Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-08 / 32. szám
WW.febméri Dvnantmi namo f Magyarázatok Már hosszá évek óta minden magyarázatot elolvasok. Legyen az praktikus főzési tanácsadó, hírmagyarázat, vagy egyszerűen csak magyarázkodás. Akinek van hozzá türelme és végigjárja magát a magyarázatokon előbb-utóbb eljut az emberi tudás valódi gyökereihez. Megtudja például, hogy az Aknavodka nem egy kész ital, annyi köze van körülbelül a vodkához, amennyi a nevében is szerepel: alma vodka. Dehát éppen a napokban meg lett magyarázva, hogy ez 65 fokos szesz éppúgy felhasználható, mint a 96 fokos. Azóta a magyar lányok és asszonyok nem rohannak a jugoszláv turistacsoportokhoz tiszta szeszért, hanem megveszik a fűszerboltban az Almavodkát és abból csinálnak kisüsti szilvapálnikát, vagy éppen konyakot á la Napóleon. Ez az ttaDcotyvasztás persze nem komoly terület. Ha nem magyarázza meg senki, akkor is rájöttünk volna az Alma- vodka nyitjára. Ennél sokkal érdekesebb terület a közgazdaság. Noha manapság nálunk mindenki ért már a futballhoz, a televízióműsor- szerkesztéshez és a köz- gazdaságtanhoz, van itt még tanulnivaló elég. Főleg praktikus dolgokat tanulhat meg az ember. Például. Eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy kedvenc éttermemben némileg emelkedtek az árak. Persze nagyon laikus módon közelítettem meg a kérdést Egyszerűen azt figyeltem, hogy egy húszasra (húsz forintosról van szó) rá kell-e még fizetni, vagy visszakapok belőle. Néhány hónap ja még az volt •a-, jellemző, hogy visszakaptam belőle. Azután egyre többször rá kellett még fizetni néhány forintot Na, gondoltam: emelkedtek az árak. Még szerencse, hogy nem mondtam hangosan, és azóta sem beszéltem erről senkivel, mert alaposan felsültem volna. Hiszen kiderült, olvastam, hogy az árak nem emelkedtek, csupán arról van szó, hogy árszintet a tavalyi átlaghoz pasz- szították. Arról van tehát csak szó, hogy alaposan elszámoltam magam. — Ügy látszik a látszat valóban mindig csal, és csak a valóban tudományos megközelítés esetében tárulnak fel a valóság tényei. így van ez a hiánycikkeknél is. Nagyon sokat töprengtem már a hiánycikk-problémán. De nem jutottam' előbbre. Most meg lett ez is magyarázva. Némelyes divatos cikkeket a lakosság valósággal megrohamozza, felvásárolja és eltűnnek, hiánycikké válnak. A magyarázat érthető, világos. Mert valóban így van. Pénteken, amikor a hús divatba jön, a népek nekirohannak a hentesüzleteknek, és eltűnik. — Hazaviszik a vásárlók, meg beteszik a pult alá az eladók. Na azt sem maguknak, hanem valami jobb kuncsaftnak. A példa nyomán szinte minden érthető, minden világos. Csak egy nem. Mit harapnak a népek teszem azt a két és fél centis laposfejű hatos csavarokon? Tudniillik az is hiánycikk. (Hacsak az éjjel nem érkezett belőle öt vagonnal minden vasboltba). És meg kell mondanom, ha a csavarra is vonatkozik, hogy a divatos izéket szétkap- kodják, bizony furcsa ízlés uralkodott el az embereken manapság... (Kurucz) Pécs fejlődésének kulcsa Miért stagnál az I. kerület? — Évtizedek mulasztásait kell pótolni Kissé riasztó felismeréshez jut az, aki Pécs csatornázási problémáira kíváncsi. Megtudja például, hogy a pécsi lakások mindössze 53,7 százaléka van bekötve a csatorna- hálózatba, s Pécs a csatornázás vonatkozásában messze elmarad nemcsak a dinamikusan fejlődő Dunaújvárostól és Győrtől, hanem Szombathelytől, sőt még Kőszegtől is. A családi házak Dr. Krassó Sándor, a Statisztikai Hivatal csoportvezetője tanulmányt írt erről a témáról a Területi Statisztika című folyóiratban. Feltárta, hogy a csatornázott városnegyedeket (Uránváros, 400 ágyas klinikai tömb stb.) csatornázatlan családi házak tengere veszi körül. Megállapította, hogy bár a csatornázott és csatornázatlan lakások aránya, ha lassan is, de javul (1961-ben a pécsi lakások 52,3, 1967 végén pedig 53,7 százaléka volt csatornázott), mégis, a csatornázatlan lakások abszolút száma növekszik. 1961 végén ugyanis még „csak” 16 365 csatornázatlan Lakás volt a városban, 1967 végén pedig már több, mint 19 400. Dr. Krassó tanulmányával a kezünkben végigjártuk azokat a fórumokat, amelyek a város csatornázásáért felelősek, és választ kaptunk arra a kérdésre is, miért stagnál az I. kerület, miért „ejtették” el a Diósi-dűlő beépítésének tervét, miért áll még mindig a balokányi slum stb. Kétségtelen, hogy nem lehet mindent a csatornázásra fogni, hiszen a Balokány lebontását az is nehezíti például, hogy rendkívül nagy a laksűrűség, következésképp sokba kerülnének a szanálások. De, hogy a csatornázás, a sokat emlegetett déli főgyűjtő csatorna hiánya az alapvető ok, abban senki sem kételkedik. Ha már a gondoknál tartunk, megemlíthetjük még, hogy az oly sokáig épített pécsi szennyvíztisztító mű is maximális megterheléssel dolgozik, s ha nem tesznek valamit, hiába készített a Pécsi Hőerőmű tanulmányt a tisztított szennyvíz hűtővíz céljára történő felhasználásáról. A jelenlegi tisztítómű vizét ugyanis néhány év múlva már nem lehetne felhasználni. A 12. órában Oda jutottunk, hogy a csatornázási problémák nemcsak az I. kerület, a 4600 lakásos új, kertvárosi lakótelep — tehát egy új Uránváros! —, a 400 lakásos patacsi lakónegyed jövőjét tehetik kétségessé, hanem kihathatnak még a város ivóvízellátására is. Érthető hát, hogy a csatornázásért felelős vezetők, szakemberek az utóbbi időben rendkívül energikusan láttak hozzá a probléma megoldásához. Az alapvető kérdés most is az volt, hogy honnan teremtsék elő a csatornázáshoz szükséges rengeteg pénzt? Dr. Dá- nyi Pál, a Pécsi városi Tanács tervosztálya vezetőjének szavaival élve a csatornázás ügyének is nagyon kapóra jött az új gazdasági mechanizmus, illetve az a sarkalatos elv, hogy ha valamit akarsz, akkor fizess érte. A jövőben ugyanis fizetni kell a csatornázásért is. Ha egy vállalat fejlődni akar, akkor megnézik, menynyi szennyvízhozam bővüléssel jár az új üzemrész megépítése, majd felkérik, hogy fizesse meg a csatornaépítés költségeit, sőt — ennek arányában — járuljon hozzá a szennyvíztisztító mű bővítéséhez is. Enélkül nem adnak ki építési engedélyt. Lehetünk optimisták ? Ezzel — legalábbis elvben — már választ kaptunk a leg- kínzóbb problémára, a pénzhiányra. Ami a gyakorlatot illeti, talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a Pécsi városi Tanács tavaly 10 millió forintos csatornázási kerettel gazdálkodott, 1969 és 1970 két évében viszont már 80 milliót költhet erre a célra. Az is biztató, hogy a Városi Tanács — csatornázási ügyben — tárgyalásokat folytat a Bőrgyárral, a Húsipari, a Baranya megyei Építőipari, a Gabonafelvásárló és -Feldolgozó, a Gázgyártó és Gázszolgáltató Vállalattal és másokkal. Bár a tárgyalások nagyon kezdeti szakaszban vannak, tehát korai volna jóslatokba bocsátkozni, annyi már megállapítható, hogy a vállalatok megértik, belátják, hogy fizetni kell a csatornázásért. A fentiek után érhető, hogy — bár alig jutottunk még túl a csatornázási problémák mélypontján — dr. Dányi Pál optimizmusa indokolt. További, egyelőre még szerény optimizmusra ad okot, hogy — ezt már a Beruházási Vállalatnál közölték — a déli főgyűjtő csatorna szennyvíztel leptől Zólyom utcáig terjedő 2,7 kilométeres szakaszának építése — hosszas vonakodás után — végre megindult, s 1970 májusáig befejeződik. 1972-ig befejeződhet a Bőrgyártól a Budai vámig terjedő 4,5 kilométeres szakasz építése is, s ezzel megnyílik a fejlődési lehetőség az I. kerület előtt. Mindemellett csatornát építenek az Uránvárosból kiindulva a Megyeri úthoz is, mert már ott is szükségessé vált a bővítés. Ezenkívül 1,8 kilométeres csapadékcsatornát alakítanak ki a Pécsi Sörgyár és a vasútvonal mellett haladó ún. Füzes-árok között, hogy a Sörgyárat és annak délre eső részét megmentsék a felhőszakadások pusztításaitól. E terv végrehajtása közben 71 régi lakást kell majd lebontani. Radikális intézkedés Mindent egybevetve, egy olyan program bontakozik ki a szemünk előtt, mely a 70-es évek közepe felé lehetőséget nyújt talán még a Budai kertváros és Kovácstelep csatornázására, s a jelenlegi 53,7 százalékot jóval meghaladó csatornázási arány elérésére is. Miközben azonban erről szólunk, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a csatornázatlan lakások abszolút száma egyelőre még nő, mert a családi házak tömege gombamódra szaporodik. Egy külön vizsgálat, egy kü- . lön cikk témája, hogy miért I van ez így. Annyi viszont már j most is bizonyos, hogy tarthatatlan ez az állapot. Csak egy újabb, radikális intézkedés, csak a tömeges társasház építés jelenthet kiutat ebből a helyzetből! Magyar László Hatezer t« saiata- es Baromezer tö paprtkapalántával ültették M a Pécsi Kertészeti és Parképítő vállalat zöldségtermelő üzemének a hajtatóházát. A primőrsalátával március első felében jelentke», nek a piacon Szokolai terv. Hat régió — hat atlasz D élkelet-Dunántúl kétszáz térképen Az Építésügyi Minisztérium együttműködve az Országos Tervhivatallal egy település- fejlesztési tervtanulmány keretében még a 60-as évek elején hat régióra osztotta az or* szág területét. E régiók nem közigazgatási egységek, nem korlátozzák a megyék önállóságát, ugyanakkor — mivel fejlesztési szempontból hasonló területek tartoznak egy-egy régióba — jelentősen megkönnyítik a területi tervezést. A hat körzet mindegyikéről úgynevezett regionális atlaszt készít a Kartográfiai Vállalat, pontosabban már csak ötről, mert az első atlasz, mely Dél-Alföld Atlasza címmel Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye helyzetével foglalkozik, 1968 végén elhagyta a nyomdát A regionális atlaszkészítés néhány kérdéséről dr. Hegyi Gyulától, a vállalat igazgatójától kértünk tájékoztatást Nemrég látott napvilágot Magyarország Nemzeti Atlasza, mely meglehetős részletességgel mutatja be hazánk természeti képét, társadalmigazdasági viszonyait. Mégsem szorul különösebb bizonyításra, hogy egy-egy regionális atlasz, mely átlagosan az ország területének egyhatodrészét fogja át, részletességben többszörösen túltesz az országos atlaszon, a térképek nagyobb méretaránya lehetővé teszi, hogy behatoljunk egy-egy téma „mélyrétegeibe”. E sajátosságuknál fogva a regionális atlaszok komoly segítséget nyújtanak majd az országos tervező szerveknek és a helyi irányító, illetve gazdálkodó egységeknek, intézményeknek is. Egy fejlődő iparvállalat vezetőinek például új üzem telepítésénél rendkívül fontos megismerni a telephely összes lényeges természeti adottsáA búza és a kukorica kivételével a dombóvári üzemben tisztítják a Baranyának szükséges vetömagvakat. — A mintegy 25 féle borsót, anyamagnak éa étkezési célra is angol gyártmányú — SORTEX fotocellás színreválogató géppel tisztítják, válogatják. A nyolc egység egy műszak alatt 48 mázsa magot válogat százszázalékos biztonsággal. A képen a fotocellás gépsor. Erb János felv. gát, a környéken rendelkezésre álló munkaerőt, a régión belüli piaci lehetőségeket, köz. lekedési viszonyokat. A mezőgazdászok is kiválóan hasznosíthatják a regionális atlaszt, mely minden eddigi kiadványnál mélyebbrehatóan foglalkozik az éghajlati viszonyokkal, a talajadottságokkal, a talaj- védelmi és öntözési lehetőségekkel, betekintést enged a körzetben működő mezőgazdasági üzemek termelési-gazdálkodási struktúrájába. De ugyanígy említhetném a pedagógusokat, művelődésügyi szakembereket, hiszen a kulturális részben feldolgoztuk a régió teljes oktatási-nevelési helyzetét az óvodától a felsőT oktatásig, áttekinthető képet adunk az orvosi és egészség- ügyi ellátásról, a körzet lakásviszonyairól, a televízió- és rádióelőfizetők számáról, a mozik és színházak látogatottságáról és így tovább. A Dél-Alföld atlasza 124 oldalas terjedelemben, 1560 példányban jelent meg, 236 térképet tartalmaz. A térképek 33 százaléka a körzet természeti adottságairól ad számot, 5 százaléka a népesség alakulását, 27 százaléka a mező- gazdasági termelés struktúráját, 5 százaléka az ipar szerkezetét, 10 százaléka a közlekedés és szállítás helyzetét, 6 százaléka a körzet kereskedelmének alakulását, 13 százaléka a szociális, kulturális és kommunális ellátottságot, végül egy százaléka a terület földrajzi elhelyezkedését és közigazgatási beosztását ábrázolja. A következő atlaszokban minden valószínűség szerint már a megyék történetét, fejlődésük főbb állomásait is feldolgozzuk és a térképek egy részéhez szöveges magyarázatot is adunk. Az arány természetesen régióként változik a területek jellegének megfelelően, a második regionális atlasz (Délkelet-Dunántúl atlasza, benne Baranya, Tolna és Somogy megyével) például részletesebben foglalkozik majd az idegenforgalommal, az iparral és a bányászattal. Forrásmunkáink az országos és helyi tudományos kutató j intézetek anyagai, — a gazdasági, szociális és kulturális rész főként a Központi Statisztikai Hivatal és megyei igazgatóságainak adataira támaszkodik. Az 1970-es népszámlálás adatait felhasználva jelentetjük majd meg — egymást gyorsan követően — a Délkelet-Dunántúl, az Észak-Alföld, az Északi Iparvidék, az Északnyugati Dunántúl és a Központi Iparvidék regionális atlaszát. 1970 lesz a bázis éve a többi, majd atlaszokba kerülő adatnak is. (Kéri) Négymilliós költséggel Felújítják a Pacsirta éttermet Négymillió forintos beruházással felújítják a Pécsi Tanárképző Főiskola központi épületében a konyhát, a Pacsirta éttermet. A kivitelezési munkákat az Állami Építőipari Vállalat januárban megkezdte. — A rekonstrukciót az indokolja, hogy a kétezer fő kiszolgálására szolgáló konyhánk és a hozzátartozó ebédlők alkalmatlanok az igények kielégítésére, berendezéseik elavultak. A főiskola és a városi KÖJÁL közösen már a korábbi években is szorgalmazta a felújítást^*- $ de csak erre az évre siras-'®* rült a hitelt megszerezni, amit a Művelődésügyi Minisztérium biztosított intézményünknek — mondta dr. Melczer Tibor, a főiskola gazdasági igazgatója. A korszerűsítési terveket a Pécsi Tervező Vállalat készítette. A rekonstrukció során átépítik az eddigi konyhát, légterét ugyanis ketté osztják. A régi elavult gőz- illetve vegyesszén tüzelésről áttérnek a gázzal való üzemeltetésre. Az átépítés lehetővé teszi az eddig hiányos járulékos helyiségek kialakítását is, így különböző előkészítő helyiségeket, raktárakat építenek. A felújítás során a konyha és a felette kialakítandó hallgatói ebédlő „összekötésére” lifteket építenek be. A hallgatók étterme továbbra is önki- szolgáló rendszerű marad, a modern igényeknek ■megfelelően azonban néhány újítást bevezetnek ott is. A szennyes edényt a mosogatóba például egy „végtelen” szalag szállítja vissza, így talán sikerül elkerülni a korábbiakban oly gyakori torlódást, ugyanis az ott dolgozó asszonyok „csúcs- forgalomban” nem tudták elég gyorsan elszedni a tálcákat. A dolgozói étteremben hagyományos kiszolgálás marad, de mellette alakítják ki az új büféhelyiséget. A tervek szerint a re- í konstrukció 1969 decem- í herére készül el. addig a diákok és dolgozók étkeztetését úgy oldják meg, hogy az étkezést nyújtó Mecsek vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat Béke éttermében főzik meg a kétezer személyes napi „menüt”, és azt a vállalat saját gépkocsiján több turnusban a főiskola ebédlőiébe szállítja. — wér —
