Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-11 / 58. szám

fiát. március ll. Dti^mntmi naoto k Liszt Kórus Fiatalkorúak és nyugdíjasok a „mélyvízben“ az Erkel Színházban A Pécsi Filharmonikus Ze­nekar és a Fécsi Liszt Fe­renc Kórus február 17-i bu­dapesti hangversenye után — melyről a rádió felvételt ké­szített, a televízió pedig a Zenei figyelő c. műsorában számol* be — a Liszt Ferenc Kórus újabb jelentős hang­versenyeken való közremű­ködésre kapott felkérést az Országos Filharmóniától. Jú­niusban a budapesti Erkel Színházban két alkalommal működik közre a kórus a Budapesti Filharmóniai Tár­saság zenekarával együtt Bach Máté passiójának elő­adásán. A hangversenyt Kó- ródy András, az Operaház eűsó karnagya vezényli. Június végén, július elején pedig a Kőröshegyen rende­zet* hangversenysorozat ke­retében magyar szerzők mű­veit szólaltatja meg. A mű­sorban, — melynek dirigen­se Antal György lesz — új­ra felhangzik Kodály utolsó remekműve á Laudas organi. A kvalifikált szakmunkás — kincs SS 600 forint értékű társadalmi munka ^ Szobafestő tanulók a leány- kollégiumban Hétfőn befejeződött Pé­csett a Geister Eta utcai kö­zépiskolás leány-diákotthon festése. A 6247 négyzetméter falfelületet Sós Ede szakok­tató irányításával az 506. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet növendékei társadalmi munkával festették át. Február eleje óta minden­nap 20 festő és mázoló ta­nuló dolgozott a diákotthon­ban és 35 600 forint értékű munkát végzett A festés sa­ját terveik és elképzeléseik alapján, a lányok ízlése a régi épület stílusa és a he­lyiségek rendeltetése alapján történt A gyerekek szabad­jára engedett alkotó kedve, rövid egy hónap alatt, 430 diáklány otthonát tette szép­pé. A festést megelőzően, az Építőipari Technikum diák­jai ugyancsak társadalmi munkával megjavították a lehullott vakolatot és elvé­gezték a szükséges kőműves munkát / A lányok a közeljövőben megrendezésre kerülő klub­délutánokon és más kulturá­lis rendezvényeken kívánják koszönetüket kifejezni diák­társaiknak. JlJyuU hajós, a Mecse­ki Szénbányák pécs- bányai üzemének aknásza harmincnyolc évi bánya­munka után nyugdíjba vo­nult. Az új házon még érezni a mész átható szagát, és úgy tűnik, a vakolat se szá­raz teljesen. — Ezért dolgoztam közel negyven esztendeig. — Csak attól tartok, nem sokáig örülhetek. Amikor leszáll a köd, alig-álig élek. Nincs levegőm. 1955-ben megál­lapították, hogy 49 százalék szilikózisom van. Azóta év­ről évre kértem, ismét vizs­gáljanak meg, mert úgy érzem, romlik az egészsé­gem. Az orvosok nem álla­pítottak meg rosszabbodást egészen 1967-ig. Akkor há­romszor eszméletemet vesz­tettem rövid időn belül... többé nem szánhattam le. Az elsőtől kilencedik szintig mindenütt dolgozott. Az első műszakon a tizen- négyéves takarítógyerek alig tudta vinni a nehéz lám­pát. Az utolsók egyikén, az emlékezetes vízbetörésnél, A rémhíreknek, aggodal­maknak már az emléke is alig él: az új gazdasági mechaniz­mus nem hozott munkanélkü­liséget. Ellenkezőleg, a „mun­kaerőpiac” felélénkült, a la­pok hirdetésrovatait elborítot­ták a felvételi közlemények, sőt a legutóbbi hónapokban már a „csalogatás” is a nyílt színen folyik. De ez csak az egyik oldal. A másik: a mun­kaerővel való gazdálkodás „reformjából” alig-alig lett valami; a kvalifikált szak­munkások megbecsülésében legtöbb helyen ma is sok a kívánni való, s ami még en­nél is súlyosabb gond: a gaz­dasági vezetők egy része vál­tozatlanul a létszámnövelést tartja a termelésfelfutás leg­olcsóbb és éppen ezért leg­célravezetőbb útjának.. „ Túlzott óvatosság Az 1968. év munkaerőhely­zetének és létszámgazdálko­dásának elemzésekor az else szembetűnő változás: a meg­növekedett fluktuáció. — A munkahelyváltoztatás munka­jogi akadályai leomlottak, s ez jó. Kevésbé jó azonban, hogy a váUalaitok jelentős része képtelen volt áttekinteni e változás utóhatásait, s így nem is tettek hathatós in­tézkedéseket az emberek jó értelemben vett „helyhez kö­tése” érdekében. Nagyon sok üzemből éppen a kvalifikált szakmunkások távoztak, a megnövekedett létszámigény ugyanis olyan visszás helyze­tet teremtett, amelyben az újonnan felvett („becsaloga­tott”) betanított munkás fi­zetése meghaladta a sokéves múlttal bíró törzsgárdatagét. Egyszóval: a mechanizmus első évének munkaerő gondjai többnyire bérjellegűek. Mint ismeretes, az átlagbérfejlesz­tés felső határát a kormány­zat 4 - százalékban maximálta, ami abban, az esetben sem volt túlléphető, ha erre egyéb ként a részesedési alap lehe­tőséget, nyújtott volna* Ismer­ve az árak változását ez a 4 százalék nem túl jelentős, ezért is meglepő, hogy még ezzel a lehetőséggel sem él­tek a vállalatok. A Baranya megyei Népi Ellenőrző Bizott­ság a közelmúltban vizsgála­tot végzett ebben a témakör­ien, s e nehezen érthető tényt vizsgálati zárójelentésük is tartalmazza. — Ugyanez az anyag állapítja meg: az átlag- aérek növelésére fordítható isszegeknek csak akkor van isztönző erejük, ha azt a bér­arányok javítására, a bérek n dókáit differenciálására for- iítják — ez azonban csak lágyon kevés helyen történt meg. A magyarázat mindkét lényre ugyanaz: a vezetés túl óvatos volt; egyrészt nem bí­zott eléggé gazdálkodása ered­ményességében, másrészt a Kilencmillió forint értékű munkát vége* ebben az évben a Pécsi Vegyesipari Vállalat kárpitos üzeme. A Bútorértékesítő Vállalat részére többek között 570 Mohács rekamié készül az első negyed­évben, a tavalyi pályázaton Hl. díjat nyert Tettye garnitúrából 600 készül, a különdíjas Tubes rekamiéból pedig 500-at gyártanak. Itt készülnek egyébként a Doktor Sándor Művelődési Ház új ajtó-, ablak- és színpadi függönyei is. A képen: a Mohács rekamiékat készíti a Rákőczi-brlgád. A termelékenység — mint ismeretes —. nem nőtt a kí­vánt mértékben, s ebben — ha erről egyelőre nem is esik túl sok szó —, a műszaki ve­zetés is hibás. Ezt látszik iga­zolni az a tény is, hogy meg­lehetősen gyakoriak üze­meinkben a „minőségi” cse­rék: hol új művezetők, hol új osztályvezetők, hol új fő­mérnökök beiktatására kerül sor. A folyamat egészséges, elsietni azonban valóban kár lenne. Sokat foglalkoztatja az em­bereket a vezetők kereseté­nek, prémiumának alakulása. Általános tapasztalat: a múlt évi prémiumösszegek némileg Filmet forgatnak Pécsett Játékfilm forgatását kéz di meg ma Pécsett a MA­FILM. A Tanácsköztársaság idejében játszódó film jele­neteit a Nádor és a Pannónia Szállóban, valamint a Kossuth Lajos utcában forg atják. A filmet Magyar Dezső most végző főiskolás rende­zi. Ez az első játékfilm, am it rendezőnövendék forgat. — A film témája a K MP értelmiségi csoportjának működése — mondja Magy ar Dezső. — Ez a csoport a Hungária Szállóban működ ött. A pécsi szállodákra ezért esett a választás, mert ezek jellege egyezik meg legjob­ban az akkori Hungáriáéval. A szereplők majdnem mind amatőrök, egyetemek, főis kólák hallgatói, Több szere­peit pécsieknek szánok. A filmet bölcsészhallgató bará­tommal. Bódi Gáborral írt uk. Operatőrünk is most vég­ző főiskolás. A film címe: 1919 lesz. Főbb jeleneteit Fer­tődön, Pesten és egy-két ki sebb városban forgatjuk. Pé­csett talán legnehezebb dől gunk vasárnap a Kossuth Lajos utcában lesz. Itt úgy anis régi 19-es miliőt kell ki­alakítanunk. Előadás a mézről Hetven százalékkal nőtt , a teljesítőképesség Kimerülésig úsztattak fe­hér patkányokat a Budapesti Orv «tudományi Egyetem Kórélettani Intézetében. Kez­detben keményítővel táplálták az állatokat és teljesítményük azonos volt. Később mézzel etették az egyik csoportot A második héten 14, a harma­dik héten 40, az 5. hét vé­gére pedig már 70 százalék­kal növekedett a mézzel ete­tett patkányok teljesítőképes­sége a kontrollcsoportéhoz vi­szonyítva. I A kísérletekről, amelyek új­ból a mézfogyasztás hasznos­ságára irányítják a figyelmet, dr. Rigó János docens szá­molt be vasárnap Pécsett a MÉSZÖV kultúrtermében or­Nincs rangja a szakmának mint tapasztalt aknász, el­sőként járta végig sok he­lyen nyakig érő vízben a bányát. — Láttam és megtanul­tam sok mindent. Ma más­ként bányászkodunk, mint az öregjeink. A teljesítmé­nyek megtízszereződtek, új gépek, biztosító berendezé­sek könnyítik a munkát. — Mint műszaki ember mégis azt mondom: nincs rangja a szakmának. Amikor én vájár voltam, az aknászok késpengével vizsgálták, jól vannák-e összefaragva a biztosító elemek. Teknőbe kellett válogatni a meddőt, annyira vigyáztak a minő­ségre. A fát úgy kellett tá­rolni a munkahelyen, mint egy fatelepen. Soha nem dobtuk el a csavarokat, sín­szeget. A tömlőt minden müszek végén össze kellett hajtani, és a vágat oldalá­ban felakasztani. A maiak nem törődnek ezzel. —■ Talán majd az új gaz­daságirányítási rendszer... — Amikor bevezették, már beteg voltam. Azt gon­dolom, hogy a görbe sínszö­get ki kellene egyenesíteni és újból felhasználni. Nem­rég disznót vettem egy kö­zeli állami gazdaságban. A műtrágya kiszakadt zsákok­ban a sárban hányódott. — Ilyen dolgok lehetnek az alapjai... Az a baj, hogy a régi bányászok nem ad­ják, bányásznak fiaikat. — Apám 39 évig dolgozott a föld alatt, én eggyel keve­sebbet, de a fiam más szak­mát választott. — Miért? — Úgy hiszi, könnyebb munkával, máshol is keres­het annyi pénzt. Ki tudja? Talán igaza van. A mi szá­munkra csak egy út volt, — amelyik az aknára vezeteti. — Az apjával dolgozott együtt? — Egy ideig az aknásza voltam. Egyszer, amikor a. munkahelyére mentem, az öreg a támfa beverésével vesződött. Akkora volt a por, hogy alig láttuk egy­mást. Segítettem, nehezen mozgott akkor már... — Amikor állt az ácsolat, kö­szöntem és eljöttem. Még hallottam, amint apám megkérdezte a csilléstől: ki volt ez? A nagy porban nem ismert meg. Lajos bácsit szigorú, han­gos beszédű aknászként is­merték. Ha mérges volt, még a patkányok is mene­kültek. Hangja most is ke­mény, de nagyon megcsen­desedett. — A szigorúság családi vonás. Heten voltunk test­vérek, rendnek kellett len­ni. A bányában többen ha­ragudtak rám. de aki tudja, hogy semmi sem potyog az égből, mindenért dolgozni kell, az nem haragszik. Lombos! Jenő L. vosokból és méhészekből álló közönség előtt. Az előadó hangsúlyozta, bár a méz igen értékes táplálék, azt tapasztalták, kedvezőbb, ha olyan anyaggal kombinál­ják, amely pótolja a mézből hiányzó vitaminokat, ásványi anyagokat Erre a legalkal­masabbnak a búzacsíra bizo­nyult. Fénnyel, hanghatással, áram ütéssel mesterségesen felide­gesítették a kísérleti állatokat, úgynevezett neurogén magas vérnyomást idéztek elő. A hat hétig tartó kísértet során az egyik csoportot búzacsírából és mézből készült lepénnyel etették, míg a kontrollcsoport keményítős ételeket kapott. — Vizsgálódásaik alatt a mézes­lepénnyel etetett állatok vér­nyomása az állandó ingerlés ellenére alig emelkedett, míg a kontrollcsoportban lévőké meglehetősen magasra szö­kött — Nyilvánvaló — mondot­ta az előadó —, hogy a méz megfelelő más élelmiszerrel kombinálva, kedvező hatású az idegi és fizikai megterhe­lésnél. Elsősorban nem a vér­nyomáscsökkentő hatás a lé­nyeges, fontosabb az, hogy csökkenti a fáradtságot, kés­lelteti a fizikai és idegi igény- bevétel káros következmé­nyeinek kifejlődését, magas vérnyomást stb. Külföldön, különösen Ame­rikában felismerve a méz tel­jesítmény növelő hatását fő­ként a sportolók fogyasztanak sok mézet. De nálunk is van erre precedens. Neves táv­fűtőnk, Schirilla György napi mézadagja például csaknem fél kiló. Dr. Rigó elmondotta, hogy ők is végeztek sportolókon kísérletet. Kimondottan spor­tolók részére állították össze a magas méztartalmú. Vita­sprint néven forgalomba ha­zott szörpöt. Rövidesen forga­lomba kerül a búzacsírát tar­talmazó mézeslepény, amelyet I az OMSZK gyártat Sportmé- i zes néven. j Százéves statisztika A hideg és meleg csatája Csaknem száz év óta jegy­zik fel nap mint nap meteo­rológusaink a budapesti hő­mérséklet átlagait, maximu­mait és minimumait. Ezek­ből az adatokból érdekesen bontakozik ki többek közt az a fokozatos fölmelegedés is, amelyet most is meg kell hoznia a tavasznak. Minden­esetre biztató, hogy március 20- án, azon 'a napon, amely­nek utolsó négy órája már a tavaszra jut, a budapesti napi átlag kereken 8 fok. De ebben az enyhe hőmérsék­letben még nincs elég kitar­tás, mert bár az átlag 22-én és 23-án 9 fokra emelkedik, a következő napon ismét 7,5 fokra süllyed. Ez a vissza­esés azonban természetesen csak átmeneti jellegű, és áp­rilis első napja már 9,3 fo­kos átlaggal érkezik el, sőt 5-én két tized fokkal túlju­tunk a tíz fokon is. A 12 fo­kot kereken két hét múlva éri el az átlag, sőt a hónap utolsó napjára már a 9,3 fo­kos átlaggal érkezik el, sőt 5-én két tized fokkal túlju­tunk a tíz fokon is. A 12 fo­kot kereken két hét múlva éri el az átlag, sőt a hónap utolsó napjára már a 14 fo­kot is meghaladja. Ez a hőmérsékleti „mu­tatószám” tehát havonta ál­talában négy fokkal emel­kedik úgy, hogy május 20-án már 16.7 fok lesz, június 21- től pedig 20,1 fokos át­laggal köszönt be a nyár. KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT GÉPIPARI JELLEGŰ EXPORTMUNKÁKHOZ forgácsolási rúdautomata és Iemezmunkákhoz kapacitást keres Jelige : „EXPORT­GÉPIPAR' MAGYAR HIRDETŐ Budapest, Felszabadulás tér 1. szám. / i differenciálással senkit sem akartak „megbántani” ... Vékonyabb boríték A népi ellenőrök tíz jelen­tős pécsi, illetve baranyai üzemet, vállalatot vizsgáltak. Közülük csak négy növelte némileg a munkás állomány- csoport tagjainak átlagbérét — a többinél csökkenés állt be. Ennek mértéke többnyire csak 1—2 százalék, mégis aggasztó és kártékony jelenségként kell elkönyvelni a borítékok vé- konyodását. Csak fokozza a feszültséget, hogy az átlagbé­rek a munkás állománycso­portban általában — tehát megyei viszonylatban is —, ki­sebb mértékben emelkedtek, mint a többi állománycso­porté ... Érdekes jelenség: számos területen „mozgósították” a nyugdíjasokat. A Téglaipari Vállalat munkaerőgondjai csökkentése érdekében pél­dául 27 nyugdíjas dolgozóját hívta vissza, s főszezonban teljes munkaidőben foglalkoz­tatta őket. Hasonló jelenségek voltak megfigyelhetőek má­sutt is. sőt a — munkalehe­tőségnek egyébként többnyire örülő —. nyugdíjasok mellett fiatalkorúakat is „bedobtak a mélyvízbe”. A munkaerőhiány (ponto­sabban: az olcsó munkaerő­hiány) pótlása érdekében :— a nagy fővárosi vállalatokhoz hasonlóan —, néhány bara­nyai egység is „kitört” a me­gyéből. A Pécsi Kesztyű- és Bőrkonfekció KSZ például Fonyodón hozott létre kiren­deltséget 1967-ben, melynek létszámát 1968-ban 54 fővel növelték. (Közülük sok a fia­talkorú.) Az indoklás: Pécsett nehéz munkást találni, So­mogy pedig foglalkoztatási gondokkal küzd. így igaz. De az is tény, hogy Baranya fél­tucat nagyközségében, illetve járási jogú városában van női munkaerőfelesleg — s ezen el­sősorban megyei összefogással kellene segíteni... Csökkent a prémium? alatta maradnak az előző évi­nek. (Egyébként a tíz vizsgált egység vonatkozásában a NEB is ezt tapasztalta). Ez abban a vonatkozásban talán jó, hogy csökkenti a vezetők és veze­tettek közti feszültséget, vég­sősoron azonban aggasztó. A vezetők bérének, illetve jöve­delmének is — ha amögött valóban színvonalas vezetői tevékenység áll — folyamato­san emelkednie kell. A létszámgazdálkodási,1 il­letve munkaerő-front ez idő szerinti állása tehát a követ­kező:' a termelékenység lassú növekedése miatt állandóan nő a munkásigény; a bér-dif­ferenciálódás megindult. de csak vánszorog, a műszaki „hadállásokban” pedig mind gyakoribb a „váltás” ... Békés Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom