Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-25 / 69. szám
1949. március 25. cnnammi ncii»io Versenyfutás a megyék, városok kozott Otthont kereső gyárak Eddig hetven budapesti üzem talált magának helyet vidéken Évente 100 millió forint a kitelepülök támogatására Az első „felmondó” leveleket három évvel ezelőtt adták postára, s azóta közel százötven budapesti gyár, illetve gyárrészleg kapta kézhez a fővárosi tanács döntését, mely szerint záros határidőn belül el kell hagyniuk jelenlegi telephelyüket. A felmondást a főváros ipari üzemeinek kategorizálása előzte meg, mely városrendezési, munkaerőgazdálkodási és iparfejlesztési szempontok alapján meghatározta azon üzemek körét, melyek gyors ütemben fejlesztendők, azokét, melyek a kerítésen belül terjeszkedhetnek, s azokét, melyeknek vidékre kell települniük. A drákói döntéseket a Gazdasági Bizottság és a szakminisztériumok „törvényerőre” emelték — s ezzel kezdetét vette a magyar ipartörténet eddigi legnagyobbszabású „népvándorlása”, illetve „otthon keresése”. \ége az „első menetnek1“ A „kitelepítési biztos” dr. Bánfalvy Barnabás, a fővárosi tanács terv- és közgazdasági osztályának csoportvezetője. Szobája falán hatalmas térkép — vannak ügyfelek, akiknek úgy kell megmutatni, honnan is érkezett számukra az otthont ígérő ajánlat. Az elhelyezett üzemek szóródását'jelző jelek meglehetősen egyenetlenül helyezkednek el: egyes megyék szinte semmit, mások féltucatnyi üzemet kaptak. — A magyarázat egyszerű: a kormányzat néhány megyét — köztük Szabolcsot, Tolnát, Bácskát, Békést és Nógrádot —, preferált területként kezel, azaz: az ide települő üzemek jelentős kedvezményekben részesülnek.. Dr. Bánfalvy Barnabásnál tett látogatásunkra a lehető legszerencsésebb időpontban került sor: a kitelepítés első üteme — legalábbis a szerződések szintjén —, lezárult, s most folyik a második „menet” előkészítése. A tapasztalatokról és lehetőségekről tehát egyszerre eshetett szó. — Az 1970-ig terjedő első szakaszban több mint hetven fővárosi vállalat, illetve gyár költözik vidékre. Tavaly például. 27 céggel kötöttünk szerződést; köztük a Nehézipari Építő, a Vízkutató, a Vegyiműveket Szerelő, valamint a Szék- és Kárpitosipari Vállalattal. A költözés kicsiben — családi szinten —, is drága, ezért 50 millió forint „költözési” segélyt folyósítottunk az érintett vállalatoknak. Tapasztalataink szerint egyébként a vidékre költözés szinte minden esetben a körülmények jelentős javulását eredményezte, a kiürítésre ítélt fővárosi telephelyek túlnyomó többsége ugyanis már-már elviselhetetlenül zsúfolt és korszerűtlen. „Minőségi” cserékről van tehát szó — s ezt ma már a gazdasági vezetők is látják. Két évvel ezelőtt azon folyt a vita: miért kell menni, most egyre inkább az a kérdés: mit profitálhat ebből a kényszercseréből a vállalat? A „csalétek“: épület, munkaerő Az eddig megkötött hatvan- egynéhány szerződés közös jellemzője: mindkét fél áldozatokat hozott és jól járt. Az „otthont” adók az esetek többségében épületeket, közművesített területeket, vagy kiváló minőségű (út, vasút közelében lévő) telkeket ajánlottak fel. A vállalatok ezzel szemben jelentős ,részt vállaltak saját fejlesztési alapjuk terhére az építkezésből, a lehetőségekhez képest, ugyanis a legmodernebb termelési feltételeket igyekeztek megteremteni. — Az első áttelepítési ütemben mintegy 250 millió forintot fizetünk ki a fővárosi tanács e célra képzett alapjából — ez azonban — az arányok üzemenként változnak, — csak a költségek mintegy harmadát, negyedét fedezik. A többit közös összefogással kell előteremteni, s miután a megyék és a városok is érdekeltek a dologban, valóságos versenyfutás alakult ki köztük. Egy-egy jelentősebb üzem sokszor nyolc-tíz ajánlatot kapott... — És mi látszik a legvonzóbb „csaléteknek”? — Ez iparáganként változó. A textil-, illetve konfekció- ipar például a fővárosban olyan súlyos munkaerőhiánynyal küzd, hogy számára a bőséges munkaerő a legvonzóbb. A gépipari üzemek a szakmai bázist tartják a legfontosabbnak, míg a kisebb, elsősorban lakosság részére termelő egységek mindenekelőtt a piaci lehetőségeket mérlegelik. Pénzügyi lehetőségek — A siker titka tehát a kölcsönös rugalmasság és előrelátás. — Vannak megyék, melyek nevének hallatára már felcsillan az otthont keresők szeme. — Például? — Békés, Hajdú, Bácska. — És Baranya? — A közelmúltban két jelentősebb egység költözött Baranyába — az Elektroakusztikai Ktsz és a Május 1. Ruhagyár —, s sikeres berendezkedésüknek máris híre van. Békés Sándor Ezeregyszáz „Mohács” típusú he verőt gyárt a Fővárosi Bútor-, Hangszer- és Sportszer Kereskedelmi Vállalat részére a Mohács és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet kárpitos üzeme. A lakosságnak gjártanak míííjőrhuzatú modem he- verőket is. A kitelepítés most előkészítés alatt álló második ütemében — 1971—75 között — újabb hetven vállalat hagyja el a fővárost. Ezek egy része a különleges előnyöket élvező északi „bányász” megyékbe költözik, aholis a felszabaduló szénbányászokat kell lekötniük. Ezekkel a megyékkel — Nógrád, Borsod^ —, senki sem versenyezhet, a’ többi megyék vonatkozásában, azonban a „kötélhúzás” szenvedélyesebbé válásával kell számolni. A „hagyományos” ipartelepítési módszerek — majd csak leadnak valamit központilag —, ma már elégtelennek látszanak; a különböző területeken jelentkező munkaerő, ellátási és fejlesztési problémák többségét1 helyileg kell megoldani. A Gazdasági Bizottság egy korábbi határozata megjelölte azokat a körzeteket (városokat és községeket), melyek iparosítása különösen fontos (Baranyából csak Siklós szerepel ezen a listán), e kör azonban nem áthághatatlan. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a helyi erőforrások koncentrálása „versenyképessé” teheti a preferenciát nem élvező körzeteket is. — Az ipartelepítés pénzügyi forrásai közül a megyék által adható iparfejlesztési juttatás a legdöntőbb — ezt ugyanis nem kell visszafizetni. Az én — májusban kelt —, adataim szerint Baranya nem rendelkezik iparfejlesztési alappal, s ez kétségtelenül hátrányt jelent számára. Kaphatnak azonban az esetleg Baranyába települő üzemek segélyt a fővárosi tanácstól — ami szintén „ajándék”. A harmadik pénzügyi forrás a bankhitel. Az ipartelepítésre kijelölt helységek — például Siklós — jelentős kedvezményekben részesülhetnek e hitelek visszafizetésekor. A negyedik forrás már sajáterős: a vállalatok fejlesztési alapjából táplálkozik. De e négy lehetőségen kívül ott van még az ötödik is: a tanácsi költségvetés... Tízezer A új munkahely Az elkövetkezendő öt-hat évben kitelepülő gyáregységek, illetve üzemek tízezer új munhakelyet ígérnek a vidéknek. A kitelepülő hetven gazdasági egység között olyan jelentős gyárak is vannak, mint az Elzett, a Földgép, a Csepel motor és a Hajó- és Darugyár. — A program maradéktalan megvalósítása érdekében évente mintegy 100 millió forintot | fizet ki a fővárosi tanács. De | 1 készülődnek a vállalatok is: a j j Vegyipari Gépgyár például j | máris embereket toborzott vi- ! | déken, hogy a központi gyár- ! | ban szakemberré képezze I őket, mire elkészül a tabi j I gyár. 1 Tartsanak több tehenet a háztájiban! Tekintélyes jövedelemforrás A két háború közti Időben a környék egyik legerősebb állattenyésztő községe volt Somberek. Bár legelője semmi, rétje is kevés, a szarvasjószág dominált itt, a tehéntartás, meg főleg a bikahizlalás. Az akkori állatlétszámra már senki sem emlékszik pontosan, de két-három tehenet minden család tartott, mert hisz minden ház mögött ma is ott áll még az istálló. E tágas, masszív téglaépületek nyolcvan százalékában azonban már egyáltalán nincs tehén. A falu új negyedében pedig, amely 1956 után épült ki, istálló nincs. A valamikori több százzal szemben rAa mindössze 60 tehén van a faluban, azt is az idős emberek tartják. És ez egyáltalán nem rendkívüli dolog, hisz ma minden Ireg garantálja a jövedelmezőséget A Baranya megyed Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kezdeményezésére tavaly megállapodás jött létté a vállalat és a Déldunántúli Mezőgazdasági Kutató Intézet között. Ennek értelmében az Ireg- szemcsei Kutató Intézet, azokat a baranyai termelőszövetkezeteket, melyek a vállalattal szerződést kötnek, szakmai tanáccsal és az általa kinemesített igen jó minőségű vetőmaggal látja el. Az Intézet által javasolt agrotechnikai eljárások alkalmazásával olyan átlagtermés elérését garantálta, ami már feltétlenül gazdaságossá tette a napraforgó termelését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egyre több baranyai termelőszövetkezet termel nagyobb területen napraforgót. A szerződéskötés mennyisége eddig az iregi fajtából 120 vagon, míg a nagy olajhozamú szovjet fajtából 48 vagon. Vezet a lánycsóki Hajnalcsillag, az egerági Gyöngyvirág, az egyházaskozári Haladás, a garéi Béke és a királyegyházai Aranykalász Termelőszövetkezet. Most, a vetési időszak kezdetén, egyes termelőszövetkezetek még pótszerződést is kötnek a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. A villányi és a szálán tál tsz nemrég 800—800 mázsa napraforgóra kötött szerződést. faluban nagyjából hasonló a helyzet. Somberek esete mégsem tipikus. Ebben a faluban ugyanis a termelőszövetkezet képes volt az elmúlt évek során olyan ütemben fejleszteni a közös jószágállományt, amilyen mértékben a háztáji állattartás visszaesett. Jelenleg 260 tehene van a tsz-nek, s az év végére elérik a 300-as létszámot. A szövetkezet megalakulásakor is ennyi, körülbelül 300 tehén volt a gazdák tulajdonában, összesen 950 szarvas jószága van a közösnek, s ennyi jószág után tavaly 900 ezer liter tejet és mintegy 500 hízómarhát adtak a népgazdaságnak. Ehhez a háztáji 120 ezer liter tejjel és kb. 100 hízómarhával járult hozzá. S milyen jó ez a sombereki állomány, az átlagos tejtermelés itt tehenenként 3700 liter, s nem is túl távoli céljuk elérni a négyezret. De jó példa ez a falu arra is, hogy hamis a mondás: ahol a közös erős, ott a háztáji elsorvad. Noha az a sombereki tehenész, aki megkeresi a havi három-négyezret a tsz-ben, inkább a közös jószágot gondozza, minthogy sajátjával bíbelődjön s nem kétséges, hogy inkább a háztájiról mond le, ha úgy adódik. Ilyen értelemben a közös valóban sorvasztólag hat a háztájira. De ez itt sem cél, ellenkezőleg. A tsz, mivel a háztájit a közös tevékenység szerves részének tekinti, sokféleképp igyekszik tagjait ösztönözni a háztáji állattartásra. A megtermelt abrak 40 százaléka különböző címen ma is a háztájiba kerül, s ez itt 76 vagon szemesterményt jelent. Ezen felül tehenenként 300 négyszögöl lucernát kapnak a tsz-től a tagok, rétet amennyit éppen le tudnak kaszálni. Legelője sajnos a tsz- nek sincs, de az árokpartok, útszélek fűtermését a tagoknak adják. Legutóbb pedig úgy döntött a vezetőség, hogy azoknak az idősebb embereknek, akik otthon tehenet tartanak, a saját tehenük gondozásáért havonta bizonyos számú munkanapot írnak jóvá. Ezek után a napok után nem kapnak fizetést, de a nyugdíjévükbe beszámítják, ami nőknél 100, férfiaknál évi 150 munkanap. Ezek a tagok nyilván nem adnák túl a tehenükön. Ha ez a lehetőség nem volna, bizony az idős emberek két esztendő alatt is nehezen tudnának ledolgozni egy nyugdíjévét. így a közösből és háztájiból együttesen egy év alatt elérhetik. Hogy a háztáji tehénlétszám az utóbbi három évben nem csökkent tovább Somberekén, sőt 1968-ban némileg emelkedett, az elsősorban az egyéni tehéntartókat segítő állami támogatásoknak köszönhető. Hoffmann Ferenc, a tsz állatgondozója például otthon is három tehenet tart. A közgyűlés itt úgy foglalt ■'bist, hogy a tagok annyi jószágot tarthatnak a háztájiban, amennyi ellátása ttiég nem megy a közösben végzett munkájuk rovására. Ott jártunkkor elmondotta, hogy ő rendszeresen igénybeveszi az állam által biztosított tehenenként 3 mázsa takarmánytápot, s ezt teszik mások is. Hoffmann F. nemcsak tejtermeléssel foglalkozik, üszőket is nevel. Nemrég adott el két vemhes üszőt két szomszédjának Illés Gáspárnak és Farkas Bélának, akik vásárláskor megkapták a vállalattól az ötezer forintos kedvezményt, mert ezt bárki megkaphatja, aki továbbtartásra vemhes üszőt vásárol. A jó tenyésztő hírében álló Hoffmann Ferenc portáján azonban olyasmit is megtudtunk, ami általános probléma egyéni tehéntartóknál. A tsz támogatása ellenére gyakran küszködnek takarmányproblémákkal, és így télvégén fogytán a széna, az alom- szalma. Szalmát a bólyi gazdaságtól vesznek a gazdák, mázsáját 60 forintért. Panaszolják, hogy elvonják a tej utáni korpakedvezményt, — ezt most a tsz-ek sem kapják. A tbc-mentes tej után viszont magasabb árat kapnak, s a tsz — mert a tagok a közösön keresztül adják el a tejet, vágómarhát — juttat a nagyüzemi felárból a tagjainak. Mindent egybevetve a sombereki tehéntartók nem járnak rosszul, főleg azok, akik jó tejelő állatokat tartanak. A Hoffmann családnak csak a csarnokba vitt tejből évi húszezer forint bevétele van, s bár ez megsem közelíti a tsz-ből származó jövedelmüket, mindenesetre jól kiegészíti azt. Nem is beszélve a szaporulatról, melyet ha felnevelnek, akár hízóbikaként, akár vemhesüszőként adják el, szép pénzt, 8—13 ezer forintot hoz. 25 0 00 forint fiafal házépítőknek Nagy visszhangot kiváltó határozatot hozott a magyarteleki Vörös Október Tsz vezetősége. A testület úgy döntött, hogy 25 ezer forint értékű természetbeni juttatásban részesítenek minden olyan építeni szándékozó fiatal házaspárt, illetve tsz-tagot, aki legalább öt éve tagja a tsz-nek, szorgalmasan dolgozik és tartja magát az alapszabályban vállalt kötelezettségekhez. A 25 ezer forint értékű segélyt — amit természetesen nem kell visszafizetni — tégla, épületfa és fuvar formájában juttatják el az igénylőknek. A téglát a tsz téglaégetőjében készítik, a fát pedig a szövetkezet erdejéből termelik ki. Eddig 12 — csupa 30 év alatti család, illetve tsz-tag — jelentkezett. Valamennyien a volt uradalmi épületek régi cselédházaiban élnek, amelyeket időközben átalakítottak ugyan, de már nem felelnek meg a mai követelményeknek. E házakat lebontják, s a fiatal fészekra- kók díjatlanul jutnak hozzá a bontási anyaghoz is. A házakat a tsz építőbrigádja építi fel, megfelelő térítés fejében. Ilymódon kivitelezőt sem kell keresniök az építőknek. A napokban az építkezés színhelyére szállították az első fuvar téglákat, s valószínű, az év végéig mind a 12 házat felépítik. Ezzel egy új utca alakul ki majd Magyarteleken. A 12 építkező között egy cigány származású család is van. A • természetbeni juttatást ' ugyanis — származásra való tekintet nélkül — minden olyan fiatal tsz- tag igénybe veheti, aki megfelel a fent említett követelményeknek. A tsz-vezetőség külön programot dolgoz ki azon cigánycsaládok megsegítésére, akik — anyagi helyzetük miatt — a fenti kedvezmények ellenére sem tudnak házépítéshez kezdeni. ídőjárásjelentés Várható időjárás kedd estig: erősen felhős idő, többfelé havazással, havasesővel, esővel. — Elénk délkeleti, déli, a Dunántúlon később megerősödő és észak- nyugatira forduló szél. A hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 2—-plusz 3, legmagasabb nappali hőmérséklet 6—11 fok között. INGYENES. HATHÓNAPOS építőipari gépkezelőképző TANFOLYAMRA JELENTKEZHETNEK 18—45 éves férfi segédmunkások, kubikosok, asztalos szakmunkások. A tanfolyam kezdete: Kecskeméten Cegléden Baján április 15, április 22, április 29. A sikeresen vizsgázók országos érvényű bizonyítványt és fényképes jogosítványt kapnak. A tanfolyam ideje alatt kereseti lehetőséget, szállást, ebédet, munkaruhát biztosítunk. Szabad szombat rendszeresítve van. Érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. BÄCS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÄLLALAT, Kecskemét, Klapka utca 34. « 'i
