Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
f?69. március 21 1 Dunammi namo A baranyai forradalmi direktórium VITA KULTURÁLIS ÉLETÜNKRŐL MIT TEHETŐNK MA? ' 'Az őszirózsás forradalomtól a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig több mint négy és fél hónap telt el folytonos forradalmi fejlődésben. Ez alatt az idő alatt munkásosztályunk a polgári demokratikus forradalomból eljutott a szocialista forradalomba és megteremtette a proletariátus államhatalmát. A kommunista forradalmi erők előretörése folytán Károlyiék és a szociáldemokraták politikája szükségszerűen válságba jutott. Csődöt mondott a fenntartás nélküli nyu- gatbarát politika, a wilsani elvekhez való oktalan ragaszkodás és a nyugati hatalmakkal szembeni indokolatlan, merev pacifizmus. Károlyi és a szociáldemokraták politikai válsága akkor érte el tetőfokát, amikor 1919. március 19-én a budapesti antant misszió vezetője, Vyx alezredes jegyzéket adott át a magyar kormánynak, amelyben az antant új demarkációs vonalat jelölt ki a magyar népköztársaság és a román királyság között: a Debrecen—Gyoma—Orosháza —Szeged vonalat. Ezzel ismét jelentős magyar területeket kívántak a nyugati hatalmak megszállás alá bocsátani. A kormány most már maga is kénytelen volt antantbarát politikájának csődbejutását megállapítani, és benyújtotta lemondását. Miután a szociáldemokrata párt a kormányalakítást egyedül vállalni nem merte, megbízottai március 21-én felkeresték a gyűjtőfogházban a kommunista vezetőket és létrehozták a két munkáspárt egyesülését Magyarországi Szocialista Párt néven. A nevet ideiglenesnek szánták, de végig így nevezték az egyesült pártot a Tanácsköztársaság alatt. A két párt egyesülése után még aznap éjjel megalakult az új kormány, a Forradalmi Kormányzótanács, amelynek Garbai Sándor lett az elnöke. Szikratávírón adták tudtára a világ munkásságának a proletariátus hatalomátvételét, az első magyar proletár- diktatúra létrejöttét, és hatalmas tömeg éltette a Magyar Tanácsköztársaságot a parlament előtti téren. A Forradalmi Kormányzó- tanács nyomban hozzákezdett a tanácsrendszer kiépítéséhez. A helyi tanácsok és forradalmi direktóriumaik vették kezükbe a közigazgatás és közélet irányítását az egész országban, így Baranya megye szabad részében is. A sásdi szabad megyerész munkástanácsa távirati rendeletet kapott a belügyi népbiztostól, hogy Baranya megye kormánybiztos-főispánját állásától felmentette és a munkástanács háromtagú direktóriuma vegye kezébe a megyében a végrehajtó hatalmat. A direktórium így alakult meg Baranya megyében, de nem három, hanem öt taggal. Mivel a belügyi népbiztosi rendelkezés is lehetővé tette, tagjai közé dr Kerese Györgyöt, a volt kormánybiztos-főispánt is beválasztották. Az első Baranya megyei direktórium tagjai lettek: dr. Kerese György, dr. Fonyó Vilmos, Csizmadia Pál, Ignácz József és Kéméndi József. A baranyai direktórium is elkezdte a tanácsköztársasági megyerészben a közigazgatás tanácsrendszerű forradalmi átszervezését. A falvakban gyorsan megalakultak a munkástanácsok, és ezek végrehajtó szervei, a községi direktóriumok. Sásdon, Mágo- cson, Felsőmindszenten, Ma- gyaregregyen, Jágónakon és Kisbodolyán jöttek létre nálunk az első községi munkás- tanácsok és direktóriumaik. Ezzel egyidőben elkezdték szervezni Baranyában is az egyesült munkáspártnak, a Magyarországi Szocialista Pártnak helyi alapszerveit. Sásdon a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezetét Pécsi Mihályék még 1918 végén megszervezték. Host a két munkáspárt egyesülése után itt is megalakult a Sásdi Szocialista Párt, a- mely irányította a megyében a pártszervező munkát. Sásdon Kandi János volt a szocialista párt titkára. Sajátos jellegű, tömegméretű pártszervezést végeztek a megyében. Magyaregregyen, amikor megalakult a párt községi szervezete, mindjárt elnököt, titkárt, jegyzőt és pénztárost választottak. Felsőmindszenten a gazdakör tagjaiból, napszámosokból és községi iparosokból alakították meg a pártot. A Forradalmi Kormányzó- tanács rendeletére április 7—12-ig Baranya megyében is megtartották a tanácsválasztásokat. A községi, járási és megyei tanácstagokat választották meg ezeken a napokon. Április 14-én pedig a tanácsok országos gyűlésébe beküldött tagokra szavaztak. A tanácsválasztások megtartása után Baranya megye élére 34 tagú munkástanács került. A megyei tanácstagokból öttagú intézőbizottságot választottak, ez volt tulajdonképpen a második baranyai direktórium, amelynek tagjai voltak: Kändl János, dr. Havas Kornél, Pintér György, Noé János és Zidarics József. Az már a tömegek balra- tolódásának, osztálytudata erősödésének a jele volt, hogy a közigazgatási alkalmazottak közül a nekik meg nem felelőket elbocsátották és haladóbb gondolkodásúakkal töltötték be az állásokat. Ugyanis a községi, járási, megyei direktóriumok maguk döntöttek arról, hogy a régi tisztviselőkből kiket bocsátanak él és kiket hagynak meg. Tisztviselők leváltására Mecsek- nádasdon és Kaposszekcsőn került sor a megyében. A legmagasabb politikai jellegű tisztséget dr. Hajdú Gyula képviselte a megyében. Bár ekkor Kaposvárott lakott, a Forradalmi Kormányzótanács 1919 májusban Baranya megye kormányzótanácsi biztosává nevezte ki. A direktórium teendői közé tartozott a szabad megyerész közellátási ügyeinek az intézése is. A háború miatt meglehetősen kimerült megyében félszázezer lakost kellett élelmezni. Súlyosbította a helyzetet, hogy a déli megszállt területről is sokan átmenekültek a hegyháti szabad megyerészbe. Ennek .ellenére a Baranya megyei direktórium részt vállalt a főváros lakosságának élelmezésében. A Sásd és Vidéke című lap 1919. július 13—i számában arról olvashatunk, hogy a baranyai falvakban valóságos mozgalom indult meg, hogy élelmiszert gyűjtsenek és azt eljuttassák a fővárosi lakosságnak. A Tanácsköztársaság más megyéihez hasonlóan a dolgozók Baranyában is köztulajdonba vették az ipari üzemeket, bányákat, pénzintézeteket. A direktórium szervezte meg Sásdon a politikai bűnperek lefolytatására a Forradalmi Törvényszékeket is. A Forradalmi Kormányzó- tanács rendelete szerint Baranyában is szocializálták a 100 holdon felüli birtokokat. Minden tartozékukkal, élő és holt felszerelésükkel, mező- gazdasági ipari üzemeikkel a tanácsállam tulajdonába mentek át. Ennek kapcsán először jött létre hazánkban a munkás— paraszt szövetség. Először ismerte fel a két nagy dolgozó osztály egymásrautaltságát, egymás segítésének szükségességét. A megyei forradalmi direktóriumnak jelentős intézkedésekét kellett tenni a pénzforgalom rendes mederben való tartása érdekében. A falusi gazdálkodók és a mezőgazdasági munkások egy része nem akarta elfogadni az ún. fehérpénzeket. A lakosságnak ezt a magatartását támogatta az is, hogy a szer- bek a megszállt részeken nem bélyegezték le a fehérhátú bankjegyeket. A direktórium volt az irányítója a megye művelődési, iskolai és szabadoktatási ügyeinek, végrehajtója az iskolák államosításának és a nyolcosztályú népiskolák kiépítésének. Hírközlésre a szabad megyerészben egyetlen kis hetilap állt rendelkezésre, a Sásd és Vidéke. Albert István kis- vaszari tanító szerkesztette, de kiadóhivatala és szerkesztősége Sásdon működött. Ez volt egyszersmind a baranyai forradalmi direktórium hivatalos lapja is. ötven évvel ezelőtt a direktóriumok létrejötte a forradalmi marxizmus győzelmét jelentette az államigazgatásban. A magyarországi kommün e jellegzetes, francia forradalomra emlékeztető helyi végrehajtó szervednek fontos szerepük volt a tanácsállam gazdasági, szociális, kulturális sikereinek elérésében. Tulajdonképpen a tanácsok intézőbizottságai voltak, de általában a nép szívesebben hívta őket forradalmibb hangzású néven direktóriumoknak. Azon nem vitatkozom, hogy kultúrcentrum-e Pécs. Az. Azzá teszi mindenekelőtt az a szellemi potenciál, amivel valóban kultúrcentrum rendelkezhet. Még ha vitatják is. Egyébként a kultúrcentrum összes ismérveit az előttem szólók már elmondták. Egy ismérven lehet vitatkozni: a keretéken, amelyekben a kulturális népművelő munka folyik és az intézmények egymáshoz való viszonyán, amely nagymértékben meghatározója a meglévő szellemi értékek, kulturális népművelési területen való hasznosításában. Annak ellenére kultúrcentrum Pécs, hogy nincs művelődési központja, Ifjúsági Háza, önálló, többszintes galéria-komplexuma (bár volna). De lesz! A kultúrcent- rumnak ez is egyik ismérve. Hogy mikorra lesz? Rajtunk is múlik. A számlát önmagunknak is benyújthatjuk. És addig? Hát igen. Addig is dolgozni kell abban és azzal, ami van. Sok mindent hozzá lehetne tenni az eddig említettekhez abból, ami még mindig nincs. Hozzá tehetném a helyi könyvkiadás ügyét. Azt, hogy van Jelenkor, — Magvető Kiadó, de tulajdonképpen mégsincs épp olyankor, amikor nagyon kellene. Szép dolog ez a közös kiadó, de felemás kultúrmissziónak tűnik — gondolom a gyakorlatban a vele foglalkozók konkrétabban meg tudják ítélni. Csak azt látom, hogy megyénk hagyománykutatásainak eredményei, a gyűjtés gyümölcsöző készlethalmaza nem kerül távolról sem olyan közkinccsé tételre, mint amilyet a feltárt, gyűjtött anyag értéke, ha úgy tetszik hagyományainak tisztelete és tanítása megkívánna a ma élők számára. Tehát jó volna egy önálló' kiadó. Aztán jó volna egy tudományos igényű folyóirat: A Pécsi Műszaki Szemle mellett a Pécsi Tudományos Szemle, amely a pécsi tudományos élet, a tudományos kutatómunka eredményeiről informálná azokat is, akik e munkában sokszor még egymásról sem tudnak. De ide értem a humán tudományos élet eredményeinek publikációit is. Olyan fórumot, amelyen keresztül termékeny vitáik hoznák közelebb a szellemiség képviselőit. Egyszóval: sorolni lehetne sok mindent még, és ez nem is felesleges. Sok irányú társadalmi munkát lehetne szervezni az ilyen társadalmi igények kielégítésére — sorjában. Tehát addig is ... jó volna egységes, koordinált, több évre szóló városi és megyei kulturális népművelési tervet készíteni, de nem érte- kezleti napirendek meghatározására. Nem is a Népművelési Tanács jelenlegi tervére gondolok. Véleményem szerint a fő területekre koncentrálást az alapvető tömegek nevelésére koncentrálásban kell értelmezni. Még több apró munkát kell végezni a népművelésben. Éppen ennek, az adott helyzetnek a követelménye a fokozottabb együttműködés a népművelő szervek között. Sőt, minden gazdasági, vállalati, intézményi, szervezeti és a kulturális élet mindennapi gyakorlatában résztvevők között. Ha valljuk, hogy kulturális életünk helyzetének és távlatainak alakítása nemcsak a tanácsi szakigazgatás, nemcsak a hivatásos kultúrmunkások, népművelők ügye, hanem mindenki ügye, tehát társadalmi ügy, akkor az együttműködés nemcsak az „avatottak” között, hanem a társadalom különböző kategóriáit, egységeit, csoportjait összefogó üzemi, vállalati intézményi, szövetkezeti szervek együttműködésére egészében véve vonatkozik. Ez nem megy önmagától, és nemcsak a tanácsi szervek feladata, hanem mindenkié, aki emberekért felel. Az együttműködés tehát mindezekkel a közvetve vagy közvetlenül népet művelő emberekre értendő. Ennek van már kialakult módszere ha távolról sincsenek a lehetőségek kihasználva. De különösen nincs az anyagi együttműködés terén. A Pécsett és Baranya megyében működő üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, állami, társadalmi szervek évről évre 25—28 millió forint kulturális-népművelési célokra felhasználható összeggel rendelkeztek. Az ismert rendelkezés szerint a gazdaságirányítási rendszer reformja „belépésével” az 1967. évi kulturális-népművelési kereteket változatlan összeggel biztosítani kellett 1968-ban és biztosítani kell a következő években is. Ha két éven keresztül minden szerv, amely kulturális népművelési kerettel rendelkezik, csak 20 százalékát adná egy megyei kulturális alapba, akkor két év alatt mintegy 10 millió forint szolgálhatná akár egy megyei művelődési központ, vagy az Ifjúsági Ház, vagy megfelelő galéria, tehát a legsürgősebbnek ítélt égj'» egy nagy cél megvalósítását. Ez nem elérhetetlen. És nem érződne meg a 20 százalék hiánya egyetlen szervnél sem. Ez a legkézenfekvőbb megoldás. De lehet más megoldásról is szó. A TIT megyei szervezetében foglalkozunk a szabadidő kulturált, aktív pihenést nyújtó lehetőségeinek kimunkálásával. Így többek között a Pécsett létrehozandó Delta-Ház tervének kidolgozásával, amelynek lényege, hogy nagy méretű termekben a fellelhető és bemutatható legújabb műszerek, automatikák, a technikai és tudományos forradalom minden legújabb produktumát bemutassuk a pécsieknek, ahol a televízióban látottak passzív befogadása helyett a közvetlen élmény aktív ismeretszerzést bizto- tana. A másik tervezetünk az itthon és világszerte „csináld magad” néven ismert mozgalom korszerű feltételeit biztosítaná, úgy, hogy Pécsett először egy, aztán minden kerületben egy-egy ilyen barkács-házat hoznánk létre. Ebben a fém megmunkálásától a fa, a műanyag, az agyag, a papír, az elektromos barkácsigényeket lehetne szolgálni, ugyancsak a szabad idő hasznos kitöltésére ezres nagyságrendű résztvevőkkel. De ki adna ehhez anyagi fedezetet? A tanácsi szervek minden fillért, lehetőségeik maximumát fordítják a kulturális életre. Kihez forduljunk? Kérdem, van-e olyan vállalat a megyében, amelyik öt millió forintért elkészítené „kész kulcsra”, a Delta-Házat, vagy két-két millióért a barkács- házakat, az átadástól számított hat évi négy százalékos kamat melletti törlesztéssel? (Valamikor kőművesmesterek kész kulcsra vállaltak lakóházépítést.) A reform adta új helyzetben a vállalati nyereségből ilyen közérdekű célok megvalósítását lehetne előlegezni. És egyszerre milyen sok hasznos célt szolgálhatnánk ilyen megoldással Végül arról néhány szót, hogy nemcsak a közvetítőkön múlik, mennyiben felel meg a kulturális népművelési tevékenység tartalmilag és kereteiben a kulturális centrum jellegének. Sóik helyütt nemcsak a tisztelet és elismerés hiányával, hanem a meg nem értés, sőt az akadályoztatás fényeivel is találkozunk, nem egy tudományos szintű munkahelyen, azokkal szemben, akik a kultúra, a művelődés ügyét szolgálják. Másrészt egyre fontosabb. hogy az értelmiség ne izoláltan tevékenykedjen, hanem közösséget alkosson, hogy tudását a nép javára hatékonyabban gyümölcsöz- tesse. Van olyan értelmiségi közösségünk Pécsett és Baranyában, amelyik szívügyének tekinti a napi alkotó munkája mellett a társadalmi módon végzett népművelést és gyalog, motoron, vonaton, gépkocsin, éjszakába nyúlóan végzi népszerű nyelven a tudományos ismeretek terjesztését, — hagyományainkhoz híven: „Tudománnyal a népért!” Megbecsülést azonban sokszor éppen ott nem kapnak, ahol napi munkájukal végzik. Márpedig a társadalom szempontjából legalább annyira fontos a kulturális életben való részvétele a: értelmiségnek, mint a kutató intézetben végzett munka amely elsősorban a szaktu domány számára hoz új é: előre mutató eredményeket de ugyanakkor a minden napi élettel közvetlen kap csolata nincs. Nagyobb meg becsülést azoknak, akik < kötelességen túl még valam pluszt is hozzátesznék, vállalnak a napi munkán felül Azért nem áldana, ha ma guk a népművelők, a kúJtu rális élet irányítói és a fel adatok végrehajtói gyakrai találkoznának személyes ta pasztalataik cseréiére a „ho gyan jobban” érdekében, : sajtóvita mellett. Dr. Kopasz Gábor A tan ács köztársa sági jubileumi pályázat eredménye A Baranya megye Tanácsa VB., a Pécs mj. Város Tanácsa VB. és a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére művészeti pályázatot hirdetett. A pályázaton 30 művész kapott megbízást irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotások elkészítésére A megbízást kapott művészeken kívül további 31 pályázó küldött be alkotást. A beérkezett műveket szakmai bíráló bizottság értékelte, mely a Magyar Népköztársaság Képző- és Iparművészeti Lektorátusa, a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Zeneművészek Szövetsége tagjaiból állt. 1969. március 19-én ültek össze a pályázatot hirdető szemek képviselői és a szakmai zsűri-bizottságok javaslatai alapján az alábbi döntést hozták: I 1. Irodalmi pályázat Beérkezett 8 irodalmi alkotás. A bizottság az alábbi díjakat adta ki: Bertha Bulcsu: Át a Styx folyón, kisregény 12 000,— Ft Csuka Zoltán: Pécs fölött csil- j lag, lírai memoár, 7500,— Ft. í Thiery Árpád: Jó emberek éj- ! szakája, egy felvonásos dráma | 4500,— Ft. Pákolitz István: Csertető, elbeszélő költemény 4000,— Ft. Ordas Iván: Anyasági érdemérem, dokumentum- regény 4000,— Ft. Pál József: Fegyverbe! vers 3000,— Ft. Hallama Erzsébet: A hajó partot ér, dokumentum-elbeszélés 2500,— Ft. Békés Sándor: Négyezer-hétszáz éjszaka, elbeszélés 2500,— Ft 2. Képzőművészeti pályázat Beérkezett 175 alkotás. A szakmai zsűri 79 alkotást tartott kiállításra alkalmasnak. A bizottság az alábbi pályadí- | jakat adta ki: Martyn Ferenc- i nek az évforduló tiszteletére j készített Berzsenyi-sorozat I magas művészi színvonaláért, I nívódíjként 6000,— Ft. Rétfalvi Sándor: Forradalmi sor, fadombormű 4500,— Ft. Soltra Elemér: A hídrobbantó, olaj 4000,— Ft Kelle Sándor: Va- sasi akna, olaj 4000,— Ft. Fürtös Ilona: Sztélé. 1919. Gobelin 4000,— Ft. Zs. Kovács Diana: Szabad május 1., faliszőnyeg 3500,— Ft. Tilles Béla: 1919., olaj 3500,— Ft. Erdős János: ; Auróra, olaj 3000,— Ft Hor- J váth Olivér: Fábián Béla hőstette, olaj 3000,— Ft. Józsa János: 1919., tusrajz 2500,— Ft. Biz se János: Készül az emlékmű, olaj 2000,— Ft Erdőst András: Urání város építése, olaj 2000,— j Ff. Horváth Dénes: Plakátfal, montázs 2000,— Ft. Kolbe Mihály: Béke, olaj 2000,— Ft. Platthy György: 1919 eszméi megvalósultak, olaj 2000,— Ft. Simon Béla: „Jóbarát” TSZ-betn, olaj 2000,— Ft. Bérezés Gábor: A pécsi 6-os gyalogezred lázadása, rézkarc 1000,— Ft. Ti- ! már István: Komlói sorozat, j linómetszet 1000,— Ft. Zágon j Gyula: Dr. Doktor Sándor, j rézdomborítás 1000,— Ft 3. Zenei pályázat Beérkezett 6 alkotás. A bizottság a következő díjakat adta ki: Balázs Árpád: Zuhogj áradat, kórusmű (József Attila és Győré Imre szövege) 5500,— Ft Pászti Miklós: Emléktűzgyújtás, kantáta (Dr. Vargha Károly szövege) 4500,— Ft. Tillay Aurél: Hajnal-köszöntő, kantáta (Dr. Vargha Károly szövege) 3500,— Ft Halmos László: A kerítés, kórusmű (Sandburg szövege, Szabó Lőrinc fordítása) 2000,— Ft. — Papp Zoltán: Űj napfényben, kórusmű (Dr. Vargha Károly szövege) 2000,— Ft. A pályadíjakban a megbízás alapján kiadott pályázati részvételi díjak is bentfoglaltatnak. A zenei pályadíjak a szövegírók díjait is magukban foglalják. Pécs, 1969. március 19. Baranya megye Tanácsa VB Pécs m. j. város Tanácsa VB Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa Pravicz Lajos
