Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-18 / 14. szám
W9. Jamiőr 18. nxruia Baranyai kastélyok és udvarházak Bakóca Bakóca — valamikor mesz- gzehangzó név volt az országban. A múlt század derekán, amikor egyik földesura, Maj- láth György, országbírói rangra emelkedett, még a megye határán túl is „jegyezték” a Sásd közelében, rengeteg erdő küszöbén meghúzódó kisközséget. A székhelyi Majláthok, akiknek családtörténete 1948-ig, mintegy száz éven át jórészt egy vágányon fut az ezres lélekszámot inkább csak megközelíteni tudó falu történetével, püspökkel, országbíróval, főispánnal ős egyéb méltóságokkal iratkoztak fel minduntalan a közélet listájára. Változtak az idők, s a felszabadulást követően „nyugdíjazott” generáció már inkább csak birtokainak nagyságával, s a múlt század utolsó negyedében „újravételezett” grófi rang romantikájával dicsekedhetett. Jellemző, hogy a falu öregjeinek emlékezete sem őrzött meg sokkal többet a Majláthok legújabb „bakócai történelméből”, mint a mind jellegtelenebbé váló vidéki földbirtokosélet néhány — inkább csak érdekes vagy éppen fura — epizódját. A kastély és az arborétumnak is beillő kastélypark szigetéből néhanapján a nép közé tévedő grófi családtagokat Is többnyire „emberszabású” jó- és rossztulajdonságok alapján minősítik „felvágósnak”, rokonszenvesnek vagy mint az asszonyi zsarnokság alatt esetlenkedő grófot: sajnálat- raméltónak. — Az asszony volt az igazi hajcsár — emlékezik Haraszti Ferenc, a család egykori kertésze — s ma is csóválja fejét, amikor hozzáteszi: — Egy egyszerű favágást is képes volt végignézni s okvetet- lenkedni, hogy ezt kicsire, azt meg túl nagyra vágták. Egyik lányának a gyerekéit, mert — szerinte — rangon aluli házasságból származtak, mindvégig csak proliknak titulálta, s majd szétvetette a házat mérgében, ha az unokák jóllaktak friss kenyérrel valamelyik parasztházban. Tudott persze finom is lenni, különösen, ha vendégjárás volt a kastélyban. A kastély egykori díszlépcsőjén manapság csak botladoznának a vendégek — elég rozzant állapotban van. A forgalom most a belső udvar felőli bejáraton át bonyolódik, ezen a részen helyezték el az épület mai rendeltetésére utald táblát is, a következő szöveggel: Szamuely Tibor nevelőotthon. Alapítási éve 1951. A „műemlék” feliratú táblát hiába is keresnénk, az egykori Majláth-kastély csupán mint „műemlékjellegű épület” szerepel a nyilvántartásban, mert bár két év múlva lesz kétszáz esztendeje annak, hogy először tető alá hozták az eredetileg barokk épületet, azóta számtalanszor átépítették, s ma inkább romantikus jellege dominál. Időjárásjelentés Várható Időjárás szombat estig: nyugat felől felszakadozó felhőzet, néhány helyen havasesővel, havazással. Mérsékelt, Időnként élénk, a Dunántúlon átmenetileg enyhe északi, északnyugati szél. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 3—plusz 2, legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 1—< fok között. — Idén generálj a vitást végzünk — mondja Kovács Tibor, a gyermekotthon igazgatója. — Mintegy hatszázezer forintunk van erre a célra, remélhetőleg sikerül a leghasznosabban . felhasználnunk ... Különösen a szobrászati jellegű munkák pénzigényesek, de másutt ia bőven lesz javítanivaló. Azonkívül, hogy a mennyezet valamivel magasabbról néz le ránk a szokásosnál, belülről úgyszólván semmi sem emlékeztet arra, hogy a grófi lakban járunk. A termek kialakítása egyszerű, az egykori berendezésről meg nem tudjuk, milyen lehetett, azt még 1948-ban elszállította a család. A kastély szépsége akkor bontakozik ki előttünk igazán, ha a melléképületekkel sűrűn beépített domb enyhe lejtőjéről tekintjük át a tájjal finoman összehangolt, festői épületegyüttest. Az öreg fákon és a kastélyon kívül egyébként alig-alig emlékeztet valami Bakócán a múltra. A Prenek József né vezetésével működő honismereti szakkör szorgalmasan gyűjtögeti mostanában a falu és a kastély történetére vonatkozó dokumentumokat Ez nem látszik könnyű feladatnak, annál is inkább, minthogy a kastély egykori Lakói után Írásos emlékek nem maradtak, kivéve azt a mintegy négy mázsányi ponyva- regényt, melyet elköltözése előtt még áruba bocsátott a faluban gróf Majláth György. Egy közel százesztendős iratféleségbe azért mégiscsak betekinthetünk Bakócán, a tanácsháza kulcsának és egy élesfényű zseblámpának a birtokában. A szóbanforgó dokumentum ugyanis, mely a bevezető sorokban már említett Majláth György országbíró erőszakos haláláról tudósítja a helybelieket, egy régi szekrény hátlapjára ragasztva olvasható a tanácson. A legújabb idők dokumentumai már könnyebben hozzáférhető helyen sorakoznak — a nevelőotthon irattárában. Itt helyezték el nemrég annak a levélnek a másolatát is, melyet Szamuely Tibor özvegyéhez intéztek a gyerekek. „Kívánjuk, hogy levelünk jó egészségben találja a kedves Szamuely nénit — írják mindenekelőtt, majd igy folytatják: — Mióta utoljára járt nálunk, sok változás történt ...” A húsz évvel ezelőtti igazán mélyreható bakócai változásokról bizonyára maga „Szamuely néni” beszélt a nevelőotthon kis lakóinak, akik még a világon sem voltak akkoriban. Boda Miklós Angol, orosz, német és spanyol felső fokon... Szeretek tolmácsolni Sütőipari szakmunkásokat keres felvételre a Pécsi Sütőipari Vállalat Jelentkezés: Pécs, Zsolnay Vilmos u. 61. sz. Ha egy napig nem gyakoroltam, észreveszi a közönség — idézi meg sem fogalmazott, de nyilvánvaló érdeklődésemre Lisztet miután „tetten értem” kedvenc búvóhelyén, az Egyetemi Könyvtárban. Tóth Lajos, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának fiatal adjunktusa véletlenül sem oboán vagy vadászkürtön gyakorol — marxizmus—leninizmus szakos egyébként is —, hanem idegen nyelvű szövegrészeket ismételget láthatóan csupán a maga belső, de bizonyára rendkívül igényes „közönségére” ügyelve. — Mint egy kissé csikorgó imamalom, nem lgazlf— provokálja inkább önmagát. — Dehát enélkül nem megy. Állandó és éber munkára, gyakorlásra van szükség, hogy a sok fáradsággal elsajátított másod-, harmadnyelvet életben tartsuk s lépést tudjunk tartani a szókincs afféle gazdagodásával, mint a magyarban a „tizenévesek, házibuli, magnó”. Oroszból nyelvtanári képesítése, angolból és spanyolból felsőfokú nyelvvizsgája van. Jól ért és fogalmaz németül, de nem jelent számára megoldhatatlan rejtélyt a cseh, szlovák, szerb-horvát, valamint a francia és olasz újságszöveg sem. A három nyelv felsőfokú ismeretére alapozott épület — úgy gondolom — szinte önmagától terjeszkedik ma már. — Nagyon »okát segített kezdetben a majd egy évtizedes középiskolai ]átin tanulás, valamint az, hogy 1945—4ő- ban részt vettem a munkás eszperantisták munkájában s megtanultam ezt az érdekes nyelvet, mely esszenciája, vázlata a modern kultúmyelvek- nek. Feltétlenül tanítani kell, mert egyszerre át lehet tekinteni segítségével az indo-euró- pai nyelvek tömegét — Melyik nyelvet műveli a legszívesebben — Tulajdonképpen azt, amelyikkel éppen foglalkozom, helyesebben, amelyik — többnyire hivatalos megbízásból — éppen foglalkoztat Fordítottam már jogi szakcikktől kezdve a vetítőgépek használati utasításáig mindent Nagyon szeretek tolmácsolni, mert ezzel nemcsak az aktív szókinos, ismeretségi köröm is bővül, s nem akármilyen alanyokkal. Argentínából, Chiléből érkezett vendégeik, Santo Domingo-i fiatalok, ecuadori kultúrházigazgató szerepelnek a számomra igazán emlékezetes listán, s nem utolsó sorban egy ötéves spanyol kislány. Csodálatosan lebegtette a dallamos, de mégsem „locsi- fecsi” nyelv szavait, s engem is pontosabb, „felnőttesebb” kiejtésre szorított. Igen, úgy látszik be kell vallanom, hogy a spanyol a kedvencem. Azt is mondhatnám, bár kissé erősen hangzik: lebilincsel, feltüzel, megrészegít. Bizonyára azért Is, mert ez a nyelv teljes egészében a magam, s nem iskola vagy valamely nyelvtanfolyam „gyermeke”. — Akkor bizonyára szívesen részletezi azt is, miként lépett be ez a mostohának éppenséggel nem nevezhető „gyermek” az életébe? — Tizennégy évvel ezelőtt kezdődött Egy ifjúsági folyóiratban érdekesen hangzó kubai dm keltette fel az érdeklődésemet Levelet kapni és úgy^ahogy lefordítani, még hagyján, de a megközelítőleg helyes válasz már sokéves munka eredménye. Az első leveleket szinte vért izzadva hoztam össze, a szótárt és nyelvtankönyvet egyformán szükséges forrásként böngészve ekkor még. A legfontosabb nyelvi kifejezések, panelek hamar megtapadtak, ezután következett a rádió. Spanyol szöveg hallgatása ömlesztve- elemyedve, hadd mossa át a fület az idegen nyelv zenéje! Egy-két éven belül — főként papíron — elboldogultam már a nyelvvel, hátra volt még a megszerzett tudásnak „élő emberen való kipróbálása”. A kubai nép 1959-es győzelme után erre is bőven adódott lehetőség a pécsi Művészeti Gimnáziumban, amelynek igazgatóhelyettese voltam ekkoriban. Ma már terjedelmes a saját használatra összeállított szótár s egyre nő spanyol nyelvű könyveim és leveleim száma. B. M. Komolytalan rovat Piaci halkaland J\Tagyon szeretem a halat. + * Enni azonban nem tudom. Megragadom a villát és gondosan elteszem a kezem- ügyéből aztán csülökre. Alattomos halnál úgy kutatom a szálkát, mint ahogy 9 rétiszénából kiválogatják a gazt. Erre a műveletre elmegy másfél órám. Az éhségem viszont nem csökken. Elmegyek tehát az éléskamrába, kolbászt kerítek és jóllakom. Két hét múlva megint majd megesz a fene a halért és kezdődik minden elölről. Hogy jártam legutóbbi Átmentem a piacon. Lacikonyha. Sült hal illata. A jó nép fülig zsírosán tömte magába a halat és három lépéssel távolabb jóféle borral öblítette le a szálkát. Nagy lök- dösés. Ez nekem e harci riadó. Ha tíz ember tolong, rögtön belepusztulok, ha nem vagyok benne. Bele is vetettem magam a küzdelembe. Oldalt köpködött egy mm* gyár. — Ez ez igazi! — mutatott rá egy csörögére sütött halra. Ennek még a szálkáját te meg lehet enni. — Akkor miért köpködTI — Csak úgy megszokásból. — Na, én ebből eszem — döntöttem el magamban. Három nő ágált m hátam mögött: — Nekem nagyot adjon! — nyuládoztak át a fejemen ée rámfeküdtek. Hirtelen a hónom alatt kidugta a fejét egy falusi asz- szony és felsikoltott: — Nekem adja azt m nagyot! — Na, na — mondom azt a nagyot kérem! Erre az árus kiemelt a sülő haldombból hatalmas, eddig itt még nem látott méretű halat. — Jesszus! — sikított egyszerre négy nő különféle hangon — azt adja nekem! Még a szívverésem is elállt arra a gondolatra, hogy nem lesz enyém az óriáshall Úgy néztem körül, hogy menten megölöm azt, aki a hal után mer nyuládozni. A halat némi szentségelés közben megkaptam (azok szentségeitek, akik elestek tőle). Én meg gőgösen oldalt vonultam és közirigységtől kísérve nekiláttam a halevésnek. Kirakatban ettem, szó sem lehetett piszmogásról. Letörtem egy darabot és lenyeltem. Lesz, ami less! Nem lett semmi1 A hal lement. — Ez az! — mondom. — Nincs benne szálkai Ahogy azonban a következő darabot ás letörtem, elhűlve látom, hogy úgy lógnak ki belőle a szálkák, mint <ss olasz neorealista filmekben a hősök szájából m makaróni. Gyorsan kipiszkálok röptében vagy egy tucat szálkát, mikor észreveszem, hogy teljes undor kísér. — Hát ilyen embernek jutott az óriáshal?! — látom a tekintetükből. — Na, na! Európa szeme rajtam! — mondom magamban és szó nélkül lenyeltem egy darabot. Menj le te isi Le is ment. Erre vérszemet kaptam és már nem is piszkáltam. A végén úgy ettem, mint mások a sült- krumplit. — Hát csak ennyiből áll ez?I És én őrült, eddig egész életemben csak vacakoltam. Na menj le te is! — biztatok egy nagyobb darab halat és utána küldtem a többinek. Ez azonban éppen csak, hogy megindult. Még egy nyelés hiányzott hozzá, hogy jó útra térjen, amikor hirtelen horgonyt vetett és három szálkával egyszerre belekapaszkodott a torkomba. Ebben a pillanatban eszem bejutott egy nagynéném, akinek egy klinika kellett, hogy a torkából visszahozzák á csirkecsontot. Még a térdem is remegni kezdett. Jó ég! Itt pusztulok m piac kellős közepén! Ijedtemben beleharaptam a maradék halba és vagy a negyedét bekaptam. Ez szó nélkül megkerülte a lehorgonyzón szálkafészket és lement. Most gyors munkába kezdtem. Sokan néztek, hát legelőször is az ábrázatom&t szedtem rendbe. Eltüntettem róla m ráfagyott rémületet és igyekeztem olyan elégedetten nézni, mint ez Áttérni Biztosító reklámja. Alig, hogy ezt az ábrám tat magamra erőltettem, őrületesen a torkomba szúrt az egyik szálka. Erre mit sem törődve a közvélemény esetleges megrovó tekintetével, ijedtembe bekaptam az előttem heverő fél zsemlét. Ex mentette meg az életemet! Úgy kisöpörte a torkomat, mint a Negró. Igaz, hogy olyan érzésem volt, mint a siklónak, amikor sündisznót nyel, de ez már öröm ttolt a halszákához képest. Ez a kis közjáték teljesen elfoglalta az embereket és egyszerre több nézőm is akadt. Erre megdöbbenésemben a zsíros papirt kaptám be. Ha nem jön közbe egy soha nem látott kis törpeautó, perceken belül tányéroztak volna. így egy pillanatra elterelődött rólam a figyelem. Ez elég volt arra, hogy a halroncsot dicstelenül hátrahagyva, nagy sebességgel tovatűnjek. Mire á törpeautótól megfordultak, máris benn ültem egy koca- mában és önmagámmal koccintottam szerencsés megmenekülésem örömére. Utána bementem egy hentesüzletbe és vettem disznósajtot. Szálkamentest. SsóUősy Kálmán Anyakönyvi hírek PÍCS SZÜLETTEK: natúr Andrea, BechH ÍLAssSA, Németh Róbert, Szilviái Anna, Temáez Csaba, Fleischmann Tamás, Gruben Péter, örsi Gábor, Sípos Gábor, Nagy Miklós, Ihász Edit, Földest Zsolt, Somogyi Ildikó, Császár Attila, Antal János, Kerekes Zoltán. Baumholczer József, Vastag Károly, Szántód! Péter, Somogyi Attila, Crjszászi Krisztina. Horváth Géza, Szekeres Andrea, Szilágyi Béla, Aczél Gabriella. Nesz Zoltán, Marosi Károly. Fodor Gábor, Tatai Lajos, Schmelcz Piroska, Novák Mihály, Előd Attila, Parrag Péter, Krajezár Gyöngyi, Molnár Agnes, Müller Kinga, Juhász Gábor, Szabó Tamás, Vieland Balázs, Józsa Zsolt, Pintér Sándor, Kisiván Szilvia, Szilasi Anikó, Mester Rita, Göntér László, Sarferstein Ildikó, Hollóvári Gábor, Nagy Csaba, Bajtai Júlia, Bakos Zoltán, Molzs Attila, Hotz Tünde, Fellegi Andrea, Csirmaz Judit, Karányi Katalin, Győrt! Zsolt, Hesz Zoltán, Csordás Tamás, Nagy Sándor, Körmöczi Kornélia, Gálosi Timea, Orsós Terézia, Bencze Hona. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Dr. Mednyánszky Sándor és Kö- vesl Mária, Kulcsár László és Gyurós Erzsébet, Markó Ferenc és Arany Róza, Kocsis János és Makra Rozália, Deák István és Magyar Erzsébet, Kertész Sándor és Jäger Terézia, AUth Jakab és Bemáth Mária. Mendelényi Vilmos és Skuta Ágnes, Tamal Attila és Erdősi Katalin, Rab László és Hornyák Klára, PoJz2£ Férést* Erzsébet, Standovár György és Bukta Erzsébet, Golo- mán Pál és Balog Margit, Szentkereszti Andor és Varga Anna, dr. Kiss Endre és Radócsai Mária, Nesz Imre és Egry Sva. MEGHALTAK: Sztanlcs Márta, Röhrlnger Edit, Korb József, Végh János, Pál József, Varga Boldlzsámé sz. Ko- lodzlej Julianna, Vörös József, Szlratlcza Józsefné sz. Vincze Mária. Mester Ferenc, Kun Lajos, Erdős Emil, Stallenberger Je- nőné sz. Vadovszky Mária, Esküdt Béla, Vilhelm János, Tóth Mária, Mlszlang János, Horváth Istvánná sz. Vakanyacz Erzsébet, Kis József, Gliederer Frigy esné sz. Óberritter Mária, Fónai Lajos, Tóth Jánosné sz. Tóth Mária, Schenk Jánosné sz. Koller Erzsébet, Lassú Istvánná sz. Bácsi Izabella, Specht Antalné sz. Király Katalin, Schaf András, Szabó László, Haiser Györgyné sz. Rom- pos Zsófia, Bogda Jánosné sz. Molnár Anna, Oláh Zoltán, Bola Ferenc. KOMLÖ SZÜLETTEK: Dévai Lajos, Szakcsl Csaba, Horváth Erika, Fodor Eszter, Ko- tesehel Ferenc, Vajda Zoltán, Vaszkó Marianna, Pakurár Erzsébet, Spingár Márta. Orsós Teréz, Csovcsics Csilla, Kocsis Zsolt, Huszár Krisztina, Bencsik Zsuzsanna. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Peresztegl Péter és Grátz AgMEGHALTAX: Tóth Ferenené sz. Vámos Mári% Széli Pálné sz. Munka Hona, Os* vald Jánosné sz. Schmidt Máriáé Befencz János, Hőffl Jánosné «a. Rauch Térés. MOHÁCS SZÜLETTEK: Kalló Zoltán, Acs Eva, Sáréi Anikó, Papp Ambrus, Makai Erika, Horváth Ottó, Domokos Angéla. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Kerélsz Ferenc és Haraszti Evm, Mészáros Mihály és Láhm Erzsébet. MEGHALTAK: Udrl Istvánná sz. Mersehllt» Mária, Pusztai István, Reitz Aa- talné sz. Futz Mária. Luklch Marínná sz. Csankó Hona, Zátony KamiU. SZIGETVAR SZÜLETTEK: Darabos István, Németh Erika, Magda nona, Stanlcs Ildikó Ku- la Renáta, Szőke József. Berta Róbert, Salamon Erzsébet, Simon Márta, Magyar Zita, Kovács Sándor. MEGHALTAK: Szabó József. Simon József, Km váe« Sándor, Dómján JówMtf,
