Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-04 / 2. szám
HM. femoAr 4 3 Dunommi nmiio Eljátszott bizalom Lemondott a III. kerületi tanács vb-elnöke és vb-titkára — Beosztásukat, hatáskörüket saját anyagi gyarapodásuk érdekében használták fel Tevékenységük összeegyeztet h etet lenné vált tisztségükkel A pécsi ül. kerületi Tanács ▼b-elnöke Almási János és titkára dr. Bojtor János lemondtak tisztségükről és tanácstagságukról is. Ezz«l a lépésükkel megelőzték a kerületi tanács testületét abban, hogy funkciójukból visszahívja őket, mivel tevékenységük összeegyeztethetetlenné ▼ál* tisztségükkel. A kettős lemondás előzményei bosszú évekre nyúlnak vissza, sok mellékkörülmény motiválja az események egymásutánját. Ebben fontos, mondhatnánk kulcsszerepet játszik egy újságcikk. Súlyos vádak A Dunántúli Napló 1968. Július 21-i számában jelent meg a „Rászorultság sorrendjében!” című írás, amely a III. kerületi lakáselosztó társadalmi bizottság és a ' kerületi tanács vb két függetlenített vezetője — Almási János, dr. Bojtor János — között felmerült ellentéteket hozta nyilvánosságra és természetesen a figyelmet a vb. nevezett vezetőire irányította. Ismeretes, hogy a társadalmi bizottság tagjai azért kerültek szembe a vb. két vezetőjével, mert a bizottság javaslatait többízben jelentősen megváltoztatták a lakások szétosztásakor. A hetvenöt szövetkezeti lakás elosztásakor tizennyolc olyan igénylőt részesítettek előnyben, akik a társadalmi bizottság megfelelően dokumentált véleménye szerint kevésbé voltak rászorultak, mint a bizottság javaslatában szereplő lakás- igénylők. Ezért a társadalmi bizottság egy ideig szüneteltette tevékenységét. Ugyancsak említett cikkünk ben esett szó dr. Fererrczy István igazgatási osztályvezető és a vb elnökének, valamint titkárának a nézeteltéréséről. Ez mindenekelőtt abból fakadt, hogy dr. Ferenczy a társadalmi bizottság javaslatait támogatta a vb-ülése- ken. Ezért a vb két vezetője engedetlenség miatt fegyelmi eljárást indított ellene. A fegyelmi eljárás nem várt fordulatot idézett elő. Dr. Ferenczy István ugyanis ekkor levélben fordult a megyei jogú Városi Tanács elnökéhez, amelyben részletesen leírta, milyen más jellegű szabálytalanságokat követett el az évek során Almási János vb-elnök és dr. Bojtor István vb-titkár. A dr. Ferenczy által bejelentett vádak némelyike a hivatali hatalommal való visszaélés fogalmát is kimerítette. Ugyanebben az időben — lehetséges, hogy tudomást szereztek az ellenük történt bejelentésekről — Almási és dr. Bojtor is készítettek egy feljegyzést, amelyben dr. Ferenczy Istvánra nézve terhelő adatokat igyekeztek ősz- szegyűjteni. Ekkor tehát már nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy miként szüntethető meg a társadalmi lakáselosztó bizottság tagjai és a vb két vezetője közötti nézeteltérés, hanem kialakult egy Almási— Bojtor kontra Ferenczy ügy. Mindhárom tanácsi vezetőnek súlyos vádakkal kellett szembenéznie. Megsértették a szocialista erkölcsi normákat A Pécsi Városi Pártbizottság mindhármuk ellen fegyelmi vizsgálatot indított, mint kommunista vezetők ellen, hogy tisztázza, mennyiben felelnek meg a valóságnak az egymás ellen felhozott súlyos vádak. A fegyelmi vizsgálat megállapította, hogy a lakások elosztásánál törvényellenesség Mm fordult elő. Leszögezték, hogy a lakásokat minden esetben igényjogosultak kapták, a sorrendiség tekintetében a döntés joga a vb. hatáskörébe tartozik. Tehát amiatt, hogy nem a lakáselosztó társadalmi bizottság javaslatai szerint állapították meg a kiutalások sorrendjét, nem terheli felelősség sem a vb-elnökét, sem a titkárát. Azt azonban a fegyelmi bizottság is szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a társadalmi bizottsággal való jobb együttműködés elkerülhetővé tett volna több félreértést és vitát. Bebizonyosodott az is, hogy a III. kerületi Tanács vb- vezetői azért indítottak fegyelmi eljárást dr. Ferenczy István ellen, mert a vb-ülé- seken több ízben is kifejtette, hogy nem mindenben ért velük egyet. A lakáselosztások során — az említett 75 lakáselosztásnál is — nyíltan a társadalmi bizottság elképzeléseit támogatta. Ezért indították meg ellene engedetlenség címén a fegyelmit. Mint azonban kiderült, végül- is dr. Ferenczy a viták ellenére a lakások elosztására hozott határozatokat mindig végrehajtotta. Engedetlen magatartást tehát nem lehetett a munkájában tapasztalni, ezért az ellene indított tanácsi fegyelmi eljárás elhamarkodott és indokolatlan volt. A Városi Pártbizottság fegyelmi bizottsága viszont meg állapította, hogy az Almási János és dr. Bojtor János elleni bejelentések egy része igaznak bizonyult. Bebizonyosodott, hogy beosztásukat, hatáskörüket saját anyagi gyarapodásuk érdekében használták fel, amellyel súlyosan megsértették a szocialista erkölcsi normákat Telekcsere Ennek az általános megállapításnak az illusztrálására beszélni kell Almási János telekcsere ügyéről. 1963-ban, nem sokkal azután, hogy Almási János a III. kerületi Tanács vb. élére került, zajlott le a telekcsere, amit a kerületi tanács építési osztálya bonyolított le, a kerületi vb. határozata alapján. Az Almási-család tulajdonában lévő, be nem építhető Zója utcai telekért a Jurisics Miklós utcában jelöltek ki cseretelket. A két telket mintegy 100 forintnyi eltéréssel egyenértékűnek nyil vánították, holott a Jurisics Miklós utcai telfek értéke akkor mintegy 33 ezer forinttal haladta meg a Zója utcai telek értékét. Hogyan sikerült a két telket egyenértékűvé tenni? — Idézzük a fegyelmi bizottság anyagából az építési osztály két dolgozójának a szavait. Váradi Géza: „Felhívást kaptunk Zámbó Istvánnal együtt, hogy a két telek értékét nagyjából azonosan állapítsuk meg. A telekcsere lebonyolítása és a telek értékelése utasításra készült. Én ellentmondani nem tudtam, féltettem az állásomat”. Zámbó István: „Almási János vb-elnök felhívására vele együtt, két alkalommal tekintettem meg a Zója utcai telket. A vb-elnök figyelmét felhívtam arra, hogy a szabályok szerint 15 és 75 forintos irányárak között kell az értéket megállapítanom. Almási elvtárs akkor közölte velem, hogy ezért a telekért cseretelket fog kapni és az értékelést úgy kell elkészíteni, hogy azonos értéket kell kihozni”. Így vált a két telek egyenértékűvé. Almási János rávette beosztottjait, hogy hamis értékelést készítsenek. — (Csak megjegyezzük: a III. kerületi Tanács vb. — ha Almási János jelentette volna — le sem tárgyalhatta volna a telekcsere ügyet, mivel kizárási ok forgott fenn!) Dr. Bojtor János, az akkori vb-titkár írta alá a telekcserét jóváhagyó vb-határo- zatot. Figyelmeztetnie kellett volna a vb-elnököt az eljárás törvénytelenségére, de mint a fegyelmi vizsgálat során elmondta, nem tudta, hogy a vb-elnököt érintő telekcseréről van szó. Nehezen hihető ez a védekezés! Hiszen a cserén többen is dolgoztak, kijártak a telekre szemrevételezni, beszéltek róla. Csak a vb-titkára nem tudott róla? Ügyeskedés Persze dr. Bojtor János a házingatlanok ügyes és főként haszonnal járó cserélgetésével volt elfoglalva. Dr. Bojtor János 1958-ban öttagú családjával elköltözött szülei családi házából. Teljesen indokoltan egy két szobás térítésmentes állami lakást kapott. Ámde fél év múlva a szülei is beköltöztek az állami lakásba, és a családi házat beköltözhetően eladták. Ismét zsúfoltan laktak, tenni kellett tehát valamit Dr. Bojtor összeköttetései révén szerzett a szülei számára egy házfelügyelői lakást, és ismét vásároltak egy lakott családi házat. 1967-ben azután a szülők beköltöztek ebbe az új házba, miután a házfelügyelői lakást a lakójukkal elcserélték. A beköltözhető ház és a lakott ház értékkülönbözetén szőlőingatlant vásároltak. Dr. Bojtor János nem séi> tette meg a törvények betűit De az ilyen ügyeskedésekhez igénybe kellett vennie a társadalmi helyzetéből adódó összeköttetéseit, tekintélyét, hogy simán lebonyolódjanak a hasznot hozó ügyletek, a városi párt-végrehajtóbizottság a kommunista számára kötelező erkölcsi szabályok megsértéséért vonta felelősségre. Ide tartozik még, hogy dr. Ferenczy István ügyét is tárgyalta a városi párt-vb. Bár az ellene felhozott vádak közül semmi sem igazolódott be, őt azért marasztalták el, mert csak akkor fedte fel a III. kerületi tanács vb két vezetőjének visszaéléseit, amikor nyílt nézeteltérése támadt velük. Végül is a városi párt-vb. Almási Jánost szigorú megrovásban, dr. Bojtor Jánost és dr. Ferenczy Istvánt megrovás pártbüntetésben részesítette. A pártfegyelmi büntetések kiszabása után Almási János és dr. Bojtor János lemondtak a tanácstagságukról és viselt funkciójukról. Dr. Bojtor János jogászként helyezkedett el. Alkalmazottként és nem felelős vezetőként dolgozik. Almási János volt vb-elnök azonban, ideiglenesen ugyan — később majd iskolaigazgató lesz (!) —, de ismét bizalmi munkakörbe került a megyei jogú Városi Tanács apparátusában, a művelődési osztály személyzeti főelőadójaként. Ez a váratlan fordulat jogos felháborodást keltett. A hivatali hatalmával való visszaélésért és bűncselekményért törvényes úton már nem vonható Almási János felelősségre, mivel az ügy a BTK alapján elévült. De a belőle származó erkölcsi kár nem évült el! Sőt, reméljük, hogy a jogtalanul szerzett haszon visz- szafizetésének is megtalálják a módját. Ezért a humánus eljárásra való hivatkozás nagyon gyenge érv a bizalmi állásba való helyezés mellett. A megyei párt-vb álláspontja Dr. Ferenczy István fellebbezése folytán ügyét megtárgyalta a Megyei Párt-Végrehajtóbizottság, amely a kiszabott pártbüntetést eltörölte. Ezen az ülésen napirendre kerültek az említett két vezetővel kapcsolatos intézkedések is. A Megyei Párt-VégreÉlénk kereskedelem déli szomszédainkkal Nápolyi, ételízesítő, halkonzerv textilárukért és mészkőért Módosították a mezőgazdaság támogatásának rendszerét A pénzügyminiszter és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter együttes rendelettel módosította a mező- gazdasági üzemek kedvezményeinek és támogatásainak rendszeréről szóló korábbi rendeletet. A módosítás nagy súlyt helyez a szarvasmarhatenyésztés támogatásának növelésére, ugyanakkor egyes mezőgazdasági termelőeszközöknél csökkenti a kedvezményeket A szarvasmarhatenyésztés és tartás fokozottabb ösztönzésére a mezőgazdasági termelőszövetkezetek az elő- hasi üszők borjai után az eddigi 2000 forinton felül további 2500 forint támogatást kapnak. A háztáji tehén- állomány csökkenésének ellensúlyozására igen fontos a közös gazdaságok tehénállományának gyorsabb ütemű növelése. Ennek érdekében mondja ki a rendelet, hogy az 1968. március 31-i bázislétszámhoz viszonyított növekedés esetén tehenenként ötezer forint támogatás illeti meg a tsz-eket. A rendelet kimondja *zt is, hogy a falusi tejellátás javítása érdekében ezentúl a szarvasmarha-tartáshoz tartozó létesítménynek kell tekinteni a tej kezelés, feldolgozás és értékesítés célját szolgáló épületeket is; így ezek létesítéséhez 70 százalékos ártámogatást lehet nyújtani. Az eddigi 50 százalékos mértékű gépjavítás díjkedvezmény — a rendelet értelmében 23 százalékra csökkent. Erre a módosításra azért volt szükség, mert a nagygépjavítási kedvezmény arra ösztönözte az üzemeket, hogy az erőgépeket az indokoltnál hosszabb ideig használják. A gépjavítás, a díj- kedvezmény csökkentésével megtakarított összeg nagyobb részét az ottani szarvasmarhatenyésztés támogatásának növelésére, más részét pedig a kedvezőtlen adottságú tsz-ek megkülönböztetett. támogatására fordítja. A rendelet utal arra is. hogy a „lefutó” korszerűtlenné vált mezőgazdasági gépek üzemben tartása nem kívánatos. A kereskedelmi vállalatok és az üzemek később majd közzéteszik a korszerűtlennek ítélt gépek listáját; az ilyen gépelt pótalkatrész-beszerzése é* javítása után járó ártámogatás 1969 december 31-re teljesen megszűnik. Az elmúlt év tapasztalata, hogy a mezőgazdasági építkezések. beruházások meglehetősen elhúzódnak. A munkák gyorsítására a rendelet kimondja, hogy az építési beruházást az okirat kiállításától számított hat hónapon belül meg kell kezdeni és két éven belül be kell fejezni. A rendelet néhány, a gazdálkodás jövedelmezőségével kapcsolatos módosítást is tartalmaz. Így például az ültetvénytelepítések támogatásánál változást jelent, hogy a bogyósok esetében 5, egyéb gyümölcsöknél 10 holdnál kisebb telepítéshez ártámogatás nem nyújtható. A műtrágyának és a növényvédő-szereknek a mezőgazdasági üzemek által számításba vehető ára nem változik. i hajtóbizottság egyöntetű véleménye volt, hogy semmiképpen sem engedhető meg ismét vezető vagy bizalmi munkakörben alkalmazni olyan személyt, akiről beigazolódott erre való alkalmatlansága. Ezért javasolták Almási János azonnali leváltását. Másrészt helytelenítették azt az érthetetlen módszert, hogy a nyilvános visszahívás helyett elfogadták egyszerű lemondásukat. Ügy véljük, hogy a Megyei Párt- VB-nek ez az állásfoglalása találkozik a közvélemény egyetértésével. Almási János azonban az állásfoglalás ellenére kijelentette, hogy önszántából nem távozik mostani állásából, ahova hivatalosan helyezték, hiszen ő itt semmi hibát nem vétett... A III. kerületi tanács volt vb-elnökének és titkárának az ügyét semmiképpen sem szabad ad acta tenni. Feltétlenül érdemes elgondolkodni néhány kérdésen, még akkor is, ha ez egyeseknek kényelmetlen. Hogy is kezdődött? Egy vezető el akarta intézni egy olyan ügyét, amit korábban nem tudott nyélbe ütni. Utasította hát beosztottait, hogy segítsenek neki. Azok tudták, hogy nem a legtisztább ügybe keveredtek, de rohantak, szerveztek, elintéztek mindent, hadd lássa a „főnök”, milyen használható emberek ők. Miért nem figyelmeztették? „Mert nem is tudtam róla” — mondja az egyik. „Féltettem az állásomat” — mondja a másik. S a felsőbb szervek? Tudtak az ügyekről? Bizonyára nem, mert akkor idejében közbeléptek volna. De, amikor tudomást szereztek, akkor sem léptek fel kellő határozottsággal és eréllyel. Párttagokról van szó! A pártszervezetben sem tudott senki az enyhén szólva nem tiszta ügyekről? Az illetékes kereskedelmi hatóságok által kijelölt pécsi nagy kereskedelmi vállalatok i közül a FŰSZERT már 1967 I nyarán felvette a kapcsolatot 1 az eszéki Sloboda céggel és az ! első üzletkötésükről Weimper József, a FŰSZERT közgazda- sági főosztályvezetője így nyi- j latkozott: Nem bocsánatos bűnök Az okozott kár súlyos. Emberek bizalmát játszották el saját anyagi hasznuk érdekében. Visszaéltek a rájuk ruházott hatalommal, félrevezették a testületet, amelynek az élére választották őket. Ezek pedig a szocialista közerkölcs szerint nem bocsánatos bűnök. Ezért ítéli el mélységesen minden becsületes ember az ilyen bűnök elkövetőit. — Nem volt nehéz dolgunk, mert az ügylet egyszerű áru- ] csere formában történt. Annyi ; volt az egész, hogy a megren- j delt tíz vagon nápolyiért ellentételképpen 5 vagon finom- ' lisztet szállítottunk az eszéki cégnek, de ennek a békés kereskedelmi kapcsolatnak hamarosan véget vetett az új mechanizmus életbelépése. — Ugyanis a januar elsejével bevezetett magas vámtarifák és a különböző címen kivetett forgalmi adók miatt az említett árucsere kétoldalú üzletté vált, ami némiképpen megnehezítette a további üzletkötéseket. Ezt a problémát is megoldották a külkereskedelmi vállalatok segítségével. A Hungaro- coop és a Konzumex inspirálá- sára összefogtak egyrészt a kijelölt pécsi, másrészt a jugoszláv partnerekkel hasonló kapcsolatot tartó szomszédos megyék nagykereskedelmi vállalataival, s az ilymódon létrejött kooperáció révén új lehetőség nyílt a kereskedelem ki- szélesítésére. — A választékosabbá, sokrétűbbé vált áruigényeink kielégítését szívesen vállalták a jugoszláv üzletfelek, különösen azok után, hogy ellenértékképpen ők is azt az árut kapták, ami legjobban megfelelt saját belkereskedelmi forgalmuk cél jainak. Viszonylag rövid idő leforgása alatt közel 16 millió forint értékű édesipari árucikket vásároltunk tőlük, s ennek ellenértékeképpen a Hangarocoop különböző textíliákat és mészkövet exportált a jugoszláv partnereknek. De a fentebb említett vámproblémáknak is megtalálták az „ellenszerét”. A magas vámterhek elkerülése, következésképpen a fogyasztói árak szinten tartása érdekében kölcsönösen hasznos megállapodás jött létre a két üzletfél között. Ennek lényege az volt, hogy a Sloboda cégtől megrendelt élelmiszercikkek legyártásához szükséges alapanyagokat a FŰSZERT szállította, és bérmunka ellenében kapta meg az igényelt árucikkeket. E megállapodás eredményeképpen 1968-ban 390 tonna nápolyit és 50 tonna sós rudacskát szállított a jugoszláv partner. Ami pedig a Mfözuv ki» határmenti forgalmát illeti erről röviden csak annyit, hog; novemberig közel 306 ezer dől lár értékben vásárolt ételízesí tőt, rágógumit, kukoricát, hal konzervet, disznósörtét, s el lentételképpen különböző tex tilárut, mezőgazdasági terme keket, útépítő követ, autóref lektort, stb. exportált juga szláv üzletfeleinek. A Dél-Dunántúli RÖVIKÖ' Vállalat a Hungarocoop útjá az elmúlt hetekben 60 eze dollár értékben zippzár beho zatalára kötött szerződést, ame lyet a jugoszláv fél már visz sza is igazolt De ezen kívij tárgyalásokat folytatnak köze 50 ezer dollár értékű puplin é kevert alapanyagú férfi inga exportálására, melynek ellen értékeként nylon férfi inge kapnak a jugoszláv szállítók tói. Kevésbé mondható ef ugyan ez a Dél-Dunántúli Textil- é Felsőruházati, valamint a Vas és Műszaki Nagykerről, mei a két vállalat kereskedelír megbízottjai máig sem kötötte érdemleges szerződést jugc szláv ügyfeleikkel. Az ered ménytelenség természetese nem írható teljes mértékben két' vállalat kontójára, mei ebbe nem kis mértékben bele szólt a jugoszláv vállalat» egyes gyártmányainak elfogac hatatlanul magas ára és ner egy esetben az általuk ige nyelt csereáru hiánya vág gyengébb minősége is. Mégser pesszimista Farkas Imre. Vas- és Műszaki Nagykeres kedelmi Vállalat igazgatója. — A mi árucikkeinkkel min dig is nehezebb volt külföld csereüzleteket kötni, mint a élelmiszereinkkel, — mondot ta. — Mégis bízunk abhar hogy néhány új cikkünkké hamarosan mi is tárgyalóké pes partnerei leszünk jugoszlá ügyfeleinknek. LOTTÓ A Sportfogadási 4i Lőtté Igazgatóság tájékoztatása szőrűit Budapesten, a Dallos Ida Művelődési Otthonban megtartott első heti lottó sorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 9, 50, 67, 75, 78 Hétfőn, január 6-án a Lottó Igazgatóság Székházában megtartandó rendkívüli jutalom- sorsoláson az L heti szelvények vesznek részt.
