Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-18 / 64. szám

tttf. március Ti, dtjvíöntttti nat»ta Emelkedtek a személyes jövedelmek Hárommilliárd forintra nőtt a tsz-vagyon értéke 'mm Közel hárommilliárd fo­rintra nőtt a baranyai tsz- vagyon értéke — közölte dr. Major Ferenc, a Megyei Ta­nács pénzügyi osztályának cso­portvezetője. — Ebből csak­nem kétmilliárd forint az olyan rész, amit nem terhel semmi­féle kölcsön vagy hitel. A számokat az 1968-as zár- számadási adatok összegezésé­ből nyerték, a csaknem 3 milliárd forint 105 tesz között oszlik meg. Aki ismeri a ter­melőszövetkezetek történetét, s tudja, hogy a tsz-mozgalom győzelme óta még tíz év sem telt el. az képet alkothat ar­ról, hogy milyen szédületesen gyors fejlődés áll a 3 milliárd mögött Garantált jövedelmek Az 1968-as zárszámadás a rendkívül aszályos év és kü­lönböző állatbetegségek elle­nére is jól sikerült, hiszen csak két tsz — Mozsgó és Ko- zármisleny — zárt veszteség­gel. Kozármislenyben „csak” 342 ezer, Mozsgón viszont 2,2 millió forint a veszteség, mégis Mozsgó esélyesebb ar­ra, hogy ezt gyorsan kihever­je. A tsz ugyanis jól felsze­relt, Kozármislennyel szem­ben, mely — aránylag jó adottságai ellenére — már évek óta küszködik evvel a „betegséggel”. A tervbe vett évi jövedelem 30 százalékát egyébként Mozs­gón és Kozármislenyben is kifizették, hiszen 1968 volt az első év, amikor — a központi rendelkezéseknek megfelelően — mindenütt bevezették a ga­rantált munkadíjazás rendsze­rét. Ez annyit jelent, hogy a tsz-nek az előző két év átlag- jövedelmének 80 százalékát évközben," , folyamatossá0'"Tíi kell fizetriié. Még akkbr is, ha a szövetkezeti gazdálkodás az év vége felé veszteségesnek ígérkezik. A 103 tsz zöme nyereség­részesedést is osztott. A 180 tíz órás munkanapra eső jö­vedelem megyei átlaga elérte a 14 ezer 603 forintot, tehát a kedvezőtlen időjárás ellené­re is több volt, mint 1967- ben. Csökkennek a különbségek Bár a fentiek egzakt módon, papíron bizonyíthatók, még­sem egyszerű dolog összeha­sonlítást tenni a munkásolc- alkalmazottak és tsz-parasztok jövedelme, életszínvonala kö­zött. A parasztság jövedelme ugyanis még ma is meglehe­tősen differenciált. Amíg pél­dául a komlói, okorági tsz- tag 10—11,5 ezer forintot, lip- pói, babarci társuk kétszer ennyit, esetleg még többet ka­pott a szövetkezettől. Az ipar­ban nincsenek ilyen nagy kü­lönbségek az azonos mun­kát végzők jövedelme között, s időt vesz igénybe, míg ezek a szélsőségek eltűnnek. Az el­múlt évek zárszámadási ada­tai egyébként azt mutatják, hogy a differenciáltság mérté­ke állandóan csökken. Bonyolítja a dolgot, hogy a jövedelem-nagyság meg az életszínvonal nem azonos fo­galom. Az utóbbiba ugyanis sok olyan tényező — szociális juttatások, munkahelyi és életkörülmények, lakás, kul­túra stb. — beletartozik, ami­re a jövedelmeit összehason­lítása nem ad választ. Bár a város és a falu között már nincsenek olyan kiáltó kü­lönbségek, mint valaha vol­tak, hosszú időbe telik, mire arról beszélhetünk, hogy már nem lényegbe vágóak az el­térések. Bár ez a két téma nem tar­tozott szorosan a tárgyhoz, mégis szólni kellett róluk, mert a zárszámadások idején összehasonlítást szoktak tenni a bérből és fizetésből élők illetve tsz-tagok jövedelme között A tsz-ek erejét, a gazdálko­dás színvonalának emelkedé­sét dokumentálja az á tény, hogy miközben többet fizettek a tsz-tagoknak, a kedvezőtlen év ellenére is képesek voltak arra, hogy jövedelmük 26 százalékát felhalmozásra, te­hát eszközeik gyarapítására, jövőjük megalapozására for­dítsák. Amint a közgazdászok megjegyzik, a 26 százalék nem rossz arány. Hozzáteszik vi­szont, hogy 1966-ban még 28.5, 1967-ben pedig 27,6 százalék volt a felhalmozás aránya, te­hát a tendencia nem jó irá­nyú. Érdemes erre felfigyel­ni. különösen ott, ahol a 26 százaléknál jóval kevesebbet szántak felhalmozásra. Ez ugyanis több helyen előfor­dult A regulativ adó A tsz-ek zárszámadási iratai szerint a baranyai szövetke­zetek összesen 1,1 millió fo­rintot fizettek be ún. regula­tiv adó címén, azért, mert néhány tsz-ben jóval nagyobb mértékben emelték a tagság személyes jövedelmét mint ahogy azt — az ésszerűséget és a tsz-tagok érdekeit is szem előtt tartó — rendelke­zések lehetővé tették volna. A kétújfalui tsz például 1967- ben 8856 forintot, 1968-ban 12 615 forintot osztott tagon­ként. Ha 12 ezer forintnál marad, nem fizet regulativ adót, a 615 forint plusz miatt azonban pontosan 618 forint regulativ adó esik minden tsz-tagra. összesen 261 ezer forintot vesztett emiatt a szö­vetkezet, egy traktor és egy kombájn árát. Mindez arra mutat, hogy néhány helyen még hadilábon állnak a számokkal, s nem tesz jót a szövetkezeti moz­galomnak, hogy'16 — egyen­ként több ezer holdas — szö­vetkezet még ma is csak olyan főkönyvelővel rendelke­zik, akinek csupán képesített könyvelői oklevele van. Köz­ismert. hogy az iparban már a bérelszámolóktól is megkö­vetelik, hogy ilyen végzettsé­gük legyen. A Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Inté­zet most létesülő villányi kísérleti telepe a Megyei Tanács segítségével három hónapos betanított zöldség- termesztő és hajtató mun­kás tanfolyamot tartott Ma- gyarbólyban. A tanfolyam célja az volt, hogy meg­kezdje annak a törzsgárdá­nak a kialakítását, amely nélkülözhetetlen egy kuta­tóintézet munkájához. A tanfolyamot Herbert János, a kísérleti telep vezetője tartotta. A jól sikerült vizsgák után Hardy József, a Megyei Tanács szakfel­ügyelője. a vizsgabizottság elnöke arra az örvendetes tényre hívta fel a figyel­mét, hogy a tanfolyam át­lag életkora mindössze 22 év. A tanfolyam tanulmá­nyi átlageredménye 4. ami megyei rekordnak számít. Az aktív keresők egyharmada as iparban dolgozik A magyar ipar és mezőgazdaság 50 éve Hétfőn megjelent a Köz­ponti Statisztikai Hivatal ju­bileumi kiadványa, amely be­mutatja a Tanácsköztársaság­tól napjainkig megtett utat, összehasonlító adatokat közöl a magyar népgazdaság ered­ményeiről. Az iparról szóló fejezetből kitűnik, hogy 1920-ban az or­szág összes keresőinek 15,4 százaléka, vagyis 576 ezer ember folytatott ipari tevé­kenységet. 1968-ban az ösz- szes aktív keresők harminc- három százaléka, az ipari tanulókkal és a foglalkozta­tott nyugdíjasokkal együtt több mint 1 700 000 ember dolgozott az iparban. Ez az arány az NSZK-ban 40,9 Csehszlovákiában 38 5, Bel­giumban 36,4, Svédországban 32,7, Olaszországban 30,3, Finnországban 24 8 százalék. A második világháború előtt az ipari munkásságnak 52,7, most pedig már öbb mint het­ven százaléka dolgozik öt­száznál több embert foglal­koztató nagyüzemben. A má­sodik világháború alatt a gyáripar kapacitásának kö­rülbelül fele semmisült meg. Az ipari termelés 1948-ban ér­te el a háború előtti színvo­nalat, azóta pedig hatszorosá­ra emelkedett. A gépipar a két világhábo­rú között az ipari termelés nyolc-kilenc százalékát adta. Termékei — malomberende­zések, mezőgazdasági gépek, mozdonyok, vasúti kocsik, villamosmotorok, stb. — a hazai szükséglet kielégítésén kívül a harmincas évektől kezdve a külföldi piacokon is vevőre találtak. A gépipar jelenleg 16-szor annyit ter­mel, mint 1938-ban. Az ipar­ban foglalkoztatottaknak több mint egyharmada a gépipar­ban dolgozik. A könnyűipar néhány ágában, így például a cipőiparban és a ruházati iparban, a termelés csak a felszabadulás után szervező­dött gyári jellegűvé. Az építőipar tavaly hétszer annyi munkát végzett, mint 1938-ban. A földmunkáknak 71,5, a betonkeverésnek 95,5, a parkettacsiszolásnak 91,6, a meszelésnek, festésnek 27,8, a vakolásnak 18,4 százalékát gépesítették. A felszabadulás előtt a ke­resőknek több mint fele — 1920-ban ötvennyolc százalé­ka, de még 1941-ben is 50,4 százaléka — a mezőgazdaság­ban dolgozott. 1968-ban a keresőknek 30,5 százalékát foglalkoztatta a mezőgazda­ság, de még ez az arány is magasabb, mint a fejlett or­szágokban. A közös piachoz tartozó államokban a mező- gazdasági keresők aránya 16, az NDK-ban tizenöt százalék, Csehszlovákiában 19 százalék. Több szocialista országban az arányszám kisebb-nagyobb mértékben meghaladja a miénket A mezőgazdasági termelés 1951-ben érte el a háború előtti színvonalat. Az 1968. évi termelés mintegy 34 szá­zalékkal haladta fneg a hábo­rú előtti színvonalat, pedig a mezőgazdaságban dolgozók száma az 1950. évi 2,1 millió­ról 1,5 millióra csökkent A felszabadulás előtt álta­lában 1,5—-1,7 millió hektáron 1,4—2,7 millió tonna búzát termeltek. 1964—68 között a búza vetésterülete 1—1,1 mil­lió hektár volt, a termés- mennyiség azonban a termés­átlag emelkedése folytán így is elérte, illetve meghaladta a felszabadulás előttit. A bor­termés az 1921—25-ös évek háromszázhuszonhatmillió li­teres évi átlagával szemben most már megközelíti az évi négyszáznyolcvanmillió literes átlagot. A gyümölcstermés több mint egy és negyedmil­lió tonna az 1938, évi három­száztízezer tonnával szem­ben. A szarvasmarhaállomány az 1964—68-as évek átlagá­ban tizenegy, a sertésállo­mány nyolcvanegy százalék­kal volt magasabb, mint 1934—38 között. A műtrágya-felhasználás nagymértékben emelkedett 1901 és 1920 között évente átlag tíz, az 1951—60-as évek­ben hetvenegy, 1968-ban pe­dig négyszázötven kiló mű­trágya jutott egy hektárnyi szántóterületre. Forradalmi napok Pécsett (Egy veterán emlékezései) letvenegy éves, apró ter- tű ember Izsáki Imre, a ■gyár nyugdíjasa, a Szocia- a Hazáért érdemrend tu- donosa. Élvezet hallgatni. A legapróbb részletekig min­denre emlékszik. Előadókész­ségét is bárki megirigyelhet­né. * 1911-ben lettem inas, 1914- ben szabadultam. A régi Hoffmann bútorgyárban (a mai Ipar utcában) ha új mun­kást vettek fel, a bizalmi rög­vest megkérdezte tőle: „Elv­társ, tagja-e a szakszervezet­nek?” Minden nálunk dolgo­zónak be kellett lépnie a szak­egyletbe, különben kimartuk: szappan került az enyvbe, s Kedves művezető elvtárs el­zavarta azonnal a műhelyből: — Pecsoviccsal nem dolgo­zunk! 1918. november 14-én Pécset megszállták a szerbek. Attól fogva a politikai helyzet gyakran ingadozott. A szer- bek hol a munkásoknak ked­veztek, hol a reakciónak. — 1919. március elején 14 napos sztrájk volt a városban, amely arra kényszerítette a meg­szálló hatóságokat, hogy po­litikai jogokat adjanak a munkásosztálynak. Ennek eredményeként elismerték a szocialista törvényhatóság mű­ködését, a szocialista vezetést, engedélyezték az adók be­szedését A Tanácsköztársaság ki­kiáltásakor, március 21-e után a munkásság soraiból sokan szöktek át a demarkációs vo­A pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola vezetői már hosszú évek óta nevezetes évfordu­lókhoz kötik a növendékek körében meghirdetett képző- művészeti pályázatokat, de ez Művek és ifjú alkotóik ideig csak két alkalommal kapcsolták össze ezeket nyil­vános kiállításokkal. Az első ilyen pályázatot két évvel ez­előtt a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, az ideit pedig a Tanácsköztársaság 50 éves fordulójának tiszteletére hirdették meg minden tekin­tetben publikálást érdemlő eredménnyel. Különösen az idei pálya­munkákról mondható ez el, amelyekhez Rétfalvi Sándor, az iskola művészeti igazgató- helyettese szerint adva volt a két év előtti kiállításon szerzett tapasztalat, követ­kezésképpen a lelkesedés is, amely figyelemreméltó alko­tásokra inspirálta a növendé­keket. Ahogy mondotta, közel het­ven pályamunka került a zsűri elé, amelyből negyven művet tartottak érdemesnek arra, hogy a Janus Pannonius Múzeumban március 19-én megnyíló kiállításukon be­mutassanak a közönségnek. Néhányat be is mutatott a zsűrizett művekből. Anélkül, hogy valamiféle rangsort állítanánk fel, kezd­jük talán Kilián János és Somogyi Zsuzsa negyedéves ötvös növendékek pályamun­kájával: a vörösrézből ké­szült ünnepi serleggel, amely kör-körös József Attila idé­zetével és a Tanácsköztársa­ság eseményeit ábrázoló fi­gurális megoldásával való­ban szakavatott kezekről ta­núskodik. Ugyancsak méltánylást ér­demel Baktay Patricia grafi­kai sorozata. Több képben dolgozta fel a I9-es esemé­nyeket és azok tragikus kö­vetkezményeit. Ferk Anna őszirózsa motívumokkal kom­ponált faliszőnyegével, Schaf­fer Bernadett pedig terra­kotta emberfigurájával és fa- faragású portréival nyerte el a kiállításon való részvétel jogát. Folytatni lehetne a sort Sass Valéria „Forradalmi munkások” című rézdombor- művével, Végh Ferenc „Őszi rózsa” című szobrával, Frank Edit plakátterveivel. A holnap megnyíló kiállí­tás minden bizonnyal kivívja majd a szakemberek és mű­pártoló közönség elismerését is. nalon túlra a Vörös Hadse regbe. A Pécsi Sörgyárban ahol dolgoztam, az volt í terv, hogy több elvtárs át megy a Vörös Hadseregbe é: ott megszervezik Pécs felsza­badítását, a szerbek kiűzését. Nagyon sok bányász ment át a határon, s mi, a sörgyáriak is követtük őket. A sörgyár­ban húsz olyan katonaviselt elvtársat jelölt ki a bizalmi testület, akik a gyár őrségét vállalták a szerbek eltávozása után a gyár védelmének biz­tosítására. En sokadmagammal átmen­tem a Vörös Hadseregbe. Ka­posváron Vágó Béla elvtárs­nál jelentkeztünk? aki előbb a Sörgyár műszaki tisztvise­lője volt, s ekkor már Ka­posváron tartózkodott. Mi leg­alábbis azt hittük, hogy vele találkozunk. A kaposvári Ko­rona szállóban azonban nem a pécsi Vágó Béla fogadott bennünket, hanem az, aki a novemberben alakult Kom­munista Párt vezetőségi tagja volt. Én lettem a futára. Áp­rilisban, májusban futárszol­gálatban jártam Salgótarján­ban, Szolnokon, Hajmáskéren és másutt Levélparancsokat vittem. Később visszakerültem a csapathoz, és derekasan ki­verekedtem magam az érsek- újvári harcokban. Itt ért ben­nünket a parancs: meg kell szüntetni minden harrt te­vékenységet. Éjjel az alvó őrségtől elszedték a fegyve­reket, és a 44-es vörös dan­dárellátót visszarendelték Keszthelyre. Később Kapos­várra kerültem vissza, ahol átéltem a Tanácsköztársaság bukását A Vörös Hadsereg egy része ekkor átment a fe­hérekhez, a másik rész pedig feloszlott. Mi is hazajöttünk, de közülünk hatan életüket áldozták a proletárság ügyé­ért. 1921. augusztus 20-án a szerbek elhagyták Pécset 1930. szeptember elsején nagy tüntetés volt Pécsett. Már előbb nagy volt váro­sunkban a munkanélküliség, a tagság 80 százaléka nem dolgozhatott. A szociáldemok­rata párt követelte a köz­munkák megindítását, s en­nek érdekében országos meg­mozdulást határozott el. • Pécsett a Zrínyi u. 13 szá­mú . házunkban már reggel 8- kor gyülekezett a munkásság. Kilencre már nemcsak az ud­var, hanem az utca is tele volt emberekkel. Tízkor kel­lett volna indulnunk, addigra az összegyűlt tömeg létszáma elérte a 3600 főt. A tüntetés késedelmes indulása miatt a tömeg egyre türelmetlenebbé vált, de azért egyre jobban gyarapodott. Engem többen noszogattak: „Imre, menj, tudd meg, miért nem indul­hatunk!” Meg is kérdeztem: — Dick elvtárs, mit várunk itt? Induljunk mielőbb, mert ilyen alkalom nem egyhamar adódik! Az ajtó mögül ekkor meg­szólalt valaki: — Nem kell heveskedni fiatalember, ezt a tüntetést én betiltottam! Török rendőrfőkapitány volt. Később Dick elvtárs kijött az udvarra, és szét akarta oszlatni a forrongó tömeget: — Elvtársak, mindenki menjen haza! A felvonulás elmarad! Elkeseredett lárma köze­pette a rendőrség oszlatást rendelt el. A mai Jókai (ak­kor Deák) és Váradi Antal (akkor: Gyár) utca felé két irányban irányították a né­pet De mindenki csak a Széchenyi tér felé igyekezett. Csakhamar észrevette ezt a rendőrség. A mai Kossuth ut­ca irányába igyekeztek visz- szaszorítani a tömeget. — Dick titkár, mi történik itt? — süvöltötte Török. A tö- még meg egyre csak ment, ment a búzatéri célpont felé. A Zrínyi utcából a hatalmas hömpölygő sorok délfelé a Búza térre értek. Közben rendzavarás is történt: a régi Király utcában menetelő tö­megből Kohlman János aszta­los követ dobott a Úri Kaszi­nó (ma: a Fegyveres Erők Klubja) ablakába. Mire a rendőrség a Búza térre ért, már széjjel is osz­lott a tömeg. A csendes tün­tetés sikerült. Az újságok köz­munkaígéretei viszont nem teljesültek: tervbe vették ugyan egy tüdőszanatórium építését, de az építkezésből nem lett semmi 1945. pünkösdjén a párt hí­vó szavára Izsáki Imre újra kezébe vette a vörös zászlót. A Fogaras utcai párthelyiség­ben mintegy 300 taggal meg­alakult a Kommunista Párt. Első titkára Izsáki Imre lett. Azóta megerősödött a párt, de azért ő ott volt minden fon­tos munkában. — Annak idején a szebb életért harcoltunk — mondja Izsáki elvtárs —, most meg kell őriznünk az élet szépsé­gének minden percét. Hisz ez az ország most már a mi országunk! (—thisz) FIGYELEM! FIGYELEM! A Pécsi Vegyesipari Vállalat 1969. március 17-én Váradi Antal utca 9. $z. alatt megnyitotta • új munkafelvevő helyét % Vállaljuk: rövid határidőre mérték utáni FÉRFI-, NŐI- ÉS GYERMEKCIPŐK készítését, valamint javítását! PÉCSI VEGYESIPARI VÁLLALAT ZöEdségtermesztő­vizsga Magyarbóiyfean

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom