Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

1969. március 30. Duuammi nap to 1 Vita kulturális éVünkrol Diákvéres A baranyai szocialista pártszervezetek megalakulása Ismeretes, hogy a Kom­munisták Magyarországi Pártja és a Szociáldemok­rata Párt 1919. március 21- én egyesült. Az új párt ne­ve Magyarországi Szocialis­ta Párt lett Kun Béla tíz pontban foglalta össze a párt ideiglenes programját, amely tartalmazta a szocialista for­radalom feladatait és a párt szervezeti teendőit Baranya falvaiban minde­nütt a fent jelzett pártprog­ram alapján jöttek létre a Szocialista Párt szervezetet A kommunista és szociálde­mokrata szervezetek egyesül­tek és felvették a Szocialis­ta Párt nevet. Mivel Bara­nyában a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja korábban nem tudta kiépíteni helyi szervezeteit, ezért a kommu­nisták beléptek a szociál­demokrata szervezetekbe. 1919. március 22-én Sásd községben megalakult a Szo­cialista Párt Baranyai Párt­titkárság és a Baranyai Di­rektórium. A párttitkárság tagjai voltak: Kandi János, Dr. Kerese György, Dr. Fo- nyó Vilmos, Kémén dy József, Csizmadia Pál és Ignácz Jó­zsef. A baranyai párttitkár­ság mindig azonos volt a di­rektórium összetételével, A baranyai párttitkárság és a direktórium március 33-án kiáltványt intézett Ba­ranya megye lakosságához. Hirdették, hogy a munkások és parasztok támogassák a Tanácsköztársaságot. Tudato­sították, hogy a termelőesz­közök, a gyárak, bányák, bankok, közlekedés, a föld a nép tulajdonába kerültek, megszűnt a kizsákmányolás. Magyarországnak szoros szö­vetséget kell létesíteni Szov- jet-OroszországgaL A párttitkárság azonnal hozzáfogott a szocialista párt- szervezetek és a tanácsok létrehozásához. Ezt a mun­kát egy pártszervező csoport végezte, amelynek az volt a feladata, hogy folyamatos politikai munkával növeljék a pártszervezetek és a párt­tagok létszámát. A pártszer­vezetek megalapítása rend­kívül sok nehézséget okozott, mert Baranya megye hét já­rását az antant égisze alatt a szerb imperialista csapatok ideiglenesen megszállták, két járás tartozott a Tanács- köztársasághoz. A Pécsi Szo­ciáldemokrata Pártszervezet nem értett egyet a két párt egyesülésével, Baranya me­gyében továbbra is a szoci­áldemokrata mozgalom do­minált. Ez az objektív helyzet megszabta a baranyai szo­cialista pártszervezetek meg­szervezésének hatalmas munkáját A Tanácsköztársa­sághoz tartozó területeken a szocialista pártszervezetek megalakítása gyorsan tör- * tént, míg a szerb megszállás alatt levő falvak többségé­ben és Pécs városában nem sikerült szocialista pártszer­vezeteket alakítani. A szocialista pártszerve­zetek folyamatosan jöttek létre 1919. március 21-től 1919 augusztusig bezárólag. Két fő periódus félreismer­hetetlen: Az első 1919 már­ciustól 1919 áprilisig, a má­sodik 1919 májustól 1919 augusztusig tartó periódus. A pártszervezetek megszer­vezése az első periódusban viszonylag könnyen ment, mert a kommunista és szo­ciáldemokrata szervezetek automatikusan felvették a szocialista párt nevet. Bár néhány helyen újonnan ala­kultak pártszervezetek nagy taglétszámmal. Kárász köz­ségben 1919. március 30-án falugyűlésen alakították meg • izocialista pártszervezetet és a munkástanácsot. A párt taglétszáma 90 fő volt. A pártszervezet titkára Szirmai Imre, párt vezetőségi tagok: Blum József, Papp József, Szalai Géza, Szeli Imre, Tóth János és Papp György let­tek. Mágocs községben a pártszervezet titkára Hoh- mann József, a pártvezető­ség tagjai Szőke Antal, Gin- zer János, Lukács Ádám, Kirschner Vendel, Kurcz Jó­zsef, Komminek Ferenc, Pin­tér Antal, Gemer Ferenc és Gábor Gyula voltak. Hidas községben a pártszervezet titkára Müller Menyhért, a pártvezetőségi tagok: Hufnä­gel Henrik, Hufnágel Meny­hért, Hesz Jóhan, Krocz Pé­ter, Keipert Jakab. Holczin- ger Henrik. A szocialista pártszerveze­tek a Tanácsköztársaság ne­vében mindenütt átvették a hatalmat. A pártszervezetek vezetői egyben a tanácsok, direktórium funkcionáriusai is voltak. Ez jellemző a Ta­nácsköztársaság egész idejé­re, de voltak pártszerveze­tek, amelyek vezetőségei nem töltöttek be államhatal­mi tisztségeket. A pártszervezetekben meg­húzódó jobboldali elemek szervezkedni kezdtek, igye­keztek lefékezni a fellendü­lő mozgalmat. 1919. március 27-én radikális gondolkodású és reakciós körjegyzők ta­nácskozásra jöttek össze. Az értekezleten valamennyien elhatározták, hogy belépnek a szocialista pártba. A Szo­cialista Párt Baranyai Párt­titkárság a körjegyzők fel­vételét jóváhagyta és meg­bízták őket, hogy mint párt- szervezők mindenütt hozza­nak létre pártszervezeteket és tanácsokat. A jobboldali elemek által megszervezett pártszerveze­tekben és tanácsokban nem sok köszönet volt és rövid idő múlva kellemetlen ki­ábrándulást okozott a bara­nyai párttitkárságnak. Felső- mindszenten megjelent Böl- csics István pártszervező, aki utasította a Gazdakör vezetőségét, hogy az egész tagságot testületileg be kell léptetni a pártba. A pártala­kuló gyűlésen a Gazdakör egyik vezetője a következő­képpen agitált *... hogyha élni akarunk, akkor nincs mit gondolkodnunk...” így lettek a nagy gazdák a szo­cialista pártszervezet tagjak A jobboldaliak arra töreked­tek, hogy időt nyerjenek és a párt, valamint a tanácsok megalakítását késleltessék. Ez a halogató politika hama­rosan az elaltatás rendsze­révé fejlődött, amit a bara­nyai párttitkárság tagjai is elősegítettek. Ilyen politikai helyzetben jöttek a Tanácsköztársaság területére a baranyai és pé­csi forradalmi gondolkodású proletárok, hogy segítséget nyújtsanak a Szocialista Pártnak. A veteránok vissza­emlékezése szerint a meg­szállt területekről körülbelül 3—5000 munkás és paraszt ment át a demarkációs vo­nalon. A kommunisták és a szociáldemokraták közül 300- an léptek a Szocialista Párt­ba, többségük Sásd és Hidas környéken lévő falusi szer­vezetekben vállaltak párt- munkát A pécsi párttagok közül többen magas funk­ciókat betöltötték, mint Dr. Hajdú Gyula, Noé János, Dr. Havas Kornél, Lefko- vics Ernő, Weisz Pál. B. Nagy Gusztáv, Lépes György, Steinmetz István, Harászti Sándor. Seregély Aladár, Szikora Géza, Zidarits Jó­zsef, Pál Árpád és Purgert Róbert A munkásmozgalomban nagy tapasztalatokkal rendel­kező pécsiek rögtön észre­vették, hogy a sásdi és hi­dasi járásokban a pártszer­vező mozgalom jobbra toló­dott s a volt uralkodó osz­tályokat kiszolgáló fehérgal­léros urak akaratát érvénye­sítik. Több mint valószínű ennek hatására 1919. április elején a baranyai párttitkár­ság összetételében változást eszközöltek. A baranyai párt­titkárság tagjai pécsi és sás­di párttagokból tevődött össze, mégpedig Noé János, Dr. Havas Kornél, Zidarits József, Kandi János és Pin­tér György. A Sásd Járás Párttitkárság vezetője Kändl János, a Hidas Járás Párttit­kárság élére pedig Müller Menyhért került. Az eddigi levéltári kutatá­sok szerint Baranyában 33 szocialista pártszervezet ala­kult. A Tanácsköztársaság­hoz tartozó baranyai terüle­teken 30 pártszervezet, míg a szerb burzsoá csapatok ál­tal megszállt területeken 3 szocialista pártszervezet funkcionált Érdemes felso­rolni ezeket a falvakat: Sásd, Hidas, Komló, Mágocs, Szászvár, Felsőmindszent, Mekényes, Kaposszekcső, Egyházbér, Magyarszék, Né­metszék, Kárász, Szalatnak, Gödre, Mánia, Jágónak, Vé- kény, Császta, Vásárosdom- bó, Pécsbudafa, Bikái, Nagy­hajmás, Bakóca, Gödreszent- márton, Aballget, Püspök- nádasd, öbánya, Kisújbánya, Kisvaszar, Püspökszentlász- ló, Siklós, Bisse és Harkány. A veteránok visszaemlékezé­se szerint a szocialista párt- szervezetekben 1500 párttag lehetett A szocialista pártszerveze­tek lelkes kommunista és szocialista párttagokból ver­buválódtak s azon dolgoztak, hogy a Tanácsköztársaság eredményeit védelmezzék, a pártot kommunistá párttá formálják. Dr. Hajdú Gyu­la a Szocialista Párt júniusi kongresszusán követelte, hogy a pártban szilárdítsák meg a proletár fegyelmet A kongresszus után a bara­nyai pártszervezetekben ha­tározatokat hoztak, amely szerint azokat a párttagokat akik w... közömbösek és a pártot csak menedéknek tart­ják ..." kizárják a pártbóL A baranyai proletárok a szocialista pártszervezeteket segítették a pártmunkában. Visszaemlékezésében erről B. Nagy Gusztáv elvtárs érdekesen írt: .. mint a Szocialista Párt propagan­distája, Budafa, Mánia, Ma­gyarszék és Németszék szo­cialista pártszervezeteit segí­tettem, hogy azok a párt tömegpolitikai munkáját eredményesebben végezhes­sék ... minden héten felke­restem ezeket a falvakat és a párttagok számára a ka­pott utasítások alapján ak­tuális politikai kérdésekről előadásokat tartottam..." Mindezekből látható, hogy a baranyai proletárokban megvolt a jóakarat, hogy va­lóban kommunista pártszer­vezeteket hozzanak létre, de nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. A Tanácsköz­társaság bukása után a szo­cialista pártszervezetek fo lyamatosan megszűntek. A baranyai kommunisták egy életen át harcoltak, hogy új­ból megalakuljanak és mű­ködjenek a kommunista párt- szervezetek, a szocialista tár­sadalom felépítését segítsék. Tisztelettel emlékezzünk azokra a kommunistákra, szocialistákra, akik a Ta­nácsköztársaság alatt a párt- szervező mozgalomban dol­goztak. Dr. Gungl Ferenc Diákváros. A titulus csak egyike városunk sok jelzőjé­nek, de akarva-akaratlanul ezzé avatja tucatnyi közép- és felsőfokú oktatási intéz­ménye, a Kossuth Lajos ut­ca és a sétatér délidőben diákoktól nyüzsgő áradata. Diákváros. Rangot ad. Je­lenti, hogy az ország minden részéről gyűlnek össze fiata­lok, tudásuk, kulturáltságuk gyarapítására. Diákváros. Kultúrforgalom. Az általános kultúra egyedi, sajátos része. Diákélet. A most megala­pozott tudás, a most kiala­kuló jellem magától értetődő igénye a művelődés, a mű­vészet. A legfogékonyabb korosztály. Ezek után egysze­rű összegezni az egyenletet: Pécsnek, a pécsi ifjúságnak kitűnő, pezsgő kultúrájú diák­élete van. Mégis, ha egy egyszerű fok­mérőt, az országos kulturá­lis rendezvényeken való sze­replést, az ott elért sikereket tekintjük, a kép nem túl biz­tató. Helikoni sikerek, Bó­bita együttes, Tanárképző Főiskola kórusa, Városi Mű­velődési Ház Irodalmi Szín­pada, Orvosegyetemi Színpad — helyezéseik, illetve arany­érmeik összességüket tekint­ve vajmi kevesek, s más, kultúrájukra kevésbé kényes városok is produkálnak ha­sonló, vagy még rangosabb eredményekét. A Városi Művelődési Ház átépítése két neves együttest is szinte az utcára tett. He­lyiséghiány. A belvárosban egyszerűen nincs még egy olyan helyiség, ahol kultu­rált körülmények között meg­felelő közönség előtt ezek a társulatok dolgozhatnának. Igaz, a Bécsy színpad a szük­ségből erényt kovácsolva, zsebkendőnyi területet szín­padnak csúfolva nagysikerű előadásokat rendez, s dolgo­zik a Bóbita együttes is, de a helyzetre nem válasz, hogy „majd a renoválás után”, hisz ha most lenne kész, már most is kevés lenne. Egyáltalában: színpadkér­dés. A városban nincs helyi­Harmadtk alkalommal gyűltek össze Somogy „fővá­rosában” a hazai színházmű­vészet neves szakemberei: színészek, rendezők, igazga­tók, dramaturgok, kritikusok. Az idén — hozzátenném — jóval kevesebben. A négy dunántúli színház harmadik kaposvári találkozóján ezút­tal is, csakúgy, mint az elő­ző két alkalommal egy kül­földi és két új magyar drá­mát láthattunk a négy, szín­házi estéin. A győri Kisfaludy Színház Anouilh Pacsirta című tragi­kus vígjátékával jelentke­zett Előadásuk a találkozó egyetlen kimagásló művészi, egyben közönségsikerű pro­dukciója volt. A mélyen hu­mánus telítettségű darab min­den ízében átgondolt rende­zésben (Bruck János mun­kája), a kitűnően összefogott színészi megjelenítés nagy­szerű igaz színházi élményét jelentette a kaposvári közön­ségnek. A másik három kö­zül mindenekelőtt a pécsi bemutatóról. Dévényi Róbert Páros me­rülés című színműve okkal hűvös, egykedvű fogadtatás­ra lelt mind a közönség, mind a szakma köreiben. A mű témája izgalmas, mai. Az alapkonfliktus kellő meg­alapozottsága, súlya, az ese­mények, a szerkesztés logi­kai rendje, a jellemek kö­vetkezetes felépítése azonban nem kevés hiányérzetet és több kérdőjelet hagy maga után Dévényi darabjában. Hogy mégis mi erről és ál­talában a találkozó bemuta­tóiról a színházi szakma vé­leménye, sajnos, nem tudok ség, amely akár a technikai minimumot képes lenne nyúj­tani. „Színpad” van sok, de technikai felszereltsége mind­egyiknek hiányos, illetve ma­ga az építmény arra ab ovo alkalmatlan. Jól megvilágí­totta a helyzetet, mikor az Orvosegyetemi Színpad az Aula dobogónak is nehezen nevezhető „színpadán” volt kénytelen vendégül látni a zágrábi vendégeit, s a vi- szontjátéknál a Pécsi Nem­zeti Színház technikai lehe­tőségeit messze túlhaladó felszereltségű Zágrábi Kísér­leti Diákszínpadon lépett fel. Tanárképző Főiskola. Funk­ciójában tulaj donképpen a hiányzó bölcsészkart pótolja. Mégis, a diákok irodalmi élete teljesen zártkörű, nem lépnek a város nyilvánossá­ga elé. Kórusukat is ritkán hallani. A képzőművészeti kiállításokat is csak „ma­guknak” rendezik, nem pro­pagálják a többi felsőoktatá­si intézménynél. Jogi kar. Szinte nem is hallani kulturális rendez­vényről. Orvosegyetem. A többihez viszonyítva még itt a leg­élénkebb az élet, de kapcso­latuk a város kulturális szer­veivel nem kielégítő. Az Egyetemi Klubban rendezett képzőművészeti kiállításokat rendszeresebbé kellene ten­ni, nagyobb propagandát ér­demelnének Tánczenekaruk elég jónevű. A színpad vi­szont nem tud próféta lenni saját hazájában, városi szin­ten szinte még létét is ta­gadják (Lásd: Várady Géza: Kultúrcentrum-e Pécs Cj cik­ke). Városi rendezvények diák­látogatottsága: bérleti hang­versenyek És ezzel kész is. Vannak a városnak irodal­mi színpadai, és szinte min­den nagyobb városban mű­ködnek jónevű diákszínpa­dok. Mért nem lehet meg­hívni azokat? Esetleg lehet­ne irodalmi színpadi bérlet- sorozatot hirdetni. Jelenkor. Miért ritka, mint a fehér holló, Jelenkor vita­est a diákokkal? A szerve­be számolni. Jóllehet mind a négy előadás bőven megér­demelné, azaz megérdemelte volna a véleménycserét, a korábban szokásos vita, a bemutatót követő szakmai értékelés ' azonban sajátos módon és mindenki megle­petésére elmaradt A pécsi bemutató utáni délelőttön sajtótájékoztató szerepelt a programban. Itt a Színházművészeti Szövet­ség képviselője megkérte a pécsi bemutató rendezőjét tájékoztassa a résztvevőket a színház gondjairól, törekvé­seiről, problémáiról. Ez né­hány gondolatban összefog­lalva meg is történt. Hason­lóképpen a győri, majd a veszprémi előadás, Thurzó Gábor Ürügy című kissé hosszan exponált és fölös motívumokkal, cselekmény­szálakkal megírt, az illegális kommunisták harcát, helyt­állását megidéző drámája után csakúgy, mint a kapos­vári bemutató, az évfordu­lóra színpadra állított Latin- ka-dráma, Csontos Gábor Legyőzőitek diadala című darabja után, amely öt ka­posvári kommunista utolsó éjszakáján játszódik a bör­tönben. Egyszóval a „soros” színház sajtótájékoztatóját semmilyen, esztétikai, a da­rabhoz, a bemutatóhoz kap­csolódó vita nem követte. Mi okozza csalódottságun­kat a találkozó egészét il­letően? Megítélésem szerint egyfelől a következetesség, másfelől az őszinteség hiá­nya. Következetlenség volt meg­torpanni most azon az úton, amelyen egy szép és nemes zésre még két példa. A IQ mit tudón indult az Orvos­egyetemi Színpad is. A váro­si elődöntőn nem jutott to­vább, a pécsi zsűri nem tar­totta alkalmasnak arra, hogy a várost a TV nyilvánossá­ga előtt képviselje. Szeré­nyek voltak, szomorúan meg­nyugodtak az ítéletben, hisz a városi zsűri elsődleges fel­adata, hogy városunk hírne­vét öregbítő együtteseket juttasson tovább. Hogy máa irodalmi színpad épp akkor nem indult, az más kérdés. A jó medikusok csak akkor lepődtek kissé meg, mikor később a Kertészeti Főisko­la Irodalmi Színpada ugyan­azzal a produkcióval, mellyel az Egyetemi Fesztiválon mö­göttük végzett (pesti zsűri­zéssel) megnyerte a Ki mit tud-ot. Igaz viszont, hogy a fesztiváli aranyéremért sem kaptak a város részéről még csak egy kézfogást sem. Megítéltetésük e szempontból következetes. Talán azért, mert pénzügyi támogatást is csak az Egyetemtől kapnak? A másik példa egészen friss. Ifjúsági Forradalmi Na­pok keretében „zenés iro­dalmi est”. Elmaradt. Oka egyszerű: csak a szereplők jelentek meg. A nézők elfe­lejtettek. És egyáltalában: Egyetemi. Színpad. Mindenekelőtt: van. De helyzete furcsaságára rögtön rámutat, hogy: Orvos- egyetemi Színpad. A Főisko­lán nem tud tartósan gyöke­ret verni egy kezdeményezés sem. Talán létre kellene hozr- ni — a meglévő továbbfej­lesztésével — egy, a város összes felsőoktatási intézmé­nyét reprezentáló társulatot, be kellene vezetni a város kulturális életébe, hogy an­nak szerves részét adja, hisz diákélet elképzelhetetlen diákszínjátszás nélkül. Mind­ezek előfeltétele itt is a he­lyiségprobléma megoldása. Azt hiszem, a cél minden­ki előtt világos. Az kellene, hogy felállíthassuk az egyen­letet: diákváros — kultúrvá- ros. Dr. Szilárd István gondolattal megindultunk, sőt, amelyen egyszer már to­vább is léptünk: formálgat- va ennek a kaposvári talál­kozónak a sajátos egyéni arculatát. Két éve ugyanis — mint erről annak idején a Dunántúli Napló is meg­emlékezett — országos vissz, hangú táji kezdeményezés­nek indult a dunántúli szín­házak találkozója. A szak­emberek egész sora érezte, hogy ott a helye Kaposvá­ron. Művészeti díjakat ad­tunk át a legjobb alakításo­kért és rendezésért Az el­múlt évben hasonló érdeklő­désről, pezsgő, szenvedélyes vitákról — s a színházaknak átadott egyösszegű jutalmak­ról — számolhattunk bé. Igaz, a szókimondó esztétikai véleménycsere közepette ket- ten-hárman (köztük egy mai magyar író is) megorroltak, hazautaztak. A szakma, a résztvevők többsége azonban felvillanyozva konstatálta: végre! Ez kell, erre az egye­nes, őszinte kritikai légkör­re van szükség. A magam részéről — és bizonyára nem voltam egye­dül — ennek a folytatását vártam. Nem így történt „Sajtótájékoztató” helyettesí­tette a találkozó korábbi ak­tív vitafórum-jellegét. Nyil­vánvaló azért, mert a ren­dezőség nem akarta, nem merte vállalni a bemutatók­kal kapcsolatos szókimondó véleménycsere esetleges kö­vetkezményeit. Vagyis ne­hogy bárki is megsértődjék— Kérdés azonban: kinek hasz­náltunk ezzel, miért jobb így? Vall inger Endre Á dunántúli színházak III. találkozója t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom