Dunántúli Napló, 1969. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

1969. ]muóf It. Dunanrati tmvio JUBILEUMI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS PÉCSETT Baranya megye és Pécs m. j. város Tanácsa VB Mű­velődésügyi Osztálya, vala­mint a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsa a Ta­nácsköztársaság 50. évfordu­lója tiszteletére 1969. már­cius 21-én Pécsett jubileumi képzőművészeti kiállítást rendez. A kiállításon nemcsak a korábban pályázat alapján megbízást kapott képzőmű­vészek vehetnek részt, ha­nem a művészek közül bár­ki, megfelelő témájú és színvonalú alkotással. A kiállításra szánt képe­ket 1969. március 1-ig kell a Baranya megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztályá­ra beküldeni. A képek ki­állíthatóságáról a Képző- és Iparművészeti lektorátus zsüribizottsága dönt. Felkérjük a megbízással nem rendelkező dél-dunán­túli képzőművészeket, hogy alkotásaikkal igyekezzenek hozzájárulni a kiállítás si­keréhez. Pécs m. j. városi Tanács VB Művelődésügyi Osztálya Baranya megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa 408 EZER LÁTOQATÓ A MÚZEUMBAN Elkészült az 1968 évi mú­zeumi munka értékelése. A számítások alapján tavaly összesen 408 ezer látogatója volt a pécsi és vidéki állan­dó és időszaki kiállítások­nak, valamint múzeumi elő­adásoknak. Bizonyos csökke­nést jelent ez a két év előtti arányhoz képest, de ha a számok mögé tekintünk, ki­derül, hogy tavaly egész év­ben zárva volt a régészeti kiállítás, egy hónapig zárva ▼olt a Zsolnay kiállítás, az év folyamán történt, a szi­getvári Karavánszeráj felújí­tása — vagyis e helyeken a megszokott több tízezer láto­gató kiesett. PÁLYAVÁLASZTÁSI KIADVÁNY Tizenegyezer példányiban megjelent a Munkaügyi Mi­nisztérium Pályaválasztási tanácsadás című időszakos kiadványa, A rendkívül ér­dekes kiadványban a követ­kező témákról írnak: A pá­lyaválasztási tanácsadás to­vábbfejlesztésének 1968—69. évi fő feladatai és a taná­csok munkaügyi osztályának tevékenysége, A pályavá­lasztási tanácsadás helyzete és továbbfejlesztése Komá­rom megyében, A pályavá­lasztási tanácsadás intézeti szervezetben, Néhány szem­pont a kialakítandó megyei pályaválasztási tanácsadók pszichológiai és pedagógiai tevékenységének programjá­hoz. HATÁSKÖR NÉLKÜL NINCS FELELŐSSÉQ INTERJÚ DR. SZOTÁCZKY MIHÁLLYAL AZ Uj EQYETEMI TÖRVÉNYRŐL — Végül megkérem: fűz­zön hozzá az eddig elhang­zottakhoz néhányat a saját elgondolásaiból, javaslata­iból is. Nemrégiben megjelent az egyetemek és egyetemi jelle­gű főiskolák irányítási és szer­vezeti kérdéseiről szóló ter­vezet, amelyet az összes intéz­mények megkaptak és tanul­mányoztak, majd észrevétele­iket, javaslataikat is megtet­ték. Megvolt a vita* össze­gyűltek a javaslatok, a követ­kezőkben már a végleges ter­vezet elkészítése van hátra, amelyet valószínűleg az or­szággyűlés elé terjesztenek majd. Űj egyetemi törvény van tehát kialakulóban. A fentiekkel kapcsolatban dr. Szoiáczky Mihály hoz, a Pécsi Tudományegyetem Áliám- és Jogtudományi Kara dékánjá­hoz fordultunk néhány kér­déssel. — Mi tette szükségessé az új egyetemi törvény kimunkálásának megkez­dését? — Az igényekkel kezde­ném: mi egyetemeink jelen­legi feladata? Nyilvánvaló, hogy az oktatás színvonalát kell emelni és a nevelés haté­konyságát fokozni. Vélemé­nyem szerint a hazai felső- oktatási intézmények mennyi­ségi fejlesztésének szakasza lezárult, most már a minősé­gi javulás van soron. Az a dolgunk, hogy a tudomány eredményeinek színvonalán mozgó anyagot tanítsunk, s ezen belül is éppen azt, ami a leginkább szükséges. Már­most itt az egyik összetevő a módszerek kérdése, a másik pedig a dologi feltételek ja­vítása. A módszerek korszerű­södését sürgeti, hogy a tudo­mány rohamos halmozódásá­val lépést tartva az anyagot állandóan rostáljuk, s ennek ellenére is állandóan nő az el­sajátítandó anyag. Ezt az igen nagy ismeretanyagot csak ér­zékletesen, szemléltető mó­don, a gyakorlattal egybekap­csolva lehet elsajátíttatni a hallgatókkal. Feltétlenül ja­vítani kell — szünet nélkül — a személyi feltételeket, az oktatók színvonalát, ráter­mettségét, valamint javítani az egyéni tanulás lehetősé­geit Ebbe a kérdéskörbe tarto­zik a gondolkodásra, önálló­ságra nevelés, a tudományos ismeretek alkalmazása kész­ségének a kialakítása. Ez utóbbi nagyon lényeges, hi­szen tudjuk, hogy tíz éven­ként feleződik egy diploma értéke, feltéve, ha tulajdonosa nem képezi közben folyton magát. Anélkül hogy tovább részletezném, nagyjából ezek az égető igények indokolják az új intézkedést. — Melyek azok a leg­fontosabb pontok, ahol nő az egyetemek önállósága? — Hadd vegyek egy konk­rét példát, hogy megvilágít­sam: hol, milyen területeken haladta túl az élet az. eddigi irányítási rendszert. Tudjuk, hogy az egyetemek a tudomá­nyos kutatás fórumai is egy­ben. Az oktatás hatékonysá­gát fokozza, ha a hallgató azt is hallja a professzorától amin az dolgozik, amit az ki­kutatott. Sőt, ha lehet, magu­kat a hallgatókat is a maguk szintjén be lehet vonni a ku­tatómunkába. A dolog lénye­ge tehát, hogy a tudományos munka és az oktatás ne ha­ladjanak egymástól független, idegen irányban, hanem egy­mást erősítsék. Nyilvánvaló, hogy ilyen és ehhez hasonló kérdésekben kell a decentra­lizálás. S vajon nem magától értetődő-e, hogy az egyetemen folyó munkáért bizonyos ha­tárokon túl csak akkor érez­het felelősséget a vezetőtől a hallgatóig mindenki, ha a döntés joga is az övé. Hatás­kör nélkül nincs felelősség. Mondjak példákat? Szűknek tartottuk a hatáskörünket például az utóvizsgák és év­ismétlések megítélésében. Igaz, hogy ezt az egyetemek maguk intézték, de végső so­ron minden ügy feljuthatott a minisztériumba, ahol aztán olyasvalakik döntöttek az ügyben, akik érthetően ke­vésbé ismerték a körülménye­ket. Ugyanez vonatkozik pél­dául a káderképzésekre, hogy kiélezzem a dolgot: ha egy titkárnőt akartunk fel­venni, akit valamennyire is­mertünk, altkor a miniszté­rium döntötte el mégis, fel­vegyük-e, noha ott nyilvánva­lóan kevésbé ismerték ezt a személyt. Ezek a dolgok most megváltoznak. — Hogy oszlanak meg tehát a hatáskörök az egyetemek, illetve a mi­nisztérium között? — A tervek szerint a mi­nisztérium dönti el továbbra is, milyen általános módszer­tani elvek szerint folyik az oktatás, milyen az elméleti és gyakorlati foglalkozások aránya, mennyi a képzési idő, és még néhány egységes állásfoglalást követelő kér­dést. De már a pontos tanter­vet, a gyakorlat és elmélet pontos, időrendi megoszlását, és hasonlókat, maga az egye­tem intéz. Csak egy utazási keretet kapnak például az egyetemek, de annak szemé­lyekre való felbontása az egyetem hatáskörébe tartozik majd. A fellebbezési lehető­séget néhány kérdésben meg lehet adni, de mégis az a kí­vánatos, hogy az ügyek nagy része az egyetemeken feje­ződjék is be. Nyilvánvaló azonban, hogy ily módon na­gyobb lesz a felelőssége a pártszervezetnek és a belső kontrollt biztosító egyéb helyi szerveknek. — Mindaz, amit eddig em­lítettem, az én véleményem is. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: meg kell adni a döntés jogát ahhoz, hogy az egyetemek vezetői érezzék azt az erkölcsi és politikai fele­lősséget, amely egyik biztosí­téka, hogy munkájuk eredmé­nyes lesz. Én személy szerint az önállóságot és demokra­tizmust szeretném nagyon ko­molyan venni. Végiggondol­tam: a hallgatók tényleges érdekképviselete mindenkor egybeesik-e a KISZ-vezetőség véleményével? Meggyőződé­sem, hogy nem mindig. Módot kell adni a hallgatóknak pél­dául arra, hogy évfolyamon­ként szabadon válasszanak maguk közül egy olyan kivá­ló hallgatót, aki véleményü­ket, kívánságaikat a vezetők előtt — például az oktatási tanácsban — képviseli. Hi­szem, hogy a hallgatóknak olykor igen jó ötleteik van­nak, s lehetővé kell tenni, hogy azok eljussanak hoz­zánk. Mondok egy példát a közelmúltból: jöttek a hallga­tók, hogy mentsük fel a spe­ciálkollégiumok alól azokat, akik úgyis dolgoznak tudomá­nyos diákkörben, ott munká­juk nagyon elmélyült és ala­pos, emiatt szinte csak formá­lisan vannak jelen. Felmen­tettük őket, ezzel a javaslat­tal teljesen egyet lehetett ér­teni. Egy másik területen az a véleményem, hogy szabjon meg a minisztérium csupán egy pénzügyi keretet, s bízza az egyetemre, hogy maga in­tézze a jegyzetellátását. Sőt, vonatkozzék ez a tudományos munkák kiadási jogára is. Is­mét más terület: az egyete­mek dolgozzák ki saját vizs­gaszabályzatukat. Elképzel­hetőnek tartom, hogy vizsga helyett egy-egy önálló fel­adatot adok a hallgatóknak, nem „kérdezem ki ’, tehát azt a valahányszáz oldalas köny­vet, hanem megállapítom, hogy mennyire tudta haszno­sítani, használni, feldolgozni a tanultakat. Nekem egyéb­ként is dédelgetett tervem, hogy a saját portánkon végre szabadabb kezet kapunk, megoldjuk valahogy a kiváló hallgatók kérdését. Módot kell találnunk, hogy kielégít­sük az átlagon felüliek szelle­mi igényeit, hisz egyike a leg­nagyobb bűnöknek, ha hagy­juk elkallódni az értékeket. Mindent egybevetve: meg­tettük mi is a magunk észre­vételeit, kiegészítő javaslata­it ehhez az alapjában véve nagyon sürgető módosítás- tervezethez. Most már bízunk abban, hogy hamarosan elké­szül az új egyetemi törvény, amely hozzáigazítja szervezeti helyzetünket az élet által fel­vetett igényekhez. Hallatna E. Emléke­zések Ady Endrére Adyról halála óta könyvtárnyi irodalom szüle­tett, mégsem mondhatjuk, hogy a róla és költészetéről szó­___________ ló művek minden k érdésre megad­ták a kielégítő választ. Sőt, ta­lán Ady életműve a legjobb példa rá, hogy az idő múlásá­val mennyi új és izgalmas kér­dés vetődhet fel ' egy író érté­kelése körül. Most, halálának ötvenedik évfordulója kapcsán a megjelent írások többsége a méltó kegyelet mellett jelezni igyekszik az Ady-irodalom mindmáig megoldatlan és újon nan felmerült problémáit is. Elsősorban ezekre az írásokra hívnám fel a figyelmet, mert úgy gondolom, vitatható igaz­ságaik ellenére is hasznosabb tanulságokkal szolgálhatnak, mint a szokványos megemlé­kezések. Komlós Aladár írása, me­lyet a Nagyvilág közöl (Ady Endre 1969-ben) már címében utal egy nyugtalanító problé­mára: az az Ady Endre, akiért a korabeli haladó gondolkodá­sú ifjúság rajongott, a mai fia­tal nemzedék számára hovato­vább puszta tananyag lesz, kö­telező olvasmány. Vajon kit okoljunk ezért? Az iskolát, az irodalmi kritikát vagy magát a költőt? Hiszen elhangzanak ma már olyan vádak is, hogy Ady költészete mai szemmel nézve nem elég modem, a szá­zadelőn szimbolizmusa még korszerű volt, napjainkban azonban némileg túlhaladott Komlós szembeszáll ez utóbbi állítással, elutasítja azt a vá­dat is, mely szerint Ady er­kölcstelen, nem lehet példa­kép. Marad azonban a nyugta­lanító probléma: miért nem él Ady szelleme a mai nemzedék gondolkodásában az író rang­jához méltóan? Fábry Zoltán, a kitűnő cseh­szlovákiai magyar író, hasonló kérdésekre válaszol a Tiszatáj hasábjain. Fábry szerint Ady költészetének hatása minden humanista gondolkodásában jelen van, bár néha tapasztal­ható idegenkedés, meg nem ér­tés művészetével szemben, ez azonban semmiképpen sem az ő nagyságát csökkenti. Irodalmi folyóirataink közül a Kortárs szentel legtöbbet Ady emlékének. Irodalomtör­téneti értéke van Kende Zsig- mond írásának, melyben a köl­tő és a Galilei-kör kapcsolatá­ról emlékezik meg részletes alapossággal. Ady. köztudott, 1910-től a háború kitöréséig, minden év márciusában vers­sel köszöntötte a Galilei-kör lelkes nagy tettekre készülő fiataljait. Bennük eszméinek megvalósítóit látta, a jövő for­radalmi nemzedékét. Az írás ennek a jelentős egymásrata- lálásnak a története. Király István, aki már évek óta beha­tóan foglalkozik Ady titkánál a megfejtésével, A költő szülő földje című írásában azt a vonzalmat elemzi, mely Adyt szülőföldjéhez, családjához, szeretteihez kötötte. Választ kapunk egyik közismert szim­bólumánál:, az Ér-nek költői születésére. Ady költészetében nagy sze­repet játszott a halál-motívum, Szimbolista örökség volt ez de sorsából is fakadt. Szala\ Rezső ehhez a problémához kapcsolódva elemzi végig Halottak élén-t (A búcsúzó Ady), Kovács Kálmán pedig: az Alföldben közölt Ady két témaköre című dolgozatában költő sokat vitatott istenes ver­seiről és a halállal viaskodó költeményeiről tesz számos fi­gyelemre méltó megállapí A romániai gyár Írod; egyik kimagasló alakja, Európa hírű építész, ihle­tett könyvilluszt rátör, jelentős et­nográfus és haj­dani bátor, tehet­séges lapszerkesztő. Mini egyetlen személyre mondható, Kós Károlyra, aki december­ben ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját, s akit ez alka­lomból az Igaz Szó című szép- irodalmi folyóirat külön szá­mával köszöntött. Kós Károly azok közé a ko­runkban egyre ritkábban elő­forduló művészek közé tarto­zik, akiknek megadatott az a kivételes lehetőség, hogy a va­lóságot több formában is kifi j ezzék. Kós Károly mérnöki ceruzával kezdte a század ele jén, majd a szó és a művészi toll szegődött hozzá. Építészeti munkái közül legismertebb a budapesti állatkert terve, szá­mos kolozsvári középület. Tör­ténelmi regényei, Az ország­építő és a Varjú nemzetség a műfaj kiemelkedő teljesítmé­nyei és az olvasók kedvelt könyvei. Drámát írt Budai Nagy Antalról, sikerrel, — a mű drámairodalmunk jelentős teljesítménye. Könyveit saját maga illusztrálta, a székely népművészet ihlette rajzai utánozhatatlanul eredetiek. Szinte lehetetlen számba ven­ni, hogy milyen gazdag Kós Károly életműve; értő, alapos felmérésre vár. E munka megkezdésének te­kinthetjük az Igaz Szó novem­beri különszámát. Néhány írás a terjedelmes anyagból: Áprily Lajos Kós Károlyról, az íróról vall meghatottan, őszintén Salvánu Virgil a műépítészt mutatja be, Debreceni László pedig a grafikus Kós Károly művészi értékét méltatja na­gyobb tanulmány keretében. Érdekes az író önvallomása és Bajor Andorral folytatott be­szélgetése. Kovács Sándor Szakszervezeti mozgalom (1918—1921) A XIX. század végén kiala­kult gyáripar jelentős munkás­állományt koncentrált Pécsre. A kisiparban dolgozókkal egy- g.vütt a századfordulón 6639 főt. a forradalom és a szerb megszállás éveiben 10 476 főt számolhatunk össze a hivata­los statisztikai források alap­ján. A munkások 60%-a nagy­ipari szervezetű, üzemben dol­gozott már 1918—1921 között. E jelentékeny munkástömeg szocialista szakszervezetekbe történő szervezése 1892-ben kezdődött. Az ország más ipa­rosodó városában a szakegyleti illetve szakszervezeti mozga­lom, ha erősebb is volt és több szakmára ter jedt is ki. mint pl Sopron, Miskolc. TemesVár, Arad esetében, a XX. sz. első éveiben Pécs ezt utolérte. A különböző hatóságok egybe­hangzó jelentései megállapí­tották 1905-ben, hogy vala­mennyi szakma munkásai bír­nak vagy szakegylcttel, illetve szakszervezettel, ahol pedig ennek működését megakadá­lyozták, ott ún. „szabad szerve­zeteket” hoztak létre. 1917-ben a rendőrkapitány „belső tájé­kozódás” céljából felmérést végzett a szakszervezetekről E szerint a váróéban a MÉMOSZ nak építőmunkás, kőfaragó, út­építő munkások helyi csoportja működik. Bőr—tímár munká­sok. kerámia-, szabó-, vas- és fémmunkások, famunkások, kőbányai dolgozók, élelmezési (sör) munkások, vasutas szö­vetség, pécskörnyéki földmun­kások, nyomdászok, festők ren­delkeztek már erős szakszerve­zettel. Az alispáni jelentés ugyanekkor a megyében Mo­hácson a malommunkások, szállítók (hajórakodók), vas- és fémmunkások szakszerveze­tének helyi csoportjairól tesz említést. Szigetvárott cipészek, asztalosok, kádárok, földmun­kások, általános bőrmunkások helyi szakszervezeti csoportja működött. Barcson 200 főt számláló famunkás szakcso­port és 100 fős szállító munkás helyi csoport volt. Pécsvára- don. Sásdon, Vajszlón, Német- bólyban, Siklóson 2—2 szak- szervezeti helyi csoportról tu­dunk. 1918 tavasza a munkásmoz­galom általános fellendülésé­vel együtt a szakszervezetek helyi csoportjainak megerősö­dését is hozta, és a megyében igen sok községben a földmun­kások szervezkedése mellett a kisipari segédek, munkások szakszervezeti tömörüléséhez vezetett. A területünkön 1918 március és áprilisban a bánya- és kohómunkások szakszerve­zeteinek létrehozása volt a leg­jelentékenyebb siker. Szász­vár, Pécsbányatelep, Me- csekszabolcs, Vasas, Somogy, Hosszúhetény, Komló, Mánia bányatelepein létrehozott he­lyi csoportok és a megvá­lasztott vezetőség a „háború és forradalom gyermeke” volt. Az 1919 és 1921 között leját­szódó fontos politikai esemé­nyekben sokat megismerhe­tünk közülük. A szocialista munkásmozgalomban jelentős helyet foglaltak el. A polgári demokratikus for­radalom győzelme, a kivívott szervezkedési szabadság új táp erőt adott a szervezkedést meg­erősítő erőknek. Megállapítha­tó, hogy a modern szakszerve­zetek szervezetileg is ekkor épültek ki Pécsett és a megyé­ben. Ezen a tényen a szerb megszállás sem tudott változ­tatni. Az angol katonai misz- szió Pécsett megfordult egyik vezetője úgy nyilatkozott, hogy „bár az SHS királyság katonai és polgári szervei drasztikus akadályokat nem toltak a munkások szakszervezetei elé, működésüket a politikai térről a munkaviszonyból eredő ügy­intézésre igyekeztek korlátoz­ni.” (1919 nov.) Később ugyanő azt írta, hogy „gyakorlatilag üzemen belül és kívül is a szakszervezeti vezetők szava dönt, és a Pécsi Szocialista Párt titkárával tárgyalnak a hatóságok is minden ügyben.” (1920 május). 1918—1921 között a szakszer­vezeti mozgalom helyi történe­tére felbecsülhetetlen értékű forrást jelent magának a szer­vezeteknek az iratanyaga, ha az sajnos csak töredékében maradt is ránk. Ezek alapján villantjuk fel ez alkalommal a mozgalom egyik-másik fontos tényezőjét. Szervezetileg a következő­képpen épült fel a szakszerve­zeti mozgalom: Pécs—Baranya megyei Szakszervezeti Tanács 1. Üzemi ügyek osztálya (munkabér, memorandumok, sztrájk, kizárás, munkaköz­vetítés ellenőrzése) 2. Szövetkezei mozg. osztály« (fogyasztási munkásszövetke­zet ügyei) 3. Szociálpolitikai osztálya (lakás, élelem, segélyezés) 4. Kulturális ügyek osztálya (Pécsi Munkásképző Egylet Munkás Műkedvelő Színész Csoport irányítása (Guten­berg dalkör ügyei) 5. Szervezési, agitációs csoport (régi és új csoportok vezeté­se, szervezése, tanítás) 6. Fegyelmi bizottság (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom