Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-31 / 25. szám
Vniáq proletárja!, egyesüljetek I Aro: 70 mw Dunántúlt napló XXVI. évfolyam, 25. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969- január 31., péntek Százak és ezrek nevében Üzemeink többségében befejeződtek a szakszervezeti bizalmi-választások, s nagy erővel folyik az alapszervezeti (műhely-, körlet-) vezetőségek megválasztásának előkészítése. A lelépő vezetőség — magától értetődően — szinte mindenütt egy jó beszámoló összeállítását tartja a legfontosabbnak, a tagság pedig azt, hogy választ kapjon legégetőbb kérdéseire. Kár lenne tagadni hát, hogy az ilyen nagyszabású tömegszervezeti akciók mindig feszültségeket szülnek, de talán jó is, hogy így van, hisz ebben a felforrósodott légkörben az emberek alapvető tulajdonságaként ismert egyéni érdekféltésen túl mindig fokozott erővel jelentkezik a közösségért, a gyárért, az országért érzett felelősség is. Baranya megyében 130 ezer körül van a szervezett munkások száma, s a tisztségviselők aránya közel 10 százalékos. Legtöbben bizalmiként vesznek részt a szakszervezeti munkában s felelősségük — e funkció ősi hagyományaihoz híven — mindenekelőtt érdekvédelmi vonatkozásban jelentős. A januárral lezáruló újraválasztások végleges statisztikája még nem készült el, az azonban máris látható, hogy sok száz új bizalmi került a tisztségviselők közé. S ez jó dolog. Jó dolog abban a vonatkozásban, hogy felfrissült az „apparátus”, ami szinte minden esetben lelkesebb munkát eredményez. De aggasztó is egyben, hisz a most leköszönő bizalmiak egy jelentős része alig néhány éve kapta megbízatását (sokuk két évvel ezelőtt), s mostani kudarcuk az akkori bizalom megalapozatlan voltát Igazolja. A szakszervezetek életében oly jelentős választási munkának még csak a félidejében járunk, mégis érdemes röviden áttekinteni; milyen tapasztalatokat hoztak az elmúlt hetek beszámolói, taggyűlései? A fentebb említett — viszonylag nagyarányú —, bizalmi-fluktuáció egy ezek közül. Érdemes elgondolkodni rajta. De talán még ennél is fontosabbak azok a megnyilvánulások, amelyek a munkások szavának, javaslatainak semmibevevéséről tanúskodnak. Szinte minden gyárban akadt felszólaló, aki egyértelműen kimondta: nincs sok értelme a különböző gyűléseknek, az azokon való felszólalásnak, hiszen a legjobb esetben is csak jegyző- könyvi adat lesz a javaslatból. Aztán itt van a kollektív szerződés. Visszatérő panasz: a tervezetet még csak megmutatták, de a végleges szöveget csak a bennfentesek kapták kézhez. Olyan üzem is van, ahol a kollektív szerződések mellékleteként üres rubrikákat tartalmazó táblázatokat fűztek le, gondolván: ki tudja, mit hoz a jövő, majd kitöltjük menetközben ... Más, kevésbé mozgalmi jellegű -ügyek. Egyik bányaüzemünk dolgozói —, akik nagyon jól tudják, hogy üzemük legfeljebb két-három éves jövő előtt áll —, egy- másközött már hosszabb idő óta a nagyarányú iroda- rekonslrukcióról beszélnek. Miért kell? A helyiiparban a szociális létesítmények kritikán aluli volta okoz feszültségeket. arról nem is beszélve, hogy azok az emberek, akik nem egyszer hónapokig könyörögnek egy mosdócsapért, milyen hamar észreveszik, ha ismét új szőnyeg kerül az igazgató vagy az szb-titkér irodájának frissen vilupánozott parkettjére... Egyszóval sokszor a hozzászólás nélküli szakszervezeti taggyűlések is nagyon beszédesek. De menjünk tovább. Mi lett a kétév előtti javaslatokkal, Illetve ígéretekkel? az akkori választások alkalmával mindenütt tucatnyi konkrét ígéret hangzott el, s most — ki tudja miért? —, szinte minden beszámolóból hiányoznak az ezekre való utalások. S ezzel el is érkeztünk a legfigye- lemre méltóbb tapasztalathoz: szakszervezeti vezetőink beszámolóinak csak egy kis töredéke valóban beszámoló, a többség még mindig csak arról beszél, ami szb-titkár- nak is, gazdasági vezetésnek is kellemes. Ki legyen a bizalmi, ki legyen az szb-titkár? — örvendetesen sokszor hangzik el újabban ez a kérdés a gépek mellett, hivatali asztaloknál. A választás egyre inkább közügy, s bizony az sem ritkaság, hogy valóságos korteshadjárat indul egy-egy jelölt győzelemre juttatása érdekében. Baj ez? Ha az eszközök és célok tisztesége- sak — nem. Nem baj, ha nem a „hivatalos” jelölt győz. Az azonban nagyon is, ha klikkek, kisebb csoportok akarják akaratukat a kolle- tívákra kényszeríteni. Mert ilyen is van. Visszatérve a fentebbi kérdésre: ki legyen a szakszervezeti tisztségviselő? Magától értetődően olyan ember, aki társai bizalmát és felettesei tiszteletét élvezi. No, de elég-e ennyi? Néhány évvel ezelőtt még az volt a legfőbb választási érv: tisztességes ember, nagyszerű szakmunkás. Ez ma már kevés. Sőt az sem jelent sokat, ha hozzátesszük: tíz vagy húsz éve van a mozgalomban. A szakszervezeti tisztségviselő vezető ember, olyan ember, akinek világosan kell látnia az összefüggéseket, s akinek nemcsak döntenie, de alkalomadtán harcolnia is kell. Ehhez pedig érvek kellenek. Érvei pedig csak okos, művelt embernek lehetnek. A mostani választások sikere, s az elkövetkezendő évek szakszervezeti tevékenységének eredményes volta tehát mindenekelőtt attól függ, hogy megfelelően képzett, lelkiismeretes, a kollektívák ügyéért harcolni is kész, társadalmunk fejlődésének fő tendenciáit világosan látó és értő emberek kerülnek-e a különböző szintű funkciókba. Az új gazdasági mechanizmus előkészítő időszaka és első — ma már nyugodtan kijelenthetjük: sikeres éve —, az egész országot a jótékony erjedés állapotába hozta. Az oly sokat emlegetett üzemi demokrácia sokhelyütt egészen közel került ahhoz, hogy ideából valósággá legyen, s ezzel párhuzamosan szinte minden emberben kialakult a beleszólás, az ügyek intézésébe való belelátás igénye. A szakszervezetek legalsó szerveitől egészen a csúcsig érződik ez a fokozódó aktivitás: az emberek tíz- és százezrei ajánlják fel a különböző problémák megoldásához nap mint nap segítségüket, s hogy ebből a készségből mi válik népünk erkölcsi és anyagi hasznává, az nagy mértékben éppen most dől el, amikor a gyárakban, a vállalatoknál, az állami gazdaságokban és a hivatalok százaiban újjáválasztják azokat, akik egy-egy adott pillanatban százak és ezrek nevében döntenek. Békés Sándor Egyszerre kell a katonai és gaiitikai kérdéseket megoldani Vietnamban Felszólalások a párizsi négyes konferencián A NAP KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYEI — Nixon elnök tavasszal európai körutat tervez._ Űrprogramját még nem közölték, de propagandafőnöke szerint elsősorban a NATO-országok vezetőivel kíván találkozni. — Prágában a csehszlovák szövetségi gyűlés két kamarájának együttes ülésén Peter Colotka professzort választották a föderációs parlament elnökévé, első elnökhelyettesévé pedig Josef Smrkovskyt. — A Spanyol Kommunista Párt végrehajtó bizottsága nyilatkozatában állást foglalt a kivétel us állapot elrendelése ellen és fokozott ellenállásra szólítja fel a spanyol népet az önkénnyel szemben. (Részletes tudósítások a 2. oldalon.) ————* A Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencia csütörtöki második teljes ülésén az ügyrendi megállapodásnak megfelelően először a dél-vietnami hatóságok és az Egyesült Államok képviselője, majd a VDK és a DNFF küldötte emelkedett szólásra. Pham Dang Lam nagykövet a saigoni küldött tagadni igyekezett, hogy kormánya megsértette a genfi egyezményeket, és azt próbálta bebizonyítani, hogy ezeket az egyezményeket a VDK kormánya szegte meg. Végül azon erőlködött, hogy a saigoni rendszernek a nép bizalmára épült törvényes kormány látszatát kölcsönözze. Henry Cabot-Lodge nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője rövid felszólalásában újra azt java| solta: ne a múltról, hanem a ! jövőről beszéljenek, a jövő tekintetében azonban továbbra is csak a katonai részlet- kérdésekre, a demilitarizált övezetre és a csapatok kölcsönös visszavonására irányuló javaslatát terjesztette elő. I Döntött az Elnöki Tanácsi Áprilisbon kezdődik a tavaszi (Folytatás a 2. oldalon) A tartalomból Felszabadulási emlékmű a Mecsek-kapu felett Y Kern szüntetik meg a Hagy Lajos kertészeti szakközépiskolát ▼ Pécsi karmester Jénában ▼ Bányász kulturális hetek Y 1 Új csuklós autóbuszok Pécsen Y Rádió- és tv-müsor időközi választások sorozata Az Elnöki Tanács meghatározta az esedékes időközi választások időpontját A döntés értelmében Szabolcs megyében április 13-án, Borsod, Heves és Tolna megyében valamint Pécsett április 20-árr, Csongrád és Veszprém megyében 27-én, Budapesten pedig május 11-én járulnak az urnákhoz a megüresedett választókerületek szavazásra jogosult lakói. Komárom megye 9-es számú országgyűlési választókerületében is az első félévben dől el, hogy ki lesz az elhunyt Dobi István utódja a törvényhozásban; a választás napját azonban csak ezután tűzik ki. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról alkotott új törvény, amelyet 1966 őszén fogadott el az országgyűlés kimondta, hogy a képviselők, illetve a tanácstagok helyének megüresedése- kor az új választást megyénként, valamint a fővárosban és a megyei jogú városokban általában évente két esetben, azokon a napokon kell megtartani az érintett választó- kerületekben, amelyeket a Népköztársaság Elnöki Tanácsa erre meghatároz. A rendelkezés egyszerűsítette az új választások előkészítését és megfelel a kialakult gyakorlatnak is. Az Elnöki Tanácsnál elmondták az MTI munkatársának, hogy az 1967-ben megtartott általános választások óta most negyedszer kerül sor az időközi választások sorozatára. Az országgyűlési választó- kerületekben a képviselő elhalálozása volt az időközi választások kitűzésének egyetlen oka. Hétmillió forintos költséggel új, szabadtéri transzformátorállomást épített a DÉDÁSZ Paks mellett. A 120/35 kV-os állomás az elkövetkező évek során épülő atomerőmű építkezését látja majd el villamos energiával. Tavaly augusztusban kezdték az építést és december végére elkészült az állomás. Jelenleg a különböző beméréseken dolgoznak, üzemi próbák után feszültség alá helyezik, mert április 1-tol már az ERBE Igényt tart a villamos energiára. A DEDÁSZ-nak ez volt az első ilyen jellegű munkája. A szekszárdi és a paksi szerelők dicséretes munkát végeztek, hiszen fél év alatt készítették az általában másfél évi átfutási idejű építést és szerelést Szokolai felv. Közel félmillió nyereségei zárt a MECSEKTEJ Nyolc hónap alatt 1,4 millió liter tejet és 30 ezer kiló tejszínt dolgozta t fel — Q társulás új tagja a szentlörincl tangazdaság A napokban tartotta első zárszámadását, az egy éve alakult és 1968. május 1-től működő Mecsekaljai Gazdaságok Tejfeldolgozó és értékesítő Önálló Közös Vállalkozása népszerű nevén ME- CSEKTEJ. A társulás igazgatósága jóváhagyta az első nyolc hónap mérlegét és megállapította, ' hogy a kísérleti év sikerrel zárult. A társulás termékeit rövid idő alatt megismerték és megkedvelték a fogyasztók. A forgalom kedvezően alakult, a nyolc hónap bevétele megközelíti a 10 millió forintot, a tevékenységből származó tiszta nyereség, melyet az öt társult tsz kap meg, 450 ezer forintot tesz ki. Ezt az összeget azonban a tsz-ek nem vették fel, hanem kölcsönös megegyezés alapján a feldolgozó üzem korszerűsítésére forditották. A tarcsapusztai üzerúben az év végéig 1,4 millió liter tejet és 30 ezer kilogramm tejszínt dolgoztak fel. A melléktermékként jelentkező savót, melynek értéke 88 ezer forintot tett ki, a társult tsz- ek kapták meg takarmányozási célokra, az általuk beszállított tej arányában. (A nyereségből ugyanilyen arányban részesednek a tsz-ek). Január 1-el a szentlőrinci tangazdaság is belépett a társulásba s naponta 1500—1600 liter tejet szállít a tarcsapusztai feldolgozóba. Az üzem tavaly napi 6 ezer liter tejet dolgozott fel, 1969-ben azonban a tangazdaság belépésével, és a társult tsz-ek tehenészetének felfejlődésével 300 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet épít fel az idén, a szabadszentkirályi, a szent- lőrinci^ a kővágószőlősi tsz és Királyegyháza is fejleszti állományát —, napi 10—11 ezer literre növelik az üzem kapacitását, és az év folyamán összesen kb. 2,8—3 millió liter tejet dolgoznak fel különféle MECSEKTEJ termékekké. Tér mékeik 60—70 százalékát az idén már Pécsett és Baranyában fogják értékesíteni s csak 30—40 százalékát szállítják vasúton Budapestre. Január 15-én új termékkel jelentkezett a társulás a tej- színkrém-sajttal, amit a pécsi boltokban kimérve árulnak, kilónként 42 forintért Küenmmillió forint a rét- és legelőgazdálkodás javítására A mezőgazdasági nagyüzemekben megkezdték a javításra kijelölt rétek és legelők pontos felmérését és az alkalmazandó technológiák kidolgozását. A most összeállított javaslatok és összesítések alap ján döntenek majd annak a 90 millió forintos állami támogatásnak az odaítéléséről, amelyet idén utalnak át a gazdaságoknak. Ebből rét- és legelőgazdálkodás megjavítására fordított összes költség 70 százalékát térítik meg a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Idén hozzávetőleg 50—60 ezer holdon teremtik meg az intenzív legelőgazdálkodás feltételeit A legújabb felmérések szerint az ország összes legelőterületének mintegy 20 százalékán, hozzávetőleg 300 000 hol dón nyílik már lehetőség a korszerű gazdálkodásra. A mintalegelőkön a termésátlagok is megjavultak: a kedvezőbb körülmények között holdanként 50—80 mázsával több termést takarítanak be.
