Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-26 / 302. szám

naoio 1968. december 24. Brandt Béla Rácz Gyula Futács Kálmán Rejtő János Nemes Attila Hogyan mutatkozott be a reform tT örintérjünk egyetlen kérdése: Hogyan értékeli On az új gazdasági mechanizmus első, „bemutatkozó" esztendejét? A válaszadók: BRANDT BÉLA, a Mecseki Szénbányák Kossuth-bányaüzemének főmérnöke, RACZ GYULA, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszerve­zeti bizottságának titkára, FUTACS KALMAN, az Épí­tőgépgyártó Vállalat pécsi gyáregységének igazgatója, REJTŐ JÁNOS, a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója és NEMES ATTILA, a Beruházási Bank dol­gozója, II. kerületi tanácstag. Műszak fejlesztést Az év elején, amikor arról beszélgettünk, mit várok a re­formtól, ez a három szó hang­zott el legtöbbször: önállóság, rugalmasság, önköltség. Néz­zük talán most is ezeket, ön­állóság. Hát bizony nehéz volt megérteni és megértetni, hogy az önállóság elsősorban nem üzemi, hanem vállalati kate­gória. Az idő múlásával azon­ban kikristályosodtak a dol­gok. Ténylegesen nagy önálló­ságot kaptunk például a bé­rek, jutalmak, belső átszerve­zések vonatkozásában, s ez megnövelte hatékonyságunkat. Csak egyetlen példát. Nemré­giben még gyakori Volt, hogy a legjobb és legrosszabb csa­patok műszakbére között Csak 10—;15 forint volt a differen­cia. Ez nem húzott. Most Van olyan csapat, amelyik 110 és van olyan, amelyik hatvan fo­rintot keres naponta ... Rugalmasság. Ahogy számí­tottuk is. néhányszor „meg­táncoltatott” bennünket a piac Pluszigénnyel jöttek a vevők — s mi nem mondhat­tuk hogy nincs szén. Az üzem átlagosan 390—400 vagon sze­net ad naponta, de ötszáz va- gonos kihozatalra is többször volt példa. önköltségünk alakulása azt bizonyítja, hogy az üzem dol­gozói a legszélesebb körben tá­mogatták törekvéseinket. 304,3 forint volt a tervezett ön­költségi ár, s ehelyett — az I—III. negyedév átlagában —, 29487 forintért termeltünk. 9,64 forintos tonnánkénti meg­takarítás — ez, úgy érzem, igazi mechanizmus eredmény. Itt szeretném megjegyezni, hogy jó eredményeket hozott a háromharmados — szabad szombatos — munkarend be­vezetése. Nagy volt a tét, de érdemes volf belevágni. Egyszóval: pozitívan értéke­lem az évet, bár annak meg­jegyzését nagyon fontosnak tartom, hogy az egyéni fele­lősségvállaláson alapuló veze­tői és munkás szemléletnek tovább kell erősödnie. Az idei év sikerei láttán helytelen len­ne azt gondolni, hogy néhány újabb „csavarással” vagy szer­vezeti változtatással minden megoldható. Ha nem akarunk végzetesen csalódni előtérbe kell helyeznünk a műszaki fej­lesztést. A MÉV központjában és üzemeiben 1967-et mindenki a főpróba évének tekintette, így aztán az átmenet szinte zökkenőmentes volt. Az üze­mek — és ezeken belül a szakszervezeti szervek — ön­álló bérgazdálkodási és fegyel­mi jogkört kaptak, s miután a legfelsőbb szervek is egyér­telműen hangsúlyozták a szak- szervezeti munka elmélyítésé­nek és kiterjesztésének fon­tosságát, mindenki természe­Nagy gondot fordítottunk a belső tartalékok feltárására. ■Érdemes volt Talán már hal­lott is a CO-hegesztőinkről... Nos, ezek a masinák — szám- szerint tíz —, már évek óta a raktárban hevertek. Elővettük, korszerűsítettük őket A régi, dinamós hegesztéssel összeha­sonlítva ötszörösére nőtt a termelékenység, s a minőség is kifogástalan. Szerintem egyebek mellett ez a mecha­nizmus ... Új utakat kell keresni A Moziüzemi Vállalat — más kulturális jellegű intéz­ményekhez hasonlóan —, az átlagosnál is nagyobb izgalom­mal várta az új gazdasági mechanizmust Éppen ezért már elöljáróban leszögezem: kellemesen csalódtunk. A nye­reség a mi számunkra is fon­tos, az állami dotációs rend­szer azonban lehetővé teszi, hogy a Moziüzemi Vállalatnak ne legyen csapás, büntetés egv színvonalas nagy nevelő hatású de visz n lag szerény közönségsikerre sz'mftó film... Ugyanakkor valamennyi szakmabeli előtt világossá vált: új utakat kel! tál'Inunk a közönséghez, A legfontosabb célkitűzéseket három pontban foglalhatnám össze: 1. válto­zatosabb program, 2. korsze­rűbb technika, 3 hatásosabb propaganda. Mindhárom téren előreléptünk. Ami a technikát illeti: Baranya megye felzár­kózott a legjobban ellátott megyék közé Azt hiszem elég ha a legutóbb felavatott fő­városi szintű mohácsi film­színházra utalok... Az új mechanizmus szelle­mét tükrözik azok a intézke­dések is, melyek lehetővé tet­ték, hogy a filmforgalmazó szervek beleszóljanak a film­gyártásba. A MOKÉP anya­gilag is támogatja az alkotó- csoportokat — természetesen üzlet» szempontokat is szem előtt va. Aztán egy másik újdonság: a Moziüzemi Válla­latok igazgatói is véleményt mondhatnak az import-filmek­ről. Magam többször vettem részt átvevői zsűrik munkájá­ban. Gondolom, a közönsége* a műsorpolitika mellett az ár­alakulás érdekli legjobban. Az év eleji emelések — én leg­alább is úgy érzem —, meg­felelő ellenszolgáltatással jár­tak együtt: szebb, korszerűbb mozik várják a közönséget Ami a jövőt Illeti: emelés he­lyett Inkább a kedvezmények lehetőségét keressük. Ilyen pél­dául kétrészes filmek eseté­ben a másfél helyár. Megpró­bálkoztunk vele, nem vált be. A pécsi ember bizalmatlan, s azt hiszi, ha valami olcsó, akkor rossz is ... Kevesebb beszéd Kevesebb beszéd, több mun­ka — így tudnám egyetlen mondatban összefoglalni az új mechanizmus tanácsi munká­ra gyakorolt hatását. Lassan elfogynak a tanácsülések na­pirendjéről az olyan témák, melyek megoldásához kerületi szinten se jogkör, se anyagi lehetőség nincs. Jelentős változásnak tartom, hogy nagyobb távlatokban gondolkodunk, mint korábban'. Már az idén is három évre szóló tervet kellett készíte­nünk s az anyagi lehetősége­ket is ehhez szabták. Nincs tehát többé szükség az év vé­gi hajrákra. Ha december vé­gén még mindig van pénz, hát van. nem kell minden­áron elkölteni, mert nem ve­szik el. Átmegy a következő évre. Másik újdonság: a tar­talékképzés A rendelkezésre álló összegek egy részét nem terveztük be sehová, ki tudja, milyen váratlan kiadások lép­nek fel évközben. Azt mondtam kevesebb be­széd több munka jellemzi az évet. Bizonyításképpen elég végigfutni az idén átndott léte­sítmények „névsorát”. A Bim­bó utcában új bölcsőde épült, a Honvéd téren könyvtár át­adták a kertvárosi TÜZÉP-te- lephez vezető utat, elkészült a vásártéri autóbuszpályaudvar, s ezek csak az igazán jelentő­sek. Az állam 1967-ben 37,4 millió forintot juttatott a II. kerületnek. Idén ez az összeg 40,8 millió forint volt. A „be­mutatkozás” tehát nagyonis kedvezőnek mondható... B. S. í'*ví5:í Nincs családfenntartó munka nélkül A munkaképes férfiak csaknem 100 százaléka dolgozik Fiatal lány — kezében munkakönyvét tartva — nyit be a Pécs városi Ta­nács munkaerőgazdálkodási osztályának ajtaján. — Eddig konyhán dolgoz­tam, de szeretnék munka­helyet változtatni. — Miért? — kérdi az elő­adó. Mosoly villan az arcán. — Mert fiatal a főnö­köm ... Az előadó érti miről van szó, íróasztaláról kimuta­tást húz maga elé, abból sorolja: — Tudok ajánlani taka­rítói, konyhai, hírlapkihor- dói állásokat, á Pécsi Ken­derfonónál is van felvétel. — Az a konyhai állás mégfelelne... • Milyen munkát kerestek a munkaközvetítőben, mi­lyen volt az elhelyezkedési lehetőség ebben az évben Pécsett? — erre a kérdés­re keresem a választ. A kérdésre átfogó választ ad­ni csak egy alapos felmé­rést végző tanulmány lenne képes. A munkaközvetítő­ben ugyanis nem mindenki fordul meg, aki munkát ke­res. Kötelező közvetítés csak a szakképzetlenekre vonatkozik. A szakképzett munkaerőt a vállalatok, in­tézmények közvetlenül, mondhatni „kapuból” ve­szik fel. Ha van jelentke­ző! Mert például Pécsett a munkaképes férfiak csak­nem 100 százaléka dolgo­zik. A közvetítő statiszti­kai adatai mégis némi tám­pontul szolgálnak a kérdés vizsgálatához. Nézzük az 1968. évi november végéig vezetett adatokat. A mun­kaközvetítőben megjelen­tek közül 1É éven aluli férfi, nő 65 1148 18 éven felüli férfi, nő 363 5151 Ugyanilyen bontásban ál­lítsuk szembe a közvetítő által elhelyezetteket azzal, hogy a kötelező közvetítés a szakképzetlen férfiakra sem vonatkozik, mert a fér­fiak általában sokkal köny- nyebben találnak munkát, mint a nők. A férfiak el­helyezkedéséről nem is ve­zetnek statisztikát. Munkába helyezett nők: 18 éven aluli: 1118 18 éven felüli: 4607 Az adatok tehát azt mu­tatják, hogy a 18 éven alu­li lányokból mindössze har­mincat, a tizennyolc éven felüliekből 544-et nem si­került munkába állítani. A szakképzetlenekről van szó! De az is tapasztalat, hogy a szakképzetlen nők mun­kába állításának nem a munkahely hiánya az aka­dálya. Sok esetben a munka­hely „milyensége” miatt nem vállalnak állást. In­kább még várnak. Az osztály bővelkedik munkahely kínálatban. Könyvelői, bérszámfejtői, gyorsírói, gépírói állások­ból mintegy negyvenet tar­tanak nyilván. Az igaz, hogy ezekben a munkakö­rökben jobban a gyakor­lattal rendelkezőket kere­sik. Kimondott férfi-álláso­kat is kínálnak — ha „vé­letlenül” betévedne valaki. Keresnek: 10 gépkocsiveze­tőt, rakodókat, asztaloso­kat, fűtőket, a Vízügyi Igaz­gatóságnak öt segédmunkás kellene. Ezeket az állásokat csak tájékoztatás végett tartják nyilván — mert ezekre kötelező közvetítés nincs. El tudják-e helyezni a családfenntartó, szakkép­zetlen munkakereső nőket? Ez év harmadik negyed­évének végéig ebből a ka­tegóriából 227 volt az itt jelentkezők száma, ebből 225-öt elhelyeztek. Gyakor­latilag tehát ez a gond megoldott Ehhez termé­szetesen az is hozzájárul, hogy a családfenntartó nők bármilyen munkát vál­lalnak. Nem azzal állíta­nak be a munkaközvetítő­be, hogy „könnyű munkát kérek, olyant, ahol sokat lehet keresni.” A gond a nők munkába helyezésénél kettős: egy­részt munkahely van, de jelentkező hiányában nem tudják betölteni. Másrészt: jelentkező van, de a mun­kahely nem felel meg az illető elképzeléseinek. So­kan viszolyognak például — érthető okok miatt — a két, illetve a három mű­szakban dolgozó üzemek­től. Sokan szívesen menné­nek dolgozni a kereskede­lembe eladónak, de ide és még néhány kedvelt mun­kahelyre a lehetőségekhez mérten sok a jelentkező. „Ha felkeres bennünket egy nő és azt mondja, hogy bármilyen munkát vállal, elhelyezésének semmi aka­dálya” — mondják a köz­vetítőnél. • Ez a felmérés is a női munkaerőkínálat nagyságát tapasztalja. Egyelőre sajnos megfelelő, könnyű munká­ban kevés a kínálat. Lénye­ges változást valószínűen a IV. ötéves terv hoz. Garay Ferenc Elkészült a MÁV M—Il-«s soroza tű mozdonyainak prototípusa. Az 1200 lóerős. 100 kilométer'Ara vég­sebességű Diesel-hidraulikus mozdonyt most járatják be. Jelenleg Budapest és Szeged között köz­lekedik, személy- és gyorsvonatokat vontat. A A első esztendeje? Egy kérdés — öt válasz | tesnek is vette, hogy titká- I raink, aktivistáink minden j fontos kérdésben hallatták I hangjukat I Szakszervezeti szemmel néz- [ ve a dolgokat, tehát minden- i képpen az előrelépés évének látom az 1968-as esztendőt. A szakszervezeti tanács és a szakszervezeti bizottságok a vállalati élet nagyjelentőségű tényezőivé váltak. Persze van j olyan tapasztalat is, hogy még nem mindig tudunk a jogok­kal élni. Most ez a következő lépés, erre kell rádöbbenteni az embereket Néhány szót az év vitáiról. Eléggé ellentétes vélemények hangzottak el a reform előké­szítésének időszakában a szo­cialista munkaversennyel kap­csolatban. Sokan azt mond­ták: minek az? A jól meg­gondolt, helyesen alkalmazott anyagi ösztönzés ugyanis ki-j hozza az emberekből a maxi- J mumot. Nem lett igazuk. A | jubileumi munkaverseny szin­te spontán kibontakozása és nagyszerű eredményei egyér­telműen világossá tették: nem mondhatunk le erről a hatal­mas lehetőségről A pénz nagy dolog, de nem minden. Erről jut eszembe egy Jó hír: az 1968-as év nyereség­részesedés alapja legalább ak­kora, mint a tavalyi. És még egy: előreláthatólag már 1969. április 1-től a vállalat vala­mennyi üzemében áttérünk a szabad szombatos munkarend­re... ötször gyorsabban ! Az indulás nehéz volt: ka- í paritásunk jelentős része sza­badon maradt Nem tudtuk ■ pontosan, mit fogunk csinálni, 1 s az sem volt világos, milyen irányban változik termelési profilunk A központi keres­kedelmi és piackutató osztály . önmagában nem tudta megöl- ' dani a feladatokat, azért a gyáregységek megkapták a I munkavállalás jogát. A köz- j pont — a koordinálás Jogát j fenntartva — szinte teljes égé- ' szében szabadkezet adott az í üzletkötések vonatkozásában. Az idei évre betervezett árbevétel egyébként 86 millió ' forint. A jelek szerint ezt — a rosszemlékű első félév el- J lenére —, teljesíteni tudjuk. ; Ügy számítjuk, hogy mint- ; egy 12—14 millió forintos nyereséggel zárjuk az évet A végső kép tehát nem rossz, A részletek azonban nem ilyen egyértelműek. Itt van például az anyagbeszer­zés. Ebben a vonatkozásban sajnos nem éreztette jótékóny hatását a reform. Az oxigén, a í vasalapanyagok és a különbö­ző elektródák egész évben 1 hiánycikkek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom