Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

1969. mflrtfui 27 Dunontmt nmtto 3 A Megyei Pártbizottság kibővített ülése (folytatás az 1. oldalról) több fővárosi gépipari üze­met vidékre kell telepíteni. Már az előző ötéves tervek­ben — és jelenleg is — többször felmerült az a gon­dolat, hogy a Sopiana Gép­gyár rekonstrukcióján kívül új műszergyár létesítésével kellene Pécsett a gépipart növelni. Ezek különböző ne­hézségek miatt elhalasztód­tak, de nem kerültek le a napirendről. A jövő még több indokot sorol fel ah­hoz, hogy ezek megvalósulá­sával konkrétabban foglal­kozzanak az illetékes szer­vek. Dr. Nagy József elvtárs befejezésül hangsúlyozta, hogy természetesen nem képzelhető el minden ipar­ág fejlesztése. Ott kell első­sorban kihasználni a lehető­ségeket, ahol az adottságok a legmegfelelőbbek. A negye­dik ötéves terv készítésének ideje közvetlenül előttünk áll és majd itt kell konkré­tan meghatározni ennek a szakasznak konkrét fejlesz­tési feladatait. : egész gyártelep útjában áll a j városrendezési terveknek, te- i hát előbb-utóbb lebontásra i ítéltetett. I i NEMESKÉRI LÁSZLÓ- elvtárs figyelemre méltó be- I jelentést tett: az elmúlt terv- J ciklusok során az ÉVM Bara- I nya megyei Állami Építőipari i Vállalat olyan gyorsütemű fejlődésen ment át, hogy ma i már az évi termelése 8Ü0 mil- j lió körül van és a IV. ötéves | tervben eléri az egymilliárdot. | Jövőre befejezik az évi 1700 j lakásos saját házgyári rekonst- I rukciót. Jelentős az az összeg 1 is — 16 millió forint —, ame- ! lyet a mélyépítési kapacitás növelésére fordítanak már eb- | ben az esztendőben. Ameny- nyiben különösebb akadály ' nem merül fel — a IV. öt- i éves terv végén egy új ház- ' gyár is beléphet a termelésbe. TÁRNÁI FERENC j j elvtárs elmondotta, hogy az utóbbi két esztendőben a ba­ranyai kisipari szövetkezetek szolgáltatási hálózatának bő­vítésére körülbelül 20—22 mil­lió forintot fordítottak. A to­vábbiakban örvendetes beje­lentést tett, miszerint a KI- SZÖV és a tanácsi szervek — közösen — egy évi 400 laká­sos poligonüzem létrehozását tervezik és ezzel nagymérték­ben hozzájárulhatnak az ipar- fejlesztéssel kapcsolatos tele­pítési program megvalósításá­hoz. DR. SZABÓ TIBOR néhány számadattal érzékel­tette a dieselesítés ütemét. Amíg a korábbi években a vontatásnál félmillió tonna szenet használtak fel, ma ez a mennyiség 300—350 ezer tonnára csökkent. Ismertette a gyenge-forgalmú vasútvonalak megszűntetésére vonatkozó távlati terveket is. Villány— Kiskassa közötti vonalról van szó, illetve Sellye—Drávasztá- ra—Zaláta, továbbá Harkány —Drávaszabolcs vonalakról. Megszűntetésük már eldön­tött tény, csak a végrehajtás függ attól, hogy a vonalmenti községek úthálózatának kor­szerűsítése mikor fejeződik be. Előzetes számítások szerint a pécs—harkányi vasútvonal megszűntetése 1980 előtt alig­ha várható. Éppen ezért bizo­nyos felújítási munkálatokra szükség lesz, hogy legalább az utazási időt lerövidíthessük. NEUBAUER JÓZSEF elvtárs Komló egyoldalú fej­lődéséről beszélt és emiatt hosszú éveken át a női fog­lalkoztatás megoldása okozott A pécsi felsőoktatási intézmények jubileumi ünnepsége Hozzászólások A vita NÉMETH ISTVÁN elv társ felszólalásával kezdő­dött meg. Mint a DÉDASZ igazgatója, elmondotta, hogy ha szerényebb mértékben is, de hozzájárulnak a megye ipa­ri struktúrájának kedvezőbb átalakításához. Szigetvárott egy üzemigazgatóságot kíván­nak létesíteni. Itt 200—250 főt foglalkoztatnának, tevékeny­ségük nemcsak az áramszol­gáltatás lesz, hanem a lakos­ság igényeinek megfelelően háztartási elektromos kisgé­pek javítását is vállalják. Saj­nálatát fejezte ki viszont amiatt, hogy a városi tanács­csal még nem sikerült meg­egyezniük bizonyos lakáskér­désekben. Ugyanis az új üzem létesítésével meg kell oldani több munkás letelepítését is. KÁRPÁTI FERENC elvtárs — utalva arra, hogy az ország különböző bánya­üzemeinek termelését folya­matosan csökkentik — két­ségbe vonta, hogy e koncepció realizálható a mecseki meden­cére, ahol — köztudomású — kitűnő feketeszén van. Ezút­tal vázolta is azt a nemrég elkészült tanulmányt, amely­nek alapján a mecseki bánya­üzemekben a termelékenysé­get növelni kívánják a. jelen­legi egy főre eső műszakon­kénti 1333 kilogrammos ter­melés helyett elérhető a 2 ezer kilogramm. „Jelenleg 78 forintért állítunk elő egymil­lió kalóriát, ezt a költséget szeretnénk 62 forintra csök­kenteni” — mondotta. DR. SZABÓ JÓZSEF elvtárs elmondotta, hogy a Földtani Kutató Intézet az idén befejezd a villányi hegy- vonulat mentén végzett kuta­tásokat. Az eddigi eredmé­nyek arra engednek következ­tetni, hogy a Tenkes-hegytől délre jelentős mennyiségű kén-készlet van, amelynek kitermelése indokolt. Ugyan­csak ezen a környéken újabb színekben találtak márványt, sőt, a kerámiaipar számára — mintegy 15 kilométeres kör­zetben olyan agyag-féleséget, amely magas hőfokú égetésre kitűnően alkalmas. Az ipar- telepítési koncepcióval kap­csolatosan kijelentette, hogy figyelembe kell venni a táv­lati elképzeléseknél a Dráva vizéhek ipari, illetve lakossá­gi felhasználhatóságát. Meg­ítélése szerint a pécs—harká­nyi, meglehetősen elavult vas­útvonal fejlesztése meggondo­landó, inkább a közút korsze­rűsítését kellene szorgalmazni. SZIKSZA1 TIBOR élvtárs emlékeztetett arra, hogy nemrég J3aranya „ipari­lag .Njlett” minősítést kapott, ez akkor reális is volt, de ma már csak az iparilag közepe­sen fejlett megyékhez sorol­ható. Ennek az volt az oka, hogy a fejlesztés egyoldalú volt. A lemaradás behozható, hiszen az iparfejlesztési el­képzelések is ezt célozzák, azonban ez csak akkor lesz eredményes, ha a megyei fej­lesztési progrfm megértésre talál különböző minisztériumi Szinteken is. GARAMVÖLGYI JÁNOS azt a téves nézetet kívánta tisztázni, miszerint manapság nagyon sokan általában beszélnek a hazai szénterme­lés csökkentéséről. A megha­tározó nem lehet más. mint # minősé®, illetve önköltségi | mutató. A mecseki szén jó- minőségű, ami pedig a gazda- ) ságosságot illeti, a Mecseki Szénbányák éppen azon bá­nyavállalatok közé tartozik, amely nyereséggel zárta a múlt esztendőt is* Egyébként a múlt esztendőben mintegy 300 ezer tonnára szóló igényt már nem tudtak fedezni és ez évben várható, hogy ez a szám félmillió tonnára növek­szik. A kohászat és a belke­reskedelem változatlanul igényli a mecseki szenet. Ter­mészetesen — hangsúlyozta — egyetért bizonyos bányaüze­mek termelésének csökkenté­sével, hiszen a földgáz és az olaj kiszoríthatja a piacról a sze net, de csali azt, amelynek ki­termelése gazdaságtalan. Ter­mészetesen ettől függetlenül várható bizonyos létszámcsök­kentés a Mecseki Szénbá­nyáknál — ez is csak lassú folyamatként, mintegy követ­kezményeként, á termelékeny­ség, a műszaki fejlesztés ked­vező alakulásának. DR. KOVÁCS ATTILA elvtárs az iparfejlesztés egyik feltételét abban látja, hogy a megyében lévő minisztériumi gyáregységek több jogot, na­gyobb önállóságot kapjanak. Példának elmondotta, hogy a Szigetvári Cipőgyár nem vá­sárolhat közvetlenül bőrt a Pécsi Bőrgyártól, és emiatt minőség? eltérések tapasztal­hatók a központi elosztás ré­vén részükről feldolgozott bőr­féleségek között CSÁKI NORBERT elvtárs elmondotta, hogy a népgazdasági tervek általában nem bonthatóak le megyékre, az viszont tény: a megyei prog­ramot az országos területi tervezésnél figyelembe veszik. A Baranya megyei iparfej­lesztési koncepció pedig külö­nösen alkalmas erre, mert va­lóban nagy gonddal, hozzáér­téssel készült el. A továbbiak­ban utalt arra, hogy a me­gyék versengése az ipartele­pítésre vonatkozó gazdasági feltételek megteremtésénél na­gyon kiéleződött és ez helyes is. De nem lehet a terveket csak a verseny alapján fel­építeni. Vannak társadalom- politikai meggondolások is, amelyek az ipartelepítésnél az iparilag elmaradottabb me­gyéket részesíti előnyben, méghozzá állami támogatás formájában. Baranya nem tar­tozik e megyék közé, de ez nem zárja ki a központi tá­mogatást, azt, hogy a helyi lehetőségek kiaknázása révén is bizonyos fejlesztési elkép­zelések valóraválhassanak. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iparfejlesztés egyik alapvető követelménye a víz. A megyének — tekintettel a Dunára, illetve a Drávára — ehhez megvan az adottsága. TÖRÖK LÁSZLÓ elvtárs a megye hagyományos — de fejlődésében meglehető­sen stagnáló — gépiparral fog­lalkozott. Amint mondotta, több mint egy évtizede sze­repel „napirenden”, más-más szinteken a Sopiana Gépgyár fejlesztésének ügye. Sajnos, az új gyár felépítéséhez és a ter­melés növeléséhez mintegy 30U millió Ft-ra lenne szükség. Ez a tetemes beruházási költ­ség azonban nem áll a válla­lat rendelkezésére. A gépgyár most saját erőből próbálkozik a legszükségesebb fejlesztési elképzeléseit valóraváltani. Persze ez is csak ideiglenes megoldás, hiszen függetlenül a vállalati tervektől, maga az gondot a város vezetőinek. Ezek a gondok persze nagy­mértékben enyhültek azóta, hogy a Május 1. Ruhagyár, il­letve az Elektroakusztikai Kis­ipari Szövetkezet Komlón üze­met indított be, és így közel 900 nő kapott munkát. Ma a város általános, illetve közép­iskoláiból évente 700—800 fia­tal kerül ki, ezeknek szintén szakmát, vagy munkát kell biztosítani. Tárgyaltak az utóbbi években nagyon sok fővárosi üzemmel, például a Budapesti Harisnyagyárral is, de beruházási költség hiányá­ban az ajánlatokat elvetették. Javaslata az, hogy a tanácsi szervek az évi költségvetés összeállításánál vegyék figye­lembe azt a szigorú tényt, hogy az ipartelepítéshez pénz kell, még a legszerényebb igé­nyek ellenére is. Végezetül RAPAI GYULA elvtárs szólalt fel. örömét fe­jezte ki amiatt, hogy az ülés résztvevői nemcsak elfogad­ták a megye iparfejlesztési koncepcióját, hanem több ér­tékes javaslattal ki is bőví­tették. Elmondotta, hogy a te­lepítési ajánlatokat — a dön­tés előtt — alaposan meg kell vizsgálniuk az illetékes szer­veknek. Nem szabad elfogad­ni egészen kiskapacitású üze­meket, s főleg nem elavult régi gépeket. Egyes kisüzemek — alacsony műszaki felké­szültségük miatt csődbe ke­rülhetnek. Egyébként is min­denekelőtt a meglévő üzemek szolgáljanak alapul az új munkaerő foglalkoztatásának. Az elmúlt évek is azt bizo­nyítják, hogy a megye ipara nagyon szépen fejlődött, iga­zán nincs szégyelnivalónk. A megye építőipara az öt­éves tervben közel egymilli- árd értékű beruházási igényt nem tudott kielégíteni. Nem megyei, hanem országos prob­léma ez. Ezért rendkívül fon­tos az építőipar fejlesztése, te­kintettel arra, hogy a követ­kező ötéves tervben még na­gyobb feladatokat kell az ipar­ágnak megoldania Baranyá­ban is. Felhívta az ülés részt­vevőinek figyelmét arra, hogy a pártbizottság nem kívánt részletekbe bocsátkozni az iparfejlesztési koncepció rög­zítésénél, mert ez az érdekelt szervek feladata. A távlati fejlesztési koncepció a megye ipari struktúrájának kedvező megváltoztatását célozza, mint­egy meghatározza annak irá­nyát A hozzászólásokra dr. Nagy József elvtárs válaszolt, majd a pártbizottság egyéb ügye­ket tárgyalt. (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtti díszünnepséget az egyetem aulájában dr. Bo­ros Béla, a Pécsi Orvostu­dományi Egyetem rektora nyitotta meg. Üdvözölte a a párt és állami szervek megjelent képviselőit, vala­mint az erre az alkalomra Pécsre érkezett külföldi fel­sőoktatási intézmények veze­tőit, majd méltatta a Tanács- | köztársaság politikai, főként kultúrpolitikai jelentőségét, különös tekintettel az első magyar proletárállam okta­tási és tudományos politiká­jára. A megnyitó után a je­lenlévő külföldi vendégek, a pécsi egyetemekkel baráti kapcsolatban álló külföldi testvérintézmények vezetői emelkedtek szólásra. Első­ként M. V. Danilenko pro­fesszor, a Lvovi Orvosi Inté­zet rektora méltatta a Ma­gyar Tanácsköztársaságnak a nemzetközi munkásmozga­lomban betöltött szerepét, majd a maga és A. I. Stol- makova professzomő, a lvovi Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság elnöke nevében aján­dékot. adott át dr. Boros Bé­la rektornak. Ezután dr. Au­gust Sundermann, az Erfurti Orvosi Akadémia rektora mondott köszöntő szavakat, végül pedig dr. Jan Spisiak, a pozsonyi Komensky Egye­tem jogikari prodékánja üd­vözölte a nevezetes évforduló alkalmából az ünneplő intéz­ményeket. Ezután került sor Ambrus Jenőnek, a' Magyar Szocia­lista Munkáspárt Pécs városi Bizottsága első titkárának ünnepi beszédére. — Városunk közéletének — mondotta bevezetőben Amb­rus Jenő kiemelkedő esemé­nye a pécsi felsőoktatási in­tézmények közös megemléke­zése a Magyar Tanácsköztár­saság jelentőségéről, annak félévszázados jubileumán. A történelem nemzedékek har­cából, kísérletezéseiből, alko­tásából, s olykor kudarcá­ból születik. Az ifjabb gene­rációknak nemes kötelessé­gük, hogy elődeik küzdelmé­ből hagyományként tiszteljék azt, ami újat, haladót jelent a társadalom fejlődésében. E hagyománytisztelet ékes meg­nyilvánulása a most kezdődő ülésszak, amelynek kereté­ben a pécsi felsőoktatási in­tézmények jellegüknek meg­felelően méltatják a Tanács- köztársaság államhatalmát, művelődési és szociálpoliti­káját. Nekünk, a szocializ­must építő nemzedékeknek intőek azok a tanulságok, A vita második napja Hét magyar előadás A magyar bányahatósági munka kifogástalan Mr. Zygmunt Falecki, az Egyesült Nemzetek Szerve­zete Európai Gazdasági Bi­zottsága . szénbizottságának titkára már a harkányi szim- pozion megnyitásakor hang­súlyozta: Európa szakembe­rei hosszú idő óta nagy becs­ben tartják a magyar tudo­mány eredményeit, ennek megfelelően s ezt a mostani tanácskozást is valamennyi jelentős bányászattal bíró or­szágban őszinte érdeklődés előzte meg. Hogy mennyire nem udvariassági gesztus volt e kijelentés, azt a vita eddig eltelt két napja min­dennél egyértelműbben bizo­nyítja a beküldött előadások közül ugyanis szinte vala­mennyi delegátus megkülön­böztetett figyelmet szentel a magyar szakemberek dolgo­zatainak. Kilenc szakemberünk hét tanulmányát adta köz­re a rendezőbizottság, köztük dr. Szirtes Lajos kandidátus „A szén- és gázkitörések el­leni védekezés fejlődése a világ bányászatában” című generálraportőri jelentését, mely az aktív és passzív vé­delmi eljárások témakörében vitabazisul szolgál. A közelmúltban elért fejlő­dés egyértelműen bizonyítja: a gázkitörések elleni küzde­lem nem más, mint a szén­telepben és a mellékkőzetek­ben tárolt energiák lecsapo- lásának tudománya. Dr. Szir­tes Lajos e megállapításból kiindulva tizenhét aktuális kérdéscsoportot állított össze, melyekre a szimpozion hiva­tott — legalábbis részleges — választ adni. Ugyancsak dr. Szirtes számol be a Mecsek­ben kipróbált és rendszeresí­tett védekezési eljárások ed­digi tapasztalatairól, míg dr. Alasszi Dénes az e tárgykör- mén végzett szeizmikus méré­sek eredményeiről adott szá­mot. A Mecseki Szénbányák két nagy területe — a pécsi és a komlói —, számos közös geológiai vonása ellenére a gázkitörésveszélyesség szem­pontjából különbözik egymás­tól, s ezek a különbségek sorsdöntőek lehetnek a jövő szempontjából. Fulmer József és Szirtes Lajos közös tanul­mánya a különbségek okait elemzi. A bányaüzemek gazdaságos­sága szempontjából nagyjelen­tőségű a sűrített levegős mo­torok és szerszámok folyama­tos leváltása — a villamos­üzemű gépek ugyanis sokkal olcsóbbak. A villamosítási programnak azonban gátat szab a gázveszély. Mányó Mihály két tanulmányt is ké­szített e témakörön belül, egy­részt a metánkitörés-veszélyes bányák villamosításának lehe­tőségeit, másrészt e progra­mok műszaki és gazdasági következményeit vizsgálva. A szimpozionon felszólalók közül sokan érintették a biz­tonság növelése szempontjá­ból oly jelentős bányaható­sági — szabályozó és ellen­őrző — munkát. Általános vé­lemény: a magyar bányaha­tóság a világ legkorszerűbb szervezetei közé tartozik. Az Országos Bányaműszaki Főfel­ügyelőség négy vezető mun­katársa — Kreffly Gábor, dr. Ember Kálmán, dr. Ebinger József és dr. Koncsag Károly —, „A bányahatóság tevé­kenysége a váratlan gázkitö­rések elleni védekezésben” címmel számolt be a magyar- országi gondokról és tapasz­talatokról, négy pontban ösz- szegezve a legégetőbb felada­tokat amelyek szintén a méltatott kor eseményeiből születtek. A Magyar Tanácsköztársaság emlékére sok gyalázatot és rágalmat szórtak a 25 éves fasiszta rendszer ideológusai, de 133 napja mégis elevenen élt a nép között, és ma a tör­ténelmi valóság teljességé­ben él népünk tudatában. Ezután Ambrus Jenő a Ta­nácsköztársaság előzményei­vel és legfontosabb intézke­déseivel foglalkozott, majd így folytatta: — A haladó nemzeti prog­ram megvalósításának fon­tos részét alkották azok a művelődéspolitikai intézke­dések, amelyeknek alapvető célja volt, hogy megtörjék a volt uralkodó osztályok mű­veltségi monopóliumát, a tu­dás- és művelődés lehetősé­gét megadják azok számára, akik ennek birtoklásából ki voltak rekesztve. A közok­tatás területén a legjelentő­sebb intézkedés az iskolák államosítása volt. Magyar- országon a forradalmat meg­előzően az elemi iskolák 80, a középiskolák 65 százaléka volt az egyházak tulajdoná­ban. Az iskolák államosításá­val a Magyar Tanácsköztár­saság kormánya eldöntötte azt a harcot, amely már 1848 óta folyt, s amelynek során a haladó reformgondolkodók az állami iskoláztatás mellett foglaltak állást. Intézkedése­ket tett a kormány a közok­tatásügy átszervezésére is. Kidolgozták az egységes nyolc osztályos népiskola terveit, új típusú középisko­lák meghonosítását tervez­ték. A kulturális forradalom során a Tanácsköztársaság célul tűzte ki az analfabé­tizmus felszámolását. A fő­városban munkásegyetem nyílott, amelynek az volt a feladata, hogy főiskolai szin­ten ismereteket nyújtson a rátermett munkásoknak. Az egyetemekkel kapcsolatosan olyan tudománypolitikai kon­cepciót érvényesített, amely hangoztatta a tudósképzés, a szakember képzés jelentősé­gét Új főiskolákat létesítet­tek, így felállították a Köz- gazdasági Főiskolát. Komoly erőfeszítések történtek az ok­tatás szellemének átformálá­sára, hangoztatták a termé­szettudományok és az iskolai oktatásból korábban szám­űzött társadalmi tudományok oktatásának fontosságát. Az oktatás korszerű eszmeiségé­nek érdekében kiváló szak­embereket állítottak az egye­temi katedrákra. Az egyete­mek mellett jog- és társa­dalomkutató, kriminálpeda- gógiai. matematikai és tör- ténelmi-maierializmus-kutató intézetek felállítását kezde­ményezték. Ä Tanácsköztársaság eleven, pezsgő kulturális élete híven tükrözte azt a forradalmi lelkesedést, amely a tömege­ket 1919 tavaszán áthatotta. A továbbiakban Ambrus Jenő elemezte a Tanácsköz­társaság nemzetközi jelentő­ségét, majd az ellene össze­fogó nemzetközi imperializ­mus harcát az első magyar proletárállam megdöntésére. Végezetül pedig a következő­ket mondotta: — Eredményeink, amelye­ket hazánk felszabadulása óta elértünk, közismertek. Büsz­kék ^ehetünk rájuk és ellen­feleink is tisztelettel kényte­lenek viseltetni azok iránt. Tehetséges, szorgos népünk bizonyságát adta annak, hogy nagy alkotókészséggel rendelkezik. Megváltozott az élete, az emberek gerince ki­egyenesedett. A Tanácsköz­társaság 133 napjának emlé­ke és mai életünk ebben kapcsolódik össze egységes történelemmé. A díszünnepség után a délutáni órákban három szekcióban megkezdődött az éyforduló tiszteletére rende­zett tudományos ülésszak. Mind az állam- és jogtudo­mányi, mind az orvostudo­mányi, mind pedig a Tanár­képző Főiskolán rendezett szekciókban ma is folytatód­nak az előadások. A tudo­mányos ülésszak keretében előadást tartanak M. V. Da­nilenko és August Sunder­mann professzorok is. fL &

Next

/
Oldalképek
Tartalom