Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-20 / 42. szám

WW. február a A termelékenység problémái Baranya ipari üzemeiben Lényegesen változott a termelés szerkezete ptmammt to A Pécsi Közúti Építő Vál­lalatnál 1968-ban 26,3 száza­lékkal nőtt az átlagos állo­mányi létszám, ezzel szemben a bázishoz viszonyítva a ter­melési érték tömege csupán 0,2 százalékkal. Értelemszerű­en a termelékenység 20.9 szá­zalékkal csökkent. A változó ár hatása Megvizsgáltuk a termelés összetételének változását. Meg­állapítottuk, hogy a változó ár igen erős befolyásoló té­nyező. A bányaközelbem lévő útépítő vállalatok lényegesen kisebb árbevételhez, termelési értékhez jutnak, mint a bá­nyától nagyobb távolságban lévő azonos profilú vállalatok. Csak példaként: munkáink zömét bányaközeiben végez­zük és logikai sorrendben csak a közúti szállítási költ­ség értéke jelenik meg az ár­bevételben, elmarad a MAV- fuvarköltség és sorrendben annak térülése is. Ez viszont á termelési érték csökkenését jelenti és magától értetődően a termelékenység csökkenését is. Amíg tehát új árrendsze­rünkben a változó ár meg­marad, és a költségeket — következményként a termelé­si értéket és a termelékeny­séget — ez a tényező állandó­an befolyásolja, éspedig dön­tően, a bázis adatát megnyug­tató módon vetítési alapnak elfogadni nem lehet. Van azonban egy másik be­folyásoló tényező is: nem mindegy, hogy az útépítő vál­lalat makadám burkolatú út­pályát hoz-e létre, vagy kor­szerű aszfaltburkolatot épít, esetleg betpnutat vagy hida­kat, csatornákat. Egy maka­dám burkolatot, egyszerű pá­lyaszerkezetet sokkal gyor­sabban lehet megépíteni, mint egy korszerű aszfaltburkolatú pályát. Igaz ugyan, hogy a korszerű burkolatok valami­vel költségesebbek, mint az egyszerű burkolatú utak, de termelékenység vonatkozásá­ban épp a ráfordítandó mun­kaidőt figyelembe véve egy­általán nem állnak arányban. Egy másik példa: portalanítá­sokat csak egytizednyi meny- nyiségben kellett végeznünk a bázishoz viszonyítva, a ko­rábbi 8 millióval szemben megközelítően csak egymilli­ót. Ugyanez vonatkozik a fel­fagyás helyreállításokra is. Az viszont köztudott, hogy mun­kaerőt az ilyen munkák vég­zése alig igényel. Nincsenek gépek Természetesen ezeknek a munkáknak a kiesése után a piachoz igazodva valamilyen más munkát kellett vállalni, és az összetétel eltolódott olyan munkák felé, melyek termelékenysége lényegesen alacsonyabb: csatornaépítés, hídépítés. A bázis évben a MEZÖBER tsz-útépítéseinek igénye egy­szerű pályaszerkezetekre szo­rítkozott, ma már korszerű aszfalt és betonutakat építtet­nek. Viszont ezeknek a ter­melékenysége lényegesen ala­csonyabb, hisz a kis volumen HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS A LAKÁS, A NYARALÓ, A CSALÁDI HÁZ KORSZERŰ BIZTOSÍTÁSA miatt megfelelően gépesíteni a munkákat nem lehet. A korszerű aszfaltburkolat kivitelezését gépesítettlenség hiányában kézi munkával kell elvégezni. Korszerűtlen, 300 kg-os aszfalt-berendezéseink vannak, ha ugyan egyáltalá­ban még gépeknek lehet eze­ket nevezni, meid az elhasz­nálódást tekintve, a gépek annyira fáradtak, hogy jófor­mán két berendezést kellett minden keverőtelepen telepí­teni azért, ha egyik javításra szarul, legalább a másik üze­meljen. Az aszfaltszőnyeg el­terítését ugyancsak géphiánya miatt, mégpedig aszfaltfini- ser hiánya miatt, kézzel kel­lett végezni. A 108 milliós 1968. évi ter­melési értékből 35 millió ilyen „korszerű” aszfaltút építési munkát kellett végeznünk, mint például a 6-os úton, vagy a chmaszentigyörgy—faddi úton. Meg kell még említenem, hogy a bázis évben csak egy hidat építettünk, mert rendel­kezésünkre álltak az alvállal­kozók. 1968-ban ez a lehető­ség teljesen megszűnt, min­den hidat magunknak kellett építenünk, mégpedig tizenket­tőt Az előzőek ismeretében bi­zonyítottnak látszik az, hogy az összetételváltozás hatása­ként feltétlenül termelékeny­ség romlásnak kellett bekö­vetkeznie, tevékenységünk döntően a munkaigényesség felé tolódott Ugyanekkor a termelési fel­adatok teljesítése érdekében felvett munkáslétszámunk szakmailag, gyakorlatilag messze elmaradt a törzsgár­dától. Az utóbbi években épí­tőipari gép is nagyon kevés állt a vállalat rendelkezésére, és egyes gépfajtákat csak ma­gas költségű bérleménnyel tu­dott biztosítani. Fejlesztési alap nem állt rendelkezésre, központi beruházásiból beszer­zés, pótlás nem volt biztosít­va. A géppark korszerűtlen, elavult, arról nem is beszél-* ve, hogy szerelőcsarnokok stb. nem állnak rendelkezésre. A bázis időszakában, helye­sebben annak utolsó szaka­szában és 1968-ban kizárólag rakodógépeket és tehergépko­csikat tudtunk beszerezni, fe­lettes hatóságunk csak ilyen munkaeszközöket tudott biz­tosítani. Magától értetődik, hogy így csak á szolgáltató apparátusunk nőtt, mert ezek­kel a gépekkel csak a szállí­tás problémáin tudtunk segí­teni, és így az AKÖV-től ke­vesebb rakodóeszközt és szál­lítóeszközt kellett igénybe venni, de ezzel építőipari ka­pacitásunk egyáltalában nem nőtt. Természetesen a szolgál­tató egységek növekedése to­vábbi munkóslétszám igény- bevételét jelentette. Még említeni szeretném, hogy a megyénkben dolgozó építőipari vállalatok termelé­kenységi mutatói munkások vonatkozásában 150—180 ezer forint/fő értéket mutatnak, a mi vállalatunk termelékeny­ségi mutatója 1968-ban is 224 ezer forint/főben jelentkezik. Javulás várható Megkíséreltem megmagya- j rázni dr. Nagy élvtárs által jogosan felvetett termelékeny­ségi problémánkat és romlá­sát előidéző okait. A jövőt il­letően: elavult gépekkel, kéz­zel ma már korszerű útpálya- burkolatot építeni nem lehet, ezért felettes szervünk meg akarja szüntetni rossz gépel­látottságunkat. Biztosítottak számunkra 1969-től kezdődő­en korszerű ÁK—12-es asz­faltkeverő berendezést, asz- faltfinisert és más kisgépeket. Ezekkel a gépekkel, magától értetődően többet, jobban, ter­melékenyebben lehet majd produkálni. A korszerűbb gé­pek javítását viszont a most épülő, a követelményeket már jobban kielégítő javítómű­helyeinkben kívánjuk biztosí­tani. Természetesein nem elég csak gépesíteni, feltétlenül foglalkozni kell a műszaki színvonal javításával. Megfe­lelő káderkópzéssel, mérnöke­ink további képzésével, trösz­ti, egyetemi kutatóintézeti J tanfolyamokon való részvétel- j lel kívánjuk biztosítani a jobb műszaki munkát. A minőség ! javítása érdekében meg kí­vánjuk szilárdítani a techno­lógiai fegyelmet és fejleszt­jük laboratóriumunkat. Terv­szerű, szakszerű munkavég­zéssel, előkészítéssel, a mun­kafegyelem erősítésével kí­vánjuk termelékenységünket az 1968. évihez Nképest javí­tani. Márki László, a Pécsi Közúti Építő Vállalat igazgatója A megáradt folyók felső magyar szakaszán — amint várható volt —, szerdán a Fe­hér-Körös kivételével meg­kezdődött az apadás. A jeges áradás azonban még veszé­lyes lehet. Ezért továbbra is tíz folyót őriznek árvízvédel­mi készültségben a vízügyi igazgatóságok. A helyzet ked­vező alakulását jelzi azonban, hogy a tíz folyó-közül a ko­rábbi öt helyett mór csak há­rom folyó — a Tárná, a Be­rettyó és a Fehér-Körös — gátjait védi másodfokú ké­szültség. Szerdára a Taktáról levonult az áradás, s ezért megszüntették a készültséget. A Körösök felső szakaszáról lehúzódó árhullám miatt vi­A mezőgazdaság jövője Előtérbe kerül a koncentráció Profil meghatározó továbbra is a szarvasmarha* és sertés- ágazat marad — Jelentős felfutás halból és húsnyúltermelésből A megye élelmiszergazdasá­gának 1975-ig szóló távlati fejlesztési irányelvein belül külön munkabizottság dolgoz­ta ki az állattenyésztés fej­lesztési célkitűzéseit, amely­nek elnöke Pék János, a Me­gyei Állattenyésztési Felügye­lőség igazgatója, a Megyei Ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának helyettes vezetője. A szakemberekből álló munkabizottság a jelen helyzetből kiindulva határozta meg a távlati feladatokat en­nek a fontos ágazatnak a me­gye élelmiszergazdaságában betöltött szerepe alapján. Kedvezőbb fajtaösszetétel Az állattenyésztés pillanat­nyi helyzete — bár a számos­állat-létszám az 1950. évihez képest csökkent — a faj és faj­ta összetétel, a tartási viszo­nyok, valamint a hozamok te­rén dinamikus fejlődést tük­röz. A fajok arányában a me­gye profiljának megfelelően — 1968. évi adatok — a szarvas- marha 56,8 százalékkal és a sertés 30,5 százalékkal domi­nál, a ló létszám 6,7 és a juh 6 százalékos arányához ké­pest. Az állattenyésztési be­ruházások és a korszerű zoo- technika bevezetésének mai üteme azonban még szüksé­gessé teszi a háztáji és kise­gítő ágazatok árutermelését. Az elmúlt időszakban demog­ráfiai és egyéb okokból a ház­táji árutermelés csökkenése nagyobb ütemű volt, mint amennyivel a nagyüzemi ál­lattenyésztés a közös gazdasá­gokban növekedett Az ebből eredő árukiesést a következő időszakban a nagyüzemi állat- tenyésztés fejlesztésével és a háztáji állattenyésztés ösztön­zésével kell pótolni. Százezer szarvasmarha A megye állattenyésztésének „nehézipara” a szarvasmarha­tenyésztés, bár létszámában csökkenő tendenciát mutat, eredményei figyelemreméltók. Jelenleg az állomány — 97 530 darab — 92 százaléka van be­vonva a mesterséges terméke­nyítésbe, a törzskönyvi ellen­őrzés a tehénállomány 36 szá­zalékára terjed ki, a borjak 96 százalékát nevelik korszerű itatásos módszerrel s a szarvasmarha-gümőkóros fer- tőzöttség mindössze 5.2 száza­lék. A távlati terv a megye szarvasmarha-létszámának fel futását tervezi 1975-ig. 100 ezer a kívánatos állomány, ezen belül a tehénlétszám kívána­tos aránya 40—45 százalék. Ez a létszámfejlesztés plusz 6500 tehénférőhely és 7800 növen­dék, valamint hízómarhaférő- hely-növelést von maga után, a koncentráció és specializá­ló figyelembevételével, komp­lex teleprendszerben a járulé­kos beruházásokkal együtt. A takarmánytermesztés színvo­nalát oly mértékben kell fej­leszteni, hogy egy tehén évi szükséglete 1,5 holdon megte­remjen. A hozamnövelés ér­dekében új termelékenyebb fajtákat állítanak be zárt te­nyészetekben, s egyidejűleg korszerű technológiai eljáráso­kat vezetnek be az ágazat gaz­daságosságának növelése ér­dekében. 1970-ig befejezik az állomány teljes gümőkórmen- tesítését, s megkezdik a bru- cellamentesítést. A tejterme­lésben 1975-ig az állami gaz­daságoknál évi tehenenkénti 3500 liter, tsz-éknél több, mint 3 ezer liter elérése a cél. A fejlesztési terv a háztáji és kisegítő gazdaságokban a jelenlegi 15 ezer darabos te­hénlétszám stabilizálódását tű­zi ki célul, s mivel itt vala­melyes csökkenés semmiképp nem kerülhető el, arra kell törekedni, hogy a háztáji te­hénállomány 1975-re se csök­kenjen 10—12 000 darab alá. Iparszerű hústermelés Sertésnél a jelenlegi létszám — 367 OCO darab volt 1968­ban — szintentartása a cél a mostani kocaaránnyal, illetve ez kisebb mértekben még nö­vekedhet. Érdekes megemlíte­ni a magas sertéslétszám kap­csán, hogy az ország területé­nek 4,7 százalékát kitevő Ba­ranya megyében van az ország sertésállományának 5,6 száza­léka. A fejlesztési feladatok itt elsősorban a tenyésztés és hizlalás termelékenységének javításában jelentkeznek. A tsz-ek tavaly még mindig 4,7 mázsa abrak felhasználásával állítottak elő egy mázsa ser­téshúst, az állami gazdaságok pedig 4,4 mázsával. Ezt á még mindig magas takarmányrá­fordítást, korszerű tenyésztési és tartási körülményekkel, az iparszerű hústermelésre tör­ténő áttéréssel, intenzívebb fajták beállításával lehet csökkenteni. Mindez az ágazat jobb anya­gi műszaki ellátását igényli — állapítja meg a terv. Az új szakosított telepek már a kon­centráció és specailizáció el­veinek figyelembentartásával épülnek, a régiek felújítását pedig ott érdemes elvégezni, ahol a befektetés 3—4 éven belül megtérül. A baromfitenyésztés fejlő­dött az utóbbi időben a leg­dinamikusabban, a tojáster-- melés 338 százalékkal, a ba­romfihús termelés pedig 636 százalékkal nőtt 1960-hoz ké­pest a megye nagyüzemeiben. Ebben az ágazatban érvénye­sült a leghamarabb a kon­centráció és szakosodás jöve­delemnövelő hatása. A táv­lati terv baromfinál a piac igényéhez igazodó termelés mellett tör lándzsát, húsba­romfiból kisebb mértékű nö­veléssel számol, árutojásban pedig a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését szor­galmazza. Tekintettel a ked­vező exportigényekre a terv indokoltnak látja a halastavi pecsenyekacsa-termelés foko­zását 300 hold halastó épül A lótenyésztés fejlesztése nem cél, bizonyos területeken azonban indokolt, mivel a me gye hidegvérű lóállománya ki­válóan alkalmas pecsenyecsi­kó előállítására, mely keresett exportcikk. Még ennél is na­gyobb lehetőséget kínál a húsnyúl export. Baranya 1967- ben 1519 mázsa húsnyulat pro­dukált, az ország termelésének 6,2 százalékát. A termelés már 1970-re évi 3 ezer mázsára nö­velhető, tehát megduplázható s 1975-ig megsokszorozható. A megye haltermő területe jelenleg 2077 hold. 1975-ig újabb 300 hold halastó és 1000—1200 hold víztároló épí­tésére van lehetőség. A terü­letegységre eső halhústerme­lés a jelzett időpontig 20 szá­zalékkal fokozható. A barom­fi, a nyúl és a hal hústermelé­sének fejlesztését az egészsé­gesebb táplálkozási arányok kialakítása, a szervezetre kí- rnélőbb húsételek fogyasztása felé történő várható ízléselto­lódás indokolja. Húszmilliós rekonstrukció Polgárdiban Húszmillió forintos re­konstrukcióval megfiatalít­ják a Dél-Dunántúl egyik legnagyobb kőbányáját Pol­gárdiban. Az üzem megfe­lelő berendezések hiányá­ban, több mint félmillió tonna évi termeléséből csak kétféle választékot tud ve­vőinek kínálni. Az idén szanálják a düledező épü­leteket, az elavult gépeket újakra cserélik ki, korsze­rű osztályozót építenek 1970 végéig. Attól kezdve a szab­ványban szereplő összes kő­bányai termésféleség kap­ható lesz Polgárdiban. A technológia korszerűsítése mellett javul a dolgozók szociális ellátása is: öltözőt, fürdőt, étkezőt építenek a kőbányászoknak. Munkácsy Mihály Ma, február 20-án, száz- huszonöt esztendeje annak, hogy 1844-ben Munkácson megszületett Lieb Mihály, akiből a magyar nemzeti mű­vészet korszakos jelentőségű mestere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja: Munkácsy Mihály lett. Ma­darász Viktoron kívül, talán egyetlen nagy magyar festő­művészt sem fűzték az emlé­kezés százali olyan szorosan Pécshez, mint éppen Mun­kácsy Mihályt. Pécsett, a Munkácsy , Mi­hály utcában még ma is áll a világos sárga salétrommarta, vakolathullatta, ütött-kopoti földszintes ház. Rajta, egy márvány emléktábla. — Már teljesen megfakult, alig ol­vasható a szövege: „E házban lakott Munkácsy Mihály 1865-ben. Messze időkig áll­jon ez emlék s lelkesedésre gyújtva a honfi szívet, fönnera hirdesse nevét!” A fiatalon árván maradt Munkácsy Mihály három íz­ben járt Pécsett: 19, 21 és 23 éves korában. Az egykori Ne­pomuk utca 29. számú, ma már Munkácsy Mihály utca 31. számú házban lakost, ro­kona: Reök Lajos ügyvéd vendégszerető otthonában. Itt töltötte az 1863. évi augusz­tusi és szeptemberi szünide­jét. A Reök-család büszke volt a 19 éves, bozontos hajú, sző­ke ifjúra, akit magukkal vit­tek azokhoz a pécsi családok­hoz, akikkel jóbarátságban voltak. így került Munkácsy Mihály Németh Béla pécsi történész házába is. A törté­nész édesanyja meghívta „Czerók”-ben lévő szőlejébe szüretre. Munkácsy itt is­merkedett meg Mayer Móric pécsi tanárral, a neves bota­nikussal, aki felfedezte ben­ne a tehetséget és nagy jö­vőt jósolt neki. Másodszor 1865-ben, har­madszor pedig 1867-ben járt Pécsett 1867 farsangján Mun­kácsy Mihály a Reök-esalád tagjaival ott volt a „Hattyú” Vigadóban, a mai Kossuth Lajos utca 15. számú ház­ban. Munkácsy Mihály a fényben úszó teremben meg­hallgatta a Pécsi Dalárda hangversenyét és elnézegette a karneválozó, táncoló pécsi fiatalokat A családi hagyomány sze­rint Munkácsy Pécsett bele­szeretett egy leányba, akiért a Casino kertjében párbajo­zott is, de a felhevült fiata­lokat a rivális bátyja szét­zavarta. Munkácsy megkérte a leány kezét is, de az apa kikosarazta azon a címen, hogy lányát nem adhatja oda akármilyen jött-ment festő­höz. Az érzékeny Munkácsyt bántotta a kudarc, de elégté­telképpen az apa távollétében elment a Mária, ma Déryné utcai házba és a leányt le­festette. Képe azóta is nem­zedékről nemzedékre szállt Munkácsy Mihályt 1889- ben Párizsban a világkiállí­tás alkalmával felkereste Lenkei Lajos, a Pécsi Napló szerkesztője. Munkácsy a francia fővárosban sem fe­ledkezett meg Pécsről és a pécsiekről. A lap szerkesztő­jétől az épülőfélben lévő pé­csi vártemplomról, a mai Székesegyházról érdeklődött Megemlítette, hogy ő is szí­vesen vállalkozott volna a pécsi székesegyház freskóinak elkészítésére, majd örömmel vette tudomásul, hogy Lotz Károly és Székely Bertalan is néhány freskóval gazdagítot­ta a templomot. Megígérte, ha ideje engedi, újra elláto­gat Pécsre, felkeresi majd rokonait, ismerőseit, megnézi a vártemplomot és a hírne­ves Zsolnay gyárat, amely Párizsban is nagyon érde­kelte. Amikor 1900, május 1-én Munkácsy Mihály meghalt a Pécsi Napló javasolta, hogy a Nepomuk utcát nevezzék el Munkácsy Mihályról és a je­lenlegi 31-es számú házat je­löljék meg emléktáblával. 1900 május 25-én, Pécs vá­ros közgyűlése elhatározta, hogy Munkácsy Mihály em­lékére szegény képzőművé­szeket segélyező alapot léte­sít és a Nepomuk utcát Mun­kácsy Mihály utcának neve­zi el. P. L Tíz folyónál árvízvédelmi készültség Jégtörő hajók a Felső-Tiszán szánt a Hármas-Körösön kel­lett elsőfokú készültséget el­rendelni. Az áradásoktól megmozga­tott és összezsúfolt jég még sok helyen okoz gondot. A to­kaji kőbányászok a Tárnán Tamazsadány és Tamaméra környékén összesen hatszáz méter hosszú és helyenként másfél méter vastag jégtor­laszt robbantottak fel, s mun­kához fogtak már a tarnabodi ötszáz méteres jégtorlódásban is. Három tiszai jégtörő hajó szerdán délben kifutott a Ke­leti Főcsatorna torkolatában berendezett téli kikötőből, hogy az áradás közreműködé­sével megtisztítsák a jégtől a Felső-Tiszát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom