Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-08 / 56. szám
1969, március 8. Dunantmt no® io 7 Az ügyész Dr. Szita Jánosné a Baranya megyei »Főügyészség egyetlen női ügyésze. Eredetileg orvos szeretett volna lenni, de még idejében sikerült körülnéznie az anatómiai intézetben, és egy spirituszban levő embrió örökre elvette kedvét az orvosi pályától. — Amikor, a jogi karra jelentkezett, már tudta, hogy ügyész lesz? — Sejtelmem sem volt róla. Gyermekbírónak készültem, mint a legtöbb női gólya a karon, később pedig az államigazgatási jog kezdett komolyabban érdekelni, ezen a tanszéken voltam demonstrátor. 1953-ban végeztem summa cum laude, a Honvédelmi Minisztériumba neveztek ki, de mire elfoglaltam volna az • állást, megszüntették. így lettem ügyész, először a büntető jogterületen. — Ehhez a pályához, úgy mondják, következetesség és kérlelhetetlen szigor kell... .....— Bevallom, az első tárgyaláson legalább annyira izgultam, mint a vádlott. Akkor még a börtön épületében volt az ügyészség, az elkövetőket megbliincselve vezették elém. Elég szánalmas látványt nyújtottak borotválatlanul. — Az utolsó pillanatban még egyszer fellapoztam az ügyüket, nehogy túlságosan ellágyuljak. Később a fiatalkorúak ügyésze lettem, jelenleg pedig polgári felügyeletet látok el. Nem állítom, hogy nehezebb, de mindenesetre sokoldalúbb és változatosabb, mint a büntető terület — Jelent-e valami anyagi hátrányt, hogy nem tartozik a férfinemhez? Nők férfias beosztásban — Háromezer-négyszáz forint az alapfizetésem, ehhez jön még az ügyészi pótlék. Ez nem több és nem kevesebb, mint a hasonló ideje dolgozó férfi ügyészeké. Sohasem tapasztaltam ilyen értelmű megkülönböztetést, igaz, nem is tértem ki egy feladat elől sem azzal, hogy nő vagyok, erről mindig igyekeztem megfeledkezni. — Otthon is? — Otthon ezt sajnos nem tudtam és nem tudom megtenni, két gyermekem van. Ha egy nap harminc órából állna, vagy ha a nőknek csák hat órát kellene dolgozni, akkor jutna mindenre idő. Olykor azért megnézem a televíziót és este 11 után, ha még van erőm, olvasok néhány lapot. — Meg tudnának élni, ha maga otthon maradna? — Nem. —> És, ha meg tudnának élni, otthon maradna? — Nem. Szeretem a hivatásom. Az,,esztergályos'* Reménykedtem abban, hogy a Sopianában találok egy férfias szakmát, amelyben csak egy nő dolgozik. Arra azonban nem számítottam, hogy az egész gyárban egy1 fia nő sem dolgozik gép mellett. Látva Jól halad a Mohács-szigeti Duna völgye Tsz rlhai takarmány és terményszárító berendezésének építése. A mint egy 5,6 millió forint beruházással épülő létesítmény, amelyet a tsz saját építőbrigádjával hoz létre, májusban megkezdi próbaüzemelését , Ifj. Bauer József felvétele csalódottságomat, Benhart Istvánná hivatalsegéd megkönyörül rajtam: „Na, jöjjön, elviszem valakihez, aki 1951- ben sztahanovista esztergályos volt...” — 1949-ig nem dolgoztam, vagyis hát a háztartást vezettem — meséli özv. Szebe- ni Jánosné —, akkor azonban beteg lett a férjem, a lányom tíz, a kisfiam kilenc éves volt nekem kellett a családot eltartanom. — És pont az esztergályos szakmát választotta? — Nem választottam én semmit, egyszerűen dolgozni akartam, segédmunkásnak is elmentem volna. De a Sopianában esztergályosra volt szükség. Elvégeztem egy egyéves tanfolyamot, de a hatodik hónap után már darabbérben dolgoztunk. __Befogadták a szakképzett é s ráadásul férfi esztergályosok? — Nagyon féltem tőlük, de mint kiderült, ok nélkül, mert kedvesen és nagy szeretettel tanítgattak. Rám is fért. Kislány koromban sokat játszottam, még fociztam is a fiúkkal, de azt sosem hittem volna, hogy férfi-szakmában fogok dolgozni. — A fizetése is „férfias” volt? — Megkerestem, amit a férfiak, egyik-másiknál többet is. Negyven kilós Kolbai gyűrűs- hengereeket esztergáltam, 62 darabot egy nap, mindegyiket kétszer kellett megemelni. •— 1951-ben elnyertem a sztahanovista címet, egy évre rá pedig kórházba szállítottak, meg kellett operálni. Ezt az egyenjogúságot sokféleképpen lehet értelmezni. Nem hiszem, hogy az a helyes, ha a nehéz fizikai munkában vetélkedünk a férfiakkal, a biológiai különbségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. — Mint raktáros, hogy találja meg a számítását? — Meg vagyok elégedve. — Alapfokú könyvelési, majd raktárgazdálkodási tanfolyamot végeztem, de továbbra is fizikai állományban vagyok, 9,10-es szakmunkás órabérrel. Az igazgató Gáldonyi Béláné a megye egyedüli női vállalatvezetője. Tíz éven keresztül a Patyolat igazgatója volt, második éve a B. m. Szikvíz- és Szeszipari Vállalatot vezeti. — Megkínálhatom a termékünkkel? — kérdezi szívélyesen, és nekem feldobog a szívem, úristen, most mindjárt szódát kapok. De örömöm korainak bizonyul, tiszta szilvapálinka kerül az asztalra, ötven fokos. Magának csak félig tölti a stampedlit, hát megkérdezem: — Jobban örülne, ha cukrászsüteményt gyártanának? — Legyek őszinte? Nekem büntetés, ha innom kell, de az ember igyekszik azonosulni a munkájával... — Egy nőnek népi lehet könnyű ebben a beosztásban. — Férfinak sem könnyű - válaszol elgondolkozva —, persze egy nőt még nehezebben fogadnak el vezetőnek, valahogy nem néz ki belőlünk. — Aztán elneveti magát. — Egy alkalommal munkaidő után érkezett meg a bálicsi szeszfőzdébe a kajszi- barack. Az emberek már nagy részt hazamentek, nem volt más megoldás, akik voltunk, munkaruhába bújtunk és kivonultunk barackot rakodni. Egyszer csak azt mondja a sofőr, egy hátalmas, jól megtermett ember: „Lányok, nincs itt valami főnök, akivel tárgyalni lehet?” Megtárgyaltuk a dolgokat, de azt hiszem, az illető a mai napig sem tudja, hogy az igazgatóval beszélt. Ma délután a kialakult hagyományok szerint a nőnappal egybekötve tartják meg a termelési tanácskozást is. Érdeklődéssel lapozgatom a tavalyi tanácskozás jegyzőkönyvét, ez többet elárul Gáldonyiné munkájáról, mint akár a legőszintébb beszélgetés. Részlet Beck János kővágó- szöllősi árukihordó felszólalásából; ,.Büszkék lehetünk arra, hogy vállalatunk fennállása óta először zártuk az évet nyereségesen. Ezt a jelenlegi vezetésnek köszönhetjük. • - 1967-ben keményen kellett dolgoznunk, de megérte”. Rónási Jakab, a siklósi telep vezetője így szólalt fel: „Most, hogy már megismertük, milyen érzés kézhez kapni a 13. hónapi fizetést azután a sok ígérgetés után, amit mi eddig a régi vezetőségtől .kaptunk —, bizony úgy tartjuk, érdemes lesz dolgozni és meg kell fogni a munka keményebbik végét”. Ha meggondoljuk, hogy 1967 első félévében a vállalat még nullán állt, de azóta csaknem duplájára növelte termelési értékét, s hogy idén 25 nap nyereségrészesedést osztanak, nem nehéz megjósolni: jó hangulatban kóstolgatják majd terméküket a vállalat dolgozói a ma délutáni termelési tanácskozással egybekötött nőnapon. Kéri Tamás — Hát a nők hol vannak? — Otthon főzik a családnak az ünnepi vacsorát« Erb János rajz*. Egy hónap múlva itt a hűsvét Ajándékozási tanácsok Nem kell megijedni, az idén is eljön a tavasz! A napokban lapozgattam a naptárt és látom: itt a húsvét. Megnézem vajon kapok-e az ünnepek előtt még egyszer fizetést, mert a húsvét nálunk is — mint mindenütt — az ajándékozás ünnepe. Megnyugszom: kapok. Node mivel is lephetném meg a családot? Ismerősöm, akinek elpanaszoltam, hogy van miből, de nem tudom, hogy mit vegyek, ázt tanácsolta, a legegyszerűbben és leggyorsabban úgy oldhatom meg az ajándék vásárlást, ha bemegyek bármelyik papír- és írószerboltba. Nem csalódtam! Miután megtekintettem a kollektciót áz udvarias elárusítónő azt is elmondta, hogy ha még mindig nem tudtam határozni, keressem fel a Papír- és írószer Nagykereskedelmi Vállalat Perczel utcai árubemutató termét, ahol húsvéti ajándékozási tanácsokat is tartanak, melynek célja, hogy a vevők nyugodt körülmények között kiválaszthassák az ajándékokat és innen már határozott szándékkal menjenek a papírboltokba. Itt döbbentem rá, hogy a papírboltok valóságos tárházai a húsvéti ajándékoknak. A gyermektől a felnőttig, itt mindenki megtalálhatja a legmegfelelőbb tárgyat A kisgyermekeke számára igen szép óvidástáskákak liehet kapni lakkból és vászonból. A ceruzahegyezőbői, kifestőkönyvből, kivágó képekből, színes pasztellironok- ból, játékgyurmából évente többet is elhasznál a gyerek. A legtöbb családban házilag készítik a húsvéti tojásokat. A tojásfestés helyett igen pratikus a matricával való díszítés. Egy-egy matricán különböző mesefigurák elevenednek meg. A serdülő lányok körébén elterjedt az emlékkönyv, melyek különböző színekben és minőségben kaphatók. Egyre nagyobb tábora van az autogram gyűjtőknek. A PIÉRT szakemberei rájuk is gondoltak, mert igen szép kivitelű és időtálló autogramgyűjtő mappákat készítettek. A papírboltban vásárolt ajándékok nemcsak praktikus használati tárgyak, hanem impozáns lakásdíszek is. Az íróasztalon jól mutat a bőrből, skay-ból készült íróasztali mappa, vagy a fémből, plexiiből készített íróasztal dísz. A töltőtoll elengedhetetlen kelléke életünknek, mintegy 15—20 fajta van a boltokban. A legolcsóbb 13 forint húsz fillér, a legkiválóbb minőségű újdonság a rejtett aranyhegyű töltőtoll, a Metró. (x) Komolytalan rofa t Köszöntő a maga Módján A sszonytdrsaimi VaZlomd9* sál kell kezdenem. Én nagyon szeretem a nőket. Na, nem pusztán direkt értem, hanem másképp is. Ha felülök a vonatra és ott ül egy olyan ember, akit nem ismerek és aki értelmesnek látszik, Dombóvárig többnyire kiderül, hogy hülye. És ott marad a nyakamon Pestig. De ha felültem egy kofaasszonnyal (őstermelőnek hívják) még ő is Pestig tud valami lényegeset mondani erről a csodálatos zűr-zavarról, ami. az élet. Na ne idealizáljunk! Van persze a nőknek egy csomó rossz tulajdonságuk. Ha egy szem leszalad a harisnyájukon, akkor fél napig más nem létezik számukra. Ha együtt . vannak, buszán, az tragédia. Hogy mikért nem rágják egymást, te jó égi Aztán az a mindenre tekintétnélküliség, ahogy közlekedni, venni, egymásnak nem hinni tudnak! De amikor a lényegesre kerül a sor, az életükkel helyt állni egész mellszélességgel gyerekért, férjért, hivatalért, az csak meghatni tud. Tálján ez az oka a számomra egyetlen igazán rossz tulajdonságuknak, hogy olyan könnyen mennek rabszolgának. És itt nincs különbségi Mintha hipnózisban élnének, olyan egyformán cselekszenek. Mintha az élet, ez az egyét-- len csak annyit érne, hogy egy krudélis, iszákos, rossz férj, goromba gyerekek kapcája legyen. *Hadd mondjak egy példátl Nem ebben a városban születtem és ott, ahol éltem, volt egy gyerekkori jóbarátnőm. Együtt nevelődtünk, talán három év különbség volt köztünk az én káromra. Vagy tizenöt évig nem találkoztunk és amikor újra összebotlot- tunk, olyan önéletrajzféle következett. Tulajdonképpen tudós volt és férjhez ment ahhoz, akit már gyerekkorában szeretett. Keresett vagy négyezer forintot, az ura is vagy ezerötöt. Négy gyerek is volt és ez a hajdan olyan elegáns lányka olyan volt, mint valami kopott veréb. Nem volt csúnya most sem, de erősen öregedett. Volt benne valamilyen, nőknél szokatlan fáradtság. Minttha félálomban mozgott volna. Különben nem panaszkodott. — Szóval nincs semmi bajod? — Nincs. Nagyon boldog vagyok. — Pompás! És meddig akarsz még hazudozni? Nem sokáig. Ha egy nő, abban a kisvárosi cukrászdában, ahol mindenei ismeri, hajlandó görcsösen, fojtottan, végeérhetetlenül zokogni, akkor van rá oka bőven. — Mit tegyek? — tördelte a kezét. — Itt a négy gyerek! — Hát nem mondom, jól elsokasodtál. — Elváljak? — Na nem! Attól tartok, hogy te azt az erős fiút még mindig szereted, vagy legalábbis hiszed, ami végül is egyre megy. Meg ott a négy gyerek. De van egy egyszerűbb megoldás is. Rúgd föl a moslékos vödröt! — Hogyan? — Semmiség az egész. Mindössze nagy lelkierő kell hozzá. Először is szánd rá magad, hogy végigviszed. Mert az egésznek mindössze egyetlen veszélye van, de ez végzetes. Ha abbahagyod, végedl De te nem hagyod abba. Ha megver se, ha elválik se, ha a lábad csókolja, akkor se . . . Na most mi otthon a legértékesebb, ami törékeny? Jól berendezett polgárok vagytok, nyilván kacat akad. Még jó is, ha valamit csökken az állomány. Szóval mitek van? — Három régi kínai váza. Állítólag Cseng dinasztia ... — A dinasztiát nekem ne emlegesd! Mibe kerülnek? — Darabja négyezer forint. — Pompás! Szóval 12 000 forint. Ennyivel, ha jól megy, rendbe is teheted a házasságodat. Három havi fizetés . . . De ne sajnáld a cserepeket! Még ilyenkor is ronda kicsinyesek tudtok lenni... Még valamit! Nyilván van a szobában tükör is? Ennek az árát is számold hozzá! Ne garasoskodj! Aztán keress ki egy alkalmat, amikor jóízűen veszekedtek. Gondolom ezzel bőven el vagytok látva. Ha eljutsz addig a pontig, ahol máskor lerakod a fegyvert, valójában most lépsz akcióba. Az ipse máris nyúlna az újságja után, hogy megleckéz- tetésed után jóízű olvasásba merüljön. Már az is meglepi, hogy nem hagyod abba. De neked nem . kis meglepetés kell, hanem a front teljes összeomlása. Földrengés, elemi csapás, tűzvész, orkán. Tehát a továbbiakban már nem veszekedsz, hanem őrjöngsz. — De a szomszédok! — Ne idegesíts! Ugye társasházban nincs szeretetreméltóbb ember a férjednél? — Mindenki szereti. Egész rriás ember. Én nem is értem. — Én értem. Meg kell neki adni a lehetőséget, hogy ne csak te, hanem mindenki meg ismerje. Ehhez közönség kell. Egy bérház erre kiválóan alkalmas. Pillanatok alatt kész a szabadtéri színpad. — De a lakók? — Ne idétlenkedj! Nincs az a csecsszopó, aki ne tudná, hogy nálatok mi van. Az óráját i$ tudják, amikor leckéztetnek. Tudják a fizetésedet, kopott ruháidat, a tűrésedet, mindent! Csak te nem tudod meg az urad, hogy tudják. De most te már tudod, ö még nem, és ez a jó. Te most nyilvánosságra hozod. Az eddigiek ismeretében mindenki azt várja tőled, hogy csendesen szenvedj. De te nem szenvedsz csendesen. Sőt! Az urad, az az áldott, máshol oly jó urad, most itt a bérház lépcsőházának szabadtéri színpadán leleplezésre kerül. A csodálatos, jólelkű, ártat- lal négy gyerek sanyargatója, önző disznó, aki semmi mással nem törődik, csak magával, Lépcsőházi III. Richárd lesz, aki ezután csak osonva mer belépni a bérház kapuján. — De akkor megver! — Még ver is?! Különben ne aggódj! Azt is kiabáld ki, hogy mégy orvoshoz látleletért Érezze, hogy te a végsőkig el vagy szánva. — És ha elválik és viszi a gyerekeket? — Erre nem kerül sor. A gyerekek meg a tieid. Különben se ezzel kell kezdened. Nem kell kimenned a színpadra, ha nem erőlteti. Csak akkor, ha mást nem tehetsz... Tehát egyezzünk meg. Amikor beleheccelted magad a veszekedésbe, nem vonulsz vissza. Hanem megragadod az első vázát és durr a földhöz. Persze sikíts egy nagyot. Akár a hajzatodat is megtépheted. És mondd a litániát! Semmi finömkodás! Te ilyen, te olyan. A következő lépés, hogy a második számú vázát bele a tükörbe. Pozdorjává verni! Újra sikítás és rohanj a harmadiknak. A legelső gyanús mozdulatra vágd a fejéhez. Csak ha még ennek sincs eredménye, vagy ha látod, le akar keverni egyet, akkor jön az erkély jelenet. Ha erre se törik össze, akkor válsz. De arra már aligha kerül sor. Végül is belehecceltem. Nagy bajban lehetett, ha ez a szelíd lélek ebbe belement, de ismertem, ha megígérte, teszi. . Meg kell mondanom, hogy én legalább úgy aggódtam, mint ő, pedig a tanács jó volt. Másnap megjelent. Egy egészen más nő jelent meg. Majd a nyakamba ugrott az örömtől. Láttam, hogy a gyógymód sikerült. — Na mi volt? — Hát te azt nem tudod elképzelni. Azt az arcot láttad volna! Még a szája is tátva maradt. A második vázát már nem is egedte a tükörbe hajítani. Fogta a kezem és csak motyogott. Amint látják, ez a szabadságharc sikerült. Nem most adtam ezt a jótanácson, de akárhogy erőltetem is magam, ennél jobbat ma sem tudnék. Ha rákerül a sor, tessék kipróbálni. Többet ér ez minden jólnevelt nőnapi megemlékezésnél. Tudom, azt mondhatják, hogy hátba szúrtam a férfiakat, Hisz vannak olyan nők, akik egymaguk képesek akár ötven férfi idegállapotát tönkretenni. Igen, de ne vegyék ezt olyan komolyan! Szerencsére van a nőkben valami a Bourbonokból. Az egyik fülükön be, a másikon ki. Holnapra elfelejtik az egészet. Ma meg Nőnap van. Szöüőssy Kálmán-A 4
