Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-25 / 20. szám
t969. gemiére 23. Duna nttcrn n«t»tu i fSldre dob, s a szálak kibogozhatatlan gubanccá kuszá- lódnak. Ez itt még igazi folyó, igazi víz. Értéke szinte felbecsülhetetlen. A nagyvárosok és az ipari üzemek körül a patakok és a folyók szennylevezető csatornává nyomorodnak. A fenol megöli a halakat. Az Ipari víz orrfacsaró bűzt áraszt Lassan elfelejtjük a folyami hal ízét. Az örvénylő Dráva meredekre mossa a partot Kidőlt fűzfa hajlik a folyóra. Le- csüggő ágait hullámok fésülik. A holtágban nagyot csobban a víz. Csuka rabol a partmentében. A megrezzenó nádszálak mutatják a menekülő hal útját A víz széle meghártyásodott. A tavalyról maradt, elszáradt füvet hó lépt A bokrok között állatok csapása látszik. Az őzek az ágakról nagy csomókban leverték a havat Nem ritka itt a szarvas és a róka sem. Ha beáll a folyó, a vadkan és a farkas is átiá- togat a túlsó partról. Valóságos természetvédelmi terület a táj. Számontartják az őszi és tavaszi vándorló madárcsapatok. A parti fák közt vernek fészket a falvak és a halastavak környékéről elűzött gémek, az egybeszabott táblákon élelmet és csendet nem lelő vadak. Kim o|ytala| r®f«< Tél közepén ünnepek után A tél keltőt közepén, egy rókát ünnep után, egy új év kezdetekor az ember hajlamot arra, hogy némi visszatekintést végezzen, hogy hogy is van mindezzel? Karácsony, szilveszter, újév. Szép a karácsony. Hó lepi be a házakat, fákat. Fehér és tiszta miág. Ez azonban csak elvileg igaz, úgy tizennégy éves korig. Addig valóban minden karácsony havas és fehér volt. A karácsony a gyerekeknek való. EZ jutott eszembe, amikor karácsony előestéjén úgy 5—6 óra tájban végigmentem a városon. Pécs fele gyereke ki volt csapva az utcára és óriási, csillogó szemmel hallgatták a nagymama és nagypapa erre a célra szerkesztett alkalmi népmeséit. Odahaza meg folyt ß fa díszítése és « nehéz pénzeken vásárolt, szekrény aljára és tetejére rejtett holmik eló- varázsolása. A mi karácsonyunk már nem ilyen szép. Gond, számítás, nyögés és három nap véget nem érő ünnep. A nagy ünnepélyességben meg evés. Kezdetben lelkesen, azután meg, mert mást nem lehet tenni, végül meg megszokásból. Utána meg rááll az ember a mérlegre és két hónapig nyögi ennek az akaratlan, túlzott jólétnek a következményeit. Persze csak úgy mellesleg hozzá kell füpnöm, ezt nem azért Írom, hogy szüntessük meg a karácsonyt. Kétségtelen ugyanis, hogy dolgozni öröm, de azé~t pihenni se kutya. A másik Ilyen karácsonyi ügy a beigli. A beiglit a humoristák tönkre tették. Valamelyik lüké hirdetni kezdte a beigli-mérge- Zést, vagy hogy a beigli körbe éri a földet. Addig ez a tisztet ennivaló oti szerepelt azok között az egyszerű népi ételek között, amelyet ország-világ becsült és lelkesen evett. (Enni ugyan most is eszik, de rühellik.) A beigli ugyanis jól Egyszerűen jó! Vannak gyengébben sikerült beiglik is természetesen, de minden emberi produktumban vannak elpacká- zottak. De ha eszembe jutnak azok a beigliköltemények, amelyekkel eddig találkoztam, még ilyenkor, ünnep után is, a meghatottság fog el. Kis vékony, félbarnára sikerült, nyiszege tészta, ami kizárólag egyetlen célt szolgál, hogy összefogja a dió, vagy mákréteget. Na már most ebben a vastag mák és diórétegben ott szorong egy és más, mazsola, citrom, méz, stö. Ha valaha elképzelék valami süteményt« önkénytelenül is mindig az ilyenfajta beigli jelenik meg a szemem előtt. Mellesleg nem értem a humoristákat! Annyi sok nyomo- mlt tészta van, amit kikészíthetnének. A piskóta, a ronda száraz torta és legfőképp a bukta. Ismerik az igazi buktát? Nincs is más csak igazi. Engem mindig az életre emlékeztet. Az ember átrágja magát a rengeteg tésztán és végül a közepén fltfl c lekvár. Na jó, jó, tudom én, nem hiszem, hogy rehabilitáltam ß beiglit és elintéztem a bükitti* De mégis el kellett mondanom mindezt az igazság érdekében» Marad még az újévvel veié leszámolás. Az újév mindig vp? laminek a kezdete és mindazok* akik új életet akarnak kezdő* ni, a leggyakrabban ezt ß napot választják. Az ember ugyanis nem elé#i jó. Arról nincs szó, hogy 6áfr melyikünk is belemenne egy teljes cserébe, hogy mondjutt holnap másik ember legyen»» Mégis esetenként felébred ® vágy, hogy a saját állományon javítsunk. Fura módon ezek Inkább ß jellembeli, meg a lelki fogyd? tékosságok eltüntetésére vonat? koznak és nem a fizikaiakra. Olyat sose mond az ember, hogy újévtől kezdve nem fo# fájni a gyomra, legfeljebb ilyen kijelentéseket reszkíroz meg* hogy a jövő évben nem do* hdnyzik, vagy idejében házé* megy. Érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy az em.ber az el* kutyulását soha sem köti valami* lyen ünnepélyes dátumhoz, csajt a megjavülását. Akárhogyan tó* rom az eszem, nem emlékszem rá, hogy hallottam volna olya** mit, hogy: „január elsejétől kezdve megfogadom, hogy ré* szeg disznó leszek**. Hogy miért ragaszkodik m ember ünnepélyei dátumokhoz* mint pl. a házasságkötés, hálái* eset, kinevezés, sátoros ünnep* nem tudom. De csak ezek alkalmasak arra, hogy az ember döntő dátumoknak fogadja el és ékkor kezdjen soha nem látott új életet. Újévkor egy ronda év befeje* Zödött és kezdődik egy beláthatatlan izgalmakkal teli új esztendő, amiről legfeljebb át év végén derül ki, hogy ad sem volt jobb a többinél, De ml magunk jobbá tehet* fűk. Még szilveszterkor egy kde* csit pityizdlunk, randalírozunk és ez átnyúlik az újév első óráira is, de ekkor már nem romboló hatása úan, hanem elrettentő. Ekkor az ember undorodik a régi, léha énjétől ás elsején reggel, ha ugyan nem délben, egy teljesen új ember lép ki az utcára. Én magam rettentően szeretek új életet kezdeni. Akad égy* néhány olyan tulajdonságom, arhitől állandóan szeretnék meg* szabadulni. El-élkésék innere Onnan, esténként elkallódok^ feleslegesen jártatom a számat. Ajaj, te jó ég, mennyi mindent fel tudnék sorolni, de nem vagyok bolond! Elég ez a három is. Az újévkor tehát megkezdtem a teljesen új életet. Min* dén eddigi róssztülajdonságom* mái leszámoltam és egy meg* javult, megváltozott, roppant rendes embér érte még a másodikat. Meg kell vallanom, átkozottól nehezen múlott el ez az egy nap. 8/dUősy Kaim«« — Tűz. Mohácson tegnap a Jókai u. 6. sz. alatt lakó Kaj- dos Lajos asztalos fészere kigyulladt, az oft raktározott árukban mintegy 2500 forint kár keletkezett. A mohácsi — A Pécsi Fémipari Vállalat kultúrcsoportjánalr 15 éves jubileuma alkalmából ma este fél 7 órai kezdettel ünnepi fogadást rendeznek a vállalat kultúrtermében. Ma este a Liszt-teremben Baranyai utazás Dráva-part Vannak napok, amikor úgy érzi a városi ember, útra kell indulnia. Hiába tudja, hogy az urbanizáció — kor- és világ- jelenség. Hiába olvassa, hogy harminc év múlva a Föld népességének a fele már városokban fog lakni. Ki akar szabadulni környezetéből. Fürdőszobás városi lakása van. Asztalán telefon várja utasításait. Ha kedve szoty- tyan, egy gomb bekapcsolásával távoli világok üzenetét hozza el szobájába a rádió és a tévé. Valami mégis űzi, hogy útnak induljon. Hirtelen elhatározással kimegy a pályaudvarra, zsebébe nyúl és jegyet vált egy ismeretlen állomásra. Vagy autóbuszra száll és a kalauznak egy sosem látott falu nevét mormolja. Vagy — ha teheti — a garázsból kivezeti autóját, a kormány mögé ül és vad iramban hagyja el a megszokott utcákat Tisztahomlokú parasztházak előtt szeretne megállni. Ügy érzi, szálerdők szélén volna jó tüzet rakni és megmelegedni. Ahhoz támad kedve, hogy patakok mellett vándoroljon egészen addig, amíg megtalálja a sziklát, ahol a forrás vize előbuggyan. „ „ IGAZI VÍZ A Dráva hosszú ideje természetes országhatár. Furcsa kanyarokat vet a folyó szalagja. Olyan, mint amikor valaki egy gombolyag zsineget Az emberek itt még ismerik a hurokvetést. Télen csapdát állítanak a rókának, a nyúlnak. Nyáron, holdvilágos éjjeleken, otromba ladikon kimerészkednek a holtág hina- ras, békanyálas vízére Karókon varsát szúrnak le, vízalatti szakállas gyökerekre kovácsnál kalapált horgokat kötnek. Ez itt még igazi víz, igazi folyó. TEGNAP... — A táj sokat megőrzött múltjábóL Jókai százhuszonöt éve járt erre A kecskeméti főiskola utolsó éves diákja volt, amikor az akadémia szokása szerint líM3-oan legátusként Baranyába küldték. A fiatal joghallgató alkalmi igehirdetőnek csapott fel és adományt gyűjtött az iskola részére. A harkányi, a terehegyi, a gyűállati és emberi erővel vontatták fölfelé a hajókat A dereglyék gabonát, sót szállítottak Zalába, és tovább, a stájer hegyek közé, hogy onnét kővel és fával megrakodva ereszkedjenek alá. A Volgái hajóvontatók magyar társai ugyancsak nótával, ütemes kiáltásokkal kísérték a nehéz és keserves munkát A Dráva menti falvakban még élnek emberek, akik emlékeznek a hajóvontatók szomorú dalára. Onnan alól jön egy hajó, húzza osztat harminchat ló. Káromkodik a kormányos, kinek neve Jéri János. Ej, haj, fogd meg jól, ej, haj húzd meg jól. Mennél jobban hajló hajó, annál jobban mén a hajó. Éj haj, fogd meg jól, ej, haj, húzd meg jól... ...ES MA. — Magányos mocsári tölgy áll a réten: egy letűnt világ ittfelejtett hírnöke, őszről maradt, megrozsdásodott leveleit a szél cibálja. Furcsa alakú, víz koptatta halom púposodik a falu szélén. Valamikor csónakon hordták ide a halottakat. A dombon ma is temető van. Hogy a tavaszi belvizek el ne öntsék a lapályos részeket, a vízgazdálkodási társulás emberei új árkokat hasítanak a földeken... Ha egy táj jelentését, értékét és szépségét azzal mérik, hogy hány vers szól róla, hány regény vagy elbeszélés cselekményének színhelye, akkor a Drávapartnak igazán nem kell szégyenkeznie. De nemcsak a múlt adja a rangját. Egy napjainkban játszódó regény lapjain nemrég újból felbukkant a Drávapart élete. „A fekete földek szélén fekete jegenyék álltak. A táj felett az árnyak összefonódtak, le- ■ hullottak. Valahol vonat zakatot, kutyák ugattak. Jó negyedórát álltak a sötétben ... I A vízszag, nádszag, a holtág1 mocsaras, fanyar illata megérintette orrukat. Vízimadarak rebbentek fel és kiáltozva szálltak a lomha víz felett Sarjuban gázoltak, aztán elérték a náddal szegélyezett partot...” — olvasom Bertha Bulcsu Füstkutyák című könyvében. Az ENSZ diplomatái elhatározták, hogy 1972-re világ- értekezletet hívnak össze annak tanulmányozására, miként lehet megmenteni az emberiséget saját természeti kincseinek megmérgezésétől és környezetének tönkretételétől. Az értekezletekre szükség van. De kár volna 1972-ig várni. A Dráva évszázadok óta kínálja csöndes halászó helyeit, a nád kesernyés illatát, a kisimuló, ránctalan emberarcot visszatükröző, tiszta hullámait. Tüskés Tibor Tavasz a Mecsekben A Mecsek erdeibe beköszöntött a tavasz. A napok óta tartó szokatlanul enyhe időjárás hatására elolvadt a hó és nyomában megjelent az első idei vadvirág: az illatos hunyor. Ez a ritka növény, amely hazánkban csak a Mecsek vidékén található, rendszerint a természet ébredését vezeti be. Bár ha vissza is tér még a tél, a „bátor” kis hunyorok megjelenése mindenesetre a közeli tavaszt jelzi. Erre vallanak egyéb jelek is: egyes fák és cserjék rügyei már a pattanásig feszültek, * a Keleti-Mecsekben feltűntek az idei első vadmalacok a védettebb helyeken pedig költéshez fogott a vadgerle. Ferenc hangversenye Balogh Györgyhöz és Borsay Pálhoz. Annakidején együtt tanultunk a budapesti Zeneakadémián. Mindhárman Erdélyből származtunk, már ez is összefűzött bennünket Én is ott hegedültem az Ádám Jenő vezette főiskolai zenekarban, amikor 1942-ben előadtuk a Psalmus!, Antal György és Borsay Pál pedig a kórusban énekelt. — Miképp alakult tovább művészi pályafutása? — A diploma megszerzése után hazatértem Erdélybe. Előbb Székelyudvarhelyen tanítottam, majd Kolozsvárra kerültem. Tíz évig a magyar opera hangversenymestere voltam, valamint a főiskola hegedűtanára. Ma is ott tanítok, és mint koncertező művész, szólistaként és kamarazenészként szerepelek. Balogh Ferenc professzor volt az, aki 1957-ben szakmai közönség előtt elsőnek szólaltatta meg Leningrád- ban Bartók Hegedűversenyét. Koncertezett Finnországban, Svédországban. Készt vett több nemzetközi zenei verseny, így az Enescu és a poznani Wie- niawski-verseny zsűrijében. Mint zenepedagógus több neves művészt nevelt, többek között Ruha Istvánt, Kiss Lászlót, Horváth Lászlót — Milyen művek szerepelnek leggyakrabban ré- pertoárján? ■L- A magyar szerzők: Bartók, Kodály és követőik művein kívül leginkább a klasszikus mestereik, Haydn, Mozart, Beethoven alkotásait játszom, és persze a modernekét: Alban perget, Sztravinszkijt Szombat esti koncertemen Brahms, C. Franck, Beethoven szonátáit szólaltatom meg Borsay Pállal. Pécsi rádiószereplé- seman pedig két kolozsvári magyar szerző művét játszottam hangszalagra: Jodál Gábor, volt Kodály-növen- dék Adagiörját és Mártocc Albert: A táncban Című kompozícióját.-1- Milyen Kolozsvár zenei élete? — Kolozsvárott két opera működik. A magyár operában már műsorra került í Bartók valamennyi színpadi műve, Kodály Háry Jánosa, játsszák a hazai új zenés műveket és persze a híres nagy operák legtöbbjét A koncertélet igen élénk. A 250 ezer lakosú város remek akusztikájú koncerttermébe 1200 személy fér be, az utóbbi években épült egy újabb, modern, 800 személyes hangversenyterem A filharmonikus zenekar rendszeresen ad bérleti hangversenyt (Romániában egyébként 18 függetlenített szimfonikus zenekar működik), szerda esténként a főiskolám van nyilvános tanári koncert, hétfőnként pedig ún. katedra-produkció. Néha alig tudunk választani a koncertek között! Most őszszel adták át rendeltetésének a kolozsvári rádió modern stúdió-épületét. A helyi rádió napi 8 órás műsort sugároz, naponta két alkalommal magyar nyelven is — mondottá befejezésül Balogh Ferenc professzor, akivel a pécsi közönség szombaton este fél 8 órakor találkozhat Liszt- termi koncertjén. *—nt— dl és a siklósi eklézsia falai látták. Csak néhány napig tartott az út, de elég volt ahhoz, hogy évek múlva is megelevenítő erővel rajzolja meg a Dráva melléki táj képét „Mindenféle erdők, évezredes ihar- és égerfák, és az erdők tövében víz. Nagyszerű mocsár, melyből vízi virágok és sás helyett óriási szálfák nőttek elő, miknek lehajló gallyairól gyökeret húz az éltető víz színe”. A leírás éppoly egzotikus, mintha egy afrikai utazó vadásznaplójában olvasnánk a trópusi őserdőkről... „Néhol egy-egy dombosabb helyen, honnan késő nyáron a víz aláapad, virágok nőnek fel, minőket tán csak az özönvíz után mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek.” Kodolányl Jánost e táj adta a magyar irodalomnak. Apja Vajszlón volt erdész. A fákkal, az emberekkel, a társadalommal való első találkozása e vidékhez köti. Elbeszélései az itt élő emberek világát tükrözik, de történelmi tárgyú regényei is az ormánsági táj hangulatát árasztják. Hőseinek útját szívesen igazítja e vidékre. Regényeinek cselekménye jórészt itt, a DráVa partján játszódik. A Dunán már régen gőzhajó járt, amikor a Dráván még Pécsett jól ismerik és nagyon szeretik Ruha István romániai magyar hegedű- művészt Most mestere, Balogh Ferenc kolozsvári professzor látogatott el városunkba akivel a Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának igazgatói szobájában beszélgetünk. — Negyedszázados művészi barátság fűz Antal í I r
