Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-14 / 10. szám
W69. Január 14. Dunantmi naoio „Sátortetős“ gondok A lakótelepek után a kertvárosok is uniformizálódnak Kispolgári ízlés, korszerűtlen technika — /Vem magánügy Több év átlagában 2000— 2200 lakás épül Baranyában. Ebből mintegy 45—50 százalék állami, a többi pedig magánerős, illetve OTP-hitellel támogatott beruházás volt. Ez utóbbiak kétharmada családi ház. A falvak szélén új utcasorok nőttek, a városok körül pedig mind hatalmasabbak a zöldövezetként nyilvántartott kertvárosok. A családi ház iránt érzett nosztalgia a legmodernebb bérházak szuperkényelmes lakásaiba is elkíséri az- embereket, s bár az építési költségek tíz év alatt közel 50 százalékkal emelkedtek — az építtetők száma nem csökkent. Sőt: a távlati elképzelések szerint az állami beruházások rovására tovább növelik a magán építkezések számát. Ezért kétszeresen is érthetetlen az a közöny, amely lyel a tervező intézetek, kivitelező vállalatok és építési hatóságok a családi ház-építés megoldásra váró, s mind erőteljesebben jelentkező gondjai iránt viseltetnek. Arc nélküli utcák Kezdjük a sort a típusproblémákkal. A harmincas évek irigyelt — sátortetős —, '■ polgárháza „nemzeti” típussá lett, elmosva a falvak , és elővárosok arculatát; s ma nincs ember, aki egy új házsort ábrázoló fotó láttán megmondaná, melyik országrészben, vagy pláne melyik városban készült a kép. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium Építési Tájékoztatási Központjának 1967-ben kiadott családi ház típusterv-gyűjteménye 22 tervvázlatot tartalmaz — az építési kérelmet benyújtó ügyfelek azonban makacsok. — Négyzetes alaprajz, két utcára néző szoba, lakó-konyha (legalább négyszer négyes) és persze sátortető... A felépült családi házak kilencven százaléka ilyen (ebben a vonatkozásban már legalább tizenöt év óta nincs különbség város és falu között), sőt még a részletmegoldásokban is két tojáshoz hasonló módon egyezik valamennyi. A szomszédok, rokonok utánzása uniformizálta a kertes övezeteket, s bármilyen furcsa is e kettősség, míg a többszintes, lakótelepi építkezés unalmasságát mindenki támadja, ez ellen a sátortetős, vörös kőporos egyöntetűség ellen semmit se lehet tenni. A távolság a lakótelepek és a kertvárosok között így aztán egyre nő, hisz az előzőek vonatkozásában mind a tervező intézetek, mind az ipar, a legkorszerűbb elvek és építési módok alkalmazására törekszik. A különbségek és az ezzel járó feszültségnövekedésnek természetesen nem- szak szubjektív okai vannak. A társadalmi igényesség (s az e téren kifejezett nevelő tevékenység) mellett a rendelkezésre álló típustervgyűjte2 erjed a pogányi példa Tartálykocsikban, ömlesztve szállítják a táptakarmányt Olcsó és higiénikus — Nem kell zsákolni Múlt év október 25-én, a pogányi tsz-ben mutatták be a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, a táptakarmányok szállításának — külföldön már elterjedt, nálunk azonban még újszerű módszerét, a célkocsikkal lebonyolított ömlesztett szállítást, amelyet a Gabonafelvásárló Vállalat díjtalanul végez partnereinek. A pogányi tsz jó érzékkel ismerte fel a módszer előnyeit, az úttörő vállalkozás sikerének reményében, egy saját takarmánykeverő üzem építéséről mondott le. Helyette minimális költséggel és a vállalat hathatós támogatásával egy fogadóberendezést épített, amely a tartálykocsiba ömlesztve érkező tápot a kézi munka teljes kikapcsolásával, automatizálva fogadja és továbbítja. A tsz egy költséges építkezéstől menekült meg, a vállalat pedig növelni tudta keverőüzemi kapacitásának ki használását. A gombamódra szaporodó üzemi takarmánykeverők erős konkurrenciája miatt — közel 100 ilyen működik a megyében — a Gabonafelvásárló Vállalat keverőüzemei jó ideje félgőzzel működnek. A nagy és korszerűen felszerelt mohácsi keverőüzem például csak 55 százalékos kapacitással üzemelt, a kisebbekben is. mint Szederkény, Villány, Vajszló, át kellett térni a két műszakról az egy műszakra. A Gabonafelvásárló Vállalat kénytelen volt tudomásul venni, hogy a mezőgazdasági üzemek jórésze, főleg amelyek távol esnek a keverő üzemtől már nem tápot, hanem csak koncerrtrátumot igényelnek, melyet aztán saját berendezéseikkel kevernek össze a gazdasági abrakkal. A pogányi példa azonban rövid idő alatt újra felszította az érdeklődést a vállalati tápellátás iránt. A legnyomósabb érv a díjtalan házhozszállítás és a zsákolási munka teljes kiküszöbölése volt. Mindez különösen azokban a nagy területeken fekvő mammut gazGazdasági jegyzet A számok mást bizonyítanak F nnek a vitának, azt hi- szem, valamennyien részesei voltunk. Amikor megjelentek a kategóriába sorolásról szóló rendeletek mindjárt az volt az első megjegyzés: most aztán jól járnak a vezetők. S ez a nézet a mai napig tartja magát, bár azt ma már szinte mindenki belátja, hogy az I. kategóriának kifizethető 80 százalékhoz szükséges nyereségtömeget gyakorlatilag egyetlen vállalat sem érheti el. A feszültség ennek ellenére ma is érezhető, sőt most, hogy közeledünk az 1968. évi nyereségrészesedés kifizetéséhez még fokozódik is A 15, az 50 és a 80 százalék közötti különbségek a lineáris csökkentés ellenére is igazságtalanul nagynak tűnnek — a vezető beosztásúak javára. Pedig a konkrét nyereségösszegekkel végzett számítások mást bizonyítanak. Íme, a Mecseki Szénbányák részesedési alapjának felosztásával kapcsolatban végzett próbaszámítások néhány adata: Az előirányzat szerint a vállalat éves eredménye 112 millió forint lesz. Ebből lejön az 52 millió forintot kitevő árkiegyenlítés, marad tehát 60 millió forint. Ebből a részesedési alap 43,5 millió, melyből a különböző levonások után (tartalék-alap, előre lekötött rész) 38,6 millió kerül felosztásra. Ez következőképpen oszlik meg a különböző kategóriák között: I. kategória: 1 879 000, II.: 8 322 000, III.: 28 415 000 forint. (A felosztás alapja az éves szinten kifizetett bér.) Az összegek az első két kategória esetében is jelentősnek tűnnek, az 1967-es adatokkal való összehasonlítás azonban növekedés helyett csökkenést mutat. Az elmúlt esztendőben ugyanis a következő összegeket fizették ki: A kultúra „hideg napjai“ Mohácson Igen Jól hangzik kétségtelenül, de azért túlzás volna azt állítani, hogy Mohácson — és másutt is — „minden út a kultúrához vezet”. Télen azonban, kivált amikor a mínusz húsz fokkal komázik a hőmérő higanyszála, közelebb járunk az efajta jelmondatokkal az igazsághoz, mert ilyenkor azok közül is a kultúra tűzhelyéhez húzódnak néhányan, akik — míg melegen tűzött a nap — nem is igen gondoltak erre. No, persze, a báli idényről sem kell megfeledkezni, melynek ilyenkor — Mohácson is — a művelődési ház a legfőbb támaszpontja. Mert nézzük csak MOTOROSOK, figyelem! MOTOROSOK, figyelem! BERVA KISMOTOR PANNI ROBOGÓ K. 55 KISMOTOR TÜNDE MOTORKERÉKPÁR CZ/150 motorkerékpár alkatrészeket, míg a készlet tart! • Keresse fel minél előbb a 1,2. számú járműszakboltot PÉCS, Rákóczi út 50., (a villanyrendőrnél!) a Bartók Béla Művelődési Ház január—februári programját: Itt van mindjárt a január 25-i sváb bál, melyen Tornai Ferenc 12 tagú zenekarának hangjai mellett este nyolctól virradatig, vagy még annál is tovább, rophatják a táncot a vendégek. Februárban két iskolai rendezvénnyel folytatódik a mohácsi bálidény: február 1-re a Park utcai általános iskola 8-ra pedig a gimnázium szervezői „jegyezték elő” a nagytermet. A busójárás napján mondartunk sem kell, hogy az idén is megrendezésre kerül a nagyszabású sokac bál, de most afféle „elő- bált” is beterveztek az ünnep előestéjére illetve éjszakájára. Kiderült ugyanis, hogy a busójárásra érkező vendégek jórésze ekkor — vagy ekkor is — szeretne bálozni, annál is inkább, mivel a1 másnap esti program sokaknál már a visz- szautazás. Megemlítjük még, hogy az „előbálon” a pécsi „The Savages” zenekar fogja „előállítani” a talpalávalót, bizonyára igen nagy szakértelemmel. Január második felében ugyancsak pécsi vendégeket várnak Mohácsra, mégpedig a Pécsi Nemzeti Színház művészeit, akik ezúttal a „Luxemburg grófja” előadásával fognak bemutatkozni a Duna menti városban. Ugyanebben a tájban — január 21-én pontosan — komolyzenei hangverseny is lesz a művelődési házban, melyen a megyei állami zeneiskolák művészeitől hallhatnak az ifjúsági bérletesek Haydn-, Mozart- és Beethoven-műveket. Végül még néhány szót ar- i ról, hogy a téli hónapokban I is töretlen a szakköri és klub- I élet a mohácsi Bartók Béla | Művelődési Házban. Van olyan I nap is, példának okáért m péntek, amikor négy különböző jellegű foglalkozást kell beilleszteni az „órarendbe”. A választék igen nagy, mert ez idő szerint rádió modellező, csillagász, képzőművész, fafaragó, film, galambász és bélyeggyűjtő szakkör, továbbá fotó-klub, eszperantó-klub és „nők klubja” üzemel a művelődési házban, s természetesen az irodalmi színpad, a kamarakórus, a kamarazene- kar, a népi táncok és a fúvósok próbáit Is be kell illeszteni a programba. I. kategória: 2,39 milliót II.: 9,373 millió, III.: 23,8* millió. Az I. kategória esetében tehát 21,4, a IL esetébe» pedig 11,2 százalékos a csökkenés. (A III. kategória részesedési alapja a próbaszámítás szerint 19 százalékkal nő.) A fenti számsorok tehát a várakozással ellentétben a vezetőbeosztású dolgozók jövedelmének csökkenését jelzik, s ez — ha a fentebb említett vita vonatkozásába» megnyugtató hatással is bír —, önmagában nyugtalanító jelenség. (A rendeletek által biztosított 80 százalékos részesedéshez a Mecseki Szénbányák esetében 97,5 millió® felosztható részesedési alap kellene, ami — legalábbis egyelőre —, csak illúzió.) A gond tehát nem az, hogy a sikeres vállalati gazdálkodás szempontjából oly nagy súly- lyal bíró I. és II. kategóriába sorolt dolgozók jövedelme „megugrik”, hanem az, hogyan lehet a korábban elért szintet tartani, illetve a fokozatos emelés elvének megfelelően a múlt évinél valamivel többet adni. (A szénbányák vezetése kiegészítő összegeket kért a felső szervektől.) j Úgy gondolom, a kategóriák között tapasztalható káros feszültségek feloldása érdekében másutt is érdemes lenne mielőbb elvégezni a próbaszámításokat, de talán még ennél is fontosabb, hogy a jövőben mindenütt nyílt ügyként kezeljék a vezetők fizetésével, illetve jövedelmével kapcsolatos adatokat. Mert a mostani viták egyik főoka mégis csak az, hogy m emberek eddig nem tudták, csak tudni vélték, mennyit keresnek az irányító munkakörben dolgozó műszakiak és a gazdasági vezetők ... a a. KOMLÓI LATKÉP Fotó: Erb Járt««- mények is rengeteg kívánni- . valót hagynak maguk után. A : javasolt épületek többsége • jellegtelen (bár elrendezését • illetően kétségtelenül célsze- : rű), s baj van az árakkal is. i Az igényesebb városi típusok bekerülési költsége messze meghaladja a 200 ezret, arról . nem is beszélve, hogy a ma- ; gánház-építést végző szövetkezetek, maszekok, illetve fu- sizók sokkal szívesebben vállalják a jólismert sátortetős típus kivitelezését, mint az egyedi megoldásokat. S ezzel eljutottunk a technikai, kivitelezési problémákhoz. Minden harmadik lakás Ki vállal ma családi házépítést? Az a vállalat, amelyik másutt nem tudta lekötni kapacitását. De hát van-e ilyen? Alig. Maradnak tehát a rendkívül rosszul felszerelt kisipari szövetkezetek, építőbrigádok, egy-két segédmunkással dolgozó magán-kőművesek. Mindez meghatározza az építés színvonalát, s legtöbbször hiábavaló is lenne a beruházói igényesség... Mert az igényesség nemcsak formát jelent. Igényesebbnek kellene lennünk a beépített anyagok vonatkozásában is, no de hogyan, amikor még a nagy vállalatok sem tudnak elég könnyűfémszerkezetet, panelelemet, üveget szerezni? Az egyébként örvendetes módon szaporodó kisházépítési ankétok tehát nem sokat segítenek. Egyetlen dolog segítene: a gépesítés tudományos és műszaki előfeltételeinek megteremtése. Mert ekéikül a kor színvonalát reprezentáló itáliaiatok sohasem vállalkoznak „kisházak” építésére. A probléma gyökerei azonban még ennél is mélyebbek. Ma minden város (még a beépítendő területekkel olyany- nyira szűkén rendelkező is, mint Pécs) jelentős körzeteket mér ki kertes házak részére, • nem törődve az ezzel járó . ! horribilis közműköltségekkel 1 A rendkívül laza beépítettség . ugyanis milliós áldozatokai ■ kíván minden tanácstól, de a jelek szerint az építési hatóságok inkább ezt vállalják mint a közízlés formálását. A családi házas település ugyan- i is nem törvényszerűen egy- ! mástól 20—25 méterre álló | házak sorát jelenti. A beépí- ■ tés sűrűségét mind a szalag, mind a szőnyeg elrendezési elv I alkalmazásával növelni lehet, i s ez már olyan fokú építőipari koncentrációt eredményezhetne, mely gondolkodóba ejtheti a korszerűen gépesített nagyvállalatokat. Előregyártót! elemeket A nyugati országok építőipari szaklapjai már egy évtized óta előregyártott elemekből készülő családi ház típusok százait ajánlják. A szerelési idő három-négy nap. Az itthon tapasztalható helyben- járás megszüntetésének tehát alapvető feltétele, hogy előbb- 1 utóbb kisházakat gyártó házgyárak is legyenek. Igény van, tapasztalatokért se kell mesz- szire menni — csak éppen vállalkozó kedv kellene ... De addig is. Égetően fontos lenne új, — szebb, célszerűbb és olcsóbb — tervekkel bővíteni a típustervgyűjteményt. Hathatósabbá kellene tenni az igények formát lását (e téren sokat segíthetne egy családi ház építési, illetve lakberendezési folyóirat) s nagyobb gondot kellene fordítani a tervezői névjegyzékben szereplő, s magánmegrendelésre dolgozó tervezők munkájának ellenőrzésére is. Mert ma nagyon sokan vannak olyanok, akik rábeszélés helyett lebeszélik az építtetőt az egyedi megoldásokról, részükről „érthető”, a sátortetős tervekért csak a fiókot kell kihúzni, hisz régen készen vannak... Békés Sándor daságokban vonzó, ahol egy saját központi takarmánykeverőből is meglehetősen költséges dolog a szétszórtan fekvő üzemegységekbe, állattenyésztési telepekre elszállítani a tápot. Ilymódon érthető, hogy a pogányi bemutató után az első érdeklődő a 27 ezer holdas Bólyi Állami Gazdaság volt, melynek egyes üzemegységei között nem ritka a 20 kilométeres távolság. Kiderült, hogy a gazdaság sokkal jobban jár, ha a Gabonafelvásárló Vállalattól vásárolja a tápot, amely díjmentesen szállítja ki a megjelölt üzemegységekbe. A napokban megkötötték az 1969. évi szállítási szerződést, melynek értelmében a vállalat évi 600 vagon tápot szállít mohácsi és szederkényi keverőüzeméből Bolynak. Ebben a körzetben még két nagyüzem érdeklődött, a lippói és a vé* méndi termelőszövetkezet a* előbbi nagymennyiségű baromfi, az utóbbi sertéstápot igényelne. — Rné —
