Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-08 / 103. szám

I otmontmi napio Nagy életek, nagy emberek .. .Surányi Mik­lóssal többször hegedültünk Pé­csett jótékonycé­lú hangversenye­ken. • A húrok hangjai elszáll­tak, s a szívek­be hullva marad­taik meg. Az em­berekben lévő jószándék, jó­akarat erősödé­séhez' így járul­tam hozzá én is, s talán ennyit az emberiség tu- iományához is... (Dr. Gebhardt A.) 17 insteinre, mások sze- rint Szentgyörgyire ha­sonlít. Szerintem viszont ma­ga a nagy Zeus, aki az ég­bolt kékjéből vette szemét, s akinek azóta is bodor felhő­ként lobog a haja, ahogy le­surrant a havas, égbenyúló Olimposzról. Közel egy éve nem kellene már hivatalosan bejárnia a múzeumba, mégis jóformán nem múlik el nap, hogy be ne nézzen, szemével végig ne simogassa a kitömött állato­kat, az üveglapok alatt csil­logó bogarakat. De ki is tudná megmonda­ni, hogy mennyi idős? Az istenek nem árulják el ko­rukat. Gebhardt Antal, a bio­lógiai tudományok doktora is csak így válaszol: — Hogy hányadik évemet taposom, ezt a legkönnyebb kiszámítani. Több, mint hat­van éves állami szolgálatom van. Bátyám a fanyar Ba­bits Mihály költővel érettsé­gizett 1901-ben. Ehhez add aoííÁy hogy én voltam az utolsó pécsi felsőbírósági táb­lai tanácselnök, 1950-től 68 július 1-ig pedig a pécsi mú­zeum természetrajzi osztályá­nak vezetője. Tehát egészen pontosan ennyi az éveim szá­ma. Igazi két nagy szerelmem a természet és a művészet, mégis jogásznak kellett men­nem, mert abban az időben nem volt Pécsnek más főis­kolája, csak a Jogakadémia, s öten lévén testvérek, szóba sem jöhetett, hogy más vá­rosba menjek tanulni; nem bírta volna el a családi költ­ségvetés. De Ágh Timót, cisz­tercita tanár annyira meg­szerettette velem az állattant, hogy még dombóvári bíró- koromban is legnagyobb örö­möm az volt, ha Pécsre jö­hettem és a Mecsek állatvi­lágát tanulmányozhattam. — Leginkább kutatni szerettem, méghozzá lehetőleg olyan idő­szakban, amikor más erre nem is gondolt. Télen például a Dömörkapunál egy négyzet­méternyi területről elkotor­tam a havat, s bizony olyan eleven életet találtam ott, hogy nyáron sincs különb. — Mindig szerettem az olyan helyeket, ahol kevés vizsgá­latot végeztek. Ezért voltam kíváncsi a barlangokra is. A mecseki barlangok külö­nösen kedvenceim lettek, mert a bennük uralkodó sa­játos viszonyok, szerény ki­terjedésük, zárt egységük miatt kiválóan alkalmasak tüzetesebb tanulmányok vég­zésére. Bár a jogász szakmá­tól elég messze esik az ál­lattan, de az ember ugye régi szerelmét sohasem felejti el... 1900-ban, amikor foglalkozni kezdtem az ábaligeti barlang­gal, itt csak 8 állatfej volt ismeretes, 1924-ben már 41-et tartottunk számon, 29-ben 48-at, a rendszeres vizsgála­tok eredményeként 1934-ben pedig „Az abaligeti barlang élővilága” c. monográfiám­ban, — amelyet a Magyar Tudományos Akadémia adott ki — már 184 fajtát tudtam kimutatni. Dr. Embrik Strand rigai egyetemi tanár 60. éves jubileumára a nemzetközi ál­lattani kutatók által írt em­lékkönyvbe 1937-ben a Me­csek mánfai barlangjának állatvilágáról írtam. De maradjunk csak igazi kedvencemnél, az abaligeti barlangnál. E barlang külö­nös sajátossága és elsőrendű jelentősége, hogy 7 olyan faj él benne, amely a földtörté­net ősi állatvilágának hagya­téka. Legérdekesebb, s ezért a leghíresebb is a 20-as évek derekán felfedezett „Stena- sellus hungaricus” nevű vak Az örökkévalóság ketyegése bArdosi Németh János: TAVASZ A DAINDOLOKBAN Hagyd el a munkád sötét odvát, csörtess, mint vad a kék hegyekben, a hagyma-zöld-szín egeket nézd s felejtsd el, ami felejthető. Keresd a zöld-lomb-sátor üdvét, lengő virágok illatát idd, ne szólj, a szó is fáj a szívnek néma arcodat tartsd a napra. S egy fölszakadó sóhajtással mosd ki a lelked szennyesét mind, dőlj le a gyöpre, pille-könnyen, ne tudj, ne láss mást, csak a békét. A toll-puha fű ölelése gyógyítson meg, mint anya gyógyít, szemed tükrözze kék nyugalmát a mozdulatlan Daindoloknak Bécsi botanikus Pécsett viziászka és a barlangi patak medrében a kövek alatt és a tócsákban előforduló másik vak-rák faj, a „Nyphargus”. E rákféleségeken kívül a bar­lang patakjában és a hozzá­férhetetlen vízihálózatban olyan csiga él, amely ha­zánkban még csak a mánfai barlangban található. A szá­razföldi élőlények között pe­dig olyan ősi százlábú faj otthonos, a „Hungarosoma Bokori”, amelynek legköze­lebbi rokona Japánban él. Természetes, hogy önkéntele­nül is felmerül a kérdés: Mi az oka egyrészt annak, hogy ezek az állatok csupán a Mecsek barlangjaiban él­nek, másrészt, hogy a legkö­zelebbi rokonait miért vá­lasztja el ekkora távolság, ami a Mecsek és Japán kö­zött van? — A tudomány úgy tartja, hogy ezek az állatok valamikor, még jóval a jég­korszak előtt Európában és Ázsiában a föld felszínén él­tek és csak a geológiai har­madkor, illetőleg a jégkor­szak végén, a meleg fokozó­dásával kezdődött meg ván­dorlásuk a földalatti vizek­ben, ahol megfelelő szervezeti változásokkal ugyan, de élet­ben tudtak maradni. A Me­csek és Japán között a glecs- csertakarók, illetve a tenger ismételt előnyomulása és egyéb katasztrófák az itt élő kevésbé ellenálló fajokat ki­pusztították. Csak a lesked­vezőbb környezetbe került fa­jok menekültek meg ... — Néhány évvel ezelőtt, amikor utoljára én is a bar­langban jártam, nyolc-tíz em­bert is találtam ott, akik — amint mondták — „légzőkú­rát” vettek. Az asztmájukat gyógyították.. — Igen, tudom, állandóan vannak itt ilyen padokon ücsörgő vendégek. A barlang levegője, a penészek úgy lát­szik a légzőszervi betegség­ben szenvedőknek az egészsé­gét is megadja. Hogy mi en­nek az oka, azt pontosan még nem tudjuk. Tény és való azonban, hogy soknak hasz­nál. De ebből is látható, hogy a barlang tele van még tit­kokkal. Az emberiség tudo­mánya pedig hasonlatos a cseppkőhöz, hogy az abali­geti barlangból vegyük a példát. Egy stalaktitról át­lagban percenként 2 csepp, így évente valamivel több, ; mint egymillió vízcsepp hul­lik le, s hoz magával pará­nyi meszet. Minden vízcsepp kb. egymilliomod gramm mészkövet rak le, tehát éven­te egy grammot. Ezer esz­tendő alatt ez egy kilogramm. Az abaligeti barlangban pe­dig számtalan olyan cseppkő van, amelynek a súlya jó- néhány mázsa lehet, tehát kialakulásához több százezer évre volt szükség. Akkor szü­lettek ezek a cseppkövek, amikor a Dunántúlon még ember sem járt, csak a mam- mut s a gyapjas orrszarvú csörtetése verte fel a bozótok némaságát. A barlang sok százezer esztendős csendjében pedig, mint az élet lüktetése, szabályos időközönként min­dig lehullott egy csepp víz. Ez a cseppenés a világ leg­csodálatosabb muzsikája. — Mintha az örökkévalóság ke­tyegése volna. Nos, az emberi tudomány is ilyen cseppekből épül. De nemcsak a tudo­mány, az emberi megértés, a jóakarat is. Mintha tegnap lett volna: a szintén joghall­gató Surányi Miklóssal több­ször hegedültünk Pécsett jó­tékonycélú hangversenyeken. A húrok hangjai elszálltak, s a szívekbe hullva maradtak meg. Az emberekben lévő jószándék, jóakarat erősödé­séhez így járultam hozzá én is, s talán ennyit az emberi­ség tudományához is... Harcos Ottó Fecskék az Llránvároshan Pécs új városnegyedében — uránvárosban — érdekes „honfoglalás” történt: fecs­kecsaládok szállták meg a 25 ezer lakosú, modern lakó­telepet. Azért feltűnő jelen­ség ez, mivel Pécsett általá­ban ritka madár a fecske, csupán a régi városrészek­ben — főleg a Pettye kör­nyékén — fészkelnek. S most éppen a mecsekaljai város legfiatalabb negyedét választották települő helyül: a több emeletes, lapostetős, panelfalú házakat. Még a fészeképítés nehézségei sem riasztották vissza őket, itt ugyanis hiányzik a megszo­kott fészkelöhely — az ersz- a.lja. A leleményes fecskék tehát az erkélyek alá és az ablaknyílások felső sarkába ragasztották a fészküket. A kedves, hasznos madárkák uránvárosi letelepedése az­zal magyarázható, hogy a lakótelep beépítése szellő­sebb és több a park, — o fás, füves terület — mint a belvárosban, így táplálékot is bőségesebben találnak. Dr. Hübl Erik, bécsi egyetemi tanár, neves botanikus egy hetet töltött Pécsett, ahol dr. Horváth A. Olivér kandidátussal a me­cseki és a baranyai flórát tanul­mányozta. Különösen azért érde­kelte a Mecsek növényvilága, mert Becs környékén és Burgen- landban a magyar flórához ha­sonló, pannóniai jellegű növény­világ tanulmányozója. Napokon át kutatta nemcsak a Mecsek, ha­nem a Zengő, a Jakabhegy ta­vaszi flóráját is. Ellátogatott a Zselicségbe és megtekintette Gyu­laiban dr. Horváth A. Olivér ál­tal felfedezett sáfrányt is. Egy­heti itt-tartózkodási ideje alatt számos színes felvételt készített és herbáriumi anyagot gyűjtött össze. A VOLKSBUND A magyarországi közvéle­mény szerint a hazánkban élő német kisebbség a II. világ­háború alatt teljes egészében kiszolgálta a német fasiszta hadigépezetet, a nemzetiszo­cialista gondolat aktív híve és terjesztője lett, hazaárulóvá vált. A hazai németek jelentős része valóban szolgálta a nagynémet birodalmi koncep­ciót j elárulta Magyarországot, s a német fasizmus legszél­sőségesebb képviselője volt hazánkban. A hazai németek másik része passzívan szem­lélte az eseményeket. Bár a Volksbund tevékenységét nem támogatta, de a Volksbund ellen sem harcolt. A németek harmadik része 1942-ig szer­vezetek nélkül, majd 1942- ben szervezetekbe tömörülve vette fel a küzdelmet a Volksbund ellen, s antifasisz­ta harcot folytatott. Baranyában és Tolnában, a Schwäbische Türkei területén a II. világháború folyamán közel 170 000 német lakott, az összlakosság 20 százaléka. A korszak politikai harcainak elemzésénél e nagyszámú né­met lakosság politikai hova­tartozását nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagy­ni. A Volksbund mozgalom csírájában még jóval Hitler hatalomrajutása előtt jött lét­re, 1938 után bontakozott ki, a II. világháború folyamán tovább erősödött. Fénykorát 1943-ig érte el. 1944 március 19-e után módszerében, ag­resszivitásában lényeges vál­tozás állt be, miután közvet­lenül maga mögött érezhette a német fegyvereket. A Volksbund mozgalom a magyarországi németek tö­mörítésének fő szervezete volt. amelynek célját és mód­szerét az élettér után törek­vő német nagytőke érdekei határozták meg. A germán nagytőke, a német monopó­liumok alapvető érdekeinek megfelelően a világ területi újrafelosztását tűzte ki célul. E világhódító tervek első ál­lomása Európa volt s ezen belül Kelet és Délkelet-Euró- pa. Hitlerek e cél érdekében kidolgozták a „keleti tér” el­méletét, amelynek az volt a lényege, hogy nagy európai államtömböt kell létrehozni, amely államtömbnek szerves része Ausztria, Csehszlovákia, s körülötte kisebb-nagyobb csatlós államok sorakoznak fel: Lengyelország, a balti ál­lamok, Magyarország, Szer­bia, Horvátország, Románia, Ukrajna, a déli orosz és kau­kázusi államok. Ennek az ál­lamtömbnek a magyar Du­nántúl (Südgau) is szerves ré­sze lett volna. A „keleti tér” politikájának megvalósítása érdekében a harmadik birodalom igényt tartott a határon túl élő né­metekre is, igényt tartott a németeknek a birodalom és vezére iránti hűségére, érzel­mi és akaratbeli közösségére Ezt fejezte ki az ismert jel­szó: Deutschen aller Länder vereinigt euch! Ezért szítot­ták minden országban az ún. Sonderbewustseingeist-ot, amely a német faji felsőbb­rendűség szellemét képviselte és ezt a célt tűzte maga elé a Volksbund mozgalom is, amely szervezeti kereteket biztosított hazánkban ennék a fasiszta gondolatnak. A II. világháború első évei­ben Tolnában és Baranyában is kiépültek a Volksbund szervezetek, s a német győze­lem érdekében hatalmas pro­pagandába kezdtek. Baranya németlakosságú községeinek házain mind nagyobb szám­ban jelentek meg a német győzelmet propagáló jelsza­vak: Der deutsche Sieg! A Volksbund nagy szerve­ző munkába kezdett. Azt a célt tűzte ki, hogy minden hazai németet soraiba tömö­rít. Bezedeken és Ivándárdán riasztópisztollyal lőttek azon németek családtagjaira, akik nem léptek be a Volksbund- ba. A német lakosságú köz­ségek nevét meg akarták vál­toztatni. Palotabozsokot 1942 áprilisában — Hitler szüle­tésnapján — Stolczenaura változtatták. Bőszénfán porba taposták a magyar zászlót. — Német győzelem esetén föld­reformot ígértek. Hárságyon kidobolták, hogy aki belép a Volksbundba, az a Hirschfeld- féle zsidóvagyonból 2 hold földet kap. A taggyűjtőik egy-egy bejegyzett tag után 20 pengőt kaptak. Baranya több községében előfordult, hogy a taggyűjtők naptárt árusítottak, s az átvétel elis­meréseképpen üres papírra íratták alá az illetők nevét, amelyre utólag rágépelték a Volksbundba való belépés óhajának szövegét. Tonna­számra érkeztek Németország­ból a prapaganda-füzetek, a különböző sajtótermékek Ba­ranya falvaiba. Németországi tanárok és diákok lepték el a megyét, s a hazai német fiatalok százait küldték Ber­linbe, Münchenbe tanulni. A második világháború folya­mán 29 német nyelvű újság jelent meg hazánkban, amely­ből 21 a Volksbund eszméit terjesztette. Jelentős anyagi támogatást kaptak a DGT-től (Donau Dampfschhiftgeseltschaft), leg­nagyobb vidéki bankjuk a Bank in Pécsvárad már 1941- ben 300 000 pengő alaptőké­vel rendelkezett Sok taka­rékpénztár részvénytöbbségét megvásárolták. Minden német szövetkezeti fiók és üzleti i o- da a német gazdasági terjesz­kedésnek egy-egy láncszeme volt, amellyel eljutottak a legkisebb, legeldugottabb fal­vakba is. A hatalmas propaganda, az anyagi előnyök demagóg ígé­rete, a terror meghozta az eredményt. A baranyai né­metek többsége a Volksbund tagja lett Kétségtelen, hogy a megtévesztő fasiszta politi­ka és a német hadsereg kez­deti hadisikerei jelentős sze­repet játszottak a taglétszám emelkedésében. Külön fejezetet érdemelne azon volksbundista SS kato­nák magatartásának elemzé­se, akik a német megszállás után Baranyában tevékeny­kedtek. A baranyai főispán 1944 nyarán a miniszterelnök­nek küldött jelentésében az alábbiakat írta: „A megyéből rekrutált SS katonák vissza­élnek a helyzettel, bosszúér­zéseiket a tettlegességig me­nő erőszakoskodással elégítik ki. Mindenütt állig felfegy­verkezve jelennek meg, lö­völdöznek, kézigránátokat do­bálnak ... A Volksbundon kí­vül álló németek hangulata már rosszabb nem is lehet. Attól kell tartani, hogy ezek a kétségbeesett emberek la­kóhelyeik tömeges elhagyása é-= erdőkbe való bujdosása ..ván önvédelemről saját ma­guk fognak gondoskodni”. Hatalmas apparátus, jól szervezet gépezet alakult ki Dél-Dunántúlon a német fa­sizmus szolgálatában. Külön ifjúsági- és nőtagozattal ren­delkeztek. A Volksbund azon­ban mégsem tudott minden németet beszervezni soraiba. A hazához és a haladáshoz hű németek ezrei ékes tanújelét adták annak, hogy a némete­ket nem ’ lehet Hitlerékkel azonosítani. Fehér IstTÁn

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom