Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

s SléK ééítmber t »ttnanttni lapozgatás/ !k Á miről a számok vallanak A szociológiai utatás egyik ér­dekes és napja­inkban mi nd gyakrabban alkal­mazott mód­szere a kérdőíves fölmérés. Hazánk­ban egyelőre még tr ab kialakulóban van intéz­ményesített formája, többnyi­re egyéni vállalkozások fém­jelzik az eddigi eredményeket. A Kortárs novemberi számá­ban Czakó Gábor számol be egy hosszabb tanulmány ke­netében vizsgálódásairól, me­lyet a mai húszévesek erköl­csi szemléletének jelenlegi ál­lapota ügyében folytatott. A sí érzőt elsősorban az izgatta, hogy a fiatalok hogyan ítélik tfleg a különböző pozitív és negatív emberi tulajdonságo­kat, milyen a viszonyuk egy- egy morálisan értékelhető em­beri magatartáshoz. Az ered­mény egyáltalán nem meg­nyugtató, sőt nagyon is elgon­dolkoztató. A fiatalok többsé­ge elfogadhatónak tart olyan emberi magatartásokat, me­ly ek idegenek társadalmunk erkölcsétől. A fölmérés arra is rávilágít, hogy a megkér­dezettek elég tetemes száza­lékának még csak halványan körülhatárolt elképzelése sincs az igazi szocialista morálról. Egyesek a vallás fogalmaival élnek, mások kongó brosúra- frázisokat ismételnek. Nyug­talanító állapot ez, s a néhány pozitív vonás csak kevés op­timizmusra ad okot. Eredmé­nyeket elsősorban az iskolai oktatás hozhat az etikai neve­les életszerűbbé tételével, de nagyon fontos az is, hogy a társadalom különböző terüle­tein a fiatalokat ért hatások közül az erkölcsös magatar­tásra serkentők legyenek túl- súlyban. Tar Károly az Alföld leg­újabb számában ízlésszocioló­giai területen folytatott vizs­gálódásainak eredményeit ad­ja közre. Kérdéseit végzős kö­zépiskolás diákokhoz intézte, s arra volt kiváncsi, hogy mi­lyen szinten áll színházi kul­turáltságuk. (Az érettségiző tanulók színházi kultúrája). A Debrecenben végzett fölmé­rés összeredményeit tekintve bármely más vidéki nagyvá­rosunk diákjainak ízlésképlete lehetne. Itt is akadnak nyug­talanító jelenségek szép szám­mal, de már a pozitívum is lényegesen több. Sokan von­zódnak a könnyű műfajokhoz, értékítéletük megalapozatlan és következetlen. A városban élők sokkal jobban tudnak vá­logatni a darabok között, szemléletük kulturáltabb. En­nek mélyebb vizsgálata ter­mészetesen a város és a falu közötti különbségek meglété­hez vezet, de egyéb társada- lomszociológiai problémákra is fényt derít. Nem hanyagol­ható el az irodalopi tani tás fo­kozottabb fzlésnevelő hatása, a népművelés szervezettebb kialakítása. Amiről Nem könnyű ol­vasmány Czeizel Endre tanúimé . I. ' I nya (A civilizáció a tudások 'genetikai hatásai) beszélnek j— megjelent a i Valóságban — de __________[érdekes, sőt vala­mennyiünket ér­deklő, érintő. A modern kor emberének eszébe sem jut. hogy miközben a civilizáció áldásait élvezi, ennek az. él­vezetnek milyen káros kiha­tásai vannak szervezetére, s ebbő! eredően utódaira, a jö­vendő korok embereire. Nap mint nap mértéktelenül fo­gyasztjuk a feketekávét, meg­feledkezve arról, hogy a ben­ne lévő koffein romboló hatá­sa egy bizonyos ponton bekö­vetkező telítődés után meny­nyire veszélyes lehet. A civi­lizáció látszólag jó hatásaival is önellentétbe fordul néha. Elgondolkodtató, hogy az or­vostudomány mai fejlettsége mellett a szervezetileg nem tö­kéletes emberek is alkalmassá válnak utódok létrehozására, s így genetikusán továbbadó­dik betegségük, ami satnyulás- hoz, alacsonyabb értelmi szint létrejöttéhez vezet A tudo­mány nagy kérdései közé tar­tozik, hogy hogyan segítsenek humánusan ezen a sürgető problémán, s a civilizáció ki­váltotta egyéb bajok megoldá­sán. M ilyen motívumok kísérik egy műalkotás létrejöttét? Mi a teremtő ihlet? Sokat töp­rengtek már ezen a pszicho­lógusok, de mind ez ideig csak félmegoldások születtek. A modem kísérleti pszichológia napjainkban lázasan keresi a választ, külön ága foglalkozik a kérdéssel, a művészetpszi­chológia. A Korunk című fo­lyóirat októberi számában Ha­lász László foglalja össze az eddig elért eredményeket. A szabadság problémája új­ból és újból felvetődik mind a művészetben, mind a filozófiában. A Valóság­ban Heller Ágnes filozó­fus az ember mindenna­pi életében jelen lévő (vagy nem lévő) szabadság bölcseleti problematikájáról értekezik A szabadság fogalmáról című írásában. Erich Fromm a Ko­runkban közzétett cikkében pedig a gépesített társadalom szorongó egyéneinek kétségbe­esett kitörési szándékait elem­zi, mint a szabadságkeresés­nek egyik formáját (A sza­badság kettős arca és a mo­dem ember). Kovács Sándor Miniopereh a Pécsi Nemzeti Színházban Isten véled, édes Piroskám! Ami igaz, az igaz: ilyen még nem volt! Világhírű operák, érdekes kezdeményezést jelen­tő percoperak, klasszikus nagyoperettek, modern hang­vételű musical-ek és könnyed szórakozást nyújtó zenés víg­játékok után a múlt pénteken este ^z Isten véled, édes Pi­roskám harsány sikerű bemu­tatóján — Kövesdi Nagy La­jos, Dobos Attila es Szenes Iván jóvoltából — először ta­lálkozhattunk minioperettel. Hogy a „mini” ezúttal a női szereplők ruhájára vonatko­zott-e, avagy a darab várható élettartamára, művészi szín­vonalára, ne firtassuk. Elé­gedjünk meg azzal, hogy szín­házunk zenei repertoárja von­zó színfolttal gazdagodott és új, zömmel a teenager-korosz- táíyhoz tartozó tömegek előtt tárta szélesre Thália templo­mának általuk eddig több­nyire elkerült kapuit. Őket, a miniszoknyásakat, a tizenéves farmemadrágosokat elsősor­ban az hozta lázba, hogy a színház falai közé is betört a rajongott beat-zene, kedvenc gitáregyüttesüket hallhatják és azokat a táncdalfesztiválo­kon népszerűvé vált slágere­ket, amelyek tiszavirágéletük A párizsi nagynéni — Pétér Gizi — és a népszerű zeneszerző-férj — Mester István — egy vidám jelenetben meghosszabodását a színpad­tól remélik. Ők gondolkodás nélkül megváltják a feláras színházjegyet, vörösre tapsol­ják a tenyerüket, legfeljebb azért mérgesek, hogy a színház csak ilyen későn, az ország­ban tizediknek mutatta be a Piroskát, amikor más élelmes színházak már az új Dobos­operettel, a Krisztina és a ma- má-val szolgálják a közönség gyorsan változó ízlését és ér­deklődését. Az idősebbek, a hagyomá­nyos, színházlátogatók eleinte ugyan rémülten keresgélnek a zsebükben vatta vagy füld'ugó után, védekezésül a hangszó­rók bömbölése ellen, de csak­hamar rájönnek arra, hogy Dobos Attila melódiái nekik is tetszenek. Ha mini-igé- nyűek azzal a mesével szem­ben, melyre felfűzve a sláge­rek elhangzanak, kellemesen szórakoznak. Hiszen az elő­adás tétszetős és látványos. Szilágyi Sándor ötletes rende­zése gyorsan pergő, lendületes tempót diktál. A . sikert szol­gáljak Gombár Judit jelmezei, Pintye Gusztáv színpadképei, Tóth Sándor koreográfiái, a divatbemutatók, valamint az ugyancsak jelmezbe bujtatott Könnycseppek (Funny Fools) együttes tagjai, akik stíluso­san nyújtják a zenei kíséretet. A szereplők közül első­sorban Vári Évát kell említenünk. Annyi sablo­nos szubrett-szerep után vég­re alkalmat kapott érdekesen megoldott kettős alakításában temperamentuma, színészi ké­pessége és e műfajhoz különö­sen illő énekhangja megcsil- logtatására. Neki köszönhető, hogy a vérszegény, átlátszó történetecskét, Piroska sorsá­nak alakulását érdeklődéssel figyeljük. Mester István szá­mára is az eddigieknél hálá- sabb lehetőséget nyújt Sárosi Bandi zeneszerző figurájának élétrekeltése. Mester él is e le­hetőségekkel. Rokonszenve­sen, túlzásoktól mentes eszkö­zökkel, mértéktartó humorral és a technika segítségével fel­erősített énekhanggal az utób­bi évek leksikerültebb alakítá­sát nyújtja, örömmel láttuk viszont a színpadon Péter Gi­zit: úgylátszik kitűnő művész­nőnk megtalálta azt a szere­pet, melyben otthonosan mo­zog, és korábbi sikereit új vo­násokkal gazdagítva kamatoz­tathatja. A jellegzetesen egyéni, fanyar humorú Ka­rikás Péter éppúgy részese a sikernek, mint Galambos György kedélyesre fogott színházigazgatója és Vajda Márta sztriptíz-táncosnője. Mivel a minioperett mini- kritikát érdemel, zárom sorai­mat azzal, hogy nem nehéz megjósolni a maxisikert! — nt — Szabadegyetem Susan alias Piroska — Vári Éva és az örökségre vágyó unoka- őees — Karikás Péter Erb János felvételei December első - napjaiban megkezdődnek a TIT Munká­csy Mihály szabadegyetemén az előadások — izgalmas, új­szerű tagozatokkal, friss te­matikával. A „Gazdasági továbbképzőn’* belül két tagozat indul 10—10 előadással. Az „A” tagozaton, melynek első előadási napja december 10, vezetési ismere­teket „oktatnak**, a december 17-én induló „B” tagozaton a korszerű vállalati gazdálkodás­ról hallhatnak a résztvevők. A titkárnők, vagy a hasonló munkakörben dolgozó referen­sek, adminisztratív ügyviteli dolgozók, ügyintézők képzése, illetve továbbképzése céljából heti 2x4 órában, összesen 180 óra foglalkozással titkárnői to­vábbképző tanfolyam indul a szabadegyetem keretében. A művészeti tagozaton hat előadásból álló sorozat indul decmeber 12-én,, az irodalmi tagozaton — a december 19-i előadással kezdődően — szá­zadunk lírájának legkiemelke­dőbb egyéniségeiről hallhat­nak a résztvevők. Mohácsi tüzelek Szép múltra tekinthet vissza Mohácson a honismereti moz­galom. Régen is, ma is a mú­zeum áll e mozgalom fókuszá­ban. Ide gyűjtik a lelkes mo­hácsiak a tárgyi és szellemi ér­tékeket. Egy ilyen gyűjtésről tudóst, ad ízelítőt az elmúlt napokban is egy kitűnő kezde­ményezés nyomán, .megjelent Mohácsi füzetek első száma Kiss Béta szerkesztésében. A 80 példányban közreadott sten­ches kiadvány gazdája a KISZ Ifjúsági Ház. Szerzői a honis­mereti- i degpn vezetői szakkör tagjai: kisdobosok, úttörők, KISZ-es ifi vezetők. A kiadvány mottója Arany János szavaival jól tükrözi célját: „Szeressed hazádat! Oh a'honszerelem Most lehet őszinte, igaz, önzet­len." frodott e füzet gyerme­keknek, felnőtteknek, hogy megismerjék Mohács történel­mi hagyományait. Puppi Jó­zsef, az Ifjúsági Ház igazgatója ezeket írja előszavában: — „ ... gyerekek, úttörők szólnak benne komoly hangon váro­sunk múltjáról, jelenéről, jövő­jéről. Szólnak, bizonyítanak vá­rosunk szeretető mellett ko­molyan, törtérrelníl hűséggel, bizonyítási igénnyel.” A füzet ifjú szerzői — legin­kább Kiss Béla nyomán — be­mutatják a mohácsi török vilá­got, Hamza bég magyar barát­ságát, egy református egyházi tárgyhoz fűződő mondái hagyo­mányt. Elvezetik az olvasót Pe­tőfi és Kossuth nyomán a sza­badságharc helyi emlékeihez. Javasolják, hogy október 22-ét nyilvánítsák a magyar és dél­szláv nép közös baráti napjá­vá. 1848. október 22-én vonult be Batthyány Kázmér az eszé­ki várba, ahol a magyar, horvát és olasz katonák föllázadtak a császár ellen. A várparancsnok Jovics tábornok által kitűzetett magyar lobogók mellé a be­vonuló magyarok kitették a vár fokára a horvát zászlókat is. Így talált egymásra a két szomszédos nép. Szóbeli hagyományra támasz­kodva fölsorolják az 1918—1921 között Mohácson tevékenykedő szociáldemokratákat. A földol­gozásnak ez a része leginkább igényelné az avatott szakember szerkesztői segítségét, amikor az emberek társadalmi helyét jelöli ki, vagy nem adja meg forrásait, nem veti azokat ösz- sze. Kitűnő azonban, hogy egyik-másik névnél utalnak a múzeumba beadott bővebb anyagra, illetve a még élőknél a közelebbi tudnivalókra. Föl­elevenítik a Tanácsköztársaság és a II. világháború helyi emlé­keit. Végül körképet adnak a történelmi emlékművekről. Müller Géza Vezényelt:, Komor Vilmos Komor Vilmos vezényelte vasárnap délelőtt és hétfőn es­te a Pécsi Filharmonikus Ze­nekart azokon a koncerteken, amelyeken Prokofjev klasz- szikus szimfóniája, valamint Haydn G-dúr szimfóniája kö­zött először volt alkalmunk hallani Vincze Imre Rapsodia Concertante-ját Almásy László zongoraművész közre­működésével. A műsor időtartamában vi­szonylag rövid volt, színvona­lában azonban kiegyensúlyo­zott, jól sikerült. Zenekarunk hangzásában, színeiben meg­fiatalodást, fejlődést tapasz­talhattunk. Kezd érlelődni az igényes előkészítő munka gyümölcse; érződik, hogy túl­jutottak a múlt évad végi mélyponton. Fegyelmezetten, lelkesen játszottak Komor Vilmos tapasztalatokban gaz­Hangversenykrónika éag, elmélyült zeneiségéi ve­zénylése nyomán, ami már a hangulatosan megszólaltatott Prokofjev-műben nyilván­valóvá vált A Klasszikus szimfóniát már hallottuk ko­rábbi koncerteken, de most különösen élveztük a mű lí- raiságát és groteszkségét egy­aránt kifejezésre juttató, min­den részletében átgondolt tol­mácsolást. Különösen a III. té­telt, a derűs Gavotte-ot emel­jük ki: komor fiatalos lendü­lettel hozta felszínre szelle­mességét. A Haydn-szimfóniá- ban viszont a II. tétel érze­lemgazdagsága érdemel külön említést, valamint a lendüle­tes IV. tétel, melyet a közön­ség nagy tetszésnyilvánítása miatt mindkét koncerten meg kellett ismételni. Vincze Imre Rapsodia Con- eertante-ja 1967 októberében a Zeneakadémián került be­mutatásra. Szerzője addigi pá­lyafutása érdekes állomása­ként tartják számon. Zeneka­ri anyagában felhasználja és összegezi a XX. század jelleg­zetes törekvéseit. Hangszere­lésének árnyaltsága, ritmikai érdekessége, kifejezésmódjá­nak tömörsége a mai magyar zene figyelemreméltó alkotá­sai közé sorolja Vincze művét. A nehéz, de hálás zongoraszó­lamot a pécsi előadáson, akár­csak a zeneakadémiai bemu­tatón, Almásy László játszotta az új műnek kijáró gondos felkészültséggel. Dr. Nádor Tamás A zongoránál: Nevi Afrouz A filharmónia budapesti Kamaraterme és Debrecen után szerda este Pécsett is be­mutatkozott Irán zongoramű­vésze, Nevi Afrouz. A szokat­lanul hangzó név egzotikus csemegét ígért; ehelyett azon­ban egy megnyerő egyénisé­gű, keleties arcélű zongora­művésznő európai kultúrájá­ról győződhettünk meg. Mert Nevi Afrouz hosszú évek óta Milánóban él, mestere a ná­lunk is jól ismert Benedetto- Michelangeli volt. A fiatal iráni művésznő mű­sorára három nagylélegzetű romantikus zongoraciklust tű­zött. Elsőként Schumann fia­talkori. ritkán hallható mű­vét, a Clara Wieck — későbbi felesége — témájára írt Im- promtuit hallottuk. Majd a Szimfonikus etűdöket, — örü­lünk, hogy Schumann-nak ez a remekműve immár évek óta rendszeresen felhangzik Pé­csett. Szünet után Liszt hat Paganini-etüdjét játszotta irá­ni vendégünk, majd ráadásul Scarlatti G-dúr " szonátáját, Bartók op. 14. Szvitjének első tételét és Chopin Berceuse-ét. Nevi Afrouz zongorajátéká­ra rányomja bélyegét a jó európai iskola. Pergő- és ak­kordtechnikája egyaránt biz­tos, a különböző stílusokban egyaránt otthonos. Játéka íz­léses, a nagy romantikus mű­vekben nem a külsőségeket ragadja meg. Az „iskola” ha­tásától azonban érett művész­ként sem mentes. Helyenként óvatos tempói, néha-néha sze­mélytelennek tűnő játéka nem érik el az előadott művek hő­fokát, fgy hatásuk intenzitása sem maximális. Talán kevés a mondanivalója? Felkészült­sége pedig indokolja még a virtuóz Liszt-etűdök műsorr* tűzését is; Egyedül a billen tű­ié nem olyan differencial, amely képes lenne a Schu- mann-művek ezernyi színét megcsillantani. Az is igái, mindössze másfél órája volt, hogy megbarátkozzon a Liszt­terem zongorájával... El kell még mondanunk, hogy Nevi Afrouzhoz hasonló klasszisú zongoraművészt tu­catjával találunk Magyaror­szágon. Nem egyet Pécsett is Ez nem jelenti azt, hogy nem szívesen hallgattuk meg Nevi Afrouz zongoraestjét, hiszen az ilyen hangversenyek színe­sítik városunk zenei életét, másrészt a csereegyezmények teszik lehetővé, hogy a ma­gyar művészek is eljussanak külföldre. Mégis, akkor fo­gunk igazán örülni Nevi Af­rouz pécsi bemutatkozásának, ha majd beszámolhatunk Bán- ky József iráni . vagy akár milánói sikeréről. Szcsztay Zsolt f.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom