Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

Tékozló Ik..? A * apa tajtékaik a düh- tői, az anya csendben Bír, a fiú pedig gyufaszálat rágva várja, hogy vélekedem viselt dolgairól... Kora reg­gel van, ők az első „ügyfe­lek". A gyerek — tizenhat éves —, se szó, se beszéd, k’maradt az iparitanuló-is- koiából (bár a látszatot még hetekig őrizte), de most, hogy alig „kartávolságnyira” vagyunk a félévi bizonyít­ványosztástól, bevallotta; ab­bahagyta, egyszerűen nincs kedve az egészhez. Pár nap múlva már fizetést is kap; felcsapott segédmunkásnak. A történet rendkívül tipi­kus; az apa kiváló szakmun­kás, akinek leghőbb vágya, hogy a fia is az legyen, s ezért kíméletlen szigorral járt el annak idején, hogy a gyerek szakmunkástanuló-is­kolába menjen. A vízvezeték­szerelőnek szánt „tékozló fiú” lázadása emberileg érthető, s önmagában jelentéktelen do­log, az a tény azonban, hogy a megye szakmunkástanuló- iskoláiban évről évre százak hagyják hasonló váratlanság- gal abba a tanulást, már na- gyón is nyugtalanító. Évek, erőfeszítések vesznek el, il­letve válnak értelmetlenné abban a pillanatban, amikor valaki felbontja a szerződést, s függetlenül attól, hogy mi volt az előzmény, a folytatás buktatókkal terhes, s éppen ezért társadalmi szinten is rendkívül nyugtalanító. T^ebruár 5 és 7 között valamennyi szakmun­kástanuló-intézetben kioszt­ják a bizonyítványokat. Van­nak olyanok, akik a rossz előmenetel miatt válnak meg az iskolapadtól, mások azért, mert a szakma szépségeit il­letően csalódtak — s bár­mennyire kézenfekvő is, hogy a háttérben a szorga­lom hiányát, vagy a kama­szok romantikus hajlamait véljük felfedezni, e súlyos döntéseket ezeknél sokkal je­lentősebb, külső okok moti­válják. Ipari tanulók között álta­lános a panasz: sok a tanul- nivaló, szigorúak a tanárok. Nem tudom, valóban min­denütt így van-e, de ha igen, akkor nem az intézeti taná­rokban és tantárgyakban van a hiba, hanem az „útravaló- bap”. Nem az a sok, amit a szaktanárok követelnek, ha­nem az kevés, amit az álta­lános iskolából hoztak ma­gukkal a gyerekek. És, ami a csalódásokat illeti; vajon nem-e a pályaválasztási mun­ka fogyatékos voltát igazol­ja a sok késői kiábrándu­lás. ..? Természetesen vannak más okai is a tanulmányok idő­előtti befejezésének. Például a fegyelmezett munka hiá­nya. Tény, hogy sokan — különösen olyanok, akik már a középiskolai tanulmá­nyokba is belekóstoltak —, nem veszik komolyan a szak­munkástanuló-intézeteket. Az­tán itt van a munkahelyek problémája. Egyre szembetű­nőbb és egyre ijesztőbb az a színvonalkülönbség, mely az iskolai és az üzemi oktatás viszonylatában tapasztalha­tó. Nincs meg a megfelelő összhang az elméleti és gya­korlati képzés között, s ez bizony még a legkiválóbb képességű gyerekeket is pró­bára teszi. A bizonyítványosztás ma ~ többnyire iskolai ügy — s ez sincs így jól. A ta­nulókat foglalkoztató üze­mek, gyárak és szövetkezetek vezetőinek (köztük tömeg­szervezeti vezetőinek), job­ban oda kellene figyelniük, milyen bejegyzések, illetve érdemjegyek kerülnek az in­dexekbe. És még valami: ar­ra is jobban kellene ügyelni a különböző munkahelyeken, hogy végre végképp eltűnje­nek azok a nézetek, melyek szerint az „inas” számára csak az a fontos, hogy a szerszámmal tudjon bármi. Sokszor idős, nagy tekinté­lyű szakmunkások e nézetek terjesztői — a veszély tehát nagyon is komoly. Mint ahogy a tét is az. A jövő, egy minden eddiginél mo­dernebb és igényesebb kor, szakembereiről van szó, s ezért senki számára sem le­het közömbös, hogy jövőre többen vagy kevesebben lesz­nek-e a „tékozló” fiúk ...? Békés Sándor Vilég proletárjai, egyesüljetek I A Q 'v "nm Dunántúli napló xxvi. évfolyam, i4. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969. január is., szombat Visszatért a földre a Szojuz 4. A fékező berendezések és aerodinamika» eszközök tökéletesen működlek Gratuláció az űrből A Szojuz 5. folytatja repülését A Szojuz 4. szovjet űrhajó sikeresen befejezte repülését, pénteken, magyar idő szerint 7 óra 53 perckor, a kiűzött program elvégzése után a Szojuz 4. földet ért a Szovjetunió megadott körzetében; a kazahsztáni Karagandától 40 kilo­méterrel északnyugatra. Vlagyimir Satalov, Aleksz -j Jelisze- jev és Jevgenyij Iirunov űrhajósok a leszállás után jól érzik magukat. ŰJra s földön. Vlagyimir Satalov, Alekszej Jellszejev és Jevgenyij Hrunov űrhajósok a Karaganda melletti pusztán. 4.6 milliárd forint a vízgazdá'kodás fejlesztésére Az Országos Vízügyi Hivatal, a tanácsok, a vízügyi tár­sulatok és a különféle minisztériumi vállalatok együttvéve 4608 millió forintot költenek idén a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésére, mintegy 450 millió forinttal többet a tavalyi­nál. A lakosság és az ipar vízellátásának javítását segíti a legtöbb beruházás, az ágazat teljes előirányzatának 60 szá­zaléka. Jelentősen fejleszti víz- és csatornahálózatát Baja, Cegléd, Győr, Kecskemét, Mohács, Sárospatak, Sopron, Sze­ged és Veszprém. A tanácsok a tavalyinál mintegy 300 mil­lió forinttal többet költenek a víz- és csatornaművek fej­lesztésére, s e többlet nagyrészét a negyedik ötéves terv lakásépítéseire kijelölt területek előkészítésére, az előköz- művesítésre fordítják. Nagyarányú szociális beruházások a t$z-e’iben Üzemi konyhák, autóbuszok, balatoni üdülők Baranya szövetkezeti gazda­ságai a múlt évben körűibe-'- lül hárommillió forintot köl­töttek szociális beruházások­ra. Ez volt az első esztendő, amikor ilyen nagy összeget fordítottak étkezők, fürdők, öltözők stb. építésére, koráb­ban ugyanis a hasonló célok­ra felhasznált pénz a félmil­liót sem érte el. Ebben az évben — az előzetes terveit szerint — négy-öt millió fo­rintot költenek szociális cé­lokra a megye termelőszövet­kezetei. Mintegy harminc üze­A Szojuz 4. utasai a leszál­lás előtt elhelyezték a kísér­leti tudományos berendezést, valamint a filmezés és fény­képezés útján szerzett anya­gokat a leszállóberendezésben. Utána az űrhajósok elhelyez­kedtek ülésükben és bekap­csolták a biztonsági övét. Az űrhajó parancsnoka kézibe­rendezés segítségével elvégez­te a tájolást, és a megadott időpontban bekapcsolta a le­szállást irányító automatát. A pálya előre kiszámított pontján működésbe lépett a fékezőberendezés, amely csök­kentette az űrhajó lendületét, sebességét. Az űrhajó rátért a leszállási pályára. A fékezőberendezés kikap­csolása után az orbitális fül­kéről levált a leszállóberende­zés, amelyben az űrhajósok foglaltak helyet. A leszálló­berendezés aero-dinamikus eszközök segítségével irányí­tott leereszkedést hajtott vég­re a légkörben és belépett a leszállásra előzetes számítá­sok alapján kijelölt övezetbe. Itt ejtőernyős berendezés és a sima leszállást biztosító hajtóművek gondoskodtak ar­ról, hogy a leszállóberendezés zökkenőmentesen érjen a földre. Moszkva. A Szojuz 5. űrhajé folytat­ja repülését. A péntek reggel megjelent moszkvai lapok ün­nepi köntösben, nagy piros címbetűkkel jelentik Hrunov és Jeliszejev átszállását a Szo­juz 5-ből a Szojuz 4-be, s vé­gül á világ első űrállomásá­nak létrehozását földkörüli pályán. A lapok hasábjain a riporterek egyre inkább át­adják helyüket a mérnökeik­nek, tudósoknak, akik kellő szakértelemmel elemzik a vi­lágra szóló szovjet űrteljesít- mények tudományos jelentő- ségét. A TASZSZ különtudósítója felhívja a figyelmet arra, hogy egy szovjet szakember a mű­veletről szólva megállapította, hogy a mechanikus összekap­csoláson kívül egyesítették a két űrhajó elektromos háló­zatát is. Az összekapcsolás módoza­tait két kísérlet alapján dol­gozták ki. Az egyik a Koz­mosz 186. és a Kozmosz 188, a másik a Kozmosz 212. és a Kozmosz 213. összekapcsolása volt. A TASZSZ különtudósítója rámutat arra is, hogy Hrunov és Jeliszejev űröltözetét új, regenerációs típusú berende­zéssel látták el az űrhajósok életének megóvására. Ez a berendezés oxigénellátó ké­szüléket, melegítő készüléket és egy ventillátort tartalmaz. Az utóbbi a szükséghez ké­pest meleg vagy hideg leve­gőt juttat az űröltözetbe. Leonyid Kakurin, az orvos- tudományok doktora rámutat arra, hogy sem az űrhajók felbocsátása előtt, sem a re­pülés idején nem volt szük­ségük az űrhajósoknak ideg­csillapítókra. A titok nyitja az űrhajósok helyes kiválasz­tása, észszerű kiképzési rend­szere. London — Washington. Sir Bernard Lovell, a Jod- rell Bank megfigyelő állomás igazgatója — mint már jelen­tettük — csütörtökön nagy el­ismeréssel nyilatkozott a Szo­juz 4. és a Szojuz 5. összekap­csolásáról. A professzor meg­állapította, a két szovjet űr­hajó összekapcsolása arra mu­tat, hogy a Szovjetunió az or­bitális pályán keringő űrbe­rendezések összeszerelésének technikájában négy évvel j megelőzte az Egyesült Álla- i mókát. A Reuter washingtoni je-1 lentésében Edward Welsh-nek | a vezető amerikai űrhajózási kormánytisztviselőnek meg­nyilatkozását közli, Welsh gratulációját fejezte ki a Szovjetuniónak, de nyomban megpróbálta csökkenteni a szovjet vállalkozás jelentősé­gét Azt állította, hogy a két űrhajó összekapcsolása „nem bír nagy /tudományos érték­kel", mert már korábban is megvalósult az ilyen űrhajók „dokkolása”, bár az egyik űr­hajóban ilyenkor nem tartóz­kodott ember. Párizs. A péntek reggeli francia la­pok rendkívül elismerő sza­vakkal méltatják a szovjet űrhajósok nagyszerű teljesít­ményét: „A szovjetek meg­tartották az űrhajósok meg­mentésének vagy az űrállo­más személyzete felváltásának a próbáját” — írja fő címben a Figaro. Az Aurore azt hangsúlyoz­za, hogy a szovjetek két újí­Berlin. A Neues Deutschland csü­törtökön két alkalommal íett- lönkiadásban számolt be a kért; szovjet űrhajó összekap­csolásáról és az űrhajósok át­szállásáról. A pénteki NDK- lapok első oldalaikon a nagy teljesítményt ismertető képek mellett részletes beszámolót közölnek az első szovjet űr- állomásróL London. Az angol közvélemény cso­dálattal adózik a szovjet tu­domány és technika új, világ­raszóló sikerének. Sir Ber­nard Lovell, a Jodrell Banls csillagvizsgáló igazgatója ki­jelentette, hogy a hetvenes évek közepén az amerikaiak jelenlegi űrsikerei „nagyon Moszkva: Karaganda térségében, ahol a számítások szerint a Szojuz 4. leszállását várták, péntekre virradó éjszaka 35 fokos hideg volt és a sztyep pe felől erős szél fújt. A földre érő űrhajó és utasa megkeresésére alakí­tott csoport központjába percenként érkeztek a je­lentések a Karagandától északra kiküldött helikopte­rekről. Egyszerre csak egy „MI—6” mintájú helikopter­ről befutott « jelentés: -jön”. tást kísérleteztek ki: az űr­állomás létesítését és az űr­hajósok átszállítását egyik űr­hajóból a másikba. A La Na­tion szerint a Szovjetunió nagy lépést tett előre a vi­lágűr meghódításában és- ki­használásában. A szovjet tel­jesítmény azt is megmutatta; hogy a bajba jutott űrhajó­soknak a világűrben való megmentése ma már lehetsé­ges. A felszerelés minimális mértékű szabványosításával a szovjetek és az amerikaiak szükség esetén kölcsönösen segítséget nyújthatnak egy­másnak a világűrben. kicsiknek” tűnnek majd a szovjet sikerekhez képest. Lo­vell szerint, perspektívában szemlélve, a szovjet űrlabora­tórium felépítése sokkal je­lentősebb, mint az egy-két napos Hold-utazás amerikai terve. Nyugat-Berlin. Valamennyi pénteki nyu­gat-berlini lap is első olda­lon foglalkozik az esemény­nyel. A „Telepragh” vastag­betűs címfelirata megállapít­ja: „az első űrállomás a vi­lágmindenségben — a szov­jetek nagy sikere”. A „Tages- spiegel” „Tökéletes randevú a világűrben” címfelirat alatt emlékezik meg az esemény­ről. A fagyos ködben lebegve, ejtőernyők narancsszínű ku­polája alatt megjelent a Szojuz 4. s az előzetes szá­mítások alapján megadott térségben leereszkedett. Ekkor már a helyszínen volt egy „MI—4” jelzésű he­likopter a keresöcsoport tagjaival. A leszállás után meleg bundába burkolták a kiszálló űrhajósokat, majd lelkesen üdvözölték őket. Mindenfelől emberek siettek a leszállás színhelyére és melegen érdeklődtek az űr­hajósoktól, hogy érzik ma­gukat. „Pompásan” — oá­leszállásáról laszolta Hrunov. „Végtele­nül boldog vagyok” — mon dotta Jeliszejev. „Repülé­sünket annak rendje és módja szerint teljesítettük?’ — jelentette ki Satalov. — „Most azonban nem ez a legfontosabb, mi van Borisz Volinovval?” — Nála is minden nagy­szerűen megy — válaszol­ták a körülötte állók. Időközben a szél még erő­sebbé vált. Az űrhajósokat helikopterre ültették és Ka- ragandába szállították, ahol a „Csajka" szállóban helyez­ték el őket. mi konyhán főznek ebédet a tagok számára és sorra épül­nek az újabb tiszta, egészsé­ges étkezők a telepeken, üzem egységekben. Az idén szinte valamennyi nagy gépjavító és állattartó teleperr, valamint kertészeti és szőlészeti üzem­ben új fürdő építésével te­remtik meg a tisztálkodás kor szerű lehetőségeit. A szántó­földi munkák megkezdésével nyolc személyszállító autó­buszt állítanak forgalomba a közös gazdaságok, hogy köny- nyebben eljussanak a tagok a távolabbi munkahelyekre. Az anyagi gyarapodás örvendetes jele az is, hogy tucatnyi ter­melőszövetkezet kíVán üdülőt építeni a Balaton partján vagy a gyógyvizéről ismert Harkányban, A világsajtó első oldalán Helyszíni riport a Szojuz 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom