Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-12 / 82. szám
4 Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 filléi Dunántúli napló xmévfolyam,82.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja i969.április 12.,uombat fl társadalo n háziasszonya A tSitsh napos ünnepek **■ idején váratlanul szembetaláltuk magunkat egy kellemetlen helyzettel. Váratlanul? Voltaképpen egy évek óta tartó állapotról van szó, amelynek a kritikája hosszú idő óta lappang a közvélemény soraiban, hol bátortalan, hol pedig szenvedélyesebb formában. Csakhogy a kritika eddig lényegében a lakosság „sznob” ©kvetetlenkedése maradt, és az állapot továbbra is állapot Nem feltételezem, hogy e sorok hatására a helyzet lényegesen megváltozna, de hiszem, hogy küszöbön áll egy régen aktuális, már- már akut társadalmi kérdés őszinte és tárgyilagos rendelése. Annak a nem vitatható, ismételt és nyílt kimondása, hogy egy dolgozó attól dolgozó, hogy rendben dolgozik, s általában nem attól, hogy hol dolgozik. A márciusi kettős ünnep ^látványos” kereskedelmi csatavesztése után az illetékesek azonnal levonták a szükséges következtetéseket Az áprilisi marathóni ünnep kereskedelmi ellátása már lényegesen jobb volt, de ezzel együtt a probléma lényege nem oldódott meg. Annál is inkább nem, mivel nem csupán a kereskedelemről s a boltok nyitvatartásá- ról van szó, hanem általában a szolgáltatásról, annak társadalmi szerepéről. Feltehetjük a kedéseket, és a szolgáltatás általában nem tud válaszolni, legfeljebb magyarázkodik. Gondolom, mindenkinek van egy hosszú listája, amelyen meglepő árucikkek és meglepő kifogások szerepelnek. Deltát, milyen árucikkek szerepelnek ezeken a kis magán- Mstákon? Mondok egy példát Egyik reggel a fürdőszobában véletlenül eltörtem egy levelezőlap nagyságú tükröt. Nem bosszantott különösképpen. Gondoltam, sebaj, majd bemegyek az áruházba, és veszek egy másikat A legnagyobb pécsi áruházban azonban a legnagyobb meglepetésemre a pult máik oldaláról a következő választ kaptam: — Semmilyen tükör nincs! Dehát, miért nincs tükör egy olyan áruház olyan osztályán, amely kozmikus sebességgel hirdeti magát az újságokban? Miért nem lehet például a különböző boltokban időről időre porcukrot, félcipőbe való fűzőt, reklámozott fogkrémet, szájvizet, szalvétát, hypót kapni, hogy csak néhány dolgot említsek a hiánycikk listáról? Miért nem lehet — vagy csak egész ritkán — friss kenyeret kapni? Miért? A kereskedelem tiltakozva maga elé tartja a kezét, és azt módja most: Kérem, a közszükségleti cikkéből száz százalékos az ellátás, erre bizonyítékaink vannak!... Elhiszem. Kenyérből, tejből, általában cukorból stb. egyetlen boltban sincs hiány. Csak azt nem értem, hogy a cipőfűző, a bor, a tisztálkodáshoz szükséges szerek például, miért nem tartoznak a közszükségleti cikkek árulistájához? A friss kenyér miért nem közszükségleti cikk, és miért az a szikkadt kenyér? ... De, szeretném aláhúzni, hogy mindez nem csupán kereskedelmi probléma. Meg is említenék két újabb példát. Az újemecsek- aljai postahivatal húszezer lakosú városrész postai szolgáltatását végzi. Gyakran sorbaállok ott, s türelmesen nézem az első ablak mögött dolgozó tisztviselőnőt, aki egymaga intézi az expresses ajánlott leveleket,, a táviratokat, a csomagokat, a postán maradó küldemények kiadását, az értékcikkek árusítását, a távolsági telefon- beszlégetések előkészítését Állunk hosszú sorban, nap nap után, és tűnődünk, hogyan bírja? Már nem is a saját időtöltésünk bosszant, hanem a tisztviselőnő érthetetlenül összezsúfolt munkája, és azon tűnődünk: Vajon hogyan végezné el ezt az embertelenül sok és szerteágazó munkát az, aki elhatározta, hogy ebben a posta- hivatalban a négy ablak közül csupán egy foglalkozzon ezekkel a szolgáltatásokkal? ... Megemlítem, hogy a főpostán se sokkal jobb a helyzet Vagy itt van például a szemét elhordása. Az újmecsekaljai városrész évek óta valósággal úszik a szemétben. A példákat vég nélkül folytathatom. A szolgáltatás — úgy tűnik — furcsa módon valami lekicsinylést szükséges rosszat jelent általában. Nagyon gyakran a szolgáltató vállalatok vezetése részéről is, de a szolgáltatásban résztvevő dolgozók részéről is. Hányszor hallani a keserű kifakadást: Mi talán nem vagyunk ugyanolyan értékű dolgozók, mint a többi? ... Dehogynem. Ki vonhatná, és ki vonja kétségbe ezt? De, attól tartok, hogy a szolgáltatás társadalmi értkét elsősorban magának a szolgáltatásnak kell kivívni — a saját munkájával. S akkor azonnal kiderül, hogy a szolgáltatás nem szolgaság — mint időnként hiszik — hanem a lakosság szolgálata. Annak a lakosságnak, amelybe a szolgáltató is beletartozik, hisz egy másik boltba, vagy intézménybe belépve maga is lakossággá válik. A társadalom szervezett és természetes körforgása ez. A z elmúlt hetek tapasz- talata főként a kereskedelemre irányította a közfigyelmet, de valójában az egész szolgáltatás rendszere, hajlandósága, felelőssége áll itt az érdeklődés fényében. Felelőssége, bizony. A szolgáltatás kettős jellegű. Nem fejeződik be a boltban, nem ér véget valaminek az eladásával, vagy megjavításéval. Van a szolgáltatásnak egy nagyon fontos, hangulati — nyugodtan mondjuk ki — politikai jellege is. Ha jó a szolgáltatás, az emberek nem bosszankodnak, érzik a szervezettség előnyeit, s tudják, hogy mindent a helyén találnak s megtalálnak. A szolgáltatás megkönnyíti a mindennapok életét. Ha rossz a szolgáltatás, vagy hiányos — rossz az ember hangulata is. Felbosszantják a boltban, a postán, az autóbuszon. Nem érti, hogy miért nincs úgy, ahogy lehetne, s ahogy megigérték? Sok mérges ember sohase fogja úgy elvégezni a munkáját, mint sok kiegyensúlyozott hangulatú ember. Egy modem társadalomban nemcsak az fontos, hogy mi történik a kohókban, a gépgyárakban és a nemzetközi piacokon. A szolgáltatás a modern társadalomban egyre inkább a „háziasszony” szerepét veszi át, csaknem éppúgy, mint a család háziasz- szonya. Tekintélyén, szabadidején lehet vitatkozni. De, a fontosságán? Felelős helyzetén? Thier? Árpád Megkezdődött a szocialista brigádvezetők országos kongresszusa (Kiküldött munkatársunk tudósítása a 3. oldalon) Vita a NATO miniszteri tanácsában A felszólalók többsége jelentős teret a budapesti felhívásnak A NATO miniszteri tanácsának csütörtöki ülésén általános vita folyt a nemzetközi helyzetről. Csaknem valamennyi felszólaló jelentős teret szentelt a szocialista országok kezdeményezésének. a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé budapesti felhívásának. Kivételt képezett viszont néhány olyan ország, ahol töb- bé-kevésbé nyílt diktatúra van: Portugália és Görögország külügyminisztere például igyekezett becsmérelni a kezdeményezés jelentőségét és gyanakvást kelteni azzal szemben. A délutáni ülésen a két legfontosabb felszólaló Rogers amerikai és Debré francia külügyminiszter volt Rogers behatóan foglalkozott az európai helyzettel és azt mondotta, hogy a jelenlegi helyzetben „nincs hidegháború, de nem jött létre még az enyhülés sem”. A kelet—nyugati kapcsolatokról Rogers azt mondotta. hogy „tárgyalások útján kell felderíteni, vajon kész-e a Szovjetunió a komoly problémák őszinte rendezésére”. Ugyanakkor art követelte, hogy a NATO katonai erőit tartsák fenn és szilárdítsák meg, mert „a rendezés lehetősége egyenes összefüggésben van ezzel”. A külügyminiszter a szocialista országok által javasolt európai biztonsági konferenciáról szólva kijelentette, hogy „az európai rendezés evolúciós folyamat lehet?’ s ezért a nyugatnak mindenekelőtt „ki kell derítenie, melyek azok az elemek a jelenlegi helyzetben, amelyek kiindulópontul szolgálhatnak”. „Fel kell derítenie a kelet-európai országok igazi céljai?’. Debré francia külügyminiszter lényegében ugyancsak az európai biztonsági értekezlet elodázását követelte, azzal az indoklással, hogy az idő és a feltételek még nem értek meg erre. Debré szerint „katasztrófálisabb következményekkel járna, ha egy elsietett értekezlet kudarcba fulladna. mintha egyáltalán nem kerülne most sor erre”. Egyetlen szóval sem említette a budapesti felhívást, csupán „egyes olyan eszmékről” szólt, amelyek Kelet-Euró- pából indulnak ki, s amelyekkel szemben „nagyfokú elővigyázatosságot?’ kell tanúsítani. Ugyanakkor kijelentette, hogy az enyhülés lehetőségének komoly figyelmet kell szentelni, bár ez számos problémát vet fel. Debré egyébként art hangoztatta, hogy az enyhülés gondolata De Gaulle elnöktől származik. Rogershez hasonlóan a francia külügyminiszter is foglalkozott a NATO területén kívüli problémákkal, így a közel-keleti válsággal és a vietnami háborúval, amelyet egyébként az Egyesült Államok problémájának minősített és csak röviden érintett. Pierre Harmel belga, Perui Härtling dán, Gaston Thom Luxemburgi, John Dániel hyng norvég külügyminiszter felszólalásában általában üdvözölte ugyan art a lehetőséget, hogy Európában rendezzék a vitás kérdéseket és ezzel kapcsolatban többnyire pozitívan foglalt állást a budapesti felhívással kapcsolatban, de mindannyian „óvatosságra” intettek, arról beszéltek, hogy „előbb gondos tájékozódásra van szükség”. A felszólalók valamennyien leszögezték, hogy a NATO-államok egy európai biztonsági konferencián szükségesnek tartják az USA és Kanada részvételét. Az európai enyhülés ellen a legélesebb hangon Alberto Nogueira oortugál külügyminiszter rohant ki, aki azt mondotta, hogy az enyhülés „csak kis területre terjed ki”, a kommunizmus ellen viszont „globális méretekben kell harcolni” és nem szabad megengedni, hogy erről eltereljék a figyelmet. A tartalomból 1 Általános sztrájk Ol aszországban ▼ Genfi dosszié v A Vöröskereszt küldöttgyűlése ▼ Harkányi nyár ▼ Nagyüzem a repülőtéren ▼ ... senki többet harmadszor ▼ Bemutató a Bőrgyárban ▼ Épül a postapalota Cj biztosítási farmák 20 éves az Állami Biztosító Sokat fejlődött a tsz-ek vagyonbiztosítása — Cj CASCO- szolgáltatások — Nő az igény a személybiztosítások iránt (Kiküldött munkatársunktól) Húsz évvel ezelőtt, 1949 áprilisában alakult meg az Állami Biztosító. Ez adott időszerűséget a MUOSZ székházában pénteken tartott sajtótájékoztatónak és még két évforduló: 10 éves a casco, az önkéntes gépjármű biztosítás és éppen egy esztendővel ezelőtt vlzették be az állami vállalatok önkéntes biztosításait. Fehér Sándor vezérigazgató mindenekelőtt arról számolt be, hogy tavaly az AB egy- milliárd 600 millió forintot fizetett ki kártérítés címén. (Baranyában 83,5 millió forintot tett ki a kártérítések összege. Ebből 50,5 milliót a termelőszövetkezetek kaptak, 18 milliót fordítottak a lakossági károk megtérítésére, 12,5 milliónál több jutott az állami gazdaságoknak, a fennmaradó összegen pedig az állami vállalatok és az erdőgazdaságok osztoztak.) Az új gazdasági mechanizmus rendkívül bonyolult feladatot rótt az ÁB-ra. 1968-tól kezdve megszűnt az állami vállalatok elemi kárainak költségvetési fedezete, ugyanattól az időtől számítva önkéntes biztosításoÉLETMENTŐ ROBBANTÁS A robbanást követően hatalmas sebességgel tódul ki a és szénporkeverék. (Tudósi tát a 8. oldalon^) Esrh János felvétel« kát köthetnek a vállalatok. (Baranyában egy-két kivételtől eltekintve valamennyi állami vállalat rendelkezik biztosítással. A megyében működő államj gazdaságok kivétel nélkül biztosítottak.) A közelmúltban sokat fejlődött a termelőszövetkezetek vagyonbiztosítása. Jelenleg 18 módozatból választhatják, illetőleg ezek kombd-i nációiból alakíthatják ki a gazdálkodásuknak, termelési adottságuknak legmegfelelőbb biztosítást a tsz-ek. Az; új módozatok sok olyan kockázatra is kiterjednek, mint például a homokverési kár, a nagyüzemi almáskertek viharkárai, vízkárok, nagyüzemi szőlők tavaszi fagy kárai; Az új vagyonbiztosítási rendszer már az első évben bebizonyította hasznos voltát. 1968-ban 873 millió forint kártérítést kaptak a tsz-ek, 72 százalékkal többet, mint 1967-ben. Az utóbbi két évtizedben megnőtt az igény a személy- biztosítások iránt. Ezek közül legnépszerűbbek a biztosítási és önsegélyező csoportok, amelyek országosan 2 millió tagot számlálnak. Mivel a casco-biztosítás egyre népszerűbb a többféle önrészesedésű biztosítás mellé ebben az évben újabbat kínálnak. Március 1-től ugyanis részleges casco-biztosítás is köthető, amely elsősorban az autó ellopásából származó károkra vonatkozik. A gépkocsi-tulajdonosok régi vágya teljesült azzal is, hogy az ÁB osztrák, olasz és nyugatnémet biztosító társaságokkal megállapodást kötött. Ennnek értelmében segítséget nyújtanak a magyar autósoknak, ha azokat Ausztria, Olaszország vagy az NSZK területén kár éri. A megállapodás értelmében 200 dollár összegig fedezik a gépkocsik biztonságos közlekedéséhez szükséges javítási költségeket. Ausztriára, Olaszországra és az NSZK területére érvényes casco-biztosítás máris köthető. Az új, külföldi autós és motoros túrákra érvényes biztosítás 100 ezer forintig terjedő balesetbiztosítást, személygépkocsinál 10 ezer, motoroknál 5 ezer forintig terjedő poggyászbiztosítást és a sérülést követő betegállomány idejére 50 forintos napi kártérítést nyújt, a, m.
