Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-10 / 80. szám
ötiTiomoil nerc»to 1969. április Itt s Egy napot Pécsért Részt Teszünk a Jakabhegy» tábor építésében A pécsi természetbarátok már régóta foglalkoznak mecseki táborhelyek létesítésének gondolatával. Ez annál is sürgetőbben időszerű, mert az emberek mind nagyobb tömege igényli a hétvégi kirándulásokat, táborozásokat. A hétvégeken szinte kiürülnek a városok és lakóik elözönlik a környező hegyeket, folyók, tavak partjait Ahhoz, hogy kultúrált körülmények között töltsük el a hét végét, vagy a nyári szabadságot a szabadban, megfelelő szervezettség technikai felkészültség egészségügyi felszereltség szükséges. Az idegenforgalmi hivatalok által létesített campingek korszerűek, megfelelnek az európai színvonalnak. Ez azonban a fiatalság tömegeinek, úttörőknek, középiskolásoknak, de az üzemek, intézmények dolgozóinak nem elég, s elsősorban az idegenforgalom számára épültek. Épp ezért nagy örömmel olvastuk a Pécs városi Tanács felhívását, majd azt követően megjelenő cikkeket egy mecseki nyári tábor létesítésére. A Mecseken több olyan hely is van, ahol kitűnő nyári tábor létesíthető. (Pl. Ahaliget, Pécsi-tó, Sikonda környéke, Jakabhegy, Keleti Mecsek.) Ha mégis választani kell, éppen az előbbi cikkekben felvázolt igények alapján mi is a Jakabhegyet javasoljuk. Szépsége, Pécshez való közelsége, csodálatos körmm | nyezete (Zongorkő, Ba- bás-szerkövek, kilátó stb.) történelmi múltja és kitűnő turisztikailag központi fekvése mind-mind amellett szól, hogy Jakabhegyet és környékét Pécs város és Baranya megye dolgozóinak szolgálatába állítsák. A Jakabhegy. mint azt az előző cikkek is említik, évtizedeken keresztül. de még ma is kedvelt kiránduló célpontja a természetbarátoknak, az üzemi és iskolai természetbarát szakosztályoknak. Még inkább az lehetne, ha társadalmi és az illetékes hivatali szervek összefogásával mielőbb kialakítanának egy, a mai követelményeknek megfelelő nyári tábort, ami fokozatosan kiépíthető lenne akár egész éven át üzemeltethető táborozási, turisztikai központtá. Ügy tudjuk, hogy az újjászervezett Mecsekvi- déki Intéző Bizottság — mely összetételénél fogva egyesíti az idegenforgalommal, a Mecsek fejlesztésével foglalkozó hivatali és társadalmi szerveket, — felvette programjába a Jakabhegy rendezésének megoldását. A Baranya megyei Természetbarát Szövetség nagy örömmel fogadja ezt az elhatározást és tagjainak a Mecsek hegység iránti nagy szereteté- nek társadalmi erejével szívesen részt vesz a ja- kabhegyi tábor kialakításának munkájában. Karácft Károly a B. m. Természetbarát Szövetség főtitkára Harangzúgás, emberi szózat a föld mélyéből Ki tárta fel valójában az abaligeti barlangot? Párbaj a vakrákok felfedezői között Tóka József, az abaligeti Általános Iskola igazgatóhelyettese néhány évvel ezelőtt még maga is tisztelettel adózott Mattenheim József egykori helybéli molnár érdemének, aki a barlang bejárata feletti kőtábla szerint kerek két évszázada, teljes hosszában feltárta és az utókor közkincsévé tette a „csepegő köves” labirintot. És lám, az utókor egyik „háládatlam” kíváncsiskodója egyszerre csak vitába szállt a kőbevésett bizonyíték hitelességével. Nem is vitába, hanem kerek cáfolatba. Halljuk hát az előzményeket. — Még 1961-ben történt, hogy orvosi tanácsra Abali- getre kellett hoznom a kisfiámat, akit súlyos asztmája miatt speciális barlangi gyógy kúrára javasoltak. Aztán egy évre rá, amikor saját szememmel is meggyőződtem a kúra csodálatos hatásáról, — ugyanis meggyógyult a fiam, — ide, az abaligeti iskolába kértük áthelyezésünket feleségemmel, aki szintén pedagógus. Az már szinte apropóra jött, hogy annak idején alakult meg iskolánkban a honismereti szakkör, amelynek örömmel vállaltam a vezetését. Személyes okból is, hiszen hónapokon át én voltam a fiam barlangi kísérője, s így kaptam inspirációt az amatőr-kutató munkára. Kötetre való kéziratot tesz elém, a pécsi Egyetemi Könyvtár, a megyei és az Országos Levéltár, a keszthelyi Feste- tich Könyvtár és egy sor más intézmény feleimével ellátva, amelyeket vasárnapi pihenői, sőt nyári szabadságainak árán végig járt helybeli segítőtársával Bischoff József plébánossal, aki a latin és németnyelvű forrásanyagok fordítását vállalta magára. — A pécsi Káptalani Levéltárban találkoztunk először Kölesy Vince, az egykori uradalmi számtartó nevével, illetve tanulmányával, amelyet a barlang részletes alaprajzával együtt a levéltár Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban helyezett el 1820- ban. További és nagyon értékes támogatást a pécsi Egyetemi Könyvtár vezetőitől kaptuk, akik nemzetközi könyvcsere révén Pozsonyból megszerezték és rendelkezésünkre bocsátották Kölesy magyar- nyelvű könyvét, amely részletesen beszámol a barlang kutatás eredményeiről. Pedig ilyen előzékenységben csak a hivatásos kutatók részesülnek, — mondotta Tóka József, íme néhány érdekesség az „amatőr” munka eredményeiből: Kölesy Vince 1819. augusztus 24-én indult el felderítő útjára és ahogy tanulmánya első fejezetében leírta: „Az abaligeti nép nem tudott babonás előítéleteknél egyebet mondani a barlangról. Némelyek azt vitatták, hogy a hegynek belsejéből emberi szózatokat, némelyek meg ha- rangkongásokat hallottak; mások ismét azt állították, hogy egy elkárhozott leányzó oda számkivetett légyen, hogy egy ele jibe tett tálat köny- nyüivel megtöltsön, de amelyet sohasem teljesíthet, mivel a tál egy szerencsétlen vak eset által feldől., Ezek után helyesnek bizonyult a kései kutatók következtetése, ami szerint Kölesy Vince sem a helybeli lakóktól, sem Kitaibel Pál professzor 1802—12 között megjelent, s a barlangról is említést tévő művéből nem meríthetett tárgyilagos ismereteket, még kevésbé arra, hogy már 50 évvel megelőzte őt a feltárásban Mattenheim József. — Ami az egykori molnár szerepét illeti, találtunk erre vonatkozó régi jegyzőkönyvet is az abaligeti plébánia Ca- nonica visitattio című iratai között, — mondotta Tóka József. — De ez csupán azt bizonyítja, hogy a derék molnár 1768-ban egy eltévedt és jajveszékelö gyermeket mentett ki a barlangból, és e tettéért a gyermek megmentöjét, s nem a barlang feltáróját tisztelték benne 50 évvel később is a helybéliek. De Kölesy tanulmányában találtak adatokat a barlangban felfedett különös cseppkőképződményekről is, amelyeket már a későbbi korok barlangászai neveztek el Pisai ferdetoronynak, Prédikálószéknek, Tabernákulumnak, Pokoltorkának stb ... És ha nem is függ össze Kölesy Vince nevével a barlangi „vakrák” felfedezése, ennek is végére jártak Tóka József ék. Sok utánjárással kiderítették, hogy a csöpp állatkát bizonyos Méhely és Bokor nevű tisztifőiskolai természetrajz tanár találta meg a barlang patakjában, amiről így emlékezik meg a krónika: „Na itt van a barlangi pla- nária, mutatta meg nevetve társának Bokor, amikor kiemelte hálóját a jéghideg vízből, mire Méhely elképedve csak annyit tudott mondani: mi fene féreg ez, hogy lába is van... Aztán összeszedtek néhány példányt és Pestre utaztak vele ...” Rövidebbre fogva a krónikát az 'történt ezután, hogy Méhely magának vindikálta az „élő kövület” felfedezését és azt így is terjesztette fel [ az Akadémiára. Bokor pedig | nem vágva zsebre e sértő J mellőzést, előbb bíróság elé ; ci táltatta társát, majd párbaj- j kihívás lett az ügyből. Végül is olyan sztori kerekedett a j dologból, hogy a budapesti kabaré is műsorára tűzte a nem mindennapos botrányt. Hát egyelőre ennyit a barlangi történetről,. amelyet... — Ha időnk engedi, könyv alakjában is szeretnénk publikálni — mondotta Tóka József. De van ennél dédelgetet- tebb, vagy ahogy ő mondotta merészebb álmuk is: szeretnék ha a Kölesy Vincéről nevezhetnék el az abaligeti művelődési házat. Kívánságuk indokolt, tehát megvan a remény arra, hogy szentesítik is azt az illetékes felsőbb tanácsi szervek. Pálinkás György Gondolázás a mohácsi Dunán A lagúnák és a gondolák városa — az északitáliai Velence — érdekes ötletre inspirálta a mohácsiakat: elhatározták, hogy bevezetik a gondolaszerű csónakázást a Dunán. A halászati szövetkezet új csárdájánál lesz az állomás, itt szállnak majd ladikba a kirándulók, akikkel a csónakos felevez a Mohácsi-sziget északi fokához és onnan lassan „le csorognak” Mohácsig, útközben tárogató- vagy gitárzene szórakoztatja az utasokat és gyönyörködhetnek a szép Duna menti tájban. Ünnepi alkalmakkor — az est leszállta után — lampionokkal díszített csónakokat bocsátanak a folyóra, s ilyenkor a csendes víz és a parti lámpák fénye kifejezetten velencei hangulatot kölcsönöz a dunai „gondolázásnak”. Minőségi Ruházati Ktsz szolgáltatásai Tisztítás, megőrzés, mérték utáni szabóság Jó minőségű kontekcióáru Már végérvényesen és visz- szavonhatatlanul itt a tavasz. Fel is vettem a banlonkabá- tot. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy egy kabátcsere milyen gondokkal járhat. Ballonkabátot, tavaszikabátot fel! Télikabátot, bundát le! Pofon egyszerű lenne, ha ... ha nem mondaná a feleségem, hogy kicsi a szekrény, még ki kellene tisztítani, aztán ha jönnek a molyok és a bundája tönkremegy ... — Majd ősszel visszük a tisztítóba — elgondolván, hogy ezzel véget vethetek a témának. De ő egy pillanatra sem tágít. — Lajos, intézd el légy szíves! — közli határozottan. Ebből én megértem, hogy nincs mese, meg kell oldanom a problémát. — Ez neked problémát jelent — mondta kollegám. — Ne csüggedj, hamarosan elmondom, miként szabadulhatsz meg a feleséged bundájától és a bőrkabátodtól. — De én nem akarok végleg megszabadulni, hiszen tudod, mennyibe kerül egy bunda! — Mindjárt félreérted az embert. Egy címet mondok:) Sallai utca 14. Nem jelent ez | neked semmit? Na látod ide kell elvinned a kabátokat. A Pécsi Minőségi Ruházati Ktsz szűcsrészlege itt dolgozik. A szűcsrészleg vállalja a bundák és a bőrkabátok tisztítását. — És ha ősszel viszem, akkor nem vállalja? — Igaza van a feleségednek, hogy most kéri a tisztítást. A ktsz ősszel is elvállalja a kabátokat, de tavasszal, nyáron hamarabb kész lesz. Mond csak te a tél derekáig kiskabátban akarsz járni? — Hogy megfázzam? — Tudod az embereknek megvan az a rossz szokásuk, hogy mindent az utolsó pillanatra hagynak. így van ez a kabáttisztítással is. Elviszik november végén, és azt várják rendszerint, hogy egy nap alatt legyen kész. Ha csalódnak, akkor aztán ... Meg azt sem tudják, hogy a szűcsrészleg csekély díj ellenében megőrzi egész nyáron a kabátot. Itt a drága bundák, bőrkabátok a legbiztosabb helyen vannak és otthon nem foglal el helyet a szekrényben. — Most már tudom, hogy melyik üzletről van szó. Mift- den nap megbámulom kirakatában a szép szőrme kucsmákat, gallérokat, és a szőrme bevonatú díszpárnákat. Azt is tudtam, hogy mérték utón gyönyörű női és férfi bundákat készítenek. TEENAQER PARTY TJizonyos lelkiismeret-furdal ássál ülök be, úgy érzem elveszem a helyét egy fiatalnak, egynek a sok közül, akik reménykedve állják körül a bejáratot, kérdezgetve, van-e eladó jegy. Tizen sem vagyunk itt magamko- rabeliek — fifthy-agerek — így megilletődve ülök le. Megpróbálok fiatalodni. Ügy érzem sikerül. Már az első szavak évtizedeket fiatalítottak. Megjelent egy nagyhajú fiatalember és egyetlen közvetlen mondattal üdvözölte a közönséget: „Szia, srácok I” Ebben én is bent voltam! Aztán jött minden, amit hatásos rendezésnek mondhatunk: sötétből kivilágósodó harsány színek, elvisel- hetetlenségig erősödő hangok. (Célszerűnek látszik egy kis vattával bedugni a fület, így szűrien élvezhetőbb.) A Föld forog, lüktet, színes és eleven. Élni akarunk — mi is, a fiatalok is. Mi keressük a kikapcsolódást, ők élik, igénylik a friss hangokat, színeket. Minden bölcs logika ellenére nem hordanak higiénikus kopasz fejeket, zipzáras. egyszerű, praktikus ruhát, ■élszerű cipőt. Talán éppen a modern világ elszürkülése, az aszfalt és kőrengeteg, a kijózanító neonfény ellen kívánják az élénk színeket. Az egyik szereplő lila selyemnadrágot, rikító, tarkamintás inget visel, a másik piros kordnadrágot kék mellénnyel, tarka-foltos kalappal — ehhez sörények és Krisztus-szakáll. Botránkozzunk? Tegyünk fel (a vatta után) színszűrő szemüveget? Vagy próbáljuk megérteni a fiatalokat? ... A verseny, a zenészek, énekesek és a hallgatóság között úgy látszik — hallatszik —, az irányban folyik, hogy melyik tudja hangerőben felülmúlni a másikat. Már az egyes dalcímek bemondására a plafonig röppen az újjongás, majd szétveti a falakat. Mégis, minden harsányság ellenére van valami meghitt hangup lat. Érezhető az ezerarcú, ezerhangú, ezerlábú közönség és azok elől, fent, közülük a legszínesebbek, leghangosabbak, nemcsak nekik, de helyettük is énekelnek, zenélnek. Tudják, ki fog énekelni, örülnek az ismert számoknak, várják az újat. Vad dallamok, éles, erős hangok. Ütések hangszerekre és a dobhártyára — beat-zene! Új és más nekünk — nekik nem, mert az övék. Most a „Régi dal” című szám: egyszerű, kedves szöveg. Talán mégis besétál az ifjúság a nagykapun az érzelmességbe? De nem! Egy-két erős ütés, éles hang. Győzött a beatzene! Üjabb és újabb számok. Már egyetlen zajjá erősödik a hangzavar a vattaszűrőn át, mint mikor a szivárvány színei pörögve kioltják egymást. Most állathangokat kér kölcsön, csicsereg, füttyönget az énekes — és fütyülnek vissza. Hangok, már csak hangok. Minden zenei hagyomány megszentség- telenítése, merénylet minden idomított fül ellen, bohócsüveg Bach, Beethoven, Brahms és Bartók fejére? Üjrakezdés? Tévutak? Vagy hallásra, említésre sem méltó?! ök pedig jónak tartják, akár nélkülünk is, bírja, talán igényli fülük. Mi már eldúdoltuk kis indulónkat, a Wacht am Rheint, a Picca- dylyt, a 32-es bakát, a Uly Marlent. Jártunk csukaszürkében, kékes-szürkében, szürkés-kékben, barnás-zöldben ... Nem szerettük az élénk, tiszta színeket. Az ingek ugyan néha színesek voltak, barnák, feketék, zöldek — de most, együtt a színek, foltokra vágva — szebbek. Színeket akarnak és hangok zűrzavarát, a homo ludens még tud fiatal maradni. Nem szédül bele a megnyílt világmindenségbe, el tudja felejteni az atomfelhőket, az atomszennyeződést, a tüzeket, a parazsat — talán csak rövid időre — kevesen. Színeket és hangokat mernek akarni — kicsit helyettünk is, mert ők a mi gyermekeink, fiaink lányaink, azoké, akik még itt húzódunk meg közöttük, megszürkülve, túl szikáran, vagy elpuhultan, s talán számoljuk: bőségesen aratnak az új vallás papjai, mit kaphatnak, — de mit adnak, meddig adhatják a színeket, hangokat — meddig tart a tizen... Köszönöm, hogy beengedtetek! Vegyük ki a vattát a fülünkből, és ne mosolyogjatok, nevessetek! Nevetni csak ember tud! Konkoly Thege Aladár — De ezt nem is gondoltam volna. Még arról is tudok, hogy a Minőségi Ruházati Ktsz mérték utáni női-férfi és gyermek szabóságai szinte behálózzák a megyét és Pécset, hiszen a megyében 43, Pécsett pedig 10 szabóságuk van. Én is ott szoktam varratni. Először vittem szövetet, aztán rájöttem fölösleges, mert a méteráru szakboltokban sincs olyan választék, mint a ktsz egy-egy mértékutáni szabóságában. Az sem lényegte- ! len, hogy egyszerre nem kell | fizetni a szövet árát és a var- j ratást. | Együtt vittük el a feleségemmel tisztíttatni a bundát j és a bőrkabátomat. Aztán ! meg körülnéztünk az üzletek- ' ben. A Tünde női divatám- j boltban kiválasztott a felesé- i gém egy szép blúzt. Meglo- j pődtem, hogy ezt a darabot is a pécsi Minőségi Ruházati Ktsz készítette. Az üzletben elmondták, hogy a konfekció részleg női és gyermek felső- ruházati cikkeket nemcsak a hazai piacra, hanem külföldre is gyárt. (-9 < i 1 I
