Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

IHM rt mii na*sio 1969. február iS. § Analfabéták cs írástudók Korai századainkban alig akadt betűvető. Leg­inkább a papság végezte az írásos munkát. Az uralkodó osztályok le is nézték az írást. Könyves Kálmán királyról, aki papnak készült, Frigyes császár titkára, Aeneas Sylvius jegyezte fel: a „könyves” név gúnyból ragadt rá. De nemcsak uralkodók és főemb'erek voltak analfabéták, — nem tudtak írni még a költők sem! Walther von der Vogelweide, a XIII. század nagy énekmondó­ja maga költötte dalai­nak verseit íródeákjának mondta tollba. A magyar udvar kancelláriáját, ok­leveleink írásos gyakor­latát az 1180—90-es évek­ben III. Béla király fran­cia mintára szervezte meg: udvari jegyzőit — köztük a „Névtelen” jegy­zőt is — Párizsban isko­láztatta. 1278-ban á pápa előtt vetik Miklós válasz­tott esztergomi érsek sze­mére, hogy nem tud írni. Újabban Margit herceg­nőről (Szent Margitról) mutatták ki irodalom- történészeink, hogy csak úgy, mint legtöbb mű­veltnek számító kortársa, olvasni tudott, de írni nem. Amikor Zsigmond ki­rály a bázeli zsinaton egyik polgári eredetű tu­dósát lovaggá ütötte, az sietve átült a tudósok padjaiból a nemesek kö­zé. Zsigmond így pirított rá: — Balgán cselekszel György doktor! Mert tudd meg: ezer embert üthetek lovaggá, de egyet len embert sem emelhe­tek doktorrá! Feljegyezték, hogy pél­dául 1323-ban 11 szepesi kanonok közül csak 4 tudta leírni a nevét, a többi hét csak keresztet rajzolt és pecsételt. 1491- berf Báthory István er­délyi vajda, Rozgonyi László főudvarmester írástudatlan, nevüket más írja aló helyettük. Lassú volt a magyar betű útja! 1694-ben Eger város tanácsosai közül a püspökkel kötött szer­ződést egy sem tudja aláírni; a magisztrátus egyetlen írástudója, Csala Gergely városi jegyző. Poklada, poklada! Jönnek a busók! Régi farsangok Mohácson A tárgyalóteremből Elítélt gépjárművezetők Mohács nevének kiejtésekor önkéntelenül is Kisfaludy elégiája cseng fülünkbe: ... Hős vértől pirosult gyász- tér, sóhajtva köszöntlek, Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! Ma azonban nem az 1526-os nemzeti tragédiáról szólunk, hanem a maga nemében egys- j dülálló népszokásról, a mohá­csi sokácok busó-járásáról emlékezünk meg. A vidám farsangolás mondája is a gyá­szos emlékű török hódoltság­gal kapcsolatos. A monda szerint a mohácsi nép legnagyobb része a török alatt ember nem járta he­lyekre, főképpen a Sziget va­donjába húzódott. Rejtett ta­nyáikon az öregek tartották a reményt, akik azt mesélték, akkor ér majd véget a ször­nyű szenvedés, amikor nagy égzengés és félelmetes villám­lás közepette megjelenik hó- j fehér paripáján az arany ruhás i lovag, aki azt parancsolja majd, szólaltassák meg a kür­töket, öltözzenek álarcba, zör­gessék meg a tehénkolompo- kat és álljanak rettenetes bosszút a házaikba befészke- lődött ellenségen. Mesélő ag­gastyánok lettek már az uno­kákból, és még mindig várták az égi jeleket és az arany­ruhás vezért. Végre, amikor már száz esztendő is elmúlt, a jövendölés beteljesedett. Erre megfújták a százéves kürtöket, fejükre húzták az ijesztő álarcokat és előjöttek rejtekhelyükből, majd vad j kolompolással és lármával egy I éjjel rátörtek a törökülte Mo- | hácsra. Az álmukból felriasz­tott babonás törökök úgy meg­rémültek az állatfejű, kétlábú | szörnyektől, hogy menten ott- j hagyták a várost minden va- I gyonukkal. így beszéli el a monda, mi- ; ként szabadultak meg a tö­rök rabságtól a mohácsiak. A még ma is divatozó mohácsi sokác busójárásnak ez a rövid ‘mondái alapja. Lássuk most már, hogyan zajlott le évszázadok óta a kedvelt farsangi busójárás? Farsang legutolsó napján ünnepelte Mohács sokác lakos­sága a „POKLADÁ”-t, a ta­vasz ünnepét. Manapság far­sangvasárnapján történik a dí­szes felvonulás. A poklada sokác kifejezés, újjászületést, átöltözést, a télnek tavaszra fordulását jelenti. Az ünnep reggelén már jókor maskará­ba öltöztek. Arcukra fából fa­ragott és élénk színűre má­zolt álarcot tettek, mely a hatalmasra vágott szájnyílás­sal és szarvakkal, a busó ki­fordított ruhájával, kezében fabuzogánnyal valóban ijesz­tőnek hat. A busó-menet, a felvonulás régente Mohács sokác negyedének egyik teré­ről indult, amelyet kolistyé- nek vagy leginkának hívtak. Vállukon vitték a több mé­ter hosszú busókürtöt, időn­ként meg is fújták. A kürt hangja a szomszéd falvakba tíz kilométernyire is elhallat­szott. Rázták a tehérrkolompo- kat, miközben a menet be­betért a házak udvarába, pok­ládét köszönteni. A legények ilyenkor átadták ajándékai­kat a kedvesnek: díszes rok­kafát, mosófát, vagy éppen a nősülési szándékot jelentő tük­rös abromenciát, magyarul víz­hordófát. A házbeliek borral, kaláccsal, fánkkal kínálták a köszöntőket. . Régen orgiának is beillő bu­sómulatozást is rendeztek far­sang végén, vaskos tréfákkal. Ha nem fogadták valamelyik háznál szívesen a busókat, ott ekével felszántották az udvart, ölelgették és csipked­ték a lányokat, menyecské­ket, hamuval és hulladékkal szórták meg a kisgyerekeket. A gyerekek is szívesen kö­szöntötték a pokladát. A fiúk lányka ruhát, a lányok meg kifordított fiú ruhát öltöttek magukra. A felnőtteknél egy­szerűbb álarcban, tollas fabu­zogánnyal és kereplővel jár­ták a házakat; éktelen zene­bonát csaptak, de ilyenkor senki se haragudott érte. Min­den házba bekiáltottak: pok­lada, poklada! Felnőttek és gyerekek egy­aránt a busó-téren gyülekez­| tek, köszöntés után. Ha hideg I volt, máglyát raktak, majd 1 dudaszó mellett ropták a j kólót. Az utóbbi időben felújítot­ták a mohácsi sokác busó- | i járást a régi hagyomány alap- ■ ! ján. Évről évre megrendezik ! Mohácson a busójárás ünnep- | ségeit, melyek élénk visszhan- | got váltanak ki az ország leg- | távolabbi vidékein, de a kül- I földiek között is — különösen a szomszéd Jugoszláviában. Dr. Kovács András A Pécsi Járásbíróság ítéletet hozott gondatlan veszélyeztetést elkövetett gépjárművezetők el­len. Manchart István 39 éves személyi lakost 1600, V a r- g a Mihály 28 éves geresdi tsz- tagot 1500, Gén g József 22 éves ellendi hegesztőt 1300, Máté László 29 éves szabadszentkirá- lyl szobafestőt 2000, D o m b a i Győző mozsgói erdészt 1500, Törő Károly budapesti repülő- gépszerelőt 1200 forint pénzbün­tetésre ítélték. v Horesnyi János 26 éves pécsi operátort 6 hónapi 10 szá­zalékos, Juhász György 28 éves pécsi gépkocsivezetőt 5 hó­napi 10 százalékos, Szabó István 30 éves bodolyabéri va­sutast 6 hónapi 10 százalékos, Mecseki Gyula 39 éves pécsi gépkocsivezetőt 6 hónapi 10 százalékos, Kiss -Bicskei Rudolf 42 éves gordisai vontató­vezetőt 6 hónapi 10 százalékos, K o m 1 ó d 1 József komlói 20 éves csillést 5 hónapi 2# szán» lek os, Máté János 21 éves harkányi tsz autószerelőt 5 hó­napi 15 százalékos, B e n k ö József 21 éves antalszállási la­kost 6 hónapi 10 százalékos, Kovács László 30 éves hobolí rakodómunkást 6 hónapi 10 szá­zalékos pénzbüntetéssel járó ja­vító nevelő munkára ítélte. Kukás János 42 éves pilis- szentiváni mérnök Komlón el­követett karambolért 3 hónapi felfüggesztett szabadságvesztést és 2 ezer forint pénzbüntetést, Ü j h á z i Károly 28 éves pécsi asztalos 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztést és a gépjár­művezetéstől 1 évre szóló eltil­tást, Michelisz Antal 37 éves bólyi vontatóvezető 7 hó­napi felfüggesztett szabadság- vesztést és 800 forint pénzbün­tetést, Stiegler János bi- csérdi tsz-tag pedig 6 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés büntetést kapott. Az ország egyetlen képes napilapja Amíg a húsz perc összeáll Látogatás a tv-híradónál Időjárásjelentés Várható időjárás csütörtök es­tig: főként nyugaton többfelé ha­vazás, havaseső. Mérsékelt, ké­sőbb megélénkülő déli, délnyugati szél, helyenként hófúvások. A hi­deg nyugaton mérséklődik. Vár­ható legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet északnyugaton mínusz 5—10, máshol mínusz 10—15 fok között, a szélvédett és vastag hó­val borított helyeken mínusz 20 fok körül. Legmagasabb nappali hőmérséklet északnyugaton 0 fok körül, máshol mínusz 2—mínusz 7 fok között. A liftre nem egyedül vá­rok. Unott arcú, lezseren öl­tözött fiatalemberek állnak mellettem, potenciális tábor­nokok, tarisznya híján zse­bükben markolják a marsall- botot. A liftből Kudlik Júlia, a csinos tévé-bemondónő száll ki, szevasz Juli, köszönnek harsányan, jól leplezett öröm­mel fogadja üdvözlésüket. — Fenn a negyediken Horváth J. Ferenc szobáján kopogta­tok. A tévé-híradó főszerkesz­tőhelyettese barátságosan fo­gad. — Szívesen bevezetem a munkánkba, ha van türelme, mindent megismerhet. A tévé­híradó az ország egyetlen ‘ké­pes napilapja, hétfő kivételé­vel minden nap megjelenik. Az oldalszámunk húsz perc, nagyon rövid és nagyon hosz- szú. Nagyon rövid, mert ren­geteg az esemény és nagyon hosszú, mert egy perc a film­szalagon 10—11 méter. De bo­csásson meg egy percre, meg kell néznem a külföldi film­tudósításokat. Ülök a szobában, az idő filmszalagja könyörtelenül pereg, de Horváth J. még min­dig távol van. Helyette az is­mert tv-bemondó robban be, röpke pillantással veszi tudo­másul, hogy én már benn va­gyok, leül az asztal mellé és elmerül a hírek tanulmányo­zásában. Arcjátéka vonzó és intelligens, szája hangtalanul mozog, mintha levették volna róla a hangot. Aztán egyszerre nagyon is hallhatóan köszörül­ni kezdi a tarkát, majd elé­fí 0 ni o 1 y t«( f a ft r o f a t J?z van kiírva a pesti vá- sárcsarnokban egy hal­árusító helyen: szálkamentes körösi kárász. A másikon meg: szálkamentes ezüst ká­rász. Élhetetlen nép vagyunk mi. Csak úgy elkótyavetyéljük ezt a világhírű felfedezést. Min­den kárász fülig van szálká­val. Mi vagyunk a világ egyet­len nemzete, akik anélkül, hogy ezt a felfedezést elad­nánk és megkeresnénk rajta egy vagyont, semmit sem csi­nálunk vele, csak kiszórjuk a nagy magyar éjszakába. Bár!... Valahol a lelkem mélyén azért, bárhogy hesse- getem, mégis előbukkan a ké­tely. Valóban olyan szálka- mentes az?! APR0SÄQOK Ugyanis ért már néhány neglepetés fővárosunkkal kap­csolatban. Egyik ilyenfajta a csirke. Ahány vendéglőben még eddig ettem, mindig, minden étlapon csak csirke szerepeli. Hova lettek a vén tyúkok, hová!? Ugyanez az eset a disznó­val is. Disznó nincs, csak ma­lac, Hova leit a disznó? Lehetséges az, hogy ez is csak olyan, mint az a régi vicc: Itt csokoládé kapható, ára 4 forint. A másik táblán pedig: valódi csokoládé 8 fo­rint, a harmadikon meg igazi csokoládé 10 forint. EGY TALPONÁLLÓBAN Gyűlöli és utálja azt, aki megiszik egy pohár bort.. Aki megiszik egy pohár bort, azt gyűlöli és utálja... A te feleséged nem gyűlöli és utál­ja, aki megiszik egy pohár bort? ... — Az enyém is gyűlöli... Nekem nincs is barátom... Az én barátom egy macska... Azt a szegény állatot úgy föl­rúgtam, hogy elnyúlott, mégis eljött velem ... Éppen a de­rekába rúgtam bele ... — Nézd az ember megbot­lik, mégis négy lába van ... — Az embert nem értik meg... Nem, nem értik meg.~ azt, hogy mi van itt belül!... Itt legbelül!... Mélyen benn!— Az emberben!... Hazamentem fizetéskor... csak nyolcszor két decit ittam... A kabáto­mat odatettem a székre. És mégsem adott ennem. Ne­kem! ... Nem adott! Én va­gyok a rossz fiú ... Mindjárt verekszel — mondta ... Vélet­lenül hozzáértem ... össze- karmolázta a nyakamat és összerugdalta a lábamat... te is férfi vagy, te is a sarokba vágnád, mint egy rongyot... Te is férfi ember vagy ... — Tudod, kifogásolják az embert. Én nem vágom oda, én nem rúgok bele... Én csak a szeme közé vágok... Megfogom a nyakát és a sze­me közé vágok... Én is férfi ember vagyok ... Mindkettő férfi ember volt, részeg férfiember. Mások bele­ütnek a vak világba, ezek még részegen is előrelátók. Megfontolt emberek, SIMA LEBUKÁS Egy ismerősöm szenvedélyes horgász volt. Hajnalban a vi­zen ült már és csak a késő este vetette haza. Felesége egy ideig dühön­gött, aztán elhívta a barátnő­jét. ők, a két asszony, a nap és délután egy részét együtt töltötték, cukrászdába mentek, a férj meg horgászott a ná­dasban elrejtett pódiumon. Egyik reggel barátunk sze­mét két illatos női tenyér fog­ta be, közvetlenül a kapás előtt. Már épp mozgatta a hal a pedzőt. — Te vagy az Mária? — kérdezte türelmetlenül. Nem az volt. A felesége fog­ta be a szemét, a neve Hilda volt. Tekintettel arra, hogy eddig a nyilvánosság számára magázódtak, ezután a barátnő elutazott, a férj horgászata meg bizonytalan időre felfüg­gesztődött. És még mondja valaki, hogy a horgászat nem veszélyes sport> Ssőllősy Kálinál* gedetten bólint. Én is, mert Horváth J. végre megérkezik: — Vannak, akik azt mond­ják, hogy nem országos, ha­nem budapesti híradó va­gyunk. Nem így van. Kezdet­től fogva több vidéki tudósí­tóval dolgozunk, mint bárme­lyik magyar újság, minden ér­dekes — tehát nem perifériá­lis — eseményről beszámo­lunk, persze, ha tudunk róla. Hogy mégis több a pesti té­ma? De nagy részük nemcsak a pestieket érdekli. Elnézést, várnak a vágószobában. Szűk kis szoba, tele embe­rekkel, a vágó már befűzte a szalagot. Horváth J. leül az asztal mellé, megnyom egy gombot, a minatűr képernyőn megjelenik a kép, s felhang­zik a szöveg is, ez azonban még nem gépesítvé, Horváth J. olvassa fel, időnként titok­zatos jeleket ró a sorok közé. Pillanatok alatt végez, még cdaszól egy fiatal lánynak; eh­hez valami vidám, pattogós ze­nét kérek, és máris tovább nyilatkozik: — Minden újságírónak megvan a maga területe, az MTl-től reggelenként kapunk egy listát a budapesti és vi­déki eseményekről, az évfor­dulókról, ezen kívül az ügye­letes szerkesztőnek is vannak értesülései. Ez utóbbi, ma­gunk között montázs-szerkesz­tőnek hívjuk, reggel fél 9-kor stábértekezletet tart, melyen részt vesz az ügyeletes ripor­ter, operatőr és gyártásveze­tő, valamint a vidéki adások szerkesztője. Utána rögtön el is indulnak a stábok. [ házba, s az első kép megjele- j nik a vásznon. Öcsi Erzsébet ! mondja alá a szöveget, a | bennfentesek már előre nevet- j nek, mert Gaza városában I diáklányok tüntettek három arab nő bebörtönzése miatt, a nevük: Nahala Hafez el- Baijede, Fatma Zaala Mur- tadzsa és Fatma Mohammed Afamat, lehetetlen elsőre hi­bátlanul kimondani... A be­mondónő tökéletesen ejti a há­rom nevet, közvetlenül utána azonban a tevékenység szóba beletörik a nyelve. Most hát ezen nevetünk, tiszta lelkiis­merettel: a tömeg nyomására szabadon engedték őket. Horváth J. jelenik meg, vál- lamra teszi a kezét: — Ha már eddig itt volt, várja meg az adást! Sykora Sándor rendező lép be, udvarias mondatokat vál­tunk, Horváth J. felhasználja az alkalmat, rohan a dolga után. — Hogy jutnak hozzá a kül­földi anyagokhoz? — A külföldi filmtudósítások délelőtt 11-tői folyamatosan érkeznek repülővel. Rengeteg anyagot kapunk a külföldi hír­ügynökségektől, és küldünk is nekik. Dél felé bejelentkezik az Intervízió központja, más-, fél-két óra múlva az Euróvízió is, telexen teszik meg ajánla­taikat. Ennek alapján rende­lünk, a képek négy óra után érkeznek meg közvetítőláncon. Telerecordíngra rögzítjük őket, akkor derül ki egyik­másikról, hogy mégsem tud­juk használni. Látta már a lekeverést? — Nem. — A szöveget és a zenét hangszalagra rögzítjük, szink­ronban a képpel. Jöjjön, nézze meg! A vetítővászon jó tíz méter­nyire szemben van velünk. Előtte Öcsi Erzsébet és P. Ko­vács József tévé-bemondó ül, mr a jobb oldali nagy ablak mögül kandikálunk ki, ez a rendező és a hangmérnök re­zidenciája. A zenei szerkesztő kuckójától a kissé hátrább le­vő gépház választ el minket. Sykora Sándor 'beszól a gép­Rögtön nyolc óra van, elin- S dulunk a gépterembe. A sze- : mélyzet már a helyén van. — j „Utolsó perc” — jelenti be egy mély mikrofonhang, a „rendes” képernyőn az óra látszik, másodpercmutatója rá­érősen közeledik a 12-eshez. A j benti képernyők a stúdiót mu- I tátják a különböző kamerák ‘ látószögéből. — Elindultam — I mondja Sykora Sándor, pon­tosan öt másodperc múlva a képernyőn megjelenik a főcím i és felhangzik a jól ismert szig­nál. Az egyik belső ernyőn Fábián Ferenc utolsót igazit a zakóján, Horváth J. hozzám hajol: Avar Jánost egyszer í délután öt órakor kértük fel, hogy fáradjon be a tévébe, itt írja meg a kommentárját és az első kiadásban mondja el. Hirtelen az < egyik kamera vibrálni kezd, a másikon, szinte automatikusan megje­lenik az „adáshiba” szövegű felirat. Mindebből a néző sze­rencsére semmit sem lát, a hi­bát még a gépteremben sike­rült kiküszöbölni. Viszontlá­tom a gazai tüntetést, most már nemcsak az arab nők ne­ve, hanem a töltelékszó is tö­kéletesen hangzik el. „Irány Kanada” — ez a kö­vetkező riport címe. Alig je­lenik meg az első kép, Hor­váth J. felszisszen. Mert egy szekér poroszkál a falusi ut­cán és a néző még azt hiheti, hogy ez megy Kanadába a fa­luban gyártott fűzfavessző-ké­szítmények helyett. Sokáig tar­tana az út. — Látja, háromszor végig­néztük, s ez a baki mégis ben­ne maradt. Kéri Tamás Kirendeltségvezetőt keres GÉPKOCSIFLVABOZÖ VÁLLALAT balatonföldvAri TELEPÉRE Csak érettségivel és KSZT felsőfokú, vagy érettségi és gépjárműforgalmi tiszti tanfo­lyamot végzettek jelentkezze­nek. Gépkocsi műszaki és for­galmi gyakorlattal rendelkezők előnyben. Ajánlatot írásban: Pécs, Sállal ii. hirdetőbe „Kirendeltség- vezető” jeligére kérjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom