Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

Dunántúli napid 1969. április 20. Dr. Gustav Husák beszéde a CSKP KB ülésén Legfőbb feladatunk a párt ideológiai és cselekvési egységének megteremtése Prága: A Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságá­nak április 17-i csütörtöki ülésén Gustav Husák beszé­det mondott. Elöljáróban köszönetét mon­dott a bizalomért a párt Köz­ponti Bizottságának újonnan megválasztott elnöksége, az elnökség valamennyi tagja nevében, majd kijelentette: mindez arra kötelez bennün­ket, hogy pártunk alapvető dokumentumainak szellemé­ben végezzük munkánkat, ki­vezessük népünket és pár­tunkat a jelenlegi nehéz hely­zetből. A vita során egyes elvtár­sak javasolták, hogy tegyek program-nyilatkozatot. Pár­tunkban nincs olyan hagyo­mány, hogy egy személy va­lamiféle egyéni programnyi­latkozattal álljon elő. Viszont egyetlen kollektív szervnek sem volt ideje ilyen doku­mentum kidolgozásához. — Ezért jelenleg programnyilat­kozat tételére nincs lehető­ség. Ennek ellenére az el­nökség és magam nevében, szeretnék állást foglalni né­hány kérdésben. Ez az állás­pont megegyezik az elnökség álláspontjával. Felelősek vagyunk tizermégymillió ember sorsáért Már szó volt arról a vál­ságos helyzetről, amelyben pártunk és államunk van. — Gyakorlatilag már majdnem egy éve mélyül a válság és Olyan arányokat kezd ölteni, hogy egész társadalmunk rendkívül veszélyes helyzet felé közeledik. Cefnik elvtárs kifejezte azt a véleményét, hogy pártunk 1929 óta nem volt ilyen vál­ságban. Én is úgy véleke­dem, hogy pártunkban nem volt ilyen mélyreható vál­ság nem voltak ilyen ará­nyú nézeteltérések. A plénu- mon lefolyt vita igazolja, hogy a legmagasabb párt­szerv tagjai között is na­gyok a nézeteltérések. — Ma még nem tudjuk megoldani ezt a kérdést, de keresnünk kell a megoldást, a becsüle­tes, kommunista megoldást. Kormányzó párt vágyunk és nem közömbös, mi szüle­tik; a párton belül. Felelősek vagyunk 14 millió ember sorsáért, életéért, gazdasági és szociális helyzetéért, nem tudom, nem kockázatos-e má­sodik vonalba állítani né­pünk olyan fontos kérdé­seit, mint például a gazda­sági problémák, de ez az ál­talános politikai atmoszféra kérdése. Ez a válságos hely­zet egyre mélyül. A március 28-ról 29-re virradó éjszaka lezajlott események, olyan cselekményekké fajultak, ame lyek nemcsak a büntető tör­vénykönyvbe ütköznek és szégygent hoztak ránk a vi­lág előtt, rendkívül kiélezték a nemzetközi helyzetet, ha­nem egyes helyeken egyene­sen ellenforradalmi jelleget öltöttek. Különösen érdemes elgon­dolkodni azon, hogy egyes pártfunkcionáriusok és párt­tagok. sőt egyes elnökségi ta­gok is nem akarnak ennek az ügynek ilyen nagy jelen­tőséget tulajdonítani. — Azt mondják, hogy néhány huli­gán ezt meg ezt tette és az egész társadalom bűnhődik. Ezt olvastam á Monitorban és hallottam a külföldi rádió­ban, ilyesmit terjesztenek itt­hon is különböző csatornákon keresztül. Azon az éjszakán félmillió ember ment ki az utcára. Cselekedeteik talán nem vol­tak szovjetellenes jellegűek? összeegyeztethető-e népeink becsületével egy ilyen de­monstráció? A másik kér­dés az, hogy miért gondol­kodnak emberek tízezrei ilyen módon? Nézzünk például több folyóiratot A Listy cí­mű irodalmi folyóirat az em­lített események küszöbén szinte minden számában in­tenzív szovjetellenes propa­gandát találhattunk. A Zitrek című folyóirat ugyanúgy rend szeres szovjetellenes propa­gandát folytatott, s mit tett a többi lap? Ha ily módon hasonló dolgokat sugallunk országunk lakosainak, akkor mi lehet ennek az eredmé­nye? Vajon ez nem előre megszervezett dolog volt? — Meg kell találnunk, hogy ne­vén nevezzük a dolgokat, ne kendőzzünk el semmit, sem magunk, sem a közvélemény előtt. Nem akarok senkit sem vádolni, de már jóval au­gusztus előtt is olyan bősz propaganda folyt, amely az ismert módon végződött Ilyenformán senki sem mondja azt hogy csak né­hány huligánról volt szó, aki­ket le kellett csukni és kész. Állandóan válságból vál­ságba sodródunk. A Központi Bizottság elnökségének folyó évi április 2-i nyilatkozata ezzel kapcsolatban sok jó és megszívlelendő dolgot mon­dott Arra is figyelmeztetett, hogyan kell tovább halad­nunk. Párt- és állami szer­veink gyakorlatilag nem ké­pesek megvalósítani pozitív programjukat. Állandóan el­vonnak a konkrét munkától és valamennyien, bárhol dol­gozunk, az elé a feladat elé kerülünk, hogy ilyen vagy olyan akciókat kell elfojta­nunk, állandóan meggyőzésre kel] törekednünk és intézke­déseket kell foganatosítanunk különböző erőkkel szemben. Amikor pedig a párt és ál­lami szervek végre elfojta­nak egy válságot, a követke­ző héten jelentkezik egy má­sik válság, aztán pedig a kö- i vetkező. A jobboldali erők bomlasztó tevékenysége Ez maga után vonja nem­zetközi kapcsolataink kiéle­ződését is. Melyik állam en­gedhetné ezt meg magának? önök jól tudják, hogy ezek­nek a dolgoknak a legkülön­bözőbb következményei van­nak. Tudják, milyen a hely­zet a pártban, mennyire ké­pes a párt aktív akciókra, milyen a párt egysége, ho­gyan hat ez ki az államha­talomra, a gazdasági életre, a pártfegyelemre, á munkamo­rálra, stb. A bomlási folya­mat megy tovább és rendkí­vül veszélyes szakadék felé sodor bennünket. A Központi Bizottság ta­valy novemberi határozata jól megmutatta é fejlődés Okait. Kiengedtünk a politikai színtérre különböző erőket, amelyekét egészében antiszo- etelistáknak nevezünk, de olyan erők ezek, amelyek objektíve a szocia­lista rendszer ellen dolgoz­nak, potenciálisan arra töre­kednek, hogy a szocialista rendszert valami mással váltsák fel. Ezek az erők legálisan működnek és nem egy helyen terrorizálják a kommunistákat. Levelek ér­keznek hozzánk arról, ho­gyan bánnak különböző he­lyeken a kommunistákkal. Jobboldali tendenciák alá­ássák a párt aktív cselekvő- képességét, aláássák a párt egységét is. Itt gyakran ész­revehető a kapcsolat az ide­gen propagandával. Ha az ember a Szabad Európa rá­dió adásait figyeli, azokban ugyanolyan nyelvvel és szó­lamokkal, gyakran ugyan­olyan terminológiával talál­kozik, mint aminőt egyes publicisták használnak. Hova vezethet ez, ha Köz­ponti Bizottságunk és közpon­ti szerveink nem tesznek in­tézkedéseket? Mire vezethet ez? Háborúra vezethet. Vagy pedig arra várunk, hogy ily- módon valaki provokálja az országunkban állomásozó szov­jet csapatokat, hogy azok vé­dekezésként valamilyen akci­ót foganatosítsanak? Kinek j fűződik érdeke ilyen kataszt- ! rofális helyzethez? Nem lehet tovább menni j ezen az úton, bizonyos alap- ] vető kérdésekben rendet kell j teremteni, így a párton belül, társadalmunkban, gátat kell | vetni a különböző felforgató ; erők akcióinak és az ilyen | tendenciáknak, meg kell te- j remfceni a feltételeket az j eredményes pozitív munká­hoz a pártban és egész tár- j sadalmunkbam. Azok a dokumentumok, \ amelyeket elfogadtunk, lénye­gében véve jók. Ilyen körül­mények között mi a rossz? Rossz az, ahogyan e doku­mentumok megvalósításához hozzáfogtunk. Példaként fel­hozhatjuk a novemberi ha­tározat sorsát. Ha valamely szerv csak hangoztatja e ha­tározatot, de nem küzd érte, nem szervezi meg a lépéseket e határozat végrehajtásáért, nem oldhatja meg eredménye­sen azokat a dolgokat, ame­lyeknek megoldása rá tarto­zik. Mi nem akarjuk megváltoz­tatni politikai koncepciónkat, nem akarjuk megváltoztatni politikai vonalunkat. De hang­súlyozottan változtatnunk kell e vonal kezelésmódján. Egy­öntetűen harcolni kell a ha­tározat végrehajtásáért. Ellen­kező esetben nem volt értel­me meghozni a határozatot, ha csak nem akarjuk magun­kat vagy valaki mást félre­vezetni, nem akarunk csupán határozatosdit játszani. Elvtársaink egy része nagy hévvel száll síkra a szabad­ságért. Ebből az a látszat ke­letkezik, hogy egyesek a sza­badság mellett vannak, má­sok viszont, mi, minden való­színűség szerint a. szabadság hóhérai vagyunk. Egyesek a szabadság és a demokrácia fáklyavívői. mi pedig, úgy látszik, valamilyen reakciós gyülekezet vagyunk, amely meg akarja nyirbálni például a sajtószabadságot. Ámde nem ismerek egyetlen nyugati polgári demokráciát, amely következmények nélkül en­gedhetné meg magának azt, ami nálunk történt az utóbbi időkben. Hingedjék meg, hogy külpo­litikai kapcsolatainkkal is foglalkozzam, a Szovjetunió­hoz fűződő kapcsolatainkkal. Ma vannak ellenzéki áramla­tok, szocialistaellenes áramla­tok, jobboldali áramlatok, amelyek a hazafiság, cseh és szlovák hazafiság. csehszlo­vák hazafiság cégére mögé rejtőznek és minden legális eszközzel szovjetellenessé get terjesztenek, amely a szó szo­ros értelmében a gyűlöletig is elmegy. Ma a vita során szóba ke­rült egy dokumentum is. A „Fekete könyv”, amelyről önök tudják, mit jelent, mi­lyen politikai kárt okozott nekünk. Ezt a Csehszlovák Tudományos Akadémia Törté­neti Intézete állította össze és szerzőinek tiszteletdíj fejében 30 OOO cseh koronát fizettek. Az Akadémia pénze nem pri­vát pénz, tiszteletdíjat nem le­het fizetni olyanéit, amit a párt és a kormány elítél. Eb­ben a helyzetben a szovjet- ellenesség az ellenzéki erők fő fegyvere. Nyíltan megmon­dom, a pártéi! enes áramlato­ké, még akkor is. ha azok a párton beiül tevékenykednek. Ha valaki gondot fordít ál­lamunk biztonságára, hogyan engedheti meg és tűrheti el a szovjetellenességet, azt, hogy legális állami eszközök segít­ségével a televízióban, a rá­dióban, a sajtóban gyűlöletet , szítsanak? Hová vezethet ez? A megyei párípléuuntok támogatják az új vezetőséget Prága: A pénteki nap folyamán Csehszlovákiában kibővített Ülést tartott a CSKP vala­mennyi megyei bizottsága. A résztvevők megismerkedtek a CSKP Központi Bizottsága április 17-1 plénumának kö­vetkeztetéseivel és állást fog­laltak a plénum-határozatok- kal kapcsolatban. A megyei pártplénuinokon részt vettek Vasil Bilak, Ev- zen Erban és Jan Pillér, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai. Jozef Lenárt, Franlísek Benc, Alois Indra, Jaroslav Közel, Oldrich Prusa és Vaclav Hu­la, a CSKP Központi Bizott­ságának és a Központi Bi­zottság irodájának titkárai, továbbá Milos Jakes, a Köz­ponti Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke, Stanislav Razl, a Cseh Szocialista Köz­társaság kormányelnöke, _ va­lamint a CSKP Központi Bi­zottságának és irodájának más tagjai. Tájékoztatták az Ülések résztvevőit a CSKP KB plénumának munkájáról, az egyes felszólalásokról, a vitáról, a plénum tartalmá­ról és egyes döntéseiről. A cseh megyék pártbizotV ságainak plénumain pozití­van értékelték az április 17-i központi bizottsági ülés kö­vetkeztetéseit és támogatták az új pártvezetést. Hasonló­an egyöntetűen támogatták Husák megválasztását a CSKP Központi Bizottsága első titkárává. Ugyancsak pénteken a dél­utáni órákban a Szlovák KP megyei és városi bizottságai is értekezleteket tartottak, amelyek szintén Igen aktív légkörben folytak le. Vasil Bilak, a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségé­nek tagja és a Központi Bi­zottság titkára Prágában a* április 17-i plénum eredmé­nyeiről tájékoztatta a szocia­lista országok diplomáciai képviselőit. Oldrich Kader ka. a CSKP Központi Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottsági • nemzetközi osztályának ve­zetője sajtóértekezleten tá­jékoztatta a pártlapok Prá­gában akkreditált tudósítóit a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága áp­rilis 17-i plénumának ered­ményeiről. A í z »vjetellencsség összeegyezteti e pártunk ideológiájával le i Egy eivtersunk azt mondot­ta, hogy a szovjetéi! enesség- nek más volt a jelentése au­gusztus előtt és más augusz­tus óta. Augusztus előtt — mondotta — el kellett efelett gondolkodni. De augusztus óta ez a hazafiság kérdése. Tisztáznunk kell ezeket a dol­gokat. A szovjetellenesség ösz- szeegyeztethetetlen a Cseh­szlovák Kommunista Párt ideológiájával és élesen ellen­kezik államunk politikájával! Mi nem tűrhetjük a szovjet­ellenességet a társadalmi élet­ben. Az emberek előtt meg kell világítanunk a kérdése­ket. Nem szabad az egyszerű állampolgárokat ellenséggé tenni, de nem szabad eltűr­nünk, hogy ilyen méreggel fertőzzék embereink gondol­kodását. Ha valaki azt mond­ja, hogy az augusztus utáni időszakban másként fogja fel a marxizmus—leninizmus alapelveit és ezt, mint a Köz­ponti Bizottság tagja jelenti ki, akkor, engedelmet kérek, ebben az esetben szembekerült a marxizmus—laninizmussal. Konszolidációs folyamatunk fő láncszeme a párt. Nagy párt ez, mindenütt kommu­nisták vannak, mindenütt az állami szervekben, gazdasági szervekben, a biztonsági szer­vekben. Nincs olyan terület, ahol ne lennének kommunis­ták. A kérdés azonban az, mi­lyen állapotban van a párt, ezért a fő figyelmet erre a kérdésre kell összpontosíta­nunk. A párt egységének helyre­állításáról, a párttagság túl­nyomó többségének összefo­gásáról van Szó. Ám nem akármilyen összefogásról, nem formális egyesítésről — ná­lunk ez a kérdés úgy áll, hogy a marxizmus—leniniz­mus elvei alapján való össze­fogásról van szó. Lehetséges, hogy egyesekkel összefogunk, másoktól elkülönülünk. — A kérdést ugyanis elvileg kell felvetni. Másképp nem talál­juk meg a kivezető utat. — Nem foghatunk össze kispol­gári elvek vagy kompromisz- szumok alapján, hanem csak egy konkrét program alap­ján, s attól függően, ki, ho­gyan viszonyul hozzá. Annak, hogy a pártban Így áll a helyzet, az egyik fő oka az, hogy hiányzott az egység a vezetésben. Az egység hiá­nya csökkentette a vezetőség akcióképességét is, ez a veze­tőség megengedte és eltűrte, hogy a határozatokat külön­bözőképpen, ellentmondóan, teljesen ellentétesen értelmez­zék a legfelső szinttől a leg­alsóig, törvényesítette ezt az állapotot. Ennek következté­ben a pártszervek intézkedé­sei gyakorlatilag senkit sem köteleztek semmire. Ha ,a pártban előre aka­runk haladni, akkor azzal kell kezdenünk, hogy magá­ban a párt vezetőségében meg kell valósítanunk az ideoló­giai egységet, a nézetek egy­ségét és mindenekelőtt a cse­lekvés egységét Azt mondták nekünk: miért beszélnek ösz- szefogásról, hiszen húsztagú vezetőségükben sem tudnak rendet teremteni. Hogyan le­het összeegyeztetni ilyen sok­féle irányzatot? Mi igen elnézőek és türel­mesek voltunk, a párt kárá­ra. A vitában mondja csak meg mindenki a véleményét. A zavar ott kezdődik, ha ha­tározat jön létre, de haszon nem származik belőle. A következő kérdés az, hogy közöny mutatkozott olyan esetekben, amikor meg­szegték a demokratikus cent­ralizmus elveit. Nem vontuk politikailag felelősségre azt a központi bizottsági tagot, aki ellentétes értelemben magya­rázta a párt vonalát, sem azt a központi bizottsági ta­got, aki a szerződés ellen sza­vazott. A pártba való belé­pés önkéntes, a pártban sen­kit sem tartanak erőszakkal. Türelmesen kell foglalkozni az emberekkel, de felelősség­re kell vonni azokat a kom­munistákat, akik a pártvonal­lal ellentétesen járnak eL — Például kötelezi-e a párt ha­tározata a lapoknál, vagy a rádiónál működő kommunis­tákat? Lobogtatni a párttag­sági igazolványt és ellenté­tes irányban dolgozni: hol itt a logika? Ezt semmilyen társadalom nem tűrné el. Tudom, most ezt fogják mondani: új Novotny-kor- szak várható. Ám az embe­rek értékelni fogják tevé­kenységünket és munkánkat. Nem lehet mindenki számá­ra népszerű politikát csinál­ni, mindenkivel jó viszony­ban lenni. Nem számítunk olcsó sikerre. Félelem nélkül harcolnunk kell azokért a kérdésekért, amelyekről meg­állapodtunk, amelyeket meg­oldunk és azokért a felada­tokért, amelyeket a Központi Bizottság bíz ránk. Mindennek van határa, tü­relmünknek is kell, hogy le­gyen. Máskülönben vala­mennyiünket felelősségre fog­nak vonni. Valamennyiünket joggal fognak elítélni, ha nem tudjuk megakadályozni hogy felelőtlen elemek efféle cselekményeket kövessenek el. Természetesen vonatkozik ez a tömegtájékoztatási esz­közökre is, amelyekről már beszéltünk. Ha a párt nem biztosítja döntő ideológiai be­folyását a rádióra, a televí­zióra és a sajtóra, akkor nem tudja teljesíteni az államba!» rá váró szerepet. A szóban- forgó területeken működd kommunisták kötelessége, hogy becsületesen segítsék a pártot. Aki tót nem akarja megtenni, azt mi nem fogjuk kérni rá. Nincs mit tenni, káder- és egyéb intézkedése­ket kell foganatosítanunk. Nincs más út. Ezzel kapcsolatban beszél­nek a szabadságról. A sza­badság és a demokrácia kér­dését mi osztályszempontból fogjuk fel. Az olyan embe­rek számára, akik egy olyan válságos helyzetben, amelyben ma vagyunk, visszaélnek a szabadsággal és a demokrá­ciával, szembekerülnek az ál­lam és a szocializmus törvé­nyeivel, nem lehet szó sem­miféle szabadságról. Vonatkozik ez a nemzeti front területére is. Tudjuk, hogy a nemzeti front keretein kívül nem működhet egyetlen szervezet sem. Mégis, hosszú hónapok óta más a helyzet: mi csak játszunk ezzel a je­lenséggel és magunk szegjük meg az általunk hozott tör­vényeket Néhány szót perspektíváink­ról: véleményünk szerint az első feladat, amelytől minden függ, pártunk, társadalmunk konszolidációja, a Szovjetunió­hoz és a szocialista országok­hoz fűződő kapcsolataink kon­szolidációja. Minél hamarabb elérjük ezt, annál hamarabb megteremtjük a politikai fel­tételeket a további fejlődés­hez. A legközelebbi plénumon gyorsított ütemben hozzá aka­runk fogni gazdásági problé­máink megoldásához. Ehhez kapcsolódik az is, hogy lehe­tőségünk nyüjék a nemzetközi kapcsolataink tovább építésé­re. Meggyőződésem, miénk lesz a politikai győzelem Lehetséges, hogy a közeljö­vőben is lesznek nehézségeink. Azt mondják, hogy sztrájkok lesznek, de lehet, hogy ez csu­pán pánikhangulat, minden­esetre tény. hogy mutatkozik egyes emberek, sok elvtárs ré­széről bizonyos, számomra megmagyarázhatatlan meg nem értés. Azt mondják, hogy a január utáni politika négy ember vállán nyugszik. Tiszte­lem és becsülöm azokat az elvtársakat, akikről ezt mond­ják. Mégis, ha egy politika csak két-három emberen mú­lik, akkor ez a politika egy fityinget sem ér. Egy politi­kának sokkal szélesebb alapon kell nyugodnia. Van és lesz pánikhangulat és lesznek ne­hézségeink. Nem félünk tőlük. Ami engem illet, megmondha­tom, hogy az elvi kérdések­ben nem fogok engedni, nem vonulok vissza a marxista ál­láspontról egy centimétert sem azokat az alapvető kérdéseket illetően, amelyek népeink éle­te szempontjából döntőek. Nem hátrálhatunk meg semmiféle ellenséges erővel, sem a jobb­oldali elemekkel Szemben, el­fogadjuk a kihívást a politi­kai harcra. Teljes a meggyőződésem, hogy a kérdésekben mienk lesz a politikai győzelem. Ha pedig ez a harc harc, akkor nem fogjuk azt mondani, hogy ez gyerekjáték. Mozgósítani kell a pártot Mozgósítani kell pártunk tágjait, minden be­csületes embert Nem demagóg jelszavakkal fordulunk a mun­kásosztályhoz és a parasztság­hoz, hanem becsületesen, mi­ként erre a marxizmus—leni­nizmus tanított bennünket, a dolgozó népre fogunk támasz­kodni. Meggyőződésem, hogy az értelmiség körében is tá­mogatásra találunk. Kérem önöket, támogassák a vezetést és támogassák a fő óéit: a be­csületes emberek megnyerését Ha ez megtörténik, akkor non kételkedhetünk a győzelem­ben. JL k

Next

/
Oldalképek
Tartalom