Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

f969. március 7, Dunantati nawto s Zsűrizték a jubileumi kiállítás Megszüntetik a Majláth utcai autóbuszállomást Egy vonat gép Angliából Huszonkét nap alatt ért Liverpoolból Komlóra a szállítmány Nem lehet felszabadítani a Kossuth tér északi oldalát Elvi jellegű megállapodás Pécs közlekedésének átszervezéséről anyagát A megyei tanács egyik szobája most olyan, mint egy furcsa vásár. Egy fiatalem­ber cipeli ki és be — némi segítséggel — a jókora táb­laképeket, zománcokat, fa­munkákat, rézdomborításo­kat. A teremben fotelokban és székeken, szétszóródva ül a zsűri, felállnak, körbehor- dozzák a kisebb képeket, szemüveget tesznek fel, ci­garettára gyújtanak, javas­latokat tesznek és szavaznak. Jó nagy munka ez és felelős­ségteljes — hiszen nem ki­sebb dologról van szó, mint a tanácsköztársasági jubileu­mi kiállítás képeinek zsűri­zéséről. Előbb a megbízásra elké­szült pályaműveket nézik át, ez szám szerint tizenhat kép­zőművészt jelent, ezekből a munkákból csak egyet-kettőt javasol a zsűri — alapos megfontolás után — kiiktat­ni a kiállítás anyagából. A kiállításra beküldött egyéb művek azonban száz körül járnak — harmincán küld­ték el képeiket. Mindvégig gondolni kell az egyes művek színvonalán túl a kiállítás összképére is. Egy kompozíció fölött nagy vita alakul ki, — mert megüti ugyan azt a színvonalat, hogy kiállíthassák, de merő­ben másként hatna egy egyé­ni tárlaton, ahol tanulmány — vagy kísérletjellege ki­domborodhatna. Hosszas megbeszélés után úgy dönte­nek, hogy a mű ne kerüljön be a reprezentatív nagy kiál­lítás anyagába, de a zsűrita­gok feljegyzik, hogy az al­kotóval közük majd a ma­gyarázatot. Hiszen van olyan eset is, amikor a beküldött munka színvonala eleve le­hetetlenné teszi, hogy az bár­miféle kiállítóteremben falra kerüljön. A nagy felelősséggel dol­gozó zsűri elég népes: elnö­ke Bartha Éva, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője, tagjai Martsa István szobrászművész. So­mogyi János, Szentgyörgyi Kornél, Martyn Ferenc és Soltra Elemér festőművészek, Hárs Éva művészettörténész, Csorba Tivadar, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága munkatársa, Bernics Ferenc, a megyei tanács és Gábriel József, a városi tanács mű­velődésügyi osztályvezetője. Amint együtt a március 21-i kiállítás anyaga, meg­kezdődött a vita afölött, hogy a jubileumi pályázat értékes díjait mely alkotásoknak íté­lik oda Ezekről azonban még nem beszélhetünk a nyilvánosság előtt, hiszen a jubileumi képzőművészeti pá­lyázat eredményeit — az iro­dalmi és zenei pályázat eredményeivel együtt — március 21-én teszik közzé a pályázatot hirdető szervek lapunk hasábjain. kor már kisebb tömeg a ka­pu alatt. Koros asszonyok, férfiak, bundában, kopott fel­öltőkben, bakancsban, fehér korcsolyacipőben, cúgoscipő- ben, tiszticsizmában. Cigaret­táznak, savanyúcukrot szo­pogatnak, kiflit rágnak, pari- zeres zsemlét majszolnak. — Idős hölgy hunyt el, nem itt a házban, valahol a kerület másik végében, de a tanács ezt a pincét jelölte ki a kis ingóságnak, motyónak raktá­rozására. A kapura kiszegez­ték a listát: festmény, (patak­partján ácsorgó szarvas), szek­rény, szék, plüs huzatú heve­rő, zokni, cipő, vonalzó, hinta­szék, óra üvegbúrával, szek­reter, konyhaasztal Bádogíe- déllel, retikül, rovarirtó-pum­pa, dombormű rézből (Rákó­czi Ferenc ül egy széken fel­vetett fejjel), láda, mosótek- nő, kályhacső ... meg ilyesmi. Jön egy vak férfi, fehér bot­tal, nézi a listát, hangosan ol­vassa ... — Száz forint ezért a... — A bizományi már lefö­lözte a javát — mondja egy •Jól értesült” asszony,, Ellentmondó információk zavarták meg tegnap a város közvéleményét. A Kossuth rá­dió reggeli adásában bejelen­tette, hogy — a korábbi ter­veknek megfelelően — népes tanácskozást rendeznek Pécs tömegközlekedésének átszer­vezéséről. Lapunk viszont — a Városi Tanács építési és közlekedési osztálya kérésének megfelelően — egy olyan hírt közölt, miszerint az ankét el­marad. Végül — mint tegnap délelőtt kiderült — mégiscsak megtartották a tanácskozást, igaz, hogy nem 40—60 szak­ember részvételével, mint ahogy eredetileg tervezték, ha­nem csupán 12 szakember je­lenlétében. Tóth Zoltán, a Városi Tanács építési és köz­lekedési osztályának helyettes vezetője azzal indokolta el­határozásukat, hogy a főváro­si tervezők 6 változatot dol­goztak ki Pécs közlekedésének átszervezésére, következés­képp nem lett volna célsze­rű ezt a rendkívül szerteágazó és bonyolult témát 40—60 em­ber részvételével megbeszél­ni, mert annak beláthatatlan ideig tartó vita lett volna a vége. Az értekezlet avval kezdő­dött, hogy a szakemberek minden olyan változatot elve­tettek, mely a Majláth utcai autóbusz állomás fenntartása mellett szólt. Az ún. 1-es vál­tozat került előtérbe, ame­lyet Mágori Judit, az UVA- TERV tervezője és Hegyi Kál­mán, az UVATERV osztály- vezetője részletesen ismerte­tett a pécsi közlekedési szak­emberek előtt Járatról járat­ra haladva megvizsgálták minden autóbusz útvonalát, majd megállapították, hogy a terv igen ésszerűnek látszik, s alkalmas arra, hogy a rész­Ünnepi külsőségeik között tartották meg tegnap Pécsett a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szakszer­vezeti tanács-választó küldött- gyűlését A legkülönbözőbb üzemrészekből, illetve épít­kezésekről érkezett küldöttek a szakszervezeti bizottság két év munkáját felölelő jelentése alapján kezdték meg a mun­kát. A beszámoló gazdasági eredményekkel foglalkozó ré­sze megállapítja: az új gazda­sági mechanizmus bevezetése Óta közel 20 százalékos ter­melésfelfutást ért el a válla­lat, aminek jelentőségét csak növeli az a tény, hogy ebben az időszakban oldották meg a 44 órás munkahétre való át­térést is. Senki Közbevetőleg: a bizományi semmit sem fölözött le. Sem­mi nem kell neki. Jön a ház- mesterné, vattakabátban. — Szemerkél a hó. Az udvar — ahol a tömeg áll — huzatos. Hivatkoznak az újságra, ame­lyikben az áll, hogy a holmi megtekinthető az alagsor­ban ... — Nem lehet lemenni! Majd ha jönnek a tanácsiak! —• jelen n ki a házmester, aki egyébként e nem mindennapi eseményt roppantul élvezi. — Megy az udvaron át, a tömeg utána, szidják, ő meg vissza, a tömeg utána, be is lépné­nek a házmestemé után a barna ajtón, de kiderül, hogy az a W C. Megtorpannak. Itt vannak az illetékes szervek. Fuvarosok felhordják a hol­mit az udvarra. Hintaszék. Azonnal elkéj Két fiatalem­ber viszi. — Szekrény, száz forint elő­ször ... «— Harminc forint — kiált letek kidolgozása, finomítása után — a város közvélemé­nye elé terjesszék. Mint várni lehetett, igen élénk vita bontakozott ki a Kossuth tér szerepéről. Köz­ismert ugyanis, hogy a pécsi tervezőmérnökök — s mond­hatnánk: a város lakosságá­nak tekintélyes része is — szeretnék felszabadítani a Kossuth tér északi részét a tömegközlekedés alól, s autó­parkolót illetve egy kisebb parkot kívánnak létesíteni ott. A tizenkét szakember hosz- szas vita után arra az egysé­ges álláspontra jutott, hogy lehetetlen megvalósítani ezt az — egyébként valóban kívána­tos — elképzelést, mert a tö­megközlekedés a tér északi részén is igénybe vesz majd egy sávot, következésképp csupán a tér közepe marad majd szabadon. Az ún. 1-es változat főbb vonásaiban egyébként meg­egyezik avval az elképzelés­sel, amelyet — a tervezők nyilatkozata alapján — la­punk vasárnapi számában kö­zöltünk. Változatlan helyről indulna és a szokott vonalon közlekedne a 10-es, 20-as, 27- es, 39-es, 39/A-s, 30-as, 40-es járat, s fennmaradhatnak a gyors járatok is. A Budai vám­tól kívánják indítani azokat a járatokat, amelyek ma a 48-as téren állomásoznak. A Kossuth térre tervezik a 17-es pécsújhegyi járat indító állo­mását. Mivel a Majláth utcai au­tóbusz állomást a kora nyáron felszámolják, a 36-os és 37-es autóbuszok végállomását * vasúti főpályaudvarnál, a 35-ösét, 45-ösét és 50-esét pe­dig Űjmecsekalján kívánják kialakítani. Ez utóbbi annyit jelent, hogy lesz olyan járat Jelentős eredmények szü­lettek a mozgalmi munka vo­natkozásában is. A két évvel ezelőtt életre hívott Szakszer­vezeti Tanács összesen nyolc­szor ülésezett, s minden eset­ben tájékoztatást kért a gaz­dasági vezetéstől a legégetőbb gondok megoldásával kapcso­latban. Két ízben a vezetés beszámoltatására is sor került — mintegy külsőségeiben is bizonyítva: a munkások ma­gukénak érzik munkahelyü­ket, s részt kérnek annak irá­nyításából. A küldöttértekez­let felszólalói egyébként ugyanezt bizonyították amikor az üzemi demokrácia további erősítésében jelölték meg a mozgalom főfeladatát. közbe egy sovány, katonakö­penyes idős ember. A szekrény marad. Senki­nek sem kell. Hatvanhét fo­rint a minimum, de annyiért sem kell. — Intarziás szekreter. Száz­ötven először! Lassan megy fel az ára. Fe­kete kabátos, férfi, azt mond­ják, ószeres, a vásáron eladja ötszörös áron, amit itt meg­vesz. — Ha a fiókot nem nyitják ki, zsákbamacskaként megve­szem kétszázért! Az asszonyok felzúdulnak: ..Persze! Lenne esze! Benne vannak a pénzek. Talán arany is...!’’ — Kinyitjuk, megveszi? Tűnődik: „Meg! Egye fene. viszem!” Kulcsokkal próbál­koznak, az egyik nyitja. Va­lóban szép szekreter. Egyetlen jó darab a sok limlom kö­zött. Hangosan felnevetnek. Valamennyi „titkos” fiók üres, egy kivételével: hosszú szárú rózsaszínű parget-aadfág. — a 35-ös —, mely közvetlen összeköttetést biztosít a húsz­ezer lakosú Uránváros és a Misinatető között. Még több ilyen, pozitív változást helyez kilátásba az ún. 1-es változat, amely egyébként fenntartja azt az elvet, hogy a jövőben is a Kossuth térről kellene indítani a vasárnapi kirándu­ló autóbuszok zömét. Amint említettük, mindez még mindig nem végleges el­határozás, hanem csak elvi állásfoglalás, amelyet a már­cius végén összeülő népes, 40 —60 főnyi szakember-közösség elé terjesztenek, s ahol a Ha­zafias Népfront Városi Bi­zottsága ismertetni fogja az utazóközönség kívánságait is. A döntés csak ezen a napon, ebből az alkalomból születik meg. Az ország néhány más me­gyéjével, főleg az alföldi me­gyékkel ellentétben, Baranyá­ban egyetlen alacsonyabb tí­pusú mezőgazdasági termelő­szövetkezeti csoport, közismer­tebb nevén tszcs sem műkö­dik. Szakszövetkezete is csak egy van a megyének, a mo­hácsi méhészeti szakszövetke­zet, mely 291 tagot számlál. Ezzel szemben feltűnően sok — számuk különösen az el­múlt két évben nőtt meg — alacsonyabb típusú mezőgaz­dasági társulás működik Ba­ranyában, számszerint 124. E társulásoknak 4879 tagjuk van, s az 1968-as évben a kö­zös értékesítésből származó bevételük 32 millió forintot tett ki. E számszerű adatok előre­bocsátásával kezdte meg tá­jékoztatóját Baracs József, a Megyei Tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztályá­nak vezetője csütörtökön Pé­csett a Megyei Tanácson tar­tott megbeszélésen, melyen a járási pártbizottságok és ta­nácsok mezőgazdasági osztály- vezetői és a járási tanácsok elnökhelyettesei vettek részt. A tanácskozáson, ahol az ala­csonyabb típusú mezőgazda- sági szövetkezetek és társulá­sok helyzetét tárgyalták meg, részt vett dr. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyet­tese és Czégény József, a Me­gyei Pártbizottság mezőgazda­sági osztályának vezetője is, mintegy aláhúzva a téma fon­tosságát és aktualitását. Arról van ugyanis szó, hogy ezek a korábban kizárólag a I Az emberek feloldódnak. A holmi fogy. Hangosan nevet­gélnek. „Maga is vesz vala­mit?” A bundás hölgy elpi­rul, a pénztárcáját elsüllyesz­ti zsebében: „Á ... nem! Csak erre jöttem, látom a sok né­pet ide befordulni, mondom mi a szentség lehet itten!?” Már csak ágynemű van, flórharisnyák, fűzőscipők. — Ahogy elhunyt a tulajdonos, az öreg holmik úgy haltak el hirtelen. Minden értéktelenné, élettelenné vált. Nyirkos a dunyha, a szekrényajtó nyi­korog, minden dohos és élet­telen. — Nem is igazi árverés! Nincs kalapács? A ravasz szemű, lódenes zsibárus: — És ha lenne? összeros- kadna az asztal. Hideg van, vége a cécónak. Tíz év óta nem volt árverés a III. kerületben, mint csak most. Nem volt örökös. Safe Fereae Tíz belga és öt nyugatné­met kocsi áll a komlói vasút­állomáson: megérkezett a Me­cseki Szénbányák címére az angol Gullick-cég önjáró fej­tésbiztosító automatája. Mint arról már többször is hírt ad­tunk, a magyar bányászat tör­ténetében elsőként a pécsi István-akna meredekdőlésű fejtéseiben kerül sor egy hidraulikus, „lépegető” bizto­sító automata beépítésére —, mely az igazán korszerű és versenyképes bányászkodás alapfeltétele. A kísérletek há­rom hónapig tartanak majd, s az üzem az eközben szer­zett tapasztalatok alaoján ál­lítja majd ki a Gullick-auto- m^ta magvarországi „végbizo­nyítványát”. A 75 méteres fejtésszakasz biztosítására alkalmas gép- óriás február 12-én, a liver­pooli kikötőből „indult” út­nak, s huszonkét nap után Komlóra érkezett meg. A ki- I rakás azonnal megkezdődött, MÉSZÖV felügyelete alá tar­tozó társulások hatósági, tör­vényességi kérdésekben a jö­vőben a járási fanácsok, illet­ve megyei tanács hatáskörébe kerülnek. Ennek kapcsán már­cius 31-ig a járási tanácsok és a MÉSZÖV által közösen meg­alakított bizottságok felülvizs­gálják e társulások működé­sét. s megállapítják, hogy a jelenleg igen sokféle néven — kertszövetkezeí, hegyközség, szakcsoport stb. — működő társulások tevékenységük alapján melyik kategóriába tartoznak, miután a továbbiak­ban csak két kategória lesz érvényben. Az egyes kategó­riába a mezőgazdasági szak­szövetkezetek kerülnek, érdek- képviseleti szervük a TOT s működésüket a tsz-törvény szabályozza.. A szakszövetke­zetté válás előfeltétele, hogy legalább 25 hold közös szőlő­vel vagy gyümölcsössel, illet­ve 100 hold közös szántóföld­del, avagy 10 hold zöldségte­rülettel rendelkezzenek. Az állattenyésztési profilú szak- szövetkezetnél 50 szarvasmar­ha vagy 10 ezer baromfi, vagy 5 ezer egyéb kisállat, illetve 500 méhcsalád az előírásos. Ahol ezek az előfeltételek nincsenek biztosítva, ott csak társulásról lehet beszélni. A következő napokban, he­tekben sorra kerülő tagérte­kezleteken. e társulások tag­jai — titkos szavazással, ahol a döntéshez kétharmados sza­vazattöbbség szükséges — fog­ják eldönteni, hogy a jövő­ben milyen formában folytat­ják közös tevékenységüket, megmaradnak társulásnak, il­letve egy fokkal előbbre lép­nek és szakszövetkezetet ala­kítanak. A döntésről április 30-ig értesítik a járási taná­csok mezőgazdasági osztályait. A végleges működési formát, a járási tanácsok végrehajtó bizottságai hagyják majd jó­vá. A tegnapi tanácskozás, ál­lást foglalt az alacsonyabb tí­pusú mezőgazdasági társulá­sok tevékenységének fontos­sága mellett. Elmúlt évi áru­termelésük jelentős mértékben járult hozzá a lakosság ellá­tásához. A tizenkilenc szőlő- és gyümölcstermelési társulás például 890 mázsa gyümölcsöt és 9300 hektoliter bort adott közellátásra A huszonnyolc méhészeti szakcsoport össze­sen 2476 mázsa mézet értéke­sített A nyúltenyésztő szak­csoportok — jelenleg 46 mű­ködik — 85 ezer húsnyulat, azaz 1381 mázsa nyúlhúst ad­tak exportra, a baromfite­nyésztő szakcsoportok — szá­muk 23 — pedig 78 mázsa baromfihúst és 15 millió to­jást értékesítettek. E számok önmagukban is igazolják az alacsonyabb típusú mezőgaz­dasági társulások létjogosult­ságát, s jelzik a tevékenysé­gükben rejlő további lehető­ségeket Árverezés a Doktor Sándor ntcában Tízkor kezdődik, de féltíz­többet harmadszor?!-—--------------------------- . i A legidőszerűbb kérdés: A demokrácia erősítése — Magyar ­Válaszút előtt Százhuszonnégy alacsonyabb típusú mezőgazdasági társulás van a megyében sőt tegnap valamivel 14 óra után az első gépdarabok már István-aknán voltak. A kísér­leti program szerint a bá­nyába való leszállítást meg­előzően a „napon” állítják össze az első hidraulikus ke­reteket, melyek „tangépként” szolgálnak majd. A Gullick-szállítmánnyal egy időben befutott Komlóra Len­gyelországból az automatához csatlakozó egyéb gépeket tar­talmazó vagon is, a szabolcsi bányászok hetek óta tartó „vonatvárása” azonban ezzel még nem ért véget: egy va­gon — a tizenhetedik —, el­tűnt valahol... A gépekkel egyidőben Ma­gyarországra, illetve Pécsre érkezett a nagyhírű wigani bányagépgyártó cég három szakembere is. A Mr. Jeffrey- vezette delegáció már tegnap délután megtartotta első mun­kaülését. Békés & Katonasorba ért fiatalok Még csak összeírás, de a százados máris el­mondja a fiúknak, hogy bevonuláskor bírják rá a családot, hogy ne kí­sérjék el őket, úgy is megtudják pár napon be­lül fiuk új „otthonának" címét A legtöbbször beat ze­nétől hangos Várady An­tal utcai Vasutas Klubba tegnap reggel nem me­hettek be a lányok. Ka­tonák és sok-sok 1951-ben született pécsi középisko­lás, ipari tanuló, mun­kás fiú vette birtokába a termeket. Az egyikben írógép kopog, a fiúk be­diktálják adataikat, a két másik teremben egy- egy összeíró és orvosi bi­zottság székel, a táncte­remben pedig fél 8-tól délután 5-ig non-stop előadás folyik. — A katonaságon jobb mihamarabb túllenni — véli Fazekas Ferenc kesztyűszabász tanuló. — Majd ha lehet, elmon­dom, hogy tüzér szeret­nék lenni. Azt hiszem, azoknak jobb dolguk van, legalábbis azt mond­ta az unokatestvérem, ő is a tüzéreknél katonás­kodik. A szünetben sokan a büfé körül forgolódnak, némelyek kérdőívet állí­tanak ki, mások sakkoz­nak. A sarki asztalnál két fiú láthatóan rossz­kedvű. Egyikük ujján a karikagyűrű. — Vőlegény vagyok, jövő tavaszra terveztük az esküvőt — mondja Dómján Ottó segédmun­kás. — Most, hogy be­váltam, nem tudom, mi lesz a lagziból. — Én sajnos nem fe­leltem meg a szemem miatt, pedig szerettem volna katona lenni — mondja Darvasi János szakmunkás-tanuló. — De az vigasztal, hogy et­től még igen jó asztalos lehetek. Csizmadia István, a Széchenyi Gimnázium ta­nulója egy életre bevo­nul, ha minden jól si­kerül. Hivatásos katona­tiszt szeretne lenni. — Márciusban lesz a szóbeli felvételi vizsga a Zalka Máté Katonai Fő­iskolán. Remélem sike­rül, és akkor már au­gusztusban bevonulok, mivel itt az orvosi vizs­gán megfeleltem. Estére mindegyikük egy igazolvánnyal gaz­dagabb lett, a kis igazol­vány neve katonakönyv. Mécs

Next

/
Oldalképek
Tartalom