Dunántúli Napló, 1969. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

ff«», febnidr 18. ta 4 termelékenység problémái Baranya ipari üzemeiben A termelékenység növekedése adja idén a többlettermelés leiét Áz elmúlt héten a szövet­kezeti ipar területén is na­gyon sok szó esett dr. Nagy József elvtárs a munkaterme­lékenység problémáival fog­lalkozó cikkének megállapítá­sairól, különösen ami a kis­ipari szövetkezeteket érintette. Nincs megbízható árindexünk A gazdasági reform első esz­tendejében a szövetkezetek többségében jelentős erőfeszí­tések történtek a rendeltetés szerinti tevékenységek tovább­fejlesztésére, illetve bővítésé­re, különösen a javító-szolgál­tató tevékenységeikben. Ered­ményeként a termelés 8,3%- kal, az ipari javítás 9,7%-kal, a személyi szolgáltatás pedig ' 11,4%-kal nőtt. Az áruterme­lés összetételén belül pedig a kisszériás, választékot növelő, belkereskedelmi árualapra, il­letve egyes szövetkezetekben a tőkés exportra történő ter­melés fejlődött jelentősebben. A vita akörül folyik, hogy a termelés szerkezetében be­következett helyes irányú struktúra-változások mellett is érvényesek-e a termelékenység növekedésének követelményei s ennek általánosságban meg­határozott elvei. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a 20 kisipari szövetke­zet közül kilenc szövetkeze­tünkben — jellemzően az épí­tőiparban — a termelékenység színvonala elmaradt az előző évitől és a többlettermelést a szövetkezetek többségében a létszám növelése révén érték el, A vita okai tehát érthe­tők. A teljességre való törekvés igénye nélkül kívánok egy­részt Nagy elvtárs vitaindító­jához kapcsolódni, másrészt a cikk megállapítása körül a te­rületünkön kialakult' nézetek­re reagálni. A teljességié azért nem vállalkozhatom, mert a termelékenység reális elemzé­sének nincsenek meg az ob­jektív feltételei. Ennek ma­gyarázata, hogy részben a szö­vetkezeti ipar sokrétű tevé­kenysége naturális mutatóval nem mérhető, részben pedig nincs abszolút megbízható ár­indexünk, amivel mérhetnénk az elmúlt évi ármozgások ha­tását a termelési értékre, il­letve az árbevételre. Objektív okok E cikk terjedelme nem ad lehetőséget a széles skálájú termelés részletes elemzésére s így csak a három fő iparág legjellemzőbb problémáira tér­hetek ki; © A szolgáltató tevékenység fejlesztését és bővítését a to­vábbiakban is a szövetkezeti ipar egyik legfontosabb fel­adatának kell tekintenünk. — Megyénk sajátos helyzetére tekintettel, el kell fogadnunk, hogy a termelés növekedése csak az extenzív fejlődés út­ján jöhet létre. A kisebb lé­lekszámú községekben és vá­rosaink peremkerületeiben te­lepített és a fejlesztési terv szerint telepítendő javító-szol­gáltató fiókok növelik a lét­számot, ugyanakkor az itt el­érhető egy főre eső termelés mérsékli a szövetkezesek ter­melékenységét. A szolgáltatások egy része szezonális jellegű s ez a mun­kaidő kihasználása tekinteté­ben egyes szövetkezetekben komoly gondot okoz, amit ki­egészítő árutermeléssel igye­keznek megoldani. A fiókok szétszórtsága miatt azonban a termelékenység ez esetben sem növelhető. © Az árutermelő szövetke­zetekben már több lehetőség van, azonban a termelékeny­ség alakulását e területen is több olyan tényező befolyásol­ta, amit figyelembe kell ven­nünk. Első okként említeném meg, hogy a piac igényének megfe­lelően szinte jellemzővé vált m kisszériás, választékot nö­velő és hiánycikkeket pótló új termékek gyártása. Az elmúlt évben több mint 220 új kü­lönféle bútoripari, vasipari és textil-bőrruházati termék gyártását kezdték meg. Gya­kori volt pl., hogy a textil- konfekciós szalagon naponta 4 termékféleség készült. Az ex­port bútortermelésben pedig a kézi munkaigényes, intarziás stílbútorok többféle változatát termelték. Mindezek gyakori átállást követeltek meg, ami a munkatermelékenységre ked­vezőtlenül hatott. Mivel a termékösszetétel ily- mérvű alakulása fizetőképes keresletet elégített ki, ami népgazdaság érdekeinek és a lakosság igényeinek kielégíté­se szempontjából egyaránt kedvező, ezért a termelékeny­ség csökkenő tendenciáját ezekben a szövetkezetekben sem értékelhetjük negatívnak. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az árutermelő szövetkezetek gépparkja jó­részt elavult, pótlására, kor­szerűsítésére az előző évek­hez képest kevesebb lehetősé­günk volt. © A munkatermelékenység a szövetkezeti iparon belül az építőiparban alakult legkedve­zőtlenebbül. Az egy foglalkoz­tatottra jutó termelési érték 11,2%-kal alacsonyabb az elő­ző évinél és a 8 szövetkezet közül mindössze egy ért el a tavalyinál jobb teljesítést. Nem szándékom építőipa­runk „bizonyítványát” meg­magyarázni, de tárgyilagosan el kell ismerni, hogy e szövet­kezetek vezetőinek sok sajátos nehézséggel kellett megküzde- niök. A TÖVALL-ok és az egyéb alacsonyabb szervezett­ségű, de magasabb személyi jö­vedelmet ígérő vállalkozások elszívó hatása különösen az I. félévben nagy fluktuációt vál­tott ki. Emellett a termékfor­galmazás új rendje ebben az iparágban idézett elő legtöbb anyagellátási problémát Az építőipari szerelvények, a be­tonacél, és a különféle idom­vasak hiánya a termelés fo­lyamatában gyakran idézett elő fennakadásokat és sok munkaidőkieséssel járó átcso­portosításokat. — A korábbi években megkezdett műszak­fejlesztési program is lelassúlt és a szükséges építőipari gé­pek beszerzésének a szűk fej­lesztési alapok határt szab­tak. Mindezek befolyásolták, bár végső soron a szövetkezetek egy részében nem ezek dön­tötték el a termelékenység alakulását. Utalnék itt egy­részt a munkaszervezési fo­gyatékosságokra, a gépi kapa­citás, valamint a munkaidő nem megfelelő kihasználására. A bérszínvonal szabályozása j is a lazább létszámgazdálko­dás irányába hatott, — Több mint 360 fő van a szövetkeze­tek állományában — nők, fia­talok, illetve nyugdíjasok —, akiknek munkábaállításával egyes területeken enyhítettek a foglalkoztatási gondokon, de ugyanakkor a termelékenység alakulását kedvezőtlenül befo­lyásolták. Emellett egyes szö­vetkezetekben a munkadíjazá­si rendszer, tagjaink anyagi érdekeltsége sem ösztönöz kel­lően a termelékenységre. A csökkentett munkaidő be­vezetésének tapasztalatai sem a legkedvezőbbek. Az áttérés­re vonatkozó tervek megalapo­zottak voltak, azonban a ter­vezett intézkedéseket nem haj­tották végre következetesen, ami szintén hozzájárult a munkatermelékenység csökke­néséhez. Intézkedési íeladattervek A szövetkezetek 1969. évi ; terveinek ismeretében azt a ! következtetést vonhatjuk le, j hogy vezetőink felismerték a ; termelékenység stagnálásának í várható következményeit, ami I többek között a múlt évben | elért gazdasági eredményeket ' is veszélyeztetheti. Számoltak I a tartalékok feltárásával s a j megyei összesítés szerint a ter- ! vezett 11%-os többlettermelés mintegy 50%-át a termelé- ■ kenység növeltével kívánják : realizálni. Az árutermelő és j építőipari szövetkezetek több­sége egyáltalán nern, vagy ! minimális létszámnövelést I tervezett és az új munkások többségét a szolgáltató tevé- | kenységben veszik fel. A módosított szabályozók ; figyelembe vételével készülnek a tervet megvalósító intézke­dési feladattervek, amelyek a közeli napokban kerülnek a szövetkezetek kollektívái — a mérlegzáró közgyűlések — elé jóváhagyás végett. Meggyőződésem, hogy mind­ezek következetes gazdasági, szervező és politikai munká­val, tagságunk alkotó támoga­tásával meg is valósulnak s az év végi számvetés a termelé­kenység fejlődésében is ered­ményekről ad majd számot. Tárnái Ferenc a Baranya megyei KISZÖV elnöke Téglagyári körkép Télen sem húny ki a téglagyári égetőkemen­cékben a tűz. A Bara­nya—Tolna megyei Tég­laipari Vállalat 22 gyára közül csak nyolc áll — ezekben folyik a szoká­sos évi nagyjavítás. A többiben vagy már befe­jeződött, s be is gyújtot­tak a kemencében, vagy még nem kezdődött él a kemence karbantartása. A nagyjavítások vállalati ütemezése lehetővé teszi, hogy a téglagyártás té­len is folyamatos legyen. A nyersgyártással termé­szetesen már tavaly év végén leálltak, de a fel­halmozott nyerskészlet elegendő lesz március elejéig — az időpont nyilván az időjárástól függ — a nyersgyártást ugyanis^ ekkor szeretnék beindítani. A jelenlegi időjárás megnehezítette az üzemben lévő tégla­gyárak munkáját, a ke­mence környékét befújta a hó, el kellett takaríta­ni, közben csökkent a termelés. Érdeklődtünk, hogyan halad a görcsönyi (ke­resztespusztai) új tégla­gyár építése. A mély sár­ban nehéz a mozgás, a gépek elakadnak, a mun­ka ütemét ez lassítja, a belső munkák azonban rendben haladnak, már a kemence bolthajtásánál tartanak. Sziporkázó havon siklik a fogatos szán — Szokolai felv. — Nemcsak Okorág, Sellye is szavaz majd! Mennyit kap és mennyit ad Okorág? A tsz-ek egyesülése mindkét télnek előnyös lenne — Mennyi dotációt kap évente Sellye, s mennyit Oko­rág? — Mi semmit! — mondja a sellyei tsz-elnök. — Mi nem vagyunk dotációsok. — Mi viszont igen — vála­szol az okorági főkönyvelő. — Húszezer forint híján évi 800 ezret kapunk. A dolgozó ta­gok száma alig töb, mint száz. Ha tehát a 800 ezer forintot százzal osztjuk ... Nem folytatja, hiszen min­denki érti. Ha a 800 ezret százzal osztjuk, nyolcezer az eredmény, az okorági tsz-tag pedig tavaly tízezer forintot kapott a szövetkezettől. Igaz, hogy nem ilyen egyszerű az ügy, hiszen a 800 ezret előbb befektetik, „megforgatják”, de a végeredmény mégis csalt kö­zel 8 ezer forint tagonként. Tehát csak kétezer forintot fizetnek a saját erejükből. Sellye viszont 13 ezret — do­táció nélkül! Győri László fogatos és Ba­kó Ferenc növénytermesztő hallgatja a számokat, aztán egymásra pillant. Hiába, nagy különbség van a kétezer és 13 ezer között! Nyiri Sándor és Sárkány Pál, a sellyeiek tsz-elnöke és főagronómusa szerkesztősé­günk kérésére látogatott el Okorágra és vesz részt ebben a vitában. A polémiára az ad okot, hogy az okorági tsz tag­sága egyelőre nem akar egye­sülni Sellyével. A többség legalább is ellene szavazott. Győri László fogatos és Bakó Ferenc növénytermesztő ezt a többséget képviseli itt. Dere­kasan vitatkoznak, körömsza­kadtáig védik a vélt igazu­Felemelt ár. Most több pénzt kap. ÉRDEMES FELKERESNI AZ ÓRA- ÉS ÉKSZERKERESKEDELMI VÁLLALAT üzleteit, mert a fémjelzett ezüstöt grammonként 2,50 forintért vásároljuk PÉCS, BEM V. 8., KOSSUTH LAJOS U. 19. MOHÁCS, SZABADSÁG U. 10. kat, s még a lehetetlennel is megpróbálkoznak. Ez is ro­konszenves, hiszen jól felké­szült vitapartnerek — a sely- lyei tsz-elnök és főagronómus — ellen akarják állni a sarat. Csakhogy egyre nehezebben megy, hiszen most arról van szó, hogy mit ad Okorág az államnak a 800 hold szántójá­ról: — Tizenkét vagon búzát, 2,3 vagon sertést, 3,13 vagon hí- zóinarhát és 93 ezer liter te­jet az utóbbi. három év átla­gában — közli a szövetkezet főkönyvelője. — Egy pillanat türelmet ké­rek! — Szól a sellyei főagro­nómus. — Nekünk ugyanis 4 ezer hold a szántónk, követ­kezésképp minden sellyei vég­számot 5-tel kell osztanom, hogy az okorágival összemér­hető, reális eredményt kap­junk. Így számoltam, s az adatok a következők: 20 va­gon búza, 4 vagon sertés, 3 vagon hízómarha és 107 ezer liter tej. Természetesen, én is három éves átlagot vettem alapul. — Sellye tehát 8 vagon bú­zával ad többet, egy fillér do­táció nélkül. Majdnem min­denből többet szállít, mint Okorág. Anélkül, hogy az oko- rágiakat megsértenék, önkén­telenül is felvetődik: hát he­lyes ez? A kérdés a két okorági tsz- tagnak szól, akik — mint mondottam — rendkívül ne­héz és hálátlan feladatot vál­laltak magukra, s ezért feltét­len megbecsülést érdemelnek. A két ember megint egymásra néz, majd Győri megszólal: — Lehet, hogy nem helyes, de két évig még adni fogják azt a dotációt, s amíg adják, mi is megvagyunk. Társa helyesel. Aztán — mintha meggondolnák magu­kat — azt mondják: most már felfelé ível Okorág útja is. S bár csak maroknyi ember él náluk, azért ők is megmutat­ják, mit tudnak. A sellyei főagronómus —, aki fiatal kora ellenére is nagy körültekintésről, higgadt­ságról tesz tanúságot ebben a vitában — megszólal: — Nem lesz könnyű meg­mutatni, hiszen egy kicsiny tsz nehezen boldogul. Hogy mást ne mondjak: mivel arat­nak, emberek? Gépi amorti­zációjuk évi összege 142 ezer, egy kombájn ára viszont 160 ezer forint. Miből,' honnan vesznek gépet? S a kombájn csak egy példa volt, hiszen más gépjük is hiányzik. Tud­juk, hiszen tőlünk kérik! Ne értsenek félre, a jövőben is szívesen odaadjuk, dehát biz­tonság ez?... Mi nem akar­juk rábeszélni magukat az egyesülésre, hiszen — talán megértenek — egy olyan tsz, melynek 4 ezer hold szántója, s maholnap 5 kombájnja van, könnyebben megáll a lábán egyedül is. Számot vetünk vi­szont azzal, hogy Okorág köz- igazgatási és néprajzi szem­pontból is a sellyei körzethez tartozik, tehát előbb-utóbb úgyis jönni fognak, s nekünk is előnyös lenne az egyesülés. Ezért gondoltuk, hogy ha jön­nek, addig jöjjenek, amíg azt a 800 ezer forintot adják. Mert nemcsak Okorág tagsága sza­vaz az egyesülésről, hanem a sellyei tsz-é is, s Sellye is szí­vesebben fogad egy olyan sző- vetkezetet, mely biztos alap­pal jön. — Igaz, igaz, ezt ml is tud­juk. Mégis, úgy érezzük, hogy korai volna még ... Várjunk egy-két évig. — Amíg a dotáció tart? — Mi tagadás: addig. Aztán elköszöntek. Elgon­dolkozva néztem utánuk, s azon tűnődtem: vajon sike­rül-e megértetni velük, hogy nem megy így? Hogy még akaratlanul sem szabad visz- szaélni avval, hogy az állam most már három évre előre megadja a dotációt? Előbb-utóbb biztos megsej­tik, aztán meg is értik. Csak fel kell ébreszteni az emberek lelkiismeretét. A járási párt­bizottságnak, a tanácsnak, a faluban élő kommunistáknak, mindenkinek, aki felelősséget érez ezért az ormánsági fa­luért. Lelkiismeret ébresztőnek íródott ez a riport is. — Magyar — Díjtalan házhozszállítással, közületeknek ajánlunk új, modern, kisméretű, olcsó, 1RÖ-, IRÓGÉP- ÉS DOHÁNYZÖ­asztalokat Tetszés szerinti színekben. Megrendelések felvétele: MÉSZÖV Ipari osztálya, Pécs, Kossuth tér 8. Telefon: 13-25. Eladó sürgősen 1 db 2,5 tonnás IFA TEHERGÉPKOCSI 1 db 5 tonnás ROBUR TEHERGÉPKOCSI megegyezés szerint. FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET Komló, Kossuth L. u. 13. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom