Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
*2^$« Sprüfs 20? Duirnnftm naoto s Vlagyi Sßndes élő nemzedék megismétlődő funkciója a társadalom történetében teljesíteni a történelmileg megérett szükségszerű és lehetséges feladatok megoldását Am a feladat teljesítése csak a korábbi generációk által lefektetett alapokon és a* általuk létrehozott kulturális és szellemi örökség birtokbavételén alapulhat Nem nélkülözheti egyetlen élő nemzedék sem az elődök nagy felfedezéseit azok felhasználását azért sem, mert hamarosan évszázadokat visszaesne a társadalom haladása, de azért sem, mert a nagy elődök éleslátása előre bevilágítja a jelen és a jövő egy-egy lényeges vonását és a cselekvő nemzedék konkrét történelmi feladatát is. A modern embernek eszébe sem jut hogy lemondjon a tűzről, ellenkezőleg egyre magasabb hőfokot produkál, hogy maga alá gyűrje a természet már ismert darabjait És lemondhat-e * modern ember a felfedezett új társadalmi rendrőt a szocializmusról és a kommunizmusról? Nélkülözheti-e azokat a tanokat amelyek a társadalom fejlődése törvényeinek szinte természettudományos pontossággal készített programját tartalmazzák? A történelemben esak azok a nemzedékek és kiemelkedő emberfők tudtak nagyot és maradandót alkotni, csak azok tudtak nagy lépést tenni a társadalmi haladás útján, akik messzire visszanyúltak és a múltak nagy hagyományaiból építették ki maguknak harcuk hadállásait. Az emberi kultúra nagy alkotójának hagyatékára és magára az alkotóra emlékeztetünk e sorokkal. 1870. április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin, akinek emberi alakja, neve és munkája egy nagy történelmi kor kezdetének szimbóluma lett. Lenin — a leninizmus a kapitalizmusból a kommunizmusba induló emberiség küzdelmének, a szocialista világforradalom kezdetének szimbóluma. Lenin neve és életműve az 1917. évi Októberi Szocialista Forradalom győzelmével a leg- újabbkori történelem korának kezdetével azonos. Lenin nevével eggyé vált a nemzetközi munkásmozgalom történetében az első forradalmi marxista tömegpárt, az oroszországi bolsevik párt megszületése. Lenin és pártja volt előkészítője és vezetőereje az 1905. évi orosz és az 1917. évi februári polgári demokratikus forradalomnak. Lenin és pártja vitték győzelemre a világtörténelmi fordulatot jelentő Nagy Októberi Szocialista Forradalmat és az első szocialista építőmunkát Az emberiség századokon és évezredeken át megőrzi emlékezetében a nagy tudományos felfedezőket a nagy hadvezéreket a kiváló államférfiakat és a kiemelkedő művészeket mindazokat akik szellemi és erkölcsi képességeik, kiváló fantáziájuk és éleslátásuk, nagy munkabírásuk, vagy szervezőképességük latbavetésével hozzájárultak az emberi haladáshoz. Sok-sok nagy történelmi személyiség töltötte be a néptömegek küzdelmében elméleti megfogalmazásával, szervező munkájával személyes áldozatvállalással ezt a funkciót Leninhez hasonló nagy történelmi személyiséget azonban nem találunk. Lenin erős oldala volt a tudományos-teoretikus kutatás és látásmód. Elemében érezte magát a gyakorlati-forradalmi szervezőmunkában, és ebben kiváló volt. Mint a forradalom katonai vezetője a művészet rangjára emelte a hadvezetést Első és utolérmir Iljics hetetlen reprezentánsa volt a szocialista államférfinak és politikusnak. Szívóssága, fizikai állóképessége és roppant munkabírása egészen kivételes. Emberi, egyéni vonásai olyan vonzóerőt jelentettek, amelyek csak ritkán egészítenek ki egy emberben sok más kiváló képességet A kortárs és a későbbi nagy személyiségek így nyilatkoztak róla: Henri Barbusse: „... aki az egész orosz forradalmat megtestesítette, aki ezt a forradalmat agyában hordta ki, előkészítette, megvalósította, és megmentette, Lenin a történelem egyik legnagyobb és minden szempontból legtisztább alkotó egyénisége, az az ember, akinél többet még senki sem tett az emberekért ...” Martin Andersen Nexő: „Lenin hatása nyugat alkotóerőire” c. írásából. „Évszázadokon át nem volt még egy ember, aki olyan méretekben tudta volna mozgásba hozni az emberek gondolatát és érzéseit, mint Lenin. Az utóbbi két évtizedben mindenütt, a földteke bármely pontján, mindenki ajkán felhangzott a neve: az egyszerű nép szeretettel ejtette ki a nevét, az uralkodók és elnyomók pedig gyűlöletteL” Bemard Shaw: (1924.) „Lenin — Európa legnagyobb államférfia." c. írásából: „Boldog vagyok, hogy hat évvel ezelőtt, amikor az angol sajtó a rágalmaknak olyan özönével árasztotta el Lenint, amelyhez még az 1780-ban, George Washington ellen intézett rágalomhadjárat sem fogható — boldog vagyok, hogy én akkor üdvözöltem Lenint egyik neki küldött könyvemre írott ajánlásban, mint Európa legnagyobb ál- lamférfiát... Nem kételkedem benne, hogy eljön a nap, amikor Londonban George Washington szobra mellett fognak Leninnek szobrot állítani.” Theodor Dreiser „Lenin” e. írásából: (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok 1940.) „Bármi lenne is ennek a harcnak legközelebbi eredménye, Lenin és a Szovjetunió, az a humanitás és igazságosság, amiket Lenin az ország kormányzásába bevezetett, végeredményben győzni fognak. Mert, bár Lenin ma már nincs az élők között, az a társadalmi rend, melyet megalkotott s melyet harcos társai és követői azóta még nagyobbá és erősebbé tettek, sohasem veszhet el a jövő nemzedékek számára.’’ Ralph Fox: „Lenin arca" e. írásából (Lenin életrajza 1933.) „Lenin nagyon egyszerű, nagyon határozott ember volt, ugyanabba a formába öntötték őt is, mint Lincolnt, és Cromwellt; nagy ember volt, tudatában Volt világtörténelmi jelentőségének, de sohasem nézegette magát a történelem tükrében, nem volt egyetlen hamis gesztusa sem, nem játszotta a hőst, nem tartott hisztérikus szónoklatokat Tudással, hatalmas értelemmel, a gyors döntés és az eltökélt cselekvés erejével, példátlan merészséggel rendelkezett De egész jellemének talán legcsodálatosabb vonása az volt, hogy ő is olyan ember volt, mint a többi. Senki sem vetette úgy meg a felsőbbrendű embernek még a gondolatát is, mint Lenin és még mélyebb undort váltott ki belőle az az álkultúra és olcsó filozófia, melyeken ez az elmélet fel- éjiül ...” *, Kivonat Maxim Gorkij írásából: „... És még nem volt ember, aki olyan igazán rászolgált volna a világ örök emlékezetére, mint ő. Lenin meghalt De eszének és akaratának örökösei élLenin nek. Élnek és olyan sikeresen dolgoznak, ahogy a világon még senki, soha, sehol nem dolgozott” (1930. június.) A leninizmus hazánkban az első győztes szocialista forradalom után nagyon hamar elterjedt és meggyökeresedett. Az orosz forradalomban részt vett magyar internacionalisták százezres tömege, cselekvőén a gyakorlati harcban ismerte meg a leninizmust és közülük sokan, magát Lenint Kun Béla közvetlen munkatársa volt Leninnek. Ö abban a kedvező helyzetben volt, hogy a legközvetlenebb módon érezhette a nagy forradalmár és az emelkedett gondolkodó hatását. Ma már tudjuk, hogy az első győzelmes szocialista forradalmat követő Magyar Tanácsköztársaság győzelmének egyik fontos tényezője volt az előiskola, amelyet a magyar internacionalisták elvégeztek. Lenin sokat foglalkozott a Tanács- köztársaság győzelmének történelmi jelentőségével, az orosz forradalommal megegyező és eltérő vonásaival. Állandó kapcsolatban volt a Tanácsköztársaság vezetőivel, sok kérdést intézett hozzájuk, sok útmutatással és tanáccsal látta el a magyar forradalom vezetőit. Az „Üdvözlet a magyar munkásoknak” c. levelében a lelkesedés, a támogatás, az intelem és az elismerés olvasható. Ebben többek között ezt olvashatjuk: „Alig több, mint két hónapja áll fenn Magyarországon a Tanácshatalom, de szervezettség tekintetében a magyar proletariátus, úgy látszik, már túltett rajtunk. Ez érthető, mert Magyarországon a lakosság általános kulturális színvonala magasabb, azonkívül az ipari munkások aránya az egész lakossághoz képest (a mai Magyarországnak 8 millió lakosa van, ebből Budapesten 1 millió) hasonlíthatatlanul nagyobb, végül a szovjet rendszerre, a proletárdiktatúrára való átmenet is hasonlíthatatlanul köny- nyebb és békésebb volt Magyarországon.” LENIN, 29. kötet (Szikra-kiadás, Budapest 1953.) A kommunista Intema- cionálé kongresszusain Lenin többször foglalkozott a Magyar Tanácsköztársaság tanulságaival és értékes tapasztalataival, amelyek hozzájárultak a nemzetközi kommunista mozgalom előtt álló fontos feladatok tisztázásához. A felszabadulás után hazánkban a leninizmus — a lenini forradalomelmélet és politika, a szocializmus építésének lenini elmélete és taktikája — tömegméretekben terjedt el, vált a cselekvés vezérfonalává és testet öltött^ a szocializmus vívmányaiban. A negyedszázados szocialista fejlődés során szerzett tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, ha a szocializmus építésének vezetőereje a párt hű marad a leninizmushoz és ebben a szellemben vezeti az egész dolgozó népet, nagy sikereket érhet eL Lenin az egyetemes emberi haladás nagy harcosa volt Korunk főszereplőjének, a munkásosztálynak nézőpontján állva állást foglalt a kor minden kérdésében. Nem avult el széleslátása, egyetemes szemlélet- módja, sem életművének eszmei tartalma, sem egész tevékenységének módszere. A moszkvai Vörös téren, a mauzóleum előtt kígyózó sorok mindennapos tarka sokasága — a nemzetközi zarándoklat rá a bizonyíték, hogy Lenin az emberiség nagy vezére, nagy szelleme és nagy egyénisége volt életében és az maradt halála után is. Or. Tóth József Undine Balettbemutató az Operaházban Ismét „divatba jött” a romantika. Egyre több olyan kísérletet ismerünk — és nemcsak a balettben — amellyel a nemrég még porosnak tartott romantikus alkotásokat igyekeznek a modern ember szemével átköl- teni. Elhagyják a romantika sallangjait, de igyekeznek megragadni és tisztán elénk állítani szimbólumait. Ezek közé a kísérletek közé tartozik az Undine című balett felújítása. A múlt század első felének e nagysikerű alkotása, amelyhez elsőként Perrot, a nagy táncos és balettmester készített koreográfiát, tipikus szülötte korának. Témája — mint annyi más romantikus balettnek — a földi és a földöntúli szerelem, az álom és a valóság összeütközése. Csak némileg másképpen, mint például a Sylphide-ben vagy a Giselle-ben. Ez utóbbiakban a reális földi szerelemmel egy szinte testetlen, légies „tiszta” szerelem állt az elvont, áttetsző nőideál megszemélyesítésével. Undine azonban nem az égből száll alá, hanem a mélyből tör fel, éppen nem testetlen, hanem nagyon is testi, sőt erotikus, nem annyira a „mennyei”, mint inkább a „pokolbeli” szerelmet képviseli tehát Vagy talán egy teljesebb, testi-lelki szerelj met, amit a romantika épp-J oly elérhetetlennek ítélt mint az égit. A balett mostani átfogalmazása ezt az alapgondolatot igyekszik megragadni. Azt tehát, ami a témában nem avult el, hiszen a szerelemnek ez a kétarcúsága a mai kor emberének is problémája. Sőt nemcsak a szerelemé, hanem tágabb és általánosabb értelemben az emberi vágyé, emberi akaraté. Ezért Eck Undine alakjában nem is annyira a pokolbelit mint inkább a teljeset igyekszik megragadni. A drámát teljesebbé teszi, hogy vetély társnő je, Beatrice sem képtelen erre a teljesebb szerelemre, csak a szokás, a konvenció, az egyoldalú értékrendszer szerint felépített szituáció teszi őt képtelenné. A végső veszély pillanatában, a halál „torkában” Beatrice is kiteljesedik, hogy aztán reális körülmények közé kerülve megint visszazáródjon. Kettejük közt őrlődik Panelon lovag. Beatrice mellől Undine-hez menekül, de épp abban a pillanatban, amikor Undine-vel együtt alászáll- hatna annak világába, megriad és visszatáncol Beatri- ce-hez. Az esküvőn ismét Undinéről ábrándozik, majd mikor a sellő meg is jelenik, boldogan rohan halált hozó karjaiba. A tenger törvénye nem tűri a hűtlenséget és halállal áll bosszút érte. A darab ebben a formájában úgy született meg, mint a Kossuth bicskája, csak a pengéjét és a nyelét cserélték ki, de különben még teljesen az eredeti. S ezt szószerint érthetjük, .nemcsak a koreográfia új, hanem a zene is. A múlt században használt eredeti zene helyett most Hans Werner Henze, a modern zene egyik jelentős alakja irt a baletthez új muzsikát. A zene alkalmazza a modem zeneművészet sok vívmányát, de ugyanakkor igyekszik közérthető, vagy legalább is a szélesebb közönség számára is érthető maradni. Nem tartozik a kor zeneművészetének reprezentáns alkotásai közé, de éppen ez a popula- ritása figyelmet érdemel. Teljesen új és modem Eck Imré koreográfiája is. Mindazonáltal ez még mindig a Kossuth bicskája, részeit úgy cserélték ki, hogy az eredeti koncepcióknak legalább a váza megmaradjon. Eck munkájának jelentős értékei vannak. Megragadja a romantika szellemét, de teljesen a mai ember szemével. A darab stílusa egységes, látványos, de nem hivalkodó, mélyértelmű, de nem dagályos. S ugyanakkor hallatlanul mozgalmas. Minden pillanatban történik valami, figyelmünk soha sem lankad eL A mozdulatok, pózok változatosak, sokrétűek. Azt a hitet tudják keltem, hogy mindaz, amit látunk, szükségszerűen történik, s nem is lehetne ülésként. Felmerülhet persze a kérdés, hogy milyen helyet foglal el az Undine Eck Imre alkotó munkásságában. Nos, véleményem szerint, minden erénye mellett sem valamilyen csúcspont A darab mégiscsak átköltés és nem Eck igazi világa. Számára éppen azért lehet jelentős, mert ezáltal tanulmányt és tanulságot is jelent. Meg kellett tanulnia egységes mozdulat-koncepció keretébe foglalni egy teljes estét betöltő balettet Elvetve a romantika sallangjait; általában meg kellett tanulnia a sallangok elvetését. Ugyanakkor fel kellett dolgozni a maga számára is a romantikának azokat a hagyományait, amelyek ma egyáltalán felhasználhatók. A darabban — ha szabad jósolni — benne van a közönségsiker. Ezért nem érdemes azon rágódni, hogy pont ezt kellett-e Operaházunknak bemutatni, s nem lett volna-e érdemesebb a balettkart és a koreográfust más, minden ízében modern feladat felé irányítani. A közönség szereti a romantikát, s ha meg lehetett Indokolni a Csipkerózsika elhalványodott romantikájának színre- vételét, méginkább meg lehet az Undine ilyen felújítását. Megítélni pedig véleményem szerint az adott műfaj és az adott stílus adta lehetőségek határain belül kell. A sikert az eddigiek mellett elsősorban a kiállítás és az előadás színvonala és egyensúlya biztosítja. A főszereplők mindkét szereposztásban kivétel nélkül elsőrendű alakítást nyújtottak. Sokat lehetne írni mindkét főszereplő-négyes (Fülöp Viktor, Orosz Adél, Róna Viktor, Szumrák Vera — illetve Havas Ferenc, Aradi Mária, Dózsa Imre, Kékesi Mária) kitűnő produkciójáról, valamint a kisebb szereplők táncairól (Eck Imre ezúttal remek lehetőségeket adott a mellékszereplőknek is!) Valamennyiük közül hadd emeljem most csak ki azt a két táncosnőt, akik az elmúlt években a Pécsi Balett tagjai voltak. Aradi Mária a második szereposztásban a címszerepet táncolta, és teljes mértékben beváltotta a hozzá fűzött reményeket Különleges technikája és belső táncos átélése hatásosan mutatkozott meg, s ezzel a szereppel az Operaház színpadán is jelentős táncosnővé érett Fel kellett figyelni Árva Eszterre is, aki Puck-szerű figurát formált meg elsőrangúan. Az előadást Pál Tamás vezényelte, a látványosan modem-romantikus díszleteket Makai Péter készítette. Kitünően sikerült Gombár Judit „vendégszereplése” is, jelmezei ezúttal is harmonikusan illeszkedtek a rendező koncepciójához. Vitányi Iván A tényirodalom, a nemfikciós irodalom előretörésének vagyunk tanúi világszerte. Gondoljunk csak Truman Capote nemrég nálunk is sikert aratott regényére, a Hidegvérrel c. könyvre, amelynek anyagát a szerző újságírói módszerekkel gyűjtötte össze és riporteszközökkel írta meg, vagy Peter Weiss dokumentumdrámájára, a Vizsgálatra. A valóság közvetlen megközelítésének sajátos módszere az irodalmi szociográfia, amely a 30-as években a népi írók tollán klasszikus alkotásokkal jelentkezett. A mai szociográfiáról tartott nagyon tanulságos és kiélezett kérdésfelvetésekben bővelkedő előadást a nemrég lezajlott orosházi Irodalomtörténeti Vándorgyűlésen Darvas József, akinek éppen a harmincas években jelent meg a gyűlésnek helyet adó városról szóló szociográfiája, A legnagyobb magyar falu. A történeti visszapillantás során megemlítette, hogy bizonyos időszakban a felszabadulás után is „gyanús” műfajnak számított az irodalmi szociográfia, s új lendületet 1956 után vett. Egész sor kiváló könyv jelent meg ezekben az években Galgó- czi Erzsébet, Sükösd Mihály, Csák Gyula, Csoóri Sándor toIlábóL Annak ellenére, hogy napjainkban a szociográfia „közhasználatú” műfaj, az aggályoskodások nem hiányoznak. A műfajt egyrészt az irodalmárok részéről éri vád: vajon nem jelenti-e a magyar irodalöm — amely a társadalmi és politikai küzdelmekben többet vállalt mint sok más nép irodalma — túlságos „föld- hözragadtságának” továbbélését? Nem keltl-e azt a tévhitet, hogy az irodalomnak elsőbbsége van egyes kérdések megoldásában, mint a politikának? Darvas József véleménye szerint a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az írók az anyaggal való ismerkedés folyamán lemondanak addig gyakran meglévő utópisztikus elképzeléseiről, másrészt az elkészült- írások a politikai tájékozódás, a valóság jobb megismerésének formái is egyben, azaz a politika is nyerhet belőlük. Máig tovább él olyan vélemény, amely szerint a szociográfia ellenzéki műfaj. Vajon lehet-e egy műfaj ellenzéki? — tette fel a kérdést Darvas József. Nyilvánvaló, hogy nem, mert az ellenzékiséget a szemlélet teszi. Tóth Dezső hozzászólásában megjegyezte, hogy a szociografikus írások még kritikai hangvételükben sem rossz szándéknak, hiszen désben van, s kishitűségről tanúskodna, ha a kritikai hangvételt félreértenék. Ugyanakkor, éppen amiatt, hogy a szociográfia közvetlenebbül szól bele a politikai gyakorlatba, a szociográfiák íróinak felelőssége fokozott. S ha az azonos gondokkal küzdő politikusok és írók néha nem is értenek egyet, ez nem abból származik, hogy céljaik különbözőek, hanem abból, hogy az író mindig azt látja, ami „van”, s aminek lennie „kell”, míg a politikus azt, ami „van” s ami „lehet”. Pándi Pál hozzáfűzte, hogy a szociográfiia körül napjainkban többször kipattanó viták mögött nagyon reális érdekösszeütközések húzódnak meg: így helyi — és országos érdek, s különféle rétegérdekek összecsapásáról van szó. Ha lemondanánk ezeknek a valóban meglévő, de nem megoldhatatlan érdekellentéteknek a felméréséről, feltérképezéséről, akkor az egyenlő lenne azzal, mintha lemondtunk volna a megoldásukról s igazságos megoldásukról. Ezért tartja hasznosnak a Valóság c. folyóirat hasábjain hosszabb ideje publikálásra kerülő tanulmányok és szociografikus írások megjelentetését Mariiké Läse!« Viták egy műfaj körül Az irodalmi szociográfia aktuális kérdései társadalmunk állandó fejlőa ás 4
