, és tízóraira éppen elég egy embernek. Nem félek én az élettől csak a buta ember hagyja e magát. Már gyerekkoromban még lakásom sem volt, a Nádorban ebédeltem. De tudjs hogy? Bejártam a konyhára segíteni, fát vágtam, cipeked- tem, aztán urasan ebédeltem Akiben van egy kis józan paraszti ész, az nem hal éhen az a jég hátán is megél. — Csak egyet nem értek Jani bácsi. Mit csinálna, hí a hirdetésére jelentkezne égj kuncsaft és megvételre ajánlana valamit? Pénz nélkül nehéz üzletet kötni. — Nézze, engem mindenki ismer. Ha akad egy jó vétel találok olyat, aki szívesen ac kölcsön, mert tudja, hogy nerr jár rosszul. — Hát Jani bácsi, köszönöm a beszélgetést. — Nincs azon mit köszönni nekem is jólesett. Hanem jöjjön el holnap is, addigra talán lesz borom. S míg csak el nem tűnök ; kapualjban, integet utánam i jég hátáról. Kéri Tamás Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: Időnként megnövekvő felhőzet többfelé eső, zivatar. Mérsékeli lélnyugati, nyugati szél. Várható egalacsonyabb éjszakai hőmér- iéklet 8—13, legmagasabb nappali tőmérséklet szombaton 16—21 fok íözött. NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT keres felvételre a PÉCSI KERTÉSZETI V. PARKÉPÍTŐ ÜZEME (a temető főbejáratával szemben). Érettségim van az élet egyetemén A jég hátán Is... Csak a buta ember hagyja el magát... napon a következőket irtó szép kerek betűkkel:........Karcsi azt mondta, hogy szüle: elutaztak három napra, fel melletek hozzá. Miért ne? Éjfélig maradtam.. ” Az anyja amikor a rendőrségen meglátta a naplót, el- fehéredett arccal egy pohár vizet kért. — Egyszer-kétszer valóbar későn jött meg a lányom, de azt válaszolta, hogy barátnőjével a moziban voltak és csak az utolsó előadásra kaptak jegyet — mondta a mama. — Eszembe sem jutott, hogy másutt, is lehet... * „Nyári” történetekben tallóztam. Figyelmeztetőül talán érdemes volt. Garay Ferenc Nemrégiben értékes régiséget találtak Mohácson a Kálvln- közi útépítés munkásai. A XV. század végéről, XVI. század elejéről származó ezüst pénzt agyagkorsókban rejtették a főidbe. A pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, dr. Kiss Attila muzeológus megkezdte a pénzdarabok restaurálását
