Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-17 / 111. szám

1969. május 17. Dunontmt tmtito A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülése Képzőművészeti centrum A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága pénteki ülésén igen élénk vita ala­kult ki a képzőművészet kér­désével foglalkozó napirendi pont körül. Több tekintetben is szokatlan volt ez a vb- ülés. Egyrészt — ezt egybe­hangzóan megállapították — most szerepelt először ilyen átfogó, elvi jellegű művészeti kérdés a tanácsi testület előtt, másrészt szokatlan és valószínűleg úttörő kezdemé­nyezés ez országosan is. Fo­kozta az ülés e napirendjé­nek érdekességét, hogy szót kaptak a meghívott művé­szek is, — a Magyar Képző­művészek Szövetsége Dél-du­nántúli Területi Szervezeté­nek vezetői — és mind ők, mind a vitában felszólaló végrehajtó bizottsági tagok igen őszintén fejtették ki vé­leményüket erről a rendkívül összetett kérdésről. Ennek a témának a napirendre tűzése, megvitatása és a végül elfo­gadott határozati javaslatok igen nagyjelentőségűek a me­gyei művészetpolitika fejlődé­sében. A gondok és tennivalók Az előterjesztés részletekre és elvi általánosításokra ki­terjedően összefoglalta mind­azt az intézkedést, kezdemé­nyezést, eredményt, amit a tanácsi irányító szerv és a művészek aktivitása közösen létrehozott az elmúlt évek­ben. Az eredmények után kö­vetkezett a problémák felso­rolása. Ezek között szerepelt olyan is, amely az alkotók oldalán jelentkezik, az út­kereséssel, kiforratlansággal kapcsolatban. Másfelől vi­szont a vizuális kultúra elég­telensége okozza a legfőbb gondot, s ez az előterjeszté­sen kívül a vitában is igen jelentős helyet kapott. A vi­tában Soltra Elemér is fel­szólalt, s ismertette a terü­leti szervezetnek éppen ezzel a rendkívül nehéz kérdéssel kapcsolatos terveit. A gondok között még akad olyan is, amely a különben legjobban megoldott terüle­ten, a képzőművészet anyagi támogatásának terén jelent­kezik. A vitában felszólalók Ss elmondták, hogy a tanács valóban mindent megtett, ami erejéből futotta — eddig is. A vásárlásokat azonban a ta­nács rendelkezésére álló 50 ezer forintnyi összegéből nem lehet maradéktalanul megol­dani, ehhez más erőforrások bekapcsolása is szükséges lenne, különösképp az üzeme­ké. vállalatoké és termelőszö­vetkezeteké, ahol jelentős anyagi erők vannak kihasz­nálatlanul, legalábbis e téren kihasználatlanuL Kiállítások Természetesen a legszoro­sabb értelemben vett képző­művészeti életet elsősorban a kiállítások, a közönség elé kikerülő alkotások jelentik. A kiállítások jórésze egy-egy mű­vészt próbál majd teljeseb­ben bemutatni, s ezzel szoro­sabbra építeni a kontaktust a közönség és az alkotók kö­zött is. Fokozatosan fejlődnek a külföldi kapcsolatok, Ju­goszláviába Kelle- és Soltra- képek kerültek ki, cserébe Stjepan Brlosic szobrász kiál­lítását rendezik meg Pécsett ezen a nyáron. A tervek sze­rint a képzőművészet vona­lán is szorosabbra fűződik Lvov és Baranya kapcsolata. De ehhez a kérdéshez tar­tozik az is, hogy Baranyában már évek óta tervszerű mun­ka folyik a közterek, épüle­tek képzőművészeti alkotá­sokkal való esztétikusabbá té­teléért. A harmadik ötéves tervben eddig 22 szobor, 8 emléktábla, 3 síkdíszítés és 21 épület-embléma készült el, és további 30 műalkotás elkészí­tése van folyamatban. A Modern Magyar Képtár rangos anyagát tudatosan kell kiegészíteni a köztéri szob­rok és épületdiszítések rend­szerével, a mai magyar kép­zőművészet reprezentánsai le­hetőleg köztereinken is je­lenjenek meg, s ez a tervezés tudatos legyen még a legki­sebb községek viszonylatában is. Mindezeket az elvi meg­állapításokat elfogadta a vb, azzal együtt, hogy, a kialakí­tandó pécsi városközpont esz­tétikai egységének kalakítá- sát, műlkotásokkal való ellá­tását a területi szervezet vál­lalja, s a megbízásukról tár­gyalások kezdődnek a Mű­vészeti Alappal és a Képző- művészeti Lektorátussal már a közeljövőben. Űjabb műgyűjteményt vásárolnak Végül a végrehajtó bizott­ság négypontos határozati ja­vaslatot fogadott el. — Ezek egyike általánosan szögezi le, a tervek egységesen azt cé­lozzák, hogy Baranyában az ország egyik képzőművészeti centruma alakul ki. A vb el­fogadta azt a konkrét javas­latot is, hogy a Megyei Ta­nács jelenlegi székházát, az új tanács felépülése után a képzőművészet céljaira ala­kítják át, ebben kap helyet a Modern Magyar Képtár, (amelynek gondozására hama­rosan egy restaurátort állíta­nak be), a Zsolnay gyűjte­mény, a kerámia kiállítás és egy megalakítandó Megyei Műcsarnok. A végrehajtó bi­zottság elfogadta azt a ter­vet is, hogy az egyik legje­lentősebb hazai műgyűjte­ményből, Bedő Rudolf ma­gángyűjtő anyagából 600 ké­pet megvásárol, tízéves szer­ződéssel, évi 60 ezer forintért, s ezzel a magasszínvonalú, rangos anyaggal egészíti ki a Modern Magyar Képtár anya­gát, amely már nem mennyi­ségi, csakis minőségi gyarapí­tást igényel. Itt jegyezzük meg, hogy tárgyalások foly­nak továbbra is olyan nagy művészeinkkel, illetve élő hoz­zátartozóikkal, mint Ferenczy Béni, Gorka Géza, Kovács Margit, Gádor István, élet­művük jelentős darabjainak a baranyai múzeumnak való adományozásáról. A vb döntése szerint a mű­velődésügyi osztály felméri, majd részletes tervben fel­dolgozza a megye képzőmű­vészeti alkotásokkal való gaz­dagításának lehetőségeit s az erőforrásokat, a negyedik öt­éves terv időszakára, majd a tervet megvitatják, és a Lek­torátussal való tárgyalás után megkezdik kivitelezését. H. E. Vasút­villamosítási ankét Kétnapos országos va- sútvillamosítási ankét kezdődött pénteken Mis­kolcon, a Borsodi Mű­szaki Hetek rendezvény­sorozatában. A tanácsko­záson Oroszvári László, a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium osz­tályvezetője többek között rámutatott, hogy 1970- ben befejeződik a Buda­pest—Nyíregyháza vasút­vonal villaipósítása. A vo­nal Szajolig terjedő sza­kaszán már az idén el­készülnek a felső vezeté­kek. A felső vezetékek hibaelhárításának kér­dése, különösen a szennyezett levegőjű ál­lomásokon, mint például Miskolcon és Ózdon je­lent nagy gondot. Kiskazánt szer­kesztett a Mecseki Szénbányák 4 tagú kollektívája, amely a családi házak köz­ponti fűtéséhez me­legíti a vizet. Proto­típust a pécsújhegyi gépészeti üzem ké­szített el. A TÜZÉP- laborban már rész­letes vizsgálatokat végeztek a kazánnal és némi módosításo­kat javasoltak. A módosított berende­zést tegnap vitték ismét laboratóriumi vizsgálatokra, hogy az újabb vélemé­nyek alapján meg­kezdhessék a null­szériát. Huszonnyolc ország fiataljai Ritkán hallani a Pannónia halijában egyszerre vietnami, német, orosz, angol és még vagy húsz különböző nyelven röpködő szavakat. Huszon­nyolc ország fiai — mintegy kétszázan — várták „szobabe­osztásukat”. A Nemzetközi Előkészítő Intézet hallgatói tegnap négynapos baranyai látogatásra érkeztek. Program­jukban városnézés, siklós— harkányi látogatás, Ujmecsek- alja, Komló, Mecsek köruta­zás, üzemlátogatások, baráti találkozók szerepeltek. Ebéd­szünetben sikerült néhány szót váltani Vasvári Jánossal, a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanulmányi osztályvezetőjével. — Minden évben szerve­zünk tanulmányi országjárást. Ezeken a kirándulásokon a városok nevezetességeinek megismerésén, az üzemlátoga­tásokon túl fontos szerepet kapnak a baráti találkozók, az ismerkedések. Hallgatóink legfontosabb feladata a nyelv- tanulás. — Néhányan már szépen beszélnek magyarul. Mióta vannak itt és mikor kerülnek a fiatalok egyetemre? — Legtöbbjük szeptember­ben érkezett, a nyelvet már úgy, ahogy elsajátították. Per­sze, nagyon keményen, inten­zíven dolgoznak. A vietnami diákok például harci feladat­nak tekintik a tanulást és ezt a szó legszorosabb értelmé­ben, a legkomolyabban kell venni. Valamennyien tudják, mit jelent az, hogy ők tanulhat­nak. A jövő tanévben pedig már valamennyien az ország különböző egeytemeire men­nek. Legtöbben műszaki ér­deklődésűek, de lesz köztük orvos-, tanár-, közgazdász­jelölt is. — Kétszáz embert nem könnyű mozgatná — Csak Pécsett vagyunk kétszázan. Összesen hatszáz hallgató kirándul egyszerre: Győrbe, Miskolcra is ment egy-egy 200 fős csoport ugyan­ebben az időpontban. — Mire kiváncsiak a kül­földi diákok? — Mindenre. Elmegyünk az Orvosegyetem és a Jogi kar klubjába, a Tanárképző Főis­kolára, a Kesztyű-, Dohány- és Sörgyárba is. A kirándulás jelmondata: „Mindenki hozza magával jó­kedvét!” Ebben pedig nincs hiány, erről már a Pannónia halijában meggyőződtem: a bőröndökön ülve gitároztak, dúdolgattak és magyarokkal ismerkedtek a diákok, amíg megkapták a szobakulcsokat. A kétszáz diák ugyanis a Pannóniában és a Nádorban fog lakni. — Wér — kisiparosok száminak növelé­sével kívánja megoldani. Ami a kisiparos utánpótlást illeti, jelenleg 488 kisipari műhely­ben 745 ipari tanulót képez­nek. A gazdasági irányítás új rendje új helyezetet teremtett a kisiparosok anyagellátási rendszerében. Javult a kü­lönböző vegyianyagféleségek- ben, fa- és falemezekben és az összes bőrféleségekben az ellátás. De még komoly ne­hézségek vannak a vasanyag ellátás területén, annak elle­nére, hogy a KIOSZ megyei titkársága megállapodást kö­tött a „Titán” Vasnagyke­reskedelmi Vállalattal és a kiskereskedelmi boltok me­gyei központjával. Lőrincz Károly hangsúlyoz­ta: lehetővé kell tenni, hogy a kisiparosok az engedélye­zett kisipari tevékenység foly­tatásához szükséges termelő- eszközöket, kisgépeket a kis­kereskedelem útján, valamint az állami vállalatoknál feles­legessé vált termelőeszközök értékesítése során beszerez­hessék. A kisiparosok érdeke azt is megkívánná, hogy az eddiginél kedvezőbb hitelfel­tételekben részesüljenek és ne forduljanak elő túladózta­tások. Január 1-vel a KETI jog­utódaként létrejött a Kisipari Termeltető Vállalat: a KTV, amely az átszervezés követ­keztében mindenféle termék gyártására jogosult, minden olyan megrendelésre köthet szerződést, amelynek teljesíté­sére kisipari kapacitás áll rendelkezésre. Pécs város és Baranya megye kisiparosai az elmúlt évben 3 millió 740 ezer forint értékű munka el­végzésére kötöttek szerződést. A lakáskérdésről Azt mondják: a lakáskér­désről, a várható és szüksé­ges változásokról beszélni nem népszerű dolog. Nem tu­dom ... Ugyanis — azzal együtt, hogy a viszonylag ke­vésbé népszerű kérdésekről is beszélni kell, sőt ezekről az átlagosnál is többet — nem vagyok biztos abban, hogy egy társadalmi jellegű kérdés időszerű, reális ren­dezése népszerűtlen volna. Más oldalról nézve pedig az a bizonyos aggodalom, ami a lakáskérdés várható megol­dása körül tapasztalható, mindenek előtt a sok men- de-mondának, feltételezésnek tudható be. Mostanában min­denki „tud” valamit. A való­ságban azonban senki sem tud biztosan semmit, mert egyelőre még csak a hely­zetről készült felmérések és a különböző javaslatok fek­szenek a legfelső testület asztalán. A tanácskozás, még inkább a döntés ideje: ezután lesz. A lakáskérdés megoldására az utóbbi idők felmérései so­rán több variáció, elképzelés született. A párt és az állam vezetése demokratikus mó­don, a megyék, városok, in­tézmények bevonásával tér­képezte föl a valóságos hely­zetet, az igényeket, és széles körben kért javaslatokat a megoldásra. Ezek egyelőre természetesen javaslatok csu­pán. Az azonban — mint elv, mint szempont — máris világosan kirajzolódott, és nyilvánvaló, hogy a lakás­kérdésben nagyjából három területen kell változtatni az eddig használatos módszere­ken. Az első, az igazságos teherviselés bevezetése. A második az elosztás rendsze­rének szocializálása A har­madik a lakbérek arányos rendezése. A három terület közt kölcsönös összefüggés van. Az igazságos teherviselés­ről. A nemzeti jövedelem el­ért szintje, fejlesztésre for­dítható része erősen megosz­tott Ebből nyilván nem lehet csak lakásokat építeni. A la­kásépítés csupán rész az ipar, a mezőgazdaság, a köz­lekedés, a kultúra és más területek jogos igénye között. Viszont több s korszerűbb lakás kell. Így alakult ki a realitások elve: több lakás csak az állam és a lakosság összefogásából lehetséges, minden munkaképes állam­polgár igényeihez és az anya­gi erejéhez mérten vállaljon részt a lakásépítés társadal­mi terheiből. A lakosság egy része — családi ház, szövet­kezeti lakás, társasház stb., formájában — valóban sokat vállal. S itt fölvetődik a kérdés: helyes-e, hogy míg az igénylők egy része szociá­lis juttatásként várja az államtól a lakásproblémá­ja megoldását, addig má­sok a tetemes készpénz mel­lett húsz-harminc évre száz­ezer forintos kötelezettséget vállalva kapnak lakást. De, ezzel együtt fölvetődik a kér­dés másik oldala is, hogy mi legyen azokkal a kisfizetésű, nagycsaládosokkal, akiknek az anyagi helyzete nem enge­di meg az ilyen terheket, s akik a szocializmus általános életnívójához sorolják a kor­szerűbb, egészségesebb lakást is, amely egyébként valóban része társadalmi rendszerünk jóléti programjának. Bonyo­lult és reális megoldást igénylő kérdések ezek. Egy viszont bizonyos: az anyagi erőktől függő, arányos teher­viselésre van szükség általá­ban. S állami bérlakást, de még szövetkezeti lakást sem, a jövőben jól keresű szabad­foglalkozásúak, a magánszek­tor tehetősei semmilyen kö­rülmények között ne kaphas­sanak! Építsenek maguknak a jövedelmükből! Szorosan kapcsolódik ide az elosztás kérdése is. Egyet lehet^ érteni azzal a megál­lapítással, hogy a „legégetőbb problémák egyike, hogy jó­részt a véletlen, a szerencsés körülmények, az egyéni ügyeskedés, a jó kapcsolatok döntenek abban, hogy két egyforma jövedelmű és nagy­ságú család közül melyik jut­hat állami bérlakáshoz, és melyik kénytelen az alapvető életszükségletet jelentő la­kásért hosszú évtizedekre el­adósodni”. A ' szakemberek mostanában sokat emlegetik egy egészségesen korlátozott lakáspiac szükségességét. Egy nagyon érdekes tanulmány­ban olvastam; „A további la­káskiutalás teljesen megszű­nik. Senkinek sem kell kér­vényeznie, sorban állni, hosz- szú ideig várakozni, vagy feltétlenül tetemes összeget gyűjteni ahhoz, hogy lakás­hoz jusson. Bárki, bármikor szabadon bérelhet bármilyen állami lakást, ha nem tud, vagy nem akar saját ház-, illetve lakástulajdonossá vál­ni. A lakást osztogató hi­vatalok helyét egymással ver­senyző, jövedelmező bérbe­adásokra törekvő állami kis­kereskedelmi vállalatok ve­szik át. Bérbeadásra ezek vásárolják meg az új lakó­épületeket, és a lakosság ön­ként eladni, illetőleg elcse­rélni kívánt lakásait...” Ez egyelőre még a képzelet kö­rébe tartozik. Mindenesetre egy újfajta lakáspiac, külö­nösen a nagyvárosokban sok tekintetben jól, hasznosan, arányosan módosíthatná a la­káshelyzetet. Magát az elosz- tódást. Addig is azonban, a „hagyományos” elosztásban csökkenteni kell a bürokra­tikus vonásokat, manipulá­lás! lehetőségeket. A harmadik s a közérdek­lődésnek talán leginkább elő­terében álló területe a lak­bér. Tény, ismert a közvéle­mény előtt, hogy a jelenlegi alacsony lakbérekből képte­lenség a lakásokat fenntar­tani. Következésképp a lak­béreket emelni kell, hisz sok helyen, különösen a régi la­kások esetében már-már ne­vetségesen alacsony. A bér­lőknek arányos részt kell vállalnia a lakásuk fenntar­tási költségeiből. De, újabb kérdés vetődik fel. Tény; hogy szinte nevetségesen ala­csony lakbérek is vannak, el­sősorban falun, s tény, hogy a lakbérek terén is ki kell alakítani egy megközelítő arányosságot. De, ezzel szem­ben fölvetődik a kérdés, hogy mi lesz a kisfizetésűekkel? A szocializmus életszínvonalá­ban — a tőkés országok ma­gas áraival szemben — bent vannak a viszonylag olcsó szolgáltatások is, benne a lakbérek. De ahhoz, hogy ezeknek a szolgáltatásoknak valóságos anyagi alapjuk is legyen, reális arányokat kell teremteni. Egy bizonyos: tár­sadalmi rendszerünk alapve­tő jellegéből következik, hogy szociálpolitikai elveit min­den területen igazságosan ér­vényesíti: A lakáspolitiká­ban is, amelyet csakis az életszínvonal-politikával köl­csönös összefüggésben lehet jól, célszerűen és igazságo­san megoldani. A változások szükségesek. Változások lesznek. De, ezek a változások a józan realitá­sok mellett alapvetően ma­gukban kell, hogy hordják a szocialista elosztás, az igazsá­gos teherviselés, a szocialista arányok lényeges vonásait. A lakáskérdés megoldása kettős fokozatú. Az első fo­kozat az, hogy mindenkinek korunk minimális igényeit kielégítő, és anyagilag ará­nyosan terhelt lakása legyen. A második fokozatban majd közeledhetünk a lakásellátás jobb színvonalához, mert azt se felejtsük el, hogy hazánk­ban különösen sok az egy­szobás lakás, az összlakások 55 százaléka, és e tekintet­ben Bulgáriával együtt az európai statisztikában az utolsó helyet foglaljuk el. A fokozatokat azonban nem cserélhetjük fel. Sem anyagi, sem pedig szociális szem­pontból. Thíery Árpád k 3304 kisiparos működik Baranyában Baranyában 3304 az iparos létszám. A legutóbbi félévbei 225-en kaptak iparjogosít ványt, s ez kevés ahhoz, hogj a jelenlegi ellátatlanság vi déken számottevő mértékbei megváltozzék, mert ugyané: idő alatt 217-en megszüntet ték iparukat — mondotta i KIOSZ megyei választmányá­nak ülésén Lőrincz Káról} megyei titkárhelyettes. A problémát a KIOSZ má- sodfoglalkozásúak, főkén nyugdíjasok munkába állítá­sával, valamint tanulót tartc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom