Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
ífí?. május 31. UtMP» o r* «? Horizont SZOMJAS KAKTUSZ A londoni füvészkertben nő egy kaktusz, amelyet 45 évvel ezelőtt hoztak oda. A kaktusz már a pálmaház tetejéig ér, és súlya 2 tonna. Az óriási növény rengeteg Vizet iszik: napi 250 litert. TV-TELEFON SÜKETNÉMÁK SZÁMÁRA A New York-i egyetem süketnémák részére létesült rehabilitációs közponjában nemrég egy készüléket szereltek fel, amelynek segítségével a süketnémák képernyőn léphetnek kapcsolatba egymással. Az első kísérletek során a jelbeszédes „telefon” remekül bevált. Ezzel megtették az első lépést a süket- némák számára készítendő tv-telefonok felé. ■ ■ .w J'! - ív. viffe. ir " • many technika : . > ■' . v TABLETTA A DADOGÁS ELLEN Dr. H. D. Peltz hamburgi pszichoterápikus két éven keresztül kezelt kísérletképpen 58 dadogó gyereket egy új gyógyszerrel, A gyerekeknek több mint a fele ma már teljesen normálisan és folyékonyan tud beszélni. Dr. Peltz meg van győződve arról, hogy az eredménnyel kezelt gyerekeiknél a beszédhiba egyrészt sokk-szerű gyermekkori élményekre vezethető vissza, másrészt pedig hibás nevelési módszerekre és a szülői házzal kapcsolatos befolyásokra, mint például drákói szigor vagy túlzott elké- nyeztetés. A VILÁG LEGÖREGEBB FÁJA A botanikusok 7200 évre becsülik a japán Yaku szigeten növő hatalmas cédrusfa életkorát A fa törzse 16 méter vastag. A szakemberek úgy vélik, hogy ez a legrégibb fa a Földön, Túl sok mérget nyelünk A rovarirtószerek egészségünket fenyegetik Krokodiltojások — keltetőben Az a kérdés, hogy például a sajt mérgező-e, meglehetősen értelmetlennek tűnik. A sajtot évszázadok óta nemcsak Svájcban, hanem a világ sok más országában is élvezettel eszik, anélkül, hogy mérgező tünetek léptek volna fel. A sajt álb'tólagos mérgező hatásáról akkor kezdtek először suttogni, amikor az amerikai élelmiszerellenőrző hatóság nagy svájci sajtszállitmányt többször visszautasított. Méreg a sajtban Az ilyesmit egyideig titokban lehetett tartani. — A sajtkivitelben érdekelt svájci körök később arról beszéltek, hogy a valóságban álcázott amerikai autarkdás intézkedésekről van szó. Az ilyen érveket azonban nem lehetett tartósan hangoztatni. A svájci hatóságok körlevelet küldtek a gazdaságoknak, amelyben figyelmeztettek, az istállóban, fészerekben és a legelőkön ne használjanak túlzott mértékben rovarirtószereker. A klór-szénhidrogénanya- gok és a szerves foszfor- rovarirtószsrek többnyire nem olyan ártalmatlanok. mint ahogyan ezt gyártóik állítják. Dr. Richard Brown zürichi városi vegyész a tejben, vajban és sajtban található többnyire mikroszkopikusan kicsiny méregmennyiséggel kapcsolatban például a következőket mondta: „Amit az amerikai élelmiszerellenőrök az egyébként igen nagyra becsült ementáli sajtunkban találtak. a modern rovarirtó- szerek méregmaradványai voltak”. Az ilyen rovarirtószerek, amelyek a klór-saénhidrogén- vegyületekből épülnek fel, — az élelmiszerekkel a szervezetbe kerülnek. Ezek a mérgek aztán beépülnek a test zsíranyagába, s amennyiben felhalmozódnak, mérgezést okoznak. E mérgezések először bénul ási tünetekben nyilvánulnak meg. Növekvő veszedelem A növényvédőszereknek a svájci sajtban talált parányi maradványai csak egész kicsiny részei egy folyamatnak, amely az emberiség szempontjából valószínűleg veszedelmesebb, mint az atombomba. Az emberi környezet állandó növekvő szennyeződéséről és mórgeződéséről van szó. A mérgezésben bűnös növényvédőszerektől kezdve a gépjárművek kipufogó gázán át az ipari üzemek sokféle fáradt gázáig és hulladékáig számos vegyi anyag fenyegeti egészségünket. Csak egy példa: a Német Szövetségi Köztársaságban egy kémiai intézet megállapítása szerint 80 millió tonna nyersolajból évente 75 millió tonnát égetnek el, ami azt jelenti, hogy 240 000 tonna széndioxid kerül a légkörbe. A fennmaradó 5 millió 'tonna nyersolaj a különböző fajta vegyi anyagok termeléséhez szolgál alapul. Ezenkívül a Szövetségi Köztársaságban a gépjárművek kipufogó csöveiből a legfinomabb részecskék és ve- gyületek formájában évente 5300 torma mérgező ólom áramlik a levegőbe. Számos országos intézményen kívül az UNESCO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azon fáradozik, hogy az emberi környezetet fenyegető további szen-nyeződés elhárítására nemzetközi szabályozó kutató rendszert építsenek ki. Az emberi környezetet szennyező vegyi anyagok fokozódó koncentrációját állandóan és széles körben ellenőrizni kelL „A néma tavasz“ Rachel Carson amerikai biológusnő „A néma tavasz” című szenzációs könyvében beszámol arról, milyen hátrányos következményei lehetnek a vegyi rovarirtószerek és növényvédőszerek rendszeres használatának. Rachel Carsont sokan azzal vádolták, hogy túloz. Ámde számos hasonló helytálló megállapítás történt. Erre is vonultassunk fel egy példát: a horgászokat és a vízisport barátait meg akarták szabadítani a szúnyogok inváziójától, s ezért az ideális fekvésű kaliforniai „Lake Clear” tó környékét DDD-vel szórták be, ez a DDT-vel rokon szer. de ártalmatlanabb. A szúnyogok két évig nem jelentkeztek. Még egyszer behintették a terepet, s az eljárást azután minden két esztendőben megismételték. A harmadik szúntyogtalanítás után valamennyi búvármadár elpusztult. Mi történt? — Az ártalmatlan DDD-t olyan csekély mennyiségben permetezték szét. hogy egymillió vízrészecskére 0,015 részecske vegyszer jutott Ez a mennyiség önmagában túl csekély volt, hogy árthasson. De hat év alatt a tóban élő algákban koncentrálódott a DDD. Ezek az algák egymillió vízrészecskéhez viszonyítva 5 DDD részecskét tartalmaztak. A kis halakban, amelyek algával táplálkoztak, már 10 az egymillióhoz arány alakult ki. A nagyobb halakban, amelyek felfalták a kisebb halakat, a koncentráció aránya már 30—100 az egymillióhoz volt. A búvármadaraknál, amelyek a nagy halakkal táplálkoztak, a koncentráció természetesen tovább növekedett. 1500 DDD részecske az egymillió vízrószecskéhez. — Ebbe pusztultak bele. A sarlatánoknak levágták a kezét „Talán — mondotta Paul Rachol francia orvos 1963- ban egyetemi hallgatóinak érdekli önöket, hogy milyen is volt a babilóniai és asszírjai kollegáink helyzete néhány ezer évvel ezelőtt anyagi szempontból. Hammurabi babilóniai király (i. e. 1128—1086) bazaltkőbe vésve számos törvényét hagyta ránk az orvosi gyakorlat szabályozásáról”. Ezek közé tartozik a 125. törvénycikkely is. Ebben a következőket olvashatjuk: „Ha az orvos bronzeszközével súlyos sebből gyógyítja meg a beteget, vagy pedig a bronzeszközével megnyitja a foltocskát a beteg szemén, (érintve ez alatt a szürkehályogot) ég a betttg szeme meggyógyul, az orvosnak tíz sekál ezüst fizettség jár". A 321. törvénycikkely így hangzott: „Ha az orvos szabad amber törött végtagját gyógyította meg, és a beteg belső részek ismét életrekeltek, a beteg öt sekel ezüsttel fizet.” A 222. törvénycikkely: JS ha a beteg nemesember fia, három sekel ezüstöt fizet orvosának”. A 217. törvénycikkely: „Ha szabad ember rabszolgája a beteg, a rabszolga tulajdonosa két sekel ezüstöt fizet az orvosnak”. Óvakodjunk azonban attól, hogy megirigyeljük a régi babilóniai orvosokat. Másutt ugyanis pontosabban a 218. törvénycikkely- ben ezt olvashatjuk: „Ha az orvos szabad embert kezel bronzeszközével, és az súlyos sebébe belehal, és ha a foltocskát az ember szemén a bronzeszközével megnyitja, de ugyanakkor a beteget megvakítja, le kell vágni az orvos kezét” Ha régen élt emberek betegségeiről van szó, különösen az operációkról, gyakran felvetődik a kérdés, mit tettek a fájdalom csillapítására? Nos, Mezopotámia orvosai egyáltalán nem voltak tehetetlenek. Ismerték a mákot, az ópium forrását. Ezen túlmenően agyagtábláikon a történelem során első ízben beszámoltak a belladonnáról, a nadragulyáról, amely még ma is a fájdalmas görcsök elleni legerőteljesebben ható szer. Hogyan ismerték meg az orvosok a különböző mérgek hatását, vetődik fel a következő kérdés. Nos. i. e. 670-ben Abad-Sum-Uszur nevű orvost megbízták Aszarhadon király udvarában a trónörökös körüli háziorvosi teendőkkel. Orvosi jelentései ránkmaradtak & ezekből megtudjuk, hogyan állapították meg az orvosok a különböző mérgek és gyógyszerek hatékonyságát. „Ezt az orvosságot — írja az egyik új szerről — mint mindig, megkóstoltatjuk a rabszolgákkal” ... Az emberek környezete sokféle módon változik, természetesen az emberek hátrányára. Az utóbbi évszázadban elégetett szón és elégetett olaj a Föld-légkörében a széndioxidot egyhetedével növelte. Ha ez a koncentrációs folyamat fokozódik, akkor egy szép napon (a tudósok nem tudtak megegyezni abban, hogy ez több évszázad múlva, vagy esetleg még későbben) a Föld légköre a napmeleget egyre kevésbé tudja visszasugározni. A Földön üvegházi légkör alakulna ki- A pólusok jégsapkája elolvadna, a világtengerek ennek megfelelően felduzzadnának és a kontinenseket a tengeráradat ellepné. Nem egészen örvendetes perspektíva! Érdekes kísérletet végeztek Japánban, Az egyik állatkertbeo a Csendes-óceán Palau-szigetéről 20 krokodiltojást gyűjtöttek be és keltetőgépbe helyezték. 33 nap múlva 1 kis krokodil bújt ki s tojásokból. A krokodllusok feltehetően a Dél-Kelet-Azsiában és az ottani szigeteken honos bordás-krokodil fajhoz tartoznak. Felbecsülhetetlen érték Ezerkétszáz diák válasza Sok tízezer rovarfaj á Főiskola állattani tanszékén Monográfia a táncos legyekről Pécs város és Baranya megye természet- és műszaki tudományos kutatásai kapacitásáról készített jelentést tárgyalták meg a közelmúltban a város kommunista kutatói. A tanácskozáson sok szó esett a Pécsi Tanárképző Főiskola természettudományi kutatómunkájáról is. A jelentés megállapítja, hogy a főiskolán nyolc természettudományi tanszék működik, s annak ellenére, hogy a főiskola főfeladata az általános iskolai tanárok képzése, mégis számottevő tudományos kutató munkát végeznek. A főiskola természettudományi tanszékei közül az állattanit kerestem fel, hogy vezetőjét, dr. Wéber Mihályt kérdezzem meg, milyen kutatási és oktatói tudományos kérdésekkel foglalkozik. Tudtam, hogy a tanár úr alapító tagja a főiskolának, húsz éve neveli a biológus tanárokat. A két évtized alatt számos tudományos munkát írt, főiskolai tankönyvek szerzője. A tanszékvezetői szoba majdnem teljes bútorzatát képezi az a sokrekeszes rovartároló szekrény, amely sok tízezer rovarfajtát zár magába. Ezeket rendszerezi és vigyázza az állattani tanszék biológus gárdája. Felbecsülhetetlen érték ez, nemzeti vagyon, a Magyar Természet- tudományi Múzeum tulajdona. A Múzeum 1956-ban elpusztult rovaranyagát pótolják, ezt határozza és rendszerezi a Főiskola állattani tanszéke. — Mivel foglalkozik, tanár úr? — Jelenleg éppen az Állattani Közlemények egyik fejezetét írom. A Közlemény szerkesztő bizottsága dr. Wéber Mihályt bízta meg a táncos legyek monográfiájának megírásával. — Mi a jelentőségük ezeknek a rovaroknak? — Voltaképpen semmi, már régóta foglalkozom velük, de sohasem akartam kimutatni, hogy ezeknek valami fontos szerepük volna életünkben, vagy a természet ökonómiájában. De hogy érdekes „népség”, ez kitűnik abból a halomnyi különlenyomatból, amit elém tesz. Ezeket mind a táncos legyekről írta jobbára német nyelven. Barnás színű rovarok, voltaképpen ragadozók. Nyáron a bokrok alatt, az aljnövényzeten ugrándoznak, vagy békésen ücsörögnek a virágokon. A táncos név azért ragadt rájuk, mert a hím párzás idején táncot jár, miközben két hosszú hátsó lába között egy hullát szorongat. Vad táncát addig járja, amíg a nőstény észreveszi, odarepül hozzá a jó falat vagy a párzás okozta őröm reményében. A hím ugyanis a dögöt átadja a nősténynek, s miközben az jó étvággyal fogyasztja, megtörténik a nász. — Tanár úr tudományos közleményeiből kitűnik, hogy vérbeli morfológus, akit elsősorban az állat külső alakja, életének külső megnyilvánulásai érdekelnek. Nem tart attól, hogy lemarad korunk modern biológiájától, a molekuláris biológia szellemétől? Mosolyog a kérdésen. — Vajon lenne-e funkcionális biológia, biofizika, vagy biokémia, ha a morfológus nem vinné a fiziológus elé szinte tálcán a különböző állatfajokat, ha nem írná le azok életmódját, szaporodásuk, szokásaik, táplálkozásuk sok-sok aprólékos mozzanatát? Bevallom, a kérdésfeltevés kissé provokatív volt, csak azért tettem fel, hogy megtudjam, miként vélekedik egy szakember a morfológia és a funkcionális biológia viszonyáról. Ezzel kapcsolatban hallottam tanár úr munkatársaitól, hogy néhány napja az Orvostudományi Egyetem két fiatal kutatója, akik a vérsejtek kutatásával foglalkoznak, kereste fel Wéber tanár urat, s tőle kértek tanácsot bizonyos problémáikra. — Olyan kérdés ez — mondja a tanár úr, — hogy az ilyen jellegű kutatásokat a biokémikus egymaga nem tudja megoldani. Annak megítélése, hogy például mi lesz akkor, ha az egyik állat vérét egy másik faj testnedveivel összehozzuk, szinte előre meg lehet jósolni, ha a kutató ismeri a származástant. kérdeztek meg. Az egyik kérdés ez volt: — Mit értesz élőlényben? A megkérdezett tanulók csak 45 százaléka adott helyes választ. Messzemenő következtetés vonható le az érettségizett fiatalaknak az élet keletkezése és az élőlény születése jelenségéről alkotott fogalmairól. Ugyanis helyes választ csak két százalék adott. A tanulók többsége nem értette meg gimnáziumi tanulmánya során, hogy az élet keletkezése az anyag törzstörténeti fejlődésének eredménye, az élőlény születése pedig az egyedi élet kezdete. Nagy érdeklődést váltott ki a következő filozófiai jellegű kérdés: — Milyen ösz- szefüggés van az anyagi világ és az élővilág között? A kérdés megválaszolására minden szükséges ismeretet az egyes tantárgyak keretében megtanultak a diákok. Ennek ellenére meg kellett állapítani, hogy világnézeti, filozófiai problémák tisztázása terén még sok tennivaló akad a gimnáziumokban. Helyes választ erre a kérdésre mindössze öt százalék adott, rosz- szat pedig 40 százalék. Ezzel kapcsolatban megkérdeztem a tanár urat, hogy miben látja a megoldás nyitját. — Szerintem a Világnézetünk alapjai tantárgy oldhatja meg a problémát. Ugyanis hasonló kérdések tisztázását az egyes tárgyak izolált ismeretanyaga nem teszi lehetővé. Reméljük, hogy a természet- tudomány szakos tanárok, akik majd tanítják ezt a tantárgyat a középiskolákban, kellően eligazítják a közép- iskolás fiatalokat a filozófiai kérdésekben. Tanár úr erejéből még arra is futja, hogy szinte egész Dunántúlra kiterjedő felmérést végezzen az általános iskolák biológiai könyvellátása terén. Néhány évvel ezelőtt központilag mintegy száz magyarnyelvű könyvet ajánlottak az iskoláknál:. A felmérés szomorú adatokat is szolgáltatott. Az egyik Pécshez közeli községben az iskola biológiai könyvtár-állománya mindössze egy háromkötetes A származástan, annak leíró része Wéber tanár úr szakterülete. A tudás birtokában vallja, hogy az alaktani tudományoknak éppen napjainkban van fokozott értéke, mivel a morfológus adatait a funkcionális biológia felhasználhatja, a darwini származástan biztosabb tájékoztatást nyújt a vércsoportok tanulmányozásában, mint az olyan biokémikus lombik, vagy szérumpróbája, aki nem Brehm^roÄl'áU ismeri Darwint. 1 sorozatDol all. Az általános iskola biológia oktatása tulajdonképpen a morfológiai ismeretekre épül — éppen ezért indokolt, hogy az állattani tanszék a morfológiai kutatásokat részesíti előnyben. Azonban a főiskolán elsősorban nem a szakterületek tudományos kutatása van előtérben, hanem inkább a tantárgy oktatásával kapcsolatos módszertani vizsgálódás. Az állattani tanszék tavaly fejezte be a középiskolai tanulók között végzett vizsgálódásait, amiköris a tavaly érettségizett tanulók biológiai gondolkodásának és szemléletének felmérése érdekében több mint 1200 tanulót Wéber tanár úr a hivatalos művelődéspolitikával egybehangzóan vallja, hogy a tanulóifjúság biológiai műveltségének nevelése az általános iskolában a morfológiai tények elsajátításával, megismerésével kezdődik, majd a középiskolában a funkcionális ismeretek rögzítése után a tudatos, materialista világnézet kialakítása következik Ezt a munkát és ezt a nézetet csak az a tanár reprezentálja, akinek a világnézete szilárd természettudományos alapokon nyugszik Takács László
