Dunántúli Napló, 1968. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
m&Q pretetárjil, ty—Odatolt I Ara: « SXVv évfelraM. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 19M. dec. 1, vasárnap Ez nem játék G ogoi Bott lelkek című regénye jut az ember őszébe, ha a baranyai tez-ek háromnegyed évi mérlegét lapozgatja. Néhány tsz nyilvántartásában ugyanis olyan személyek szerepelnek, akik a valóságban nem léteznek. Nehezen elképzelheti például, hogy az egyik Duna menti tsz-nefc egyik évről a másikra 350 íővel növekedett a tag- illetve alkalmazotti létszáma, hiszen semmi olyasmi — egyesülés, vagy egy kisebb gyárnak is beillő segédüzem beindítása — nem történt, ami a hirtelen fel- duzzasztást indokolja. Arról sem tud senki, hogy e tsz vezetői embertoborzó körútra indultak, s mégis: a főkönyvelő 350 plusz főt jelentett a járásnak. Egy másik tsz-ben csaknem 50 százalékkal .növekedett", a harmadikban pedig körülbelül ugyanannyival „csökkent” az emberek száma. S ez' csak a létszám! Nem kevésbé furcsák azok az adatok is, amelyek az 1968. évi várható személyes jövedelemre vonatkoznak. — Eszerint a 105 baranyai tsz mindössze 0,5 százalékkal — nem tévedés: fél százalékkal! — akarja növelni a múlt évben kiosztott jövedelmet — megyei átlagban. Ez roppant kevés. Az év eredményei alapján ugyanis sokkal többet tudnának fizetni a tagságnak, s még a sokat emlegetett regulativ adó sem akadályozná meg őket ebben. A Megyei Tanács pénzügyi szakemberei ugyanis kiszámították, hogy a 105 termelőszövetkezet 4,8 százalékkal emelhetné a személyes jövedelmet megyei átlagban, anélkül, hogy egyetlen fillér adót .kellene fizetnie ezért, tehát túllépné a határokat. Ha a számoknak hinni lehetne, egy seregnyi tsz még a fél százalék pluszt sem adná meg, hiszen a fél százalék olyan átlagszám, mely sok mindent eltakar. Elleplezi például, hogy tíz tsz az ellenkező végletbe csapott át, s 43 százalékkal kívánja növelni a jövedelmet. Van, aki 85 százalékos jövedelem emelkedést tervez! Aki egy kicsit konyít a közgazdaságtanhoz, az tudja, hogy ez legalább akkora képtelenség, mint a fél százalék volt. Nem azért, mert nivellálni kell, mert senki sem adhat többet ama 4,5—5 százaléknál, amit a termelő- szövetkezeteknél felső határnak nyilvánítottak! Mindenki tudja, hogy a tsz-ek nem egyformák: vannak erősek és vannak ún. gyengék is, következésképp van olyan, ahol az egy dolgozóra Osztagra plusz alkalmazottra) eső évi jövedelem elérte, vagy meghaladta a 20 ezer forintot is, s van ahol csak a fele, tehát évi 10 ezer forint jutott személyenként. E szövetkezeteknek senki sem rója fel, ha a tavalyi 10 ezer helyett 12 ezer forintot akar osztani, pedig ez már 20 százalékos növekedés. Még a 2 százaléknál nagyobb mérvű növekedést is túlzottnak tartják viszont egy olyan szövetkezetnél, amely évi 16 ezer forint felett fizet, ezért megadóztatják. Es az a sokat emlegetett regulativ adózásról szóló rendelkezés, melyet azért jelentettek meg 1968. július 20-án, hogy kedvező irányba befolyásolják az eseményeket Még az adózással is arra akarják ösztönözni a tsz-eket hogy törődjenek a felhalmozással, tehát a holnapjukkal is. Végül: nyíltan és bevallottan arra is jó ez az adó, hogy megfelelő arányokat tartson fenn a munkások, alkalmazottak és a parasztság jövedelme között Mindezek a politikai gazdaságtan ábécéjéhez tartoznak, amellyel minden tsz vezető tisztában van. A regulativ adózásról szóló táblázat (amelyben a különböző jövedelemcsoportokat, illetve adókulcsokat felállítják), tehát az is könnyen áttekinthető. A táblázat alapján nagyon egyszerűen kiszámítható, hogy egy erős tsz-nél évi félmillió—másfélmillió forintot is elérhet a regulativ adó, ha makacsul kitart a 30—50 százalékos jövedelemnövelés mellett. Józan megfontolások alapján arra számíthatnánk, hogy nem lesz egyetlen olyan tsz-ve- zetőség, amely ilyen botorságokat követel, ám mi történik? Mint a tíz termelő- szövetkezet mérlegéből láttuk, mégis ezt tervezik! Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy e tsz-vezetők rosszat akarnának a gazdaságuknak és közvetve saját maguknak is. Sokkal inkább hajiunk arra a feltevésre, — amit a megye vezető pénzügyi szakemberei is gyanítanak —, hogy egy sor tsz- ben nem csináltak különösebb problémát a háromnegyed évi mérlegből, s — bocsánat a kifejezésért, de így igaz ■— teléírtók azt falusi házszámokkal. így történhetett meg, hogy az egyik helyen 200, a másik szövetkezetben pedig 350 fővel „növekedett” a tsz-tagok és alkalmazottak létszáma, tehát amolyan holt lelkek szerepelnek a nyilvántartásukban. E tsz-ek vezetői talán arra gondoltak, hogy akármilyen lesz is a háromnegyedévi mérleg, a dolognak semmiféle jogkövetkezménye nincs. Mindez igaz is — de csak látszólag. Az ipari vállalatok vezetői a megmondhatói annak, hogy a negyedévi mérlegek (ők ugyanis már negyedévenként készítenek mérlegeket!) milyen fontos szerepet játszanak a megyei és országos vezetők tájékozódásában, ítélet- alkotásában. ök már tudják, hogy a vezetők, a felettes hatóságok valótlan tájékoztatása valóságos bumeráng, hiszen e hatóságoknál szöve- gezik meg a különböző rendeleteket is. S mi történik a vállalattal, ha rossz rendeletek születnek? Valószínű, előbb-utóbb az érintett tsz-vezetők is eljutnak ehhez a felismeréshez, s belátják, hogy a negyedévi mérleg nem is játék, hanem olyan dolog, amit komolyan venni — felettébb érdemes. M. U Jubileumi pártbizottsági ülés Szigetváron A Szigetvár! járási és városi Pártbizottság a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából közösen tartotta meg ünnepi kibővített pártbizottsági ülését teg- Mjs délelőtt Szigetváron s Zrínyi Miklós filmszínházban. Az ülésen megjelent Novice János, a Megyei Párt- bizottság titkára. Az ünnepi megemlékezést Mesztegnyei Imre a Szigetvári városi Tsz-építövállalat létesítését tervezik Mohácson Fontos napirendet tárgyalt Mohácson, a Duna és Kara- sica menti Tsz-ek Területi Szövetségének elnöksége. A tagszövetkezetekben folyó építkezések helyzetét és az ezzel kapcsolatos problémákat a szövetség már az elmúlt hetekben, hónapokban megvizsgálta, melyből az derült ki, hogy nagyon lassan haladnak. Az állami építőipar szinte teljesen kivonult a mezőgazdaságból, és ez nemcsak szövetségi hanem megyei probléma. A tanácsi építőiparnál hasonló tendencia tapasztalható,' tavaly 90 milliós építési beruházásból mindössze 18 millió forint kivitelezését végezte el a megye termelőszövetkezeteiben. A munka zöme a tsz építőbrigádokra és a Tö- VÁLL-okra hárul. Ezek azon ban, ismert okokból, nagyon nehezen birkóznak meg a feladattal, ami ráadásul tetemesen megnőtt az elmúlt évekhez képest. Ezt két szám érzékelteti, míg 1967- ben az egész megyében 90 millió forint, volt a tsz-épí- tési beruházások összege, addig 1968-ban csak a mohácsi tsz szövetség területén 118 millió forint vár kivitelezésre. Korántsem biztos, hogy ezt az összeget fel is tudják használni a tsz-ek, állapították meg az elnökségi ülésen. Az átmenő beruházások összege már most 60—80 millió forintra becsülhető, s ez pedig rendkívül negatív módion érinti a szövetkezetek gazdálkodását Számos ismert ok, mint az anyaghiány stb. mellett »legfőbb baj a régóta vajúdó TÖVÁLL kérdés. A szövetség területén négy ilyen tsz építési vállalkozás működik; a Mohács városi, a mohácsi járási, a pécsváradi és a siklósi TÖVÁLL. Ezidőszerint rájuk és a tsz-ek saját épi- tőbrigádjaira hárul az a feladat, hogy a mezőgazdaságból hovatovább teljesen kivonult építőipar szerepét átvegyék. A jövőben a termelőszövetkezeteknek maguknak kell megoldaniok építkezéseiket, holott ez eddig nem képezte tevékenységük részét. A Mohácsi Tsz Szövetség ebben kíván hathatós segítséget nyújtani számukra azzal, hogy kézbeveszi a tsz-építkezések ügyét, melyeknek eddig tulajdonképpen nem volt gazdájuk. A megoldásnak három féle módja lehetséges, a tsz saját építőbrigád, a TÖVÁLL és a mezőgazdasági építővállalat. Sok körülmény szól a saját brigád mellett, a szövetség területén több igen életképes tsz épitőbrigád működik, köztük a belvárdgyu- lai brigád kapacitása nagyobb mint két TÖVÁLL-é. Ez azonban nem általános, s ugyan azok a problémái, mint a TÖVÁLL-oknak, tehát általában kisüzemi módszerekkel, korszerűtlen felszereléssel dolgoznak, s ahhoz, hogy gépesítsék ezeket É r.agj építőipari vállalatok példájára, ahhoz kicsik. Ezért a Mohácsi Tsz Szövetség olyan nagyobb tsz vállalkozásba kívánja tömöríteni a TÖVÁLL-okat, mely vállalkozásnál a műszaki fejlesztés, a gépesítés, a szellemi erők koncentrálása már nem okoz problémát. Az elnökség úgy döntött, hogy egy tanulmány tervet készíttet, amelyben kidolgozzák egy ilyen létrehozandó nagy termelőszövetkezeti építő vállalat működési elvét, s azt « következő elnökségi ülés elé terjesztik. A mohácsi szövetség érzi az ügy sürgősségét, hisz az 1969. évi tsz építési beruházások volumene várhatóan még az ideit is felül fogja múlni, s a jelenlegi kivitelezési kapacitással ezt a feladatot nem lehet megvalósítani. A beremendt pártSKerreeő ▼ Megbonthatatlan szövetség r Kihal egy baranyai község ▼ Pécs fellMtsc a százatfiarMéig ▼ Romantika és vadászat T Gálaest a Nádorban Kerekasztalklub alakult Felsőszentmártonban Falujuk gazdasági életének fokozására, a lakosság kulturális színvonalának emelésére, egészségügyi helyzetének javítására megyénkben eddig ismeretlen mozgalom honolt meg Felsőszentmár- tónban. Kerekasztal-klubot alakítottak, létszáma 36 fő, élén 3 tagú vezetőséggel. A klub tagjait — község mozgalmi és állami vezetőinek támogatásával — élénken foglalkoztatja a helybeli munkalehetőség biztosítása. Felsőszentmártonból Igen sokan más megyébe, vagy a falutól távoleső gyárakba, üzemekbe járnak dolgozni. Most kidolgoztak egy tervet faipari telep épitésére. Itt 50 főnek tudnak majd munka- lehetőséget biztosítani. Közelebbi tervük szerint a télen szőnyegszövő tanfolyamot szerveznek. 40—5o asszonyt, leányt tanítanak e szép mesterségre. „Piackutatójuk” tájékoztatása szerint termékeiket jó áron értékesíthetik. Napirenden a kultúrotthonok tevékenysége Fő feladat a munka tartalmi javítása A kulturális nevelőmunkának — a szakszervezetek sokirányú tevékenységén belül is — egyre nagyobb a súlya, és e megbecsülés növekedésének előfeltételeként: egyre kielégítőbb a hatásfoka. Nem csupán a kultúrmunka megvalósulásának, megvalósításának üzemi, területi szintjén mérhető le ez a fejlődés, hanem a kulturális nevelőmunkát magasabb — például megyei — szinten összefogó „hivatal” elemző-irányító munkájának színvonalán is. Az efféle megállapítások „hitelesítésére" igen jó alkalomnak bizonyult tegnap, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának székházában, az az értekezlet, melyen a szakszervezeti kezelésben lévő pécsi művelődési házak 1968/ 69. évi munkatervét vitatták meg a főhivatású „házvezetők”, a szakszervezeti megyebizottságok kultúmevelési felelősei, üzemi kultúrfelelősök és a pénzügyi gazdálkodás érdekelt szakembereinek részvételével. — A SZOT legújabb nevelési irányelvei s a káderfejlesztéssel kapcsolatos SZOT-hatá- rozat igen üdvözlendő módon „tették helyre” a szakszervezeti kulturális tevékenységet. Emelt színtű oktatás a tanműhelyben A Zrínyi Miklós 500-as Szakmunkásképző Intézet Regős utcai tanműhelyében kétszázhúsz első- és másodéves esztergályos és géplakatos tanuló sajátítja el a szakma alapvető fogásait. A tanulók — 34 kivételével — emeltszintű oktatásban részesülnek, ami annyit jelent, hogy 3 éves tanuló-idejük alatt olyan tantárgyakat is tanulnak, hogy a szakmunkásvizsga letétele után automatikusan a szakközépiskola harmadik osztályába léphetnek és két év múltán érettségizhetnek. Üjdonság a programozott gyakorlati oktatás, amit a pécsi tanműhelyen kívül, kísérletképpen, eddig az országban még csak kilenc intézetben vezettek be. Az oktatás lényege, hogy a feladat átvétele után az esztergályos tanulók maguk végzik a művelettervezést, az anyag megválasztását és teljesen önállóan készítik el a megfelelő munkadarabot. Amennyiben ez a kísérleti sára. A képen: Dutal László, oktatás beválik, általánosan első éves hallgató is önálló is bevezetik a szakmunkás- programozás alapján készíti tanulók minél nagyobb ön munkadarabját, állóságának kibontakoztatá- Erb János felvétel«, fgy az eddigieknél jobban lőhet — és kell is dolgozni —* hangsúlyozta bevezetőül Dallas Nándor, az SZMT Kulturális, Ágit Prop. és Sport Munka- bizottságának vezetője. Váradj/ Géza a Városi Tanács művelődési osztályának főelőadója — ezúttal mint a munkabizottság tagja — a nyolc nagy művelődési intézmény várható tartalmi munkáját, s egyúttal a tervezéa- m ód szerelt elemezte. Hiányolta egyebek közt, hogy a művelődési intézmények e gyres ze nem épít eléggé a társadalmi vezetőség munkájára, sőt a „hivatásos" vezetőség sem kap mindig elegendő programot Kevés az utalás a tervekben a felnőttoktatás népművelői segítésére, az üzemekkel, iskolákkal, állami és társadalmi szervekkel való kapcsloat formái nincsenek világosan körvonalazva s általában: helyenként bizonyos „időtlenség és területenkívüliség" érződik a betervezett programon. Kielégítő a művelődési intézmények rétegpolitikája bár a tartalmi munkán van még javítanivaló. Jó, hogy a szocialista brigádok otthonra találtak a szakszervezeti művelődési házakban, s hogy a bejáró munkások művelődésügye is itt-ott napirenden van már. A fejlesztési célok és az anyagi eszközök összhangjának fontosságáról beszélt a következőkben Makai Árpád- né, az SZMT főkönyvelőségének vezetője, majd a művelődési házak tevékenységének dotáltan, önköltségesen és nyereségesen tervezhető kategóriáit részletezte. A tanácskozás élénk vitával zárult. Bányászáéi egáeió utazott Lengyelországba A lengyel bányászok december első hetében üimeplik a tiszteletükre rendezett napokat. A Mecseki Szénbányákkal baráti kapcsotatot tartó siemiano- vicei bányavál’alat munkásai és Igazgat óla. Jan Kulpfnczky, ez alkalomból meghívta a Mecsek aljai bányászokat. A szíves kérésnek eleget téve, a Mecseki Szénbányák dolgozóinak képviseletében háromtagú küldöttség utazott a baráti országba. A Katowicze melletti bányavállalat ünnepségére utazott Bach- mann Mátyás, a szénbányák igazgatóhelyettese Markvart Károly, a szakszervezeti bizottság titkára és Benhardt Gyula, a munkaügyi wstály vezeték
