Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-26 / 302. szám

TB Dunontau navto 1968. decembat 24 JQ-E PÉCSINEK LENNI ? DR. KISS ISTVÁN egyetemi tanár A! z udvariaskodó válaszon túl a kérdés mélye sokkal komplikáltabb, ' mint első kimondásra látszik. Ha valaki felpillant a Mecsekre, vagy a kedves utcákon barangol, vagy a jóbarátokktil találkozik — a kérdést nyilván hangulatilag fogja feL A kérdés azonban most komolyabban hang­zik. A provincializmust nyugodt lélekkel a magyar történelem nagy átkai közé sorolhatjuk, amelynfek az árnyéka ma is kísért. Nem véletlen, hogy publicisztikánkban a vidék-főváros makacsul visszatérő téma. A római bi­rodalomban provinciának nevezték az Appennin-félszigeten kívül eső tar­tományokat. Ma vidéken keserű szájízzel mondogatják: ami az országban a főváros határain kívül van, az provinciálisnak számít. Okos emberek csak a fővárosban élnek... A legkeserűbbek pedig csak legyintenek: Ma­gyarország egy nagy provincia ... Ebben az összefüggésben msáképp hang­zik a kérdés: jó-e pécsinek lenni? Ebben az összefüggésben nem a Me­csek festői részeinek, nem a kedves utcazúgoknak s a jóbarátokrák jut a főszerep. A Pécsi Orvostu­domány Egye­tem marxizrr.us-leni- nizmus tanszéke a me­gyéi kórház zeg-zúgos udvarának a mélyén, a mosoda emeletén van. Az első lát­szatra kissé furcsa elhelyezés, termé­szetesen mitsem befolyásolja a tan­szék elmélyült munkáját, sőt — még- csak azt sem jelenti, hogy a tanszék oktató-nevelő munkátját bárhol is le­becsülnék. A hivatalos támogatások, elismerések kizárják a félté felezést. Ha a szokatlan környezetét nem is kevertem bele a kérdésembe, dr. Kiss István, tanszékvezető egyetemi tanár első mondatai, mintha erre a gon­dolatra is igyekeztek volna választ adni. — Az én helyzetem eléggé speciá­lis. Szakmai területen' kö.zvetlen kap­csolatban vagyok a fővárossal. Kü­lönböző szakmai bizottságok tagja, a minisztérium etikai bizottságának elnöke vagyok. A minisztériumi és az akadémiai szereplésem olyan inten­zív, hogy szinte nem is érzem a Pécs-Budapest közötti távolságot — Vagyis, teljes az elégedettség? — Nem egészen. Nekünk nem a tu­dományos munka a főprofilunk, ha­nem az egyetemi világnézeti nevelő­munka. A helyi vezetés maximális megértést tanúsít a marxista okta­tás tud<M»nfcnyo» •«••• hevelőmunkája iránt. A vidéki városok tudományos munkájának összefogása, irányítása azonban, különösen a társadalomtu­dományi vonalon, nagy nehézségekbe ütközik. A Dunántúli Tudományos Intézetnek például nincs szerkezete, nem képes átfogni, akárcsak a tár­sadalomtudományi témát. Ugyan- a akkor például intézményesített füg­getlenített filozófiai kutatómunka csak az Akadémia filozófiai intézeté­ben folyik. Az intézetbe tömörítettek minden kutatóéról s a három tucat függetlenített státusszal uralják a magyarországi helyzetet. így történt meg, hogy ha nálunk jelentkezik egy probléma, az rögtöp országos prob­lémává alakul, mert nincs mellettük vagy bizonyos kérdésekben velük szemben egy másik kutatóbázis. Ez helytelen. Most bontakozik ki egy he­lyi, pécsi-baranyai kezdeményezés. A megye, a város és a felsőoktatási in­tézmények párt és állami vezetői ösz- szefogtak egy intézményesített és szervezett pécsi tudományos bázis ki­alakítása érdekében, amely az egész déldunántúli tudományos munkát ki­szélesítené és összefogná, Az ország erejéhez mérten nálunk nagy anyagi lehetőség van a tudományos munká­ra, s jutna ebből a vidéki tudomá­nyos törekvésekre is. A pécsi és ba­ranyai szubjektív feltételek adva vannak a tudományos kutatómunka decentralizálásához. Ez a. kezdemé­nyezés nagyon fontos, de az igazság­hoz tartozik az is. hogy ezen a ■ té­ren legalább egy évtizedes mulasztás történt. — Csak ezt a problémát mérlegel­ve: majdnem, hogy nem jó pécsinek lenni ___ — De, azt sem mondom,, hogy jó pestonek lenni. A fővárosban is, Pé­csett is humánusabb körülményeket és elvibb tudománypolitikai környe­zetet kell teremteni, s akkor jó lesz Pécsett is, Pesten is. Ami személy szerint engem illet, én annakidején Moszkvával és Budapesttel szemben Pécset választottam. Szeretem ezt a várost, annak ellenére, hogy a fény és a pompa, az ellátottság tekinteté­ben nincs is összehasonlítási alap. Az a típusú ember vagyok, aki nagyra értékeli a közvetlen, személyes kap­csolatokat. S a falutól, főleg a szülő­falumtól sem tudok elszakadni. CSORBA Q"i OZŐ költc A z elmélyült mun­kát, a megyei könyvtár egyik sarok­szobájának csöndes, töprengő hangulatát csak időnként rebbenti fel a telefon csörgése vagy a benyitó könyvtári munkatársak. A szobában ‘ — amely egyszerre bensőséges és tisz­teletet rancsöló — dolgozik Csór- »• ba Győző, József Attila-díjas költő. Hét önálló verskötet. Több * mint húszezer sor műfordítás Petrarca, Goethe, Brecht műveiből. Huszonhá­rom éven át szerkesztett irodalmi fo­lyóiratot, s legalább ennyi ideje ön­zetlen barátja, testvéri bátyja a te­hetséges fiataloknak. Pécsett szüle­tett Évtizedeket beleszámítva a vá­ros írói közül az egyetlen, aki ma is itt él. Gyakran szokta mondogatni:,— Sokszor elmehettem volna Pestre, de nem mentem is.'"Kern is akarok el­menni .., Egy ilyen élet, egy ilyen magatartás — dokumentum is lehet. Példa, ihelyet csak nagyon kevesen vállalnak, s amelyet szembe lehet szegezni a vidékről elmenekülőknek. — Azt kellene tisztázni; amikor ér­zi az ember, hogy jó élni? Mert az, hogy jó-e pécsinek lenni, és jó-e itt élni, csak ezután vethető fel. Mikor érzi jól magát az ember? Nyilván ak­kor, ha egyéniségét lei tudja bontani, ha ambícióit valóra válthatja. Mará- zán is jól érezheti magát az ember, ha rendelkezésére állnak az ambíciói­hoz szükséges feltételek. Ezek az am­bíciók persze, mindig mások és má­sok. Én a kecskének hiába adom a friss csikóhúst, az oroszlán pedig un­dorodni fog a káposztától. A kecské­nek is, az oroszlánnak is az a táplá­lék kell, ami neki való. Ez a szelle­mi gyomorra is érvényes. Ha az em- • bér ki tudja élni magát, azt mondja: jól érzem magam. Előfordulhat, per­sze, hogy nagyobbak az ambíciók ... — Ha én mindezt magamra vonat- koztaztatom? Azt hiszem magamról, hogy író Vagyok. Fiatal koromtól kezdve az volt a vágyam, hogy va­lamit életre tudjak hozni. Amikor az ember képességeivel harmonikusak a lehetőségek, semmi baj. Ha nem har­monizálnak, akkor kezd kialakulni a rossz közérézet, ami sok estben füg­getlen lehet a helytől. Amikor az em­ber valamit alkeft, az boldoggá teszi. Ha viszont a külső körülmények miatt ezt nem teheti, boldogtalan lesz. — A településbeli dolgok, persze valamennyire determinálnak. Mit je­lent, ha az író vidéken él? Akármi­lyen jóindulatúan nézzük is: hátrá­nyai vannak. Ez biztos. Vidéken is van folyóirat, rádió, stb. Mégis köz­rejátszanak olyan tényezők, hogy az írónak a vidéken élés hátrány a pes­tivel szemben. Ez, ha nem is okoz épp rossz közérzetet, de belső harmó­niát nem teremt. Ebből a hátrányból következik, hogy az író érzékenyebb lesz. Ha valamit csinál, talán egy ár­nyalattal igényli, hogy észrevegyék és értékeljék a munkáját. Lehet azt mondani, hogy nem értékelik? Sem­miképp. De, az ember vidéken érzé­kenyebb, ezért bens ;ségesebb kontak­tust igényel. Azt hiszem, a vidéki Ve­zetőknek a szokásos kereteken túl is éltetni kellene azt a kontaktust a helyben élő írókkal, művészekkel. Ez nagyban elősegítheti a művész belső alkotó légkörét. De, így van ezzel minden szellemi alkotó, foglalkozzon költészettel vagy bányalégtannal, or­vosi sebészettel vagy filozófiával. A pesti dolgokkal szemben helyileg nem nagyon lehet mit tenni, de helyileg meg kell teremteni a saját szellemi bázist a rendelkezésre álló erőkkel. S akkor az alapkérdésre adott vá­lasz is sokkal egyértelműbb igen. élután fél öt. Az igazgató szobá­jában javában folyik az értekezlet a fővá­rosi küldöttekkel és a késő estébe tart. Bér- ci .pál, a Pécsi Bőrgyár, pontosabban á ' Bőripari Vállalat pécsi gyárának az igazgatója kint ül velem á saját élőszobájában. Hazatelefonál, aztán a náthára panaszkodik, amely gáládul megtámadta, mindén mozdulata, meg- _ fogalmazásai célszerűségre, gyakorla- ' tias megközelítésre vallanak. Volt igazgató Budapesten, Debrecenben, és tizenhatodik éve itt, az ország legna­gyobb, és legrégibb bőrgyárában. — Én sztmély szerint nem érzem hátrányát annak, hogy Pécsett va­gyok. Szép; feladatom van, és úgy ér­zem, megbecsülnék. A beosztottjaim is. a fölötteseim is ... Visszaemlék- szem azokra az időkre, amikor ide­jöttem 1952-ben. A repülőgép még Űjmecsekalján szállt le. Ma ott, ugye egy szép városrész van? Egy ideig aféle jött-méntnek néztek itt engem. Sokat kellett dolgozni, hogy elismer­jék: nem szórakozni jöttem ide. Én Újpesten születtem, de Pécset má­sodik hazámnak tekintem. Soha itt kellemetlenséget nem okoztak nekem, és remélem, én se másoknak.... Nosztalgia? Nekem, amikor Pesten vágyók, áz á szórakozásom, hogy sé­tálok a körúton, fél és alá. Most ez szórakozás.' Ha Pesten élnék? ... Sze­retném elmondani, hogy szerintem Pécs az ország egyik legszebb része. Sok pesti, ha választhatna, elsősorban ide jönne: Kultúrváros. Egyeteme, színháza, ' balettje, folyóirata van. Nem tudom megérteni azokat a fiata­lokat, akik diplomával inkább csa­posnak mennek, csakhogy „megme­neküljenek’’ a vidéktől. Egyszerűen nem tudom megérteni. — Mint gyárigazgató, nem érzi a vidék hátrányát? — Különösebb hátrány nincs. Dol­gozni mindenütt. kell. Amikor a vál­lalatokat összevonták, az embernek egy kicsit rossz volt a szájíze. Akkor Pesten kezeltek úgy, mint jött-men- tet. Lassan azért minden rendeződött A központban először azt hitték, hogy ők. a legokosabbak, és mindenkinek a régi gyárához húzott a keze. Pécs­ről senki se volt a központban. Az­tán rájöttek, hogy a pécsi gyártól sok minden függ a vállalatnál. Ná­lunk egy százalék is mammutszám. Ha egy százalékkal elmaradunk pél­dául a marhabox termelésben, az évi 32 ezer négyzetméter bőr. S az is igaz, hogy kitűnő szakemberek dol- dolgoznak itt. Ez is felénk irányította a központ érdeklődését. — Tehát, személy szerint is, igaz­gatónak is jó pécsinek lenni? — Látja, spekulálok, hogy mi nem tetszik itt, s ez már önmagában is d- cséret. Apróságokat, persze, tudnék mondani. Megnemértéssel is találkoz­tam. De hát, ezek hol nem fordulnak elő?... Mondhatnám azt, hogy is, hogy Pest az Pest. Pécsett bizonyos körben az emberek ismerik egymást. Sokszor túlságosan is. Pesten szóvá' se teszik azt, amit itt igen ... Ilyene­ket mondhatnék... Ügy vagyok most, mint a verseny­idejét elhasznált sakkozó Csak a címszavakra volna most már időm s helyem. .. ■ Jó-e pécsinek lenni? Könnyű volna most azt mondani, hogy mindenki döntse el maga. Azt hiszem, folytatni kellene még az esz­mecserét ... Thlery Árpád December 25-én, szerdán, délután 3 és este 7 órakor: „ISTEN VÉLED ÉDES PIROSKÁM“ JUBILEUMI EXLIBRIS KIÁLL,TAS A TIT Bartók Béla klub­jában a pécsi Kisgrafikai Ba­rátok Körének jubileumi ki- álllításán, a Kör tagjainak gyűjteményei mellett bemu­tatják az olaszországi Como- ban 1968-ban megrendezett XII. nemzetközi ex libris kongresszus kiállítási anyagá­nak is egy jelentős részét. A pécsi Kisgraíika Barátok Köre 10 évvel ezelőtt alakult és jelen'eg 50 tagja van. A tagok mintegy, féle művész, a másik fele műgyűjtő. A kör művészeti elnöke Martyn Fe­renc Munkácsy-díjas festőmű­vész, ügyvezető elnöke Szen- tessy Flórián, aki több mint 30 éve ex libris kongresszu­son vett részt.- Legutóbb a 'Corho-i XII. kongresszuson :képviselt6 a magyar kisgraíi- kusokat, illetve ejc libris gyűj­tőket. Innen hozta magával azt a kilenc gyűjteményt, amely 150 válogatott ex lib­rist, illetve álka’mi kisgrafi­kai alkotást tartalmaz és Ma­gyarországon első ízben Pé­csett mutatják be, Ausztria, Belgium, • Dánia, Hollandia, Jugoszlávia, Franciaország, a Német Demikratikus Köfetár- ; saság, Olaszország és Magyar­szerepelnek a kilenc váloga­A bemutatásra 'kertilő ösZ- szes grafikai lapok száma tótt gyűjteményben, meghaladja az ötszázat. Ezek közptt megtalálhatók a kör művész tagjainak legszebb al­kotásai is, részben ex librisek, részben alkalmi grafikák. A kiállítás jelentőségét két olyan tényező is emeli, ame­lyekről meg kell emlékezzünk. Az egyik: a comoi XII. kongresszus elnökségének ha­tározata alapján a legközeleb­bi ex libris kongresszust 1970- ben Budapesten rendezik meg. Ez lesz sorrendben a XIII. kongresszus, és a KBK ma­gyarországi vezetősége máris megkezdte az előkészítő mun­kát, amelynek szerves túszét képezi a most megnyíló pécsi kiállítás megrendezése is. A másik: Magyarország mai képzőművészeti életében a grafikáé a vezető szerep és ezt más tényezők mellett az egyre szaporodó nemzetközi sikerek is igazolják.-.: Enr^ek tudható be az is, hogy a mai magyar ex libris és alkalmi grafika is tisztes helyet ví­vott ki magának Európa ex libris művészetében. Az ex libris eredeti szerep­köre — könyvbe ragasztvá a tulajdonos megjelölésére szol­gált — mindinkább elhalvár nyúl és mindinkább kiféjezést nyer a másik szerepköre; a tulajdonos egyéniségének ki­fejezése. Viszont az egyéniség kifejezéséhez ma is a realiz­mus kínálja a legjobb eszkö­zöket, ezért az ex libris művé­szet nem követi a modern gra­fika sokirányú stílusirányza­tait: az absztrakció és az ex libris eleve kizárják egymást. A realizmus nemcsak a valór ság, hanem a tudat alatti je­lenségek kifejezésére is. akár közvéti énül, akár áttét élesen a legalkalmasabb. Ebből követ­kezik, hogy a jó ex libris a művész és á láptulajdönos egyéniségét egyaránt tükrözi és ehhez a sokoldalú készség és felkészültség mellett a mű­'Sm** ► Jolanda Schlavi: Xílográfla vésznek rendkívül ötielgaz- dagnak kell lennie, mert ez az egyetlen lehetősége az ön­ismétlés, egyhangúság, a tar­talmi-formai beszűkülés elke­rülésének. Ez az oka annak, hogy a mai ex libris művészet túl­nyomó részt a realitás jegyé­ben fogant, ez azonban rend­kívül' gazdág és 1 változatos, mint maga a világ, amelyet tükrözni akar. A mai magyar ex libris művészetben a ha­gyomány és a korszerűség Öt­vöződik rtiűvészi egéskzé. Na^y öregek érett művészete ^ ölei- kezik nyugtalan, útkereső fia­totok mindent legyőzni akai;o .újat akarásával. . A magyar ex libris temati­kában is gazdag, változatos és méltó- helyre került benne a munka is. Technikában á linómetszet és fametszet vezet es a feke­te-fehér világát ritkán töri meg a szín világa. A vona­las metszésmód éppen olyan általános, mint a folthatásos megoldás, sőt a fakarc jellegű munkák sem ritkák. Az alkalmi grafikáknak és ex libriseknek sajátos jel­lemzője a kis méret és ez az alkotót arra készteti, hogy ke­vés eszközzel sokat, lehetőleg az elképzelés teljességét adja és a bonyolult eszméket és ér­zelmeket is egyszerű kép­nyelvre fordítsa. A litográfia és a .rézkarctechnikájú lap ke­vés, ennék az az-oka, hogy az átkaid» grafika és ex libris á kispénzű műbarátok szen- védélye, és nemcsak az a hi­vatása, hogy gyűjtőinek,, hódo­lóinak szépségigényét elégítse ki, ezen túlmenően — éppen a nemzetközi kongresszusok, az ezekkel kapcsolatos kiállí­tások és a világ mintegy négy­száz KBK tagjának állandó kapcsolati hidat jelent az em­berek és emberek, nemzetek és nemzetek között. "A kiállítás december 59 h* tekinthető meg. FILMKLUB PÉCSBÁNYA­TELEPEN Kétszázötven taggal Ismét beindult a filmklub a pécs- bányatelepi aZlka Máté Mű­velődési Házban, Kardos Fe-' renc igazgató vezetésével. A cél az volt, hogy elsősorban a művelődési ház környékén lakó- dolgozók részére teremt­senek alkalmat a filmeszté­tikai képzésre, de a beindu­lás hírére Meszesről, Űjme- csekaljáról. sőt még Komló­iéi és Mohácsról is jelent­keztek bérletért. Hoóe Elvira munkája A r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom