Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
február 23, »Tinontnil naoto ■ *■«— „Vettunk egy automatát a Bizományi Áruházban Egy újítás különös kálváriája 99 Ismét vettünk egy villanyrendőr automatát! — újságolták a Városi Tanács építési és közlekedési osztályán. — Hol vették meg? — kérdeztem rosszat sejtve. — Sajnos, megint a Bizományi Áruházban — felelték rezignáltam — S ha így marad, ott kell megvennünk a többit is. A tervek szerint ugyanis újabb, automatizált villanyrendőröket fogunk felállítani a Rákóczi út Felsőmalom utcai és Kilián György úti kereszteződésénél, valamint a Fürst Sándor utca és Felszabadulás útja sarkán. Elmegyünk tehát még néhányszor a „bizományiba” ebben az évben!... Rossz sejtelmem tehát igazolódott. Az újító beviszi, a „bizományi” használt és ócska holmikhoz szokott műszaki becsüse pedig megtaksálja a vadonatúj automatát, majd annak rendje-módja szerint megkötik az üzletet. Látszólag nincs ebben semmi kivetni való, csak ... No de hallgassuk meg az újítót, Kardos Imre mérnököt! A szokott helyen, a Közúti Igazgatóság épületének egyik Köztársaság térre nyíló irodájában találtam rá. — Mennyit kapott egy automatáért? — Az újért, vagy pedig a régiért? — kérdezte, s elém tette a „bizományi” két számláját Az egyiket a múlt év nyarán állították ki, 16 ezer 572 forintos összeggel, a másikat pedig januárban, 15 ezerrel... — Miért fizettek kevesebbet az újért? Még a feltevés is furcsa, de meg kell kérdezni: nem olyan korszerű, mint a régi? — A régi olyan nagy volt, mint egy kisbőrönd, az új pedig akkora sincs, mint egy aktatáska. A régibe hazai jelfogókat építettem be, az újba pedig „siemenseket”, melyeket tavaly nyáron hoztam Bécs- ből. (Ki is nevettek érte a vámőrök!) Végül a régi „csak” a villanyrendőrt igazgatta, az új viszont arra is képes lesz, hogy a szirénahangot „vegye” majd. Egy fiatal tűzoltó, Gálos Imre ugyanis felkeresett, s megkért, hogy készítsek egy olyan automatát, mely a mentő, tűzoltó, illetve rendőrautó szirénázásának hangjára átvált zöldre. Megcsináltam. Csak a hangdetektorokat kell úgy megkonstruálni, hogy egyaránt érzékenyek legyenek a gyenge és erős szirénahangra. Ezt Gálos Imre csinálja. Meg vagyok győződve arról, hogy sikerül neki, s hamarosan kipróbálhatjuk az új rendszert. — Hol gyártanak még ilyen l,szirénahangos” automatákat? — Magyarországon nem és Angliában sem, pedig azok a legfejlettebbek Európában ebből a szempontból. Végül azt hiszem Amerikában sem, mert Márfai Tibor, a KPM osztályvezetője, alti egy éves amerikai tanulmányúton járt... — Honnan ismeri Márfai Tibort? — Megbízást kaptam tőle a szántódi rév, illetve a Bala- tonzamárdi útkereszteződés forgalomirányításának automatizálására A közeljövőben bírálják el a terveket, illetve a terepasztalon felállított modellt. Azt mondották, ha beválik, akkor az egész Bala- ton-parton erre a rendszerre térnek át A Pécsi városi Tanács építési és közlekedési osztályán megkérdeztem Dalos József csoportvezető mérnöktől: — Ügy tudom, hogy Kardos Imre első automatáját már másfél éve felszerelték a Rákóczi úti villanyrendőrnél. — Hogy „viselkedett’ ez idő alatt a készülék? — Kitűnően! — hangzott a válasz. — Néhány KPM- szakember szerint még jobb, mint a pesti. A tanács pénzügyi osztálya volt a következő állomásom. Ezúttal Tatay János osztály- vezetőtől és a helyettesétől, dr. Nagy Ferenctől érdeklődtem: — Nem lenne más megoldás, csak a „bizományi”? — De igen — felelte Tatay János. — Kardos Imre megbízhatná a Villamos Ktsz-t, vagy a Vegyesipari Vállalatot, hogy állítsák elő a készülékét. Sajnos, ez nem megy. Nem azért, mert a két cég szakmai felkészültsége vitatható. Más azonban a villamosság és megint más az elektronika és miniatürizálás. Aligha lehet véletlen, hogy Magyarországon csak a VILLATI (Villamos Automatikai Intézet) készít ilyen — persze nem „szirénahangos”-szerkezeteket, s egyelőre -csak -257- ezer- forintért tudja előállítani, pontosabban .ennyit kér darabjáért! — Ha ez a változat nem jó, beadhatná hozzánk újításnak is — javasolta dr. Nagy Ferenc. Valóban, az újítás! Ha azt elfogadnák, s Kardos Imre egy kivitelezőt keresne valahol Pesten, akkor menne minden, mint a karikacsapás. Még anyagi érdeke is fűződne a dologhoz. Ügy hallottam, hogy akkor nem tizenötezret, hanem 35—40 ezret fizetnének neki. No de miért nem élt evvel a lehetőséggel Kardos Imre? A két ember engedélyével azon nyomban felhívtam őt telefonon. Legjobb, ha közös erővel tisztázódnak a dolgok. — Beadtam én, s el is fogadták — hangzott a drót túlsó végéről. — Később azonban visszavontam. — Miért? — Nézze, így is van egykét ellenségem, nem akarom bajba keverni azokat, akik támogatnak... Mondja, látta a Nehéz emberek című filmet? Mert ha látta, mindent megért!... — Nem tudom, miért akad meg a „bizományin” — szólt hozzá Tatay János, miután letettem a kagylót. — Törvényesen adunk, veszünk és kész! Valóban, törvényesen megy minden. S mégis furcsának tartom, akárcsak sokan mások. Ha négy automatizált villamendőre lesz Pécsnek, egymillió forintot takarít meg a város Kardos Imre segítségével. Négy darab, távfűtéses lakás árát. S milyen erkölcsi elismerést kap ezért? A „bizományiban” veszik meg a készülékét, mint valami dugott holmit. Magyar László A főtanács versenyfelhívása A Magyar Nők Országos Tanácsa ez évre is meghirdette a háztáji és kisegítő gazdaságok kisállattenyésztési versenyét. A korábbi években a vetélkedésbe falusi asszonyok ezrei kapcsolódtak be. Az új gazdasági mechanizmus keretei között — hangzik a felhívás — tovább kell szélesíteni a versenyt, tartalmában, formájában jobban a helyi körülményekhez, a piac igényeihez kell igazítani. A hízott baromfi, mindenekelőtt a hízott liba, az úgynevezett májliba, a tojás, valamint a nyúl- és ga- lambhús-termelés fokozására meghirdetett verseny eredményét 1970 márciusában hirdetik ki. Az eddigi hagyományokhoz híven — járásonként — három díjat adnak ki. Differenciálni kellene a bázis bérszínvonalat Á törzsqárdást jobban megbecsülik I—2 százalékos átlagbér-növekedés az állami építőiparban Az állami építőipar egyik nagy gondja a krónikus munkaerőhiány, továbbá a nagy fluktuáció, főleg a segédmunkások körében. Dr. Várszegi Károlyt, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat főkönyvelőjét kerestük meg, kérdésünk: Milyen bérpolitikát folytat az idén a vállalat? A részesed si alappal operálnak A bérpolitika elveiben nem lesz változás. Az idei esztendőre 1—2 százalékos átlagbérA rózsaszínű dosszié anyaga Milliókat érő ötletek Akik a döntéseket előkészítik — Gazdasági tanácsadók az új mechanizmus startjáról Az informáltság haszna Alapelvünk: a számok nem hazudnak. Módszerük: a lehető összes variáció számbavétele. Céljuk: a meglepetések kiküszöbölése és a nyereség állandó emelése.. t „Mikroszkóp” alatt a gazdaságosság Közvetlenül az igazgató titkársága melletty .-.dupla,-- pár*, názott ’- ajtók mögött „beszélgetünk -Nagy Bélával és LŐ-, rincz’ Leventével, a - Mecseki Szénbányák műszaki-gazdasági taácsadóival, akik a vállalat 1967 őszén végrehajtott nagyszabású átszervezésé óta dolgoznak ebben a tipikusan mechanizmus-szülte státuszban. Az első kérdés — mi is lehetne más? — milyen hétköznapi gondokat takar ez a meglehetősen előkelő hangzású beosztás? — Feladatunk az igazgató, illetve igazgatóhelyettesek részére tájékoztató anyagokat készíteni. A megkapott, illetve az általunk fontosnak tartott témák lehető összes variációját kidolgozzuk — a leggazdaságosabb megoldásokat keresve. A döntés természetesen már a vezetés dolga .,. Az iratszekrényben tucatnyi dosszié: az első esztendő munkájának eredménye. Van közöttük egy rózsaszínű is — Lőrincz Levente sok hetes számításainak végkövetkeztetéseivel. A címe: Brikettgyártó üzemeink gazdaságossága. — Ez így önmagában száraz dolognak látszik, a valóNegyvenmillió forint értékű gépet forgalmaznak ebben a n cgycJcvbcn a Me/őgazűasági Ellátó Vállalatnál (AGROKER-nél). Eddig huszonhétmillió értéket továL’ í cttak a közös gazdaságoknak. Legkeresettebbek a Zetor Super—50 és az MTZ 50 típusú erőgépek, valamint a pótkocsik. Képünkön: vasúti kocsikról rakják le a legújabb szállítmányt Ságban azonban nagyon is izgalmas, hisz egy gyár, emberek százainak jövőjével foglalkozik,. j Hét alternatíva A tények fájdalmasak. A mecseki brikettgyártás olyannyira gazdaságtalan, hogy nyereség helyett minden tonna termékre kb. 65 forintot fizet rá a vállalat-Az a tény, hogy a rendelkezésre álló min tégy 430 ezer tonnás évi kapacitás egy jelentős részét már most sem lehet lekötni, csak továbh rontja a helyzetet... ......... — Hét alternatívát dolgoztam ki a jövő útjait keresve, de ezek közül sajnos csak egy — a gyárak áttelepítése ígér jelentős javulást. Hidason most 703 forint körül van a tonnánkénti önköltség, s ezt az összeget semmiképpen se tudjuk 578 forint alá süllyeszteni. Ugyanakkor az eladási ár mindössze 541 forint — s ráadásul süllyedő tendenciát mutat. Merőben más lenne a helyzet azonban, ha brikettgyáraink a komlói szénosztályozó közvetlen közelében üzemelnének. így veszteség helyett közel 20 forintos nyereséggel számolhatnánk tonnánként, s ez már figyelemreméltó eredmény... A rózsaszínű dosszié anyaga szinte a hatalmas vállalat valamennyi vezetőjének kezében megfordult, s az év elején kidolgozott perspektíva alapján most nemrégiben döntés is született: Hidason beszüntetik a termelést, s hosszabb távon a nagymányo- ki üzem áttelepítésének szükségességét is elismerik. Természetesen vannak a tanácsadóknak kisebb megrázkódtatással, de nem kevésbé jelentős haszonnal járó javaslataik is. Nagy Béla például disszertációnak is beillő tanulmányt készített az állóeszközállomány különböző formájú csökkentésének gazÉpítcszmérnököt főépítésvezetői, építésztechnikust építésvezetői munkakörök betöltésére keresünk. LAKÁST BIZTOSÍTUNK Fizetés: megegyezés szerint BARCSI TÖVÄLL Barcs, Táncsics M. u. 18. dasági hatásáról. Végkövetkeztetéseinek lényege: a felesleges állóeszközök könyvjóváírással való átadása, illetve kiselejtezése helyett az értékesítés útját kell járni, mert csak így biztosítható, hogy mind a részesedési, mind a felhasználási alap növekedjék. Mindenképpen kerülni kell az éves amortizációt meg haladó kiselejtezést, mert ez jelentősen csökkenti a részesedési alapot. A felesleges állóeszközök mielőbbi értékesítése egyébként annyira fontos, hogy e célból akár külön apparátus létrehozása is gazdaságos. Takarékoskodni, de mivel ? — Az év elején hosszabb időn át foglalkoztam az újítások gazdaságossági számításával. Azt vizsgáltam, hogy a bérrel vagy az eszközzel érdemesebb-e takarékoskodni? Kiderült: a vállalat számára azok az újítások a legeredményesebbek, amelyek eszközt takarítanak meg. Ebben az esetben a nyereség minden sávjában növekedik az adózás utáni részesedési alap, illetve az úgynevezett össz- eredmény. Mindezek alapján azt ajánlottam, hogy az újítási díjak meghatározásánál kb. 10 százalékkal magasabb összeggel jutalmazzák az eszközt megtakarító javaslatokat. Helyzetelemzés, javaslatok készítése — ez hát a gazdasági tanácsadók tevékenységének egyik része. A másik: az informálás. — A szervezési osztály információs csoportján keresztül negyedévenként szakirodalmi bibliográfiát készítünk a legfelsőbb vezetés részére Mi végezzük a saját üzemek komplex vizsgálatát is, mintegy keresztmetszetét adva az érintett területnek. A cél egyébként itt is az, hogy megkönnyítsük a döntést.. i Kettős érdekeltség A vállalati és népgazdasági érdek, a jelen és a jövő kívánalmai gyakran ütköznek egymással. Erről mi a tanácsadó véleménye? — Munkánk egyik központi célkitűzése éppen az összhang megteremtésének segítése — mondja Nagy Béla —, az új gazdasági mechanizmus első éve ugyanis bebizonyította, hogy ezen a téren még nagyon áok a kívánni való. Az emberek többsége most már gondolkodik, de többnyire még csak azon, hogyan jár jobban. A vállalatok, üzemek nagyrészét is ez jellemzi. Márpedig a népgazdaságot ért mindennemű károsodás előbb- utóbb a korábban „jól járt” vállalatokat is sújtja... Békés Sándor fejlesztést irányoztak elő, s az anyagi ösztönzésben inkább a részesedési alap összegének szánnak nagyobb szerepet. Ez az 1—2 százalék látszólag szerény szám, legalábbis az országos irányelvek adta lehetőséghez, a 4 százalékos maximumhoz viszonyítva. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy további egy-két százalékos béremelés egy ilyen nagylétszámú vállalatnál többmillió forintot elvinne a részesedési alapból, tekintve, hogy a bérfejlesztések a részesedési alapot terhelik. A törzsgárdát természetesen fokozottabban megbecsülik, átlagbérük nagyobb ütemben nő, az elmúlt évben a növekedés meghaladta az 5 százalékot. (A vállalat 3500 fős létszámából 2500-an számítanak a törzsgárdához.) A piac, a munkaerőhiány, a szakmai feszültségek döntik majd el, hogy mely szakmákban lesz az átlagosnál nagyobb mérvű bérfejlesztés. Az eddig is „aranyat érő” kubikos, úgy néz ki, az idén is „aranyat ér”, s tekintve a nagy fluktuációt, bizonyosan gondolnak a segédmunkásokra is. A vállalat létszámnövelést nem irányzott elő, nagyjából ‘ azonos szinten marad, a cél inkább: stabilizálni a létszámot. Mindent összeadva, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál az idén átlagban 360 forinttal emelkedik az egy főre jutó jövedelem. Ebben, a bérfejlesztésen kívül, benne van az az egymillió forint, amelyet a részesedési alap terhére év közben premizált feladatokra jutalom, prémium címen fizetnek ki. A tavalyi eredmények alapján a nyereségrészesedés átlagosan 18- nápnak megfelelő munkabér, a tervek szerint az idén X:—2 nappal több lesz. (1967-ben 13 nap volt.) Lazítani a kötöttségeken Ennyit a számokról. Ha már azonban a bérpolitikánál tartunk — tekintve a beruházási javak piacán uralkodó feszültségeket, a Baranyában a más megyék helyzetéhez képest súlyosabban jelentkező építőipari kapacitáshiányt — nos, ne menjünk el szó nélkül a meglehetősen „feszes” bázis-bérszínvonal mellett. Csodálatos módon a környező megyékben nagyobbak az átlagbérek az állami építőipari vállalatoknál, s magasabb a kötelező érvényű bázis-bérszínvonal is, mint Baranyában. Holott nálunk óriási konjunktúra van, nálunk hosz- szabb a sor, gondolok itt a beruházni szándékozók sor- banállására az építőipari vállalatoknál. Mindez nem jut kifejezésre az országos bérpolitikában. Differenciáltan kellene megállapítani a bázis-bérszínvonalat, mintegy hozzáfinomítva a tényleges helyzethez. Nem kell hangsúlyozni, a gazdasági növekedésben kulcsfontosságú szerepe van az építőiparnak, teljesítőképességét tehát összhangba kell hozni az igényekkel. De ehhez meg kell adni a lehetőséget a bérgazdálkodás vonalán is: azt a munkaerőt, amelyre a vállalatnak égetően szüksége van, megfizethesse, többet fizethessen. Más megfogalmazásban, hogy az építőipari vállalat abba a helyzetbe kerüljön, hogy ne ő féltse egyes embereit, hanem az emberek féltsék a helyüket. S akkor talán jobban mennének a dolgok, fokozódna a termelékenység, nagyobb lenne az építőipar teljesítő képessége. Mikiósvári Zoliim / i
