Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

ttW. mijrrs t. Dtriiontmi naota 3 Hz Országos Filharmónia programja Ruha, Pesonen. Rejtő Ruha István, Rejtő Gábor, ürpo Pesonen — csak né­hány ismert név a nagy programból, az Országos Fil­harmónia jövő évadjának műsorából. Marton Károly, az Országos Filharmónia fő­titkára részvételével ugyanis a pécsi és baranyai művelő­désügyi szervek, valamint az Országos Filharmónia illeté­kes vezetői összeállították a következő évad pécsi zenei programját. A Pécsi Filharmonikus Ze­nekar első hangversenye a tervek szerint október 20-án lesz a Pécsi Liszt Kórussal közösen. Nagy Ferenc ve­zényletével, Bánky József zongoraművész, Bartha Al­fonz a Magyar Állami Ope­raház művésze és a Magyar Néphadsereg Központi Tisz­ti Házának énekkara közre­működésével Liszt Ferenc három művét: a Tasso szimfonikus költeményt, a zongoraversenyt és a Faust szimfóniát adják elő. A kö­vetkező műsor: Csajkovszkij est, mégpedig — jugoszláv művészek, Ciril Cvetko és Dóján Bravnicsár részvételé­vel. A program: Rómeó és Júlia nyitányfantázia, he­gedűverseny és IV. szimfó­nia. Majd Vivaldi követke­zik mégpedig két concerto grosso, d-moll versenymű, Lukács Pál gordonkaművész közreműködésével. Vezényel: az olasz Angelo Ephrikian. Januárban ritka műsor: Wagner-est lesz. A pécsi közönség kedvenc kolozsvári hegedűművésze, az európai hírű Ruha István februárban játssza Bartók második hegedűversenyét, ugyanakkor bemutatják a Kékszakállú herceg várát is. Dirigál: Kórodi András. Az énekesek személyében még nem állapodtak meg. A márciusi program: a XX. század zenéje. Karmester: Sándor János. A műsor: Kó- kai: hegedűversenye, Horu- Sitzky: Felkelt a nap című oratóriuma és Pendereczky: Hirosima című szimfóniája. Hegedűn közreműködik Kó- té László. A legközelebbi hangversenyen kizárólag pé­csiek szerepelnek, a zenekart is és a Liszt Kórust is An­tal György vezényli. Bach: János passióját adják elő. Ismét Pécsre jön Urpo Pe­sonen finn karmester, hogy Brahms: d-moll zongoraver­senyét, valamint II. szimfó­niáját dirigálja. A kamarazenei bérlet programja: Ungár Imre zon­goraestje, Farkas Ferenc szerzői estje, az évad máso­dik Ruha István koncertje, valamint egy orgonaest Mar- gittay Sándor és Pavlászky Edina közreműködésével. — Azonkívül Halász Béla ctr- gonaestje, a lengyel Fistula- tores kamarazenekar hang­versenye, Borsay Pál zon­goraestje, valamint az Egye­sült Államokban élő magyar gordonkaművész: Rejtő Gá­bor hangversenye. A hagyományok ápolása a Pécsi Orvostudományi Egyetemen Egyetemi napok — Gyűjtés egy létesítendő múzeum céljaira Egyetemi krónika A pécsi egyetem alapításá­nak 600. évfordulójára ren­dezett ünnepségsorozat te­relte a figyelmet a hagyomá­nyok ápolásának kérdésére. A Pécsi Orvostudományi Egye­tem vezetői megállapították továbbá, hogy a hallgatók ne­velésének égjük fontos össze­tevőjét alkothatja az egyetem fokozottabb szeretete, az egyetemhez való mélyebb kö­tődés, az, hogy a kapcsolat a diploma megszerzésével ne szakadjon meg végérvénye­sen. E kérdést nemrégiben megtárgyalta az egyetemi pártbizottság, majd a rektori értekezlet napirendjén szere­pelt az egyetemi hagyomá­nyok ápolására vonatkozó terv. A terv egyes pontjai egyszersmind hazánk felsza­badulásának 25. évfordulója megünneplését is célul tűzték ki, s a hagyományok ápolá­sának szándéka egybeesik az évforduló méltó megemléke­zéseinek céljával. tekintik az egyes klinikákat, s részükre szűkebb szakmai programot állítanak össze. Kü­lön találkozót rendeznek majd a volt kollégistáknak. Tavaly a hallgatók által kezdeménye­zett Balassa-napok sikere mutatta, hogy az ifjúságban is megvan az igény a hagyomá­nyok ápolására, a kollégisták kezdeményezése adta az ötle­tet többek között arra is, hogy a régi kollégistákat meg­hívják a kollégiumba, a mai egyetemisták mai kollégiu­mába. és a huszonöt év előtti esz­tendő története bekerül az egyetemi évkönyvbe is. A hagyományok ápolását, megszerettetését már az első évben elkezdik ezentúl. Az elsőévesek részére ősztől is­mertetőket bocsátanak ki és előadásokat tartanak az egye­tem történetéről. Rendszeres­sé kívánják tenni az egyetem- történeti vetélkedőket a hall­gatók körében. Mindjárt kitűnik ez a ter- vezet első pontjából, amely szerint évről évre megrende­zik az egyetemi napq^at, még­pedig minden évben október első hetében. Az első egyete­mi napok Pécs felszabadulá­sának évfordulója jegyében kerülnek megrendezésre, ün­nepi nagygyűléssel, díszdok- toravatással, jutalmak vagy kitüntetések átadásával. Az egyetemi napok fontos prog­ramja lesz, hogy meghívják az egyetem 10, 15, 20 és 25 éve végzett volt hallgatóit, és számukra nemcsak egyszerű találkozót szervernek, hanem ennél tartalmasabb programot is. Így a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem legkiválóbb ta­nárai, professzorai valamennyi volt hallgató számára össze­foglalják majd szakterületük aktuális problémáit, beleért­ve természetesen az egyetemen folyó tudományos munka eredményeit is. Rendeznek to­vábbi ún. egyetemi nyílt na­pokat, ezeken a találkozó résztvevői, szakterületük, ér­deklődési körük szerint meg­A hagyományok ápolásához elengedhetetlenül hozzátarto­zik az emlékek elraktározása, gyűjtése is. A sok terv közül néhány: hangszalagra rögzí­tik a még élő volt egyetemi dolgozók elbeszéléseit, rende­zik az egyetemi okmány­anyagot, összegyűjtik a tár­sadalmi és tudományos élet kiemelkedő személyiségeinek adatait, akik valaha az egye­tem hallgatói voltak, külön gyűjtőmunkát végeznek az aranydiplomásokról, össze­gyűjtik az egyetem birtoká­ban levő és az országban fel­lelhető írásos, tárgyi anyago­kat, fotodokumentumokat, a volt egyetemi tanárok arcké­peit, a volt egyetemi festmé­nyeket, a régi évkönyveket, tudományos disszertációkat, az egyetemen fellelhető oktatási, tudományos és gyógyítási esz­közöket. Mindebből nyilván­való, hogy távolabb egy egye­temi múzeum létesítése lebeg célként a szemek előtt, hisz ha e gyűjtőmunka sikeres és alapos lesz, gazdag és érde­kes anyag lesz az egyetem birtokában. Délszláv irodalmi könyvjegyzék A délszlávok által is lakott községek könyvtá­raiban a szerb-horvát nyelvű könyvek száma általában 15—30 között Nem elég azonban a múlt még megtalálható emlékeit el­raktározni, a jelent is kon­zerválni kell a «jövő számára. Ezért született az az ötlet, hogy megkezdik az egyetemi krónika írását. Naptár sze­rint naponta feljegyzik az egyetem mindenfajta esemé­nyét, s az év végén ennek alapján elkészítik az adott év krónikáját Az év krónikája Német énekkar érkezett Pécsre A lipcsei Népek Csatája Emlékmű elnevezésű kórussal röviddel ezelőtt vette fel a baráti kapcsolatot az AKÖV Bartók Béla énekkara. A né­met kórus most ellátogatott Pécsre, s tegnaptól május 14-ig tartózkodik itt a Bartók énekkar, illetve az AKÖV vendégeként. A 42 tagú ve­gyeskar tegnap, rövid buda­pesti városnézés után, a ké­ső délutáni órákban érkezett meg városunkba. A lipcsei dalosok karnagya Olaf Didam. Az énekkar hosszú múltra tekinthet visz- sza, mert a híres Népek Csa­tája Emlékmű kupolacsarno­ka már korán felkeltette a muzsikusok figyelmét rendkí­vüli akusztikája miatt. A há­nyatott sorsú kórus, amely az emlékműben történő hangver­senyek céljával alakult, a fel- szabadulás után indult na­gyobb fejlődésnek. A német dalosak ma dél­előtt megnézik Pécset, szom­baton este 7 órakor a Liszt­teremben tartják meg be­mutatkozó hangversenyüket. A program további részében szigetvári, mágocsi és balato­ni kirándulások, valamint hangversenyek szerepelnek. van, ennek is egyrésze már elavult, vagy el­használódott. A rossz el­látottságnak részben az az oka, hogy nem állt a könyvtárak rendelkezé­sére megfelelő kereske­delmi jegyzék a besze­rezhető választékról sem. Az MSZMP nemzetisé­gi politikájával kapcso­latban kiadott i irányel­veknek megfelelően az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudo­mányi és Módszertani Központ hozzálátott, hogy könjrvtári területen konkrét és gyors segítsé­get nyújtson a nemzeti­ségieknek. "Feladatul tűz­te ki, hogy alapgyűjte­mények kialakítására megfelelő törzsanyag­jegyzéket szerkeszt a legfontosabb és leg­szükségesebb szerb-hor­vát és szlovén irodalmi alkotások köréből. A bibliográfia összeál­lításánál arra törekedtek, hogy a legtöbb mű, az igényeknek megfelelően, latinbetűs kiadású le­gyen. Ez néhol nem si­került, mert egyes ju­goszláv kiadók csak ,ci- rillbetűs könyveket ad­nak ki. Ezért a Könjn/- tár tudományi és Mód­szertani Központ (Buda­pest, VIII. Múzeum u. 3.) felhívja a könyvtá­rosok figyelmét, hogy a könyvek megrendelése­kor mindig tüntessék fel, milyen betűs, cirill, vagy latin könyveket kémek, mert a könyv- terjesztő vállalat ennek alapján hozza be a kért könyveket. Lacikának tizenkét kismamája Ha a Móra-regényben négy apának lehetett egy leánya, akkor az is előfordulhat, hogy egy kisfiúnak 17 kismamája van. Lehet, hogy a Móra-ho- sök az írói fantázia szülemé­nyei, a sok kismama viszont élő valóság. Tóth Ildikó, főiskolai hall­gató, a magyar—orosz szak­csoport KISZ-titkára részt vett a Megye utcai Nevelő Otthon tanácsköztársasági ün­nepségén. A pódiumon az egyenruhás fiúk tudásuk leg­javát nyújtották. A jól le­pergett ünnepi számok után „fogadás” volt az otthon tár­salgójában. Feltűnt Ildikó­nak, hogy egy-egy fiút a „szü­lők” kedves karéja vette kö­rül. A patronáló pótszülők meleg szeretettel, családiasán elbeszélgettek „fogadott” gyer­mekükkel. s búcsúzáskor édesség, narancs vándorolt titokban a nadrágzsebekbe. Csak egy pöttömnyi legényke maradt magára, vele nem tö­rődött senki, nem beszélge­tett el senki, ő nem kapott ajándékot senkitől. Apró kék szemével csak nézte, nézte a többieket. Ildi előbb megbeszélte a patronálás ügyét a 17 főből álló csoport tagjaival. Most nem kellett szavazásra föl­tennie a kérdést. Mindenki „vállalta” a magára maradt kisfiú patronálását. Amikor Szilágyi János, a nevelő otthon igazgatója ma­gához hivatta a hét esztendős Lacikát, a „nénik” jelenlété­ben megszeppent Lacika szá­ján alig jött ki egy-két mon­dat. De azért mindent meg­tudtak róla: szülei nem tö­rődnek vele; apját félév alatt öt percre, egyszer látta, akkor is részeg volt; hogy gyen­gén megy a tanulás, főleg az olvasás és a számolás. .4 Főiskola társalgójában megoldódott Lacika nyelve, örült a sok „kismamának”, akik nemcsak csokoládéval, játékbabákkal ajándékozták meg, hanem játszottak is vele. Különösen tetszett Lacikának az a közlekedési játék, amikor autók futkároznak az elektro­mos síneken arra felé, amerre a jelzőgombok lenyomása után szaladniuk kell. Pom­pásan mulatott, amikor két autó „karambolozott”, s újra a helyes irányba kellett te­relnie őket. Csak akkor saj- dult meg Lacika kicsi szíve, amikor megtudta, hogy az autós játékot az egyik kollé­gista hallgató húsvéti aján­dékul kis öccsének vásárolta, s így azzal többet nem játsz­hat. Vasárnap újra a Főiskola kollégiumába látogatott el La­cika. A 17 kismama közül kettő érte ment és a tavaszi napfényben eljátszogattak ve­le. Sor került az olvasás és számolás gyakorlására is. De minden napsugárnál szebben ragyogott Lacikának szeme, amikor megpillantotta ked­Huligánok vagy neveletlenek? Váratlanul eszembe jutott valami, és a közelben egy utcai telefonfülkéből akar­tam helyrehozni a mulasztást. Nem először fordult ,elő, de tekintettel az ügy sürgős vol­tára, egy kis meglepetéssel és rosszallással vettem tudo­másul, hogy hiányzik a te­lefonkagyló, a készülék do­bozából csak a csupasz zsi­nórok lógnak kifelé. A fül­ke előtt idős ember sütké­rezett a pádon, már jó idők voltak. Látva bosszúságomat, botját figyelmeztetően rám emelte. — Tegnap még megvolt a kagyló — mondta mérgesen. — Itt ültem ezen a helyen, és láttam, hogy egy asszony telefonált vele. — Biztosan a huligánok bólintottam. — Huligánok? ... Ismerem én ezeket jól, még általános iskolába járnak. Szégyen­szemre az is lehet, hogy az én unokám is köztük volt A tér másik oldalán van az iskolájuk. Beverik itt kérem, az ablakokat. Megdobálják a lányokat, összefirkálják a há­zak falát. Méghogy huligá­nok ... Diákok, akiket elfe­lejtenek az iskolában tisztes­ségre tanítani. Erkölcsre, vi­selkedésre. Mert az iskolában nem foglalkoznak a gyerek viselkedésével. Legfeljebb be­írják neki az egyest. Az is­kolában csak megtömik a fejét, de azon túl, hogy kö­szön-e rendesen a felnőttek­nek, vagy leveri a parkban a lámpákat, ezzel már ott nem törődnek... Sok az ilyen jellegű pa­nasz. A gyerekek általában rosszak, neveletlenek — vagy nehezen nevelhetőek — nem tudnak viselkedni, morális korlátáik bizonytalanok. Sok bosszúságot okoznak. Kővel dobálóznak, összefirkálják a lépcsőházak falát, kiverik az utcai ívlámpák szemét, álla­tokat és kisebb gyerekeket kínoznak, telefont rongálnak, nem köszönnek, tiszteletle­nek, szemtelenkednek... — Riasztó lista. Mi belőle az igazság? Úgy általában min­den gyerekre nem érvényes, ez nyilvánvaló, de abban azt hiszem egyetérthetünk, hogy a gyerekek viselkedése va­lami oknál fogva egyre több gondot okoz, a szülői és is­kolai fegyelem lassan a sze­münk láttára szétmorzsoló­dik, s a gyerekek mind ke­vesebbet tudnak és éreznek azokból a kisebb-nagyobb morális kötelezettségekből, amelyek nélkül nem beszél­hetünk nevelésről és nevelt- ségről. S amelyek végülis ki­sugároznak majd a felnőtt korra is, hisz nélkülözhetet­lenek a társadalmi együtt­élésben. Magyarázat van. Ki így magyarázza, ki úgy. A szülők általában azt mondják: — Szerintem az iskolát nagy mulasztások terhelik. Bennünket annakidején ala­posan megtanítottak minden­re. Most? Hát, nemcsak a helyes közlekedésre kellene a gyerekeket megtanítani, hanem rendes viselkedésre is. A szülő, kérem, korlátozva van. A szülő csak este, fá­radtan és ingerülten, vagy egy héten egyszer, az ünnep­napon, tehát korlátozott idő­ben lehet együtt a gyereké­vel. Akkor nevelje? Fegyel­mezze? A gyerek idejének döntő részét az iskolában és a barátaival tölti. Hol tanul­jon helyes viselkedést? Ki­től? A barátaitól talán, akik maguk is nevelésre szorul­nak? A pedagógusok nagyon sokat tehetnének, de ez a legtöbbször elmarad. Megta­nítják a gyereket számtanra, fizikára, nyelvtanra, de ren­des magatartásra már ke­vésbé ... vés játékát, a közlekedési akadályokat tartalmazó autó- játékot. Ez a játék most már az övé volt. A 17 kismama kissé késői nyuszi-ajándéka. A pedagógusok csöndesen tiltakoznak: határozott órákon adni ké­pesek vagyunk, meglehetősen . kevés. Az etikai beszélgeté­sek, osztályfőnöki órák er­kölcsi tematikáját, az er­kölcstan, vagy mondjuk úgy: viselkedéstan anyagát ki le­het dolgozni az iskolában, órákban el is lehet osztani, de ez akkor is csak egy kis hányada lesz a probléma megoldásának. A nevelés az együttes valami, amiért a pedagógus egymagában nem lehet felelős. A szülő talán nem felelős a gyerek neve­léséért? Az iskola nem szol­gáltató intézmény, ahová a szülők a gyereket hat éves korában beadják, és nyolc, vagy tizenkét évvel később, mint a tudományokban és magatartásában maximálisan képzett fiatalembereket ve­szik ki onnan. Nem. Ez nyil­vánvaló, hogy nem így van_ Ki tanítsa meg viselkedni a gyereket? Amióta iskola az iskola, amióta intézmé­nyesített pedagógiáról beszé­lünk, jóformán azóta folyik a vita, amely különösen idő­szerű mostanában, hajszolt korunkban, amikor egyre ke­vesebb a magánidő. A szülőnek sok tekintet­ben igaza van, de nem ak­kor, amikor át akarja hárí­tani az egész felelősséget a pedagógusra. A neveléstudo­mány sokat foglalkozott a korai gyermekkor jelentősé­gével, amikor a gyerek szin­te kizárólag a szülőkre van utalva — kezdve Platóntól, aki különösen az első három eszendőt tartotta fontosnak, egész Makarenkóig aki a Szülők Kőnkének zárszavá­ban szinte összefoglalta a szülők szerepét, amikor azt írta: „Hogy milyenné válik valaki, az főként attól függ, milyenné nevelték életének ötödik évéig. Ha ötéves ko­ráig nem nevelték úgy, aho­gyan kell, akkor később kénytelenek lesznek átnevel­ni. .. Ámde tíz-tizenegy éves korában váratlanul minden rosszra fordul... A szülők fürkészik, hogy ki ronthSéSa el a gyereket? Holott ők ma­guk rontották el...” A szülő szerepe a nevelésben nem korlátozódik a korai gyer­mekkorra. Az 5. évnél nem fejeződik be a szülő nevelő szerepe, hanem bonyolódni kezd, s ugyanakkor belép a társadal­mi „partner”, a pedagógus, az iskola. Az iskola azonban hasonló módon, egyre inkább adós marad, mint a szülő. Vannak régi, úgynevezett „hagyományos” dolgok, ame­lyekre a pedagógusnak ma már egyszerűen nincs ideje. Nincs rá helye a tanrend­ben. Mi ennek az oka? A gyerekek túlterheltek. A pe­dagógust is túlterheli az is­kolai munka, ráadásul a kü­lönböző adminisztrációk is. A tanterv egjTre többet fog­lal magába. Már-már félel­metes pedagógiai versenyfu­tás egy-egy iskolai év, amelyben a befogadásra váró tananyag mellett minden más, köztük az olyan „jelen­téktelen” dolgok, mint a vi­selkedés, általában az er­kölcs, a magatartás normái — csaknem eltörpülnek ... Hogy vannak iskolák, ahol ma is jut idő a nevelésre? Ahol a gyereknek a tanárral való véletlen folyosói össze­találkozása éppúgy része a nevelésnek, mint az osztály- főnöki óra, vagy a társadal­mi feladatok? Valóban, van ilj'en iskola. Van, de nem sok. Nevelésről beszélünk. Isko­láról, szülői házról. Amíg azonban ezeket csak elvben, szavakban kapcsoljuk össze, sokat nem teszünk. A gye­rekek addig leszaggatják a telefonkagylókat, összefirkál­ják a falakat, leköpködik egymást, verekednek, tiszte­— A nevelés nem pusztán iskolai kérdés. Bonyolult, és amit az erre a célra meg­letlenkednek, és a lelkűk mélyén talán még irigylik is az igazi huligánok „fé­nyes” tetteit. m , * t fc i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom