Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
«69. äp riffs «. «unantmt «%< to Felszabadulási pályázat A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Népművelési Tanács hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére pályázatot hirdet olyan tanulmányok, dolgozatok, krónikák elkészítésére, személyes élmények, epizódok megírására, kiállítási dokumentációk elkészítésére stb., amelyek a felszabadulás eseményeit, az azóta eltelt időszak történetét, gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb eredményeit mutatják be. A pályázat legfőbb célja az ünnepi megemlékezés erősítése, a történelmi, helytörténeti ismeret gyarapítása. A dolgozatok és tanul- í mányok megbízhatóak, 5 hitelesek legyenek, helyi adatokra, kutatási ered< ményekre támaszkodja- !> nak. A pályázók utalja- t nak a felhasználj forrásokra (okmányokra, ha< tározatokra stb.). Ha csa- t ládoktól, egyénektől szer< zik a felvilágosítást, ak- z kor tüntessék fel az i adatközlőket (név, fog- ^ lalkozás, életkor, cím). A i tanulmányhoz szemlélteid tő fényképek, rajzok . csatolhatok. > Ha a benyújtott dol< gozat valamilyen pályá- l zaton már szerepelt volna, akkor fel kell tüntetni. hogy mikor, milyen pályázaton vett részt, nyert-e díjat, jutalmat, továbbá, hogy a pályázó kiegészítette-e pályamunkáját (mivel, hogyan). Pályadíjak: S I. díj egyenként 5000 Ft 10 n. díj egyenként 3000 Ft 20 ül. díj egyenként 2000 Ft 25 jutalom egyenként 1000 Ft A pályaművet a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottság Titkársága Pécs, Széchenyi tér 18. sz. II. em. kell megküldeni 3 példányban. A borítékon fel kell tüntetni, „Országos Fel- szabadulási Pályázat”. Beadási határidő: 1969. december hó 31. Eredményhirdetés: 1970. április hó 2-án. Országos Népművelési Tanács. Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Elkészült a Kossuth tér rendezési terve Űj helyre kerül a Kossuth-szobor — Nyolcvan méter hosszú irodaház a déli oldalon — Érdeklődés a pincék sorsa iránt ft yugdijban mellőzni lehet, ha az ember okosan bánik a géppel és erejével. Ruffli Lajos neve szintén fogalommá válik. Mozgalom indul neve alatt A Pécsi Szénbányászati Tröszt napi termelése azt megelőzően 480 vagon, a Ruffli-módszer elterjedésével még plusz 80—85 vagon! A mozgalmat ő szélesíti ki, beosztják munkamódszer-átadónak. — Ezt csináltam, ezért kaptam a Kossuth-díjat. Nagyon sokat dolgoztunk, sok volt a pótműszak, a vasárnapi műszak. Komlón is jártam az üzemeket. A komlói tröszt hétezer forint keresetet ajánlott fel és azt mondták, választhatok bármelyik kökö- nyösi új lakóház között, s akár holnap költözködhetem. Ha elfogadom az ajánlatot, azt hiszem jobban állnék most — Miért nem fogadta el? — Azt hiszi, könnyű elhagyni a megszokott munkahelyet? Munkatársaimat, barátaimat? Itt kezdtem a bányászkodást, itt is maradok. Hiszen éppen ez fáj, hogy az ember lassan eltávolodik mindentől. Még jó, hogy van ez & nyugdíjas bányászok szakszervezete itt kint. Néha találkozunk, beszélgetünk. De higgye el, amikor beteg voltam — mert a szívem, az már nagyon kivan — nyomtam az ágyat hosszú ideig, a tröszttől felém sem néztek. Az sem érdekelte őket, élek-e — halok-e. Pedig mi megtettük a magunkét azokban az években ... Megy a Kiss Nagy Jóskához is? Ö is megmondhatja ... Telefonon hívom Kiss Nagy József nyugdíjas főmérnököt. Felesége mondja, kint van a hegyen, kicsit betegeskedett, de hogy jobban van, kiment Szabolcsra, most metszeni kéne a szőlőt is. ...Alsóhegynek nevezik ezt az oldalt. A szőlő nem nagy — gyümölcsössel együtt — talán négyötszáz négyszögöl. Még harmincnyolcban telepített ide Rizlingszilvánit, Leánykát, de van Furmint, Rajnai rizling is. A szőlő még a nagyapáé volt, örökségként maradt. Leválasztottak egy szobát a présházból, bent asztal, régi kanapé, tűzhely, szalmakalap pedig a szögön. Az asztalon bor, szalonna, kenyér. Kopott, háromnegyedes zöld lódenka- bátban ül a pádon, pipázik. I A Kossuth tér az elmúlt hetekben nem szolgált látványos meglepetésekkel. A meghatározott tervek szerint folynak a különböző munkák. Az utób- ! bi időkben teljesen Iebontot- ; ták az egykori Nemzeti Foga- j dó falát, s megszüntették a szomszédságában lemélyített | aknát. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói ugyanis megállapították, hogy az aknától délre, illetve annak környékén szerencsére már ! nincsenek újabb pincék. A j szomszédságában feltárt üre- | geket több vagon kővel tömik [ be, amit cementhabarccsal in- j jektálnak. E munkák néhány nap múlva befejeződnek. Már hírül adtuk, hogy az autóbusz-várócsarnoktól délre, az úttest alatt több mint száz méter hosszú pincerendszert j tártak fel és biztosítottak bá- | nyászati módszerekkel. Mint í várható volt, megindult az ér- j ! deklődés a jól kiépített pin-1 ! cék felhasználása iránt. Az ! Élelmiszerkeresedelmi Vállalat igazgatója a napokban lent járt, s úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a pincét megkapják, raktározásra használják. Valószínű, mások is jelentkeznek még. Ugyancsak a közelmúltban készítették el a tér rendezési tervét. Lovas Attila, a Pécsi Tervező Vállalat mérnöke négy változatot dolgozott ki, amely a közlekedés különböző alternatíváit is magában foglalja. Ezekből három a jármű- forgalmat a tér déli részére koncentrálja, s a tér északi részén meghagy egy körülbelül 20 méteres sávot A megrendelő, a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya ezt az elképzelést támogatja A terv szerint — amelyet ismernek és támogatnak a Pécsi Tervező Vállalat többi mérnökei is — vagy 40—50 új fát ültetnek el majd a húsz méteres sávon, illetve a Hal téren. A fák alatt padokat helyeznek eL A fákat olymódon telepítik, hogy a két téren 40—50 parkoló személy- gépkocsi is elférjen. A Kos- süth-szobrot a KözegészségtaKÖMÜVES szakmunkásokat felveszünk Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: .Bogádi Virágzó • Mg. Tsz-néL Nagykő záron ni Intézet közelében, a tér Fürdő utcához közel eső sarkán kívánják elhelyezni. A húsz méteres zöldsáv két oldalát körülfogó járdaszigetre telepítik majd azokat az újságárus stb. bódékat, amelyek ma a Bem utcára néznek. Az áthelyezéssel esztéti- kusabb hatása lesz majd a térnek. Lebontják a zsinagógát körülvevő kerítést is, ily- módon a tér megnagyobbodik. A járdaszigetet fehér aszfalttal, a gépkocsi-parkolóhelyeket viszont bazaltozott, ezáltal fekete színt mutató burkolattal akarják bevonni. Ez sajátos hangulati hatást eredményez majd a Kossuth téren. Elvben talán az év végéig is elkészülhetne a tér északi része, a gyakorlatban viszont minden bizonytalan, mert a tér északi fele még feltáratlan. Minden attól függ tehát, hogy milyen meglepetéseket tartogat számunkra az ottani föld alatti világ. A terv szerint célszerű volna lebontani a jelenlegi Baranya bisztró, zöldséges, illetve tejbolt földszintes épületét, valamint a Hal téri gumiházat és annak déli szomszédját. A tervező szerint 70—80 méter hosszú többszintes irodaházat kellene építeni a helyükbe, amely a Hal téri bontott épületek térségében, L- alakban folytatódna. Az épület magas árkáddal ívelné át a Kossuth tér Hal térre nyíló bejáratát, s a jármű-, illetve a gyalogosforgalom az árkád alatt bonyolódna le. A terv alapján a hosszai épület földszinti részén esetleg üzleteket, a Hal térre nyíló traktuson pedig egy teraszos cukrászdát lehetne létesíteni. A tetszetős elképzelés, lehetőség iránt máris megindult az érdeklődés, s egy intézmény már azt latolgatja, hogy irodaházat épít azon a helyen, legalábbis társul a többi beruházóval. Amint a Városi Tanács építési és közlekedési osztályán elmondották, a szanálási költségek az épít- tetőket terhelik, s ez kétségtelen hátrány. Igen nagy előny viszont, hogy a város szívében, egy forgalmilag frekventált helyen lehetne elhelyezni néhány intézményt, ezért arra számítanak, hogy j többen is jelentkeznek még. A Kossuth tér rendezési tér- ve néhány nap múlva az Üt- j és Vasúttervező Vállalathoz I ( kerül, mely tanulmánytervet i j készít Pécs tömegközlekedésé- í , nek átszervezéséről. Májusban j vitát rendeznek a tér sorsá- 1 ról és jövőjéről. Az ankéton j résztvesz a Hazafias Népfront! — szakemberekből álló — vá- ; rospolitikai bizottsága is. Magyar i Te&uap az ünnepek elóttl utolsó napon csúcsforgalom volt a pé- esi üzletekben, áruházakban. A Centrum Áruházban alig lehetet* közlekedni a vásárló tömegtől. Ami pótolhatatlan, & mégis pótolni hell••• — Egyet kérnék ... — Mi volna az? — Ha ' lehetséges, hagyják el a nevemet. — Nehéz lesz. Nagyon nehéz ... Hisz, miért tenném? Egy napja már, hogy fölkerestem a keskeny, zöld házban. A részletek azóta jelentéktelenül elmerültek. — Öra is ketyegett valahol. Bent túlmeleg volt. Mondanám: kint az udvaron pedig... De- hát, abban a házban nincs udvar, csak ház. Nézegetem a tanácsköztársasági Petőfi- bélyeget, s a 25 koronás „fehérpénzt”, amit tegnap emlékbe kaptam tőle. Bégi pénzeket, bélyegeket rakott ki az asztalra, és láttam jótékonyan örül, amikor észrevette, hogy a 25 koronást megforgatom, kezd érdekeink Ha jól visszagondolok, nem volt ez egy teljesen szabályos vagy megszokott — riportügy. Reggel kint voltam nála a Mihály utca 13/2-ben, hogy ráér-e a déli órákban. Délben úgy várt, hogy szinte zavarba jöttem. — Az iratok... — mondta és benyúlt az asztalfiókba. A személyi igazolvány. — Az 571201. számú MKP tagsági könyv 1945-ből. A szakszervezeti igazolvány 1945-től. A felesége párttagsági könyve A veterán igazolvány 1959-ből. A Munka Érdemrend ezüst fokozata, amelyet most, az évforduló napjaiban kapott meg. El akartam hárítani: minek ez? Akkor egy gépelt papírlapot terített az igazolványokról, és azt mondta: — Már előre sejtettem a kérdéseket. Ezért csináltam egy kis jegyzetet Itt van, olvassa át... — Most már van idő a pipára. Ehhez idő kell meg türelem is, mert mindig kialszik. A bor jó zamatú, kissé könnyű. — Az orvos azt mondja, ne dohányozzak, ne igyák. — A feliratok az ajtófélfán? i — Akik itt megfordultak. Régi kollégák. Olvasom a neveket: Grőbel Emil, Ember Kálmán, Kun László, Koncsagh Károly ... — A kert, a szőlő, mindig vonzott. Már gyermekkoromban. — A bánya éppen a másik véglet... — Persze. De kiegészíti egymást. Itt csend van. Pihenni is lehet. — Van mit kipihenni? — Van. Igya ezt meg, aztán töltünk. A „nagyhajtás” az ötvenes években volt. — Negyvenötben jöttem vissza Dorogról. Szabolcs kerületet bízták rám Kezdetben egyetlen mérnököm nem volt. Még a hivatalos leveleket is magam körmöltem. Mondja, volt a Ruffli Lajosnál, Sudár Ferinél, És a Garal Józsi? ö is Kossuth-díjas. — Nincs otthon. Alföldre utazott rokonokhoz — Hát volt itt munka. — Szén kellett az iparnak, az elektromos iparnak. Emlékez- I hét még a „széncsatára”. Bárki bármit mond is, azoknak, akik akkor helytálltak, sokat köszönhet az ország. A Kossuth-díjas Kiss Nagy József dolgozta ki akkoribóin a ciklusos termelési rendszert és a már akkor „halálra ítélt” Béke-akna életét is meghosszabbította jó tíz-tizenöt esztendővel. Kihozta azt a szenet, amit még lehetett. — Hallatlanul primitív körülmények között dolgoztunk. Jóformán félévszázados módszerekkel termeltük ki a korábbi évek mennyiségének többszörösét S képzelje el, hogy ezt nagyon sokan még lelkesen is csinálták! Aki akkor öt-hat évet dolgozott, 10 — 14 évet teljesített Ma már úgy megy a munka, mint egy jól összeszokott nagy zenekarnál: a karmester intésére minden hangszer megszólal kellő ! időben, kellő pontossággal. S ez a jó. Elég sűrűn bejárok í a tröszthöz, sok új fiatal 1 műszakit látok, nem ismerem őket, de jóleső érzés látni, igyekezetüket Amikor kikísér, a nap előbújik a felhők alól és bevilágítja az alant húzódó Sza- bolcsfalut — A bánya olyan, mint az 1 ember élete: tele búval, örömmel. Elszakadni tőle, nagyon nehéz. Bab Ferenc „1915-ben kerültem Erdélyből Budapestre. 16 éves koromtól tagja voltam a szociáldemokrata pártnak. Iskolai tanulmányaimat, majd később az egyetemi tanulmányaimat részben Nagyszebenben, Kolozsvárott és Budapesten végeztem. 1915-ben vonultam be, mint egyéves önkéntes a budapesti 1. honvéd gyalogezredhez. 1918-ban az olasz frontról, mint rokkant főhadnagy szereltem le, és kerültem újból az egyetemre. Itt szerveztük néhány egyetemi társammal a baloldali ifjúságot, és innét épültünk be két társammal a budapesti famunkások szakszervezetébe, ahol az akkori szakszervezeti titkár tudtával szerveztük a jövő kommunista pártjának tagjait. Mint leszerelt hadirokkant tiszt, könnyen beke- I rültem a budapesti forradal- [ mi katonatanács vezető tag- \ jai közé. A leszerelt és a még aktív katonaság baloldali megszervezése az amúgyis általános forradalmi hangulatban nem volt nehéz feladat. Nagy- Budapest helyőrsége és leszerelt katonasága egy ember- ! ként állt a vörös zászlók alá... Az 1919 márciusi forradalmi felvonulás élén a forradalmi egyetemi vörös karszalagosok, egyetemisták vonultak, utána a katonaság teljes harci felszereléssel, ágyúkkal és gép- í fegyverekkel, majd Budapest j félmilliós munkás tömege i olyan impozáns, de félelmetes dübörgéssel menetelt ! „Éljen a világot megváltó ' nemzetközi proletár forradalom!" — kiáltással. Az utolsó I figyelmeztetés volt ez az akkori kormánynak. A magyar dolgozó nép tiszta munkáskormányt követelt. Én voltam az öt tagú bizalmi testület egyik tagja, aki a budai miniszterelnökségi palotában Budapest forradalmi katonatanácsának ultimátumát a gyű- ! lésező minisztereknek átnyújtotta. Ez volt a Tanácsköz- I társaság megalakulásának for- I ró, felejthetetlen, most már ■ történelmi emlékű napja ... 1 A Tanácsköztársaság ideje \ alatt katona a hadirokkantságom miatt nem lehettem, de megbízatásom a budapesti I vörösőrseg megszervezése volt. j A tanácskormány a buda- \ pesti forradalmi törvényszék | vádbiztosává nevezett ki. A , ludovikás ellenforradalmi kí- í sérlet ügyében én voltam a vád képviselője .. — Ezek volnának az élmények — mondja. Én pedig, a gépelt sorokat böngészve szeretném megmagyarázni, hogy tulajdonképpen nem élményekre vadászom, hanem annak a megfogalmazására törekszem, amire dr. Reitter Ferenc, hetvennégy esztendős nyugalmazott körorvos egész életének tanulsága — küzdelmei és helytállása, boldog órái és töprengő, nem boldogtalan, de nem is boldog szerénysége — késztet — Egy dolog volna még — szól csöndesen. — Nem tudom, jól teszem-e, hogy elmondom, de ez üzenet is lehet a fiatalságnak. Amint itt leírtam a papíron, forradalmi vádbiztos voltam. Egyszer nagyon érdekes eset történt velem. Volt egy Gerencsér nevű rendőrfogalmazó. Amikor ! a ludovikások ellenforradalmi | kísérlete után a rendőrség a papírokat átadta vádemelésre, a legnagyobb meglepeté- ; semre Gerencsér nevével^ ta- i lálkoztam. Mi nem is bará- ! tok, hanem testvérek voltunk j egymással. Amikor a nevet ! olvastam, olyan kétségbeeses • fogott el, hogy most mit te- j gyek? ... Olyan lelki tortúra j volt ez, amit még ma is érzek ... | Elkönnyezi magát. Az em- I lék erős, vagy a lélek állt ki ! sok próbát az idők folyamán? ! Ki tudja ezt? Nagy szemei ! szomorúan lecsukódnak, j — Végül is arra a megállapításra jutottam magamban, hogy meg kell tennem. A legnagyobb szigorúsággal kell eljárnom, mert a munkáshata- ! lomnak tett eskühöz kell tar- I tanom magamat még az j apámmal szemben is... Gerencsér húsz évet kapott. A Tanácsköztársaság leverése ! után visszakerült a helyére, : sőt rendőrtanácsos lett... Ez az ember olyan sok jót tett ! nekem a Horthy-rendsierben, j hogy szavakkal leírni nem le- j hét. Többek közt azt is, hogy az egyetemen letehettem az j orvosi vizsgáimat. Mert, ha ő I nincs, ez nem megy ... I Mit mondhatok én még? j Van-e jogom, mint riporter- ; nek — akinek a legtöbbször J legfeljebb néhány órája és egy-két napja van ahhoz, j hogy beszéljen a riportja sze- | replőivel, és eltűnődjön a j találkozások fölött — azt I mondani, hogy ez meg ez ! történt egy 74 esztendős em- | bér életében, aki már-már za- | varba hozza az embereket a i jóságával, akinek az életében messze több volt a küzdelem, j mint a szerencse, akiről csak I a beszélgetés végén derül ki, ! hogy kilencen voltak testvé- ! rek, rajta kívül mind fizikai I munkás lett, hogy hosszú ; éveken át tanársegéd volt a j budapesti Korányi-klinikán, i hogy mindene — a lakása, j bútorai, könyvei — elpusztult I a háború alatt egy bombatá- | madás során, és 1945-ben öt- I venéves korában kezdett új j életet a pécsváradi járásban, I mint körorvos. Tíz éve nyugdíjban él Pé- ! esett a feleségével. Mondhatnám nyugodtan: magányban, szinte elfeledve. — Az a szomorú az én részemről, hogy a reumám miatt lemenni csak még le- 1 megyek — mondja — de visz- | sza már nagyon nehéz. Dol- ; goznék, mint régebben, dehát, itt lakunk fönt. Ezen a területen nem tudok mozogni. Valósággal rabságban vagyok itt Ráadásul még udvar sincs. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy él egy idős ember fönt a Tettyén, a meredek Mihály utcában. Több — köztük magas — kitüntetése van. A társadalmi elismerést megkapta. Dolgozott is érte. De, míg beszélgettünk: gyakran az volt az érzésem, hogy most épp a lerfontosabb hiányzik az életéből: az emberek, a mindennapok közelsége. Annak a boldogságnak az érzése, hogy Van. s Miért van, s Mások is tudják, hogy ő van. Ugye, pótolni kellene ezt a hiányt? TUar Áre*e
