Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 98. szám

IW9. május t Puttóntoti Havid s A munka ünnepén A IL Intemacionálé 1889- foen harcos emléknappá nyil­vánította május elsejét — emlékezésül azokra az ame­rikai munkásokra, akik 1886- ban nyolcórás munkanapot követelve vonultak az utcára. Tizenhét halott és számos se­besült vére festette pirosra a chicagói kövezetek Ma­gyarországon és Budapesten is megrettent a burzsoázia és vészharangot kongatott. Egy ezred lovasságot rendel­tek vidékről Budapestre és tízezer katonát helyeztek ké­szenlétbe a Városliget kör­nyéki házak udvarában és kertjeiben. Készült a munkásság is. A „durva, kormos, nagy kezek” népe addig páratlan demonst­rációt szervezett”. A Város­ligetben 60 OOO ember hall­gatta a szónokokat. És a vi­lágból mindenünnen jöttek hírek, tudósítások napokon keresztül: a május elsejei ünnepségek figyelemre méltó precizitással, a legteljesebb fegyelemben zajlottak le Eu­rópa csaknem valamennyi országában, városában. Olyan jelenség ez, amely a világ munkásosztályának szellemi egyesülésére és olyan szer­vezettségére enged következ­tetni, amilyent a világ níind- ezideig aligha ismert Hiába­való volt évről évre május elsején a rendőrroham és a kardlapozás, az előzetes le­tartóztatások ezrei, ezt a na­pot, s amit jelképez, a mun­kásegységet nem lehetett többé elfojtani A magyar történelemben 50 évvel ezelőtt ünnepelték először az igazáh szabad má­jus elsejét Vörös mezt öl­tött Budapest és mindenfelé vörös zászlódíszek, diadalka­puk, allegorikus képek és a szocializmus nagyjainak szob­rai jelezték a tiszteletet — „Kilenc óra után alig néhány perccel kezdődött a munkás­ság felvonulása és szakadat­lanul tartott déli egy óráig”. (A Vörös Újság 1919. május 3-i számának tudósításából). A Margitsziget 1919. május elsejének délelőttjén a gyer­mekeké volt Hivatalosan a Forradalmi Kormányzótanács nevében Vincze Sándor nép­biztos sok ezres tömeg előtt adta át a proletárságnak a tavaszi verőfényben ragyogó szigetet Az első május elseje óta azonban sok minden válto­zott a világon. A világ mun­kásmozgalmát diadalmasan vezérlő ötágú csillag ma a Kreml bástyáján, a budapesti Parlament kupoláján ragyog. Akkoriban a budapesti 60 ezer főnyi gyűléséről azt írta a Népszava: „... E napon alig volt Európa bármely vá­rosában ennyi ember egy helyen együtt, mint amennyi itt volt.” De vajon többen voltak-e akkor, azon az el­ső májuson összesen Euró­pában, mint ahányan ma egyedül Magyarországon tesz­nek hitet az egység, a mun­kásság hatalma mellett? Ma pusztán ,a Szakszervezeti Vi­lágszövetséghez tartozó mun­kások száma jóval megha­ladja a százmilliót. És mind­ezek, és még tízmilliók és százmilliók ott menetelnek a májusi vörös lobogók alatt. Az egykori május elseje csak a fejlett kapitalista or­szágokban volt harci nap. Hol volt még akkor mun­kásmozgalom az emberiség nagyobb részét jelentő gyar­mati országokban? S ma már ' a felszabadult országok sora ünnepli velünk együtt a sza­badság napját, a munka ün­nepét. Olyan országok, mint Irak, India. Indonézia és más, egykor elnémított országok dolgozói is együtt menetel­nek velünk a munkásság nemzetközi ünnepén. És nincs többé erő, amely megállítsa e pompázó tavaszi nap va­rázserejét. a diadalmas má­jus e'sejét. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának Elnöksége Merre tart az uránipar? Jó néhány szénbánya előbb fog kimerülni Magyarországon, mint a mecseki uránbányák Kimondottan, vagy kimon­datlanul ott él ez a kérdés az urániparban, pontosabban az uránércbányászatban dol­gozók gondolatában. De a vá­lasszal általában tartozunk Pécs lakóinak is, hiszen e vá­ros lényegét, arculatát, fej­lődését már régóta a bányá­szat, az utóbbi évtizedben pe­dig az uránércbányászat is meghatározza. Merre tart az uránipar? A kérdéssel dr. Szabó Jánost, a műszaki tudományok kandi­dátusát, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat földtani főosz­tálya geofizikai osztályának vezetőjét kerestük meg. Va­jon lehet-e teljes egészében egyértelmű és pontos választ adni erre? Leállított bányák — Nem, és ez elsősorban nem is az egyes adatok bizal­mas természetéből, hanem a modem világnak és ezen be­lül az iparágnak a jellegéből is következik. A modern vi­lág egyik leglényegesebb jel­lemzője a rendkívüli válto­zékonyság, s ezt többek kö­zött az urán iránti kereslet ingadozása is illusztrálja. Az uránércek iránt 1939— 40-től kezdődően nőtt meg a kereslet ugrásszerűen, amikor is a láncreakció lehetőségét elméletileg igazolták. Hirosi­mát kővetően viszonylag rö­vid idő alatt a katonai raktá­rakban annyi urán 235-öt és plutóniumot halmoztak fel, amelynek robbanóereje meg­közelítően ötvenezerszerese a második világháborúban fel­használt összes robbanóanyag­nak. Az „emberiség haláltúl­telítettségét”, ami alatt azt értjük, hogy megsemmisíthe- tőség szempontjából a továb­bi robbanóanyag felhalmozó­dás változást már nem ered­ményez, illusztrálta az urán­iparban, főképpen az uránérc- bányászatban az 50-es évek végétől a nyugati világban be­állt krízis. Ez abban fejező­dött ki, hogy például Kanada 20 működő bányája közül 16- ot bezártak, a 16-ból pedig tizet az Uránvároshoz hason­ló településekkel együtt fel­számoltak. Az USA lényegé­ben beszüntette az uránérc felvásárlását és belső terme­lését lényegesen csökkentette. Űj íellendülés? Jelenleg az atomenergia mint versenytárs csak a vil­lamosenergia iparban jöhet számításba. Gazdaságossága a hőerőművekkel szemben nap­jainkban bizonyított Feltéte­lezve, hogy rövidesen, például a 70-es évektől kezdődően a villamos centrálék nagy több­ségükben atomerőművekből létesülnek, 2000-re az atom­energia részesedése a villa­mosenergia iparban számítá­sok szerint 50 százalék, az összenergla termelésben pe­dig 15—20 százalék lesz. Felmerül a kérdés, hogy az atomerőművek természetes uránigénye meddig és milyen áron elégíthető ki. Erre a kér­désre adott válasz magában foglalja a magyar uránipar jövőjét is. A jövőre vonatko­zó következtetésekből kiderül: villamosenergia a századfor­dulón atomreaktorokkal két­szeres uránnyersanyag árak mellett is gazdaságosan ter­melhető lesz. A további kér­dés az, hogy biztosítható-e a szükséges mennyiség a mai árszinten, esetleg a mainál két-háromszorosan drágáb­ban? Nos: a gránitban, a ba­zaltban és a tengervízben ta­lálható uránkészletek becslé­sek szerint igen jelentősek, bár kinyerésük ma még gaz­daságtalan. Persze a készle­tekre vonatkozó becslések egyáltalán nem pontosak, s az sem, hogy ugyanakkor meny­nyi lesz a nukleáris fűtő­anyag-fogyasztás. Dr. Szabó János: ma lehetetlen hosszú­távra pontosan megjósolni — és nem megbecsülni — a mű­szaki fejlődést, és annak vár­ható hatásait. Feltételezhető, hogy a jövőben az energiának olyan új forrásai válhatnak az emberiség előtt ismertté és technikailag elsajátíthatóvá. A paksi erőmű Magyarország energiahordo­zókban közismerten szegény. Népgazdaságunk energiaigé­nye pedig viszonylag magas; kielégítése a hazai termelésen felül energiaimport útján tör­ténik, amelynek részaránya 1970-re 37, 1980-ra pedig vár­hatóan 50 százalékra nő. A vázolt perspektívák mel­lett kézenfekvő az atomerő­művek létesítésének szüksé­gessége Magyarországon. Mondhatnánk úgy is, Magyar- ország klasszikus illuusztrá- ciója lehet az atomerőművek szükségességének, és biztosak lehetünk gazdaságos alkalma­zásukban is. Mindennek meg- feleleőn az első atomerőmű létesítésének gondolata _ ha­zánkban már hosszú idő’ óta alapos mérlegelés és részletes gazdasági számítások tárgyát képezte. Természetesen önál­ló reaktortípus kifejlesztésére, uránoxidot előállító és dúsító művek létesítésére, a jelentős anyagi ráfordítások igénye miatt, gondolni sem lehetett, ezért kipróbált, korszerű, nagy erőmű létesítése, megvásárlá­sa mellett döntöttek. A vá­lasztás a novovoronyezsi nyo­mott vizes típusú reaktorra esett A 800 MW-os atom­erőmű Paks mellett 1975-re épül feL Az ismert készletek Az uránbányászatban dol­gozókat természetesen első­sorban az uránbányászat ha­zai jövője érdekli. Ez a jövő pedig egyre inkább a permi korú, jelenleg elsősorban a mecseki típusú homokkövek­ben történő bányászkodásra utalt. Mivel a kutatásokat el­sősorban mélykutatási eszkö­zökkel tovább kívánják foly­tatni, nincs kizárva a hazai atomenergiabázis további nö­velésének lehetősége más ko­rú és típusú képződmények­ben sem. A ma ismert készletek mel­lett a bányászkodás időtarta­mát elsősorban a gazdasági kategóriák határozzák meg. Figyelembe véve e téren a várható világtendenciát és fel­tételezve a termelés jelenlegi ütemét, dr. Szabó János kandidátus azt állítja: jóné- hány szénbánya előbb fog ki­merülni Magyarországon, mint a mecseki uránbányák. Miklósvári Zoltán IfJ. Laboda István, a fözöház növényeit öntözi Sörgyári munkásdinasztia Az egész Űrhajós utca itt az Uránváros bejáratánál új település. A családi házakhoz járó kiskertek is többnyire azonos méretűek. Afféle min­denes kertek, újhagymából, eperből, salátából, zöldségből, szőlőből vagyis mindenből van egy kevés. Azután apró gyümölcsfák változó fajták­ban. A 7. szám idős Laboda Istváné. Üveges veranda, két nagy, szép szoba, fürdőszoba, tágas konyha. — Jó, ha az ember ezt i* megéri, hogy saját háza van — mondja. — Nehéz volt? — Nehéz. Harminc eszten­dőn át mindig tizedmagammal éltem, mert a hét gyerek, aztán még egy rokongyerek, meg a szüleim közül egy is velünk élt. Szakmát meg so­hasem tanultam, mert ahhoz idő kell, meg kezdetben le­mondás a későbbi jó kereset reményében. De nekem egyre gyarapodott a családom és mindig vándoroltam oda, ahol pillanatnyilag pénzt lehetett keresni. Kárászpusztán Biederman báróéknál félkonvenciós cse­léd. Aztán Vajszlón mezőőr, gulyásszámadó. Aztán mozi­kezelő, felvásárló, a bőrgyár nyersáruraktárában segéd­munkás, széna-bálázó a vas­útnál. Negyvenötben Szalat- nakon telepedik le, kap tíz hold földet, gazdálkodott öt­venkettőig, aztán megvált a földtől, falutól keserű száj­ízzel. — Anya, hozd be az ok­leveleket! Mert kaptam, ami­ért pontosan beadtam a ter­ményt és gyakran az előírt­nál még többet is! Egyszer is két héttel előbb már rendez­tem a kötelezettséget. Jövök be Pécsre valami ügyben, minden terményemet elvitték. Ügy éreztem, mintha az ar­comba csaptak volna ... Most már csak nevet rajta. — Beléptem ötvenháromban a sörgyárba. Az a legbizto­sabb. Felesége hoz egy üveg ti­kett-sört, Pista bácsi nem iszik, nem szereti a sört, csak a bort. Ma már azt sem nagyon. Megnyílt a Mecsek új boltja Szerdán reggel 7 órakor nyitották meg a SZOT üdü­lővel szembeni térségben a Mecsek új élelmiszerboltját. A létesítményt úgy tervez­ték, hogy egyik részéből az utcán állókat is kiszolgálhas­sák virslivel, üdítőitalokkal, presszókávéval, sörrel, süte­ményekkel A bolt e részé­nek külön nyitvatartási időt szabtak meg. Hétköznap dél­előtt tíz órától délután 5-ig, vasárnap 9-től délután 6 órá­ig lesz nyitva. Az üzlet má­sik, zárt része hétköznapo­kon reggel 7 órakor nyit ki és délután 6 óráig árusít. Szombaton 7 órától este 7 óráig tart nyitva. — Tudja, amikor beléptem a sörgyárba, kaptam egy lo­vaskocsit, fuvaroztam a sört, egyebeket. Az egyik ló hara­pós volt, a másik meg egy romlott kanca. Ronda egy dög volt, egyszer akkorát rúgott belém, hogy kórházba vittek. Két hónapig feküdtem. Gon­doltam, csak jöjjek ki, első- utam a kancához vezetett... De mire visszamentem a gyár­ba, a kancát „elbocsátották Pedig már nem i* haragud­tam rá. . Id. Laboda István gyári foglalkozásának az a neve, hogy „udvaros”. Szidja a te­herautósokat, akik nem az országúton nem a telephelyü­kön, hanem éppen itt a gyár­udvaron söprik le a földre a platón maradt szemetet. Az­tán a konyha részére is be­vásárlásokat végez. Mutatja a falon a családi képet: a legkisebb Ilona élel­miszer technikus a bajai hű­tőházban, Erzsébet óvónő, István sörfőző technikus a gyárban, Anna a palackfejtő­ben dolgozik (férje Hart Kar­csi szintén sörfőző), Rozália is palackfejtő, (férje Mester Pis­ta lakatos a karbantartóknál) és János, ak kőműves. A 13 unoka, közül az idősebbek szintén szakmát tanulnak, egyik meg estire jár, techni­kus lesz. — Mikor van együtt a család? — Egyszer biztosan: István — János napkor. A gyerekek valamennyien szakmát tanultak, sőt maga­sabb képzettséget is szerez­tek ... Nem válaszol mindjárt, me­gint elsétál a falig és meg­nézi a családi képet. — Ezt tudtam nekik útra- valóul adni: tanuljanak. Ne­kem később kellett volna szü­letnem, mert ez a mai már egészen új kor. Nehéz lett volna lejárnom az egész Laboda családot. Más-más műszakban dolgoz­nak, szanaszét laknak a vá­rosban. Csak az ifjabb Labo­da Istvánt kerestem meg a sörgyár fűtőházában. Pista szőke, zömök férfi, munkaruhája: fehér köpeny Valamit erről a nagyon szép üzemről: fekete csempével burkolva egészen a magas mennyezetig. A hatalmas vö­rösréz főzőüstök talapzatát türkizzöld színű, keskeny csempékkel borították be. Két és fél, háromméter magas le­gyező pálma, fikusz, filo- dendron, vízipálma és egy ki­csi akvárium piros halakkal, A vezérlő asztalon 68 gomb, tizennégy kapcsoló, színes, ap­ró lámpák. A műszerfal fö­lött pedig a folyamatábra: fekete üveglap, amelyen fény­csíkok jelzik a főzőházi ter­melés különböző szakaszait. Ezekután aztán elképzelhető, hogy teljesen üveg homlok­zatú üzemben micsoda ragyo­gó tisztaság van, ami egyéb­ként a sörgyártás legszigorúbb feltétele. Ifj. Laboda István tecnikus felkiált a szűrőkádnál álló nunkatársához: „Mehet? Igen” Valamit kapcsol, gombot nyom, és a szárnyas-keverő Dkozta surrogó zaj felerősö­dik. Utána a cefrefőző-üstből mintát vesz. A porcelánté­gelyben lévő barnás folya­Id. Laboda Istváa dákhoz jódot csöppent és fi­gyelmesen vizsgálgatja. — Mi ez? — Ha a jód színe nem vál­tozik, akkor a cukrosodási folyamat befejeződött. Ugyan­is hat szénatomos cukrot ké­szítünk a keményítőből és .. Tovább már nem is jegy­zem. Amíg az idős Laboda sorsát, munkáját könnyűszer­rel megértettem, ifjabbik La­boda bonyolult és magasabb szintű munkáját laikus már alig követheti. És ekkora a tá­volság is körülbelül a család két nemzedéke között. István bevallja, hogy az általános iskolai tanulmányai eredmé­nye nem volt éppen dicsé­retre méltó. Apja hozta be a gyárba egy hónap múlva Kő­bányára megy három éves iparitanuló-képzésre. És két év alatt szabadul, mert meg­nyerte a tanulmányi ver­senyt ... — Amikor visszajöttem, ké­sőbb a húgommal együtt irat­koztunk be a technikumba, el is végeztük. A feleségem is technikus, a közgazdaságin végzett. Megkockáztatom a kérdést: — Mit gondol, apja miért nem tanult szakmát, vagy ilyesmit? — Hát lehetett? Maga a kérdés készteti cso­dálkozásra. — Apám ösztönzött, a gyár meg segített. A gyár abban is támogatott, hogy kaptam az Uránvárosban egy szép la­kást, távfűtéseset. Mit gondol, huszonkilenc éves fejjel mi más kívánhatok? Csak a kis­fiam gyógyulna meg ... — Mi baja? — Tüdőgyulladást kapott Kicsi még, öthetes. De az or­vosok mondják, már nincs lá­za, túl van a veszélyen. Ez már a harmadik nem­zedék: legifjabb Laboda Ist­ván, öthetes csecsemő. Mi lesz belőle? Együtt nő fel a re­konstruált gyárral. És az öreg Laboda azt is mondta, szeret­né még megérni, hogy a leg­kisebb Laboda-ivadék esküvő­jét az Űrhajós utcában ren­dezhesse. meg. Mint koráb­ban a többiét... Rab Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom