Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-03 / 77. szám
6 Dunontm* napio 1969. április & A szaporcai tojásfestő Egy tavaszi kirándulás alkalmával meglátogattam Csőmé Pálnét, a szaporcai tojásfestőt. — Háza a Feketevíz partján áll. Művészetét fiatal korában édesanyjától tanulta Ma ő tanítja meg a festésre a falubeli gyerekeket. Nagypéntek este harminc-negyven tojást is elhoznak hozzá a rokonok. Ezeket még aznap • megfesti, mert másnap már az ünnepre készülnek. Megkértem Juli nénit, mutassa meg, hogyan történik a tojásfestés. A nyers tojásokat egy lábosban föltette a tűzhelyre. Zenés zárcok Mégpedig így: egy sor hagymahéj, egy sor tojás, egy sor hagymahéj, megint egy sor tojás ... Utána az egészet felforralja. A tojások szép, vörösesbarna színt kapnak, ahol nem fedte őket viasz. A hímzés helyén a tojás aranysárga színe villan elő. A meleg vízben a viasz leolvadt. Ha mégsem történt volna meg, Juli néni kézzel dörzsölte le. — Ismerik még mások is a faluban a tojásfestést? — kérdezem. — Kevesen ... A legtöbben már boltban vett porfestékkel festik a tojást. Mintát nem rajzolnak rá. Vannak, akik matricát húznak a tojásra. A megfestett tojások közben kihűltek. Juli néni szalonnabürkével kente be őket. Ettől csillogó fényt kaptak. Tűskés Gábor — A tojásoknak teljesen át kell melegedniük. Csak utána következik a tojások „meghímzése” — mondja. — A méhesből vett viaszt egy kis edényben felolvasztom és a „gicával” a mintát a tojásra rajzolom. A gica: ügyes, fanyelű kis szerszám. A végébe, keresztben, vasszöget erő- sittetek. A szög végét mártja a viaszba, és amikor rajzol, a botot veszi az ujjai közé. Minden tojás mintája más. Juli néni felsorolja a nevüket: — Kötőfókes, pókhálós, fésűs, szentgyörgyvi- rágos, rozmaringos, tulipános ... Ezután következik a tojások megfestése. A vöröshagyma lefejtett héját meleg vízben megáztatja. Mikor a lé megpirosodik, a tojásokat beleteszi egy fazékba. — Bánrévy Antal A legújabb műfaj A Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoraművészi és tanári oklevelet, s már 1960- ban Pécsett dolgozott, előbb a szakiskolában, majd a Zeneművészeti Főiskola ének- zenetanárképző főtanszaka pécsi tagozatának megalakulása óta itt tevékenykedik, zongorát és zongora módszertant tanít, vezeti a főiskola gyakorló iskoláját és ő adja elő az esztétikát. Mivel semmiféle rokoni vagy egyéb szálak azelőtt Pécshez nem fűzték, idekerülésének érdekes oka van. — A pedagógia iránti érdeklődésem már korán erős volt, olyannyira, hogy főiskolás koromban az utolsó évben lejártam Debrecenbe, s az ottani szakiskolában tanítottam. A fővárosban ugyan lett volna munkahely, de az alsófokú oktatásban, s bár az is érdekel, hiszen itt a gyakorlóiskolában is kisebb gyerekekkel foglalkozunk, mégis inkább választottam ezt a kínálkozó lehetőséget: itt a szakiskolában, majd most a főiskolai tagozaton komolyabban is foglalkozhatom a pedagógiával. Sokirányú érdeklődésem kezdettől megvan, természetesen mindenekelőtt maga a zongorázás érdekel, annak ' összes pedagógiai vonatkozásával. A filozófiai kérdésekkel részben a felmerült szükségletek, részben saját hajlandóságaim miatt kezdtem foglalkozni. Nemrégiben, mikor Pécsett ! találkoztak az öt város (Szeged, Debrecen; Miskolc, Győr és Pécs) főiskolai tagozatainak zongora módszertani és gyakorló iskolai tanárai, Bánrévy Antal elméleti kutatásai nagy érdeklődést keltettek. — Miről van szó tulajdonképpen? — A hangszeren való játéknak vannak olyan elméleti problémái, amelyek egészen a filozófiai kérdésekig vezethetők vissza. A probléma már ott kezdődik, hogy a hangszál- technikáját, a megszólaltalas módját minek fogjuk fel, célként, a közönség elkáprázta- tásának lehetőségeként, vagy eszköznek a zenei gondolatok kifejezésére. A hangszer kezelésének, mint eszköznek s a zenei elképzelések megvalósításának, mint célnak a bonyolult összefüggéseit igyekszem a magam módján elméletileg kimutatni. Ennek oktatási szempontból is van jelentősége, s ez újabb adalék ahhoz az igazsághoz, hogy a dialektikus gondolkodási mód és a marxista esztétika valóban gyakorlati célú; nem pusztán egy tantárgy, hanem szemléletmód, amellyel minden kérdésben eligazodhatunk. Két éve vezették be a marxista esztétika oktatását a főiskolánkon, s az általános esztétikán túl nyilván elsősorban az esztétikai törvényeknek a zenére való alkalmazásával kell foglalkoznunk. Helyzetünk szerencsésnek mondható, mivel a magyar marxista zeneesztétika, főképp Üjfalussy József, egykori tanárom révén, a világ élvonalában áll. ' Az ő és mások könyvei, ta- , nulmányai azonban leginkább ; az alkotóművészet esztétikai kérdéseivel foglalkoznak, engem viszont közelebbről ér- j dekel az előadóművészet ha- I sonló problematikája. S most vissza kell kanya- : rodnunk a bevezetőben említett induláshoz: Bánrévy Antal zongoraművészi szakot végzett elsősorban az akadé- I mián. Tanára Hernádi Lajos I volt. Nem szívesen vallja be, de mikor Pécsett telepedett ! le, olyan elképzelései is voltaic, hogy előadóművészként is | tevékenykedik majd. Ezek az elképzelések, annak ellenére, j hogy nagyritkán találkozha- \ tunk vele a pódiumon, nem , váltak valóra. Az okok elemzése nem is tartozik ide de ha a zenész portréját fel akarjuk vázolni, okvetlenül szólnunk kell erről a kérdésről. Bánrévy Antal természetesen nem hagyta abba a zongorázást. — Ahhoz, hogy a főiskolán a zongoratanítást megfelelő színvonalon el lehessen látni, a tanárnak magának is „tréningben” kell maradnia. — A sokféle tevékenység közben erre persze nem marad elég idő és energia, de ez mégsem lehet akadály. Sokat gyakoro * I lok, mindenekelőtt Mozartot, Bachot, Beethovent és Bartókot játszom. Legközelebbi tervei is ehhez a tevékenységhez kapcso- , lódnak. — Van egy kitűnő elgondolás: a többi vidéki főiskolák tanáraival közös Beethoven- sorozat. Beethoven 32 zongoraszonátáját adnánk elő ebben a sorozatban, mind az öt városban. Ebben nagyon szí, vesen működöm közre. Májusban pedig a főiskola zenekarával játszom Bach: d- moll zongoraversenyét.. j És a távolabbi tervek? — Kár lenne általánosságokat felsorolni, vagy olyasmit, aminek megvalósílasa nem rajtam múlik, esetleg bizonytalan is. Inkább azt mondanám, ami konkrétum: egy monográfián dolgozom, amelyben azt szeretném kielemezni, hogy az esztétikai szemléletmód és a marxista dialektika gondolkodásmódja hogyan érvényesíthető közvetlenül egy olyan kifejezett szaktárgyban, mint a zongora- módszertan. Gondolataim „aprópénzre váltását” közben a gyakorló iskolában igyekszem megvalósítani. — Számomra ezért is fontos és hasznos az ' elméleti és az iskolai munka együttes művelése. H. E. Virágzik a bársonyos tudom Az évszaktól és a sok évi átlagtól heteken át eltérült hűvösebb, esős időjárás a koratavaszi virágzásban is éreztette hatását. A természet legalább két héttel elmaradt. Most van teljes virágzásban az illatos hunyor és elvirágzóban van a nagyharsányi magyar kikerics, amelynek normális virágzási ideje a február. Nyílnak a délkelet-európai kék és fehér ibolya-fajok és virágzik a pettyegetett és bársonyos tüdőfű. Ugyanakkor elvirágzott a mogyoró. Egy-két korai gyomnövény is virít, mint például a tikhúr, a kutyatej faj ok. Az április elsejei virágzás képe tehát március elejei állagot mutat. Remélhető azonban, hogy egy pár meleg nap alatt a természet behozza elmaradását. A három hatalmas vetítőfelülettel szemben lévő három j gépállásba párósával beépített j hat KODAK CAROUSEL ve- j títő-automata, mindegyik gép ' magazinjában nyolcvan színes diapozitív és egy tökéletes Hl—FI stereo-hangosítóappá- j rátus, tucatnyi hangfallal. Ennyi látható a technikai be- J rendezésből — majd az elsötétülő teremben felcsendül a i zene, s máris villannak az első képek. Az enyhe szögben egymás mellé helyezett szuperszéles- vásznon csodálatos színekben elevenedik meg Franciaország. Az alkony tüzében izzó orlyi repülőtérre érkező látogatót az esti Párizs káprázata fogadja: az Eiffel toronyból elénk táruló metropolis végeláthatatlan fénytengeréből a bulvárok szédítő forgalma a csillogó üzletsorok kavalkád- jába hullámzik át, de Yves Montand bársonyos hangja már a bisztrók meghitt képeit varázsolja elénk, majd a Notre Dame sejtelmes fénypalástján átizzik a mulatók neonjainak színorgiája. A piszton glisszandója madarak énekébe olvad — a harmatos reggel első napsugarai közénk hozzák a francia táj üde szépségét, a föld emberének dolgos hétköznapját. Szeretnénk még gyönyörködni a Loire menti kastélyok műkincseiben, de Bretagne partjait ostromolja már előttünk a dörögve habzó tenger, miközben áttetsző szárnyú sirályok vijjognak a mélykék égen ... A kép és a hang csodálatos egysége és változása ez, más, mint a színes hangosfilm — több annál! Itt minden előadás egyedi és ugyanúgy nem ismételhető, mert semmi sincs rögzítve, beprogramozva. A karmester a zene, melynek hallatára az egymástól mintegy négy méternyire álló három szakember teljesen önállóan, mégis csodálatos összhangban működteti saját géppárját Minden tőlük függ; az egész mechanizmus csupán kitűnő eszköz a kezükben. És ez szó szerint értendő: VetitŐfml dcei“ A fiAAOMt amPA'LLA'» . ő: i jobbkezük mozgatja a vetítést! meghatározó szabályozókart, a \ kisujj billentése továbbítja a! jobboldali, a hüvelykujjé a! balodali vetítő diaváltását. Az j egyes gépállások géppárjai ál- j landóan két képet vetítenek' egyidejűleg a szemközti vetítőfelület-részre; hogy közülük melyiket látjuk, az a vetítő- objektívek elé szerelt fényrekesz nyitását-zárását szabá-1 □ or a wr/rő • KmoKcé lyozó kar mozgatásától függ. Ahogy tágul az egyik fényrekesz, úgy szűkül a másik; ez a szinkron az átmenetek, egy- bevetítések számtalan variációját teszi lehetővé. Itt érvényesül a bemutató szakemberek tehetsége, fantáziája, amely a mesterien összeválogatott képpárok révén egyedülálló hatásúvá válik. Mindegyikük „csupán” a saját géppárját működteti ugyan, de erre összpontosítva is figyelemmel kell kísérnie két társa képváltásait. A legkisebb zavar, a figyelem pillanatnyi lanyhulása felborítja a művészi egyensúlyt, bántóan megzavarva a lenyűgöző összhatást. Talán egy virtuóz jazz-trió megismételhetetlenül egyéni improvizáció-sorozatához ha- sonlíthatnók leginkább a produkciót, de itt a zene, a hang egyenrangú a képpel — egymást kiegészítve és fokozva szólnak hozzánk a művészet nemzetközien egyértelmű nyelvén. Kenton nagyzenekarának szinkópáira elénk tolulnak New York felhőkarco- ló-dzsungelének döbbenetes részletei, a riói karnevál forgataga a szamba ütemére lüktet, majd a sirtaki feszülő dallamára metsződnek egymásba az időtlen hellén szépségideál márványba álmodott alkotásai a késői utódok gyűrött vonásaival. Ami a látás és hallás útján gyönyörködtet, azt betűkkel érzékeltetni kilátástalan igyekezet; esztétikai élményeket átélni lehet, de elmesélni nem. Azon szerencséseknek, akiknek lehetőségük nyílt az első hazai multivíziós bemutató megcsodálására fővárosunkban, ez felejthetetlen élményt jelentett; akiknek pedig majd csak a jövőben lesz erre valamikor alkalmuk, csak azt tanácsolhatjuk: ne mulasszák el a bemutató műfajok legkorszerűbbikével való megismerkedés lehetőségét Dr. Szász János Komolytalan r o f a < JT gyszer már kötözkőd- tem a slágerekkel nemrég, de ilyen komoly dologgal nem elég egyszer foglal- 1 kozni. Életünk alapja a ne- I hézipar és a sláger, de míg a \ nehézipar magától megy, ad- í dig a slágert erőltetni kell. Tulajdonképpen mi a szép slágerben? Elsősorban az, A boldogságtól ordítani tudnék | hogy kifejezi lelkünk legmélyebb rétegeit, sőt sokszor a legszélesebbet is. Megtakarítja a beszédet és helyettünk elmondja mindazt, amit elmondani képtelenek vagyunk. De nemcsak a szerelem területén ad világító eszmei útmutatást, hanem az élet minden más nehéz pillanatában is ott áll mellettünk. Ez nem is véletlen. Slágerszerzőink korunk mélyen gondolkoaó emberei közül kerülnek ki, akik vállalják a nyomort, az üldöztetést, sőt akár a kábítószer-csempészést is, mint a beatlesek. ők azok, akik az emberi lélek mélyéről hordják fel, amit fel lehet hordani, a hordalékot, a buddhizmustól kezdve az egzisztencializmusig, az életörömtől a teljes letargiáig. Számomra, aki szeretem az elmélyedést, mindig ünnepi pillanat az, mikor öszszetalálkozhatom azzal a mag\ vas, szép mondanivalóval, ami j majdnem valamennyi sláger sajátja. Most mégis a rosszallás szavai következnek azért, mert I ez az olyan jól kezdődő fenti | sláger elfajzott. Vigyázni kelI lett volna a mondanivalójára, ! mert az itt nem egészen világos. Sokan az öröm hangját vélik belőle kiolvasni, én azonban kissé aggódom, hogy a fiatalok ártatlan lelkét, — akit nem készítettek fel kel- | lőleg azok a lüké szülők az ! élet árnyoldalaira, — meg- ! rontja és esetleg mást olvasnak ki belőle. Nézzük csak mi is ennek a mélyenszántó remeknek a mondanivalója. Az illető ordítani tudna, mint az a bizonyos füles az eső közeledte- ! kor. Itt azonban nem meteo- \ rológiai töltete van a műnek, hanem azért ordibál az ipse, mert a nő végképp az övé j lett és ő végképp a nőé. Ez I némileg félreérthető, de ké- I sőbb már nem. Egy sorral lej- ! jebb ugyanis azzal henceg a i főhős, hogy nemcsak úgy nekiugrott ennek a problémának, mint tót a vadkörtének, hanem megvárta, míg a nő lángot fogott és azután intézkedett. Ez egyébként ismerős nekem néhány más klasszikus remekműből, így Boccaccio mester tanulságos útmutatásaiból is. Nem is emiatt vagyok feldúlva, hanem a folytatása miatt. Eltévesztette kétszer is a mértéket, mert mikor mindez megtörtént és egymásba sikeredtek, sőt eszmeileg nagyon helyesen azt is bebizonyították, hogy ez a galaxisok forgása révén másként nem is történhetett, akkor a pozitív hős mindezt még kevesli és egy klasszikus győzelmi éneket szeretne előadni, szintén ordibálva. Nos, itt van az első eltévelyedés. Ez túlzás. Annak idején, amikor Scipio elfoglalta Kartagót, Caesar Rómát, vagy Kutuzov legyőzte Napóleont, ha bármelyikük elénekelt volna egy klasszikus győzelmi éneket, még érthető lett volna, de ez itt valahogy sok. Tudom, hogy nagy öröm az ilyesmi, de épp elég, hogy az eredményt elérte. Részben már az is túlzás, hogy elpofázta, de ez a mértéktelen felnagyítás az egész művet megfosztja attól a komolyságtól, ami pedig sajátja kellene, hogy legyen. Mert mi az, hogy klasszikus győzelmi ének? Kérem! Én nem akarom a mai fiatalság ilyenirányú tevékenységét le- tréflizni, de mi annakidején nem csináltunk belőle klasz- szikus győzelmi éneket. Pedig tessék elhinni, nekünk akkor sokkal nehezebb dolgunk volt. Mit kellett mászkerálni, mesélni, amíg a fenti megoldásig eljutottunk. És semmi klasszikus győzelmi ének! Sőt! Sokan nem átallották az egyszerű klasszikus letagadáshoz folyamodni. A másik, amit a szerző nem vett figyelembe, az az egészségügyi szempont. Miután a pozitív hős mondanivalója, sőt hitele emiatt a klasszikusság miatt megrendült. továbbra már az ember kételkedik abban is, amit később mond. ő pedig azt állítja, hogy csupán azért nem ordítja el a klasz- szikus győzelmi éneket, mert a hangja a boldogságtól kissé még rekedt. Súlyos természettudományos hiba! Mert az ember többnyire nem a boldogságtól reked be, hanem mert megfázik. Tehát ha ma valamelyik fiatal azt hinné, hogy a boldogság rekedtséget okoz, az forduljon a doktor Bugához a rádióban és majd megkapja a magáét. Arról nem is beszélve, hogy én ezt az alkotást már vagy kétszázszor hallottam és az énekes sosem volt rekedt, csak ennél a résznél imitálta azt. Tehát egyszerűen visz- szaélt az emberiség jóhiszeműségével, mert az utána következő részt igenis lelkesen ordítozta, olyan hangerővel, amiből a klasszikus győzelmi ének is kitellett volna. Szóval ez a sláger, bár a demográfiai apály ellen kellő tisztánlátással veszi fel a küzdelmet, mégis eszmei hibában szenved, amit világosan látni kell minden mélyen gondolkodó embernekSzőllősy K Álmám É A multivízió
